Isten szeretetét tükrözni egymásnak & Bűnvadász lennél inkább, vagy szerető?

2015 március 15. vasárnap  18:00

P. Kende

Az előző alkalommal volt egy egészen elképesztő üzenetünk (2015.03.15. de. P. Kende: Miként vágsz utat az életed dzsungelében?). Az 1Kor 12:31-gyel kezdtük, és ez most kissé annak az üzenetnek a lábjegyzete.

1Kor 12:31b És ezenfelül megmutatom nektek a legkiválóbb utat.

Aztán a szeretetről beszél, mint a legkiválóbb út. Igazán ezzel egyetértünk. Nagyon sokan egyetértenek ezzel, hogy a szeretet a legkiválóbb út. „Csak az a baj, hogy mindenki piszok alak körülöttem, úgyhogy a szeretet mégsem működik. Csupán szép elképzelés. Mivel a szeretet nem működik, ezért sajnos nekem csak az önzőség útja maradt. Ez van!”

Igazán a szeretetet választani annyira botornak tűnik, ha belegondolsz ebbe. Ha a szeretet választod a saját jogaid felett, vagy a saját érdekeid felett – amikor a feleséged nagyon elhibáz valamit, akkor te kedves vagy felé a szeretet miatt, vagy megbocsájtasz valamit a férjednek a szeretet miatt, amit nem lehet megbocsájtani –, akkor a világ nem fog tapsolni neked, hogy milyen szép munka, hanem: „Micsoda?! Eszednél vagy? Nem tudod, hogy neked jogaid vannak? Ha ezt megengeded neki, mindent meg fog csinálni veled. Ha nem állsz ki magadért, akkor téged eltaposnak.”

A világ, a hitetlen kollégák, a Krisztus előtti barátaid csak kinevetnek téged ezért. Esetleg kigúnyolnak ezért, ha a szeretet útját választod. Tudod, mi az érdekes? Az, hogy Teréz anyát mindenki csodálja. Ha valaki azt kérdezte volna tőle: Ezt miért, hogyan csináltad?; akkor a válasza az lehetett volna, azt felelhette volna a világnak: „Azért lettem ilyen, mert nem hallgattam a tanácsodra. Nem csináltam azt, amit mindenki más, hanem szembeúsztam az árral. A szeretetet választottam, úgyhogy áldás lettem másoknak.”

Luk 10:38-tól van egy történetünk Máriáról, Mártáról és Jézusról. Sokan ismerjük.

Luk 10:38-42 Ahogy továbbmentek, Jézus bement egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. Ennek volt egy Mária nevű testvére, aki az Úr lábához ült, és hallgatta a beszédét. Márta pedig a felszolgálás körüli teendőkkel volt elfoglalva, míg egyszer elő nem állt, és azt mondta: Uram, nincs arra gondod, hogy a testvérem magamra hagyott a felszolgálásban? Mondd azért neki, hogy segítsen nekem! Jézus pedig azt válaszolta: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz, és töröd magad, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre, és Mária a jó részt választotta, amelyet nem vesznek el tőle soha.

Ugyanezért, ugyanebből az okból van az, hogy a világunk azt gondolja, hogy a szeretet szép ötlet, csak nem működik. Ezért van az, hogy 1Kor 13-at tanítják az iskoláinkban, mint egy irodalmi mesterművet, de az, hogy valaki ezt megpróbálná élni, az senkinek eszébe sem jut. Jézus itt kiigazítja dolgot, kiigazítja Mártát.

A kérdés ez: Ha az Úrral jársz, akkor el vagy-e hívva arra, hogy szolgálj? A válasz az, hogy Ján 13-ban Jézus azt mondta: Én megmostam a lábaitokat, hogy ti is megmossátok egymás lábát; tehát nyilvánvalóan igen. Nyilvánvalóan el vagyunk hívva arra, hogy szolgáljuk egymást, hogy szolgáljunk embereket. Naná!

Amikor Gal 5:13-ban azt mondja: szeretettel szolgáljatok egymásnak!; akkor hozzáteszi a szeretetet. Szolgáljatok, de szeretettel. Jézus azt mondja Mártának: Figyelj a szolgálat fontos dolog, de ha kiveszed abból a környezetből, amibe való, akkor elveszíti az értékét, elveszíti a jelentőségét, elveszíti a tartalmát.  Mi a környezet? A környezet az Isten.

Ha nincs jelen Isten az életemben – az előző alkalommal egy elképesztő üzenet volt erről –, akkor a szeretet egy szép frázissá alakul. Üres klisé. Csupán egy kifejezés, és kész. János mondja ezt 1Ján 3:18-ban: Azért ne csak szóval szeressünk, hanem cselekedettel, igazán. Hogyan lehetséges ez? János beszél erről előtte a levélben: közösség egymással és közösség az Atyával.

Ha Isten a mindennapi valósága az életemnek, akkor a szolgálatban van egy olyan tartalom, ami értékkel bír. Ez az, amit találtunk. Úgy értem, azt mondja sok helyen a Bibliánk: Szeresd az Urat teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből… mindeneddel, Mát 22:37, de mi találtunk még valamit. Azt, hogy Isten még sokkal jobban szeret bennünket! 1Ján 4:19 Ő szeretett minket először.

Jézus ezt javítja ki. Kiigazítja Mártát. Azt mondja neki: Márta, ha a szolgálat, a szeretet nem a megfelelő környezetben van, ha nem vagy kapcsolatban Velem, ha nem élő ez a közösség, ha nem hallgatsz Engem, ha ez nem friss, akkor az egész elveszíti az értékét. Úgyhogy amikor szolgálunk, akkor ez az, ami számít. Istennel vagyok, és Vele szolgálok, Gal 5:13. Szabadságban, szeretettel szolgálok. Ez lenyűgöző.

Egyszer arra gondoltam: Olyanok vagyunk, mint egy tükör. Amikor azt mondja nekünk Róm 5:5-ben, hogy Isten szeretete kitöltetett a szívünkbe, akkor igazán azt mondja nekünk, hogy mi nagyon olyanok vagyunk, hogy ha Isten felé fordulunk, akkor vissza tudjuk tükrözni az Ő szeretetét. Akkor vissza tudom tükrözni az Ő természetét. Ha viszont nem fordulok Ő felé, akkor valami mást fogok tükrözni.

Ez a kérdés a szeretetben: Melyik szeretet az, amit adok? Melyik szeretet az, amivel szolgálok? Nekem is van szeretetem. Képzeld, nekem is van, csak nem elég. Az a baj, hogy nem elég. Tudod, mi történik? Van egy barátom, jó barátok vagyunk, kommunikálunk, és egy értelemben tükörként egymás felé fordulunk. Mit fogok visszatükrözni? Egy idő után a barátomat. Ha neki rossz napja van, akkor rossz napunk lesz a barátságunkban. Ha a barátom balgatag, akkor azt fogom visszatükrözni, és ő is.

Isten azonban adott nekünk valamit, ami jobb. Azt mondja: „Tekints Rám! Fordulj Hozzám! Ha megteszed, akkor mást tükrözhetsz.” 2Kor 3. végén 2-3 versben erről beszél, hogy mi Jézusra nézünk, és aztán ez munkálkodik bennünk, és ez az, amit visszatükrözünk. Tudod, miért fontos ez? Mert a barátomnak korlátlan szeretetre van szüksége. A gyermekemnek korlátlan szeretetre van szüksége. A gyülekezetnek, a testvéreimnek, a házastársamnak, az édesanyámnak korlátlan szeretetre van szüksége. Nem elég nekik az enyém.

Persze, van nekem is. Mint amikor gyerekoromban egy gombóc fagyi egy forint volt, de ha nem voltunk eléggé gazdagok, lehetett kapni ötven fillérért is. Az volt a legszörnyűbb: fagyi, de épphogy csak. 🙂 Épp csak annyi: „De jó lett volna enni egy kis fagyit! Ilyen az íze!” Ez történik, ha egymás felé fordulunk.

Úgy hiszem, nagyon sokszor házasságokban, a gyülekezetekben ez történik. Szeretjük egymást, tényleg, és ez nagyszerű, de megtörténik, hogy a másik felé fordulok, de neki nem arra van szüksége, hogy én őt tükrözzem vissza neki. Úgy értem, a másik jobban ismeri magát, mint én. Van neki elég baja e nélkül is. Neki arra van szüksége, hogy én az Igében, az imáimban, a szolgálatomban Krisztusra nézzek, és úgy tükrözzek valamit.

Nagyon olyan vagyunk, mint egy tükör, és nagyon könnyen azt tükrözzük vissza, amit nem kéne. Voltál valaha tükörlabirintusban? Legtöbben voltunk, régebben a Vidámparkban volt ilyen. Amikor két tükröt egymás felé fordítasz, csak pattog a fény, és végtelennek tűnik a tükörképek sora. Szerintem nagyon unalmas. Végtelen, de nagyon unalmas. Tudod, mi van benne? Egyre kevesebb a fény, ahogy egyre messzebb jut. Megvan ennek is az oka. Egyre sötétebb.

Ez történhet egy házasságban. Jól indul, hallunk az Úrtól, szolgálunk egymás felé, de aztán vagy azért, mert idegesít a másik, egyre inkább felé fordulok, vagy azért, hogy csak kiszorul Isten az életünkből, mert elfoglaltak vagyunk: egy gyerek, két gyerek, munka… egyre inkább egymás felé fordulunk. Aztán az történik, hogy csak tükrözzük vissza egymást, és unalmas. Nincs benne semmi érdekes igazán. Aztán csodálkozunk: Miért van elegem? Isten azonban többre hívott minket.

Hadd fejezzem be ezzel. Az agapé szeretet Isten szeretete. Kit szerethetek ezzel? Igazából ez az én döntésem. Szerintem ez az egyik hazugság a világunkban, és minden romantikus filmben nagyjából, hogy a szeretet az csak úgy rád esik, mint a virágcserép az ablakból. „Csak úgy eltalál. Csak úgy megtörténik! Ám ha nem történik, akkor nem történt meg, mit tehetnék? Ennyi! Nem tudok mit csinálni. Ez csak úgy jön minden erőfeszítés nélkül.”

1Pét 1:22 szeressétek egymást tiszta szívből, kitartóan. Van erőfeszítés a szeretetben. Ez azt jelenti, hogy én döntök, hogy szeretek-e, én határozom el, hogy járok-e ebben vagy sem. Vannak dolgok, amik ellen döntök. P. Schaller mondta ezt: Ne álmodozz negativitásban! Magában így zsörtölődhet valaki: „Az az ember biztosan gonoszt gondol rólam. Most éppen rólam beszél valakivel.” Ezt forgatja a szívében, és amikor legközelebb találkozik azzal az emberrel, tükröz felé valamit ebből a gondolkodásból.

Agapé szeretet. Mennyire vagyok hajlandó meghallgatni valamit a testvéremről, ami negatív? Mennyire vagyok hajlandó meghallgatni valamit akár a saját szívemből, akár a légkörből, akár valahonnan máshonnan a házastársamról, a gyülekezetemről, a barátomról, a családomról, ami gonosz? Charles Finney-nek van egy nagyszerű üzenete a weboldalunkon erről: A szeretet nem gondol gonoszt. Érdemes elolvasni!

A gondolat az, hogy vedd magadra a felelősséget: A Szent Szellemben akarok járni, és a szívemben folyó beszélgetést én fogom vezetni a Szent Szellemben. Isten felé fordulok, és ahogy Őfelé fordulok, az Igéjében, a közösségben, az életben, úgy Őt fogom visszatükrözni.

1Kor 4:18-ban Pál tesz egy említést a korinthusi gyülekezetnek: Vannak némelyek közöttetek, akik azt mondják, hogy én úgysem megyek hozzátok. Ez a gondolkodás könnyen megtörténik, hogy feltételezem a rosszat. Ezt így értem: „Amikor az az ember elment mellettem, rám sem köszönt. Tudtam, hogy utál. Amikor az a másik előttem állt a sorban, megvette előlem az utolsó palacsintát. Csak azért csinálta, hogy velem kiszúrjon.” Viccelek, persze, de a lényeg az, hogy megcsináljuk ezt. Könnyen feltételezzük.

Van egy döntésem, ami az én felelősségem. Mert ahogy az üdvösséggel választanom kellett, Jézust kellett választanom, ugyanígy a szeretettel is, Jézust kell választanom. Az én döntésem. Ha nem hozom meg ezt a döntést, ha nem döntök úgy, hogy Őt tükrözöm, akkor csak véletlenszerűen fogok tükrözni valamit. Ne adj Isten, hogy az valami igazán szörnyű legyen, mert hagyom a gondolataimat rothadni, és gonosszá válni. Isten ments! Isten sokkal jobbat tartogatott nekünk. Ámen.

 

P. Brian

Ha azzal töltöd az idődet, hogy a bűn ellen harcolsz, akkor nagyon megkeményedsz, mint egy harcos. Ha a saját bűnöd ellen küzdesz, egyre keményebb és keményebb leszel. Mert a bűnnel harcolni, az kemény munka. Azok a szülők, akik azzal töltik az idejüket, hogy a gyerekeik bűnével harcolnak, nagyon megkeményednek. Nemcsak hogy megkeményedsz, de már nem is szereted őket. A férjek, akik azzal töltik az idejüket, hogy a feleségük bűne ellen harcoljanak, ők is megkeményednek. Megkeményedtek.

Ha viszont megnézzük az Írásokat, akkor Isten szívében lágy és romantikus szeretetet látunk. Ez az Ő jelleme. Isten a szeretet. Azt is tudjuk, hogy Isten is harcolt a bűn ellen és győzött is, de a mi csatánk nem a bűn ellen folyik. Amikor egy férj és feleség küszködnek, a tapasztalatom az, hogy egymás bűne miatt van ez a küszködés, és elmérgesedik a dolog. „Gyűlölöm a férjem!” „Gyűlölöm a feleségem! Rá sem bírok nézni.” – mert a bűne ellen küzdött.

Isten miért hagyta, hogy a bűn bejöjjön az életünkbe? Miért teremtett minket szabadoknak? Azért, hogy a bűnt választhassuk? Tudta, hogy bűnt fogunk elkövetni. Miért hagyta, hogy bűnt kövessünk el? Azért, mert volt egy célja. Mi volt a célja? Az Ő célja az volt, hogy megbocsássa azt. Ez Isten célja. „Uram, milyen célod lehet az én barátom bűnével?” Nem úgy van-e, hogy amikor valaki megveszi előled az utolsó palacsintát, azon tűnődsz, hogy milyen motivációból teszi? „Ellenem volt, vagy mellettem?” Mi van, ha az az ember tényleg rossz ember?

Mi van, ha egyfolytában mindenféle rosszat mondanak rólam? Mi van, ha nem úgy hisznek, ahogy én hiszek? Mi van, ha mindenféle gonosz dolgokat mondanak rólam a barátaimnak egyfolytában? Na, akkor mit mondok róluk? Akkor mit gondolok róluk? Ha a bűnük ellen küzdök, akkor hideg leszek és kemény. Tényleg! Kemény szívem lesz. Akkor Isten Igéje nem juthat mélyre a szívemben.

Ez igazából egy vád, nem? „Istenem, ez nem működik. Az életem nem jobb. A feleségem / a férjem se jobb. A gyermekeim sem jobbak. Ez egyszerűen csak nem működik. Pedig úgy kellene lenni, hogy bedobom az automatába a pénzt, és kijön az ital, amit szeretnék. Én hetente három istentiszteletet dobtam be. Járok bibliaiskolába! Szolgálok is. Még hány érmét kell bedobnom ebbe a gépbe, hogy valami jót kiadjon?” Lehet ez így. Előfordulhat, hogy megkeményedik a szívünk.

Emlékszel? A gazdag ifjú Jézushoz ment, és azt várta, hogy Jézus majd igazolja őt. Annyira örült, mert megtett mindent, amit tennie kellett, és ez működött is neki. Úgyhogy azt mondta: Jó Mester, mit tegyek, hogy a mennybe kerüljek? Tudod, mit válaszolt Jézus! Említette a Tízparancsolat utolsó öt törvényét – Ne lopj! Ne ölj! Ne tegyél hamis tanúbizonyságot!… –, és az ember azt felelte: Én ezt mind megcsináltam ifjúságomtól kezdve. „Ez most nagyon jól áll. Pipa, pipa, pipa…” 🙂 Aztán Jézus szerette őt, és azt mondta: „Ja, még egy! Add el mindenedet, amid van, és oszd szét a szegények között.”

Néhányan azt gondolnák, hogy Jézus megváltás tana kicsit téves. 🙂 „Mert az üdvösségedet nem az által nyered, hogy eladod mindenedet, ami van.” Viszont nem az volt a lényeg, hogy nagy gazdagsága volt, hanem a probléma az volt, hogy a nagy gazdagságában bízott. Jézus erre tekintett, szerette őt. Túl magas mércét adott neki, olyat, amit nem tudott elérni.

Mit keresett, mire várt Ő? Arra, hogy úgy keresse, mint a vámszedő Luk 18-ban. Arra várt, hogy így keresse Őt: Uram, légy irgalmas velem, bűnössel.  Ő kereste ezt az emberben, de nem ezt kapta. Az ifjú pedig szomorú lett és elment, mert nem bírta elengedni a gazdagságát. Igazából nem is érdekelte őt a menny.

Amint megnézzük a boldogmondásokat, a Hegyi beszédet, és mindazt, amit Jézus mond, hogy mit kell tennünk, és hogyan kellene gondolkodnunk – ne legyünk képmutatók, ne legyünk hűtlenek… –, mit keres Ő? Nem azt keresi, hogy elforduljunk, és azt mondjuk: Ó, ez nekem túl nehéz!; hanem arra vár, hogy térdre boruljunk, és azt mondjuk: Uram, irgalmazz nekem, bűnösnek. Mert nem azé, aki akarja, nem azé, aki fut, hanem azé, akinek Isten irgalmaz. Isten úgy döntött, hogy azoknak irgalmaz, akik bíznak Őbenne.

Tehát itt látunk egy kapcsolatot. Van munkám, van kapcsolat önmagammal. Ez a legnehezebb kapcsolat, amivel bánhatok, a saját magammal való kapcsolatom. 🙂 Annyira közel vagyunk :-), és ráadásul egyfolytában beszélünk. Ezért annyira fontos az ima. Mert ha nem Istennel beszélsz, akkor magaddal fogsz! Ha Istennel beszélsz, akkor az véget vet egy időre a magaddal való beszélgetésnek. Azt gondolom, hogy a buddhisták ezért szeretnének eljutni a nirvánába, mert a nirvána az, amikor befogják a szájukat. 🙂 „Végre béke van!” Mindegy is!

Tehát van egy kapcsolatom egy bűnössel, és hol a kulcs? A kulcs az, hogy irgalomért könyörgünk. „Férjek úgy szeressétek a feleségeteket, ahogy Jézus szerette az egyházat és Önmagát adta érte.” (Tyű! Alig várom a péntek estét! 🙂 Újra bántalmazhatom a férfiakat.) Mit fog mondani egy férj? Tudod, hogy Jézus mit akar, hogy mondj? Nem azt akarja, hogy azt mondd: „Rendben, megteszem. Ó, csak annyit akarsz tőlem, hogy szeresem a feleségem? Hát, ezt álmomban megcsinálom.” 🙂 Igen valószínűleg az a legjobb alkalom rá. Lehet, hogy a feleséged egyet is ért ezzel, hogy akkor vagy a legkedvesebb, amikor alszol. 🙂 Lehet, nem tudom.

Jézus nem arra vár, hogy azt mondjuk: Megcsinálom. Nem tudod, hogy kell szeretni. Én sem tudom, hogy kell szeretni. Hol fogjuk megtanulni? A filmipartól? Hol fogjuk megtanulni? A Szent Szellem szól hozzánk, és megmutatja nekünk az Igéből, hogy mi a szeretet. Amikor Jézus azt mondja: Férjek, szeressétek a feleségeteket!; a lehetetlent kéri tőled. Vagy: Szeresd önmagad! „Haha!” Nem azt várja: „Ja, ja, ezt meg tudom csinálni! Tudom, hogy kell azt csinálni!” Nem! Fogalmad sincs róla.

A keresztények többsége nem szereti önmagát. Túl jól ismerjük magunkat, és ítélgetjük magunkat, hazudunk magunknak, tagadásban élünk, rejtőzködünk önmagunk elől. Ez eléggé trükkös dolog elrejtőzni magam elől :-), mégis csináljuk. „Csak hátat fordítok magamnak, és úgy megyek. Úgy nem látom magam. Az összes tükröt letakarom a házban.” Nem szeretjük önmagunkat.

Mit akar Isten, hogy mit tegyünk? „Uram, irgalmazz nekem, bűnösnek. Uram, szükségem van Rád. Nélküled ez nem fog megtörténni.” Nem ezt olvassuk: Munkáljátok ki a saját üdvösségeteket félelemmel és rettegéssel. Mert Isten az, Aki munkálja bennetek mind az akarást, mint a véghezvitelt. Kinek a munkája ez? Istennek a munkája.

Ha természetfeletti szeretetteljes életet fogunk élni, akkor az Istentől kell, hogy jöjjön. Nem jöhet tőlünk, de ez jön és a bűnünkre fog mutatni. A szeretet megbocsátja a bűnt. Isten még csak nem is gondol rá. Mi igen, de Isten nem gondolkodik róla. Az Ő Fiára gondol, a keresztre gondol, a feltámadási életre gondol. Arra gondol, hogy kik vagyunk mi. Ez a szeretet.

Úgyhogy ez egy egyszerű gondolat. A szellemi élet nem természetes, hanem a szellemi életet kapjuk, aztán ez ki lesz jelentve nekünk. Az Ő Szelleme kijelenti nekünk az Ő Igéjén keresztül. Van az írott Ige, és aztán az élő Szellem mibennünk. A Szent Szellem, Aki ihlette az Igét, tanítja nekünk, és aztán van egy döntési lehetőségünk: Most akkor ez igaz, vagy sem? Ha bízom benne, akkor bekerül a szívembe, és ez lesz az életem alapja. Így járhatok hitből hitbe, és dicsőségből dicsőségbe. Elváltozunk arra a képre, amit ebben a Könyvben látunk. Ez nem történik meg természetszerűleg.

Ez nem a természeti értelmemen keresztül történik. Hogyha úgy gondolod, hogy érted a szeretetet, akkor tévedsz. Senki sem érti a szeretetet. Kivéve a Szent Szellem, Aki fogja Isten szívéből, és kijelenti az ember mélységének, a belső embernek. Aztán akkor tényleg szeretve vagyunk. Nem értjük a szeretetet, de szeretve vagyunk. Aztán kapunk egy kijelentést. Az a vámszedő megigazulva ment el onnan, teljesen beteljesítve Isten akaratát. Attól még mindig bűnös volt? Igen. Mit csinált azonban? Irgalmat kért Istentől, és Isten megadta neki. Igazságot adott neki a bűn helyett.

Ezt tesszük egymással. Nem egymás bűne ellen harcolunk. „Van egy szobatársam. Rendbe kell hoznom.” Mint egy kocsit? 🙂 „Van egy lányom. Helyre kell, hogy pofozzam.” Nem működik a dolog. Egyre nehezebb és nehezebb. Miért nem működik? Azért, mert nem szeretet. Mert nem tudod szeretni az embereket egy időben azzal, hogy harcolsz a bűnük ellen. Csak akkor tudod szeretni az embereket, ha megbocsájtod a bűnüket. Miután megbocsájtottál nekik, akkor Isten meg fogja neked adni a kreativitást is arra, hogy hogyan bánj velük.

Isten az, Aki munkálkodik bennünk. Ő ad energiát, motivációt arra, hogy akarjuk ezt tenni, és aztán arra, hogy meg is tegyük. Pál azt mondja:

Róm 7:25 Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én tehát az értelmemmel Isten törvényének, de a testemmel a bűn törvényének szolgálok.

Pál tanult valamit. Azt, hogy az Istennel való közösség elmétől elméig történik. Amikor egyetértünk az Örökkévalóval, ismerjük Jézust úgy, ahogy van, nem test szerint, hanem feltámadva, és magamat Őbenne. Akkor – ugyan van testem, és lesz vele bajom, és a másikéval is lesz bajom –, de az elmémmel Isten törvényének szolgálok. Vele fogok gondolkodni.

A lényeg az, hogy akarsz-e szeretni. Az az alak szörnyű és rosszul bánt veled, de akarod-e szeretni? Tudom, hogy nem tudod, ez nem kérdés, de akarod-e. „Nem, nem akarom.” Semmi gond, mert Isten az, Aki majd kimunkálja benned. Megteszi, elvégzi azt a csodát, hogy majd akarod szeretni az ellenségedet. Ez nem egy törvény, ami kárhoztat minket, hanem ez Istennek az elméje. Felhív minket is ebbe.

„Uram, irgalmazz nekem! Én nem szeretek, de akarok. Belefáradtam a küzdelembe, és belekeményedtem. Hideg lettem, de megint lágy akarok lenni. Azt akarom, hogy ledöntsd a falakat, mert én nem tudom ezt megtenni. Van egy fal közöttem, és aközött, ahol lennem kell. Lerontod-e ezt a falat nekem? Irgalmazz nekem, bűnösnek.” Isten az, Aki megteszi a csodákat. Nekünk pedig türelemre van szükségünk a folyamat közepette. Ámen.

Kategória: Egyéb