Isten munkája & Mi adunk, de Isten ad mindent

2014 február 16. vasárnap  10:30

P. Knight

Isten munkájáról szeretnék beszélni röviden.

Préd 7:13 Nézd meg Isten cselekedeteit:…

„Gondolkodj el felőle!” – ez jó tanács.

Préd 7:13 … ki teheti egyenessé, amit ő görbévé tett?

Ezzel is egyet kell, hogy értsünk. Isten munkája az, hogy egyenessé tegye azt, ami görbévé lett. Az nem az ember munkája, hogy rendbe hozza azt, amit az ember elgörbített.

Préd 8:17 (9:2) Akkor megértettem Isten szándékát, hogy az ember soha nem járhat végére azoknak a dolgoknak, amelyek a nap alatt történnek. Mert fáradozik ugyan az ember, hogy kikutassa, de nem járhat a végére. Sőt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem járhat a végére.

Miről szól ez? „Tekintsétek meg Isten munkáját, nézzétek meg! Mellesleg, nem fogod tudni megismerni, nem találod meg.” Ez nagyon érdekes.

Ján 6:28-29 Ekkor azt kérdezték tőle: Mit kell tennünk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? Jézus így válaszolt nekik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.

Isten cselekedete az, hogy higgyünk abban, Akit Ő elküldött, Jézus Krisztusban. Isten dolga az a hit. Ha hitből van, akkor nem cselekedetekből. Ha hitből van, akkor ez elmagyarázza nekem azt is, hogy miért nem ismerhetem meg soha igazán.

Róm 3:12a Mindnyájan elhajlottak, valamennyien haszontalanokká lettek.

Tudod, mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy az emberiség mindabban, ami, és mindabban, amit elérhet, teljes mértékben haszontalan Istennek. Ez egyébként nem annyira rossz hír, mint ahogy elsőre hangzik. Úgyhogy ne sértődj meg ezen. Mert ez csak arról szól, hogy csak az lehet hasznos, amit Isten végez el rajtunk keresztül. Csak az hasznos, amire akkor vetjük a kezünket, amikor Isten vezet minket. Ettől lesz olyan hatalmas Isten munkája itt a Földön, hogy a hitünk az a mód, ahogy részt veszünk ebben.

Ránézhetünk helyzetekre, és mondhatjuk: Ezt rendbe kéne hozni, erre oda kéne figyelni. C.S. Lewis mesélte ezt a történetet egy emberről, akit ismert. A férfi tizenéves fia az ő legnagyobb gyönyörűségére ott akart lenni a gyülekezetben. Ez mindig csodálatos, hogy amikor a gyerekeink felnőnek, tizenévesek lesznek, a gyülekezetben akarnak lenni. A fia ott volt néhány hónapig, aztán odament az apjához, és azt mondta neki: „Nagyon tetszik, amiről a pásztor prédikál, és amit tanulok a Bibliából, de látok valamit. Az emberek a gyülekezetben nem úgy élnek, ahogy arról a pásztor prédikál.”

Az apa felelt neki: „Ülj csak le, fiam! Gratulálok, a könnyű dolgot már elérted.  Hallod Isten Igéjét, és a körülötted lévőkhöz hasonlítod.  Úgyhogy az életed hátralévő részében tudsz dolgozni a nehezebb részen. Ez pedig az, hogy Krisztus követe legyél itt a Földön hit által. Hit által járj, és ne láss senkit test szerint.” Ez Isten munkája.

Belegondoltál már abba, hogy Isten munkája bennünk teljesedik be?  Istennek nem az a küldetése, hogy valahogy rendbe hozza a világot – a világ össze van törve, és úgy is marad –, hanem Istennek az a küldetése, hogy embereket vonjon Magához. Nem a mi képességeinket használja, nem a tapasztalatainkat, és nem is a buzgalmunkat, hanem a hitünket, hogy elvégezze ezt.

Pál csodálatosan megértette ezt, amikor Fil 3:10-et mondta. Emlékezz, Pál apostol a nagy építőmester, az újszövetségi gyülekezet építésze, és ő azt mondja: erről szól az egész, hogy én megismerjem Őt.

„Én megismerjem Őt” – erről szól az egész, ez Isten munkája. Csodálatos, amikor rájövünk együttesen, hogy az üzenetek, a tanítás, a bibliaiskola, az otthoni áhítataink, a családunkkal való imáink, a próbatételek és nehézségek, amiken keresztülmegyünk, azok mind egy irányba munkálkodnak. Azért van, hogy a hitünk nagyobb és tisztább legyen, és hogy megismerjük Őt. Ez az, ami majd felforgatja a világot Krisztus ügyéért. Ez csodálatos!

P. Kende

2Móz 25-ben van egy írásrész a szabad akaratból adott felajánlásról. Vannak másféle felajánlások is, amikor Istennek adunk. 2Móz 30:10 vannak olyan felajánlások, amiket minden nemzedékben egyszer egy évben kell adni. 2Móz 29:42 a tömjén mindig égjen, az folyamatos áldozat legyen – ez nem választható dolog. 3Móz 27:30-ban a tizedről beszél, az nem választható dolog.

Most arról szeretnék beszélni, amikor önként adunk, igazán bármit. Nem csak a pénzről akarok beszélni, hanem az időnkről, a szívünkről, az életünkről. Itt a legnagyszerűbb példa rá, Isten mondja Mózesnek:

2Móz 25:2 Mondd meg Izráel fiainak, hogy gyűjtsenek nekem ajándékokat. Gyűjtsenek nekem ajándékokat mindenkitől, akit a szíve erre indít.

Akit a szíve erre indít! Nem kötelezettség, nem évente egyszer, nem minden nap, nem muszáj, hanem akit a szíve erre indít. Szabadság – ez az egyik nagy dolog, amit kaptunk Istentől. Ez nagy ajándék minden embernek: szabad akarat, szabadság az életünkkel. Ez óriási dolog.

Ezért utálják a diktatúrák a keresztényeket. Olyan érdekes, hogy a nácik és a kommunisták mennyire eltértek egymástól, de ebben nagyon egyetértettek, hogy a gyülekezeteket gyűlölték. Mert tudták, hogy szabadságot adnak az embereknek, arra tanítják az embereket. Ezért olyan nagyszerű ez, hogy Isten azt mondja: Adhatsz szabadon, ez a te döntésed.

Szeretném, ha észrevennéd, hogy nem a felajánlásra mondom ezt az üzenetet, hanem utána. Az egyik dolog ez, hogy azt mondjuk: ne egy üzenetből ragadj ki valamit, hanem hallgasd az üzeneteket, és engedd, hogy Isten tanítson, mert Ő felkészít téged.

Emlékszem, amikor először olvastam egy igazi hívőnek egy írását, ez volt az egyik dolog, ami lenyűgözött, hogy az ember nem csak dumált róla, hanem oda is tette magát, adott rá, időt szánt rá, pénzt szánt rá, kockáztatott érte. Nem csak a szája volt ott, hanem a szíve is, és az egész élete is. Ez meggyőzött igazán engem, hogy ez valós volt neki.

Isten munkájában annyi mindent adnak, adtak. Luk 8:3-ban arról olvasunk, hogy Jézussal és a tanítványokkal utaztak gazdag emberek, és ők gondoskodtak a csapatról, adtak az ő javaikból. Ez a történet újra és újra látható Isten munkájának a történelmében. 2Kir 4-ben volt egy súnémi asszony. Ez az asszony azt mondta a férjének: Felismerem, hogy ez az ember Isten embere, próféta. Aztán kezdett valamit ezzel, azt mondta a férjének: Csináljunk neki egy szobát, és ha erre jár, betérhet oda, megpihenhet, tanulhat, imádkozhat ott. Adott erre a dologra, mert látta az értékét.

Arra gondolok, hogy mennyi mindent adnak emberek, mennyi mindet adtok Isten munkájára, amiről soha senki nem fog tudni. Ez az egyik oka, hogy erről beszélek. Szeretném megköszönni, hogy az időtőket beleteszitek a szolgálatba. Annyi mindent csináltok: a büfé, a segítők, az autókra vigyáznak, a zenészeink, az énekesek, a felkészülés, a tolmácsok – akik utána összesírják a párnájukat: Már megint mit csinált velem! 🙂 –, köszönöm ezt. Annyira hálás vagyok ezért! Annyira nagyszerű látni. Ez gyönyörű dolog, mert Isten előtt teszitek.

Annyi minden van, amiről soha senki nem fog tudni! Emlékszem egy testvérre. Eladott egy házat harmincmillióért, és az ár jelentős részét behozta és odaadta Isten munkájára. Akkor éppen a Kháriszban nagy-nagy szükségünk volt rá. Éppen arra volt szükség.  Senki nem tud róla, de olyan nagyszerű, és annyira szükséges.

Egy értelemben azt mondhatnánk, hogy senki nem tud róla, de Zsid 6:10 Isten nem feledkezik meg a ti szeretetetek munkásságáról. Persze ez szólhat pénzről, de szólhat arról is, amikor megcsinálta Lajos a beázást a falon. Hálásak vagyunk. Vagy amikor tönkrement az óra, és valaki csak hozott egy órát. Erre gondolok.

Ismered Müller György nevét? Ha nem ismered, akkor olvass keresztény könyveket, a keresztény életrajzok nagyon bátorítóak. Igazán George Muller. Árvaházak, és a hihetetlen munka, amit Angliában végzett! Rengeteg csoda történt. Nagyon sokszor hozott nekik Isten gondoskodást. Nem volt pénzük rá, és bejött a gondoskodás, és senki nem tudta honnan. Leültek imádkozni a vacsoráért, de még nem volt vacsora, és az ima végére bejött a vacsora az ajtón.

Rengeteg csoda történt így! Viszont nagyon sokszor úgy történt a gondoskodás, hogy Müller György munkatársai, akik vele szolgáltak, áldozatosan adtak. Áldoztak Isten munkájára. Mindkettő fontos volt. Ezek az emberek adtak éveken keresztül nagy áldozatot hozva. Úgy, mint ApCsel 4:37-ben látjuk, nagy áldozatot hozva.

Vannak emberek, akik gazdagok és követik az Urat és adnak, mint ahogy láttuk Luk 8-ban. Aztán látjuk az özvegyasszony két fillérjét, ami majdnem jelentéktelennek tűnik. Amikor kétszáz forintod van és bedobod a felajánlásba, gondolhatod: Mit ér ez? Márk 12:42 az özvegyasszony bedobja, és Jézus felhívja rá a tanítványai figyelmét: „Nézzétek! Ez az asszony mindent odaadott, amije volt.” Isten előtt nincs elfelejtve. Ez nagy dolog.

2Móz 35-ben látjuk, amint Mózes elmondja a népnek:

2Móz 35:5 gyűjtsetek magatok közt ajándékot az ÚRnak. Mindenki, akinek szíve önként hajlandó arra, hozzon felajánlást az ÚRnak, …

Aztán elmondja, hogy mit: dolgokat, fémeket, köveket, fonalat, bőröket… Egy értelemben ez jó útmutató a számunkra. Mert azt mondja: bármi, amit be tudsz hozni. Emlékszem, amikor a Károli Biblia ajánlóját olvastam Károli Gáspártól. Azt írta: „Mindenki a maga képessége szerint hoz az Istennek házába, amint tud. Én is, amit tudok, azt hozom. Én ezt tudom hozni Isten házába, egy bibliafordítást.” Mennyire hálásak vagyunk ezért! Arra gondolok, hogy lehet, nem tudok sokat hozni, de lehet, hogy felveszem autóval a testvéremet, és elhozom őt az Isten házába, mert szüksége van rá. Vagy lehet, hogy elhozom a figyelmemet. Lehet, nincs sok, nem tudok adni, de figyelni tudok, részt venni tudok, hálát adni tudok, énekelni tudok, vagy tudom csavargatni a pótmétereket… Tudok adni.

Nem csak pénzről beszélek, hanem arról, amit az Úrnak adunk. Például az idő, amit odaszánok Neki. „akinek szíve önként hajlandó arraEz nem csak hajlandó elme, hanem hajlandó szív. Motiváció. Van indíttatás a szívemben. Ez a Szent Szellem munkájáról beszél.

Ahogy most beszélek erről az egészről, az úgy hangozhat, mintha arra buzdítanék: Tessék adni! Viszont Eféz 2:10-ben azt látjuk, hogy az Úr elkészített nekünk jó cselekedeteket, hogy járjunk abban. Két oldala van a dolognak: az Úr elkészített nekünk, és aztán az én választásom, hogy járok abban. Én most a második feléről beszélek. Nyilván, Isten kellett, hogy indítsa a szívem. Egyébként miért csinálnám? Naná, hogy nem tenném! Minek adnék?

2Móz 35:21 És eljött mindenki, akit szíve indított, és akit szelleme hajtott, és felajánlásokat hoztak az ÚRnak a gyülekezet hajlékának elkészítéséhez, minden ott végzendő szolgálathoz és a szent ruhákhoz.

Ez lenyűgöz engem. Tudod, miért? Észrevetted-e, hogy a pénznek mindig van helye? Hol vannak a zsidók, amikor ez történik? A pusztában. Negyven évig ott voltak. Azt kérdezhetnéd: „A pusztában mit lehet csinálni a pénzzel? A pusztában mit lehet csinálni ezekkel a dolgokkal?” Tévedsz. Biztos vagyok benne, hogy volt olyan agyafúrt kereskedő, aki fűszereket árult a manna ízesítésére :-), vagy aki a tábor előtt ment, kinézte a legsimább földet, és azt mondta: jó pénzért a tiéd lehet, ide verheted fel a sátradat. Bérleti díjat számított fel a pusztáért. A cipészeknek nem ment túl jól, valószínűleg, 🙂

Biztos vagyok benne, hogy volt olyan agyafúrt üzletember, aki azt mondta: „Figyelj! Ez az első pusztabeli takarékszövetkezet. Tedd félre a pénzed, és mire az Ígéret földjére érünk, gazdag leszel.” Tudod, miért vagyok biztos ebben? Azért, mert ismerem a szívünket. Mert ilyen az én szívem is. Tudom, milyen ez. A mammonnak mindig van helye. Tuti, hogy tudták volna valahova máshova tenni.

Azt akarom mondani, ahhoz, hogy adjak Isten munkájára, ahhoz garantáltan szembe kell szállni néhány dologgal. Például a szívem önzésével. A jövőtől való félelmemmel szembe kell szállnom. Bizonytalanság: „Mi lesz holnap, ha ezt odaadom?” – ez a gondolat kihívó a számunkra.

Azért olyan érdekes ez, mert adni Isten munkájára, úgy hiszem, hogy az mindig szellemi dolog. Mert először is van egy egész világnyi dolog odakinn, „ami fontosabb, és amire jobban kell a pénz”. Sokszor lenyűgöz, hogy mennyi pénzt vagyunk hajlandóak megkockáztatni egy üzletre, egy befektetésre,… aztán mennyire kevés megy Isten munkájára.

Vannak emberek, akik hajlandóak türelmesnek lenni egy befektetéssel. Viszont hajlandó vagy-e türelmet adni a házastársadnak Isten akaratában? Hajlandó vagy-e türelmes lenni a gyerekeddel, amikor tizenéves, és azt mondani: „Rendben, kivárom. Majdcsak lesz vele normális kapcsolatom egyszer. Addig türelmes leszek, és szeretetteli.”

Vagy hajlandó vagy-e türelmes lenni a gyülekezettel, amikor megbántunk, vagy elmegyek melletted köszönés nélkül, vagy valaki átnéz rajtad, vagy valaki szúrós tekintettel néz rád? Hajlandó vagy-e azt mondani: rendben, türelmes leszek, és adom ezt Isten akaratában. Ez az a kihívás, amivel találkozunk, amikor olvassuk ezt a részt.

Hadd mondjak még egyet! Az idő. Mert az idő az, amiből az életünk felépül. Lehet az élet javát, a legjobb éveket odaadni valami másnak, és: Majd a maradék, majd a nyugdíjas évemben foglalkozom Isten dolgaival! Préd 11:9 fiatalságod idején keresd az Urat, amikor még van erőd. Kövesd az Urat akkor! Egy idős ember, aki nagyon sok dolgot kipróbált, és nagyon gazdag volt, az ezt mondta: nem követsz el hibát. Ha tizenéves vagy, ha fiatal felnőtt vagy, nem követsz el hibát, ha az Urat követed. Sőt! Azokat az éveket érdemes odaadni Neki.

Igazán ez itt is megvan: 2Móz 23:19 add az elsőt, az elejét az Úrnak. A legelsőt. Miért? Azért, mert az Úr kéri a legjobbat. Ő nem kér bocsánatot ezért. Azt mondja: „Figyelj! Én vagyok a legjobb dolog, ami történt veled. Add Nekem a legjobbat.” Igazán azt mondja nekünk: „Add Nekem a szívedet! Add Nekem az egészet. Add Nekem a dolog legjavát. Nem annyira az autód érdekel, nem a pénzed érdekel, add Nekem a szívedet. A legelső dolgot. Add Nekem a legelső dolgot, a szívedet.” Miért? „Mert a legjobbat akarom. Nem az utolsót, nem a maradékot.” 2Móz 22-ben arról olvasunk, hogy ne késlekedj vele. Miért? Mert elfelejtem. „Ne halogasd, mert elfelejted. Add az elsőt.” Ez konfliktus a szívemben. Ezért olyan nagy dolog, ha adunk.

Még egy dolog. Adni Isten akaratára, ez nem tűnik józan, ésszerű dolognak természeti elmével. Emlékszem, amikor először láttam a felajánlást, megkérdeztem valakit róla: „Értem! Én adok Istennek, és Ő visszaad nekem.” Jót nevetett az ember, és azt felelte: „Ez nem így működik. Te adsz Istennek, és az Ő dolga, hogy mit csinál.” „Aú! Akkor ezt nem értem annyira!” Azt mondta nekem az ember: Nem is erről szól. 🙂

Aztán emlékszem arra is, amikor eljöttem bibliaiskolába, és az egész családom: „Mit csinálsz? Micsoda idiótaság! Miért csinálnád? Ennek nincs értelme, ez nem józan dolog!” Értem ezt, de tudtam, hogy Isten mire indít a szívemben. Ugyanúgy, ahogy itt olvastuk.

Talán még egy dolog hozzá. Miért kihívás adni bármit Isten akaratában? Azért, mert van egy démoni támadás ellene. Mert igazából a szolgálatban meg kell vásárolnom az időt. Azt kell mondanom, hogy félreteszem azt az időt. Mint például az istentisztelet idejét. Helyette otthon nézhetnéd a TV-t, csinálhatnál valami „jó” dolgot, ehelyett árat fizetsz azért, hogy az istentiszteleten vagy. Azt, hogy ideutazunk az időnkkel, a pénzükkel, ezt meg kell vásárolni.

Ugyanígy emberekkel. Vannak emberek, akiknek egy értelemben meg kell vásárolni az idejüket. Úgy értem ezt, hogy bárcsak a gyülekezetünknek több alkalmazottja lehetne egy pásztornál és egy titkárnőnél. Mert jelenleg mindenki más önkéntes, ami nagyszerű, ami csodálatos. A másik oldalról viszont, milyen jó lenne! A támadás viszont ez: „Igen, tudom, fontos ez, de még ráérsz! Majd holnap, majd egy év múlva. Aludj csak! Nem kell adni. Nem kell csinálni. Holnap is itt lesz, ne aggódj!” – ez a hazugság.

Emlékszel? Meséltem egy srácról. Megkeresett egy vidéki városban, és azt kérdezte:

–          Hol van a bibliatanulmány? Szeretnék járni rá.

–          Már nincs. – feleltem.

–          De most szeretnék járni!

–          Sajnálom. Nem jöttél, mások sem jöttek, úgyhogy vége.

Könnyű beleesni ebbe: Ah, holnap is itt lesz! Hány szülő mulasztja el a gyerekeinek a legdrágább napjait, heteit, éveit, mert úgy gondolkodik: Hát itt lesz egy év múlva is! Aztán eljön a nap, hogy nincs ott a gyereke. Ez a halogató gondolkodás: Ráérek Isten akaratában, Isten munkájában! Hány férj mulasztotta el azt az órát, amikor a feleségének nagy szüksége lett volna rá? Hány feleség mulasztotta el azt, amikor a férjének tényleg támasz kellett volna. Azt mondja: Ó, holnap is itt lesz! Tényleg? Ez a megszokottság. Meglehet ez a gondolkodás.

Hallottam ezt is: Pásztor, ha gazdag leszek, akkor olyan sok pénzt fogok adni a gyülekezetnek! Ilyenkor csak azt mondom: „Nem ez az érdekes. Mit csinálsz ma? Ha van tíz krumplid, akkor odaadod-e az egyiket?” Tulajdonképpen lehet ezt is, mert odaadjuk valakinek, szoktuk ezt csinálni. Ismerünk elég sok szegény embert, tudunk segíteni ezzel is. A kérdés viszont ez: Ha ma kevesed van, Luk 16:12, azzal mit csinálsz? Ha abból adsz Isten munkájára, akkor ez a helyes szív.

2Móz 35:22a És eljöttek a férfiak és az asszonyok, mindenki, akit szíve indított.

Azon tűnődöm, vajon hányan kaptak ezek közül „jó” tanácsot? Mert az asszonyokról itt azt olvassuk, hogy elhozták a karpereceket, a nyakláncokat, a fülbevalókat. Te jó ég! Ez olyan, mintha a hölgyek felajánlanák a táskáikat, csizmáikat, cipőiket…, ami lehetetlenül nagy dolog. Hányan kaptak „jó” tanácsot a barátaiktól? „Mit csinálsz? Hülye vagy? Képzeld el, holnaptól a szomszéd sátorban a nő mennyivel jobban fog kinézni, mint te? Mert te odaadsz mindent. Eszednél vagy? Mi van, ha ő nem adja oda?”

Mint ahogy én is kaptam a „jó” tanácsokat: „Ne csináld, mert nem ésszerű! Lesz időd rá később.” Emlékszem, a főnököm azt mondta, amikor jöttem bibliaiskolába: „Figyelj! Beiskoláznánk. Egyetemre mehetnél.” „Bocs! Ne haragudj! Ez már eldöntött dolog.” „Micsoda eszelős dolog!”

Nagyon tetszik nekem: a férfiak és az asszonyok. A tanítványság nem függ a nemtől, hanem attól, hogy a Szent Szellemben járunk. Ez a miénk. Ezek a nők odaadták. 2Móz 38:8 a nők odaadták a tükreiket! A tükreiket! 🙂 Utána nem volt tükrük! El tudod ezt képzelni? Férfiak! Ez olyan, mint adni a feleségednek a kajádból! Valami nagyon nagy dolog! 🙂 Óriási dolog.

2Móz 35:25 Az asszonyok közül pedig mind, akik értettek hozzá, saját kezükkel fontak, és fölvitték azt, amit fontak, …

„értettek hozzá” – ez arról beszél a héberben, hogy a szívükben bölcsesség volt, képesség volt. A szívük képessé tette őket erre. Ezt azért emlegetem, mert most volt a gyülekezetünk 24 éves. A gyülekezetünk nem a földből nőtt ki. Nem úgy volt, hogy valaki vetett némi gyülekezetmagot. Nem úgy volt, hogy valaki hozzávágott valakihez húszmilliót azzal: Csinálj gyülekezetet! Hanem az történt, hogy emberek, akiknek a szívünkben benne volt ez a Szent Szellem által, azok áldozatot hoztak, és tettek valamit.

Ez a vers valamilyen technikai dologról, fonásról beszél. Arról beszél, hogy fontak fonalat, és ez olyan, mint ahogy itt csinálja valaki a kivetítést, vagy a közvetítést a netre, vagy van portásunk, aki a fülkéjében ül, vagy valaki a kazánt vigyázza a pincében. Mi ez? A szívem indít és a szívem képessé tesz. Isten dolgozik bennem, és azt mondja: Tedd!

2Kor 9:7 örömmel adunk. Miért? Azért, mert Isten először a szívemben végzett el egy munkát. Először a szívemben végezte el. Úgyhogy örömmel teszem. Amikor teszem, az már örömteli, az már örömujjongás. Az nem olyan, mint amikor megveszem a húsz deka felvágottat, ráírja az eladó az árat, megnézem és visszahőkölök: Ennyibe kerül?  Mintha a véremet ontanám, úgy veszem meg. Nem így, hanem örömmel azt mondom: „Ez nagyszerű! Hozzátehetek. Ez örökkévaló. Ez Isten munkája.”

Bátorítom a testvérem, és teszek valamit, és adok valamit. Szeretetben bátorítok, és törődöm, és azt mondom: Isten munkája! Nem olyan: aj, már megint? Hanem: Ez Isten munkája! Mekkora dolog, hogy részem lehet benne! Mekkora csoda!

2Móz 35:26 Azok az asszonyok pedig, akik értettek hozzá, kecskeszőrt fontak.

Az „értettek hozzá” megint egy érdekes kifejezés, nem egészem így hangzik. Újra azt mondja: akiknek a szíve fel lett emelve bölcsességben. Szerintem ez a motivációról szól, arról, hogy Isten felemelte a szívüket erre. Ez a szenvedély, amikor Isten felkavar engem. Amikor Isten vezette ezeknek az asszonyoknak a szívét, és tudták, hogy mire van szükség, és megcsinálták. Nem hagyták, hogy valaki „jó” tanáccsal elfordítsa őket a dologtól. Nem engedte, hogy elfordítsa tőle, hanem odatette az életét az idejét.

Megint csak mondom: nem Istennek a munkáját akarom lekicsinyelni, csak erről akarok beszélni, hogy nekünk megvan a részünk ebben. Nekünk megvan a részünk ebben! Március elsején lesz a Vissza a valósághoz konferencia. Azt kérték, hogy hozzunk egy-két embert. Jöjjünk el! Megvan a részem benne, a figyelmem, a részvételem. Arra van, hogy bátorodjon a szívünk. Odatenni az időmet.

2Móz 35:27 A főemberek pedig…

A főemberek többet hoztak. Ők nem fontak, hanem hoztak drágaköveket. Ők nem munkát tettek bele, hanem hoztak valamit, aminek nagy értéke van.  Ez mit jelent? 2Kor 8:12 az adás nem aszerint van, amim nincs. Azt hiszem, sok ember azért nem ad, mert azt mondja: Ha lenne ez vagy az, azt adnám. Ha lenne ez vagy az, akkor beletenném. Isten azt mondja:

–          Mid van?

–          Nincs semmim.

–          Egy nap van huszonnégy órád, valamit beletehetsz.

–          De nincs munkám, nincs pénzem!

–          Van azonban időd, és beletehetsz valamit, és részt vehetsz.

–          De nincs semmim!

–          De van szíved, és azt beleteheted. Van kicsi örömöd, azt beleteheted. Van pici hited, majdnem mínuszban, és azt beleteheted.

A főemberek nagy dolgokat adtak, az asszonyok, akik mást nem tudtak, ők fontak valamit. Behozták a makramét,… Olyan hálás vagyok, hogy valaki gondolkodik arról, hogy kitesz dolgokat dísznek. Valaki megcsinálta a keresztet, ami az istentiszteleti termünkben van, hála Istennek! Ez nagyszerű dolog. Ne kárhoztasd magad, ha nincs sok, csak járj abban, amid van. Isten erre hív minket.

Van férfi, aki azt mondja: én nem vagyok prédikátor, de rossz! Figyelj! Van egy jó hírem. Az élet értelme nem az, hogy prédikátor legyél, hidd el nekem. Az Úr akarata nagyobb ennél, hála Istennek! Örül neki. Élvezd az életed. Csináld azt, amire el vagy hívva. Szolgálj azzal, amid van. Ne kárhoztasd magad érte.

Vagy: nem vagy benne a színdarabban, vagy: nem vagy házas, adj hálát érte, de csak szólok: jó a házasság! Adj hálát! Miért? Mert nem a házasságról szól az életünk. Van valami nagyobb: az Úr ott van az életemben, és ezt az időt Istennek adni, ez drága dolog.  Lehet, hogy nem tudsz adni húszmillió forintot, akkor az nem a te részed. Nagy ügy! Tedd azt, ami a te részed, járj abban.

Ez volt a történet vége:

2Móz 36:5 (4) Azt mondták Mózesnek: Többet hordott a nép ajándékba, mint amennyi az ÚR által parancsolt munka elkészítéséhez szükséges.

Mózesnek ki kellett adnia a parancsot: „Elég! Többet ne hozzatok! Ez túl sok.”

2Móz 36:7 (6) Mert az egész munka elvégzéséhez elég volt az adomány, még felesleg is maradt.

Túl sokan szolgáltak, túl sokan adtak, túl sokan építettek. Micsoda nagyszerű probléma! Miért? Azért, mert a szívükben túl sok volt Isten házának az építésére. Ján 2-ben Jézus túl sok volt. Miért? „Azért, mert az Isten házáért való buzgóság emészt Engem.” – Jézusról mondja ezt Ján 2:17-ben. Ezért túl sok volt a farizeusoknak, a vallásos embereknek. Jézus túl sok volt a fontos embereknek, az elöljáróknak, a politikusoknak. Jézus túl sok volt. Miért? Mert a szívében ott volt ez a felemelés, a Szent Szellem munkája. Buzgóság volt.

Ne engedd a nyugtatgató tanácsnak, hogy elcsitítson téged. Ne engedd a halogatásnak, vagy a gyűlöletnek, vagy a kételynek, vagy a félelemnek, vagy a bizonytalanságnak, hogy elvegye tőled, amire Isten felkavarja a szívedet, hogy tedd.

Hány olyan helyen voltam életemben, ahol nem lettem volna Isten akarata nélkül? Annyira hálás vagyok érte ma, hogy láttam Isten hűségét. Emlékszem Sanyival ültem egy rádióstúdióban, és néztünk egymásra: Mit csinálunk itt? Aztán Isten megáldotta. Vagy ültem egy vonatban a csecsen legényekkel szemben, kezükben a géppisztollyal, és azon gondolkodtam: Mit csinálok én itt? Annyira hálás vagyok, hogy láttam Isten hűségét.

Újra meg újra meg újra láttam kicsi és nagy dolgokban. Ültem a fiam ágya mellett este: „Most mesélni fogok neki valamit a Bibliából. Csak az a baj, hogy gőzöm sincs, hogy mit.” Annyira hálás vagyok, hogy láthattam Isten hűségét újra meg újra ebben. Szeretnélek bátorítani erre. Tényleg minden területen merjünk lépni, tenni, adni.

Tudod, mi a lenyűgöző? Emlékszel, amikor odaadtad a szívedet Jézusnak, és azt hitted, hogy adsz valamit. Aztán mindent Ő adott nekünk. Azt hittem, hogy adok valamit, de igazán Ő adott nekem. Sose fogunk tudni túl sokat adni Istennek! Soha nem lesz olyan! Miért? Azért, mert Ő az, Aki mindent ad, Jak 1:17. Ő minden jó ajándéknak az adója. Róm 8:32 Ő adta az Ő Fiát, és Vele együtt mindent.

Ha nem vagy hívő Jézusban, akkor add Neki a szíved. Ez az első dolog, Ő ezt keresi. Azt mondja: „Bízd Rám magad! Aztán meglátod, hogy nem te adtál Nekem, hanem Én adok neked mindent.”

Hamarosan itt az EUROCON. Szeretnélek bátorítani, szükség van a vendégszeretetünkre. Jönnek vendégeink a világ minden részéről, és szükségük van szállásra. Miről szól ez? Arról, hogy teszek valamit hitben. Nem mondom, hogy könnyű lesz feltétlenül. Biztos fogod így érezni időnként: púp a hátamon!; de Isten adni fog az életedhez. Miért? Mert Ő hűséges ebben.

Tudod-e, hogy a mi hitünk minek az eredménye? Annak, hogy évezredeken át hívők hűségesek voltak az Úrhoz. Így jutott el hozzánk az evangélium. Így jutott el hozzánk a Biblia. A Bibliát azért tarthatom a kezemben, mert emberek hajlandóak voltak feláldozni az életüket az üldözések idején Isten Igéjéért. A gyülekezetünk nem azért van itt, mert csak úgy megtörtént, hanem emberek áldozatot hoztak. Misszionáriusok eljöttek Magyarországra, és letették az életüket, éveket adtak. Annyira hálásak vagyunk ezért! Ugyanígy azt mondhatom rá: mi is ugyanezek az emberek vagyunk mások életében.

Mennyei Atyánk! Ez az üzenet nem az egész életünk, de nagyon fontos része. Taníts minket Urunk adni, részt venni, szolgálni, hűnek lenni, tényleg szívből benne lenni a Te munkádban. Kérünk Urunk, hogy munkálkodj bennünk, a Szellemed által munkálkodj a szívünkben. Tégy többet, mint amit ember el tudna végezni!

Ha még nem adtad az életed Jézusnak, szeretném felkínálni ezt a lehetőséget. Ez nem a gyülekezetünkről szól, nem vallásról szól, ez terólad szól és Istenről. Arról, hogy akarod ismerni Őt, vágysz Rá, szükséged van Megváltóra. Jézus keres téged, ebben biztos lehetsz. Azért jött el, azért halt meg a kereszten teérted és énértem. Ha még soha nem hoztad meg ezt a döntést, mondd azt a szívedben egyszerűen Istennek: „Jézus! Szükségem van Rád! Ments meg engem!  Adj nekem új életet, új kezdetet. Jézus, gyere az életembe, légy az én Megváltóm. Bízom Benned, hiszek Benned. Jézus, meg akarlak ismerni Téged.”

Ha életedben először imádkoztál így, küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled!

Kategória: Egyéb