Isten nagyobb, mint képzeljük & A szabadító Isten ereje az életünkben

2017 június 21. szerda  18:30

P. Kende

A Tízparancsolat hogyan hangzik?

2Móz 20:3 Ne legyen más istened rajtam kívül!

„Ne! Nem szabad!”

2Móz 20:4 Ne csinálj magadnak faragott képet vagy valami hasonmást …

„Nem szabad!”

2Móz 20:5 Ne imádd és ne tiszteld azokat …

2Móz 20:7 Ne használd hiába az ÚR, a te Istened nevét …

Ha végignézed a Tízparancsolatot – Ne ölj! Ne kövess el házasságtörést! Ne lopj! Ne legyél irigy! (Bocsánat, hogy átfogalmazom.) Ne tegyél hamis bizonyságot! –, azt látod: „Nem szabad! Ne! Ne! Ne!…”

Olvastam egy könyvet, és megáldott a következő gondolat. Ahogy olvassuk ezt a részt, azt látjuk benne igazán: „Nem szabad! Nem szabad! Nem szabad!…” Ez nagyon hasonlít a lelkiismeretemre. Az a kis hang, ami miatt rosszul érzem magam, mielőtt, mialatt, miután elkövetek valamit, ami probléma. Tudod, miről beszélek, ugye?

Lehet, hogy a lelkiismeretem néha egyet ért Istennel egyébként, de az hiba lenne, ha egyenlőségjelet tennék a lelkiismeretem és Isten közé. Gondolj bele! Isten olyan, mint az lelkiismeretem? Az én lelkiismeretem az isten? Az a kis hang az isten, amelyik azt mondja: „Ne csináld!”? Ilyen a mi Istenünk? Isten az a Személy az életemben, Aki megmondja, hogy mit nem szabad csinálni, mi az, amit szeretnék, de nem lehet, mik azok a helyek, ahova nem mehetek?

Ha a lelkiismeretem az én istenem, akkor hirtelen azt találom, hogy nem vagyok túl motivált, hogy menjek, hogy csináljak, hogy legyek. Úgy értem, ha mennék autót lopni, nem hívnék magammal rendőrt. Azt is mondhatnám, hogy amikor elmegyek kocsikázni kicsit, arra sem hívok rendőrt. Gondolj bele! Vezetsz az úton és közbeszól: Álljunk meg!; és amikor leállok, elmondja: Ott nem indexeltél, ott nem lassítottál… Ír egy feljegyzést, a kezembe adja, aztán azt mondja: Mehetünk tovább! Aztán kis idő múlva ugyanez. Aztán újra és újra. Miért vinném el ezt az embert magammal?

Igazán nem az a gond, hogy Istennek nem kéne velünk utazni az életünk útján, hanem az, hogy Istent kicsivé teszem. Ez a hiba ebben a képben, hogy Istent kicsiny elméjűvé teszem, kicsi szívűvé teszem. Istent kicsivé teszem az Ő féltésében. Istent kizárólagossá teszem az Ő szentségében. Ez probléma.

Egy idézet: „Felettébb valószínűtlen, hogy valaha ez a nyaggató kis belső hang imádatra, szeretetre vagy szolgálatra vezetne bennünket, miközben elrontja az örömünket, vagy esetleg, ha nagyon jól viselkedik, akkor negatívan tart minket az erény útján.” Ez az ember jól írta, nagyon jól megfogalmazta. Ha azt képzelem, hogy isten az életemben ez a kis nyaggató hang, amelyik azt mondja: „Jól érzed magad? Hogy mered?”; vagy azt mondja nekem: „Erre van a helyes út. Erre megyünk.”; amikor én nem akarok arra menni, akkor fogok-e imádni, fogok-e örülni, lesz-e szeretet az életemben? Nem, de teljesítés igen!

Csak egy példát akarok mondani. Mát 28-ban, amikor Jézus már feltámadt a halálból, akkor a tanítványaival volt, és mondott valamit, ami fontos. Mát 28:18-19 – kik között van? Jézus még mindig bűnösök között van. Gondolj bele, Péter ezen a ponton még abban sem biztos, hogy szereti-e Őt igazán! Ezek a tanítványok ugyanazok, akik meg sem ismerték Őt az Emmausba vezető úton, valószínűleg a hitetlenségük miatt. Ugyanazok a tanítványok, akik elmenekültek Tőle. Aztán később, az Apostolok cselekedeteiben, amikor menniük kéne széles e világra, akkor nem hajlandóak kimozdulni Jeruzsálemből.

Jézus tudta ezt. Mit mond nekik? „Szedjétek össze magatokat! Erre megyünk! Ezt csináljuk! Az lesz, amit mondok! Én irányítom a dolgokat! Viselkedjetek!” Nem ezt mondja nekik. Mit mond? Megadja az egész egyház küldetését. Azt mondja: az egész világ … az evangélium … tanítványság … Ő velünk van … és hatalmunk van Ővele. Megtalálod ebben azt a kis hangot, amelyik nyaggat, és azt mondja: „Nehogy jól érezd magad!”; vagy arra int, hogy viselkedj? Nem! Nem ilyen! Egészen másféle.

Ő teljesen eltér ettől. Elképesztően más! Isten annyival többekkel törődik! Annyival nagyobb szíve van, mint az a pici isten, akit én hoznék létre, amit a lelkiismeretemből gyúrnék magamnak, vagy a szabályokból, amiknek engedelmeskednem kell! A mi Istenünk annyival nagyobb ennél! Ott van közöttük, tele vannak problémákkal, de Ő nem a problémákról beszél nekik, hanem azt mondja: „Széles e világ…! Az egész világ …! Elmentek az egész világra, és hirdessetek Engem! Menjetek, és hirdessetek Engem! Erre hívlak titeket.”

Elhívja őket nagyobb jelentőségre, nagyobb hatásra, mint amiben valaha is reménykedhettek volna. És minket is, téged is, és engem is. Pál 1Tim 1:12-14-ben le van nyűgözve. Azt mondja: „Te jó ég! Én istenkáromló voltam, én erőszakos voltam… és Isten könyörült rajtam. Isten nem megrökönyödött rajtam, hanem elhívott engem, beállított a szolgálatba, és helyet adott nekem az Ő akaratában.”

Amikor megértjük, megragadjuk ezt, az egy bizonyos fajta szabadság az életünkben. Olyan szabadság, amelyben egy értelemben visszakapom a szívemet arra, hogy örvendezhessek, visszakapom a szívemet arra, hogy imádhassam Istent. Nem úgy, hogy valaki elkap, és azt mondja: „Gyerünk, imádj!”; hanem örömmel. Mert az én Istenem nagyobb. Nem egyenlő azzal a pici negatív hanggal, amelyik mindig dorgál, mindig korhol engem, mindig szid engem, mindig nyaggat engem. Ő más! Nagyobb, több, értékesebb; és akkor visszakapom a szívemet arra, hogy legyen látásom, hogy érjük el a várost, az országot, a világot.

Mi nem tudjuk Istent kicsivé tenni. Nyilván. Az lehetetlen. Ám az elménkben mi nyomorultakká tudjuk tenni magunkat ezzel, ha Őt kicsinyítjük. Ne csináljuk ezt!  Merjük elismerni, hogy Ő hatalmas. Ami azt jelenti, hogy Ő csodás. Ami azt jelenti, hogy Ő imádatra méltó. Ami azt jelenti, hogy Őbenne mindig gyönyörködhetek. Ismerjük el, hogy Ő a mi Barátunk, hogy Ő igaz, hogy Ő szeret minket, ahogy vagyunk. Engedjük meg Neki, hogy elvigyen olyan helyekre, ahova magunktól sosem mennénk, és amikről soha nem mertünk volna álmodni. Ámen.

 

P. Győző

Ez egy felszabadító üzenet volt a lelkiismeretről. Volt, hogy szenvedtél a lelkiismeretedtől, mert összekeverted Isten hangjával? Tudom, hogy vannak könyvek is, amik erről szólnak. Olvastam ilyet, hogy a lelkiismeret Isten hangja. Borzasztóan szenvedtem ettől, és azt gondoltam, hogy ez a szenvedés normális. Aztán jó néhány évig valláskárosultként éltem.

Életemben először hat évvel ezelőtt hallottam ezt a szót. Evangelizáltunk fiatalok között Dunaújvárosban a Duna-parton, ahol rockfesztivál volt. Egy református lelkész fiával beszéltünk, aki azt mondta: „Köszönöm, nem kérek belőletek! Apám lelkész, valláskárosult vagyok.” Tudom, hogy miről beszélt. Tudjuk, hogy miről szól ez. Hála Istennek, hogy az evangélium nem erről szól.

Nagyon felkavarodtam, amint p. Kendét hallgattam. Nem tudom, mi lesz az üzenetből ezek után, mert nem úgy megy, ahogy felkészültem rá. Hála van a szívemben Isten felé, hogy Isten nagyobb a szívünknél, hogy nagyobb a lelkiismeretünknél. Azt mondja János, hogy amikor a lelkiismeretünk vádol, amikor a szívünk vádol, Isten nagyobb a szívünknél. Hála az Úrnak, hogy erről a nagyobbról beszélhetünk, hogy ezt a nagyobbat hirdethetjük, Aki nagyobb a lelkiismeretünknél, Aki nagyobb a szívünknél. Ez az evangélium, hogy Ő nagyobb, és mi ezzel a Nagyobbal vagyunk kapcsolatban, ez a Nagyobb szól hozzánk. Ennek a Nagyobbnak a hangja a kegyelem beszédének a hangja, s ennek a Nagyobbnak a hangja a vigasztaló hang, a bátorító hang.

Van egy üzenete Istennek a számunkra. Ismerjük Ján 11-et, ahol Lázár feltámasztásáról szól. Tudjuk, hogy Lázár meghalt, és az Úr elment, hogy feltámassza őt. Ebben a történetben benne van az evangélium szíve. Benne van az, hogy Isten milyen életet szánt nekünk.

Ján 11:39-44 Azt mondta Jézus: Vegyétek el a követ! Az elhunyt nővére, Márta pedig azt mondta: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos! Mire Jézus így válaszolt: Nemde megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod majd Isten dicsőségét? Akkor elmozdították a követ. Jézus pedig felemelte a szemét az égre, és azt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem. Tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz engem, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. Miután ezeket mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! És kijött a halott, keze-lába pólyába csavarva és az arca kendővel körülkötve. Akkor így szólt hozzájuk Jézus: Vegyétek le róla, hadd menjen!

Azt mondta az Úr: „Oldozzátok el! Oldjátok fel, és hagyjátok menni!” Kijött Lázár a sírból, és azt mondja az Ige, hogy körül volt kötve a pólyákkal. A halotti leplek még rajta voltak, és ezektől nem tudott rendesen járni. Micsoda alkalom, hogy valakit valláskárosulttá tegyünk! Kijön élve Lázár, és képzeld el, ha ilyen szavak mentek volna hozzá: „Na, most, hogy élsz, gyere Hozzám azonnal! Szedd a lábad!” Mit tud tenni az, aki meg van kötve, aki még nincs feloldozva? Totyog. „Lázár! Aki él, az nem totyog. Hívő ember nem totyog! Csinálj úgy, mintha élnél! Gyerünk, igyekezz! Lázár! Mostmár, hogy élsz, a te dolgod, hogy engedelmeskedj!”

Egyszer volt egy újonnan született testvér. Nagyon boldog volt, legalább öt percig. Mi volt a tanítványok első szava? „Újjászülettél? Igen? Akkor mától fogva tizedet fizetsz!” Ez megtörtént. Többet nem ment abba a gyülekezetbe. Persze el is könyvelték, hogy engedetlen. A mi Istenünknek viszont van egy terve. Az Ő terve az egy új hívő számára – és egy régi hívő számára is –: „Legyetek szabadok! Oldjátok fel őket, és hagyjátok, hadd menjenek!” Isten szabad embereket akar.

Amikor Jézus eljött, Ő nem parancsokat osztogatott, nem egy új törvényt hozott, Ő szabadítást hozott. Ján 8:32-ben: Meg fogjátok ismerni az igazságot, és szabadok lesztek. Isten megszabadít, és azt mondja: „Mostmár járj! Járj szabadon! Megszabadítottalak, és mostmár járj szabadon.” Még a törvényt is úgy adta Isten, figyeld meg az Ószövetségben: Én vagyok az Úr, Aki kihoztalak Egyiptom földjéről. Még a Tízparancsolat előtt is azt mondja: „Egyiptomban nem tudsz Engem szolgálni, kihoztalak téged. Az első, amit teszek veled, hogy szabaddá teszlek.

Isten első szava mindig ez volt: Legyél szabad! Az első tette Istennek mindig ez volt, hogy szabaddá tett bennünket. Szabaddá az Ő számára. Az az értékes Istennek, amikor szabad emberek szolgálják Őt, amikor szabad emberek imádják Őt. Amikor szabadon szolgálunk, és örömmel. Az első tette mindig az, hogy megszabadít.

Nézd meg, mit tett Lázárral! Kijön Lázár, és él. Tud járni? Nem. Vannak akadályok az életében. Nem az volt hozzá az első szava: „Lázár! Gyerünk, igyekezz! Mostantól kezdve teljes engedelmesség! Ha tetszik, ha nem.” Hanem mit mondott? Neki még semmit. A tanítványoknak mondta: „Oldozzátok fel! Vegyétek ki az akadályokból, és aztán hagyjátok szabadon!”

Isten elveszi az akadályokat az életünkből. Az első tette mindig az, hogy elveszi az akadályokat az életünkből. Elveszi azt, ami akadályozza, hogy Vele járjak, ami akadályoz abban, hogy Neki tetsszek. Ami akadályoz az engedelmességben, elveszi. Mindig ezt teszi először.

Ján 8-ban hozzák az asszonyt Hozzá. Házasságtörő. Megvan ennek a gyógymódja: jó nagy kövek. Ennyi telik tőlünk: megkövezzük a szavainkkal, a szánkkal, igazi kövekkel. Jézus mit tesz? Először elküldi a vádolókat. Megszabadítja őt a vádolóitól. Tyű! A vádaskodókat elküldi. Pontosabban nem kellett őket küldeni, mentek ők maguktól.  „Asszony, ki vádol téged? Ki kárhoztat téged?” „Senki.” – felelte az asszony. „Én sem. Eredj el, és többet ne vétkezz!”

Mit tett először Jézus? Amikor valaki házasságtörésben van, mire van szüksége? „Ne legyél házasságtörő tovább! Soha többé ne tedd!” „De hát én nem tudok mást csinálni! Ilyen parázna fajta vagyok.” Valláskárosultak indulója: „Ne tedd többet! Mert ha még egyszer megteszed…! Azonnal hagyd abba!” Ezt tette Jézus? „Asszony! Tudom, hogy csak ezt tudod tenni. Erre vagy képes. Minek vádoljalak? Vádolod magad te eleget. Ebben nem tudok segíteni, de leveszem rólad a vádolást, a kárhoztatást. Mostmár szabad vagy.”

Annyira csodálatos, amikor Isten egy Igét mond nekünk! Mert amikor szabadok vagyunk az Ő Igéje szerint, Ézs 55:9-10 az Ő Igéje cselekszik. Az Ige cselekszik. Kijön az Ige a szívembe, és megcselekszi, amiért el lett küldve. Nem ez a kegyelem? Isten megtesz valamit, kimond valamit, megcselekszik valamit, szabaddá tesz az Ő számára. Én tudom, hogy az az asszony soha többet nem tört házasságot. Szabaddá lett téve, kiment az élő Ige, és abból az asszonyból egy szent asszony lett.

Emlékszem, nem olyan régen történt egy házasságtörés. Találkoztam a férjjel, és elmondta, hogy a felesége megcsalta, de nagyon. Folyamatosan. Ismertem a férjet, nem csodálkoztam, de a bűn az bűn. Azt mondta, hogy el fogja küldeni hozzám az asszonyt. „Jól mondd meg neki! Mosd meg a fejét!” Segítségül hívtam a feleségemet. Ismertük ezt a házaspárt már vagy tíz éve.

A házasságtörés egy olyan dolog – mi huszonnyolc éve vagyunk házasok, és tényleg szerelemből és Isten akaratából házasodtunk –, amit nehéz elviselnünk. Nehéz nekünk elviselni ezt a bűnt, amikor találkozunk vele. Izgultunk az asszonnyal való találkozás előtt. Magunktól féltünk leginkább, nehogy haragudjunk rá. Attól féltünk, hogy nehogy emberi indulattal bánjunk vele, Krisztus indulatát akartuk, de nem kell jobbnak lennünk Krisztusnál.

Ez az asszony megjelent az irodánkban. Ahogy ránéztünk, én majdnem elkezdtem sírni, a feleségem pedig nem csak majdnem. Az első dolga az volt, hogy az asszony nyakába borult, és megölelgette. Én akkor már tudtam, hogy mivel fogok felé szolgálni. Nem kell jobbnak lennem Jézusnál. „Ki vádol téged? Mi nem vádolunk. Jézus nem vádol. Senki nem vádol. Szabad vagy a vádolástól. Szabad vagy!” Megdöbbentünk az eredményen: ez a hölgy elkezdett kijönni a házasságtörésből. A kegyelem működik.

A kegyelem tényleg működik! Van jobb, mint Isten irgalma? És ez benne van a Bibliában. Ennek a hölgynek mire volt szüksége? Arra, hogy megpofozzuk, arra, hogy mossuk meg a fejét? Vagy arra, hogy megmossuk a lábát? Jézus mit tett volna? A fejét vagy a lábát mosta volna meg? Megkövezi, vagy szabaddá teszi? Mi az Ő emberei vagyunk. Mi az Ő tanítványai vagyunk, mi Tőle tanulunk.

Az a hölgy megszabadult, egy hét múlva pedig repkedve ment haza a gyülekezetből. A férj kicsit ki volt akadva: Kicsit túl vidám az asszony! Amikor Isten szabaddá tesz, amikor Jézus szabadít, akkor a szabadulásnak öröme van, a szabadulásnak dalai vannak, a szabadulásnak énekei vannak. Az a hölgy dalolt, énekelt és röpködött, és tudott jó feleség lenni. Olyan engedelmes lett! Ismerem a férjet, nem könnyű eset, de Isten először szabaddá tesz.

Az első üzenet a szabadság, és utána tudunk az Ő útján járni. Ezt tette Jézus. Ha megnézed az evangéliumokat, Luk 4-ben mivel kezdi Jézus a szolgálatát? Amikor bemegy a zsinagógába, azt mondja: „Az Úr Szelleme van Énrajtam. Elküldött, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a valláskárosultaknak szabadulást. Legyenek szabadok! Legyenek szabadok az akadályoktól. Legyenek szabadok a maguk bolondságaitól! Szabadok Isten számára.” Ez az Ő szolgálata: szabadulást hirdet a foglyoknak. Tömlöcajtók megnyílását. Felemeli a megkínzottakat. Mindig ezt teszi először Jézus.

Ha nem ezzel az üzenettel mennek hozzád, az nem Krisztus. Az egy másik Krisztus. Ha valaki nem így megy hozzád, az nem az a Krisztus, Akiről itt beszélünk. Ugye, milyen csodálatos! Úgy, ahogy vagyunk, tele akadályokkal, észrevesszük, hogy nem tudunk Isten útján járni, és odamegyünk ehhez a Krisztushoz, Aki nem ad újabb szabályt, nem ad újabb törvényt, nem fog újabb elvárásokat adni, hanem azt fogja mondani: 1Kor 3:17 ahol az Úrnak Szelleme, ott szabadság van. Szabad vagy Isten számára.

Jézus neve is ezt jelenti: Jahve, a Szabadító. Szabadok vagyunk egy új életre, hogy úgy járjunk, ahogy Ő járt, hogy azt tegyük, amit Ő tett. Azt tegyük, amit Ő tett. Mi a leggyönyörűségesebb szolgálat? Amikor ezt a Krisztust le tudod leplezni, akár egy szószéken, akár egy négyszemközti beszélgetésben. Egy nyomorult bűnös előtt, aki vádolja magát, aki kárhoztatja magát, ezt a Krisztust leleplezheted, és látod, hogy ezek a foglyok megszabadulnak.

Egy hölgy, akit ismertünk, abortuszt akart elkövetni. Emlékszem, kerestük őt, de ő bujkált előlünk. Mivel nem tudtam őt utolérni, küldtem neki egy üzenetet telefonon. Ez egy idézet volt, amit kicsit átfogalmaztam. Azt írtam: Ha igazán ismernéd Krisztust, ha tudnád, ki Ő, akkor nem Előle menekülnél, hanem Hozzá!

Mindig megdöbbent a következő félmondat: Közelednek Hozzá a bűnösök; Luk 15:1. Közelednek Hozzá a bűnösök, a valláskárosultak. Közelednek Hozzá a nyomorultak, a bűnözők, az engedetlenek, a házasságtörők, a tolvajok. Közelednek Hozzá, hogy hallgassák Őt. Mit akartak Tőle hallani? „Mától fogva ezt ne tedd! Változtasd meg az útjaidat! Gyerünk, Lázár! Szaporázd a lépteidet!” Nem! Hanem: Oldjátok fel! Segítsetek, hogy az akadály eltűnjön az útból! Aztán hagyjátok, hadd fusson! Hadd szárnyaljon! Hadd élvezze Isten dicsőségét! Hadd élvezze Isten szeretetét! Hadd élvezze végre Isten kegyelmét! Hadd élvezze Isten irgalmát! Hadd gyönyörködjön az Úrban! Hadd éljen szabadon! És akkor csoda történik. A házasságtörőkből szentek lesznek. A totyogóból szárnyaló lesz. Mert ez Isten üzenete: Oldjátok fel!

Ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság. Az igazság szabaddá tesz. Akit a Fiú megszabadít, az ám a szabad ember! Isten ilyen szabad embereket keres. Az apostolok szabadok voltak, és felforgatták az egész világot. Amikor valaki megízleli, hogy mi az igazi szabadság, az felforgatja a világot. A legdrágább az, hogy szabadok vagyunk, hogy Ő tényleg szabaddá tesz. Milyen akadály van az életedben, ami miatt nem tudsz Istennel járni? Isten első tette az, hogy elveszi ezt az akadályt.

Hallottam egy prédikátorról, és engem ez annyira megérint! Szeretem azt, amikor egy illető úgy tud Istennel járni, hogy ő maga semmi, hogy Istené minden dicsőség. Lehet, hogy egy farizeust az érinti rosszul, amikor ezt hallja, mert nem bírja, hogy a kegyelem lenullázza. Márpedig a valódi kegyelem lenulláz.

Volt egy drága roma testvér nyolcvan felett. Megtért, és a prédikátor azt mondta neki miközben megsimogatta: „Drága bátyám! Maga még mindig pipázik. Nem kéne ezt a kicsit már elhagyni?” A bácsi azt felelte: „Drága pásztorom, nyolcvan éve pipázom. Erre a kis időre már nem hagyom abba.” Eltelt három nap, és a bácsi így szólt a feleségéhez: Anyjuk, ennek a pásztornak nagyon drága keze van. „Miért mondod ezt?” „Amióta megsimogatott, nem kívánom a pipát.” Ez Jézus!

Ezt teszi velünk Jézus. Az Ő első üzenete, az első tette mindig a szabadság, és ez nem csak a kezdőknek jár. Ezt nem csak az új hívőknek adja. Az olyan régieknek is adja, mint te meg én. Mert még ma is szükségem van rá. Minden nap szükségem van rá. Bármikor lehetek olyan, mint Lázár: nem tudok úgy járni, ahogy kell. Akkor Isten mit tesz? Küld egy p. Kendét, néha egy p. Borcit, vagy bárkit a testvérek közül, akinek azt mondja: „Látod? Nem tud járni. Nem megy neki. Elesett. Látod? Oldozd fel, és hagyd, hadd szárnyaljon!” Nem dicsőséges ez a szolgálat?!

Az elmúlt huszonvalahány évben mindig szerettem, amikor Krisztus megnyilvánult, amikor Krisztust leleplezhettük. Nem kell jobbnak lenni Nála! Néha csak annyi, hogy szó szerint azt tettük, és azt mondtuk, amit Ő mondott és tett, és az emberek szabaddá lettek. Ez a mi elhívásunk. Felmentjük a bűnösöket. Szabaddá tesszük az embereket. Hirdetjük az igazságot, és felfordítjuk ezt a világot.

P. Kende azt mondta az elején, hogy a legtöbb regisztrált ateista Dunaújvárosban él. Sajnos igaza van. Azon gondolkozom: ha mi tényleg ezt a Krisztust hirdetjük, akkor közelednek hozzánk a bűnösök, és ránk törik az ajtót. Adott nekem egy kihívást a pásztor, hogy azért imádkozzak: igaz, hogy ma még ott él a legtöbb regisztrált ateista, de ott legyen a legkevesebb valláskárosult. Az arány forduljon meg! Kaptam egy kihívást. Ha ezt a Krisztust hirdetjük, az emberek nem előle fognak menekülni, hanem Hozzá. Ránk fogják törni az ajtót. Meg fognak telni a helyek, mert az emberek ezt az üzenetet várják, ezt a Krisztust várják. Ámen.

Kategória: Egyéb