Isten legmélyebb munkája akkor zajlik, amikor nem látjuk

2014 november 12. szerda  18:30

Márk 14. Jézus és a tanítványok a felső szobában vannak. Számukra ez nagy jelentőségű esemény. Igazából minden zsidó számára az, mert ebben az időszakban Jeruzsálembe jöttek páskát ünnepelni. Mi volt a páska? Megemlékező vacsora. Ezernégyszáz-ezerötszáz évvel korábban, amikor kiszabadultak Egyiptomból, akkor előtte ez volt az utolsó vacsorájuk. Tulajdonképpen a páska volt az utolsó vacsorájuk Egyiptomban, és másnap szépen kisétáltak.

Négyszáz évig voltak ott fogságban a zsidók. Sokáig kellett imádkozni, hogy szabaduljanak. 🙂 Sok generáción át. Van, aki ha néhány napig imádkozik valamiért, és nincs meg, akkor már tagadja Istent. Tagadja, hogy létezik, tagadja, hogy Isten szereti őt. A zsidók pedig négyszáz évig voltak fogságban! Persze nem fogságként kezdődött.

Aztán jött Mózes, és bejelentette: „Figyeljetek! Megyünk. Holnap indulunk, de ma éjjel jön a halál angyala, és megöli az elsőszülött állatot vagy gyermeket, ahol nincs megkenve a bárány vérével az ajtófélfa és a szemöldökfa.” Mit csináltak? Megölték a bárányt, vették a vérét, megkenték a két ajtófélfát és a szemöldökfát. Aztán mi történt éjjel? Jött a pusztító és ölt. Ölt azokon a helyeken, ahol nem kenték meg, és nem ölt ott, ahol megkenték. A fáraó ezen felindulva elküldte őket. Úgyhogy ez a vacsora volt számukra az utolsó vacsora Egyiptomban. Az utolsó vacsora volt az utolsó alkalom, aztán mehettek.

Ezernégyszáz-ezerötszáz évvel később Jézus ül a tanítványokkal a felső szobában, páska vacsora van, és teszik ezt ugyanúgy, mint ahogy eddig tették. Amikor kijöttek a zsidók Egyiptomból, akkor Isten azt mondta nekik, hogy tanítsák a gyerekeiket is, hogy évről évre ezen a napon hogyan emlékezzenek meg erről. Úgyhogy Jézusnak és a tanítványoknak eddig ez minden évben ünnepük volt, de most más volt.

Ez teljesen más alkalom volt, mert az előző két-három évben úgy ültek le, hogy Jézus híresség volt, és hatalmas tömegek kísérték. Ezen az estén is híres volt, de más volt a hangulat, mint előtte. Teljesen más hangulat volt! A korábbi alkalmakon ünnepelték, hogy Jézus milyen nagy dolgokat tett, milyen nagy dolgokat mondott, emberek életében milyen hatalmas dolgok történtek, de ezen az utolsó vacsora estén nem volt túl jó a helyzet. Bujdosniuk kellett. Bujdosni kellett Jézusnak, bujdosni kellett a tanítványoknak. Titokban kellett bejönniük Jeruzsálembe. Olvasd el az evangéliumokban ezt a részt, és látni fogod.

Mondhatod erre: „Várj csak! Ha Isten veled van, akkor nem az van, hogy Isten áldása rajtad? Akkor igazából a dolgoknak jobbá kell válni, nem? Ha megvan Jézus követése, ahol Isten felbukkan, ott jóra kell, hogy forduljanak a dolgok, nem? Nem így kéne történnie? Nem a bizonytalanság, hanem a bizonyosság felé kéne haladnunk, nem?”

Jézus úgy döntött, hogy bemennek Jeruzsálembe. Persze van, aki félti Jézust, és azt kérdezi: „Minek mész oda? Meg akarnak ölni ott! Micsoda ötlet ez bemenni Jeruzsálembe épp ezekben a napokban!” Csak, hogy érezd, hogy milyenek voltak azok a napok: meg kellett várniuk az estét. Virágvasárnapon, néhány nappal azelőtt még hozsannázva fogadták Őt, ezen az estén pedig meg kellett várni a sötétedést, hogy be tudjanak osonni Jeruzsálembe.

Annyira bizonytalan volt a helyzet, hogy Jézusnak két embert előre kellett küldenie, hogy menjenek el a megbeszélt házhoz, készítsék elő a terepet a vacsorára, és amikor majd igazán sötét lesz, akkor Ő is megy a többiekkel. Úgyhogy nem hozsannázásban mentek be, hanem titokban. Elképesztő! Egyáltalán nincs bizonyosság, nincs felbátorodás, hanem Jézus teljesen bizonytalan helyzetben van. Ebben a bizonytalan helyzetben kezdett beszélni a tanítványokhoz.

Márk 14:17-18 Mikor beesteledett, Jézus is megérkezett a többi tanítványával, és letelepedtek az asztal körül. Vacsora közben Jézus megszólalt: „Igazán mondom nektek: egyikőtök, aki velem eszik, el fog árulni engem.”

Már egyből bizonytalan az egész, és Jézus bejelenti: Egyikőtök el fog árulni Engem. A tanítványok reakciója valóban elárulja, hogy teljes bizonytalanság volt. Mert senki nem jelentkezik: „Kinek fognak Téged elárulni, Jézus? Ki kerget Téged? Ki üldöz Téged? Ki akar megölni Téged?” Mindenki tudta a választ, nyilvánvaló volt. Úgyhogy Jézusnak és a csapatának a lendülete megváltozott, lelassultak a dolgok, és teljes a bizonytalanság. Ott vannak ebben a bensőséges légkörben a vacsorán, és a Mester azt mondja: Egyikőtök fog elárulni. Szinte vágni lehet a levegőt!

Márk 14:19-21 A tanítványok nagyon elszomorodtak, és egymás után kérdezték: „Ugye, nem én vagyok az?!” Ő így válaszolt: „Közületek, a tizenkettő közül az egyik, aki velem együtt mártogatja kenyerét a tálba. Az Emberfia elmegy, ahogyan meg van írva róla az Írásban, de jaj annak, aki elárulja őt! Jobb lett volna neki, ha meg sem születik!”

A mi drága szeretett Könyvünk, a Biblia olyan könyv, ami tele van olyan történetekkel, amiben az Istennel járó emberek bizonytalan helyzetben voltak. Pontosan ezért a mai teljességgel bizonytalan világunkban a legeslegjobb könyv, amit olvashatunk, az a Biblia, a legjobb táplálék, amivel táplálkozhatsz, az Isten Igéje. Mert ez nem a sikeres emberek siker sztorijának a legjava, hanem olyan szerzők írták és olyan történetek vannak benne, ahol emberek átélték a teljes bizonytalanságot az életükben.

Úgyhogy, ha ilyen helyzetben van, és valószínűleg így van, akkor a legjobb, amit olvashatsz, az Istennek a beszéde. Az egyik ilyen példa József története 1Mózesben. Neki a testvéreivel voltak problémái. Van problémád a testvéreddel? Józsefet a testvérei elárulták. Azt kellett hallania a kút mélyén: Eladjuk vagy megöljük? Aztán úgy döntöttek, hogy eladják. Ha ránézel József helyzetére, kérdezheted: Hol van Isten? Ha viszont elolvasod a történetét, akkor látni fogod, hogy ott van Isten. Bármi történik vele, akármin is megy keresztül, ott van Isten.

A másik példa Dávid király. Uralkodik, már átment a megtöretésen, és egyszer csak arra eszmél, hogy a saját gyermeke hadsereget gyűjt ellene, hogy elhajtsa őt a trónról. Vannak gondjaid a gyerekeiddel? Dávidnak voltak gondjai! Eléggé bizonytalan helyzetbe került! Ha azonban elolvasod a történetet, akkor láthatod, hogy Isten ott van. Isten Dáviddal volt az egészben.

Aztán még egy példa Mózes. Amikor megszületett, az volt a parancs, hogy senki nem tarthatja meg a gyermekét, mert már túl sokan vannak. Úgyhogy anyukájának döntést kellett hoznia, hogy vagy odaadja a krokodiloknak, vagy egy egyiptomi mészárosnak, aki megöli. Nekem van három gyermekem, sokat jelentenek. Csak belegondolni is szörnyű, hogy milyen lenne, ha erről kéne döntenem a gyerekeimmel kapcsolatosan.

Sokszor vagyunk olyan helyzetben, hogy féltjük a gyerekeinket, jót akarunk nekik, látjuk, hogy rossz vár rájuk, ha folytatják, amit csinálnak. Könnyen lehetünk a gyermekeinkkel kapcsolatban bizonytalan helyzetben. Mózes anyukája döntést hozott: „Nem adom a mészárosnak. A folyóra teszem.” Ott volt Isten? Igen, ott volt Isten. Isten ott volt a bizonytalan helyzetben.

Még egy gyermekről szóló történet. Mária, József és a kis Jézus Betlehemben voltak. A rossz én-képpel rendelkező Heródes beijedt a nagy Királytól, a kétéves Jézustól, annyira, hogy elrendelte, Betlehemben minden gyermeket öljenek meg. Isten közbelépett, és elvezette őket, hogy meneküljenek Egyiptomba. Szörnyű történet egyébként, mert negyven-ötven gyermeket megöltek. Vannak történelmi feljegyzések is erről. Ott volt Isten? Igen, Isten benne volt.

És ott van Isten. Mert Isten az egész világmindenséget a kezében tartja veled együtt, a kínjaiddal, az örömeiddel együtt, minden személlyel együtt. Sokszor azt látjuk, hogy jó emberek kínlódnak, szenvednek, rosszdolgok történnek velük. Lehet, úgy éled meg a napjaidat most: Miért van az, hogy a gonosz győz? Hatalmas bizonytalanság van ma, de Isten mégis ott van. Isten ott van az életedben, és minden az Ő kezében van.

Teljesen bizonytalan helyzet, Jézust meg akarják ölni, titokban mennek be Jeruzsálembe, a legbensőségesebb környezetében az asztalnál Jézus azt mondja: egyikőtök el fog árulni; egyre borúsabb a légkör ott a felső szobában, és:

Márk 14:22 Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, és miután hálát adott Istennek, tört belőle, és a tanítványainak adta. …

Amit itt mond, ez az üzenet más. Jézus hozzáfűz valamit a szokásoshoz. „Figyeljetek! Itt most valami más fog történni! Most valami mást fog jelenteni. Sok páska vacsorát megettetek már, de mostantól kezdve más lesz.”

Márk 14:22 … Ezt mondta: „Vegyetek belőle! Ez az én testem!”

„Jézus! Már megint ez a negativitás! Valakinek beszélnie kell Veled! Mi az, hogy meg lesz törve? Értünk? Már megint halálról beszélsz! Te vagy az élet, nem? Ha Istentől vagy, akkor nem egyre biztosabbak lesznek a dolgok? Akkor nem a bizonytalanság felé haladunk!”

Márk 14:23-24 Azután egy pohár bort vett a kezébe, s miután hálát adott Istennek, odaadta a tanítványainak. Közben ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, amely által az Új Szövetség érvénybe lép — s amely sokakért fog kiömleni.

Aztán nem sokkal később a tanítványok szeme láttára ki is ömlött az a vér. Márk 14:26 továbbmentek a következő drámai helyszínre, Gecsemáné kertjébe. Ugye, a vacsorát azzal kezdte: egyikőtök el fog árulni Engem, a testemet összefogják törni, a vérem ömleni fog; és még rátesz:

Márk 14:27-28 Jézus ezt mondta nekik: „Ma éjjel mindnyájan elveszítitek a hiteteket bennem, és elhagytok. Mert ezt mondja az Írás: »Megölöm a pásztort, és szétszóródnak a juhok.« De miután feltámadtam – ezt ezelőtt még sosem hallották –, Galileába megyek, és előbb fogok odaérni, mint ti.”

Mit felel erre Péter? „Na jó! Jézus, elég volt a negativitásból, elég volt a borúlátásból! Tessék pozitívan hozzáállni a dolgokhoz! Állandóan csak rossz hírt közölsz. Egyiket a másik után. Mindez nem történhet meg Veled, Jézus! Mert ha Isten vagy, akkor nem a bizonytalan felé haladsz, hanem bizonyosságod lesz. Több csoda, több hit, több győzelem!” Nem ezt mondta, hanem:

Márk 14:29 Péter ezt mondta: „Ha mindenki más el is fordul tőled, én akkor sem hagylak el!”

Erre még egy rossz hír:

Márk 14:30 Jézus így felelt neki: „Igazán mondom neked: ma éjjel, mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.”

Elképesztő! Ahogy haladunk az egyre nagyobb bizonytalanság felé ezen a Földön, akár a családunkban, az országunkban, akár a társadalmunkban, a kultúránkban, Európában, a világunkban… a nyugdíjhelyzettel vagy a tandíjakkal, ahogy egyre bizonytalanabb a helyzet, itt a kérdésem: Tudsz-e bízni Istenben? Van-e hited Istenben? Amikor igazából semmi bizonyítékát nem látod az Ő tevékeny jelenlétének az életedben, tudsz-e bízni Istenben?

Amikor úgy látod, hogy nem mozdulnak a dolgok – „Nem látom kettéválva a Vörös-tengert. Nem látom potyogni az égből a fürjeket. Hiába kaparom a földet, de egy darab mannát sem találtam.” –, van-e hited egy személyes mennyei Atyában, amikor nincs látható bizonyítéka az életedben? Ez nagyon fontos kérdés, de még fontosabb az, hogy mi a válaszod erre. Mert az erre adott válasz fogja meghatározni azt, hogy mit fogsz majd tenni, amikor bizonytalanságban vagy.

Meg fogja határozni a kapcsolataidat a szüleiddel, a gyermekeiddel, a gyülekezetben lévő kapcsolatokat, a munkához való viszonyodat, a pénzhez való viszonyodat… mindent! Manapság ez a szlogen az: El kell menni ebből az országból! Én nem ezt gondolom. Nem véletlenül születtem ide. Nem véletlenül beszélem ezt az nyelvet. Azért vagyok magyar, mert Isten ebbe az országba hívott el. Amikor bizonytalanná válik a helyzet, mindegy milyen területről legyen is szó, nem opció a menekülés. Nem! Furcsa dolog ez.

Ez az én dilemmám is sokszor, mert a nyugati ember – még azok vagyunk – úgy tekint Istenre, hogy Ő a bövölködés Istene. Valahogy bennünk, a vérünkben ez az elképzelés van – ne tagadd! – „Ha Istent követem, ha olvasom a Bibliát, ha járok gyülekezetbe, ha imádkozom, ha rendben van a szívem, akkor a dolgok egyre jobbak lesznek. Isten áldása lesz mindenen. Pozitív megnyilvánulások jönnek majd az életemben.”

A helyzet azonban az, hogy ha megkérdezhetnénk azokat a férfiakat a felső szobában, és feltennék a kérdést nekik: Srácok! Mikor volt számotokra a legsötétebb pillanat Jézus követésében? Mikor volt az, amikor a legcsekélyebb reményed volt arra, hogy a dolgok jók lesznek? Mikor volt az a pillanat, amikor eltűnődtél azon: Lehet, mégsem kellett volna eldobni a halászhálót és követni Jézust.

„Mikor volt a legsötétebb óra?” Valószínűleg azt felelnék: „Akkor, amikor leültünk ahhoz az asztalhoz, és rádöbbentünk azon a helyen, hogy ez csak egyre rosszabb lesz. Nem mástól hallottuk ezt, hanem Jézus szájából. Folyamatosan hozta a rosszabbnál rosszabb híreket. Nem annyi, hogy az egyikünk el fogja árulni, hanem mindannyian el fogjuk hagyni Őt, és az egyik legszenvedélyesebb társunk, Péter személyesen meg fogja tagadni Őt. Letartóztatják, megverik, megkínozzák, vérét ontják és megölik. Ez az este volt a legrosszabb. Ekkor döbbentünk rá, hogy valószínűleg teljesen felesleges volt az egész. Semmi jelét nem mutatta az az este, hogy lesz itt valami jobb is.” Ha néhány hónappal később feltettük volna ezt a kérdést nekik, akkor bizonyára ezt mondták volna.

Ha feltettük volna ezt a másik kérdést: „Fiúk! Mikor volt számotokra az a pillanat, amikor azt láttátok, hogy Isten a legfantasztikusabb munkáját végzi? Amikor a bénát meggyógyította? Amikor Lázárt feltámasztotta? Már négy napja halott volt! Amikor a vakot meggyógyította? Szenzációs események voltak, nem? Mikor tette a legnagyobbat és a legtöbbet?”; szerintem a válaszuk az lett volna: „Ugyanazokban az órákban. Akkor, amikor úgy láttuk, hogy a legkevesebbet teszi. Amikor úgy láttuk, hogy nincs ott, hogy nincs jelen, hogy nem annyira Ura a helyzetnek. Aztán láttuk, hogy ezen legsötétebb órák alatt végezte el a leghatalmasabb munkát, amit bárki is tehetett a világtörténelemben. Azokban a legsötétebb órákban, amikor leginkább tétlennek tűnt, akkor volt a legaktívabb.”

Mert az a legsötétebb óra volt a csúcspontja a mi megváltásunknak. Azóta is ezekért az órákért adunk hálát, hogy megváltásunk van, hogy megmenekültünk, hogy örök közösségünk van Istennel. Ezek voltak a legsötétebb pillanatok is. Számunkra, a nyugati ember számára ez nehéz üzenet. Mert nem kedves sikertörténet, hanem ez egy kemény történet. Azoknak a története, akik úgy döntöttek, hogy követik Jézust. Ez a tapasztalatunk, nem?

Fogadni mernék, azóta, hogy átadtad az életed Jézusnak, nem szűntek meg a bizonytalan helyzetek. Most is van, biztos vagyok ebben. Isten amúgy a „last minute” Istene. Amikor minden a legsötétebb, akkor munkálkodik a legcsodálatosabban. Arra jöttem rá, hogy a legszebb dolgokat a legkritikusabb helyzetekből hozza ki. Ehhez kell a személyes megtöretés, ehhez kell akár egy nemzet megtöretése, és ez annál inkább zajlik, mint gondolnánk.

Amennyire sötét lehet most a helyzet, Isten annyira munkálkodik a mélyben. A kérdés az, hogy tudunk-e hinni. Tudunk-e hinni, amikor nem látjuk az Ő kezét a dolgokban? Tudsz-e bízni Őbenne, amikor nem látod, hogy Isten formálja a körülményeket, Isten formálja a szíveket körülötted? Ahogy ezekben a bizonytalan helyzetekben vagy, a hited meginog, kétségbe esel látva a körülményeidet, akkor vissza kell, hogy térj. Vissza kell térnünk ehhez az estéhez, ehhez a sötét órához, és Isten itt van! Isten a legsötétebb órákban teszi a legtöbbet.

Erre lehet azt mondani: „Igen, ez szép és jó és lelkesítő és bátorító, nagyon építő! Ösztönöz nagyon, de ettől még nem lesz munkahelyem, ettől még nem találom meg az igazit, nem segít majd a feleségemnek holnap abban, hogy megtartsa a munkahelyét, ettől még nem lesz pénz a zsebemben, hogy a csekkeket kifizessem, nem segít azon, hogy a tékozló gyermekem hazajöjjön…” Igazad van!

Teljesen igazad van. Ha erre a kérdésre – van-e hited Istenben? – a válaszod az, hogy igen, attól ezek a dolgok még nem fognak megtörténni. Viszont egyvalamire jó. Arra, hogy ha megvan ez a válaszom, akkor nem fogom életem még rosszabb döntéseit meghozni. Mert amikor elbizonytalanodunk, akkor azt gondoljuk: Most kell életem legfontosabb döntését meghozni!; és ha a sötétség és a bizonytalanság ad tanácsot, akkor meghozzuk a még rosszabb döntést, aztán a még rosszabb döntést, aztán a még rosszabb döntést…

Ha azonban megvan a válaszunk: „Igen, hiszem! Hiszem, hogy Ő valós, hogy Ő van, és a legsötétebben a legtöbbet teszi, az egész világmindenséget a kezében tartja.”; akkor ez segíteni fog abban, hogy ne hozd meg az őrült döntéseidet. Ez segít abban, hogy békességed legyen, amikor teljesen viharos az élet, segít abban, hogy Istenen tartsd a szemed, és az Ő tettein, és segít abban, hogy lásd, Ő még mindig a kezében tartja az egész világmindenséget.

„Figyelj! Könnyű neked dumálni! Te még nem mentél keresztül azon, amin én keresztülmentem.” Lehet. Nem láttam még sokat, valóban.  Van azonban egy vers, Róm 8:28 Isten mindent a javunkra munkál. Isten mindent a javára munkál annak, aki Őt szereti. Persze még mindig lehet, hogy nem annyira hatásos, amikor én mondom ezt, de ismerek egy embert, aki szintén ezt vallja teljes szívvel. Úgy hívják, hogy Richard Wumrbrand.

Romániában volt lelkész a kommunizmus idején. Tizennégy évet volt börtönben, három évig földveremben. Úgy kerülte el, hogy ne zavarodjon meg, hogy napról napra prédikációval készült, mintha másnap prédikálna. Ezekből az üzenetekből született is egy könyv. Három évig ott volt bezárva ilyen módon.

Kínozták is őket úgy, hogy szűk dobozba zárták, ami tele volt verve szögekkel. Nem beléjük verték a szöget, hanem beleállították őket a szöges dobozba, ahol napokig kellett állni. Amikor kicsit elfáradtak, akkor azokba az éles, hegyes szögekbe dőltek bele. Vagy úgy szégyenítették meg a keresztény lelkipásztorokat a börtönben, hogy egyiküket keresztre feszítették a földön, és arra kényszerítették a többieket, hogy levizeljék. Mindeközben egy másik lelkésznek Úrvacsorát kellett szolgáltatnia, ahol a vizelet és a széklet volt a kenyér és vér. Erre kényszerítették a keresztényeket néhány évtizeddel ezelőtt. Ilyenek történnek a mai nap is a világ különböző pontjain.

Richard Wurmbrand írta a könyvében – Megkínozva Krisztusért –, hogy az egyik lelkészt azzal próbálták meg arra kényszeríteni, hogy tagadja meg Jézust, hogy odavitték elé a fiát, és azt mondták: Ha nem tagadod meg, halálra verjük. Már éppen meg akarta tagadni, amikor a tizennégy éves fia azt mondta: „Apu, ne! Ennél szebb halált nem tudsz elképzelni.” Nem tagadta meg, de a szeme láttára verték agyon a fiát.

Bizonytalanság. Jézus követése. Amikor ez az ember azt mondja, hogy Isten mindent a javára munkál azoknak, akik Őt szeretik; ha ő mondja, akkor ez már tényleg jelent valamit! Az, hogy nekem nem jön meg időben a fizetésem, vagy egy-két hónapig kimarad, vagy beteg lesz a gyermekem, az ezekhez képest semmiség. Nem tudjuk, hogy mi a jövőnk akár gyülekezetként, akár nemzetként, akár társadalomkánt. Nem tudjuk.

Egyet azonban tudunk, azt, hogy habár a dolgok bizonytalanok, Isten nem az. Ő még mindig a kezében tartja az egész világmindenséget, és Isten jó és Isten mindenható és Isten jelen van az életedben, még a legnehezebb körülmények között is! Ámen.

(Az üzenetben az Igeversek a Hungarian Bible: Easy-to-Read-Version (ERV-HU) fordításból származnak.)

Kategória: Egyéb