Isten velünk & Miért adnánk fel, és miért nem?

2013 november 17. vasárnap  10:30

P. Marian József

Mát 1:23 Íme, a szűz fogan méhében, és fiat szül, akinek a neve Immánuel, amely azt jelenti: Velünk az Isten.

Arra gondoltam, hogy milyen csodálatos, Isten azt akarja, hogy tudjuk, Ő velünk van. Itt azt mondja, hogy az Ő neve Immánuel, amely azt jelenti: Velünk az Isten. Ez az evangéliumnak a kezdete, és már az elején Isten akarja, hogy tudjuk, Ő velünk van. Ahogy Jézus élte az életét, ahogy kegyelemmel szolgált, megértjük, és látjuk, hogy Isten velünk van.

Mát 28:20 Mindannak megtartására tanítsátok őket, amit én parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

„Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.  Elhisszük mi ezt, hogy Isten velünk van? Ha megnézed a világtörténelmet, nagyon sok ember mondta azt: Isten velem van; és Isten nem volt velük. Láttunk embereket, akik azt mondták: Isten velünk van; és Isten tényleg velük volt. Mi kell ahhoz, hogy Isten velünk legyen?

A napokban Svédországban voltam a Szolgálatunk gyülekezetében. Krisztus Teste ott egy nagyon éhes test. Valóban éhezik és szomjúhozzák az Igét. Csodálatos időnk volt. Még egy régi üzbég barátunk is eljött, amikor meghallotta, hogy odalátogatok. Azt mesélte, hogy évente kétszer-háromszor eljön a gyülibe. Jó volt kicsit felrázni, bátorítani ezt a drága barátunkat, aki régen tolmácsolt Szamarkandban istentiszteleteken. Része volt a gyülekezetünknek.

Ezt láttam, hogy Isten velünk van, és van éhség Isten Igéje iránt. Ez az egyik mércéje, bármihez is nyúlunk. Jézus azt mondta: Én veletek vagyok minden napon. Még a „nem szeretem” napokon is, amikor látszólag semmi sem jön össze, látszólag minden ellenem van, akkor is. Hiszem-e? Kegyelmi hívőként elmondhatjuk, hogy nem csak hisszük, hanem tudjuk. Tudjuk, hogy Isten velünk van, és ez csodálatos dolog.

A kínai csapatban történnek dolgok, amióta eljöttem. Történt egy eljegyzés is, ami tényleg nagyon bátor döntés volt a fiú részéről. 🙂 Isten velünk van, és én nagyon örülök ilyen döntéseknek, ilyen lépéseknek.

Az alábbi írásrész előzménye az, hogy Izrael gyermekeinek meg lett mondva: menjetek Jeruzsálembe is építsétek vissza a várost. Hárommillió zsidó volt elhurcolva Babilonba, de csak negyvenkilencezer ment vissza Izraelbe, még 2% sem. Biztos vagyok benne, hogy azok, akik visszamentek, tudták, hogy Isten velük van. Az a negyvenkilencezer azért ment vissza, mert tudta, hogy Isten velük van.

Ezsd 7:27-28 Áldott az ÚR, atyáink Istene, aki arra indította a király szívét, hogy fölékesítse az ÚR házát, amely Jeruzsálemben van, és aki hozzám fordult irgalmasságával a király és tanácsosai előtt és a király minden hős fejedelme előtt! Én pedig megerősödtem az ÚRnak, az én Istenemnek rajtam nyugvó keze által, és családfőket gyűjtöttem össze Izráelből, hogy eljöjjenek velem.

Arra is gondolhatunk, hogy a többi nem ment vissza. Ha megnézed az Írást, azt látod, hogy beleolvadtak a babiloni kultúrába. Mondhatjuk, hogy élvezték a babiloni luxust. A másik kifogás az lehetett: „Messzire van Izrael! Milyen veszélyes lehet visszaérni oda. Emberileg nézve nem vagyunk erősek. Veszélyek vannak az úton.” Harmadszor pedig tudták, hogy mennyire rosszak az életkörülmények Jeruzsálemben. Azt is tudták, hogy ott dolgozni kell. „Mert a város nem fog visszaépülni magától, ott kemény munka vár ránk.”

Micsoda kegyelem az, ha tudjuk, hogy Isten velünk van! Mindenre van erőnk Krisztusban, Aki minket megerősít. Így megyünk vissza Kínába. Itt hagyjuk a magyarországi „luxust”, felvállaljuk az út „veszélyeit”. 🙂 „Azok rossz kondíciók ott Kínában!” 🙂 Nem! Isten velünk van! Kína: csodálatos életkörülmények, csodálatos emberek. A legcsodálatosabb az, hogy az emberek éheznek Isten Igéjére, és ezért megyünk. Ezért vagyunk ott. Isten velünk van. Isten veled van!

P. Kende

Valóban ezért van reményünk, ezért van hitünk, mert Ő velünk van.

1Sám 23. Dávid menekül Saul elől. Isten felkente őt királynak, de ezt csak néhány ember ismeri el, akik vele vannak. Ők tiszteli királyként, de kevesen vannak. Az ország nem ismeri el. Saul, aki a trónon ül, de már nem Isten akaratában, meg akarja ölni Dávidot.

1Sám 23:9 Mikor pedig Dávid megtudta, hogy Saul valami rosszat forral ellene, azt mondta Ebjátár papnak: Hozd elő az éfódot.

Az éfod egy mód volt arra, hogy megkérdezzék Isten akaratát.

1Sám 23:10 Majd azt mondta Dávid: URam, Izráel Istene! Biztos hírként hallotta a te szolgád, hogy Saul ide akar jönni Keílába, hogy elpusztítsa miattam a várost.

Ezt a várost nem sokkal ezelőtt Dávid és csapata mentették meg az ellenség kezéből, és ezért vannak ott. Úgyhogy az életükkel Dávid adósai voltak.

1Sám 23:11 Vajon kezébe adnak-e engem Keíla lakosai? Vajon lejön-e Saul, ahogy szolgád hallotta? Ó, URam, Izráel Istene, jelentsd ki szolgádnak! És mondta az ÚR: Lejön.

„Saul le fog jönni Jeruzsálemből és meg akar ölni!”

1Sám 23:12-13a Dávid megkérdezte: Vajon Saul kezébe adnak-e Keíla lakosai engem és embereimet? És ezt felelte az ÚR: Kezébe adnak. Erre Dávid fölkelt mintegy hatszáz emberével, és kivonult Keílából,

Ez eléggé kiakasztó pillanat lehetett! Arra gondolok – ahogy Jézus élte az életét, ahogy Dávid élte az életét, ahogy Ábrahám élte sokszor az életét –, hogy milyen élet az, amelyik nem szűnik meg adni? Honnan jön az az élet, amelyik megáld másokat, amelyik szolgál másokat?

Jézus így élt. Helyreállította az embereket a vallásból olyan helyre, ahol örömük lehetett. Helyreállította az embereket a lelkük nyomorából egy olyan helyre, ahol növekedésük lehetett. Helyreállította az embereket a társadalomnak a szegélyéről olyan helyre, ahol tudhatták, hogy kik ők, és mi az életük célja. Hogyan tudta ezt megtenni? Hogy lehetett ilyen az élete?

Hogy lehetett Dávidnak az élete ilyen? Mert az ő élete is ilyen volt. Ezek az emberek, akik hűen követték, akik együtt harcoltak vele, ők a társadalomnak a legalján voltak, és onnan menekültek Dávidhoz. Dávidot követni önkéntes száműzetés volt. Egyszerűen csak vele tartottak, és megváltozott az életük, hősök lettek. Vitézek lettek. Elkötelezett emberek lettek. Nagyszerű emberek lettek.

Miért? Hogyan? Azért, mert Dávidnak megvolt ez az ismerete Istenről. Ismerte Istent, az Atyát. Ismerte az Ő természetét. Ismerte az Ő igazságát. Ismerte az Ő szeretetét. Mivel mindezt ismerte, ezért tudott bízni az Atyában. Tudott bízni Istenben. Ugyanígy volt Jézus. Ismerte az Atya szeretetét, igazságát, jellemét, természetét, és aztán bízott az Atyában, a legnehezebb helyeken is hitt és ment tovább. Ezért engedelmeskedett, és ezért az élete áldás volt.

Tudod, hogy miért adja fel sok ember, az életet, a hitét, az Istennel járását, a barátságait, a házasságát, a szolgálatát? Miért adjuk fel? Azért, mert ilyen helyzetekbe kerülünk, mint Dávid itt. Valaki tartozik nekem valamivel, és aztán elárul, hátba döf. Isten azt mondta Dávidnak: „Ezek az emberek el fognak téged árulni. Adósaid az életükkel, és mégis el fognak árulni. Cserben fognak hagyni, amikor jön a nehézség.” Akkor mit csinálsz?

A három dolog, amit itt Dávid tett, ez olyan, mint egy minta. Az életében sokszor megtörtént, hogy nyomorult helyen volt, kétségbeejtő helyzetben. Mit csinált azon a ponton? 1Sám 30-ban is ugyanez a minta látszik.

1) Mi történt itt? Elpusztították a táborukat, és minden szeretettüket – feleségeket, gyerekeket – elvitték rabszolgának. Kétségbeejtő a helyzet. Senki nem állja meg könnyek nélkül. Macsó legények! Úgy értem, hogy tényleg hősök. Van köztük, aki megállított egy hadsereget egyedül. A legszuperebb modern akcióhős?! Ugyan már! Olvasd a Bibliát! Egész hadsereget megállított, és nem mese volt, hanem valóban. Milyen nehezen sír egy macsó legény? Nagyon nehéz neki sírni. Itt azonban sírnak mindannyian. A helyzet kétségbeejtő, a helyzet reménytelen, a helyzet esélytelen. Ezt nem lehet helyrehozni!

Dávidnak a helyzete még rosszabb. Ezen a ponton még a barátai is meg akarják kövezni, ölni, annyira elegük van belőle. Nyomorult helyzet. Rettenetes helyzet. Miért adják föl emberek? Miért adják föl hívők? Miért szűnünk meg továbbmenni Istennel? Miért van feladás az életünkben? Az első ez: nem erősítem meg magam az Úrban.

1Sám 30:6 Dávid azonban megerősítette magát az Úrban. Itt a héber szónak van több használata, az egyik: erősen tartani együtt. Dávid odament Istenhez. Jött ez a helyzet, és nem borította el, nem tette tönkre, nem tette reménytelenné, nem kezdett menekülni, nem bújt el sehova. Nem hazudozott. Ugyanúgy, ahogy Keílában.

Milyen könnyű lett volna bepöccenni, és azonnal: „Hé! Elárulnátok engem? Vágjátok le mindent! Hálátlan disznók.” Milyen könnyű lett volna reagálni! Amikor nyomorult helyzetben vagyok, akkor ez az egyik dolog, amit csinálok. Milyen könnyű haragudni azokra, akik közel vannak hozzám! Milyen könnyen emberek a házastársukon, a gyerekeiken vezetik le a haragjukat!

Emlékszem egy családra, hívők. Amikor az apa hazaért, nem kellett semmit mondania, és a gyerek sírva futott a szobájába. Miért? Azért, mert az apa frusztrált volt. „Azt bántom, aki közel van hozzám.” Ez történik, és ahelyett, hogy az Úrhoz menne, kitölti a haragját valakin, aki közel van hozzá. Nem keresi az élet forrását, hanem valami alternatívát keres.

„Bajom van a házasságomban! Nem számít, találok újat.” Úgy értem, hogy emberek ott hagyják a házasságukat apró hülyeségek miatt. Tényleg. Ne add fel! Ne mondd könnyen, hogy eleged van. Bátorítalak erre. „Keresek egy jobb állást.” Keress, rendben. „Megpróbálom jobban érezni magam. Dolgozom rajta.”

Vagy: „Alapítunk egy támogatói csoportot: Nyomorultak csoportja. Mi majd támogatjuk egymást. Megtalálom a többieket, akik nyomorultak. Az nagyszerű lesz! Együtt lehetünk nyomorultak.” Ne próbáld ki! Kipróbáltam, nem éri meg. Komolyan. Nem ezért vagyunk a gyülekezetben. Vagy: „Keresek csak barátokat.” Amivel egyébként nincs semmi baj, de ha Isten helyett keresi őket, akkor bajban lesz. Akkor nem lesz elég.

Megerősíteni magam az Úrban. Megkeresni Őt. Emlékezni arra, hogy ki Ő, hogy milyen az Ő szeretete, hogy mekkora az Ő megváltása, hogy jelen van az Ő Szelleme az életemben. Megemlékezni a napokról, amikor nagyon nyilvánvaló volt Ő nekem. Megerősíteni magam az Úrban.

2) 1Sám 30:7-8 „Hozd ki az éfódot!”; és Dávid megkérdezi Istent. Azt olvassuk, hogy kért Tőle, könyörgött Neki: Uram, adj nekem választ, kérlek! 1Sám 23-ban azt olvastuk, hogy Dávid azt mondja: „Kérlek! Ezt hallottam. Kérlek, felelj a Te szolgádnak. Kérlek, beszélj nekem erről!” Ez az a Dávid, aki Zsolt 27:4 azt mondta: ez a vágyam, ülni akarok a Te házadban, Istenem, gyönyörködni Benned, hallani Tőled. Az egyik szó ebben a versben azt jelenti: elmélkedni valamin, forgatni a szívemben.

Beszéltünk erről az előző üzenetben (2013.11.13. P. Kende: A közösség öröme), hogy Luk 11:9 sok hívő tudja, hogy kell kérni, de tudunk-e továbbmenni annál? Tudunk-e keresni? Tudunk-e zörgetni, kopogtatni? Tudunk-e addig lenni Ő előtte, hogy annak haszna legyen? Tudok-e térdre ereszkedni, hogy imádkozzam? Tudok-e elég ideig ott maradni, hogy jelentsen is valamit a szívemben?

Egy kérdés: Mennyire megy mélyre ez az üzenet? Az egyik dolog, amit ajánlok, hogy kerüljön be egy jegyzetedbe – nekem sokat segít, tudom, mert utóbb átnézem, gondolkodom rajta –, de egy fontosabb része: megtaláljuk-e az időt, hogy elmélkedjünk rajta?

Péld 8:17 az Úr azt mondja: az talál meg, aki keres Engem. Időt tölteni az üzenettel, időt tölteni imában, időt tölteni a dicsérettel, az imádattal. Fogni az üzenetet, és hálát adni az Úrnak azon keresztül. Fogni az üzenete, és szeretni a testvéremet azon keresztül, fogni az üzenetet, és használni egy szürke hétköznap délelőtt. Ez megtörténik-e az életemben?

Dávid kérte az Urat. Kereste Őt, zörgetett Nála. Megkereste Őt.

3) Még egy. 1Sám 30:9 megint csak elment Dávid a hatszáz emberével az ellenség után, hogy visszaszerezzék mindazt, ami elvittek. Akció! A filmekben vannak az akcióhősök, nekünk pedig vannak hit-akcióhősök. Ez az, ami van az életünkben. Zsid 11. végigmehetnénk ezen a fejezeten: hitbeli akcióhősök.

Káin vitte a saját áldozatát, és Ábel pedig a bevégzett munka szerint vitt áldozatot. Biztos vagyok benne, hogy neki is volt rossz lelkiismerete, de Ő bízott Isten ígéretében, a bevégzett munkában, és nem a saját munkáját vitte Istennek, hanem csak elfogadta, amit Isten adott neki. Noénak Isten azt mondta, hogy jönni fog az áradat, és elvisz mindent. „Úgyhogy Noé elment a helyi biztosítási ügynökhöz és kötött biztosítást alagsori vízkár ellen.” Nem! Nem lennénk itt, ha ezt csinálta volna. Volt akció a dologban. Noé cselekedett. Ábrahámnak Isten azt mondta: „Gyere ki! Gyere ki az otthonodból.” – és elhagyta a régit az újért. Cselekedett.

Ez az, amit mi is tanulunk tenni. Cselekedni. Megerősíteni magam Isten jelenlétében, valóságában, kérni Őt, keresni Őt, zörgetni Őnála, és aztán cselekedni. Cselekedni! Ez nem elméleti. Sokszor hívők azért adják fel, azért állnak meg a hitükben, mert tudják ugyan a helyes dolgot, de nem nyomulnak utána, nem csinálják meg. Nem veszi fel a telefont, nem fizeti meg az árat, nem utazik el oda, ahova kéne. Tudja, mi a helyes, de nem megy el oda. Aztán tűnődik, hogy miért lassul meg a hívőélete.

Annyira hálás vagyok itt mindenkiért! Annyira megáld, hogy jársz ebben. Sokatokat ismerem, és tudom, hogy a nehéz házasságodban hozol hitbeli döntéseket – halleluja! –, és cselekszel. A munkádban vagy a munkanélküliségedben hozol hitbeli döntéseket, követed Őt és keresed Őt. Van tevékenység a dologban. Annyira hálás vagyok ezért! Túllépni a kényelmen, és hűségesen befizetni a számlákat. Keményen dolgozni, élni az életet. Nem csak szövegelni, hanem letenni az életünket.

Hálás vagyok, mert sokan nem adjátok fel a léleknyerést. Bátorítalak, hogy ne tedd. Anyák, akik bátorítják a gyerekeiket a hitben, apák, akik tanítanak, egyedülállók, akik építitek Krisztus Testét hitben – nagyon hálás vagyok ezért! Miért? Azért, mert ez hitbeli cselekedet. Hitben teszünk dolgokat.

Nem feltétlen azért maradok meg mindig a házasságomban, mert őrülten szerelmes vagyok. Hanem lehet, hogy ezért maradok meg. Vannak napok – ne adj Isten, hónapok, de remélem, nincsenek ilyen évek az életedben –, amikor azért maradsz meg, mert kérsz, mert keresel, mert zörgetsz Istennél, és aztán cselekszel hitben.

Mit próbálok mondani? Mindannyinkkal megtörténik, hogy kapunk egy nagyot, és lenn vagyunk a földön. Az élet, a tragédia, a probléma, vagy csak én magam, nem is kell más hozzá, a földre tesz, és a földön vagyok. Miért mondom ezt? Ne maradj lenn! Az életed ennél nagyobb. Az elhívásod ennél nagyobb. Isten akarata az életedben ennél nagyobb. Amikor le vagy csapva, ne maradj lenn!

Még a világ is ezt mondja: kelj fel! – csak nekik nincs forrásuk ehhez. Nekünk megvan! Azt mondod nekem: „Pásztor! Te nem ismered az én problémámat.” Valószínűleg, tényleg nem. Viszont 1Kor 10:13 az a kísértés, ami rajtad megesik, már megesett máson is.

Értem viszont, hogy azt mondod, túl nagy a probléma. Vagy: túl jó lett az életem ahhoz, hogy kövessem Isten; ez a másik lehetőség. Szeretnélek bátorítani ebben. 2Tim 1:12-ban azt mondja Pál: tudom, Kinek hittem. Nem az a kérdés, hogy milyen nagy a baj, hanem az, hogy milyen nagy a te Istened. Ha bátorítom magam Őbenne, ha felépítem magam Őbenne, ha keresem Őt, ha járok Vele aktívan, akkor azt találom, hogy az én Istenem nagyobb, mint bármi.

Ez volt P. Józsi üzenete: az én Istenem nagyobb, mint a világ minden problémája. Az én Istenem nagyobb, mint a világegyetem. Úgyhogy, nem hiszem, hogy az én problémám tényleg olyan nagy lenne, még ha én olyan nagynak is érzem.

Luk 22:39-46 Jézus tudja, hogy mi fog történni. Amit tud, az nem jó hír. Agónia, fájdalom, tudta, hogy a tanítványai elhagyják, tudta, hogy az Atya hátat fordít Neki, tudta, hogy szégyenletes lesz a kereszt, tudta, hogy végletesen egyedül lesz, és hogy minden bűnünk súlya ott lesz a vállán.

Csak egy megjegyzés: talán nem véletlen, hogy Isten nem mindig mondja el nekünk a jövőt, mert Zsolt 23:6 az Ő kegyelme, az Ő irgalma most van itt nekem. Ebben a pillanatban elég nekem az Ő kegyelme. Mi van a következő pillanattal? Akkor is ott lesz velem az Ő kegyelme. Ha viszont előre látnék egy évre, akkor nem látnám, hogy az Ő kegyelme jelen van velem, és kétségbeesnék.

Jézus azonban tudta, hogy mi jön, és tudta, hogy milyen nehéz lesz a jövő. Tudta, milyen súlyos lesz. Mit csinált? Kereste az Ő Atyját. Imádkozott, és megkereste az Atyát. A Luk 22:43-ban egy angyal jelent meg és megerősítette Őt. Jézus megerősítette Magát az Atyában, az Ő természetében, abban, hogy ki az Atya Neki, hogy mi a terve Ővele, hogy merre viszi Őt. Tudta, hogy nehéz lesz, és Isten adott Neki erőt arra a pillanatra, és a következőre is, és a következőre is.

Mindannyian nyomorult helyzetekbe kerülünk. Mindnyájunkkal megtörténik, de akkor mit csinálunk? Mindannyian kétségeskedünk, 2Kor 1:8. Mindannyinkkal megesik ez, de mit csinálunk ezzel? Szükségem van az Ő megerősítésére.

A Kegyelem teológiája órán erről beszéltünk, hogy a keresztények csalódásának az egyik legnagyobb forrása az, hogy bízunk a régi bűnös természetben. Bízunk abban, hogy majd jobbak leszünk. Bízunk abban, hogy a motivációink jobbak lesznek. Bízunk abban: mostmár nem bukom el! Mi a gond ezzel? Az, hogy nem oda vetem a bizalmam, ahova kéne, és csalódni fogok, mert az Atya az egyetlen igazi forrás.

Ki az az ember, aki megmenthet engem, aki segíteni tud nekem? Zsolt 146:3 ne bízz a főemberekben és azok fiaiban. Ki az a politikus, aki megmenthet? Mi van a gazdag rokonnal? Semmi olyat nem tud megtenni, amit Isten meg tud tenni. „Az én befolyásos ismerősöm az önkormányzatnál…” – hányszor csalódunk ezekben? Jer 17:5-ben egészen odáig megy, hogy átkozott az ember, aki emberben bízik. Ez ránk is vonatkozik, nem bízhatok magamban. Ezért vannak bizonyos szabályok az életemben. Nem teszem magam olyan helyzetbe, ahol tudom, hogy könnyen elbukhatnék. Vigyázz ezzel!

Mire van szükségem? Az Ő megerősítésére. Az enyém nem elég. Egy emberé nem elég. A világé nem elég. Nekem Isten erejére van szükségem. Ha nem találom, nem keresem azt, akkor könnyen fel fogom adni. Akkor megállok a hitemben. Ezért mondja Júd 1:21 építsétek fel magatokat. Legyen ez része az életeteknek. Tartsuk meg magunkat az Ő szeretetében.

Mit jelent megőrizni magam? Megmaradok az Ő szeretetében. Mit jelent ez? Megemlékezem erről, hogy Ő szeret engem. Felkavarom a szívem, ha tudom, hogy Ő szeret engem, és járok ebben, amilyen lehetőségem van. Kell az Ő megerősítése. Mert ha nincs ez meg, akkor megállok, akkor reménytelen. Júd 1:21-ben a következő az, hogy reményem van, hogy reményem van a jövőre nézve.

Sok hívőt ismerek, aki ránéz a világra, ránéz az emberekre, olvassa a híreket, belenéz a tükörbe, és kétségbeesik, és elveszíti a reményét. „Egyre rosszabb lesz, semmi esély. Még a hívők is megszűnnek hinni, még a hívők is feladják.” Nem ezt ígérte nekünk az Írás, hogy Sátán megpróbálja elhitetni még a hívőket is, ha lehet? Ott az ígéret, tudjuk, hogy ez lesz, és hívők leállnak a hitükben, és megszűnnek követni Őt. Pál azonban azt mondja 1Thess 4:13-ban: Miért élnénk úgy, mint azok, akiknek nincs reménységük? Nekünk van reménységünk!

Mi történik ezután? Ismerem Őt, megvan a reményem, és aztán van hitbeli cselekedet az életemben. Tudod, mit mondunk sokszor? Tudod, miért nem cselekszünk? „Ó, ha több erőm lenne! Ó, bárcsak jobb képességű lennék! Bárcsak erősebb lennék! Ha Isten adna nekem több erőt, megcsinálnám, amire elhívott.”

Figyelj! Jézusnak minden ereje megvolt. Minden hatalom az Övé volt, és Fil 2. az egészet félre kellett tennie azért, hogy megmentsen bennünket. Minden hatalom az Övé volt. Neki megvolt az, amire mi vágyunk sokszor. Aztán, amikor ezt félretette, akkor mentett meg minket, azzal tett meg mindent értünk. Akkor Zsid 5:8 megismerte az Atyát friss módon, bizalomban és hitbeli életben. Jézus itt élt és hitben járt, nem látva az Atyát, de bízva Őbenne.

Ami Neki megvolt, amikor itt élt, az nekünk is megvan. Nekünk is megvan az Atya, megvan a Szent Szellem, megvan a tan. Ezért olyan fontos nekünk a bibliaiskola. Mert a tan annyira kell nekünk, az Ige annyira kell nekünk! Ismerni akarom Őt, meg akarok alapozódni ebben. Ha megvan, akkor tegyünk, akkor járjunk, akkor menjünk előre ebben.

„Majd, ha erősebb leszek.” Hé! Lehet, hogy az a nap soha nem jön el. Ne várj addig. Sőt! Ahogy én ismerem az ember életét, egyre gyengébbek leszünk. Bátorítanálak, hogy ma van a nap, hogy cselekedjünk hitben. Ma van a nap, hogy megerősítsük magunkat az Úrban. Ma van a nap, hogy keressük Őt, hogy zörgessünk, hogy kérjünk.

Ma van a nap, hogy cselekedjünk, hogy szeressünk valakit bátorító szóval, hogy szeressünk valakit azzal, hogy elmondjuk neki az evangéliumot: Jézus érted is meghalt, teérted is megfizetett, gyere Őhozzá, ismerd meg Őt, és új életet kapsz. Ma van a nap! Ne aggódj azon, hogy milyen nagy! Ne aggódj az erődön, vagy a gyengeségeden! Jer 29:13 ha Őt keressük, akkor megtaláljuk.

A szívünk ne legyen kemény. Hós 10:12 verset arra használjuk, hogy azt mondjuk: törd fel a talajt a szívedben. Az ugar nem volt felszántva régen, és abban a versben azt mondja: szántsatok új szántást.

A házasságomban sokszor nem arra van szükség, hogy erős legyek, hanem arra, hogy megtört legyek, és szeressek, és megmaradjak az Ő szeretetében, és hitben cselekedjek. A magánéletemben sokszor nem arra van szükség, hogy úgy ébredjek fel: Ide nekem az oroszlánt is!; hanem arra van szükségem, hogy megerősítsem magam az Úrban, hogy keressem Őt, és aztán cselekedjek ebben. Ha ez megvan, akkor nagyszerű dolgokat látunk.

Valami fura módon emlékszem egy történetre, amit P. Stevens mesélt az egyik istentiszteleten. Az egyik korai gyülekezetében történt. Esküdni mernék, hogy Jane-nek hívták a kislányt, de amilyen rossz vagyok a nevekkel, akár lehetett Jim is, és fiú. 🙂 Talán tizennégy éves volt, amikor megtért. Aztán rákos lett. Imádkozott érte az egész gyülekezet. Nem gyógyult meg, meghalt.

Azt mesélte P. Stevens, hogy emlékszik a békességre, az örömre, ami ennek a fiatalnak a szívében volt. Mit csinált? Hitbeli cselekedet. Járt az igazságban és öröme volt. P. Stevens azt mesélte, hogy tucat ember megtért az utolsó hetében rajta keresztül. Többen, orvosok és nővérek. Miért? Azért, mert hitben járt, és igazságban járt. Békessége volt, és az csoda ebben a helyzetben.

Gyógyulásért imádkozunk, de Istenben bízunk, és az Ő akaratát kérjük.

Valakinek lebénult a fél arca nem olyan régen. Aztán mesélte, hogy azt mondták neki: hihetetlen, hogy milyen gyorsan meggyógyult! Általában negyven kezelés után van eredmény, és neki tizennégy kezelés után nagyjából rendben van az arca. Úgyhogy, hálásak vagyunk ezért.

Cselekedni! Hitünk volt az üdvösségre, megtértünk – ez is P. Stevens-gondolat –, de az üdvözítő hit nem áll meg ott, hanem aktív cselekvő hitté válik.

Ez igazán az üzenet. Isten velünk van. Akkor miért ne mehetnék, akkor miért ne tehetnék, akkor miért ne szerethetnék, szolgálhatnék, és miért ne bízhatnék Őbenne, és miért ne mehetnék túl az életemen? Könnyű leülni. Jön a nehézség, jön a probléma, elterülök; nem hazudok, de lehet, hogy vannak könnyeim; nem hazudok, beismerem, hogy nehéz, nem teszek úgy, mintha minden könnyű lenne, de azt mondom: Uram, a Te erőd, a Te jelenléted, a Te személyed, és kérlek Téged, add nekem a Te válaszodat; aztán cselekszem, megyek hitben. Ámen.

Köszönjük Urunk, hogy nem kell megmaradnunk abban, akik természetszerűleg lennénk! A hit hőseire gondolunk, annyi ember, aki hitben járt, egyik a másik után: Izsák, Dávid, Ezékiel, a királyok a Bibliában, a tanítványok az evangéliumokban, az apostolok cselekedetei, Pálnak az élete, Jánosnak az élete, aztán a hívők az üldöztetések alatt az első háromszáz évben hitben járva egy birodalmat megfordítottak. Köszönjük, Urunk!

Aztán a hitnek a hősei tovább, testvéreink, akik jártak ebben a hitben, olyan emberek, mint mi itt, akik megtalálták ezt a titkot. Megerősíteni a szívem Istenben, megkeresni megtalálni Őt, és aztán cselekedni, aztán tevékenyen élni Őbenne és Ővele, menni előre és bízni, és megtalálni a kegyelmet. Az Ő kegyelmével találkozni minden pillanatban! Köszönjük, Urunk! Annyira hálásak vagyunk ezért, hogy nagyobb életre hívtál el. Ez a bizalmunk és reményünk.

Ámen.

Kategória: Egyéb