Isten válaszát látni & Ne félj az új életben! (#4)

2014 május 7. szerda  18:30

P. Dragan: Isten válaszát látni

1Móz 22-ben meg fogunk nézni néhány elvet. 1Móz 22. tele van szellemi elvekkel. Mint ahogy az egész Biblia is!

1Móz 22:4-5 Harmadnapon fölemelte szemét Ábrahám, és meglátta a helyet messziről. Ekkor azt mondta szolgáinak: Maradjatok itt … azután visszatérünk hozzátok.

Tehát látta azt a helyet, amiről Isten beszélt neki, azt a helyet, ahol fel fogja áldozni a fiát, Izsákot. Utána mondta ezt a hihetetlen állítást: Mindketten vissza fogunk térni. Mit látott Ábrahám? Hogyan tehetett ilyesfajta kijelentést?

Zsid 11:13-ban azt írja, hogy nem csak látta messziről azt a helyet, hanem messziről üdvözölte azt. Hogyan tudod a halálnak a helyét üdvözölni? Ábrahám tudott valamit, amit mindnyájunknak tudnunk kell és meg kell tanulnunk: mielőtt Isten betöltené az ígéretet, a halált be kell hoznia. Ábrahám nem a veszteség helyét látta, hanem a betöltött ígéretek helyét, és tudta, hogy Isten néha veszteséget okoz nekünk, hogy behozza az életet. Messziről látta, és szívélyesen fogadta. Utána hihetetlen megvallása volt ezek előtt az emberek előtt.

A hitbeli megvallás abból jön, hogy hit által nézünk. A mi megvallásunk azáltal lesz meghatározva, hogy hogyan látjuk és nézzük az életet. Hogyan nézed az életet? Hogyan nézel a körülményekre és nehézségekre, amit Isten megenged az életedben? Veszteségként látod? Vagy problémaként? A szolgálat teher számodra?

Amikor Isten behoz embereket a gyülekezetbe, néha olyanokat hoz, akiket mi magunk nem választanánk. Őket hogyan látjuk? Hogyan nézzük őket? Mit fogunk mondani róluk? Ábrahám messziről látta a helyet, és utána volt egy nagyszerű, pozitív megvallása. Nem olyan volt, mint a tíz kém, akik óriásokat láttak. Józsué és Káleb viszont Istent látták.

Ábrahám meg volt győződve arról: ahhoz, hogy Isten életet adhasson, néha halált kell kimunkálnia. Hála Istennek, Ábrahám nem olyan volt, mint Tamás. Amikor Jézus Betániába ment, hogy feltámassza Lázárt, Tamás azt mondta: menjünk mind és haljunk meg Vele. Ábrahám azonban nem így látta az életet: „Menjünk mind és haljunk meg. Egyébként hoztam ásókat is, hogy kiáshassuk a sírt és ott maradhassunk örökre.” Nem! Hanem azt látta, hogy vissza fognak térni, mert tudja, hogy kiben bízott.

Honnan kezdődik ez az egész gondolkodás? Lehetséges, hogy 1Móz 13-ban? Ahol Isten azt mondta Ábrahámnak: „Ábrahám! Nézd meg a helyet, ahol állsz!” Ábrahám ismerte Istent, és tudta, hogy kicsoda ő Istenben. Úgyhogy bármi, amit Isten kívánt tőle, az nem volt katasztrófa. Ábrahám nem a katasztrófát látta. A Biblia azt mondja, hogy messziről ránézett a helyre. Biztosan azt gondolta: Hát, akkor ez lesz az a hely. „Rendben. Ti maradjatok itt, és mi majd visszajövünk.”

Ábrahám tudta, hogy Istennek halált kell munkálnia. Jézus mielőtt feltámadt a sírból, azelőtt meg kellett halnia. Hány életet szeretne Isten ugyanúgy feltámasztani, vagy területeket az életünkben? Ahhoz előbb halált kell hoznia. Hogyan nézünk arra, ahogy Isten bánik velünk? Ahogyan ezt tesszük, az meg fogja határozni a megvallásunkat, és azt, amit mondunk.

Azok az emberek, akik mindig veszteséget pusztulást és halált látnak, ők mindig negatívak, mindig gyászolnak. Soha nem elég nekik semmiből, és nekik Isten soha nem jó, és az emberek soha nem jók. Biztos vagyok benne, hogy vannak ilyen emberek. Miért? Azért, mert a probléma a szív hozzáállása, az, hogy merre nézel, és a szavak pedig a lelkünk visszatükröződése.

Úgyhogy legyünk olyanok, mint Ábrahám! Csak nézz Istenre, bármilyen helyzeten mész is keresztül, és öleld magadhoz. Mert Isten mindent a jóra munkál. Ámen.

P. Kende: Ne félj az új életben! (#4)

Az új életről beszélünk, és arról, hogy Isten mit végzett el értünk, hogy merre vezet minket. Az új életben újféle kihívásaink vannak, új gondoskodás, új válaszok és új kérdések, új ellenségek. Biztos, hogy ezeket mind megtapasztaljuk, akik hívők vagyunk. Viszont szükségünk van rá, Isten tanít bennünket erről. Hiszem, hogy ezért van ez a sorozat.

2Móz 16:1-3 Azután elindultak Élimből. Egyiptom földjéről való kijövetelük után, a második hónap tizenötödik napján Izráel fiainak egész gyülekezete Szín pusztájába érkezett, amely Élim és a Sínai között van. Izráel fiainak egész gyülekezete zúgolódott Mózes és Áron ellen a pusztában. Azt mondták nekik Izráel fiai: Bár meghaltunk volna az ÚR keze által Egyiptom földjén, amikor a húsosfazék mellett ültünk, amikor jóllakhattunk kenyérrel; hát azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész sokaságot éhséggel öljétek meg?

Szükségük volt. Ezzel nem volt baj, hogy éhesek voltak. Ez nyilvánvalóan rendben volt. Ez azonban jó kérdés: Mire van szükségem? Mik a szükségeim? Sokféle elképzelés van erről. 4Móz 11-ben beszélnek erről kicsit. 4Móz 11:5 hal, uborka, dinnye, póréhagyma, vöröshagyma, fokhagyma… Mi volt ezekkel a hagymákkal? 🙂 „Most meg csak ez a vacak manna van.” 🙂

„Mi a szükségem?” Volt egy ilyen elképzelésük: „Nekünk annyi szükségünk van! Azok a fűszerek, emlékeztek? Ali bácsi fűszeres boltja a sarkon. Itt nincs ez! Mi ez az egész? Kinn vagyunk pusztában és nincs meg, amire szükségünk van.” Lehet azonban, hogy nem azok a szükségek, amit annak gondolok. Nem azok, amiket én annak neveznék. Lehet, hogy nem azok, amiket felsorolnál szükségeidként.

Emlékszem, láttam egyszer egy listát valakinek a szükségeiről. Úgy emlékszem, tizenhat pontban felsorolta a szükségeit, és tele volt nevetséges hülyeségekkel. Nyilvánvalóan egy elkényeztetett ember volt, aki úgy érezte, hogy mindenkinek az a dolga, hogy neki kedveskedjen, és hogy mindent megtegyen, amire ő vágyik. A vágy és a szükség között nagy a távolság. Isten azt mondja nekünk: „Figyelj! Én válasz vagyok a szükségeidre.”

Amikor megnézzük az ember teremtését – erről már beszéltünk régebben 1Móz 2-3-ban –, akkor ott látjuk, hogy az embernek mire volt szüksége. Én azt mondanám: „Nekem szükségem van szórakozásra, nekem szükségem van tengerpartra. Nekem szükségem van tűzdelt őzgerincre. Nekem szükségem van… Uram, meg lehet győzni Téged erről?”

Mire van igazán szükségem? Ha megnézzük, 1Móz 2-ben az egyik dolog az volt, hogy Isten rábízta az emberre a kertet. Ellentétben a közvéleménnyel Isten azt gondolta, hogy az embernek szüksége van arra, hogy csináljon valamit. Nem arra lettünk teremtve, hogy unalmunkban malmozzunk egész nap.  Nem arra lettünk teremtve, hogy ne csináljunk semmit, hanem az embernek szüksége van jelentőségre.

Az embernek szüksége van jelentőségre. Nem arra lettünk teremtve, hogy csak létezzünk. Isten senkit nem arra talált ki, hogy nehezék legyen egy papíron, amit egyébként elfújna a szél. Nem erre lettünk kitalálva. Nem arra, hogy csak létezzünk, hanem arra, hogy legyen jelentőségünk. Az embernek dolga volt a kertben. Isten akaratában, Isten tervében van jelentőségünk. Isten azt mondja: Ez megvan!

Mondja ezt a világ is: „Tedd magad jelentőssé! Tedd magad hasznossá!” Isten azonban másként beszél. Ő is azt mondja, hogy jelentős vagy, de Ő másként mondja. Ő azt mondja: „Ez már megvan. Ez már a tiéd.” Zsid 6:10 Isten nem feledkezik meg a szereteted munkásságáról. Mal 3:16 Minden fel van jegyezve Őelőtte, amikor beszélgetünk Őróla. Amikor Ővele vagyunk kapcsolatban és közösségben, annak örök jelentősége van.

Igazából mindenünk, amink van, arra Isten azt mondja: Ennek jelentősége van. Nem azt mondja: Csinálj magadnak helyet. Nem azt mondja: Próbálj meg jelentős lenni! Hanem arról tudósít bennünket: „Jelentős vagy Nekem. Nekem fontos vagy. Nekem értékes vagy. Ennek az egésznek célja van. Ez nem hiábavaló. Menjünk előre együtt.” Igen, van jelentőségem, de nem biztos, hogy jól látom.

Nem tudom, de valószínű, hogy nem látod jól, a jelentőségedet. Sokan azt mondják: „Ja, tudom! Ha nem lennék ott istentiszteleten, akkor nem lenne, aki felmelegítse a széket.” Lehet ehhez hasonló a hozzáállása. „Ha nem lennék a missziós mezőn, akkor kinek a fotóját tennétek ki a falra?” Ez nem így van! Ám lehet, hogy van, aki így gondolkodik, de nem így van. Istennek célja van ezzel az órával, azzal az üzenettel, amit hallottál, a bátorítással, az Igékkel. Nem hiábavaló, nem véletlen. Az, hogy jelen vagy, az, hogy hallod, az, hogy elfogadod, az, hogy ír a szívedbe valamit, annak jelentősége és célja van.

„Mi a jelentőségem?” Gondolhatná a tolmács: Az én jelentőségem az, hogy elismételjem a másik nyelven a mondatot. A büfés gondolhatná: A jelentőségem az, hogy a palacsintákat betekerjem. Isten azonban nagyobbat végez. Isten mélyebbet munkál. Isten messzebbre visz. Akár honlapot programozol, akár evangelizálsz – jelentőség, amit egyedül Isten tud. Ő tudja, és egy nap le fogja leplezni.

Egy nap 1Kor 13:12 úgy fogjuk egymást ismerni, ahogy vagyunk. Ő ki fogja fejezni felém, hogy én ki vagyok Őelőtte, 1Ján 3:2. Ki fogja nyilvánítani nekem. Ez lenyűgöző! Lehet azonban, hogy ma nem látom olyan jól. Ne keseredj el ebben! Ne keseredj el a dolog felől, mert nem tudod, hogy milyen jelentősége van a hűségednek, annak hogy az Igéhez fordulsz, annak, hogy imádkozol. Nem tudod az életednek a jelentőségét. Ez jól van így, mert valószínűleg büszke lennél, ha tudnád.

Másik dolog 1Móz 2-ben. Azt látjuk, hogy Isten jelenlétében volt az első emberpár. Mit adott ez nekik? Biztonságot. Nem csak jelentőség, hanem biztonság. Ján 14:27-ben Jézus azt mondja: „Békét adok nektek, de nem úgy adom, ahogy a világ adja, hanem Én másként adom. Én ajándékba adom nektek, Én örökre adom nektek. Ez nem megingatható dolog. Az Én kezemben vagytok. Nincs okotok félni. Biztonságban vagytok, de nem úgy, ahogy a világ.”

Lehet, hogy nem látom a biztonságomat, de Ő velem van. 2Móz 33:14 Ő velem van mindenkor mindenhol. Ez az én biztonságom. Ézs 43:2-ben azt mondja: Jöhet a tűz, jöhet az árvíz, és nem tud megérinteni, mert Ő veled van. Biztonság – erre szükségem van. Lehet, hogy nincs szükségem álomautóra, de biztonságra igen, és Isten azt megadja nekem. Ezért olyan fontos nekünk az örök biztonság. Ezért nem hiszünk a törvényeskedésben, abban, hogy el lehet veszíteni az üdvösséget. Mert Isten ebbe a biztonságba hívott el minket.

Még egy dolog 1Móz elején. Isten közösséget adott az embernek. Az embernek szüksége volt közösségre. Viszont ez is más. Azelőtt volt egy barátom. Barátok voltunk, mert mindketten szerettünk valamilyen zenét, ugyanaz volt a monogramunk, ugyanabba az étterembe jártunk, ugyanazon a helyen züllöttünk esténként… Barátok voltunk, volt közösségünk.

Istennél is van közösség, de az más. Azért, mert azt találtuk, hogy akkor áldott ez a közösség, akkor több ez a közösség, ha először Istennel van közösségem. Sokszor hívők is elkövetik ezt a hibát: Akarok közösséget, de csak természeti közösséget, nem többet. Ez hiba! Mert ebben más az, amit Isten ad nekünk. 1Ján 1:3 ez olyan közösség, ami egymással van, de az Ő Fiával is. Közösségünk van az Ő Fiával, Istennel, Ővele Szellemben, és azután egymással is.

Mire van szükségem? Én sokszor azt mondanám: „Szükségem van lottó ötösre. Szükségem van gyógyulásra. Szükségem van…” Isten viszont azt mondja: „Figyelj! Találj meg Engem!” Mit mondott Jézus, amikor Mária és Márta házában volt? Luk 10-ben: Egy dolog a szükséges, és Mária a jobbat választotta. Mi az egy, ami szükséges? Az, hogy Jézus lábánál üljenek, hogy hallgassák Őt, hogy Vele legyenek közösségben, hogy Őt találják meg. Ez volt az egy szükséges dolog.

Emlékszem arra, hogy amikor bejöttem a hitbe, volt egy nap, hogy Isten azt mondta: „Az a zene. Ki vele!” „Miért, Uram?” Nem értettem a szöveget, úgyhogy mit tudtam én? Azt mondtam azonban, hogy jó, akkor menjen. Azt mondta nekem: Nincs rá szükséged. Aztán voltak könyvek, amik fújj! Voltak ilyen tárgyak, voltak bálványaim, Buddha szobrok. Isten azt mondta, hogy ki vele! „Miért, Uram?” Azt mondta: „Nincs rá szükséged! Megvagyok Én neked.” Ez lenyűgöző volt. Hálás voltam érte.

Új életben járok, és Isten elmondja nekem, hogy mire van szükségem. Mást mondd nekem. Még azt is másként mondja, amit eddig is tudtam. Isten azt mondja: „Figyelj! Neked erre van szükséged, a Velem való közösségre. A Velem való kapcsolatra, erre van szükséged. A kocsmatöltelék haverjaidra nincs többé szükséged.” „Tényleg?” „Nincs rájuk szükséged!” Ez fontos volt az életemben.

Tudod, miért? Azért, mert Ámos 3:3-ban azt mondja: Hogyan járhatnának ketten együtt, ha nem értenek egyet? Ez mind a két irányban működik. Nyilván nem fogok együttmenni valakivel, aki velem nem ért egyet, persze; de a másik oldalról, ha elég sokáig megyek valakivel, akkor az hatással lesz rám, és egy idő után egyet fogok érteni vele.

Azt kellett mondanom néhány negatív haveromnak, akikkel szerettem együtt negatív lenni, lenézni embereket: „Itt az idő, vége! Én nem erre megyek tovább. Isten azt mondta nekem, hogy azt akarja, másfelé menjek.”

Miért? Azért, mert a kereszténység szigorú vallás? Azért, mert az új életben mindent el kell dobni? Nem! Azért, mert – és ezt akkor még nem értettem – Jézus azt mondja: „Figyelj egy dolog a szükséges, és az a Velem való közösséged. Egy dolog szükséges, válaszd ezt a részt! Válassz Engem! Erre van szükséged. Ez az, ami kell neked.”

Annyira élveztem, amit P. Dragan mondott: Hogyan látom ezt? A veszteség helyeként? Vagy pedig Istennel látom, hogy megválaszolja az ígéreteit? Azt látom-e, hogy mit nyertem Ővele? Megingathatatlan biztonságot nyertem Krisztusban. Újfajta közösséget, mélységet nyertem Krisztusban. Újfajta jelentőséget nyertem Krisztusban. Igazán megvan, amire szükségem van, és nagyon sok dolgot el tudok engedni.

Igazán erről szólt, hogy Isten azt mondta nekik: „Figyelj! Értem. Ennetek kell, persze! Innotok kell, persze, de vannak dolgok, amikre nincs szükségetek.” Szükséged van a Megváltóra, az Ő közelségére, az Ő törődésére, az Ő jelenlétére, arra, hogy ismerd az Ő szívét és az Ő törődését. Annyira tetszik nekem Jézus – ezért vagyok itt 🙂 –, hogy újra meg újra használja ezt: Ne félj!

Luk 5:10-ben amikor először néznek szembe Istennek a valóságával, és látják, hogy ez nagyobb, mint ők, és rájönnek, hogy ők sosem lesznek elegek ehhez, akkor Jézus azt mondja: „Ne félj! Mostantól embereket fogsz halászni. Ne félj!” Micsoda gyengédség! Micsoda törődés. Micsoda elfogadás! Micsoda gondoskodás! „Ne félj!” Micsoda szavak! „Ne félj!” – ez Jézusnak a szíve. Ezt mondja ezeknek a halászoknak.

Egyszerű emberek. Még csak nem is tanítók voltak. Még csak nem is uralkodók voltak! Még csak nem is voltak képzett ember, és meglátják, hogy Isten mennyivel nagyobb, és Isten terve mennyivel nagyobb! Isten munkája mennyivel nagyobb, mint amihez ők valaha fel tudnának érni. Mi történik? „Ah! Én ehhez túl jelentéktelen vagyok. Ah, ez nekem túl nagy falat. Én sosem tudnék ezzel közösségben lenni!” Jönnek ezek a kifejezések. Isten azt mondja: „Ne félj! Ne félj! Én veled vagyok. Biztonság. Te jelentős vagy. Te számítasz Nekem. Téged hívtalak el, és bízz Bennem.”

Újra meg újra látjuk ezt. Luk 8:50-ben azt mondják az embernek: „Elkéstél. Már nincs remény! Elkéstél! Itt már nem lehet mit csinálni.” Jézus mit mond neki? „Ne félj! Ne félj, csak higgy!” Ez annyira csodálatos! Jézusnak ez a szíve, ez a gondolkodása, ez az iránya. Az új életben azt mondja nekünk: „Ne félj! Bízz Bennem! Bízz Bennem!”

Van itt gond 2Móz 16:1-3 versekben? Éhesek voltak. Persze! Volt azonban egy gond. Van ez a kifejezés, ez a szó: zúgolódás. „Valami problémám van! Nem beszélek senkivel, csak neked mondom el…  és a következő száz embernek.” Zúgolódás. Ezzel volt a gond! Tudod, mi a baj a zúgolódással? A zúgolódás az ragadós.  Azt mondja: egész Izrael zúgolódott. Szerinted hogyan történt? Szerintem úgy, hogy valaki elkezdte, és aztán hatványozódott a dolog.

A zúgolódással van egy probléma. Nehogy azt hidd, hogy nem lesz hatással sokakra a negativitás, a kritika, a támadás, a pletyka. Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy a pletyka az játék. Hadd mutassak valakit! A feleségem. Amikor kezdtünk járni, amikor annyira törékeny volt a kapcsolatunk, akkor csak egy valaki kellett volna, aki nekiáll pletykálni, és aztán az egész semmivé lett volna, mert érzékeny volt.

Figyelj, ha azt hiszed, hogy ez játék, akkor otthon fogd a baseball ütőt, és csak bánj magaddal! 🙂 Mert nem én akarom megcsinálni. Nagyon dühös vagyok miatta, amikor emberek pletykálnak. Egy lány mesélte nekem, hogy volt egy fiúbarátja – nem jártak együtt –, és a sráctól azt hallotta vissza, hogy ő, a lány azt állítja, hogy járnak. Tessék?! Ez a pletyka. Vigyázz vele! Nem játék. Nehogy azt hidd, hogy játék. Tönkretehetsz valamit. Nem ragozom tovább.

A zúgolódás. Ez az egyik gond vele, hogy terjed. Megfertőz sokakat. „Hallottad?…” – ez sokakat megfertőz.

A zúgolódás ragadós még egy értelemben: ismétlődik. 2Mózesben és 4Mózesben tizenötször látjuk. Zúgolódtak, zúgolódtak… zúgolódtak – tizenötször! Volt rá negyven évük, de akkor is! Zúgolódtak. Mi van a zúgolódással? Szokássá válik, ismétlődik. Következő alkalommal könnyebb lesz. Minden kezdet nehéz, de amint elkezdek egyszer lejáratni valakit, utána könnyebben fog menni. Hogyha először nehéz, ne félj, legközelebb könnyebb lesz. Vigyázz ezzel! Érted miről beszélek, ugye?

Még egy, amiért veszélyes, ezt így találtam az én életemben. Amikor nekiállok zúgolódni, akkor ez tényleg ragadós. Hozzám ragad, és ahogy megyek, kezdek mindent azon a szemüvegen keresztül látni. Megváltoztatja azt, ahogy látok mindent. Tudod, miről beszélek? Szerintem mind átéltük ezt. Mindenre hatással van. Vigyázzunk ezzel!

Itt a jó hírem azonban. Van valami, amire szükségem van. Erre a közösségre Istennel. Mit kellett volna mondani ott? Éhes és zúgolódik: „Isten meg akar ölni minket. Nincs itt semmi. Nem fog működni ez. Hogyan történhet ez? Rossz az egész terv. Ez nem megy.”

Gondolok a XVII. kerületi gyülekezetre. Van egy új épületük, ami nagy győzelem. Imádkoztunk érte sokan. Viszont teljesen biztos vagyok abban is, hogy bele fognak futni elképesztő akadályokba. Lehet, hogy már megtörtént. Lehetne ott valaki, aki kezdi azt mondani: „Ezt a hülyeséget! Mi volt a bajunk a régi helyen?” – és morgolódik. Mit kell csinálni?

Mit kellett volna nekik csinálniuk a zúgolódás helyett? Először odamenni Istenhez és azt mondani: Uram, hogy is van ez? Aztán odamenni Mózeshez, vagy a XVII. kerület esetében P. Jánoshoz, és azt mondani: Hogy is van ez? Aztán kapna egy választ, bátorítást és szeretetet, és valamit, ami építő. Ez az, amire szükségünk van. Nem arra, hogy zúgolódjak. Mert ez olyan könnyen jön nekünk, de az új életben van valami, amire szükségünk van.

Mi az egy dolog, ami szükséges? Az, hogy Jézus lábainál üljek, és halljam Őt. Halljam Tőle, amint azt mondja: Ne félj!

Még egy „Ne félj!” Luk 12:7-ben azt mondja: Ne félj! Miről beszél? A képmutatóskodásról. Megtörténhet ez? Bejön valaki a gyülekezetbe, és aztán úgy érzi, hogy nem lehet nyitott, nem mondhatja azt: Tréül vagyok, imádkozz értem!; hanem azt kell mondani: „Ó, halleluja! Dicsőség az Úrnak. Minden rendben van.” Megtörténhet? Persze, hogy megtörténhet. Figyelj! Ne csináljuk!

Jézus azt mondta: „Ne félj! Neked jelentőséged van. Neked fontosságod van. Neked értéked van. Ebben az új életben nagyon jelentős vagy. Én hallom, amit mondasz. Nem kell morgolódni. Én hallom, számítasz, és értékes vagy. Gyere Hozzám! Ne félj, és ne színészkedj, hanem élj Velem, járj hitben.” Jézus annyiszor mondta ezt. Luk 12:32 „Ne félj kicsiny nyáj! Az Atyának a jó kedve, hogy nektek adja az országot.” Ez Istennek a jó kedve, ez az Ő jó akarata: Ne félj! Ne félj!

Az új életben látjuk ezt: a húsosfazekak mellett ültünk és ingyen laktunk jól; 2Móz 16:3. Tényleg? Komolyan? Tényleg ez így volt? Rabszolgák voltatok! „Ó! Balaton-parti nyaralás volt az egész!” Érdekes, én korbácsokról olvasok! Ismered-e a nosztalgia érzését: Azok a régi szép idők! Mi viszont tudjuk, hogy már a régi szép idők sem olyanok, mint régen! 🙂 Már a nosztalgia sem a régi. Csak idiótaság! Visszanéz, és aztán elképzeli, hogy az szép idő volt, hogy az tökéletes idő volt, és nyavalyog a mai nap miatt.

Mit mond nekünk Isten? „Ne méricskélj! Ne hasonlítgass! Arra nincs szükséged. Járj Velem! A mai nap járj Velem! A mai nap bízz Bennem! Ne hasonlítgass. Ne méricskélj! Hanem a mai nap járj Velem!” P. Barry és családja elmegy. Sajnos, el kell fogadnom, hogy Isten akaratában mennek vissza. „Nagyon örülök” ennek. Kivéve, hogy hiányozni fog a barátom. Isten mit mond? „A mai nap bízz Bennem!”

Aztán P. Marian Józsitól hallottam, hogy amikor Andris és Laura hazajöttek Guangzhou-ból, Kínából megházasodni, ugyanakkor P. Vincent berepült, és nem is tudtak erről. Isten azonban gondoskodott! Lehetne mondani: De az Andris jobb volt, mint P. Vincent! Nem véletlen viszont, hogy Isten azt mondja: „Ne méricskélj! Ne hasonlítgass! Légy hálás!”

Tanuljunk meg hálát adni! Tanuljuk meg azt mondani: „Istenem, egyedül Terád van szükségem. Arra van szükségem, hogy halljam, amint azt mondod: Ne félj! – és ebben benne van ez is: én számítok Neked, Te biztonságban megőrzöl engem, és közösségünk van.” Merni nyugodni ebben! Annyira szükségünk van erre!

Az új életben járhatnék zúgolódva, hasonlítgatva, méricskélve; vagy járhatok – ahogy P. Dragan mondta – látva az Istent, Aki beteljesíti az ígéreteit, és hitben járva abban, amit elkészített nekem erre a napra. Az új életben Isten azt mondja: „Figyelj! Vannak dolgok, amiknek nincs helyük, például a negativitás, a kritika, az aggodalom, a zúgolódás… hanem ismerj Engem! Egy a szükséges dolog. Az Én jelenlétemben megkapod mindazt, amire szükséged van.” Ámen.

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked, hogy bátorítottad a szívünket. Istenünk, áldunk Téged azért, hogy elhívtál minket egy új életbe. Ebben az új életben annyi minden más! A szükségeink ugyanazok, de Te tudod, és válaszolsz törődéssel, szeretettel, a Te válaszaiddal. Köszönjük Istenünk, hogy Te másként adsz, mint ahogy ez a világ ad.

Ámen.

Kategória: Egyéb