Isten tökéletes Önmagában & Isten ismerete I.

2017 november 26. vasárnap  16:30

Bartha András

Ebben a félévben Pécsett a bibliaiskolában az Isten jelleme és természete című órát vesszük. Nagyon-nagyon szeretjük. Nagyon izgalmas, hogy csak Istenről beszélünk. Szeretnék ebből megosztani veletek néhány gondolatot.

A mi Istenünk tökéletes Isten. Neki nincsen szüksége senkire és semmire, különben tökéletlen lenne. Ez azt jelenti, hogy igazából ránk sincs szüksége. Ő Önmagában elégséges, mégis be akar vonni minket az Ő tervébe, az Ő munkájába.  Nincs azonban szüksége ránk.

ApCsel 17:24-25 Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek Ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ad mindeneknek életet, leheletet és mindent.

A mi Istenünk nem szűkölködik. Néha azt hisszük, hogy mi vagyunk azok, akik kisegítjük Őt. Ám ha holnap reggeltől minden ember ateistává válna, az semmilyen formában nem érintené Istent. Ő független és fölötte áll mindennek.

Istennek nincs szüksége semmilyen kapcsolatra Önmagán kívül. Nem szükségből keres minket, mintha magányos lenne. A Szentháromságban tökéletes szeretet van. Ő teljes Önmagában, és a teremtményei iránti érdeklődése csupán jóakaratából van.

Olyan izgalmas, hogy Istennek nincs szüksége a munkájában miránk! Nincs szüksége ránk a terve véghezvitelében. A teremtés elég jól végbement nélkülünk. Úgy emlékszem, a megváltáshoz is csak annyit tudtunk hozzáadni, hogy felszegeztük Őt. Istennek nincs szüksége a segítségünkre, nélkülünk vitte végbe a megváltást.

Azt mondja Jézus: Ha ti nem szóltok, a kövek fognak prédikálni. Egyik barátom mondta régebben a következő történetet. Egyszer egy apuka vitte a karácsonyfát a fiával. A fia (pici gyermek) ment elől, és fogta a csücskét a fának, közben nézett hátra az apukára: Akkor most mi visszük együtt a fát! 🙂 A teljes súlyát az apa vitte.

Isten bevon minket a munkájába, de ez miattunk van, nem Őmiatta. Általában úgy képzelik el Istent, mint valami elfoglalt, igyekvő, kicsit reményvesztett istenség, aki kétségbeesetten keres munkásokat, hogy valaki segítsen. Ezek a hamis missziós felhívások: Annyi lélek van, és olyan kevés munkás! Mintha Isten vesztésre állna, és ha te nem segítesz… Ez azonban félreképviselése Istennek.

Dániel könyvében azt olvassuk, hogy kéz érintése nélkül leszakadt a kő, amely szétrombolta a világbirodalmakat. Kéz érintése nélkül a leggonoszabb uralkodó, Nebukadneccar megtért, senki sem evangelizált neki. Használ minket Isten, de nincs szüksége ránk, nélkülünk is eléri a célját.

Sokszor azt hiszik, hogy van egy harc jó és rossz között, és Isten mintha kicsit veszítésre állna. Semmilyen harc sincs, Jézus már győzött a kereszten.

Istennek nincs szüksége védelmezőkre sem. Ő az örökkévaló védelmezetlen.

Isten nem bizonygatja a létezését, Ő csak kijelentette 1Móz 1:1-ben: Kezdetben Isten…

A kereszténység központjában nem az ember áll, hanem Isten. Nem nekünk kell naggyá válnunk, hanem van egy nagy Istenünk. Olyan könnyen át tudunk menni tett alapú kapcsolatba Jézussal. Amikor nehezen megy a kereszténységem, az csak azt jelenti, hogy rossz iga van rajtam: a törvény igája vagy a megfelelésé. Mert Jézus igája könnyű és gyönyörűséges. Az ördög össze akarja zsugorítani az istenképünket. Akkor nagyok a problémáink, amikor kicsi az istenképünk.

Csak gondolj bele, hogy senki nem tudja megakadályozni Isten hatalmas tervét. Az ördög hatezer éve próbálja megakadályozni: üldözi a keresztényeket, Bibliákat éget, de Isten terve halad előre: gyülekezetek alapulnak, bármit is csinálunk, meglesz a Bárány menyegzője, aztán lesz ezeréves királyság, aztán lesz a tűz tava, ahova bevettetik Sátán, a halál, nekünk lesz a menny, új ég és új föld… Isten terve halad előre, és senki nem tudja azt megakadályozni.

Ezzel zárnám:

Fil 1:6 Isten, aki elkezdte benned a jó munkát, el is fogja végezni Krisztus napjáig.

Úgyhogy még te sem tudod megakadályozni Isten tervét az életedben! Még a bukásod sem! Aztán ami még jobb, hogy nem tudod megakadályozni mások életében sem. Ő az, Aki elkezdte, és Ő az, Aki bevégzi. Ámen.

 

P. Bendegúz

Érdekes, hogy András erről beszélt, mert Isten ismeretéről szeretnék beszélni. Sőt, lehet, hogy még merészebb leszek, és azt mondom, hogy Isten Személyéről szeretnék beszélni úgy, ahogy a teológia nem beszél Róla. Ehhez azonban mindenképpen nagyon sok imára van szükségünk.

Azt hiszem, Isten ezen a héten kijavított ezzel kapcsolatban. Csütörtökön az egyháztörténelem órán beszéltünk a cseh testvérekről. Amikor 1457-ben összegyűltek egy kis faluban, Kunwaldban, akkor egyet tudtak biztosan: azt, hogy Isten szerint akarják élni az életüket, hogy Istennel akarnak élni, hogy Istent akarják ismerni. Azt írták: „Nem tudtuk, hogy kihez forduljunk tanácsért, ezért Magához Istenhez fordultunk. Mert szükségünk volt az Ő bölcsességére, az Ő útjaira, az Ő tanácsára.” Azt írták a végén: Isten az Ő irgalmában meghallgatott minket. Isten beszél erről.
Amikor megalázzuk a szívünket és Elé megyünk imában, akkor Isten olyan gyönyörű!

Aztán néhány évvel később megválasztották a lelkipásztoraikat. Összegyűltek, és hetekig csak imádkoztak és böjtöltek, mielőtt eldőlt volna.

Isten visz minket erre, hogy megismerjük Őt az imában. Egyébként én nem nagyon szeretem használni ezt a szót, hogy ima, amiatt, mert olyan sok vallásos dolog kötődik hozzá, akár az én személyes életemben is. Inkább úgy szeretem meghatározni: bensőséges közösségben lenni Istennel: Ő közel van hozzám, és ezért én is közel lehetek Őhozzá, Ő beszél hozzám, és Ő meg is hallgat engem.

Most olyan dologról szeretnék beszélni, amiről sok hónapja tanít engem Isten. Azt gondolom azonban, hogy a témakörben még csak az előszót olvastam el, mert annyi-annyi dolog van Isten ismeretében!

Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy nagyon szeretem a teológiát. Nagyon is szüksége van az életünknek arra, hogy legyen rendszerezett gondolkodás Istenről és az életünk dolgairól. A definíciók nagyon nagy áldások számunkra.

Ám amikor kinyitsz egy teológia könyvet, akkor Istennek olyan tulajdonságaival találkozhatsz, mint a következő: mindenható, mindenhol jelen van, mindent tud, örökkévaló, szuverén, változhatatlan, szent… és még folytathatnánk. Ezek olyan gyönyörűséges jellemzői Istennek! Mindegyik olyan, hogy gondolkodhatok sokáig rajta, és gyönyörűségére válik a lelkemnek, ha ezt cselekszem. Ezek viszont olyan jellemzők, amelyek igazán abból adódnak, hogy Ő Isten.

Aztán van néhány dolog, amit megtalálhatsz egy könyvben. Mint például az, hogy Ő szeret, szerető; vagy az, hogy igazságos. Lehet, hogy még találsz olyat is, hogy Ő irgalmas, kegyelmes és hűséges. Talán. Ezek már olyan tulajdonságai Istennek, amik kapcsolódnak hozzám, olyan, amit igazán szerethetek Benne.

Vegyél észre azonban egy nagyon érdekes dolgot: amikor egy emberről beszélsz, például a legjobb barátodról, akkor nem ezeket a szavakat használod.  Milyen szavakat használunk? Olyanokat például: ez egy rendes fickó; vagy azt, hogy megbízható; vagy azt, hogy kedves, vagy azt, hogy jó fej, vagy azt, hogy tapintatos, vagy azt, hogy szilárd. Érdekes, hogy ezeket a szavakat általában nem használjuk Istenre.

Ez itt a nagy kérdés, hogy használhatjuk-e ezeket a szavakat. Használhatjuk-e? Mert kicsit olyan ez, mintha nem ismernénk Istent. Mert amikor ismerek valakit (a legjobb barátodat ismered), akkor szeretem benne azt, hogy kedves. Vagy lehet, hogy igazán le se tudod írni azt, amit úgy nagyon kedvelsz benne, csak van egy olyan érzésed, hogy jó vele lenni, vagy van benne valami érdekes, vagy van benne valami, ami extra, ami több.

Hós 6:6 Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább mintsem égőáldozatokat.

Azt mondja Isten: „Inkább szeretetet kívánok, és inkább azt, hogy ismerjenek Engem! Nem az áldozat, meg a többi dolog kell, hanem az, hogy ismerjenek Engem.”

Istennek van vágya ebben. Az, hogy én ismerjem Őt. Meggyőződésem az, hogy azt szeretné, hogy ismerjem úgy, mint egy barátot ismerek, és megismerjem azokkal a szavakkal, ahogy egy emberi személyt leírnék, hogy Isten kedves Isten. Ő kedves. Istennek az a vágya, hogy az Ő Személyét igazán ismerjem. Mert az, hogy mindenható és örökkévaló, az szól Róla, de az más, hogy személyesen ismerem Őt, mint egy személyt, mint valakit, aki közeli barát.

Amikor közel vagyok Hozzá, akkor több van ott, mintsem az, hogy Ő mindenható. Mert a közeli szeretet miatt egy személyt ismerek meg, aki – ez lehetne tiszteletlen, amit mondok, de remélem, hogy jól érted – olyan mintha egy ember lenne. Olyan személy, mintha ember lenne. Olyan csodálatos az, hogy a Bibliánk igazán elég sokat beszél Róla így. Sőt minél inkább mész Vele az úton, annál inkább megismered Őt így.

Például, annyira lenyűgöző az Ő tapintatossága! Rá kellett ébrednem erre, hogy nagyon sokszor nem azért nem szólal meg Isten, mert nem akarna mondani valamit, hanem Ő olyan tapintatos. „Lenne mit mondanom, de tudom, hogy nem vagy kész rá.” A tapintatosságában érzékenység van. Isten érzékeny, nagyon érzékeny. Nagyon érzékeny rám. Aztán rá kell jönnöm, hogy azt kell, hogy mondjam Neki:

– Uram, tudom, hogy olyan kedves és tapintatos és érzékeny vagy, de elmondanád nekem mégis, amit mondani akarsz?
– Ó, figyelj Bendegúz! Nem vagyok benne biztos, hogy készen vagy te erre.
– Deee! – Akkor lehet, hogy elmondja, mire én – Ó, miért mondtad el?!
🙂 Jellemzően Ő megvárja az időt. Ő vár. Tapintatos.

Mielőtt belemennénk ezekbe a részletekbe, nézzük meg, hogy Ján 7-ben Jézus beszél kicsit erről az ismeretről. Igazából János evangéliu­mában nagyon sokszor beszél erről Jézus.

Ján 7:28-29 Kiálta azért Jézus a templomban, tanítván és mondván: Mind engem ismertek, mind azt tudjátok, honnan való vagyok, és én magamtól nem jöttem, de igaz az, aki engem küldött, akit ti nem ismertek, Én azonban ismerem őt, mert Ő tőle vagyok és Ő küldött engem.

Nagyon érdekes, mert ezek az emberek tanulmányozták az Írásokat, de azt mondja Jézus Ján 5:39-ben: Tudakozzátok az Írásokat, mégsem ismertek Engem! Itt Ján 7-ben beszél erről: Ismertek Engem. „Lehet, hogy le tudtok írni dolgokat, de mégsem ismeritek Istent. Én azonban ismerem, mert Tőle vagyok.” Ez a tragédiája és a dicsősége a kereszténynek.

Mert a tragédiája az, hogy megpróbálja az ő emberi természetében megismerni Istent, de Róma 8:7 a test gondolata ellenségeskedés Istennel. Tudjuk, hogy nem ismerheti meg az érzéki ember Isten dolgait, 1Kor 2:14. Ez a tragédia. Lehet, hogy kereshetjük emberi bölcsességben Istent, de mégsem ismerjük meg. Sokat beszél erről a Biblia.

Ám a másik, amit Jézus mondott Ján 7-ben: Én Tőle vagyok. Ez a másik: „Én Tőle vagyok.” Ő beszél, és kijelenti Magát. Azt mondja 1Ján 2-ben: Nincs szükségetek tanítóra. Azért, mert Ő az, Aki megismerteti Magát. Ezt látjuk 1Kor 2-ben is, hogy a Szellem beszél.

Filippi 3-ban azt mondja Pál: Mindent kárnak ítélek az Ő ismerete gazdagságáért. Az Ő ismerete gazdagságáért. Ha nem ismerhetem meg az én emberi természetemben, hogyan ismerhetem meg Őt?  Az Ő kegyelme által. Az Ő kegyelme által!

Le kell raknom az én emberi bölcselkedésemet, az én keresztény emberi bölcselkedésemet. A keresztény gondolkodásról beszélek. Mert hihetem, hogy keresztényül gondolkodom. Azt gondolhatom, hogy Istent ismerem meg, de még sincs szabadság az életemben. Miért? Azért, mert csak én vagyok, és nem raktam le az én természeti életemet azért, hogy a kereszt túloldalán megismerhessem Őt. (Ez egy mellékmondat volt!)

Itt a nagy kérdés: Milyen Isten?

Jer 31:6 Mert lészen egy nap, mikor a pásztorok kiáltanak az Efraim hegyén: Keljetek fel, és menjünk fel Sionba az Úrhoz, a mi Istenünkhöz.

Hogyan mondhatná ezt valaki, ha számára az, hogy Istennel találkozhat, nem különleges? Ez olyan, mintha azt mondanád a gyerekeknek: Gyertek, rakjunk rendet a lakásban! Hányan ugranának? 🙂 Ám ha azt mondod: Gyertek, és együk meg a fagyit!; akkor egy másik csapattal találkozol. 🙂 Itt azonban ezt mondják, és fagyi jellegű lelkesedés van a szívükben.

Miért? Ha azt mondom: „Gyere! A legjobb barátodhoz menjünk el!”; akkor azt feleled: Igen, el akarok menni, és izgatott vagyok. Miért? Az Ő természete miatt. Mert Vele akarok lenni. Azt láthatjuk itt, hogy fel akarnak menni Istenhez, Aki olyan vonzó személyiség, hogy oda akarnak menni hozzá.

Zsolt 84:2-3 (3-4) Mily szerelmetesek a te hajlékaid Seregeknek Ura! Kívánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornácai után, szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé.

Zsolt 84:10 (11) Mert jobb egy nap a te tornácaidban, hogysem ezer másutt, inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!

Azt mondja: Ott akarok lenni Vele. Szeretnél-e gonosz személy közelében lenni? Szeretnél-e olyan személy közelében lenni, akinek visszataszító a személyisége? Nem! Azért kívánkozik és emésztődik, mert az a Személy, Akit ott talál, a világegyetem legelragadóbb Személyisége, legcsodálatosabb személyisége. Nem úgy, mint egy múzeumi tárgy, hanem olyan, ami közel van, és annyira szeret, és annyira körbevesz.

Milyen dolgok azok, amelyeket egy barátban nagyra értékelsz? Talán az első az, hogy meghallgat. Mit jelent az a szó, hogy valaki meghallgat téged? Ez nem csak azt jelenti, hogy hallgat, hanem az, hogy érdekled. Őt érdekli, hogy mi van velem. Nem csak kicsit érdekli, hanem az Ő szeretete olyan nagy felém, hogy a legapróbb bolondság is olyan dolog Számára, ami nagyon izgalmas, és hallani szeretné, és tudni szeretné. Amikor elmondasz Neki valamit, nem olyan, mint egy gyóntatópap, aki az mondja: „Rendben, már olvastam a bűneidet az internetes közösségi oldalon. Ezt és ezt kell tenned!” Nem! Hanem benne van, és hallani akar.

Zsolt 86:7 Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.

Ő ilyen Személy. Dávid írta ezt a zsoltárt a nyomorúság idején. Amikor annyira szükséged van arra, hogy valaki meghallgasson. Amikor annyira szükséged van arra, hogy valaki együtt érezzen veled. Amikor annyira szükséged van, hogy valaki veled legyen ebben. Azt mondja: „Amikor a nyomorúságomban vagyok, akkor Hozzád fogok kiáltani, mert Te vagy az, aki meghallgatsz engem.” Mert Isten meghallgató Isten.

Zsolt 31:8 Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat, és megismered a háborúságokban lelkemet.

Akkora öröm ez az életünkben, és örvendhetek az Ő kegyelmének. Azért, mert Ő meglátja, Ő felfogja azt, hogy én hol vagyok.

Van, hogy elmondod valakinek a kis bajodat, és közben rájössz arra, hogy fogalma sincs, miről beszélsz, vagy nem érdekli, vagy úgy tesz, mintha érdekelné, de ha belekérdezel, akkor már nem tudja, hogy miről van szó. 🙂 Isten azonban nem ez. „megismered a háborúságokban lelkemet” – mit jelent ez? „Ott vagyok a háborúságokban, és Te ott ismersz engem, ott szeretsz engem. Közel vagy hozzám a nyomorúságban, a háborúságban.”

Péld 17:17 Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.

Ez Isten, és nagyon fontos, hogy ezt értsem. Nagyon fontos! Egy példát még fogok mondani. (Nagyon sok fejezet van, amiről még fogunk beszélni, szerintem.)

Zsolt 32:5 Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak – és te elvetted rólam bűneimnek terhét.

Itt vagyok Ő előtte, és olyan könnyű lenne elrejteni. Főleg azért, mert nem bízom meg Benne. Ő azonban megbízható. Mert Ő hall engem, Ő szeret engem, közel van hozzám. Olyan meglepő ez a vers, mert tudom, hogy ott vagyok ezen a ponton, hogy nem merem megtenni. Miért? A félelem miatt. Aztán mégis azt mondom, hogy bevallom Neki bűnömet, és nem fedezem el.

Azt gondolom, hogy annyiszor nem merünk Istenhez menni a legnyomorultabb perceinkben. Mert nem ismertük meg Őt: Ő az, Aki meghallgat engem. Odamegyek, és elmondom. Azután: Vajon most mi fog következni? Itt azt mondja: elvette rólam az én bűneimet. Odamegyek Hozzá, és Ő megszabadít engem. Megszabadít engem. Ez egy része az Ő Személyének, Aki Ő. Ez a drága Személy, Aki meghallgat engem, Ő ilyen.

2Móz 33. – ez az egyik olyan fejezet, ahol Isten emberének és Istennek nagyon intim beszélgetése van. Nagyon különleges. Majd még fogunk beszélni más ilyen helyekről is: 1Krón 17-ről, ahol Dávid beszélget Istennel.

2Móz 33. – annyira hálás vagyok ezért a fejezetért, mert itt lehet látni Istennek a szívét. Igazán megláthatod az Ő Személyét, a finomságait. Az a gyönyörű ebben, hogy ez egy eléggé kritikus pillanatban volt, mert itt volt a bálványimádás. Ott van az Úr haragja, amikor azt mondja: Ó, megcsaltatok Engem! Egyébként annyira szeretem Istenben ezt is – és lehet, hogy sok ember azt gondolná, hogy ez negatív tulajdonság –, hogy van, hogy elege van dolgokból.

Tudod, mit? Ez annyira gyönyörű! Mert olyan, mintha emberi lenne. Nem az, csak „belefárad” dolgokba. Malakiásban olvashatjuk néhányszor. Tudod, mi a gyönyörű mégis ebben? Az, hogy amikor belefárad, akkor mégis mindig ott az irgalom. Ez annyira gyönyörű!

Itt van a bálványimádás, és mindennek vége kellene lennie, és mégis:

2Móz 33:11 Az Úr pedig beszéle Mózessel színről színre, a mint szokott ember szólani barátjával;

Itt kezdődik: meghallgat. Nagyon kritikus pillanat, az atomvillanás pillanata körülbelül. Mégis bensőséges, szelíd, suttogó beszélgetés van ott. Suttogó beszélgetés. Nem ordibáló beszélgetés, hanem finom, tapintatos, kedves. „Az atomrobbanás közepén?” Igen, mert Isten meghallgat. Azt mondja, hogy mint a barátjával szokott az ember, úgy beszéltek, és szemtől-szembe. „Gyere, Mózes!  Beszélgessünk egyet!” Lehet, hogy nem is jó kifejezés ez a színről-színre, vagy szemtől-szembe, hanem inkább szív és szív, és beszélgetnek.

2Móz 33:12 És monda Mózes az Úrnak: Lásd, te azt mondod nékem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nékem kit küldesz velem, pedig azt mondtad nékem: név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim előtt.

Azt hiszem, Mózes kicsit ki volt akadva itt. „Nem hiszem el! Azt mondtad, hogy vigyem őket, de nem mondtad, meg milyen csapnivaló banda. Még Te mondod nekem, hogy azt mondtad, hogy ismersz engem?!” Azt gondolom, hogy itt szemrehányást tesz Istennek. Tudod, mit? Nem küldött villámot Isten azonnal, de megvan ez a kedvessége és ez a partnersége, hogy azt mondja: „Ó, mondjad! Meg akarlak hallgatni!”

Mózes azt mondja: pedig azt mondtad nékem: név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim előtt.

2Móz 33:13 Most azért ha kedvet találtam szemeid előtt, mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak előtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped.

P. Duló Attila beszélt erről szerdán (2017.11.22. Tudd, hogy ki vagy!), hogy Isten kedvel. Vannak emberek, akik kedvesek Neki. Ezt mondja Mózes: Azt mondtad, hogy kedvelsz engem. Gyakorlatilag itt Isten érzelmi életéről beszélünk. Azt válaszolja neki:

2Móz 33:14 … Az én orczám menjen-é veletek, hogy megnyugtassalak?

Figyeled ezt a finomságot? „Menjek Én veletek?” Éppen majdnem kiirtotta az egész társaságot, és most azt mondja: „Azt szeretnéd, hogy menjek veled? Az úgy jó lesz? Akkor meg fogsz nyugodni? Menjek veled?”

Jer 31:2 Ezt mondja az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a fegyvertől megmenekedett nép, az Isten ő előtte menvén, hogy megnyugtassa őt, az Izráelt.

Ezt azután mondja, hogy a legnagyobb ellenszegülést követték el. Ő szereti ezt, hogy megnyugtassa azt, akit kedvel. Ez rólad szól, ugye, érted? Rólad szól! „Menjek veled, hogy megnyugtassalak?”

Még folytatjuk. Mert nagyon sok minden van még ebben a fejezetben is, amiről érdemes beszélni. Fogjuk látni, hogy Isten meggyőzhető. 🙂 Ez olyan fantasztikus dolog, hogy meglehet győzni. Sőt, egészen elképesztő dolgokra rá lehet venni.

2Móz 33:18-19 És monda Mózes: Kérlek, mutasd meg nekem a te dicsőségedet. És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, a kinek könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek.

Ilyen Isten. Azt mondja Mózes: Mutasd meg nekem a dicsőségedet!;mire Ő azt mondja: „Megteszem. Megteszem neked.” Tudod, miért? Mert Isten olyan, mint én a gyerekeimmel: engedékeny. Ilyenek ezek az apák. 🙂

Zsolt 103:13 amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Atya az Őt félők iránt.

Megindul a szíve. Annyiszor látjuk ezt, hogy Isten szíve megindul. Tényleg olyan, mint egy apa!

– Apa, légy szíves…

– Na, jó!

Annyira érdekes, hogy ilyen engedékeny az Úr azokkal, akit kedvel. A gyermekeivel engedékeny. Na, nyilván a szentségéből nem enged, vagy nem az igazságból enged – mert akkor nem is lenne beszélgetés, ha erről lenne szó –, hanem rávehető dolgokra.

Ámen.

Drága Urunk, köszönjük, hogy megismerhetünk Téged. Tudom, hogy félelmetes az, hogy egy olyan Személyt ismerhetünk meg a legjobban a világon, Akit még soha nem is láttunk. Ez az embernek félelmetes, de akkora lehetőség! Te azt mondod, hogy Isten ismeretét kívánod, és nem a vallásos cselekedeteket, és megismerhetünk Téged. Milyen hatalmas dolog ez! Dicsérünk Téged, Istenünk! Jézus nevében, ámen.