Istennél nincs vakvágány

2014 december 10. szerda  18:30

A héten volt egy baba-mama találkozó – mármint én találkoztam velük –, és feltettem ezt a kérdést: Hányan küzdötök azzal, hogy rossz anyák vagytok? Meglepve néztek rám: „Állandóan. Mindannyian.” Ez lenyűgöző nekem, mert én férfi vagyok, és nekem sose jut eszembe, hogy rossz apa lennék. Az, hogy rossz anya, az még kevésbé. 🙂

Arra gondoltam, hogy szerintem az az anya nem aggódik ezen, aki nem tartja a gyerekét értékesnek, vagy nem látja a saját gyengeségét. Igazából szeretném bátorítani az anyukákat, hogy ez nem atomfizika. Ez sokkal bonyolultabb! 🙂 Tényleg ne aggódj, szeretnélek bátorítani erre. Vidd Istenhez a gyerekedet imában, vidd Istenhez a gyerekedet a gyülekezetben – úgy értem engedd meg neki, hogy élvezze a gyülekezeti életet, hadd lássa Isten munkáját –, és vidd a gyerekedet Istenhez úgy, hogy adod neki az Igét.

Úgy értem, egy gyereknek nincs szüksége olyan sok dologra. Arra van szüksége, hogy kapcsolata legyen veled, a szülőjével, látnia kell a példádat valós élethelyzetekben, nem a tökéletességedet – ne aggódj, nem tökéletesnek kell lenned, hanem igazinak kell lenned –, és ha elbuksz, akkor a helyreállásod is jó példa neki, és egy gyereknek tudnia kell, hogy ő számít, hogy ő értékes neked.

Azon túl csináld ezt a három dolgot, hozd Istenhez imában, vidd hozzá az Igét, tedd ezt a gyülekezetben. Ha ezt csinálod, akkor megteszed, amit tenned kell. Ne aggódj, hanem csak merjünk bízni az Úrban!

Hány olyan dolog van, mint ez, hogy rossz anya vagy, ami azt kommunikálja, hogy te csak teher vagy, te vagy a súlyfelesleg? Anyák! Te csak súlyfelesleg vagy! Férfiak! Ugye tudjátok, hogy soha nem fogtok semmit elérni. Csak bátorítani akarlak titeket! 🙂 Pusztán teher vagy a társadalomnak! Teher vagy a rokonaidnak, ezért nem veszik fel a telefont. Csak probléma vagy a gyülekezetnek és a pásztornak személyesen, és a többieknek is! Bízom abban, hogy ez mind tudjátok úgy is. 🙂 Azért, mert ha Isten megengedi, akkor bánhatnánk ezzel most.

Van egy ilyen szűnni nem akaró érzésünk. Van ez a szörnyű, szűnni nem akaró érzésünk, hogy valahogyan letértünk a főútról, és eltévedtünk a bozótosban. „Valahogyan vakvágányra kerültem, és nem tartok sehova.” Pál ezzel egyszerűen végez:

Róm 13:11b mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.

Ez azt jelenti, hogy tartunk valahová. Mindannyian tartunk valahová. Ma közelebb vagyok Jézushoz, mint amikor megtértem. Ma közelebb vagyok ahhoz, hogy az üdvösségem teljes legyen Isten jelenlétében, mint amikor megtértem, vagy mint tegnap, vagy mint egy éve. Ma közelebb vagyok. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy tartok valahová. Istennel soha nem vagyok vakvágányon. Ez valami olyan, amivel az érzelmeimben bánnom kell.

Néha bánnom kell az érzelmeimmel, amik azt hazudják, hogy vakvágányon vagyok Istennel, de a valóság az, hogy nem vagyok vakvágányon. Van egy hazugság: Ha nem vagy házas, ha egyedülálló vagy, vakvágányon van az életed. „Szeretném elmondani neked, amíg meg nem házasodsz, addig nem kezdődik el az életed.” Micsoda ostobaság ez! Megvan viszont ez a gondolat. „Lehet, hogy házas vagy, de nincs gyereked. Ez vakvágány! Zsákutca. Az életed nem tart sehova. El sem kezdődött az életed. Ez az egész nem megy sehova.” Lehetne sok ilyet mondani.

Hadd mondjak még egyet! Vannak ilyen tanítások, amelyek azt mondják, hogy a betegség az mindig egy büntetés. „A betegség mindig a bűn következménye. A betegség mindig a hitetlenségedből következik.” Gyűlölöm ezeket a tanításokat! Egyrészt azért, mert Jézus azt mondja Ján 11:4-ben, hogy nem igaz. A másik oka az, amiért nem szeretem, hogy azt mondja az embernek: „Vakvágányon vagy! Mert van egy problémád. Vakvágányon vagy! Isten félretett téged, mert hibás vagy. Vétkeztél. Nincs hited. Vakvágányon vagy.” Ezt tanítja az embernek.

Azt mondja a hívőknek: „Le vagy minősítve! Le vagy minősítve egy alacsony helyre. Másod-, harmad-, ötöd-, sokadrangú keresztény vagy!” Miért van ez a hazugság? Miért halljuk ezt a hangot? Azért, mert Sátán szeretné, hogyha úgy értenénk, hogy Isten félretett bennünket. Mert lehet, hogy a világ tényleg félretett téged. Lehet, hogy a családod tényleg félretett téged. Lehet, hogy a szüleid leírtak téged. Lehet, hogy a munkahelyeden már el van döntve, hogy „lapáton vagy”, csak még nem tudod. Lehetséges!

Van azonban egy hely, ahol soha nem vagy vakvágányon. Sátán viszont szeretné elhitetni, hogy azon az egy helyen is, ott is vakvágányon vagy. „Félre vagy állítva. Nem vagy fontos, nem vagy jelentős.” Szeretné, ha így tudnád, hogy nem létezik hely, ahol értéked van, ahol tartasz valahova. Ám ezen a helyen Istennel mindez teljesen más.

Történt-e veled valaha valami baj, amióta hívő lettél? Gondolod-e, hogy volt a bajok között olyan, amit valóban Sátán hozott be az életedbe? Akkor mit mond Sátán? „Én hoztam ezt a bajt neked.” Nem! Nem ezt mondja, hanem: „Isten! Látod? Isten bajt hozott az életedbe. Látod? Isten félretett téged. Isten átállította a váltót, és oldalvágányra futottál, ami nem tart sehová. Már csak a szakadék vár! Ugyan, milyen reményed van?” Ezt szeretné kommunikálni felénk folyton.

Hadd mondják néhány olyan helyzetet, ami igazán reménytelennek tűnt ilyen szempontból.

Az egyik. Mennyire szerettél volna Izraellel lenni a pusztában? Amikor Isten azt mondta nekik: „Ti nem mentek be az Ígéret földjére. Negyven év, amíg mind meghaltok, addig helyben járás van. Amíg ez a nemzedék meg nem hal. A következő nemzedék mehet csak be.” Úgy értem, ott tényleg lehetne úgy érezni: „Isten félreállított. Ez vakvágány! Kész!” Megérteném, ha valaki így érezné magát.

Viszont gondold át egy pillanatra, mijük volt! Abban a negyven évben is mi volt a birtokukban, csak gondolj bele! Minden évben megvolt az engesztelés napja, és Isten biztosította őket, hogy meg vannak bocsájtva a bűnök, el vannak engedve a bűnök. Mindannyian mehettek a Szent Sátorba, és áldozatot mutathattak be a bűnükért.

Istennek volt megoldása abban a negyven évben is. Minden nap – Isten gondoskodása – volt manna számukra. Annak ellenére, hogy nem mehettek be az Ígéret földjére, minden évben ünnepelték a pászkát, és megemlékeztek arról, hogy Isten hatalmas kézzel kihozta őket, átvitte őket a Vörös-tengeren, megszabadította őket. Forgathatták a szívükben Istennek a hatalmas szabadítását!

Ebben az időben – vedd észre – Istennek volt terve velük. Nemzedékként nem, és nem az volt Isten terve, hogy bemenjenek az Ígéret földjére, de egyénileg növekedhettek, imádhatták Istent, törődhettek másokkal, segíthettek, tanultak, és taníthatták a következő nemzedéket. Hiszem, hogy Istennek személyesen volt terve velük. Ez a csoda, hogy a legrosszabb helyzetben, amikor tényleg úgy érzem, hogy félre lettem állítva, Istennek személyesen van terve velem.

A második történet Jer 38-ban Cidkijjá (Sedékiás) király. Jeremiásnak van egy rossz üzenete a számára. Ostrom alatt állnak, és Jer 38:17-18-ban azt mondja neki: „Király! Csak egy lehetőséged van megmenekülni. Add meg magad! Menj ki, add meg magad, add fel a várost!” A király azt feleli: De én félek! Jeremiás bíztatja: „Ne félj! Csak menj ki! És lehet jövőd.” Nem mondja ezt így, de: Még járhatsz Istennel!

„Nem leszel többé király, nem az lesz, amit szeretnél magadnak, nem az lesz, amihez szokva vagy, az ítélet meglesz így is, úgy is, de megmenthetsz nagyon sok életet. Megmentheted a várost. Nem fogják felégetni a várost, és te továbbmehetsz.” Nem tetszik annyira a terv, de Istennek van egy nyitott ajtaja előttem. Nem vagyok vakvágányon. Nem úgy van, hogy látom a véget, belefut a kis halomba és az ütközőbe a végén, hanem Istennek van terve tovább.

A harmadik. 2Sám 7-ben Istennek van egy üzenete Dávid számára. Azt mondja neki: Nem! Mi lehet Isten válasza az imáinkra? „Igen.” „Később.” „Nem.” Ezt az utóbbit nem tekintjük válasznak. Ha Isten azt mondja, hogy nem, akkor újra kérem, és újra kérem, és újra kérem… Ez nem annyira új dolog, Mózes is ezt csinálta: én be akarok menni az Ígéret földjére. Isten azt feleli: Hagyjál már békén!

Dávid házat akart építeni Istennek, és Isten azt feleli neki: „Nem! Nem építhetsz házat. Nem te építesz házat Nekem, hanem – 2Sám 7:12-13 – a fiad fog házat építeni Nekem. Te nem fogsz házat építeni Nekem!” Az nyűgöz le, hogy Dávid hogyan reagált. Nem azt mondja: „Jaj, Uram, miért nem? Én már nem is vagyok fontos? Mi történt? Én már félre lettem téve? Az én életem nem számít?” Nem!

Lenyűgöző, hogy 2Sám 7:18-tól azt mondja: „Köszönöm, Uram, hogy válaszoltál! Köszönöm, Uram, hogy elmondtad, hogy terved van a leszármazottaimmal, az életemmel, az én házammal! Köszönöm, Uram! Hálát adok Neked, mert Te ilyen vagy.” Micsoda szív! Igazán erről beszélünk.

A negyedik. Miben különbözött Ruth Naomitól? Ebben, hogy Naomi elhitte: „Belefutottam egy zsákutcába, Isten letudott engem, Isten leírt engem, Isten félretett engem, nekem már nincs tovább. Nekem már nem lehet örömem, nekem már nem lehet áldásom. Mindent elveszítettem.” Ruth azt mondja: „Nem! A te Istened, Ő az igaz Isten. Még ha a férjem halott is – ami azért valami! –, a te néped az enyém, még akkor is, ha én egy megvetett moábita vagyok.”

5Móz 23. nem léphet be moábita, nem lehet része Izrael gyülekezetének. Ruth azt mondja: „Nem érdekel! Ez az igaz Isten. Ez az, ahol élek. Mindegy, hogy mi a körülmény, nem érdekel, hogy honnan jövök, nem érdekel, ha a nemzetemmel más a helyzet. Nekem van egy célom Istennel. Nekem van egy lehetőségem Istennel, és járni fogok Ővele. Igen, azt reméltem, hogy a férjemmel élhetek – persze, azért mentem hozzá –, de meghalt. Akkor mi lesz most? Megyek tovább Istennel!” Ha felismerem ezt, nincs, ami leállíthatna Istennel.

Az ötödik. Amikor Péter elhitte, hogy neki vége, akkor Ján 21-ben Jézus utánamegy, és beszél vele: „Figyelj! Jobban szeretsz Engem? Még mindig jobban szeretsz Engem?” Átfogalmazva, Péter azt feleli: Hát, nem úgy néz ki. Aztán Jézus újra meg újra kérdezi, aztán megbízza újra meg újra: „Nem! Nem vagy félretéve.” Mert itt van ez a gondolat: „Mi van, ha nagyon elbuktam? Mi van, ha tényleg elfordultam az Úrtól? Mi van, ha igazán megtagadtam Őt? Mi van, ha igazán szégyenbe hoztam Őt?”

Végül, Bír 16-ban Sámson nagyon rossz, nyomorult helyzetben van. Rabszolga, kitolták mindkét szemét, és oda van láncolva egy malomhoz. Ez az, amihez szamarat vagy öszvért kötöttek, és húzta körbe-körbe. Ehelyett odatették őt egy állatnak a helyére rabszolgaként. Most szórakoznak, ami az jelenti, hogy előhozzák azért, hogy kigúnyolják és megszégyenítsék, és valószínűleg megöljék egy szégyenletes módon.

Sámson hogyan került oda? Saját bolondsága, saját bűne, saját ostobasága, saját gyengesége miatt. Mit csinált? „Nekem már végem. Velem már Istennek nem lehet terve, mert túl nagyot buktam.” Nem bátorítalak, hogy kövesd Sámson életét, azt, ahogy ő élt, de ismerd fel ebben a csodát. Azt olvassuk ott, hogy Sámson haja újra kezdett nőni. Most persze nem a haj a lényeg, hanem arról van szó, hogy Istennek van terve továbbra is. Van valami, amit az ellenség nem lát.

Amikor az ellenség meggyőz téged: „Nincs tovább! Ez a zsákutca. Ez a legvége. Innen már nem lehet kijönni. Innen nem lehet felállni. Maradj lenn! Add fel! Itt a vége.”; akkor Istennek van egy terve, és ne add fel! Ne állj meg! Ne hidd el! Ne hidd el, hogy vakvágányon vagy, és onnan nincs tovább! Hiszem, hogy Istennel személyesen mindnyájunknak mindennel van terve, és lehet haszna az életemben.

Lehet, hogy nem tetszik majd, lehet, hogy nem az, amit reméltem, lehet, hogy nagy kihívás, de hiszem, hogy személyesen van terve. Miért? Azért, mert ezt olvasom. Azt olvasom, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem hatalmasságok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi teremtmény – ebben benne van minden! –, ezek közül semmi nem választhat el engem Isten szeretetétől, az Ő szerelmétől, ami van a mi Urunk, Jézus Krisztusban, Róm 8:38-39.

Azt olvasom, hogy soha nem lehetsz zsákutcában, vakvágányon. Soha nincs az, hogy itt a vége, Isten leírt téged. Nagyon egyszerű – ezt mondom időnként –, amíg van pulzusod, Istennek van terve veled, akkor Istennek van jövője számodra. „De annyira elbuktam! Nincs tovább.” Ebben kell a bátorítás, és ezért mondja Róm 8:37 azért fölöttébb diadalmaskodunk. Miért? Azért, mert semmi nem választhat el minket Istennek szerelmétől.

Azért élek ma, mert Istennek terve van velem, célja van itt velem, és szeretné, ha látnám. Ezért van szükségem az üzenetekre, az istentiszteletekre, a közösségre, a Bibliám tanulmányozására, a konferenciákra. Lesz Újévi konferenciánk! Miért van erre szükség? „Ah, én már annyi konferencián voltam! Miért lenne szükségem még erre is?” Kell a bátorítás, mert elhiszed a hazugságot, hogy vakvágányon vagy, hogy ez a vége.

„Nézd meg, milyen idős vagyok! Nézd meg, mennyire beteg vagyok! Nézd meg, mennyire gyenge vagyok! Nézd, mekkorát buktam!” Vagy: Isten nemet mondott! Rendben, értem. Tudom, hogy nem könnyű, de Isten nem írt le téged! Most ez nekünk: gyülekezetként, személyenként nem vagyunk vakvágányon. A törvények nem tudnak minket vakvágányra tenni. A bukásaink, a hibáink nem tudják lezárni a jövőnket Istennel.

Elhiszem, hogy nehéz időn mész keresztül, de itt a kérdésem: Azért lehet imádkozni még? Szerintem, persze! Nyilván, igen. Lehet, hogy nagyszerű időn mész keresztül, minden nagyszerűen megy, akkor ne felejtsük el, menjünk még mindig Istenhez az Igében. Forduljunk Hozzá, és keressük Őt. Lehet, hogy el vagy foglalva, lehet, hogy nagyon televan az életed, de még mindig lehet jönni, és közösségben lenni.

Elképesztő statisztikát olvastam, még mindig nem bírom elhinni. Azt írják, hogy az átlag magyar több mint napi öt órát tölt a TV előtt. Úgy látszik a munkanélküliség tényleg nagyobb, mint gondoltam. Mert nem tudom, különben hogyan lehet bárkinek ennyi ideje erre. Több mint öt óra a TV előtt! Elképesztő! Az élete megy ki az ablakon. Csak szeretnélek bátorítani, hogy Istennek van egy terve. Ez a nap, ez az idő drága, ez értékes, jelentős. Ragadd meg! Nem érdekes egy értelemben, hogy ez az öt óra TV vagy internet. Szeretnélek bátorítani, hogy Istennek terve van veled az igazi életben, abban a világban, amit meg lehet tapogatni.

P. Scibellinek volt ez a története. Mesélte, hogy van egy rab a börtönben, akit soha többé nem fognak kiengedni, nem fog magas falak nélkül Napot látni többet. Egy üzenetben beszélt arról, hogy valahogy összekuporgatott néhány száz dollárt, és küldött az afrikai missziókra. Miért? Minek? Szerintem ezért, mert nem hitte el, nem hiszi el, hogy ő vakvágányon van, és hogy Istennek ne lenne terve. Lehet, hogy soha többé nem jöhet ki, de azt mondja: Azért szolgálnom lehet!; és talált egy módot a szolgálatra.

Ef 5:16 a napok gonoszak, meg kell vásárolnunk az alkalmat. Tele van hazugságokkal a világunk, a mi világunk, Magyarország, Budapest, 2014., 2015., ez a kor tele van hazugságokkal. Az egyik az, hogy neked nincs jövőd. „Te nem tartasz sehová! És mivel nincs jövőd, te nem tartasz sehová, azért inkább ne csinálj semmit a mai nappal!”

Figyelj! Ez az a nap, amit az Úr szerzett. Azért örvendjünk, vigadjunk abban! Ez az a nap, amit az Úr szerzett! Ki tudja, lehet, hogy ez az üdvösség napja valakinek, akinek elmondhatod a jó hírt, és lehet, hogy megtér. Ki tudja? Lehet, hogy ez az a nap, hogy kinyitod a Bibliát, elolvasol egy verset, és Isten kigyomlál valami szörnyűt a szívedből.

Ki tudja, lehet, hogy ez az a nap, hogy megkeresed a testvéreidet, közösségben vagy velük, és Isten összeköti a szíveteket, és barátok lesztek egészen az örökkévalóságba. Ki tudja? Nem tudom, hogyan, de azt tudom, hogy ez az a nap, amit az Úr szerzett. Ragadjuk meg, és éljünk vele. Ezek drága napok, drága idők, drága lehetőségek. Ámen.

Kategória: Egyéb