Istennél senki sem második (János 5:1-13)

2017 február 26. vasárnap  16:30

Ján 5:1 Ezek után Jézus felment Jeruzsálembe a zsidók egyik ünnepére.

Miért menne Jézus oda, ahol annyi ellensége van? A válasz az, hogy Jézus igazán tisztelte az Ő Atyját. A törvény alatt élt, és követte is azt. Istennek az volt a vágya, hogy amikor ünnep van, a zsidók menjenek Jeruzsálembe, és Ő elment. Ez azért volt, mert azt olvassuk 1Ján 3:5-ben, hogy Ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye, és Őbenne nincsen bűn.

Ő úgy élte az életét, hogy nem volt Benne bűn. Azért, hogy elvehesse a mi bűneinket, hogy kihúzhasson minket a csávából, hogy ne legyen ugyanabban a gödörben, mint mi vagyunk, hogy kihúzhasson minket. Ján 8:46 egyenesen megkérdezi az emberektől: „Ki az közületek, aki Rám tud bizonyítani egy bűnt? Ki képes erre? Ha pedig az igazat mondom, miért nem hisztek Nekem?” 1Pét 2:22 bűnt nem cselekedett, sem álnokság nem hagyta el a száját.

Úgyhogy azért ment Jeruzsálembe, mert jött ez az ünnep, és Ő nem vétkezett. Ez volt az Atyja akarata, úgyhogy Ő követte az Atyja akaratát. Ő így élt. (Beszélünk is majd erről. Talán egy hét múlva.) Ez a gondolat viszont nagyon fontos:

2Kor 5:21 Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.

Ha nem vagy hívő Jézusban, ez nagyon fontos számodra, hogy Jézus ezért jött el, hogy elvegye a bűneidet, hogy Magára vegye azokat, és ha Benne hiszel, akkor életed legyen. Ismerd meg Őt!

Itt azt látjuk, hogy Jézus felment az ünnepre, odatette Magát, ahol számíthatott arra, hogy meg fogják ítélni. Mégis megtette, mert ez volt az Atyja akarata. Azt gondolom, hogy ez igazán hatalmas bizonyság Őróla, hogy a mi Istenünk – Isten mitől félne, nyilván? – nem félt odatenni Magát. Nem félt odatenni Magát, bárhol is volt az, ahol az Ő Atyja akarta látni Őt.

Jézus nem a törvény ellen volt, de a farizeusok nagyon sok mindent hozzáadtak az Írásokhoz, és csavartak rajta. Jézus ezzel nagyon keményen bánt, mert ez annyira komoly volt! Mert az emberek elidegenedtek attól az Istentől, Aki kereste őket. Mert ahol Isten kereste volna őket, és megszólította volna őket szeretettel és személyességgel, közelséggel és törődéssel, ott a farizeusok mást nyújtottak: szabályokat, teljesíteni valókat, kötelezettségeket.

Erről Éli fiai jutnak eszembe, akik papok voltak:

1Sám 2:17 Igen nagy volt tehát az ifjak bűne az ÚR előtt, mert az emberek megutálták az ÚR áldozatát.

Ez történt igazán, hogy a farizeusok annyira kicsavart képet adtak, hogy amikor Isten eljött, akkor Ő furcsának tűnt. Amikor Isten, Jézus eljött a templomba személyesen – Ján 2-ben olvastunk erről –, akkor Ő ott furcsának tűnt. Kilógott a sorból, nem illet a képbe. Micsoda gondolat!

Van egy történet a Taj Mahal-ról. Nem tudom, hogy igaz-e. A történet szerint egy indiai herceg építtette a meghalt menyasszonyának mauzóleumként. Tökéletesre csiszolták az egyik oldalát, ami elkészült. Aztán, ahogy nézte, megkérdezte: „Az micsoda? Azt dobják ki!”; és ez volt a koporsó. Az építmény túl tökéletes volt, és az nem illet bele.

Ez történt Jézussal és a farizeusokkal. Volt egy felállás, volt egy kép, megvolt, hogy mit kell csinálna, és Jézus egyszerűen nem illet bele. Ez óriási problémát jelentett nekik, és elégedetlenek voltak Vele, harcoltak Vele. Amikor olvasod az evangéliumokat, akkor itt-ott kicsit majdnem úgy tűnik, mintha Jézus a törvénynek, az Írásoknak, a prófétáknak lenne ellene, de nem így van. Csak az, amit a farizeusok képviseltek ezekről, az elfogadhatatlan volt Neki.

Itt is mindjárt fogunk látni egy ilyen konfliktust. Ám nem csak a farizeusok ilyenek, hanem sajnos minden ember ilyen. Hozzáadunk az Igéhez, elveszünk belőle, kicsavarjuk. Miért tesszük ezt? Miért vennék el az Igéből? Miért adnék hozzá? Miért csavarnám ki?

– Saját érdekem, büszkeség, szégyen…

Valahogy élek, amiatt szégyellem magam, ezért veszem az ollót, és kivágom az erre vonatkozó részt a Bibliámból.

– Kényelem.

Igen, a kényelem valóban nagy úr! 🙂

– Félelem.

Így van! Félek attól, hogy Isten el akar venni tőlem valamit. Holott Ő igazán adni akar nekem.

Menjünk tovább a történetben!

Ján 5:2-4 Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy fürdőmedence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van, ahol betegek, vakok, sánták, bénák sokasága feküdt, várva a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt, felzavarta a vizet, és aki először lépett be a víz felzavarása után, meggyógyult, akármilyen betegségben szenvedett is.

Voltál már Izraelben? Bátorítalak! Nem annyira, mint arra, hogy olvasd az evangéliumokat, de erre is bátorítalak. Annyira különleges, annyira jó, annyira élő ott lenni! Ha a Biblia a szívedben van, akkor egy értelemben annyira otthon vagy ott! Legalábbis nekem ez volt az élményem.

Ez egy nagyon érdekes kép, amit itt leír. Nem kérdés, hogy az emberek hitték-e, hogy ez igaz. Nem tudom, hogy igaz volt-e, de a gondolat a következő. Van egy lehetetlen, egy megoldhatatlan problémám, és itt van egy ajánlat, egy javaslat, egy feloldás, egy megoldás: így és így meg lehet csinálni. Itt egy nagy ígéret, de van ára. Valamibe kerül neked.

Sok ember volt ott. Valószínűleg messziről utaztak ide, és akár a medencékben is, ott voltak. Azért, mert onnan lehetett a leggyorsabban bejutni. Úgyhogy verseny volt. Ezért olyan zavaró ez a kép nekünk. Mert Istent nem így ismerjük. Egyenesen azt mondja Róm 9:16 Isten irgalmasságáról: Nem azon múlik, hogy ki fut – bocsánat, hogy átfogalmazom! – vagy ki akarja, hanem Isten könyörületességén múlik. Isten könyörületes, Isten irgalmas.

Azt látjuk, mi hívők úgy gondolkodunk, ha van áldás az életemben, akkor az Isten irgalmából van. Nem abból, hogy megugrottam a szintet, nem abból, hogy olyan kiváló vagyok, nem abból, hogy félrelöktem valakit, és én jutottam be először a medencébe. Nem! Hanem abból, hogy Isten irgalmas volt hozzám. Nagyon fontos a szívünkben felismerni és elismerni ezt, hogy azt merjem mondani rá: „Nem az én nagyszerűségem. Nem az én jóságom. Nem az én kiválóságom. Hanem Isten az Ő irgalmából mentett meg, áldott meg, tart meg engem.”

Egyébként ezért tanítjuk az örök biztonságot. Mert hisszük, hogy ez Isten irgalmassága. Amikor belegondolunk, visszanézünk Izraelre: Hogyan érdemelték ki Isten irgalmát? Hogyan érdemelték ki azt, hogy Isten törődjön velük? Isten újra és újra mondja nekik, mint 5Móz 7-ben: „Nem azért választottalak, nem azért szerettelek, mert többen voltatok, mert erősebbek voltatok. Nem! Minden népnél kisebbek voltatok.”

Mikor választotta ki Isten Izraelt? 1Móz 12-ben elhívta Ábrahámot. Hányan voltak a népben akkor? Egy, legfeljebb kettő, ha belevesszük a feleségét is. Isten azt mondta: Én szeretlek benneteket. Ha nézel három nemzedéket, azt látod, hogy még mindig nagyon kevesen voltak. Isten szerette őket. Nem azért, mert nagyok voltak, nem azért, mert megérdemelték, nem azért, mert ők győztek, nem azért, mert ők ajánlották a legtöbbet Istennek. Ugyanígy van veled és velem is hívőként. Isten nem azért szeret bennünket, mert annyira megérdemeltük volna.

Jak 1:17 minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosság Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka.

Isten ilyen volt, és mindig is ilyen lesz. Ő könyörületes és irgalmas. Ha valaha volt valami nagyszerű az életemben, az az Ő ajándéka volt, és hálát adhatok érte. Ezt tanuljuk hívőkként. Egy értelemben úgy mondhatnánk, az a medence és a víz felkavarodása nem Isten jelleme. Nem Istenre jellemző a verseny azért, hogy bejusson valaki, és a törekvés erre, a mással való küzdelem. Istennél nincs ilyen medence.

Valaki egyszer azt mondta nekem, és ez megmaradt bennem: Istennél mind elsők vagyunk a sorban. Valóban. Ezt jelenti az, hogy Ő mindenható, mindentudó, mindenütt jelenvaló. Ezek nem nagy elvont teológiai szavak, hanem azt jelenti, hogy Isten olyan személyes velünk, amennyire lehet. Isten annyira közel van hozzánk, amennyire lehet. Isten annyira törődik velünk, amennyire lehet. Isten annyira ismer téged, amennyire lehet. Isten annyira meghallgat téged, tudja, figyel rád, és fontos vagy Neki. Mindegyikünk első Istennél a sorban. Nincs sor. Közvetlenül mehetünk Hozzá.

Zsolt 145:18 Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja őt, mindenkihez, aki hűséggel hívja őt.

Nem tudom, hogyan imádkozol. Isten közel van hozzád, ha imádkozol, ha megszólítod Őt, ha mersz kérni Tőle. Olyan sokszor akkor hallom, hogy valaki azt mondja: „Ó, ezért én nem imádkozhatok, mert az önzés lenne, mert magamért imádkoznék. … Most nem mehetek Istenhez, most bajban vagyok. Előbb ki kell keverednem a bajból, és azután mehetek Őhozzá.” Ez annyira vicces, mármint rossz értelemben.

Zsolt 50:15 „Kiálts Hozzám a veszedelem idején! Megszabadítalak téged, és te dicsőítesz Engem.” Mikor? Amikor bajban vagyok. Nem úgy van, hogy előbb ki kell mosakodnom. Amikor a kisgyerek az udvaron játszik, és biciklizés közben megsérül, lehorzsolja az arcát, a könyökét, a térdét, akkor mit csinál? Bemegy, megmosakszik, lemossa a sebeit, beragasztgatja, és aztán odamegy anyukájához, és elmondja: „Anyu, elestem a biciklivel. Elgörbült. Sajnálom.” Nem! Nem így megy, hanem egyből fut anyukájához, és sír. Nyilván. Csupa kosz, vérzik, és anyuka odavan. Ez így van rendjén, persze! Milyen fura lenne a másik felállás! Viszont én valamiért azt gondolhatom: Pillanat, Uram! Aztán az Úr sok-sok év múlva azt kérdezi: Letelt már az a pillanat? „Még nem. Még nem szedtem magam teljesen rendbe. Már csak egy pici hiányzik.”

Zsolt 50:15-ben azt mondja nekünk: „Kiálts Hozzám a nyomorúság idején! Én megfelelek neked. Megszabadítalak, és te dicsőítesz Engem.” Annyira sokszor hallom, hogy az emberek ezt mondják, vagy így értik, különösen, amikor evangelizáción beszélgetünk valakivel Jézusról: „Olyan rossz helyen vagyok, én választottam, rossz döntéseket hoztam, ilyen helyre kerültem. Innen nem szólíthatom meg Istent. Előbb legalább egy kicsit kijjebb kell másznom.”

Olyan jó Isten Igéje, mert erre is van válasz! Eszembe jutott egy vers, ami nagyon bátorított engem a hívő életem elején. 5Móz 4-ben arról olvasunk, hogy ha Izrael rossz döntéseket hoz, aztán elviszik száműzetésbe, és ott van a bálványok között, egy szellemileg sötét helyen, arra – miután elkövették a hibáikat, miután elveszítették az országukat, miután ők elrontottak mindent – Isten tesz nekik egy ígéretet:

5Móz 4:29 De ha keresni fogod ott az URat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívedből és teljes lelkedből keresed őt.

Érdemes elolvasni a szövegkörnyezetet. Ha adhatok házi feladatot, akkor az ez. Olvasd el ezt, nagyon bátorító. Isten azt mondja nekünk: „Igen, te rontottad el. Igen, azért vagy ott, ahol vagy, mert te elszúrtad. Igen, így van, de kiálts Hozzám, keress Engem onnan. Ez lesz megoldás számodra, ez lesz a válasz számodra. Erre van szükséged igazán, hogy Engem keress. Még ha a bálványok közül keresel is Engem, meg fogsz találni, ha igazán keresel. Ha a szívedből keresel Engem, válaszolni fogok. Ígérem neked.”

Ján 5:5 Volt ott egy ember, aki harmincnyolc esztendeje beteg volt.

Ez a probléma a kiváló megoldásainkkal. Ez az ára. Milyen jól hangzik: fekszel a medencében, és amikor felkavarodik a víz, az első ember, aki bemegy, meggyógyul. Mi van, ha nem tudsz első lenni? Egy héten át. Vagy egy hónapon át. Mi van, ha nem tudsz első lenni öt hónapon át? „Már csak egy kicsi hiányzik. Mindjárt sikerül. Már kinéztem, már tudom, hogyan kell csinálni. Mostmár meglesz. … Aztán eltelik tíz hónap is, és még mindig nem jutottam be elsőnek. … Mostmár nem hagyhatom abba!”

Ez az ember béna volt a lábaira, ha jól értjük. Valószínűleg csak a földön csúszva vonszolta magát, de készen állt. Ott volt közvetlenül a víz mellett, és várta. Nem tudjuk, mennyi időnként történt. Lehet, hogy elbóbiskolt, és csak felriadt a csobbanásra, mert már megint megelőzte valaki. Ha elképzeled a helyzetet, őrjítő lehetett, hogy annyira közel a válasz. Ha megkérdezted volna: Miért vagy itt? A válasz ez:

– Azért, hogy kijussak innen. Azért, hogy kimehessek innen a saját lábamon.

– Harmincnyolc év! Nekem úgy tűnik, hogy idegyökereztél, hogy ide tartozol. Része vagy ennek a képnek. Ez az életed, nem? Ez az életed, hogy vársz erre a medencére. Erre vársz, és nem mást csinálsz életeddel.

– Mi mást tehetnék?

Rendben, értem. Az emberi megoldások sokszor ilyenek. A filozófiák, valamilyen kulturális dolog, egy karrierterv lehet ilyen. Ígér neked valamit, teszed, és majdnem… Aztán teszed megint, és majdnem… Teszed, és majdnem… Aztán eltelik harmincnyolc-negyven év, és vége az életednek. Azt kérdezném ettől az embertől – nem tenném, mert nem vagyok ennyire érzéketlen:

– Figyelj! Ott a templom! Ott voltál már?

– Nem! Nem érek rá! Mert a vizet kell néznem.

Rendben, élheted így az életed, de tényleg megoldás lesz ez neked? Tényleg ez a válasz? Annyi ilyen van a társadalmunkban, nem?! Azt mondja a társadalmunk egy lánynak: „Könnyű megházasodni! Menj ágyba ezzel is, azzal is, amazzal is, és előbb-utóbb megtalálod az igazit.” Lehet, hogy nem jó példa, de hányan kezdik így az életüket, hogy ágyakban keresik az igazit! Aztán ez lett az élete, belegyökerezett ebbe, és nem találta meg az igazit. Semmi más nem lett. Nem akarta így élni az életét, de megragadt benne. Sokan vannak így. Van egy nagy ígéret, és…

Egy jó példa. Veszel egy lottószelvényt, mert nagyon nagy a nyeremény. „Csak most az egyszer!” Aztán nem viszi ki senki, és a következő héten még magasabb lesz az összeg. „Ne viccelj! Mostmár nem hagyom. Olyan közel vagyok!” Aztán egyszercsak valaki más elviszi, de a következő héten már azért mész a lottózóba, mert megszoktad. Értjük ezt, ugye? Van egy ígéret, de nincs beteljesülés. Viszont megragadsz benne.

Miért fontos ez nekünk? Azért, mert meg vagyunk győződve, hogy Isten ennél jobbat tartogat nekünk. Isten jobbat ígér nekünk, Ő többet akar adni nekünk. Ő másként válaszol nekünk. Ő másként old fel dolgokat. Ő másként segít nekünk. Ő nem ragaszt bele bennünket egy ilyen dologba. Egyik alkoholista sem azzal kezdte – a legtöbben nem –, hogy alkoholista akart lenni, hanem volt egy ígéret abban az italban. Az ígéret nem valósult meg, de aztán megragadt benne.

Ján 5:6 Ahogy Jézus ott feküdni látta, és megtudta, hogy már régóta így van, azt mondta neki: Akarsz-e meggyógyulni?

Jézus más. Jézus nem a szokásos verseny. Nem a szokásos folyamattal kezdi, hanem egyből felteszi a kérdését: „Szeretnél megint egészséges lenni? Szeretnél-e teljes lenni? Erre vágysz?” Nem tűnik ostobaságnak ez a kérdés? „Miért kérdezed ezt, Jézus? Mit gondolsz, miért van itt?” Ebben azonban van egy jelentős dolog: „Tudod-e, hogy miért vagy itt? Emlékszel-e még rá? Tudod-e, hogy mi az, amire igazán vágysz? Mered-e kérni Tőlem azt, amire igazán vágysz? Vagy kevesebbet fogsz kérni Tőlem?”

Nem akartam ennyit beszélni az imáról, de itt nagyon kínálja magát a téma. Mered-e kérni Istentől azt, amit Ő szán neked? Mered-e azt kérni, amire vágysz, amit csak Ő adhat meg neked? Vagy inkább csak azért imádkozol, ami biztonságos? Zsolt 2:8 Kérd Tőlem, és odaadom neked örökségül a népeket és birtokodul a föld határait. (Persze ott nem missziós értelemben vették, de mi úgy használjuk.) Merünk-e nagy dolgot kérni Tőle? „Urunk, add nekünk a nemzeteket! Urunk, adj nekünk embereket, lelkeket, akik újjászületnek.”

Merünk-e imádkozni a húsvéti színdarabért? Remélem, hogy merünk. Remélem, hogy merünk imádkozni azért, hogy Isten mozduljon, cselekedjen, elvégezzen valamit a szívekben. Akár még a miénkben is! Merünk-e imádkozni egymásért? Vagy kevesebbet kérek? Rendben, de Zsid 4:16-ban azt olvassuk: Járuljunk azért bizalommal a kegyelem trónjához! Bizalommal, bátorsággal. „Uram, Uram, szükségem van! Uram, kérlek, válaszolj! Uram, csak Te tudsz segíteni rajtam!”

Világosan mondja: Jöjjünk bátorsággal, bizalommal! Mennyire nagyszerű ez, hogy így jöhetek! Nem úgy, ahogy Eszter jött az Ószövetségben: Remélem, hogy a király könyörül rajtam!; hanem: Megyek a mennyei Atyámhoz! Az, hogy hogyan válaszol, más kérdés. Lehet, hogy nemet mond. Lehet, hogy azt mondja: Később! Lehet, hogy igent mond, de azt tudom, hogy nem kell félnem, és bátran kérhetek. Imádkozhatok gyógyulásért, szabadulásért, növekedésért. Izgatott vagyok a szerdai imaalkalom felől is.

„Mit szeretnél?” – kérdi az embertől. Ezt nézd meg, ez a lenyűgöző rész:

Ján 5:7 A beteg így felelt: Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a medencébe, és mire én odaérek, más lép be előttem.

Nem ezt kérdezte. Nem az volt a kérdés: Van-e valaki, hogy bevigyen téged? Viszont értem a problémáját. Az ember elmondja a problémáját. Még csak nem is kéri: Segíts ebben!; hanem elmondja a gondját: „Egyedül vagyok. Nincs senki, aki segítsen rajtam.” Sokaknak ez a problémája: „Nincs senki, aki igazán az én oldalamon lenne. Így érzem.”

Ott volt az ember, várta, hogy valaki bevigye. Jöhet valaki, aki azt mondta: „Ó, szegény! Hadd segítsek neked! Látom, béna vagy mindkét lábadra, majd én beviszlek téged.” Aztán aznap, amikor felzavarodik a víz, az embernek eszébe jut a maga baja, úgyhogy ő megy be először. „Nekem is van problémám. Igaz, hogy kicsi, de nem törődöm már veled.”

Igazán senki nem volt mellette.  Nem is tudott túllátni ezen. Úgyhogy Jézus kérdése jogos volt: Akarsz-e egészséges lenni? Az ember még azt sem tudta mondani, hogy igen. Annyira el volt veszve a betegségében.

Ján 5:8 Azt mondta neki Jézus: Kelj fel, vedd fel a nyoszolyádat, és járj!

Jézus van itt! Ő annyira más! Annyira más, mint a buta ajánlatok, a buta megoldások, amiket a társadalom ad az embereknek! „Úgy érzed, hogy nem vagy fontos? Írj okosakat az interneten, majd fontos leszel.” Ez a megoldás. Mennyivel jobb ennél Jézus! Azt mondja: Nekem van másik megoldásom! Ez gyönyörű! Ő kimondja a szót, Ő szólja az Igét, Ő Isten Igéje.

Ján 1:1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.

Ez Jézus. Ő Isten Igéje. Ő szól. Ő más. Ő nem a mi megoldásunk. Egy nagyon valós értelemben erről beszél itt:

Zsolt 107:20 Elküldte szavát, és meggyógyította őket, kimentette őket sírjukból.

Ez az, amit Jézus tett. Kijött Isten Igéje, eljött hozzánk, és meggyógyított minket a bűnünkből, minden álnokságunkból. Ez egy pillanat alatt megtörténik az életünkben. Csoda valóban Isten átformáló munkája egy ember életében, amikor rábízza magát Jézusra. A legnagyobb döntés, és annyira egyszerű! Ha megnézed itt ezt az embert, mit csinál Jézus? Azt mondja: Kelj fel, és járj! Nem azt mondja: Gyere, beviszlek a medencébe. Nem is azt mondja neki: „Van egy új könyvem arról, hogy hogyan szerezzünk igaz barátokat, akik bevisznek minket a medencébe. Alig kerül valamibe! Csak neked, csak most!” Nem!

Hanem azt mondja: Megvan! Ennyi! Kimondja, és kész. Ez az, ahogy Isten dolgozik. Annyira gyönyörű, amikor ez történik! Olyan hálásak vagyunk Neki! Az Ő megoldás az a rövidebb út, amire szükségünk van. Miért mondta neki: „Vedd fel az ágyadat!”? Bizonyságként. Azért, hogy bizonyság legyen arra, hogy ő meggyógyult, hogy őt Isten kivette ebből az ágyból. Eddig az az ágy tartotta őt. Az tartotta őt, és egy értelemben fogságban is tartotta. Most azonban fordítva van, most ő fogja ezt a valamit, amin feküdt. Egy bizonyság.

Ján 5:9 És azonnal meggyógyult az ember, és felvette a nyoszolyáját, és járt. Aznap pedig szombat volt.

Azonnal! Ez az, amit várunk. Erre vágyunk. Amint hallom az Igét – amikor hallgatom a hangos Bibliát: bible.is; és megvan benne az egész magyar Biblia hallgatható módon –, annyira jó! Sokkal jobb, mint a hírek :-), vagy bármi más a rádióban. Élvezem. Miért? Mert ez a várakozásom, hogy az Ő Igéje jön Istentől, és meggyógyít engem, megváltoztat engem, és átformál engem. Ez annyira fontos az életünkben! Ez az, amire Isten hívott minket. Ez a közösségünk.

Isten sok mindent csinál velünk, ahogy múlnak az évek, sok mindent munkál a szívünkben, közöttünk, és ez rendben van, de arra vágyunk: „Uram, érints meg! És aztán átformál az Igéd. Érints meg, és aztán átformál a Te hatalmad.” Erre vágyunk. Merjünk imádkozni ezért! Merjük kérni ezt! Ha nem úgy jön, ahogy gondoltam – „Egyszer majd bejutok abba a medencébe, és akkor…!” –, hanem Isten máshogy csinálja, akkor rendben. Ha Isten másként csinálja, mint ahogy számoltam rá, akkor arra gondolok: „Bizonyára tudja, mit csinál. Bizonyára tudja, miért értékes ez, vagy miért úgy kell lennie.” Akkor tudhatom, hogy ez az Ő munkája, és Ő jobban tudja, mint én.

Ján 5:12-13 Megkérdezték tőle: Ki az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd fel és járj? A meggyógyult pedig nem tudta, hogy ki az, Jézus ugyanis elment onnan, mert ott nagy sokadalom volt.

Nem ismerte Jézust. Milyen nagy dolog ez! Istennek az irgalmára gondolok. Itt egy ember, aki nem hogy nem hitt Benne, hanem azt sem tudta, hogy ki Ő, és mégis meggyógyította. Itt egy ember, aki teljes mértékben hálátlan volt Isten felé, Isten mégis meggyógyította Őt.

Isten irgalmára gondolok. Arra, hogy mennyire nem vár semmit azért, amit tesz. Akkor miért hív minket arra, hogy járjunk Vele? Őszintén, mert az a legjobb, ami történhet egész életünkben, ha Vele járunk. Azért hív Magához, mert az a legjobb hely számunkra. Az a legértékesebb. Arra van mindig szükségem. Nem azért, mert követel tőlem valamit, mert elvár tőlem valamit, mert el akar venni tőlem, hanem mert könyörületes, mert irgalmas, és tudja, hogy olyanok vagyunk, mint a pásztor nélkül való juhok, és hív minket Magához. Mert Nélküle ilyenek is maradunk. Isten annyira könyörületes!

Itt ez az ember, nem ismeri Jézust, nem hisz Benne, és mégis meggyógyul. Mellesleg ez egy óriási válasz. Kérdezheti valaki: Ha van ez a betegséged, miért nem imádkozol miatta? „Imádkozom, csak Isten még nem gyógyított meg.” „Nono! Nincs elég hited.” Ennek az embernek mennyi hite volt? Azt sem tudta, hogy ki az, Akivel beszél.  Ha lehetne, mínuszban volt a hite. Nemhogy semmi hite, hanem mínuszban volt a hite. Mégis Isten annyira könyörületes volt! Jézus ránézett, megértette, hogy harmincnyolc éve ott van, és azt mondta: „Semmi nem számít. Nem érdekel, hogy megköszöni-e valaha. Nem érdekel, hogy hinni fog-e Bennem. Szeretném, de nem ezen múlik.” Csak törődött vele, ott, ahol volt.

Annyira csodálatos nekünk ez! Mert mi a másik rendszert ismerjük, a medencéset: „Félre az útból! Én jutok be elsőnek. Most én megyek be először. Nekem fontosabb ez most.” Ezt az utat ismerjük. Isten azt mondja neki: Van jobb utam, és ez a kegyelem útja. Ez az Ő könyörületességének, az Ő irgalmasságának az útja. Ez az, amire szükségünk van.

Ámen.

Kategória: Egyéb