Isten munkája Sepsin & Az aggodalom vége

2016 november 30. szerda  18:30

Szabó Ádám

Ez egy rövid bevezető, és a gondolat egyben a bizonyságom is Isten munkájával kapcsolatban. Hiszem, hogy bátorító ez a gondolat.

Sepsiszentgyörgyön vagyok, kb. egy éve vettem át a gyülekezet vezetését, és nagyon különleges az, ahogy Isten tanít engem ebben. Nekem ez egy olyan feladat, amiről előtte soha nem gondoltam volna, hogy vállalni fogom. Isten azonban megmutatta, hogy ez az Ő elhívása, és megmutatta, hogy mennyire nem én számítok ebben. Megmutatja, hogy mennyire az Ő munkája az, hogy ott van egy gyülekezet, hogy egy év után megmarad a gyülekezet a vezetésem alatt. Ez nagy csoda. 🙂

Isten arra tanít, hogy látnom kell, ez az Ő munkája. Erre akar tanítani minket, és ezt szeretném mondani nektek is. Ott vagyok, látom az embereket, az életüket. Látjuk, hogy közelebb jönnek emberek a gyülekezethez, új emberek jönnek a gyülekezetbe, és ezt nem mi csináljuk.

Megvan azonban a kísértés, hogy megpróbáljam ezt én létrehozni, hogy megpróbáljam én behívni az embereket a gyülekezetbe, hogy megpróbáljam megtéríteni az embereket. Isten arra tanít, hogy a legfontosabb az, hogy legyen Vele kapcsolatom, és csak erre figyeljek. Ő végzi ezt a munkát, és Ő adja a növekedést. Ez az, ami történik. Ott vagyunk, és vannak emberek, és vannak szükségeink. Ez az, amiért imádkozunk.

Van egy látásunk, egy látásom erre a városra, Sepsiszentgyörgyre, és imádkozunk az aratás Urához, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába. Ezen a módon szeretnélek titeket is bátorítani, hogy gyertek, látogassatok meg minket. Ha esetleg megteheted, gondolkozz el azon, hogy mi lenne, ha jönnél. Várunk csapattagokat. Ha szeretnél többet hallani, kérlek, keress meg személyesen. Lesznek a közeljövőben szervezett utak is.

Azzal szeretném befejezni, hogy Isten mutatja, és látnunk kell azt, hogy ez az Ő munkája. Ez így van a te életedben is. Arra gondoltam, hogy mennyire rejtélyes Istennek a munkája. Nem tudom, hogyan jön létre az élet, nem tudom, hogy Isten hogyan érint meg egy embert, hogy a megtérés pontosan hogyan történik, hogyan jön el egy ember a gyülekezetbe igazából. Úgy értem, be lehet ráncigálni egy embert a gyülekezetbe, de hogy lesz ott a szívében is a gyülekezetben? Csak úgy, ha Isten hívja Őt.

Így van minden dologgal, amiben Isten vezet minket, és ahogy Isten hív téged. Csak akkor érted meg ezt, ha hallod az Ő hangját, ha a Szellem által van megértésed. Mert ha nincs személyes megértésed, akkor minden, amit hallasz, csak teher lesz, hogy mit és hogyan kellene csinálni. Isten viszont azt akarja mondani: Ez az Én munkám.

Zak 4:6b Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! – ezt mondja a Seregek URa.

Annyira szükségem van arra, hogy annál a forrásnál maradjak, ahol tudok Istentől hallani! Isten le tudja venni rólam a terheket, és megértem azt igazából, hogy ez nem az én munkám, és nem erővel és nem hatalommal, hanem az Ő Szelleme által. Mert azt mondja Jézus:

Ján 6:63 A szellem az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket mondtam nektek, szellem és élet.

Amikor hallom az Ő hangját, akkor szabadulok fel a terhek alól, és tudok előre menni hitben. Úgyhogy ez a várakozásunk most, hogy Isten szólni fog hozzánk. Ámen.

 

P. Kende

Baltimore-ral kapcsolatban arra gondoltam, hogy tudtuk ezt eddig is, csak most, hogy ennyi ideig ott voltunk, nyilvánvalóvá vált, láthatóvá vált, hogy nincs tökéletes gyülekezet – nem számít, hol vagy –, mert emberek vannak benne. Ugyanakkor van gyülekezet élettel, van gyülekezet szeretettel. Az a kérdés, mit szeretnénk. Szeretnénk-e az örömöt, az életet, az egészséges egyszerűséget? Úgy hiszem, hogy ezek a legértékesebb dolgok az életben.

Előző alkalommal mondtam, hogy a szívemen van az aggodalomról beszélni, hát, itt az ideje. Az a várakozásunk ebben, hogy Krisztus szolgál felénk.

Mát 2. Heródes számára kiderült, hogy van egy gyermek a királyságában, akit némelyek Királynak mernek szólítani.

Mát 2:3 Heródes király nagy megdöbbenéssel hallotta ezt és vele együtt az egész Jeruzsálem.

Megdöbbent. Volt egy ijesztő következtetés ebben az ügyben az ő számára, az, hogy valaki elveheti a trónját. Heródes azonnal intézkedett, és megpróbálta megölni ezt a gyermeket. Amikor nem sikerült, akkor megöletett minden kisgyermeket Betlehemben; biztos, ami biztos.

Zsolt 37:8 Szűnj meg haragudni, hagyj fel a heveskedéssel. Ne bosszankodjál, az csak rosszra vinne!

Érdekesen fogalmaz, azt mondja: ne lovalld magad semmilyen módon arra, hogy gonoszt tegyél. Ez a szó, hogy ne bosszankodj, arról szól, hogy belül forrongani aggodalommal, és azt mondja, hogy ne vigyen rosszra, gonoszra. Heródes gonosz volt, és amikor volt miért aggódnia, akkor erkölcsi korlátok nélkül cselekedett. Ez az első képünk most.

Ez olyan, mint az az ember Mát 25-ben, akire az ura rábízott egy nagy összeget, és azt mondta neki: Gazdálkodj ezzel! Az ember a szívében azt gondolta: „Ha gazdálkodni kezdek, lehet, hogy elveszítem. Az én gazdám valójában csak bántani akar engem.” Ezért nem csinált semmit vele, és elmulasztott egy nagyon fontos lehetőséget, mert nem tudta, hogy hova vezet.

Így rontjuk el sokszor a jó lehetőségeinket, tönkretesszük a házasságunkat, ostobaságot csinálunk – elveszítünk egy kapcsolatot, mert nem tudjuk, hogy hova vezet a végén. Tehetünk rossz, gonosz dolgokat, azért mert aggódunk.

ApCsel 2-ben van egy másik helyzet. A Szent Szellem kitöltetett az apostolokra, volt szélzúgás, lángnyelvek, aztán szóltak nyelveken…. csoda történt.

ApCsel 2:12 Mindenki álmélkodott, és zavarban volt, egymást kérdezgették: Vajon mi akar ez lenni?

Isten beavatkozott ebbe a világba olyan módon, ahogy azelőtt még soha. Ezek az emberek nem voltak gonoszok, úgy, mint Heródes. Ők másfajta példa, mondjuk, a “normálisak”. Lehet, hogy kicsit rosszak, kicsit jók – nem tudom –, ám olyanok, akinek Isten azért távoli. Álmélkodtak: Mi történt? Ez is megtörténhet velünk, megtörténik emberekkel.

Péld 24:19, és Dávid mondja Zsolt 37:1-ben, hogy az aggodalom vihet irigységre. Irigykedem a másikra, akiről úgy látom, hogy nincs oka aggódni. „Az ő életében minden rendben van, úgyhogy irigykedem rá.” Sok ember van, aki így aggódik: „Mi van, ha jön egy váratlan esemény? Mi van, ha Isten belenyúl az életembe kellemetlen módon? Mi van, ha nem tudok felkészülni rá, és az eredménye szörnyű lesz?” Amikor őrült dolgok történnek az életünkben – és megtörténnek –, akkor lehetünk ilyenek. Tűnődünk, keresünk válaszokat, és ha nem találunk választ, akkor aggódunk.

Márk 9-ben van még egy eset, ahol ilyen álmélkodás, megdöbbenés volt, aztán jött az aggodalom. Jézus elkezdett beszélni a tanítványoknak a keresztről, és ők:

Márk 9:10 Meg is jegyezték ezt a szót, és egymás között azon tanakodtak, hogy mit jelent a halálból feltámadni.

Jézus mondott valamit és emiatt ők nekiálltak tűnődni, aggódni. Elkezdtek aggódni, mert ijesztő lehetőség merült fel előttük. Az, hogy van halál ebben az egész történetben, ami következik. Azt mondták a szívükben:

– Várjunk csak egy picit! Álljunk meg egy kicsit! Én nem erre jelentkeztem! Uram, Te vagy a Messiás, nem?
– Igen, Én vagyok az.
– Ha a Messiás vagy, akkor trón, királyság, uralkodás… Milyen halál? Miről beszélsz? Nem értelek Téged, Uram!
Jézus azt feleli, mint Luk 24:38-ban: „Miért támadtak kétségek a szívetekben? Nem ismertek Engem?”

Ez a három példa azért érdekes nekünk, mert azt gondolom, hogy ez a probléma mindnyájunknak megvan. Hívők, nem hívők, jó emberek, gonosz emberek… mindnyájan szembenézünk aggodalmakkal. Az aggodalmak nagyon sok bajhoz vezethetnek az életünkben. Elszívhatják az életünket, ébren tarthatnak éjjel, korán reggel felkeltenek, gyomorfekéllyel ajándékozhatnak meg. Vannak tanulmányok, amik arra mutatnak, hogy még a rákba is besegíthetnek. Mindannyian találkozunk ezzel, és Isten beszélt nekünk erről.

Zsolt 127:2a Hiába korán fölkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek!

Rossz hírem van :-), itt nem arról van szó, hogy Isten azt javasolja nekünk, legyünk lusták. Hiába szeretnénk, hogy ezt jelentse: „Kelj későn, feküdj korán! Egyél jókat!” Nem ezt mondja – az aggodalomról szól. Arról, hogy korán felkelek azért, mert aggodalom van a szívemben, és későn fekszem, mert fennmaradok: „Nem akarok aludni. Inkább aggódom még egy kicsit, mert az annyira hasznos!” Amikor eszem, akkor keserű a falat, mert aggódom. Azt mondja nekünk, hogy felesleges.

Mi az aggodalom? Isten adott nekem erről egy képet. Három szék: 1 – az esemény az életemben, 2 – előtte a felkészülésem, és 3 – utána a következmény. Így képzeljük el az életet. Az első, hogy gondolkodom, gondolkodom arról, hogy mi jön az életemben, és felkészülök. Beveszem a fájdalomcsillapítót, biztosítást kötök, “rágyúrok” az eseményre… felkészülök. A második az, ahol megtörténnek a dolgok, ahol benne vagyok a sűrűjében. A harmadik, ahol már csak széles mosollyal ücsörgök, minden rendben van, minden rendben az életemben, keresztülmentem az eseményen, és minden nagyszerű. Rossz esemény, jó esemény, tragédia… de rendben van minden. „Itt vagyok, ez a vége.”
Úgy hiszem, az aggodalom az, amikor ez az utóbbi szék nincs jelen az életemben, és nem tudom, hogy mi következik. Ha a végeredmény nem ez a „jóllakott napközis”, akkor szeretném manipulálni a dolgot, hogy az legyen, hogy az jöjjön ki belőle. Vannak azonban helyzetek, amiket nem tudok befolyásolni. Úgy vagyok vele, hogy gondolkodom róla, jön, de nem tudom, mi lesz. Mintha a második szék után lenne egy meredély. Ha nincs válaszom, akkor én itt lezuhanok. Ez az aggodalom, hogy a vonal nincs lezárva, az eseményt nem tudom lezárni. Nem tudom azt mondani a végén: Minden rendben van. Nem tudok megnyugodni benne. Ez a félelem, hogy nem az történik, amit szeretnék, vagy nem tudom, mi történik.

Mi az ember legnagyobb aggodalma? A halál. Az a legmélyebb szakadék, a legnagyobb meredély -a legszörnyűbb. Megyek, és ott nem tudom, mi történik. Milyen nyomorult az az ember, akinek a legjobb “megmenekülése” a halál félelmétől az, hogy „Ó, a halál után a semmi! Nincs semmi. Meghalok, és aztán semmi.” Mennyire nyomorult az az ember, akinek ez az összes válasza!

Azt gondolom, hogy az aggodalom ilyen. Befejezetlen vonal. Nincsen zárás. Nem tudom a végén ülve széles mosollyal azt mondani: „Minden rendben van! Tulajdonképpen rendben van.” Ez a problémám. Nem tudom, hogy hová tart. Túl sok az elágazás, túl sok felé mehet. Vagy egyszerűen csak nem vagyok elég okos, hogy tudjam, hova megy ez a dolog. (Egyébként ezért van a gyerekeknek annyi aggodalmuk, és annyira szükségük van bátorításra. Annyira szükségük van szeretetre! Mert nem látják a végét. Hogyan is láthatnák? Nincs élettapasztalatuk. Hallaniuk kell. Szükségük van a segítségre.)

Ezért van az, hogy a halogatás akkora méreg az életünkben. Mert ha fogom a harmadik széket, és egyre messzebb és messzebb és messzebb rakom, soha nem fogom elérni, akkor mindig lesz feszültség a lelkemben. Még mindig megvan az aggodalom. Mert csak egy végtelen vonal van, nincsen lezárás. Ez nem elfogadható. A probléma letagadása sem megoldás, nyilván. Lehet, hogy felveszem a mosolyt, mert tudom, hogyan kell, de Zsid 2:15 a probléma ott van a szívemben.

A válasz:

Zsolt 37:7a Csendesedjél le az ÚR előtt, és türelmesen várjad őt!

Ez Isten válasza. Azt mondja: „Ne aggályoskodj! Ne bosszankodj! Ne legyen ez az életedben.” Ez kihívás hívőként. Mert amíg nem voltam hívő, és mondjuk nem volt jó megoldásom a végén, nem volt jó következtetés, ahova juthattam volna, nem volt harmadik szék, hanem csak a bizonytalanságban – nem tudom, hogy mi lesz. Mielőtt megtértem volt egy kiváló megoldásom: „Hé! Neki van széke!”; úgyhogy azt csinálom, mint Heródes: „Lecsapom és elveszem a székét. Nincs kötöttség. Bármit megtehetek. Bármit megtehetek azért, hogy számomra jól végződjön a történet.”
Ám most, hogy hívő vagyok, ez már nem elfogadható. „Kössszönöm, Uram! Milyen bajt hoztál az életembe! Kivetted a kezemből a módszereimet. Nem tudom én megszerezni magamnak azt, amit szeretnék.” Úgyhogy úgy érzem, hogy a hit tulajdonképpen bizonytalanabbá tette az életemet. Több okom van aggódni, mint azelőtt. Kevésbé van a saját kezemben az életem.

A megoldás, amiről most beszélek, a természeti embernek nincs meg. A természeti embernek ez nem lehetőség. Ha viszont új szíved van Jézus Krisztusban, akkor megragadhatod ezt. Mi is ez?
Ez a következő. Ott az esemény, felkészülök, és nincs megoldásom, nincs megoldásom… „Te jó ég! Itt a meredély! … (Túlmentem. Zuhanok.) Megérkeztem le. Jé, nem is volt igazán meredély!” Mert 5Móz 33:27 az örökkévaló Isten a te menedéked, és az Ő örökkévaló karjai alattad vannak. Lehet, hogy elveszítettem az én megoldásaimat, de Isten lett az én menedékem, és alattam vannak az Ő örökkévaló karjai. Nyertem valami mást, valamit, ami fontosabb. Azt, hogy nincs igazán meredély. Nincs szakadék többé. Hanem Isten keze van alattam.

Erről beszél Zsid 2:15-ben: Eljött Jézus, hogy megszabadítsa azokat, akik a halál félelme miatt egész életükben rabok voltak. Egész életemben megvolt ez az aggodalom, és nagyon sok másik aggodalom is. Jézus eljött, és hogyan szabadított meg minket? Talán azt mondta nekünk: „Ó, mindig lesz ott egy tökéletes kimenetel. Mindig lesz okod mosolyra. Minden helyzeted jól láthatóan így fog végződni. Tuti. Ez garantált.”? A válaszunk nem ez, hanem az, hogy az Ő karjai alattunk vannak. És amikor én a meredélyhez érek, és leesem, akkor az Ő karjaiba esem. Ez az, ahogy Ő megoldotta nekünk.

Isten valósága, az Ő szeretete felém a bizonyos aláövezése az életemnek. Amint régen a hajókat – mikor féltek, hogy szétreped – lánccal, vagy kötéllel alulról aláövezték. Ez az, amit Isten csinált, az Ő szeretetét adta nekem. Ez az, amit Jézus mond:

Ján 10:28 Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, és senki sem ragadja ki őket a kezemből.

Az Ő kezében vagyunk.

Ján 10:29 Az én Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindeneknél, és senki sem ragadhatja ki őket az én Atyám kezéből.

Ez számunkra a válasz. Ez Isten válasza az aggodalmainkra. Óriási dolog az életünkben. Nem azt képzeljük: Mindig tudom, hogy mi lesz a lezárás. Nem tudom mindig, hogy pontosan hogyan megy végbe, de békességem van, örömöm van, nyugalmam van. Nem azért, mert ostoba vagyok, nem azért, mert úgy teszek, mintha…, nem azért, mert tagadásban élek. Keresztényekként megtehetjük ezt, élhetünk tagadásban, hazudhatjuk magunknak és mindenkinek: „Ó, minden rendben van! Minden okom megvan, hogy mosolyogjak!” Lehet, hogy nincs, de az Ő kezében vagyok, és igazából rendben vagyok.

Amikor erre gondolunk, annyira szükséges számunkra, hogy megértsük, nem azon múlik, hogy mennyire jól felkészültem. Mert lehet, hogy az esemény csak rám veti magát, és nem volt időm felkészülni; hanem azon, hogy az Ő kezében vagyunk, és Ő tartja az életünket. Ez a megoldás az aggodalmunkra. Amikor azt mondja Zsolt 37:7-ben: „Csendesedjél le az ÚR előtt, és türelmesen várjad Őt! Ne aggodalmaskodj!”; akkor az erről szól, hogy tudhatjuk, az Ő kezében vagyunk végső soron, és ez nem fog megváltozni.

P. Schaller augusztus végén, még mielőtt odamentünk volna, prédikált egy üzenetet az aggodalomról. Arról beszélt, hogy mindnyájunknak el kell menni „detoxikálásra” :-), méregtelenítésre. Méregteleníteni kell az agyunkat az aggodalomtól. Ez a néhány gondolat, amit most mondok, nagyjából abból jön, amit ő tanított akkor. Régen volt már, úgyhogy nagyon sokszor átgondoltam, és nem úgy hangzik, de attól még onnan jön.

Hogyan lehet valós ez a számomra? Mert az egyik problémánk hívőként az: „Rendben, értem, de tényleg? Igen, értem, de hogyan működik ez az életemben? Értem, hogy láttam p. Kendét leugrani a színpadról, és nem esett nagyot, rendben, de az én életemmel mi van?”

Hadd mondjak néhány dolgot erről! Feltehetően három pontban.

1) Isten rendelkezésére bocsátani magunkat. Ez az, ahol azt mondom: Az én életem nem annyira érdekes. Nem az az érdekes, hogy engem mi érdekel, hanem az Ő akarata.

Hadd mondjak el egy történetet, ami jó példa! Azerbajdzsánban egy idő után rá kellett ébrednem arra, hogy nekik az, hogy fogsz egy zsebkendőt, és hangosan kifújod az orrodat, a világ legnagyobb illetlensége. „Brrr. Undorító! Micsoda nyekultúrnij barbár.” Úgyhogy ehelyett szipognak, amiről pedig engem tanított úgy édesanyám, hogy ezt ne csináljam, mertrettentő gusztustalan. Mi lett? Azt gondoltam: Nem az az érdekes, hogy én hogyan vagyok ezzel, hanem azért vagyok itt, hogy feléjük szolgáljak!; úgyhogy én is szipogtam. 🙂
(A történet vége?  – Semmi köze az üzenethez, de azért elmondom. – Átmentünk Türkmenisztánba. Megfáztam, és megkérdeztem az egyik türkmén embert: Ti mit csináltok, ha folyik az orrotok? Az azeri tolmácsom azt mondja: „Hát, mint mindenki. Tudod!”; és elkezdett szipogni. „Nem, nem, csak fordítsd le!” – mondtam neki. Lefordította, a türkmén pedig válaszolt: „Miért, mit csinálnánk?! Hát kifújjuk!” Én meg csak kuncogtam magamban. Szegény tolmácsom ott állt, nézett engem, és megértette: „Te jó ég! Ez igazán egy barbár! Csak színlelte eddig, hogy nem az.” 🙂 )
Azt próbálom mondani, hogy hozzáigazodtam a kultúrához. Egy misszionárius hozzáigazodik az ország kultúrájához valamennyire, hogy tudjon kapcsolódni. Nem az érdekli, hogy mi az, ami neki tetszik, vagy nem, hanem vannak dolgok, amikben igazodik.

Ugyanígy mi is ebben a dologban. Mi nem a kultúrához igazodunk. Van az életünkben valami, ami nagyobb. És ez azt jelenti, hogy én nem azért vagyok itt, hogy jó magyar legyek. A külföldi nem azért van itt, hogy jó lengyel, vagy jó amerikai, vagy jó holland legyen. Hanem azért vagyunk itt, hogy szolgáljuk Istent. Ez az engedelmesség. Nem az érdekel, hogy nekem mi tetszik, hanem ahhoz igazodom, amit Ő kér tőlem.

Amikor az engedelmességre gondolunk, tudod, hogyan gondolkodunk róla? „Ha engedelmeskedsz, kapsz egy mennyei vállon veregetést. Mert engedelmeskedtél.” Itt azonban többről beszélünk. Miért mondom ezt, hogy Isten rendelkezésére bocsátani magunkat, engedelmeskedni, követni az Ő akaratát? Azért, mert amikor engedelmeskedem, akkor azt találom – gyakran megvan ez a felismerésem – hogy Isten akaratában járok. Gyakran megvan ez a felismerésem, hogy bekapcsolódtam az Ő akaratába, hogy olyan igazságban járok, ami nagyobb nálam, ami nagyobb az én igazságomnál, ami nagyobb az én elmémnél, ami nagyobb az én okaimnál, magyarázataimnál és következtetéseimnél.

Lehet, hogy nincs meg nekem az a szék, amit szeretnék, hogy a következtetés tökéletes, és ott ülhessek, hogy minden jó. Még mindig nincs egy sokat ígérő következtetés, de Isten akaratában járok, és tudom, hogy mihez kapcsolódom. Micsoda biztonság ez számunkra! Nem vagyok biztos benne, hogy meglesz az a „jóllakott napközis” állapot, de abban biztos vagyok, hogy Jer 29:11 Ő elkészített nekem egy véget, és az a legjobb, amit kaphatok. Meg kell tanulnunk ezt: a saját akaratomat lejjebb tegyem az Ő akaratánál. Az Ő akaratánál lejjebb tegyem az akaratomat! Ez annyi aggodalmat fog kigyomlálni az életemből!

2) Péld 3:5 Bízzál az Úrban teljes szívedből! Teljesen, egészen, az egész szíveddel. Az egész szívedet összpontosítsd Őrá! Az első gondolat az volt: Isten rendelkezésére bocsátani magam, a második az összpontosítás.

Hívőként meg kell tanulnunk összpontosítani. Tudsz összpontosítani? Tudsz fókuszálni? Hadd tegyek fel egy kérdést, de nem kell válaszolnod! Hányszor kellett megnézned a telefonodon az üzeneteidet, a chat-et, amióta elkezdődött az üzenet? Tudsz összpontosítani? Igazán tudsz összpontosítani? Vagy úgy vagy, mint az összes alkoholista: „Abba tudnám hagyni, ha akarnám, csak nem akarom.”? Ne legyél ilyen!
Rendszerint azért nem tudok összpontosítani – ez tapasztalat –, mert annyira szeretem magam. Mert annyira fontos vagyok magamnak. Mert nem tanultam meg az érzéseimet és a vágyaimat az alsó polcra tenni. Amikor azt mondjuk: elmélkedés, akkor erről beszélünk: összpontosítani, fókuszálni, arra figyelni, ami értékes, Aki értékes. Nem tudom, tanultad-e ezt, de ha nem, akkor tanuld!

Tanulj meg olvasni, elolvasni egy verset, és aztán egy másikat, és nem megnézni közben valami egészen mást, hanem tovább a harmadikat, stb. Tanulj összpontosítani! Ez az elmélkedés. Annyira-annyira hasznos! Nem csak a szellemi életedre, de az egész életedre nagy hatással lesz. Egy tanács: Tanulj meg olvasni, összpontosítani, és tanulj meg írni! Írd le a gondolataidat arról a versről. Emlékszem, egyszer p. Ferivel beszélgettünk arról, hogy milyen hasznos ez. Akkor rögzíted a gondolataidat. Meghatározott szavakat kell leírnod.

Ezt tanulnunk kell: összpontosítás az Úrra. Amikor azt mondjuk, hogy imádat, amikor azt mondjuk, hogy ima, akkor erről beszélünk. Imában Őrá összpontosítok, imádatban Őrá összpontosítok. Ez az, ami odaköt engem, ahol tudom, hogy ez a kép: egy szék, két szék, nincs szék; és mégis tudhatom, hogy ez a kép teljes. Ez a kép nem hiányos. Mert tudom, hogy az Ő kezében vagyok.

3) Gondolatfürtök – ahogy p. Schaller mondta. Ez azt jelenti, hogy a gondolatokat összekapcsolom és csomagolom. P. Stevens úgy mondta: kategorikus tan. Mire gondolunk itt?

Zsolt 139:17 arról beszél, hogy összegzem, amiket tudok Isten gondolataiban. Luk 2:19 arról szól, hogy összetartom ezeket. Nem hagyom széthullani, szétszóródni, hanem összetartom őket. 1Kor 2:13 a gondolatokat, amiket kapok, összekapcsolom egymással. Ha úgy tetszik, hálót képezek belőlük az elmémben, a szívemben. Ahol, mikor kimondom: “kegyelem”, vagy “Dávid király”; egy egész háló jelenik meg. Nem klisé, hanem gondolatok sokasága elmélkedésből, összpontosításból, ahol Istenre figyeltem, és engedelmeskedtem Neki. Ahol valaki megemlíti egy testvér nevét, és van egy egész háló a szívemben: szeretet, nagyra értékelés, tisztelet, hála… nagyon sok minden.
Ezért javasoljuk a Bibliaiskolát. Nem azért, mert érdekes, hogy többen legyenek ott, hanem azért, mert a Bibliaiskola ad egy keretet, amibe belekapcsolhatod ezeket az igazságokat, és aztán az egész életedet.

Tehát vannak gondolatfürtök, összekapcsoljuk azokat, és aztán becsomagoljuk. Az egyik, ami nagyon tetszett most az egyik elnökjelölt (USA) megnyilvánulásában, hogy azt mondta nagyon határozottan: „Ennyi! Befejeztem.” Elsőre nagyon mókás volt, de aztán arra gondoltam, hogy nagyon sok ember nem tudja ezt megcsinálni, hanem csak bíbelődik mindenen élete végéig, és nem tud elengedni dolgokat.
Kell tudnom ezt mondani: „Kész! Ennyi. Nem tudok tovább menni. Itt van az esemény, gondolkodom róla, meg fog történni. Egy nap megbetegszem, nem leszek jobban és meghalok.” Ez eddig majd’ mindenkivel így volt. Velem is valószínűleg így lesz. És akkor mi van? Lehet, hogy Isten berakja a harmadik széket, és jön az elragadtatás – legalábbis ez a reményünk – de ha nem, akkor mi van? Akkor ülök az első széken, és aggódom? Vagy Zsolt 46:10(11) elcsendesedem, és azt mondom: „Te vagy az Isten, nem én vagyok az Isten, én befejeztem. Befejeztem, nem tudok tovább menni! Én nem tudok ennél tovább menni, de Te vagy Isten.” Alázattal azt mondom: „Én nem tudok továbbmenni, Uram, úgyhogy légy szíves, Te legyél az. Azt ígérted.” Zsolt 138:8 elvégzi értem az Úr. Ez az ígéretünk.

Figyelj! Ez a jó hír, hogy nem nekem kell a világom Istenének lenni. Nem én vagyok az, akinek mindent működtetnie kell. Nem én vagyok az, akinek mindent tudnia kell. Egyikünk sem! Ez nagyon fontos. Mát 11:28-29-ben azt mondja Jézus: „Gyere Hozzám! Békességet találsz a lelkednek. Vedd magadra az Én igámat!” Ján 14:27 Jézus békét hagyott itt nekünk. Hogyan miénk az a béke? Ján 14:1 Hiszünk Istenben, és hiszünk Jézusban. Hiszünk Istenben a mennyben, és hiszünk Istenben, Aki eljött közénk, és szeretett minket személyesen. Ez a békességünk. Ahogy Őt megismerem, megkapom ezt a nyugalmat.

Egy olyan gyülekezet, amely felismeri a szeretetnek ezt a védelmét, az egy csoda, és óriási hatalommal bír ebben a világban. Egy ilyen hívő, egy ilyen család, egy ilyen barát, egy ilyen szolgálat az egy csoda, és óriási erővel bír. Nincs nagy politikai hatalmunk, pénzügyi hatalmunk… akármilyen hatalmunk… Úgy értem, Ádám és Polina ott vannak Sepsiszentgyörgyön, és kik ők ketten, és mik ők ketten, és mit tudnak csinálni? A válasz az, hogy ha megvan ez a szívükben, ha van elmélkedés, összpontosítás, imádat, ima, hogyha megvan ez a fajta összekapcsolása az egész életnek, és ha megvan ez a fajta engedelmesség Istennek, akkor nincs korlát. Akkor csodálatos üzenetet visznek magukkal.

Te is.

Ámen.

Kategória: Egyéb