Isten veled szeretne munkálkodni, nem helyetted & A maradandó öröm forrása

2016 május 1. vasárnap  16:00

P. Bartha Atti

P. Zolival Isztambulban voltunk kilenc napot, és a gyülekezetből két lány is odalátogatott négy napra. Nagyon nagy áldás volt ott lenni. Nagyon gazdagon munkálkodik ott Isten. Évente négy alkalommal van egy hónapos bibliaiskola. Viszonylag sok területről mennek oda diákok tanulni. Reggel van két óra, este van két óra, közben közösség, evangelizáció. Valóban nagy áldás. Most is volt valaki Szíriából, voltak helyiek, törökök, volt egy román házaspár is, akik ezért jöttek, és voltak Iránból is. Nagyon nagy áldás látni az emberek éhségét. Egészen más kultúra, de ugyanazokkal a szükségekkel.

Tanítani mentünk, azzal az imával, hogy Isten adjon lehetőséget, hogy tudjunk kapcsolódni az emberekhez. Persze látni azt is, ahogy Ő munkálkodik mibennünk, illetve ott is. Személyesen számomra egy elég nehéz időszakban volt ez az út. Eléggé sok mindent csináltam, és nem volt túl sok időm felkészülni. Filemonhoz írt levéltől tanítottam a Jelenésekig. Egyetlenegy könyvből tudtam felkészülni értelmesen, a többibe csak belenéztem. Amikor odaértem, p. Julian kedvesen mondta, hogy azt a könyvet már vették délelőtt.

Szerdán érkeztünk az istentisztelet előtt másfél órával. Mondták, hogy ilyenkor szokott lenni egy vacsora, és p. Nyazi megkérte p. Zolit és engem, hogy osszunk meg ott. Emlékszem, leültünk, p. Zoli rám nézett: Valószínűleg most ez az egyetlen alkalom, hogy készülj az üzenetre, úgyhogy csak tedd. Kinyitottam a Bibliámat, eltelt kb. tizenhárom-tizennégy másodperc, és Tawfiek szólt: „Gyertek! Kész a vacsora.” P. Zoli rám néz: Miért nem használtad ki az időt?! 🙂 Kb. ilyen intenzív volt egészen végig. Átlagban három-négy órát aludtam, hogy legyen némi normális felkészülés is.

Néhány vers eszembe jutott. Az egyik:

Jer 1:5 Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, mielőtt kijöttél az anyaméhből, megszenteltelek, és prófétául rendeltelek a népek közé.

Gondolj bele, hogy Isten mennyire személyesen törődik veled! Amikor ott vagy az anyaméhben, formál téged. Nekem könnyű ezt elképzelni, mert nemsokára szül a feleségem. Isten formál. Formál téged az anyaméhben. Már akkor elrendelt a népek közé. Tudja, hogy mire hívott el. Arra formál téged egészen az anyaméhtől kezdve. Bármi is az, amire Isten elhív, azt Ő meg tudja tenni, tudja azt, hogy erre vagy teremtve.

Tegnap volt egy esküvő. Emlékszem, amikor a menyasszony még bébiszitterként dolgozott egy koreai családnál. Mentek ki külföldre, és az apuka megkérte őt, hogy az interneten keressen meg valamit. A lány azt felelte: A telefonomon nincs internet. Erre a férfi: „Dehogynem! Én terveztem. Tudom, hogy mi van benne.” Mert ő tervezte ezt a típust, és adott egyet neki. „Ne mondd nekem, hogy nincs, mert én beleraktam!”

Jer 1:6-7 Erre azt mondtam: Ó, URam, Istenem! Íme, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok! Az ÚR pedig azt mondta nekem: Ne mondd ezt: „Ifjú vagyok”, hanem menj mindazokhoz, akikhez küldelek, és mondd el mindazt, amit parancsolok.

Annyira nagyszerű, hogy biztosak lehetünk, amire Isten elhívott, abba beleállhatunk bátran. Lehetett látni ezt az ottani gyülekezetben is, hogy nem tökéletesek, vannak hiányosságok, de elképesztő befektetés folyik. Az egyik pásztor másfél éve minden héten leül kávézni egy fiatallal, hogy megtérjen. Nem engedik el, utána mennek. Olyan könnyen átcsúszik a szemünk, hogy azt látjuk meg, ami nem helyes, vagy ami hiányzik, és nem látjuk meg azt, amit az Úr már megtett.

Péntek este volt lehetőségem elmenni egy iráni bibliatanulmányra. Nagyon nagy munkát végez Isten Iránban, és a hívőknek nagy árat kell érte fizetni, hogy hívők lehessenek. Ezen a bibliatanulmányon is volt két hölgy, aki ült börtönben a hite miatt. Aki elvitt oda, ő a harmadik, mert neki is menekülnie kellett az országából. Ahogy beléptem oda, Isten tiszta jelenléte elárasztott. Órákig bírtam volna nézni az arcukat. Az a tisztaság! Ők nem logikailag ismerték fel, hogy Isten létezik. Ők nem elvekben élnek, hanem Jézussal élnek. Elképesztő volt ezt látni, megtapasztalni. Ők nem játszanak a kereszténységgel.

Találkoztunk más hívőkkel is, akik teljesen átadott életet éltek. Annyira nagyszerű, hogy átadhatod az életedet a Teremtőnek, és Ő tudja, hogy mire tervezett téged! Abban, amiben jársz Ővele, azt nem fogod soha megbánni. Ha van lehetőséged elmenni egy missziós útra, akár legyen az belföldön, bátorítalak, hogy tegyed, mert az ki tud emelni picit a megszokott életedből.

Talán ezzel a mondattal zárnám: Isten nagyon sokat tesz érted, nagyon sokat szeretne veled tenni, de nem helyetted. Szeretne érted és veled tenni, de nem helyetted. Mondhatnám úgy is, hogy megvan az ára, de megéri megfizetni.

 

P. Kende

Most valószínűleg megszegem az első számú szabályt a prédikálásban, hogy Anyák napján az édesanyákról kell beszélni. Nem fogok az anyákról beszélni most, csak anyáknak.

Neh 8. A héten egy csapat férfival beszélgettünk erről a fejezetről.

Neh 8:8-12 Érthetően olvastak a könyvből, Isten törvényéből, és azután magyarázták és értelmezték az olvasottakat. Ekkor Nehémiás, a király helytartója és Ezsdrás, az írástudó pap, valamint a léviták, akik magyaráztak a népnek, így szóltak az egész néphez: Ez az ÚRnak, a ti Isteneteknek szent napja, ne keseregjetek és ne sírjatok hát! Mert sírt az egész nép, amikor a törvény igéit hallotta. Ő azt mondta nekik: Menjetek, egyetek kövér falatokat, és igyatok édes italokat. Küldjetek belőle azoknak is, akik semmit sem készítettek, mert ez a mi URunk szent napja, és ne bánkódjatok, mert az ÚR öröme a ti erősségetek. A léviták is csendesítették az egész népet, és ezt mondták: Hallgassatok, mert szent ez a nap! Ne bánkódjatok! Ekkor elment az egész nép, hogy egyen és igyon, és másoknak is küldjön belőle, és nagy vigasságot tartson, mert megértették a beszédeket, amelyekre tanították őket.

Ez egy igazi férfi-szakasz, mert evés-ivás-vidámság van benne :-), de ne mulasszuk el az elejét. Érthetően olvastak a Könyvből, ami azt jelenti, hogy lassan, tagoltan, érthető módon. Nem elvont dialektusban, nem latinul, sem nem más nyelven, hanem érthetően. Azután magyarázták, ami azt jelenti, hogy elmondták, mi az értelme, hogyan kell elfogadni, mi a jelentősége. Aztán a harmadik dolog, hogy értelmezték az olvasottakat, Neh 8:8, ami azt jelenti, hogy megérttették az emberekkel, hogy mit jelent. Meggyőződtek róla, hogy az emberek értik az üzenetét.

Azzal foglalkoztak, hogy Isten Igéjét átadják úgy, hogy megértsék az emberek. Érdekes eredménye lett: az emberek sírni kezdtek. Mert belenéztek Isten törvényének tükrébe, és nem tetszett, amit ott láttak. Mert azt látták: „Bűnös vagyok. Bajban vagyok. Elbuktam. Hibáztam. Megszegtem ezt a törvényt.” Ezért nekiálltak sírni. Volt egy nagyszerű felismerése Nehémiásnak, Ezsdrásnak, és azoknak a lévitáknak, akik magyaráztak és tanítottak. A felismerésük az volt, hogy ez így nincs rendjén, az embereknek szükségük van örömre. Ez egy örömteli nap. Gyakran Istennek az akaratát a szomorúsággal kapcsoljuk össze a fejünkben.

Neh 8:18-ban volt egy ünnepélyük, a sátoros ünnep. A végén van egy ünnepélyes alkalom, van egy ünnepélyes összegyülekezés. Ha ezt olvassuk, hogy ünnepélyes összegyülekezés, akkor olyanok jutnak eszünkbe, mint az évzáró egy iskolában. Csak ott ülnek, unatkoznak: Mikor lesz már vége? Komoly, komor – így képzeljük el, ha arról beszélünk, hogy Isten csinál valamit. Az előtte lévő két vers:

Neh 8:16-17 Kiment azért a nép, és hoztak ágakat, és lombsátrakat készítettek maguknak, mindenki a háza tetején vagy udvarán, … Így tehát az egész gyülekezet, amely hazatért a fogságból, lombsátrakat készített, és a lombsátrakban laktak. Nem cselekedtek így Józsuénak, Nún fiának idejétől fogva Izráel fiai mindeddig a napig, és felettébb nagy volt az örömük.

Az ünnep úgy zajlott, hogy egy hétig ezekben a sátrakban laktak a családjaikkal. Felettébb nagy volt az örömük, Neh 8:17. Nagy örömük volt, a közösség öröme. Az, hogy együtt voltak mindnyájan, megismerkedtek új emberekkel. Azt olvassuk, hogy minden nap tanították nekik az Igét, ők hallgatták, és nagy örömük volt benne. Ez csodálatos. Egy értelemben ezt ismételjük, amikor nyáron konferenciánk van.

Mit látunk itt? Azt, hogy nagy öröm volt. Először is, Neh 8:5-ben azért, mert Isten Igéje a rendelkezésükre állt, örömük volt. Volt örömük, mert Isten Igéje megvolt nekik. Emlékszem milyen volt az, amikor a szocializmus megszűnt, és lehettek Bibliák. Mekkora öröm volt ez nagyon sok embernek, hogy egyáltalán lehet! Aztán Neh 8:12-ben nagy öröm van amiatt, hogy megértették az Írást, és Isten akarata az, hogy örvendezzenek ebben. Aztán ebből következett egy közösség, Neh 8:17. Nagy örömük volt a közösség miatt.

Ebben a fejezetben nagyon sokszor látjuk az örömöt. Nagyszerű ez a kép nekünk. Mert ebben a fejezetben az öröm és a komolyság együtt jár. Ez olyasvalami, amit nekünk is meg kell érteni, hogy a komolyság és az Úr öröme együtt járnak. Nem ellentétei egymásnak, nem kizáróak, hanem egymásnak a támogatói. Fontos, hogy mindkettő legyen az életemben. Úgy értem, hogy az igazi öröm és a szent komolyság együtt járnak.

Mi hisszük, hogy a világunknak szüksége van keresztényekre. Mire? Tökéletes teljesítményre? Arra, hogy mi megmutassuk, hogyan kell tökéletesen viselkedni? „Így kell helyesen öltözni. Mi olyan jó emberek vagyunk, hogy nagyon sok karitatív tevékenységet csinálunk.” A világnak nem erre van szüksége tőlünk, első sorban. Tudod, mire van szüksége? Arra, hogy szeretet legyen közöttünk. Ján 13:35 szeretet legyen közöttünk. Ha körülnézel magad körül a gyülekezetben, kényelmetlenné válik ez a szó?

A világnak arra van szüksége, hogy akkor is szeretet legyen, ha becsúszik valami hiba. A világnak arra van szüksége, hogy amikor bejössz az istentiszteletre későn, és megkérnek, hogy ne zavard ezzel az istentiszteletet, akkor szeresd őt, aki figyelmeztetett. A világnak a szeretetünkre van szüksége, arra, ami közöttünk van, és a közösségre. Lehet látni ezt a közösséget. Emlékszem, hogy amikor bejöttem a gyülekezetbe, ez ütött meg. Mert a szocializmus is jól hangzott, de amikor bementem egy eseményre, ott nem volt ez, ami itt megvan. Egyáltalán nem. Itt szeretet volt és közösség. Ez lenyűgözött engem.

A világnak erre van szüksége, a közösségünkre és az örömünkre! Kétféle öröm van, a valódi és a hamis. Vagy inkább mondhatnánk úgy, hogy van az az öröm, amelyik tünékeny, elillanó, gyorsan megszűnő öröm, és van a maradandó öröm. Ez a valódi. Ézs 35:10-ben azt olvassuk, hogy örök örömünk lesz. Ez az egyik fajta. A másik fajta az, amikor a humorista elmondja a viccét, és nevetünk rajta. Ennyi! Felkacagok, és vége. Semmi nem változott meg. Semmi nem történt igazán. Lehet, hogy még a szívemig sem ér le. Az arcomon megjelenik, a fejemben van egy reakció, de a szívemig nem megy le. Péld 14:13 lehet olyan, hogy nevetés közben is fáj a szív. Nem megy le mélyre az öröm. Nem elég hosszan tartó, nem elég valódi ahhoz, hogy bejusson oda, ahol tényleg számítana.

A zenészekre és az énekesekre gondoltam, hogy ők kommunikálnak valamit a gyülekezet felé. Örömöt. Arra gondoltam, hogy a szabadság az imádatban nem történik meg, hogyha az ember, aki szolgál ezzel, nem keresi komolyan az Urat először. Különben csak színház lesz, színjáték. Nem lesz jobb, mint egy színdarab, ami mögött nincs valóság. Ugyanígy a prédikátor, ugyanígy a tolmács.

Ugyanígy te is, ahogy jelen vagy az istentiszteleten: vagy színleled, vagy figyelsz. Vagy válaszolsz a szíveddel, vagy tervezgeted a napod hátralévő részét. Vagy veszed azt, amit hallasz, lehet, hogy jegyzetelsz; vagy felnézel, időnként bólogatsz, és aztán továbbjátszol valami kütyüvel. Erről beszélek. Ez a különbség. Ha törekszem az Úr után, azt mondom: Igenis megyek utánad, Uram!; akkor meglehet ez a fajta öröm, ez a fajta mélyreható öröm az életemben.

Arra gondoltam, hogy a zenészek és az énekesek nem állhatnak itt, és nem vezethetnek minket az imádatban hétről-hétre anélkül, hogy komolyan ne vennék ezt a szívükben, és ne törekednének az Úr után. Mert ha nem lenne komoly oldala, akkor: Egyik héten úgy érzem, hogy most akarok dicsőíteni, de aztán a következőn nem érzem úgy, úgyhogy nem jövök el. Ez ugyanígy van minden evangelizációval, hangosítással, a közvetítéssel, a büfével, a gyerekszolgálattal… mindennel, nem? Ha a szívemben nyomulok az Úr után, és azt mondom, hogy akarom ezt; akkor ez működik.

Viszont a tünékeny öröm nem mondja meg neked előre: Jövök, de mindjárt itt is hagylak.; hanem ígér neked. „Adok neked vidámságot.” A világunkban nagy marketingje van ennek. Persze, ezzel sok mindent el lehet adni. „Ha megvan a kütyüd, onnan kezdve az életed csodálatos lesz. Megveszed a nagyobb házat, helyreáll a házasságod.” Komolyan? Bármelyik működik így? A hosszú távú örömnek nincs ilyen jó marketingje igazán. Nem is érdekes nekünk ez annyira, mert megtaláltuk ennek a valóságát.

Jézus így szólt a tanítványaihoz:

Luk 10:20 De ne annak örüljetek, hogy a lelkek – démonok – engednek nektek, hanem inkább annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.

Fel van írva a neved az Élet könyvébe? Ha igen, akkor van okod az örömre. Ha nem, akkor még a mai nap csinálj ezzel valamit! Miért érdekes ez? Azért, mert bármi, amit csinálok, az új hobbi, aminek nekiállok, először olyan érdekes, élvezetes, de aztán elröppen, elillan. Ez tünékeny öröm, nem maradandó öröm. Nem olyasvalami, ami megmarad nekem. A házasságot természetileg meg lehet unni. Mert mindent képesek vagyunk megunni természetileg. Az Urat, bármit… Lucifer megunta a mennyet, ami megdöbbentő. Nekem eléggé az. Mégis megtörtént. Velünk is megvan ez.

Meg kell értenem, hogy meg kell ragadnom azt, ami számít. Meg kell ragadnom a marandót. Érdemes nyomulnom Isten után. Ha nyomulok Ő utána, ha keresem Őt, akkor megtalálom azt, amit nem vehet el tőlem semmi. Olyan örömet találok, amit nem lehet elvenni tőlem. Így működik ez.

Volt egy üzenetünk nemrég az Énekek énekéből (2016.04.13. Megragadni a lehetőséget, megragadni Jézust), ahol ment a szerelmese után. Ez a gondolat volt ott is, hogy amikor a szívem meg van lassulva, amikor a szívem lusta, amikor a szívem le van terhelve, akkor itt az ideje, hogy megragadjam a pillanatot, és azt mondjam: Rendben, Uram, nyomulni fogok Utánad. Mondhatnánk így is: Sok imára van szükségem. Vagy: Sokra van szükségem Isten Igéjéből. Nem csak hallom, hanem beveszem a szívembe, engedelmeskedem neki, megemlékezem róla. Sok közösségre van szükségem a helyi gyülekezetemmel. Nem csak úgy esetileg, amikor éppen összejön, hanem keresem.

Viszont nem erről akarok beszélni, hogy sokat csináljuk ezt, azt, amazt, hanem azt szeretném mondani, hogy ha nem keresem Őt, akkor hol lenne az örömöm forrása? Honnan jönne az? Megnézek egy új filmet, amit most kezdenek vetíteni: Huh, de jó volt!; aztán másnap minden ugyanolyan. Ha viszont megtalálom Jézust, akkor holnap reggel is velem lesz, és a holnapi napom más lesz. Ján 7:38 ahogy Vele járok hitben, árad ez a folyam az életemből. Erről beszélek.

Nem hiszem, hogy a megfelelő szót megtaláltam, amikor azt mondom, hogy komolyság, akkor valójában erről a keresésről beszélek, akkor valójában erről a nyomulásról beszélek. Ha ez megvan, akkor a másik oldalán megtalálom az örömet. Ez nagyszerű! Mert a komolyság öröm nélkül túl nehéz lenne. Túl súlyos lenne. Tönkretenné a képességemet. Elvenné tőlem a lehetőséget a közösségre, mert minden súlyos, minden nehéz, minden komoly. Nem!

Ez az, amit Nehémiás, Ezsdrás és a léviták felismertek. „Figyeljetek! Ne sírjatok! Ez az öröm napja. Azt mondták: „Menjetek, egyetek, igyatok! Azért, hogy örvendezzen a szívetek! Mert szükségetek van az örömre.” Ők felismerték ezt. Komolyan vették Isten Igéjét. Építettek egy emelvényt, hogy hallgathassák. Azért, hogy lehessen prédikálni az üzenetet. Aztán, amikor elővették a Könyvet, örültek, és amikor megértették, a szívükhöz hatolt. Aztán megértették, hogy Isten akarata az, hogy örvendezzenek, úgyhogy örvendeztek. Ez gyönyörű volt!

Nekünk is ezt adta Isten. Mi az, ami agyoncsapja a komolyságunkat, és azzal együtt az örömünket? Mondhatnánk úgy is, hogy mi az, ami agyoncsapja az örömünket, és azzal együtt ezt a fajta nyomulásunkat keresésünket, komolyságunkat? Hadd mondjak néhányat nagyobb magyarázat nélkül, amit Isten adott nekem!

Amikor nem hajlik a térdem. Az, amikor nem tudok imádkozni. Amikor nem hajlik a térdem, az elveszi tőlem a komolyságomat Isten követésében.

Egy másik ilyen a kemény nyak. Amikor merev a nyakam. Amikor az akaratom nem hajlandó meghajolni Isten akarata előtt. Amikor nem tudom azt mondani: A Te akaratod legyen meg, Atyám! Amikor nem tudom ezt mondani egy nehéz helyzetben: A Te akaratod legyen meg! Vagy egy könnyű helyzetben, egy örömteli helyzetben nem tudom azt mondani: Uram, a Te akaratod legyen meg! „Nem látom az eredményeket, amiket vártam, de Uram, a Te akaratod legyen meg!” „Szörnyűség történt! Fáj, de Uram, a Te akaratod legyen meg!” Amikor merev a nyakam, amikor nem hajlok meg Isten akarata előtt, akkor elveszítem az Ő utána való nyomulást, és azzal együtt ezt a természetfeletti örömet is, amit Isten adhatna nekem.

Még egy ilyen a kemény szív. Az, amikor nem vagyok képes bevenni, amikor nem vagyok képes elfogadni. Hallom az üzenetet, és úgy vagyok vele, hogy magam mellé nézek: „Mennyire jó, hogy ő itt van! Neki hallania kellett ezt!” A másik oldalra nézek, ott egy üres szék: Jaj, de rossz, hogy ő nem jött el, mert neki hallania kellett volna! Kemény a szívem. Nem fogadom be azt, ami nekem szól. Lepattan rólam.

Szükségtelenül elfoglalt élet. Ebben jók vagyunk, és sok segítségünk van erre. Ez az, amit szeret velünk csinálni a társadalmunk, a kultúránk, a világunk. Szereti telerakni az életünket. „Van egy pillanatod? Töltsük meg valamivel!” „Van egy pillanatod? Megy valami jó a TV-ben. Ha az mégsem tetszik, van számtalan másik csatorna!” „Van egy pillanatod? Írj valamit a közösségi oldalon!” „Van egy pillanatod? Egyél valamit!” „Van egy pillanatod? Utazz el valahova!” A világunk jó ebben. „Van egy pillanatod? Vegyél fel egy új hobbit! Menj el egy új képzésre! Tanulj meg egy nyelvet. Menj el egy szakkörbe! Teljesen mindegy. Csak egyet ne tegyél, ne keresd az Urat!”

Megtöltöm az életem ezer dologgal, és aztán ezeregyediknek jöhet Isten követése. „Zseniális”. Ez el fogja venni tőlem az örömömet, és aztán így fogok gondolkodni: „Miért követném én az Urat? Annyira unalmas! Nincs ebben öröm. Nincs benne szabadság. Nincs benne vidámság. Igen, olvastam ezt: Az Úr öröme a ti erőtök. Milyen vicces! Kár, hogy nekem nincs meg!” Lehet, hogy ha megfordítanám a sorrendet, ha azt venném előre, Isten akaratának a keresését, és komolyan nyomulnék utána, akkor megtalálnám az örömet is.

Titkos bűnök – még egy, ami elveszi tőlem a követést. Titkos bűnök a szívemben, amikor senki nem lát. Van ez a mondásunk: Az vagyok igazán, aki akkor vagyok, amikor senki nem lát. Ez ijesztő lehet, ha olyankor másban élek. Ne hazudjunk magunknak! Hanem vegyük komolyan ezt. Férfiak, nők! Mindnyájunknak vannak gyengeségeink, problémáink. Ne éljünk ezekben, hanem keressük az Urat.

Még van néhány, de nem fogok belemenni. Csak a következőt szeretném mondani. Amikor elkezdtem komolyan venni az evangéliumot, amikor elkezdtem komolyan venni azt, hogy az embereknek szükségük van Jézusra, hogy az embereknek meg kell ismerniük az evangéliumot: „Jézus érted halt meg. Jézus elvette a bűneid. Kifizette az árát. Feltámadt. Él ma. Megnyitotta az ajtót neked Istenhez. Neked csak hinned kell, és meglehet ez az új élet neked is.”; és komoly lettem ezzel, akkor megismertem annak az örömét, amikor elfogadja valaki az Urat.

Amikor kezdtem komolyan venni a Szellemmel való betöltekezést, hogy nem az én életem, hanem az Övé legyen a mai napom, akkor eljött az öröm gyümölcse az életembe. Amikor kezdtem komolyan venni Isten Igéjét, és rongyosra olvastam a Bibliáimat, akkor történt valami a szívemben. Összekapcsolódtak dolgok, megértettem, és megvolt a felismerésnek és a kijelentésnek az öröme az életemben.

Csak ezzel szeretném befejezni, Isten örömteli életet adott nekünk, hívőknek.

2Kor 5:20-21 Krisztusért járva tehát követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel. Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.

Azt olvassuk itt, hogy amikor még nem voltunk hívők, Krisztust Isten bűnné tette értünk, bűnösökért, hogy mi Isten igazsága lehessünk Őbenne, amikor hittünk Jézusban. Ez az, amiről beszélünk. Amikor megértem a Bibliámat, akkor egy olyan valósággal találkozom, ami örömmel tölti be a szívemet. Ahhoz azonban komolyan kell vennem. Ha nem veszem komolyan, akkor nincs stabil alapom. Ha nem veszem komolyan a Bibliámat, akkor lehetek humoros, lehetek vicces, lehetek kedves, lehet, hogy jól kapcsolódom emberekkel, de nincs stabil alapom, nincs szilárd alapom. Ezek a versek arról szólnak, hogy örvendezzünk a kegyelemben.

Kétféle élet létezik. Az egyik olyan, ami tele van a bukástól való félelemmel. Isten nem ezt adta nekünk, hanem a helyreállítás örömét adta nekünk. Nem a bukástól való félelem életét, hanem a helyreállítás örömének az életét.

P. Schaller használja a következő példát. Képzelj egy kötéltáncost a kötélen, amint ki van feszítve a kötél. Hogyan jár rajta? Óvatosan rakja a lábát keresztbe, még akkor is, ha nagyon gyakorlott. Egyensúlyoz. Ez lenne az egyik életmód, ahol folyton egyensúlyozok. „Mi van, ha leesem? Mi van, ha elbukom? Mi történik, ha…? Te jó ég, nehogy! Csak nehogy megtörténjen!” Aztán olvasom a verseket, amik azt mondják: Örülj az Úrban mindig! „Mi van?! Még derülnöm is kéne? Miközben éppen azon rettegek, hogy lezuhanok? Miközben Isten utálni fog, és el fog utasítani?” Ez az egyik életmód.

A másik az, amikor elvágod a kötél mindkét végét, és a földön van a kötél. Kötélen járok, teljesen nyugodtan teszem, minden gond nélkül. „Minden jó! A kötélen járok, és semmi probléma. Bármit megcsinálhatok. Tudok pörögni, tudok ugrálni… Semmi gond!” Ez arról beszél, hogy Isten nem a bukástól való félelem életét akarta adni nekünk, hanem a kegyelemnek az életét, a helyreállítás örömének az életét.

Ehhez viszont nyomulnom kell Utána! Ehhez neki kell mennem az akadálynak. Ehhez azt kell mondanom az érzelmeimnek sokszor: „Csönd legyen! Követjük Istent! Nem érdekel, hogy mit mondotok!” Ehhez azt kell mondanom a légkörnek sokszor: „Rátok is vár egy hely, és rám is. Az enyém a menny, a tiétek egy másik hely. Jó szórakozást! Nem érdekeltek!” Sokszor van erre szükségem. Aztán csak menni Isten után, és örömöt találok. Mert ez a kettő együtt jár. Ámen.

Kategória: Egyéb