Isten legerősebb gyengesége (János 5:19-30) & “Van, amire nem gondoltam, és megtehetném érted?”

2017 április 26. szerda  18:30

P. Kende

Az elmúlt hetekben sokat beszéltünk – nyilván nem meglepő módon – a Húsvétról és a keresztről. Ján 5:19-ben Jézus tesz egy ígéretet erre nézve. Mellesleg, tudtad-e, hogy a Biblia negyede ígéret, prófécia, a jövőről beszél, és olyan biztonsággal teszi, hogy mindig beteljesül? Ez lenyűgöző!

Ján 5:19 Jézus ekkor így válaszolt nekik: Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú önmagától semmit sem tehet, ő csak azt teszi, amit Atyjától lát, mert amiket ő tesz, a Fiú is ugyanazt teszi.

Itt látjuk Krisztus emberi voltát, hogy Ő engedelmes volt az Atyának. Ez volt a példája számunkra. Ő volt a tökéletes Ember. Nem csak teljesen ember volt, hanem tökéletes Ember – ami nagy különbség –, mert Ő engedelmes volt az Atyjának.

Ján 5:20 Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz, és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok.

Itt látjuk az Atya és a Fiú között a meghittséget, azt, hogy az Atya nem rejt el semmit a Fiú elől, megmutatja Neki, és olyan dolgokat fog cselekedni a Fiú, hogy ámulni fogunk. Igazán ez az, ami történt, a kereszt, és mindmáig ámulunk rajta. A héten bibliaiskolában erről beszéltünk. 3Móz 14:5-ben olvasunk az egyik áldozatról, amikor egy kismadarat meg kellett ölni. Ez nagyszerű kép Jézusra, a keresztre, arra, hogy Ő gyengeségben halt meg.

Azt olvassuk 2Kor 13:4-ben, hogy megfeszíttetett erőtlenségből, mindazáltal él Isten hatalmából. Ezen ámulunk igazából, hogy Jézus gyengeségben feszíttetett meg. Gyengeségben végezte el értünk a legnagyobb dolgot, amit tehetett.

Amikor csodákat tett, akkor lehet, hogy hatalmasnak tűnt. Amikor tömegek követték, akkor lehet, hogy befolyásosnak tűnt. Amikor nagy emberek jöttek hozzá, hogy kérdezzék valamiről – Hogy van ez vagy az? –, akkor bölcsnek tűnt. Amikor azonban a kereszten volt, akkor bolondnak, jelentéktelennek, gyengének tűnt. Amikor a kereszten volt, akkor gyengeségben halt meg. Úgy, mint az a kismadár. Nem volt ellenállás – így volt Jézus. Gondolj bele, a leghatalmasabb munkát úgy végezte el, hogy abszolút gyenge volt. Miért csinálta Isten ezt így?

1Kor 1:25 Mert Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és Isten erőtlensége erősebb az embereknél.

Ezt akarta Isten megmutatni nekünk. Jól megmutatta nekünk a keresztnél. Igazán ezért ámulunk mindmáig: Hogyan lehet, hogy valaki, Aki gyenge volt, ennyire hatalmas dolgot végzett? Mi fordítva gondolnánk: Csak nagy erővel lehet nagyon erős, nehéz dolgot elvégezni. Azt látjuk az életünkben, és Isten tanít minket erre, hogy ez nem így van. Ránézünk egy testvérre, azt látjuk, hogy gyenge, és azt mondjuk: „Ebből sem lesz semmi! Gyenge.” Ránézünk egy emberre, egy alkoholistára, egy magányos emberre, egy gyűlölködő emberre, és azt mondjuk: Na, ebből sem lesz semmi! Tényleg? Honnan tudod?

Krisztus a legnagyobb munkáját abszolút gyengeségben végezte el. Nem volt akkor semmi ereje, semmi bölcsessége, semmi dicsősége, semmi tisztelete, senki nem szerette, mindenki elhagyta. Micsoda gondolat: még az Atya is hátat fordított Neki! Teljesen egyedül volt. Teljesen megvetett volt! Még az Atya is megvetette, elfordult Tőle. Azt mondta: Ezzel nem tudok közösségben lenni. Ez volt a Fiú munkája gyengeségben, de erősebb volt, mint a legnagyobb, amit mi tenni tudunk.

Vedd a legnagyobb emberbarát jó cselekedeteit, és össze tudod-e hasonlítani Krisztus nagy munkájával? Vedd a legnagyobb, legerősebb diktátornak, a legnagyobb hódítónak a munkáját – Nagy Sándor, Timur Lenk… –, össze tudod-e hasonlítani azzal, amit Krisztus tett? A válasz az, hogy nem. Gyengeségben elképesztő erővel végzett el valamit. És mi van veled?

Hányszor mondjuk azt a szívünkben: „Ó, nekem nem megy. Ez nem megy sehova.”? Megpróbálok két egyszerű gondolatot összeilleszteni, de nem lesz belőle semmi. Tényleg? Biztos, hogy nem megy sehova? Tényleg azon múlik, hogy mennyire vagy erős? Tényleg az fog számítani, hogy mi az, amit meg tudsz csinálni? Itt azt olvassuk: az Atya ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd Neki, hogy csodálkozzatok. Ez történt velünk.

Máig azt mondjuk: „Ah, a kereszt lenyűgöző! Hogy volt képes egy ekkora vereség ekkora győzelemnek bizonyulni? Hogy történhetett ez?” A te életedben, és az enyémben is Krisztusban, a Szent Szellemben, az Ő hatalmában ez megtörténik velünk. Nem tudunk összeilleszteni két gondolatot, és aztán mégis bölcsesség jön ki a szívünkből. Azt kérdezzük: „Mi van? Mi történt?” A Szent Szellem munkája az életünkben.

Tényleg tudod, hogy a gyengeséged azt jelenti, hogy nem történhet Istennel semmi az életedben? Tényleg jól tudod? Igazából számít, hogy te hogyan méred, hogy te gyengeségnek méred-e, vagy erőnek? Hadd kérdezzem így: Voltál-e már úgy, hogy egy területen tudtad, hogy erős vagy, és ott buktál el? Sokunkkal megtörtént ez. Tényleg, mit tudom én? Nem így kell gondolkodnom, hanem itt a kérdés: Mutat-e nekem valamit az Atya? Ha igen, akkor járok abban, és én fogok csodálkozni a legjobban. Ez a gondolatunk.

Ján 5:21 Mert ahogyan az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is, akiket akar, életre kelt.

Ezt már sokszor említettük: Milyen alázat van Istennél! Úgy látszik, Isten nem érzi úgy, hogy Neki bizonyítania kell bármit. Nem hiszem, hogyha ezen a világon bárki azt mondaná: Isten nem létezik.; akkor Isten a trónján meghökkenne, és kételkedne: Lehet, hogy tényleg nem létezem? 🙂 Nem hiszem, nem látjuk ezt. Ez azt is jelenti, hogy Neki nem kell bizonyítania, hogy Ő tud alázatos lenni. Ő azt tudja mondani: Fiam, Tiéd minden ítélet.

– Várj csak! Te vagy az Atya, nem?

– Igen, de Ő az Én Fiam. Fiam, Tiéd az ítélet. Fiam, Tiéd az üdvösség munkája.  Szent Szellem, Tiéd a munka ebben a korszakban a Gyülekezetben, és a világban minden országban, hogy emberek megtérjenek. Szent Szellem! Ez a Tiéd.

– Várj! Nem úgy van, hogy az Atya van feljebb, aztán a Fiú, aztán a Szent Szellem?

Lehet így beszélni róla, de valójában nincs ilyen különbség. Mert azt látjuk, hogy Ők egy értelemben mind alávetik Magukat Egymásnak. Ez lenyűgöző! A Fiú az, Aki ítél. Erre mindjárt visszatérünk, csak egy pillanatra ugorjunk a 30. versre, ahol hasonlót mond Jézus:

Ján 5:30 Én semmit sem tehetek magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.

Mit látunk itt? Az Atya és a Fiú egységét. A teljes egységüket látjuk. „Én semmit nem tehetek…” – a Fiú cselekedetben egy az Atyával. Ők azonosak, egyféleképpen cselekszenek. „amint hallok, úgy ítélek…” – egy gondolkodásuk, egy elméjük van. Egységük van ebben is. Aztán Jézus azt mondta tökéletes emberként: Atyám, a Te akaratod az Én akaratom. Teljes egységben voltak. Jézus egysége az Atyával a szívben volt, és tökéletes volt.

Nekünk ez nem megy ilyen jól. Észrevetted? 🙂 Ha hívő vagy már legalább egy napja, akkor valószínűleg igen. Ez nem megy nekünk tökéletesen. Hol van a mi egységünk az Atyával?  A Szent Szellemben. Én nem alapozhatok semmit az én szívemre. Nem mondhatom azt: Én így érzem jónak. Nem! Hanem: „Atyám, a Szellemben kell járnom. Szent Szellem, tölts be engem! Mert Benned kell járom!”

Megtörténik emberekkel, hogy hívők a szívüket fölé rakják Isten gondolatainak. Vannak benyomásaim, álmaim, látásaim, és aztán fölé teszem Isten Igéjének. Csinálok valamit, aminek semmi köze Isten gondolataihoz. Miért? Azért, mert azt gondolom: Az én szívem biztos rendben van. Ez önámítás! Isten óvjon meg minket ettől! A Szent Szellemre van szükségem, arra, hogy a Szellem beszéljen hozzám az Igében, és objektíven beszéljen hozzám. Erre van szükségem. Nem emelhetem a saját szívem gondolatait fölé az Ő Igéjének!

Mi történt itt? Jézus azt mondja: Ahogy hallok, úgy ítélek. Mi a mi bajunk? Fordítva vagyunk: úgy hallok, ahogy ítéltem. Ha eldöntöttem valakiről, hogy gonosz, ha megítéltem, akkor mi történik ezután? Az az ember üdvözöl: Örülök, hogy látlak!; én pedig rosszat feltételezek ez mögé. Ugyanígy, amikor azt mondja: Jézus szeret. Miért? Mert úgy hallok, ahogy ítéltem. Ez probléma. Ezért nem hallgathatok a szívemre. Ezért kell vigyáznom az ítélettel.

Pál annyira nagyszerűen elmondta ezt nekünk:

1Kor 4:5 Azért idő előtt semmit se ítéljetek, amíg el nem jön az Úr, aki világosságra hozza a sötétség titkait, és megjelenti a szívek szándékait. Akkor mindenki Istentől kapja a dicséretet.

Azt mondta, hogy vigyázzunk az ítélettel. Ez az, amiről beszélünk, hogy alázat van a szívemben. Miért? Mert tudom, hogy hibázom, tudom, hogy elnézem, tudom, hogy elrontom, tudom, hogy nem bízhatok magamban ilyen módon. Azt kell mondanom: „Atyám, Te tudod! Atyám, Neked van jó terved. Atyám, Neked van jó akaratod. Taníts engem az Igédből! Az Igéd teljességéből! Mutass meg nekem dolgokat. Igazítsd ki a szívemet.”

Mondunk bizonyos dolgokat, beszélünk meggyőződésekről a gyülekezetünkben, a Szolgálatunkban, és ezek a Bibliára vannak építve. Lehet, hogy tévedünk? Persze, hiszen emberek vagyunk, de: Nézzük meg a Bibliát! Beszéljünk róla, hogy miért mondjuk azt, miért mondjuk így vagy úgy, hogy miért beszélünk így az alkoholról, hogy miért beszélünk így az abortuszról, miért beszélünk így a válásról, miért beszélünk amúgy gyülekezetekről, miért beszélünk úgy az imáról… Ezért, mert a Biblia az alapunk.

Ján 5:22 És az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet is teljesen a Fiúnak adta át,

Jel 20:11-ben olvasunk egy nagy fehér trónról, ahol ítélet lesz. Azt olvassuk, hogy ül azon a trónon valaki, és annyira hatalmas, annyira rettenetes lesz, hogy elmenekül az ő tekintete elől az ég és a föld. Nagyon sokan félnek a haláltól – mi sem vagyunk nagyon lelkesek –, de nem a halál a nagy kérdés. Miért? Azért, mert mindenki fel fog támadni.

Ján 5:28-29 Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek. Akik a jót cselekedték, feltámadnak az életre, akik pedig a gonoszt művelték, feltámadnak az ítéletre.

Egy nap mindenki feltámad, ebben nincs kérdés. Nem ez a kérdés, hanem az, hogy melyik feltámadás lesz a tiéd. Életre vagy kárhozatra? Életre vagy halálra? Örök életre vagy örök halálra? Jel 20:6 Áldott az, akinek része van az első feltámadásban, az élet feltámadásában. Mert rajta nincs ereje a második halálnak. Erre van szükségünk. Jézus ezt ígérte nekünk.

Ha esetleg még nem ismered Őt, tudnod kell, hogy Jézus nagyon világosan megígérte: Ján 6:39 Én feltámasztom őt az utolsó napon; Ján 6:50 nem fog meghalni; Ján 6:57 hanem élni fog; Ján 6:51 örökké élni fog. Ez Jézus ígérete minden ember számára. Ez az ígéret, és ez az, ahogy az ítélet meglesz. Ismered-e a Fiút? Jézus el is mondja ezt:

Ján 5:24-26 Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem jut ítéletre, hanem már átment a halálból az életre. Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának hangját, és akik hallják, élni fognak. Mert ahogy az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában,

Mit látunk itt? Azt mondja, akik hallják az Ő beszédét, azok életre kelnek. Itt arról van szó, hogy amikor valaki nem hisz Jézusban, annak a szelleme halott, annak nincs élete Isten előtt. Amikor hisz Benne, akkor feltámad szellemileg, akkor kap egy új életet. Akkor szellemileg feltámad. Van egy szellemi feltámadása. Életre kel Istennel.

Emlékszem, amikor beszélgettem valakivel, nem volt hite, és csak kérdezte: „Hogyan? Hogyan…? Hogyan…?” Aztán beszélgettünk, és láttam, amikor megragadta Isten őt. Akkora öröm volt látni ezt! Aztán lett hite, lett új élete, és ma más a gondolkodása, más a szíve. Miért? Azért, mert ennek a valósága már ott van a hívőben. Mi nem úgy vagyunk, hogy várjuk majd a feltámadást, hogy talán, majd… Nem! Ez már megvan bennünk, ha hívő vagy Jézusban.

Ezekben a versekben olvassuk, hogy egy értelemben ez ilyen egyszerű: aki az Én beszédemet hallja, és hisz, annak örök élete van. Olyan sok ember annyi kérdést tesz fel, és sok tanítás van, amely azt mondja: „Nem vagy hívő, ha ez hiányzik. Ha az hiányzik, nem vagy hívő.” Itt az egyszerű kérdés: Hiszel-e? Ilyen egyszerű. Bíztál Benne? Rábíztad magad Jézusra? Mi Isten munkája? Ján 6:29 Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, Akit Ő elküldött.

Nem azt mondja: „Ha csodák történtek az életedben, akkor hívő vagy. Ha nyelveken szóltál, akkor hívő vagy. Ha teljesen szent vagy, akkor hívő vagy. Ha nem fested a körmödet, akkor hívő vagy. Ha gyümölcseid vannak, akkor hívő vagy.” Nem mondja ezt. Azt mondja, hogy aki hisz Őbenne, annak örök élete van. Nagyon sok törvénykezés van, de ne dőlj be annak, ami kötelékbe tenne téged ok nélkül. Mert ha hittél Jézusban, akkor van egy szellemi feltámadásod, szellemi újjáéledésed.  Ez az, amire szükségünk van.

Valaki azt kérdezheti: Miért csak Jézus? Ján 5:26-ban van erre válasz, hogy a Fiúnak élete van Önmagában, ahogy az Atyának is élete van Önmagában. Habár ezt nem mondja sehol a Biblia, de úgy gondoljuk, hogy a Szent Szellemnek élete van Önmagában. Akkor velünk mi van? Mi kicsit másként vagyunk. Nekünk nincs életünk magunkban. Isten az, Aki öröktől örökké egyedül létezik. Öröktől örökké. Ez más, mint mi vagyunk. Minekünk úgy adta az életet egy ponton, és nem önmagunkban van. Ezért van szükségem arra, hogy Jézusban legyek. Mert Őbenne van élet, ami örökkévaló. Ha nem vagyok Őbenne, akkor egy nap az élet, amivel születtem, az kevés lesz. Azt hiszem, a mentőcsónak jó kép erre. Vagy beszállok, vagy nem. Ez igazán a képe.

Hadd fejezzem be ezzel:

Ján 5:23 hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki elküldte őt.

Sok ember fogja azt mondani: Ó, én hiszek Istenben! Ez nagyszerű, de nem ez a nagy kérdés, hanem hogy hiszel-e abban, Akit Ő elküldött. Megragadod-e az Ő kinyújtott kezét Jézusban? Elfogadod-e az Ő ajándékát? Jak 2:19 Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed, de ez nem elég! Az ördögök is hiszik, és rettegnek. Ha egyistenhívő vagy, az jelenteni fog valamit az életedben, de ha nem hiszel személyesen a személyes Megváltóban, akkor igazából nem tiszteled Istent. Lehet, hogy azt hiszed, hogy igen, de ne élj ebben a hazugságban, hanem higgy Jézusban. Ámen.

 

P. Farkas Laci

Hallottam egy történetet egy képregényből, ami Magyarországon nem annyira ismert, de úgy tudom, hogy az USA-ban nagyon népszerű. Ebből való a történet, ami két testvérről szól. A nővér azzal kezdte az öccsének: Képzeld, ma nagyon rosszul érzem magam. Amint hallotta ezt a testvére, azt felelte neki: „Gyere, csak ülj le! Nézzünk egy filmet! Hozok neked harapnivalót. Reméljük, jobban fogod érezni magad.” A fiú megtett mindent, aztán megkérdezte a nővérét: Van még bármi, amire nem gondoltam, és megtehetném érted? „Igen, egy dologra nem gondoltál: nem akarom magam jobban érzeni.”

Ez egy nagyon beszédes történet a hozzáállásról. Segíthetünk másoknak, és ha van rá módunk, akkor tegyük ezt, de nem hozhatunk döntést mások helyett. Mégis ott van ebben a szív, ami nagyon tetszik nekem. Mert Isten is ugyanilyen velünk. Neki is ugyanez a gondolata: „Van-e bármi, amire nem gondoltam, és azt megtehetném érted? Add Nekem ezt a lehetőséget, és ezen keresztül megmutatom Magam neked. Ezen keresztül megmutatom a szeretetemet neked, és te bízni fogsz Bennem.”

Luk 18-ban látunk egy másik történetet egy asszonyról, aki élt ezzel a lehetőséggel. Ismerjük ezt a történetet. Ennek az asszonynak volt egy ellensége, és igazságot szeretett volna vele szemben. Ment a hamis bíróhoz, akiről tudjuk, hogy nem félte Istent, és az embereket sem becsülte. Lehet, hogy mi már félúton leállítottuk volna az asszonyt, és azt mondtuk volna: „Reménytelen! Ne is menj oda hozzá. Nem fog meghallgatni. Úgyis el fog küldeni.”

Igazából ez is történt, tényleg elküldte a hamis bíró az asszonyt, de ő nem adta fel, hanem újabb lehetőséget akart neki adni. Újra ment hozzá. Aztán megint elküldte, de aztán a bíró megelégelte, és azt mondta: „Rendben, akkor elbánok az ügyével. Elegem van abból, hogy a nyakamra jár állandóan.” Ez az asszony megtapasztalta, ha lehetőséget ad, akkor bánni fognak az ügyével. Nem adta fel. Nem olyan volt, mint az a nővér, aki igazán nem adott erre lehetőséget.

Isten nem hamis bíró, hanem Igaz Bíró. Igazán látja az életedet. Igazán ítéli meg az életedet. Hozzá odaviheted a te ügyedet, és mindig ugyanaz a szíve Neki: „Tehetek valamit érted, amire nem gondoltam? Amire szükséged van, megadhatnám neked? Idehoznád Nekem azt?” És Isten csak vár.

Nagyon érdekes, hogy igazából Ő az, Aki lehetőséget adott nekünk. Ám amint éljük az életünket, úgy tűnik, hogy mi adunk Neki lehetőséget, hogy Ő megmutassa Magát. Bármikor meg tudná mutatni Magát rendkívüli módon. Az Írásban látjuk ezt. Az előbb említve volt, hogy amint megmutatta Magát, mennyire csodálkoztak Rajta. Máté 7. végén azt mondja, hogy ahogyan Ő tanított, azon álmélkodtak, azon csodálkoztak. Az nem olyan volt, mint az Írástudóké. Az nem csak egy jegyzet volt, az nem csak egy ismeret volt, hanem abban élet volt. Képes volt eljutni a szívig, ahogy mondja az Igéről, hogy az Ige élő és ható, és képes eljutni a legmélyebbre is.

Olyan egyszerű történeteket használt ehhez! Annyira bámulatos! Máté 7. végén gondolkodtam ma, hogy ennél egyszerűbb történetet már nem is lehetne mondani. A homokra épített ház és a sziklára épített ház – nagyon egyszerű, mégis képes arra, hogy megmutassa a különbséget. Képes arra, hogy leleplezze valakinek a szívét, hogy ő melyikre építette a házát. Aztán képes, hogy vágyat adjon arra, hogy ha esetleg nem a sziklára építette, akkor hozzon egy döntést: Arra akarom építeni a házamat! Álmélkodtak ezen, ahogy mi is. Képes volt elképesztő helyzetekben megszólítani minket, és kitartani, és újra és újra mondani: „Van valami, amire nem gondoltam, amit tehetek érted? Idehoznád Nekem? Szeretnék bánni az ügyeddel.”

Az elmúlt időben megismertünk egy lányt Győrben, akit korábban nem ismertünk. Az ottani Örömhír iskolába járt. Egyik nap, ahogy a szülinapjára akart hazamenni, kilépett az iskolából, de egy autó elé. Sokan ismerjük a történetét, imádkoztunk érte. Mostmár jobban van. Nemrég meglátogattuk őt néhány tinivel. Annyira meg volt törve, annyira gyenge volt. A nővére azt mondta, hogy kicserélték ezt a lányt. Eddig pörgött, bár egy éve már hívő, de most csak annyira gyenge, csendes és megtört.

Ezen gondolkodtam, hogy vajon ez a lány fel tudott erre készülni, ami történt vele. Vajon oda tudja adni ezt Istennek? Nem tudom. Valószínű, hogy Isten most munkálkodik a szívében. Imádkozzatok érte, mert fizikailag gyógyul. Most fog mankókat kapni, és kezdhet tanulni járni. Rövidesen kint lesz a kórházból, de a szívében is gyógyulnia kell. Ezen gondolkodtam, hogy vajon meg fogja-e hallani ezt így Istentől: „Van valami, amire nem gondoltam, amit tehetnék érted? Az ügyedet idehoznád Hozzám? Mert Én nem hamis bíró vagyok, hanem az Igaz Bíró.”

Róm 8:32 Aki az ő tulajdon Fiát nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk mindent vele együtt?

„Lehet, hogy gyenge vagy. Lehet, hogy képtelen vagy arra, hogy odaadd Nekem azt, ami ott van a szívedben. Csak adj Nekem lehetőséget! Add Nekem, hogy hadd törődjek az ügyeddel, hogy megmutatkozhasson az, hogy Én ki vagyok az életedben.”

Amikor ott voltunk, kérdeztük a nővérét: Te hogyan élted meg ezt? Azt mondta: „Az volt a legnehezebb, amíg nem ébredt fel, amíg nem beszélt. Az nagyon nehéz volt! Mostmár beszél. Mostmár tudunk kommunikálni.” Ez a történet kihívta az egész családot, az egész iskolát. Ennek a lánynak messze híre lett, és az ő hitének, ahogy Róm 1. mondja. Ezt kérdezte, amikor hallotta, hogy megyünk hozzá látogatni: Most híres lettem? Írtuk neki, hogy egy módon igen. „A hitednek az egész világon híre van.” El tudod ezt képzelni valakiről, aki gyenge?

Lehet, hogy ennek a lánynak egy nagyon nagy dolgot kell odaadni lehetőségként Istennek. Ahogy itt vagyunk most, lehet, hogy nekünk nincs ekkora nagy dolgunk, csak valami, ami jóval kisebb, kevesebb, de mégis ugyanaz az Isten azt mondja: „Van valami, amire nem gondoltam, amit tehetnék érted? Idehoznád Nekem? Szeretnélek megáldani.”

Ámen.

Kategória: Egyéb