Isten nem hibázik & Amikor Sátán felfigyel rád II.

2014 január 5. vasárnap  18:00

P. Jukka

P. Zoli adott nekem egy gondolatot. Nem véletlen az, hogy itt vagyunk. Isten nem követ el hibákat. Nem hiba következménye az épületünk – ahol vannak az istentiszteleteink –, és az sem, aki te vagy. A nemzetiséged sem hiba. Nem hiba következménye a barátaid, akik körülötted vannak. Egyszerűen csak Isten nem téved. Az, Aki az egész világot teremtette a szaván keresztül, Ő a mindenható Isten. Ő a tervező. Isten nem ejt hibákat a terveiben.

Hogyan nézel magadra? Mit mondasz reggel, amikor belenézel a tükörbe? „Ó, Istenem miért ilyenre alkottál engem?” Jézus azt mondja: te tökéletes vagy Bennem, gyönyörű vagy Bennem. Hányszor ítéljük meg azonban magunkat? „Elbuktam!” Igen, elbukunk. Mert nem vagyok tökéletes. Bocsáss meg Uram, mert ember vagyok! A házastárs, akit kaptál, az sem tévedés. Egyszerűen csak nincsenek hibák Istennel. Minden, amin keresztülmegyünk az életünkben, amögött konkrét, pontos terv van.

Az édesapám építészmérnök volt. Több órát töltött azzal, hogy akár egy széket megtervezzen. Te ott voltál már Isten elméjében hosszú-hosszú ideje, és tökéletes vagy az Ő tervében. A testvéred a hitben tökéletes Krisztusban, hosszú-hosszú ideje tervezte őt Isten.

Nagyon régen volt egy problémám az orromon. Nagyon fájt és piros volt, és belezavart a látásomba. Mindig láttam azt a pici pontot, ahogy lefelé néztem: Mi lehet az ott?; és mindig arra néztem. Miért mondom ezt? Néha egy kicsi probléma olyan naggyá nőhet! A kicsi probléma az orromon nagy problémát okozott a gondolkodásomban. Mert azt a problémát igenis nagynak láttam, de Isten számára szinte semmi.

Hányszor van az az életünkben, hogy a problémáinkból hegyeket csinálunk, és betöltik a teljes emlékezőképességünket? Problémák hatalmas hegyei vannak előttem. Isten nézőpontjából ez csak pici dolog. Viszont azért, mert én a problémákra nézek, annyira hatalmas nekem! Ez gyönyörű vers a Bibliában:

Ézs 54:10 Mert a hegyek elmozdulhatnak, és a halmok megrendülhetnek, de hűségem nem távozik el tőled, és békességem szövetsége nem rendül meg – így szól könyörülő URad.

A hegyek, a halmok nem hibák az életünkben. A problémák és helyzetek az életünkben nem tévedés következményei. Isten ezeket pontosan eltervezte azért, hogy felnőhessünk Krisztusban. Én Krisztusban akarok felnőni, nem pedig a problémákban. Olyan sokszor gyűjtögetjük a problémáinkat és nagy heggyé válnak. Viszont amikor Isten Igéje jön, akkor: Hol is van az a hegy? Ez csak fel lett pumpálva, tele van levegővel. Ki lehet pukkasztani. „Hol is van az a hegy?”

Amikor hallgatjuk az üzeneteket, akkor az pontosan ezt végzi el. Mi Isten Igéje? Élő és ható, és egészen a gyökerekig hatol, és ott csinál valamit. Kivágja a rossz gyökereket. Ez jó, nem? A szívünkben felnövekszenek rossz dolgok, helytelen gondolatok. Ezek az életben a járásunk során jönnek. Amikor azonban eljövünk istentiszteletre, Isten Igéje bánik a szívünkkel. Ez nem csak a felszínen a szép virágokat vágja le, hanem Isten Igéje a gyökerekhez megy.

Az én kertészem Jézus, fogja az egész büdös virágot, és kiveszi a szívemből. Isten fogja a rossz dolgokat, és egyszerűn csak kigyomlálja. Ez nagyon tetszik nekem. Mit fog tenni utána? Isten betölti a szívem az Ő jelenlétével, az Ő kegyelmével, az Ő gyönyörűségével, az Ő jellemével. Így változom. A negatívból pozitívra változom, és a mérgeskedőből örömtelivé válok, és onnan, hogy irigykedtem valakire, egészen odáig jutok, hogy szeretni fogom. Mert az összes rossz gyökeret Isten Igéje kivágja.

Amikor eljössz istentiszteletre, akkor csak emlékezz erre: annyira fontos vagy, és nem tévedés, hogy itt vagy. Nagyon fontos vagy. Építsd fel magad. Amikor rossz napod van – ha van ilyen –, akkor csak építsd fel magad.

Azt kell, hogy mondd magadnak: Isten embere vagyok, nem érdekel, hogy mit mondanak az érzelmeim, mert az érzelmeimnek amúgy is rossz az üzenetük, de én a Kertészem üzenetét szeretném hallgatni. Mert Ő új virágot ültetett, és ez a virág növekszik a szívedben. Azt a virágot őrizd. Ez Krisztus benned. Növekedj fel Krisztusban. Nem tévedés következménye vagy, és az életed sem hiba.

P. Kende

Az előző alkalommal (2014.01.05. de.) Isten adott egy nagyon különleges üzenetet.

Jak 1:14 és 12. vers a kísértésről beszél. Vannak időszakok az életünkben, amikor Sátánnak nagy lehetősége van arra, hogy megkísértsen bennünket. A próbatételnek az ideje, amikor keresztülmegyünk egy nehézségen, az nem könnyű időszak az életünkben, és Sátán kihív bennünket. Az előző üzenet címe: Amikor Sátán felfigyel rád. Amikor próbákon mész keresztül hívőként, akkor könnyű kétségbeesni, könnyű elveszíteni az irányt, könnyű feladni.

(Kicsit visszatekintünk az előző üzenetre, aztán továbbmegyünk.)

Jak 1:14 Sátánnak van egy terve a próbák idejére, az, hogy elbukjunk, hogy a próba lehúzzon minket, hogy lehúzzon minket a mocsokba. Ugyanakkor Istennek is van terve:

Jak 1:12a Áldott ember az, aki a kísértésben kitart,

Ez Istennek a terve a próba idejére, hogy megálljunk, hogy nemet mondjunk arra, amivel meg vagyunk próbálva. Ne bukjunk el – Neki ez a terve. Amikor Sátán felfigyel ránk, amikor észrevesz bennünket, akkor bajban vagyunk. Mikor történik ez meg?

Ez azért érdekes, mert sokszor azt hisszük: „Ha megbújok egy sarokban, ha csenden maradok, ha nem csinálok semmit, akkor az Ellenség kevésbé fog kiszúrni velem. Mert inkább a másikkal szúr ki, aki aktív, őt kell megállítani.” Ismered a mondást: Amikor a medve elől fut az ember, akkor nem az a fontos, hogy a medvénél legyen gyorsabb, hanem annál, aki vele együtt fut. Mert akkor őt, a lassabbat kapja el a medve. 🙂

Ugyanígy gondolkodunk: „Mennyire jó, hogy te futsz Istennel! Mivel gyorsan futsz Istennel, ezért te vagy a fő célpont. Úgyhogy én csak elbújok mögéd, beállok mögéd. Én nem csinálok semmit, és akkor engem biztosan nem fog bántani az Ellenség.” Ez hazugság. Megtértél? Újjászülettél? Hittél Jézusban? Ha igen, akkor békíthetetlen ellensége vagy Sátánnak és az ő országának.

Volt valaha, hogy nemet mondtál egy kísértésre? Akkor van egy démon, aki nagyon gyűlöl téged. Hűséges vagy a házastársadhoz évek óta? Akkor ez megtámadni való dolog. Megbocsájtottál egy ellenségednek? Egyszerűen csak szereted Istent? Eljársz gyülekezetbe? Akkor ígérem neked, hogy az Ellenség felfigyelt rád. Ha csak hívő vagy, az elég.

Ahogy a diktatúrákban van ez: a legkisebb kihágás iszonyatos büntetés von maga után. Rettenetes büntetést! Mit gondolsz, kinek a szíve ilyen? Mit gondolsz, kinek a szívének a bemutatása ez? Ez Sátán szíve. Ez az Ellenségnek a szíve. Eféz 6:12 ilyen az ő szíve, gyűlöl bennünket. Mert hittünk Jézusban. Nem fog megállni, ő kihasznál minden lehetőséget.

Ne hidd, hogy szabadságra megy Karácsonykor vagy nyáron. Ne hidd azt, hogy Húsvétkor túlságosan meg van ijedve ahhoz, hogy csináljon valamit. Mindig dolgozik. Soha nem áll meg. Soha nem szűnik meg próbálkozni nálunk. Mindig szeretne megkísérteni.

Amikor azt mondod: „Elegem van. Én már csak könnyebb életet akarok. Inkább nem járok Istennel.”; tudod, mi történik akkor? Csak meggyőződik, hogy soha többé nem kelsz fel (beléd rúg egy hatalmasat). Kétszer annyira fogja csinálni, és megpróbál téged Krisztus keresztjének az ellenségévé tenni. Úgy, hogy soha többé ne térhess vissza az útra. Úgyhogy ne hidd el azt a hazugságot, hogy ha kevesebbet csinálsz, akkor nem bánt. Ez nem igaz! Rajta vagy az Ellenség radarján, ez nem kérdés.

Ez nem baj igazából, mert a gondok jönnek mindenkinek az életében. A próbák megtörténnek a hívőkkel és a nem hívőkkel egyaránt. Préd 5:15-17-ben nagyon jól leírja, hogy mindenkinek az életében van kemény munka, próbálkozás, igyekezet, hiábavalóság. Csak vetsz és nincs termés, dolgozol és összedől – újra meg újra ezzel találkozunk. A hiábavalóságba belefutunk mind. Mind meg vagyunk próbálva.

A próbákban, amikor jönnek a nehéz idők, akkor – mondtunk néhány dolgot előző alkalommal, hadd ismételjem meg, és hadd adjak hozzá – elveszítünk értékes dolgokat. Nem tudom, hogy neked mik ezek, de amikor jönnek a próbák, akkor eltűnik az, amit nagyra értékeltél, amit szerettél. Lehet, hogy a barátod hátat fordít neked épp akkor, amikor neked szükséged lenne rá. Éppen akkor tönkremegy valami fontos, nagy értékű berendezés az otthonodban. A próbák idején elveszítünk dolgokat. Aztán a próbák idején ki vagyunk hívva abban, amit hiszünk. Jóbnál látjuk ezt. Még azok is, amik biztosak voltak az életében, Jób 2:9-ben még a felesége is ellen fordult.

Amikor próbák vannak az életünkben, akkor tudod, mi olyan nehéz? Az, hogy képtelen vagyok változtatni a dolgokon. Minden túl nagynak tűnik. Olyan, mintha erőtlen lennék mindenre. Mintha bármire erőtlen lennék! Jób nagyszerű példája ennek. Nézd meg ezt a leírást. Már elveszített mindent – a gyerekeit, a vagyonát, az ingatlanjai leégtek, összedőltek –, és itt beteg is lett. Undorító a betegsége.

Jób 2:8 Jób fogott egy cserepet, azzal vakarta magát – még neki is undorító volt kézzel vakarózni –, és így ült a hamu közepén.

Nem tudom, hogy melyik házának a hamuján ült, de hamuban ült. Arra gondolok, hogy ilyen ez. Amikor jön a nehézség, amikor jön a próbatétel, akkor így néz ki: ülök a hamu közepén, és körülöttem van az, ami tönkrement az életemben, és nem tudok változtatni rajta. Ilyennek érezzük magunkat mi is. Képtelen vagyok befolyásolni.

Olyan, mintha bármi, amihez hozzányúlok, elszáradna. Mintha fekete felhő lenne felettem folyton, a világom tele van hamuval, és a szívem is tele van hamuval. Annyira nehéz az egész! Ez a kép: ott ül Jób a hamukupac közepén. Lehetünk ilyenek mi is, belefutunk ebbe. Kihívás. Nehéz.

–        Elveszítettem dolgokat,

–        ki vagyok hívva abban, amit hiszek, és

–        erőtlen vagyok arra, hogy változtassak.

Ez a próbatétel.

Még egy dolog következik ebből, az, hogy rengeteg kételyem van. Rengeteg kételyem van az egyszerű dolgok felől. Jób könyvében látjuk ezt, Jób 6:2, 23:3, 31:35-ben Jób megkérdőjelezi: szeret engem Isten. Ez nagyon alapvető dolog mindnyájunknak. A próbák idején mindnyájunkban benne van ez a kétely: „Szeret engem Isten, vagy mi van? Tényleg mellettem áll? Tényleg számítok Neki?”

Jób 3:3 Vesszen el az a nap, amelyen születtem, és az az éjszaka, amelyen azt mondták, fiú fogantatott.

Miért? Az ember azt is megkérdőjelezi, hogy érdemes-e élni. Jób 6:8-9-ben ugyanez, nagyon alapvető dolog: érdemes-e élni az életet? „Egy héttel ezelőtt nem kérdőjeleztem volna meg, de most megkérdőjelezem, mert próbában vagyok. Érdemes élni? Érdemes továbbmenni? Érdemes csinálni bármit? Érdemes próbálkozni? Úgyis túl gyenge vagyok ahhoz, hogy csináljak valami. Nem vagyok képes rá. Nem tudom megcsinálni, nem tudom megváltoztatni.”

Jób 19:23-ban: Nem hiszem, hogy bárki törődik velem! Ismered ezt az érzést? Tudom, hogy ismered ezt az érzést. „Nem hiszem, hogy bárkit érdekel. Nem hiszem, hogy bárki érti.” Szerencsére van egy dolog, amit nem kérdőjelez meg ilyenkor az ember: minden hiábavaló. 🙂 Ez az egy dolog, amiben biztosak vagyunk. „Semmi nem biztos, minden recseg-ropog, mindennel bajom van.” – ez Sátán munkája. Elindul az igaztól, és átvisz engem a hazugságba lépésenként. Jób életében látjuk ezt.

Az első – ezt említettük előzőleg – az egy igazság: elveszítettem valamit, meg lettem rabolva. Ez igaz. Sátán egy rabló, ő tolvaj, ő hazug, elvesz tőlünk – ez igaz. Elveszítettem valamit.

A második: ez nem fair. Miért nem helyes ez? Azért mert ez szürke, ez nem fekete-fehér. Amire én azt gondolom, hogy fair, arról a másik ember azt gondolja, hogy nem az. Elveszített egy húszezrest, én jöttem utána és fölvettem. Ő azt mondja: az az enyém. Azt felelem: bocs, ki mit talál, az övé. Ő azt mondja: ez nem fair. Én pedig: Nagyon fair! Ezért gond ez a felvetés, hogy mi fair, és mi nem az.

Nem ez a kérdés, de Jób így gondolkodott: ez nem fair!; és én is így  gondolkodom a próba idején nagyon könnyen. Mi történik? Attól, ami igaz, Sátán vezet engem egy szürke területen át a hazugságba. A hazugság az: Isten el akar engem pusztítani. Ez az Ellenség terve.

Azzal akarlak bátorítani, hogy Istennek is van munkája ebben az időben, bele akarja munkálni az igazságot mélyen a szívünkbe. Mert nagyon sokszor jól tudom, hogy mi az igaz, de ugyanakkor ez nincs a szívemben, ez nem motivál engem. A próba idején, a kihívás idején azonban ezt beírja a szívembe.

Miért mondom mindezt? Azért, mert azt akarom, hogy ne ess kétségbe, amikor jön a próbatétel. Nem vagy egyedül vele. Amikor meginognak a dolgok, amiket biztosnak hittél, amikor megkérdőjelezel nagyon sok dolgot, amikor úgy érzed, hogy erőtlen vagy arra, hogy változtass, amikor úgy érzed, hogy elveszítetted azt, ami / aki drága, akkor ez nem ritka dolog. Ez megtörténik minden emberrel, hívővel és nem hívővel egyaránt. Istennek azonban van terve vele.

Ugyanakkor, annak ellenére, hogy Istennek van egy terve, ez nagyon kihívó dolog nekünk. Tudod, hogy miért? Azért, mert nagyon bizonytalan vagyok. Annyira érzem magam biztonságban, mintha egy kötélen lógnék a tenger fölött, gyengül a fogásom, és alattam látom, hogy a cápák minden perccel egyre szélesebben vigyorognak. Ez a biztonságérzetem, amikor benne vagyok egy próbában. Így érzem magam. Nagyon bizonytalan hely.

A bizonytalanság miatt nagyon könnyen visszavágok dolgokra. Ami azt jelenti, hogy ugyanazon a szinten válaszolok, mint ahol jön a támadás. Tudtad ezt? Hívőkként ez az egyik legnagyobb kiváltságunk. 5Móz 28:13 Isten azt mondja: fejjé teszlek téged minden helyzetben, járj Velem, kövess Engem, és fejjé teszlek téged.

Tudod, hogy ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy te vagy a kezdeményező. Te vagy az, aki elindítod a dolgokat, és ha jön egy támadás ezen a szinten, akkor neked nem kell visszatámadnod ezen a szinten, hanem mehetsz másik szintre, mehetsz Istenhez, és válaszolhatsz Istennel a dologra. Ez az egyik nagy kiváltságunk.

Ezért mondjuk azt, ezért mondja Pál azt nekünk: a mi harcunk nem test és vér ellen van. Nem tudom, hogy kire haragszol a gyülekezetben. Lehet, hátul ülsz az egyik sarokban azért, mert haragszol arra, aki az átellenben sarokban elöl szokott ülni. Megkeresed a legtávolabbi helyet a gyülekezetben, de hála Istennek, hogy itt vagy. Eféz 6:12 nem test és vér ellen harcolunk. Hanem másik szinten zajlik a dolog. Ez szellemi dolog. Ugyanígy van Jóbbal is. Jóbnak is fel kell ismernie, hogy ez szellemi dolog. Ez nagyobb dolog.

Amikor viszont benne vagyok a próbában, akkor ki vagyok hívva, és nem érzem magam biztonságban. Úgyhogy van egy természeti támadás, és van egy természeti válaszom, természeti ellentámadás. Isten azonban azt mondja: „Ne ezt csináld! Hanem járj Velem, bízz Bennem!” Ez annyira értékes nekünk.

Mindeközben, amíg a próba az életemben jelen van, vannak dolgok, amik mellettem állnak. Amik a javamra vannak:

1) Jób 2:6 Isten megengedte Sátánnak, hogy megpróbálja Jóbot, de ugyanakkor azt mondta: eddig és ne tovább. Van határa a dolognak – 1Kor 10:13 –, és Isten nem engedi, hogy messzebb menjen. Nekünk hívőknek van, ami mellettünk áll. Az, hogy Isten korlátozza ezt a dolgot. Nem engedi, hogy továbbmenjen.

2) Jóbnak volt felkészülése. Azt olvasod, hogy ő rengeteg igazságot tudott. Nagyon sok igazságot tudott, Isten már készítette őt erre. Ezért bátorítalak arra, hogy legyél a gyülekezetben. Ezért bátorítalak, hogy olvasd a Bibliádat, hogy legyen elmélkedés az életedben, legyen szolgálatod, gyere el a bibliaiskolába. Jövő héten (2014.01.13.) kezdünk is. A bibliaiskola nem tökéletes, de hasznos. Gyere, és vegyél részt, tanulj Istentől! Miért? Azért, mert Isten fel akar minket készíteni próbákra. Ha viszont elmulasztom az alkalmat, akkor nem leszek kész, amikor jön a próbatétel.

3) Még egy dolog, hogy Jóbban megvolt a képesség arra, hogy alázatos legyen. Ez megvan neked is, és nekem is. Jak 4:6-8 megvan bennünk a képesség, hogy alázatosak legyünk. Ez Isten munkája az életünkben, hogy ki akarja hozni az alázatot.

Egy értelemben azt mondhatnánk: te jobb helyzetben vagy, mint Jób. Hasonlóak vagyunk hozzá, de ugyanakkor jobb helyzetben is vagyunk. Az egyik oldalról, Jób gondolkodásának az iránya nem volt helyes. Ez megesik velünk is ugyanígy. Jób azt képzelte: ha mindent jól csinálok, akkor nem lesz baj az életemben.

„Ha mindent helyesen csinálok, akkor az megvéd engem minden gondtól. Soha nem lesz fogfájásom, soha nem leszek beteg, soha nem veszítek el pénzt, soha nem haragszik rám a barátom. Ha mindent jól csinálok, akkor semmi baj nem eshet meg velem.”; de igazán nincs védelem ez ellen. Jób 5:7 ahogy a parázsnak a szikrái felfelé szállnak, ugyanúgy mindannyian bajra születtünk.

Emberek vagyunk itt mindannyian, ami azt jelenti, hogy lesznek gondok az életünkben, lesznek próbák a hitünkben. Ez nem kérdés. Értenünk kell azonban, hogy nagyon sokszor ez még csak nem is rajtunk múlik. Tudod, hogy mi a nagy kérdés? Az, hogy a próbák haszontalanul megrabolnak engem, és semmi hasznom nem lesz belőle, vagy pedig

–        valamely igazság bejut a szívembe ezen keresztül,

–        Isten felépít engem ezen keresztül,

–        Isten dolgozik bennem ezen keresztül,

–        Isten lerombol bennem valamit ezen keresztül, aminek nem lenne ott helye.

Azt hiszem, hogy nagyon sokszor megtörténik hívőkkel is: keresztülmegyek egy próbán, visszanézek és kénytelen vagyok azt mondani, hogy haszontalan volt, ennek nem volt semmi értelme. Ez szörnyű helyzet. Az rettenetes dolog lenne, ha így lenne velünk. Nem kell így lennie! Nem kell, hogy haszontalanul megraboljon engem egy próba, hanem lehet haszna az életemben. Hogyan? A végén majd erről is mondok néhány szót.

Azt mondtam, hogy mi jobb helyzetben vagyunk, mint Jób. Miért? Azért, mert Jóbnak nem voltak igazi szellemi barátai. Ha én rövidlátó vagyok és szűklátókörű, akkor szeretném, ha a barátomnak nem ugyanez lenne a problémája, mert akkor ugyanabba a gödörbe fogunk beleesni, és az nem jó nekünk.

Arra van szükségem, hogy olyan barátom legyen, aki messzebbre lát, mint én, aki többet lát, mint én, aki jobban érti, mint én. Jóbnak a barátai, akik eljöttek, hogy vigasztalják, róluk még Jób mondja is: „Nyomorúságos, nyamvadt tanácsosok vagytok ti mind. Ti vagytok aztán a bátorítás! Ennyi erővel a keselyűket, amik felettem keringenek, azokat is vehetném bátorítónak!” A barátai jó szándékúak voltak, de úgy van, ahogy Péld 25:20 mondja, hogy nem a megfelelő üzenetet mondták neki. Csak egyre mélyebbre nyomták a bajában. Miért? Azért, mert nem voltak szellemiek.

Az előző istentisztelet után ültem itt valakivel, és mesélt nekem arról, hogy milyen imaélete van a családjában, amióta hívők lettek, hogy mennyire szeretik egymást. Ahogy hallgattam, arra gondoltam: de jó, tanulhatok valamit. Olyan hálás vagyok ezért, hogy vannak barátaim, akik messzebbre látnak, akik értettebbek. Ez az egyik nagy kincsünk Krisztus Testében, hogy lehetnek barátaink, akik több tapasztalattal bírnak. Remélhetőleg egy-két területen érettebbek, mint mi, gyógyultabbak, mint mi. Erre van szükségem.

Még egy dolog, ami hiányzott Jóbnak, de neked és nekem van. Nem csak, hogy gyülekezete nem volt, hanem ráadásul nem volt pásztora sem. Ami azt jelenti, hogy van valaki, aki segít fölfelé néznem. Jób nem adott senkinek tekintélyt így.

Érdekes látni, hogy Jób könyvében van egy ember, Elihú, aki így beszél, aki próbálja fölfelé irányítani a szemét, de Elihú fiatal volt. Nem nagyon figyeltek rá, szerintem, mert ő túl fiatal volt. Ismerték Elihút, hallották őt, de nem fogadták el, amit mondott. Ez az, amire szükségem van, és ez az, ami nekünk megvan, hogy tanítást fogadok el. Jób így nem fogadott el tanítást, neki nem volt meg ez.

Ez jó kép. Mert Jób kiváló fickó, nagyszerű fickó, hívő, sokat beszél Istenről, és a többiek is körülötte sokat beszélnek Istenről, de a friss közösség, a szellemiség, a felkavarodás, az, hogy minden nap Isten felé fordulok, ez hiányzott.

Erről beszélünk, amikor azt mondjuk: légy tanítvány! Ha egyedülálló lány vagy, akkor menj hozzá egy tanítványhoz, ha egyedülálló fiú vagy, akkor vegyél feleségül tanítványt. Mit jelent ez? Ki a tanítvány? Az, aki növekszik Istennel, az, aki növekvőben van Istennel. Egy nagyszerű fiú vagy lány, aki nem megy előre, azzal nem lesz könnyű, és ígérem neked, nem arra van szükséged.

Nekünk viszont megvan ez a próbákban, hogy odamehetek egy barátomhoz, aki szellemi, és mondhatom: „Segíts nekem! Imádkozz már értem! Kérlek, állj mellettem. Ez kihívás, szükségem van rád.” Ez az, ami annyira nagyszerű! A próbákban itt lehetek megint, és felkavarodhatok megint az igazságban. Vagy nem vagyok felkavarodva, csak tompa vagyok és bizonytalan, de akkor is itt vagyok, és figyelek, és veszem. Ez nagy kincs nekünk.

Jób – Istennek volt egy terve ezzel az egésszel. Hadd mondjak néhány dolgot, amit Jób helyesen tett volna, hogyha megtette volna. Nekünk is hasznos. A lényeg az, hogy a próbámban merek-e bízni Istenben, hogy Ő jobban tudja, mint én? Az előző alkalommal erről sok szó volt, úgyhogy most nem fogok belemenni, de ezt érteni kell, hogy Istennek van egy terve, és a próbámban megláthatom a szívem állapotát.

A próbámban kiderül, hogy mi van a szívemben. A próba olyan, mint egy tükör, belenézek, és megriadhatok. Ez a próba az életünkben. Nem könnyű, kihívás, de ugyanakkor nagyon értékes, mert megláthatom, mi van a szívemben.

Hadd mondjak még egy dolgot. Ha a próbában meg tudsz állni, akkor az a legnagyobb bizonyság a körülötted lévők számára, hogy a kihívások közepén még mindig mersz hitben gondolkodni, még mindig megállsz az igazság mellett. Ez óriási bizonyság. Nagyobb, mint ezer lexikonnyi helyes tanítás. Sokkal nagyobb bizonyság!

Még egy dolog. Isten szeretne dicsőséget adni neked ezen keresztül. 2Kor 4:17 Isten szeretne neked dicsőséget adni a próbán keresztül. Jóbnak érdemes lett volna hallgatnia, csendben lennie. Hasznos lett volna neki. A végén, Jób 39-ben mondja is ezt, amikor Isten beszél hozzá, és Jób rájön, hogy mondott néhány nem túl értelmes dolgot:

Jób 40:4 (39:37) Íme, könnyelmű voltam, mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem.

Miért teszem a kezemet a számra? Azért, mert nem akarom, hogy több kijöjjön. Nem akarok mondani még valamit. Tudom, hogy amit mondanék, az hülyeség lenne. Tudom, hogy amit mondanék, az nem hit lenne. Tudom, hogy amit mondanék, az nem a megpróbált igazság lenne, az nem lenne szeretetteli.

Amikor a próbában vagyok, az nem annak az ideje, hogy tanítsak erről. Ezért gondolom, hogy emberek, akiknek bajban van a házasságuk, nem kéne tanítaniuk a házasságról. Ezért gondolom, hogyha valaki pénzügyileg küszködik, akkor nem neki kéne a pénzügyi tanácsadónak lenni. Hanem tedd a kezedet a szádra, és várd meg, amíg vége van, tanulj Istentől a dologról, és utána beszéljünk róla. A próba idején nem annyira a tanítás a részem, hanem tanulnom kell. Érdemes csendben lennem. Érdemes figyelnem, érdemes segítséget kérnem, érdemes közel húzódnom.

Volt azonban egy nagyszerű dolog, amit Jób csinált. Habár úgy tűnik, hogy feladja, de nem adta fel. Jel 3:8 – ez nagy dicséret. Az egyik gyülekezetnek Jézus azt mondja: nem tagadtátok meg az Én nevemet, hűségesek voltatok. „Nem vagytok tökéletesek, de hűségesek vagytok.”

A próbákon keresztül Isten azt mondja: csak merj bízni Bennem. Ha elrontod, mint ahogy Jób beszélt néhányszor, elrontotta, elhibázta, nem a megfelelő dolgot mondta, nem is kellett volna beszélnie, nem kellett volna visszavágnia, de visszavágott, utána viszont felállt és ment tovább. Aztán figyelt Istenre, aztán Isten fölépítette az életét.

Szeretnélek bátorítani ebben. A próbatételek nem kell, hogy hiábavalóak legyenek, hanem lehetnek hasznosak az életünkben. Nagyon bizonytalan időszakok, de merjünk továbbmenni. Merjünk bízni Istenben, mert Neki terve van ezekkel. Isten terve működik ebben az időben. Nem úgy van, hogy a próba idejére Isten lenyomta a szünet gombot, minden megállt, és haszontalan idők jönnek. Nem! Istennek terve van ezzel is. Merjünk közel húzódni Hozzá, merjünk nyerni ebből, és kapni ebből. Ámen.

Mennyei Atyánk! Áldunk Téged azért, hogy adsz nekünk, és akarsz vezetni minket még a legsötétebb időkben is, a legnehezebb időkben is, a legnagyobb kihívások közepette is. Ezek nincsenek hiába az életünkben. Merünk bízni Benned, Istenünk. A mai napon egyszerű hittel tudjuk azt mondani: igen, Istenünk, hisszük, hogy Te jobban tudod, mint mi. Te jobban tudod, hogy mire van szükségünk. Jobban tudod, mint mi, hogy merre vezet az utunk, hogy mi a Te terved, hol vannak a Te áldásaid az úton. Urunk, bízunk Benned, kérünk, vezess minket a próbák közepén is. Vigasztalj minket, vezess minket, bátoríts minket. Urunk, köszönjük Neked!

Ámen.

Kategória: Egyéb