Isten kezdeményezései az emberi történelemben

2015 január 18. vasárnap  18:00

Most végigmegyünk az emberi történelmen Isten szempontjából.

Először lássunk néhány kérdést! Hoztál-e tehenet, hogy valamelyik pásztor feláldozza azt az istentiszteleten? Pedig 3Móz 4-ben világosan elmondja az Írás, hogy hozz állatot áldozatra. Az elmúlt év hetedik hónapjában építettél-e pálmaágakból kis házat, hogy abban lakj? Nem? Pedig 3Móz 23-ban benne van.

Hány papunk van a gyülekezetben, akiknek az a szolgálatuk, hogy közvetítsenek közted és Isten között? Nyilván nincs egy sem. Miért? Mert 1Pét 2:5,9-ben mindannyian papok vagyunk, akik hiszünk Krisztusban. Miért nem hoztál állatáldozatot? Talán nem vagy engedelmes a Bibliának? Lehet, de nem hiszem. Nem ismered az Írást esetleg? Azt hiszem, hogy ez mindnyájunkra igaz, de mindannyian tanulunk. Erre van a bibliaiskola, erre van az istentisztelet, erre van a közösség, a beszélgetések.

Miét nem csináljuk ezeket, amiket elmondtam? A válasz az, hogy azért, mert – ne ijedj meg! 🙂 – diszpenzacionalista vagy. Ez nem betegség, ebből nem kell kikúrálni senkit. 🙂 Ez csak azt jelenti, hogy felismerjük, hogy a Bibliának különböző időszakai vannak, hogy Isten a különböző időkben másként bánt az emberekkel. Vannak hívők, akik ezzel nem értenek egyet, de a gyakorlatban mindenki egyetért ezzel, mert senki nem csinálja azokat, amikre az elején rákérdeztem.

Az emberi történelem nagyon másként kezdődött, mint ahol most vagyunk. A hely, ahol kezdődött, az nagyjából tökéletes volt. Úgy értem, nem voltak zajos szomszédok 🙂 – mert egyáltalán nem voltak szomszédok –, Évának nem kellett aggódnia, hogy Ádámot a munkahelyén valami csinosabb nő lecsapja a kezéről :-), és nyilván nem voltak kozmetikumok a nők számára, mert nem volt arra szükség. 🙂 Még egy dolog, amiből jól látszik, hogy tökéletes volt a hely: nem volt egyetlen cipőbolt sem. 🙂 Szerintem ez tökéletességet jelöl. 🙂

Az Éden kertje nem abban különbözött leginkább a mai naptól, hogy a körülmények mások, hanem a szív a különbség. Ugyanis amikor az ember elveszítette azt a helyet, akkor nem elsősorban a helyet veszítette el, hanem a legnagyobb különbség az, hogy ott az ember ártatlan volt. Ez nem tartott sokáig, de sokat tanulunk ebből a két és fél fejezetből. Úgy értem, hány üzenetet hallottunk már erről?

Aztán az ember elbukott, 1Móz 3:6. Az ember lázadni kezdett Isten ellen, és elveszítette az ártatlanságát. Az embernek ez a gondja megvan ma is. Úgy értem, az ember nem volt szent, de még nem volt benne hiba. Még nem volt megpróbálva, még nem volt soha megkísértése. Amikor meg lett próbálva, akkor az ember elbukott.

Lehet, hogy tagadod ezt, lehet, hogy azt gondolod, hogy az ember alapvetően jó, de óvva intelek, ha úgy nevelnéd fel a gyerekedet, hogy ő alapvetően jó, és csak hagyni kell, hadd csinálja, amit akar, akkor valószínűleg szörnyeteget nevelsz. Miért? Azért, mert amikor egy gyerek megszületik, teljesen önző, teljesen kizárólagos.

Úgy értem, a gyermek ki akarja sajátítani anyját, „apa menjen innen!”, és fordítva, amikor apával játszik, akkor „anya menjen innen!” Csak várj, amíg lesz egy testvére! 🙂 Mint ahogy mindannyian ilyenek voltunk. Az első szavak, amiket megtanulunk: még, enyém… Az embernek szüksége van arra, hogy legyenek határok, hogy legyenek szabályok. Az embernek szüksége van erre!

És az embernek szüksége van sok szeretetre, persze! Nem arról beszélek, hogy az ne kéne. Voltak ilyen emberek, akik keresték az örök élet, az örök fiatalság forrását, elhajóztak messzire emiatt, de ez nem földrajzi kérdés, hanem az ember szívének a kérdése. Még ha meg is találnánk ma az Éden kertjét, szerintem csak kivágnánk a fákat, eladnánk a virágokat…

Még ha meg is találnánk a tökéletes környezetet, nem tudnánk abban boldognak és megelégedettnek lenni. Mert a szívünkben van probléma. Igazából vannak ma is, akik keresik ezt. Nem földrajzilag, nem ülnek hajókra, hogy keressék, hanem egy laboratóriumban igyekeznek megtalálni a választ arra, hogy az ember örökké éljen. A probléma viszont az, hogy ez is csak egy délibáb, és nem tudom elérni. Az ismeret sem adja meg nekem, mert a szívem nem változik. Az még mindig bukott.

Azután, hogy az ember elbukott, 1Móz 3:7-től Isten másik módon kezd bánni az emberrel. Az élet fája kikerült a képből. Oda az ember nem mehet vissza, nem találhatja meg. Isten azonban rábízott valamit az emberre. 1Móz 4:7-ben azt mondja: „Ha jól cselekszel, akkor az talán nem lesz kedves? Ha nem cselekszel jól… A bűn az ajtódnál vár rád, uralkodj rajta!”

Isten azt mondja az embernek: neked van felismerésed, van lelkiismereted, tudod, mi a helyes, tudod, mi a helytelen. Az ártatlanságnak vége. Azt mondja Isten: „Figyelj! Legyél felelős! Ne engedj a vágyadnak, a bűnödnek! Ne engedj ezeknek! Ez nem így működik. Az nem hoz neked semmi jót.” Isten másként bánik az emberrel, és ezt a kort úgy hívjuk: a lelkiismeret kora.

Ez sem tartott sokáig. 1Móz 4:8-ban – 1 verssel később – ugyanez az ember meggyilkolta a testvérét. Nyilvánvalóan nem képes, hogy megálljon ebben. Csak két fejezettel később, 1Móz 6:5-ben azt olvassuk, hogy az ember szívének gondolata folyamatosan gonosz. Mindenkié. Ez a gond. Isten azt mondja: nem működik. Jól hangzik a lelkiismeret, de nem működik.

Igazából, ahogy végignézünk az emberi történelmen, azt látjuk – egy értelemben ez tragikus –, hogy az ember mindig elbukik. Isten mindig kezdeményez, de az ember mindig elbukik. Van azonban egy jó hír ebben az egész tragédiában, mert JSir 3:22-23-ban azt olvassuk, hogy az Ő irgalma új minden reggel. Lenyűgöző módon Istennek mindig van újabb gondolata, mindig van új kezdeményezése. Talál módot megint, ahogy kimutathatja a szeretetét. Annyira-annyira jelentős az életünkben és a mindennapjainkban, hogy ezt értsük!

Nagyon sok helyzetet láttam, ahol egy férfi föladja, és a felesége felé nem kezdeményez tovább szeretettel, mert: Ezt már nem lehet helyrehozni! Ez az egyik ok, amiért még mindig házas vagyok tizenhét év után, hogy láttam Isten példáját, hogy nem szűnt meg kezdeményezni szeretetben. Minden katasztrófa után újra és újra megteszi.

A házasságomban volt sok katasztrófa. Olyankor mit csinálok? Hanyatt esem, és mint az oposszum halottnak tettetem magam? 🙂 Ez az, amit sok férfi csinál, hogy passzív. Isten azt mondja: „Az Én képemre alkottalak! Kövess engem! Kezdeményezz szeretetben, ahogy Én is tettem.” Ah, de utálom ezt mondani! 🙂 Mert én is ott vagyok sokszor, és legszívesebben azt mondanám: „Én most inkább csak passzív szeretnék lenni, és magamba fordulni. Hagyj engem békén!” Isten azonban mindig újra kezdeményezett.

Itt is így van, Isten újra kezdeményez. Új módon kezd bánni az emberrel. Az özönvíz után 1Móz 8:14-től kezdve Isten új módon bánik az emberrel. 1Móz 9:6 az embernek felelőssége van a másik ember előtt. Miért csinálja ezt így Isten? Azért, mert az embernek van lelkiismerete, de nem eléggé felelős azáltal. A másik ember előtt van egy plusz felelősség. Isten így csinálja a dolgot.

Említettük az ártatlanságot, az kinn van a képből, azt nem lehet alkalmazni. A második dolog az a lelkiismeret volt. Azt látjuk itt, hogy Isten épít erre. Ad egy komolyabb meghatározást, nagyobb felelősséget az embernek. Azt mondja neki: „Figyelj! Felelős vagy a másik ember előtt.” Ezt az időszakot úgy hívjuk, hogy az emberi kormányzás időszaka. Ez azt jelenti, hogy az embernek joga van felelősségre vonni a másikat.

Viszont ez sem volt elég. A gonosz ott van az ember szívében, és az embernek szüksége volt egy pontosabb dologra. Istennek volt egy terve, ami az volt, hogy megmutatja Magát nekünk. Nem akárhogyan, hanem személyesen. Ahhoz, hogy személyesen megmutathassa Magát, ahhoz elhívott egy népet Magának. Ez a negyedik ilyen időszak.

Isten tesz egy ígéretet, 1Móz 12. Itt azt látjuk 1Móz 12:1-ben, hogy Isten azt mondja Ábrámnak: Hagyd el a saját országodat, a saját népedet, a saját rokonságodat, a saját atyád házát. Aztán Isten tesz neki egy ígéretet: „Nagy nemzetté teszlek téged, és megáldalak téged, és naggyá teszem a neved. Ennél még több, áldássá teszlek téged. Te áldás leszel mások számára.”

1Móz 12:3 Megáldom azokat, akik téged áldanak, és megátkozom azt, aki téged átkoz. Megáldatik benned a föld minden nemzetsége.

Ez az ígéret. Ez az ígéret hatalmas áldás nekünk. Mert Róma 3:1-2-ben azt olvassuk, hogy az ő elhívásuk nagy áldás nekünk. Mert rajtuk keresztül kaptuk az Írásokat, rajtuk keresztül kaptuk az Ószövetséget, rajtuk keresztül jött a Messiás. Úgyhogy ők nagy áldás, ahogy Isten megígérte.

Ábrám engedelmeskedett Isten hívásának. Járt az ő elhívásában, ahogy az előző üzenetben beszéltünk erről (2015.01.18. de. P. Kende: Istennek van elhívása – személyesen neked), aztán áldássá lett. Isten őket hívta el, de bármilyen nemzetet hívott volna el – magyarokat, oroszokat, amerikaiakat, cseheket… –, Sátán gyűlölné azt a nemzetet, és azokat is, akik velük gondolkodnak. Ezért van, hogy sokan átkozzák, gyűlölik Izraelt minden más ok nélkül; csak azért, mert Sátán gyűlöli őket. Mi nem csatlakozunk ehhez, mert olvastuk 1Móz 12:3-at, és tudjuk, hogy ők áldás számunkra.

Az ígéret Gal 3:19-ben igazából Krisztusról szólt. Azért, amit Isten mondott Ábrámnak: Áldássá teszlek téged. Hogyan? Úgy, hogy Ábrámnak lett egy leszármazottja, Akit Jézus Krisztusnak hívtak, és Ő lett a Megváltónk, mindnyájunké. Minden népé. Azt olvassuk Gal 3:19-ben: addig, amíg a mag el nem jő. Ez kicsoda? Ez a mag Krisztus.

A törvény mire való? Azt olvassuk ugyanott, hogy azért lett hozzáadva, mert voltak vétkek. Úgyhogy Isten azt mondta: Adok további meghatározást. Ez az ötödik időszak, és kezdünk közeledni a mi időnkhöz. 2Móz 19-ben Isten átadta a mózesi törvényt az embernek. Ez a bűnök miatt volt. Ami azt jelenti, hogy kellett egy keret, amihez az ember igazodhat. Lehet, hogy ez kicsit érdekesen hangzik neked, de ne zavarodj össze.

Arról beszélünk, hogy Isten minden időszakban ad felelősséget az embernek, rendelkezik valamiről. Elmondja, hogyan csináljuk. Az újszövetségi görög szó erre az oikonómia, ami a háznak a rendjét jelenti. Ebből ered az ekonómia szavunk, ami a gazdaságtan, a gazdaság szabályai. Isten rendelkezik valahogyan, és aztán azt mondja: Felelősek vagytok érte. Kezdeményez az ember felé. Egy értelemben nyit egy ajtót, és ez az, amiről beszélünk.

Az emberiség a történelme során minden időszakban – ez az öt dolog, amiről beszéltünk eddig – meg lett próbálva, és mindegyikben elbukott. Igazából mindegyiket elrontotta. Ádám és Éva lázadt Isten ellen. Egy dolog volt, amit nem volt szabad tenni, minden mást igen. Melyiket tették meg? Tudjuk, hogy azt az egyet. A lelkiismeret korában az ember elbukott. Minden szív gonosz lett.

Mi van a törvénnyel? Megtartotta a törvényt Izrael? Hát, nem. Nem sikerült. Figyelj! Ez jelent valamit nekünk ma. Amikor valaki azt mondja: „Adj nekem egy tökéletes környezetet, és akkor minden rendben lesz!” – nekem ezt ugyan mondhatod, büszkén és lekezelően… Mondd csak nyugodtan! „Ha minden jó lenne az életemben / ha az a semmirekellő férjem dolgozna / ha nem hagyott volna el / ha nem bántottak volna gyermekkoromban…” Persze, nem kicsinylem le ezeket, mert ezek komoly és fájdalmas dolgok, de ne hidd, hogy ha minden tökéletes lenne, akkor tényleg működne a dolog.

Tudod, miért? Mert Isten egy nap az ilyen embernek azt fogja mondani: „Nézd csak meg! 1Móz 2-3-ban már megpróbáltuk. Minden tökéletes volt, és az ember mégis elbukott. Úgyhogy ez nem működik. Ezt tudnod kell!” Elolvashatod a történetet. Az lehet, hogy tudatlan vagyok. Ha a sötétben egyszer nekimegyek a falnak, az egy dolog, de utána valószínűleg nem hátralépek kettőt és nekiiramodok :-), mert tudom, hogy ott a fal, hanem óvatosan kitapogatom, és keresem a végét, a kijáratot vagy a villanykapcsolót.

Isten ezt okkal csinálta. Azt mondja nekünk: „Nézz vissza rá! Vedd észre, hogy ez mit jelent!” A másik a lelkiismeret, amikor az emberek azt mondják: „Megteszek minden tőlem telhetőt az ügyben. A legjobbat próbálom tenni, amit tudok.”, akkor Isten azt mondja: „Figyelj! Ez nem működik, már megpróbáltuk ezt is, és nem működik. Ne is próbálkozz ezzel!” Isten meg akarja takarítani nekünk a fáradságot és a gyötrelmet, mindazt, ami együtt jár ezzel.

Aztán megesik, hogy emberek abban reménykednek: „Egyszer majd sikerül megválasztanunk azt a vezetőt, aki megmenti az életünket. Egyszer majd beszavazzuk a megváltót a parlamentbe, és akkor minden jó lesz.” 🙂 Nem politizálunk, de ez fontos elv, hogy Isten azt mondja nekünk: „Ébresztő! Ezt már megpróbáltuk. Az emberi kormányzatot már kipróbáltuk.” Van haszna, de nem ez a válasz az életünkre. Nyilvánvalóan.

Igazán ez a helyzet mindenegyes ilyen időszakkal. Ezeket nevezhetnénk – azt, hogy hogyan bánik Isten az emberrel – rendelkezési időszaknak, sáfárságnak. Isten rábíz valamit az emberre, és azt mondja: Gazdálkodj ezzel, bánj ezzel ebben az időszakban. Isten aszerint bánik az emberrel. Mint a törvény.

A törvény nagyon-nagyon kemény időszak volt. 4Móz 15:32-35-ben volt az az ember, aki szombatnapon fát gyűjtött, és a törvény azt mondja rá: meg kell halnia!; és meg kellett halnia. „Azért, mert szombaton fát gyűjtött?” Igen, azért! Ez a törvény. A törvény nagyon kemény, és nem könnyű szembenézni azzal.

Ismerj fel azonban valamit. Miért csinálja Isten ezt? Van ennek egy egészen egyértelmű oka, amit sok helyen látunk. 2Pét-ben, 1Tim 2:4-ben, Róm 2:4-ben azt olvassuk, hogy Isten türelmes, hosszú türelme van. Miért? Azért, mert azt szeretné, hogy minden ember megtérjen. Azt szeretné, hogy mindenki megismerje Őt. Azt szeretné, hogy mindenki Őhozzá jöjjön, ez az Ő vágya. Ezért ad olyan sok lehetőséget az embernek. Szeretné, ha meglátnánk, hogy ApCsel 4:12 nem adatott más név az ég alatt, amely által üdvözülhetnénk, csak Jézusé. Jézus! Isten azt akarta, hogy megértsük, hogy nincs üdvösség másként. Ő az egyetlen út.

Tulajdonképpen értjük ezt a rendszert. Úgy értem, ha van egy kétéves gyermeked, akkor nagyon ostoba lennél, ha úgy bánnál vele, mint ha ötéves lenne. Az furcsa lenne, nem? Miért várnád el tőle azt, amit ötévesen kell tudnia. Sajnos van, aki megcsinálja, hogy túl nagy elvárása van, és ez ostobaság.  Ennek nincs helye. Fordítva is igaz. Ha egy ötéves gyermekkel úgy bánsz, mint egy kétévessel, az fura, nyilván! Mát többre képes, már többel kell elbánnia.

Ha tizennyolc évesen úgy bánsz vele, mint egy tízévessel, akkor baj van az ő életében. Mert nincs kész semmire. Isten ments, hogy így csináljuk! Úgyhogy mi szülők sokat imádkozunk: „Uram, segíts! Nem vagyok elég jó ehhez.” Ez megtörténik. Azt mondani egy másfél éves gyereknek: Mondd szépen, hogy makro ökonómia!; ez fura. Igen, megcsináltam a gyermekemmel, persze. 🙂 Erre nincs magyarázat :-(, ez ostobaság.

Isten is így bánik az emberiséggel, hogy vannak időszakok, amikben nagyobb felelősséget ad az embernek. Mi lett a törvény vége? A válasz az, hogy az is bukás lett. Izrael nem tudta megtartani a törvényt, és nem ismerték fel a Messiást, amikor eljött. 1Kor 1:21-ben Isten nagyjából ezt mondta: „Rendben, ha ez a rendszer, ez a bölcsesség nem felelt meg nektek, akkor adok nektek valamit, ami bolondságnak tűnik, ez a kereszt. Adok nektek valamit, ami nem úgy néz ki, mint egy jól kitalált rendszer.”

Melyik a legrendszerezettebb vallás ma a világon? Melyik a legrendszeresebb? Szerintem az iszlám. Nem azért, mert a kereszténység nem átgondolt, vagy nem rendszerezett, nem így értem, hanem azért, mert én a kereszténységet nem számolom vallásnak. Az iszlám jól ki van találva.

Isten viszont azt mondja: Én adtam nektek valamit, ami jobb, a keresztet. Ez az üzenetünk, hogy Jézus Krisztus meghalt érted. Ha nem ismered Őt, akkor hív téged, Ő keres téged. Azt mondja neked: Nyitva van előtted az ajtó az új életre, Isten megismerésére.

Amikor ApCsel 2-ben eljött a Szent Szellem, és megszületett a Gyülekezet, akkor megkezdődött a következő időszak, a Gyülekezet kora. Ez a kegyelem időszaka. Mivel a kegyelem és a törvény összeegyeztethetetlen – Róm 11:6 –, azért Isten a törvényt kivette a képből. Ez nagyon fontos! Róm 6:14, Gal 3:24-25 és sok más helyen olvassuk.

Ezért nem hoztál áldozati állatokat a mai napon! 🙂 Ezért nem építettél az év hetedik hónapjában sátrat, mert az a törvénynek volt a része, és a törvény el lett törölve igazából. Ez nagyon fontos nekünk, mert nem hisszük, hogy bárki igazzá válhat Isten előtt valamilyen viselkedésrendszer által. Ez nem működik.

Gal 3:11-ben Pál világosan kifejti ezt. Azt olvassuk ott, hogy a törvény cselekedeteiből egyetlen test sem igazul meg! Ha valaki azt tanítja neked, hogy izzadj és dolgozz, próbálj tetszeni Istennek, és ha eléggé tetszel Neki, akkor majd elfogad téged, akkor térj vissza ehhez a vershez: Gal 3:11 egyetlen ember sem igazul meg a törvény által Isten előtt. Azt mondja Pál, hogy ez nyilvánvaló.

Ez nyilvánvaló! Miért? Idézi: Mert az igaz hitből él; Gal 3:11. Honnan idéz? Hab 2:4-ből az Ószövetségben, ami a törvény időszaka. Ez fontos! Az üdvösség mindig hitből van. Minden időben! A lelkiismeret, az emberi kormányzás, az ígéret, a törvény, a Gyülekezet idejében, és még az eljövendő korban is az üdvösség hitből van. Ez az, ami mindig ugyanaz. Az, hogy Isten mivel tesz minket felelőssé, és mennyit mutat meg Magából, és hogyan leplezi le Magát, az más és más, az növekvő, de Ő ugyanolyan, és ezért ugyanúgy lehet jönni Hozzá, hit által. Nincs más mód.

Ez az időszak, a mostani 1Thess 4:16 az elragadtatással fog véget érni. Azt olvassuk, hogy először itt is lesz kudarc. 2Tim 3:1-7-ben, 1Tim 4:1-5-ben azt olvassuk, hogy ennek a kornak a végén lesz nagy hitehagyás, nagy elfordulás. Igazából két dologról olvasunk a kereszténységben: üres vallásosságról és önzésről. Ez az a kettő. Nem megyünk bele ebbe, mert nem ez a témánk, de vigyázzunk ezekkel a szívünkben.

Az utolsó időszak, amit látunk az Írásban, az a királyság. Krisztus királysága a Földön. Azt olvassuk, hogy ezer évig fog uralkodni. Ez lesz a látható válasz, ahol Isten betölti az ígéretét, amit tett Dávidnak. Mert azt mondta Dávidnak: A te leszármazottad fog ülni a trónon, és uralkodni fog örökké. Azt olvassuk, hogy Ézs 9:7 az Ő uralma növekedésének és békességének nem lesz vége a Dávid trónján. Aztán azt olvassuk, hogy uralkodni fog igazsággal örökké. Ki képes erre? Ezt egyedül Krisztus tudja megtenni. Dán 7:13-14-ben és sok más helyen olvassuk ezt.

Ez fontos ma!  A kegyelem, a Gyülekezet időszakában Isten munkája nem politikai. Vannak emberek, akik beszélnek egy keresztény nemzetről. Nem hiszünk ebben az elképzelésben igazából. Még ha lenne is egy nagy ébredés, és pl. minden magyar megtérne – bárcsak így lenne! –, akkor is csak egy pillanatig tartana. Mert amint születnek gyermekek, nekik megint döntést kéne hozniuk. A tapasztalatunk az, hogy egy nemzedékkel később már nem tart a dolog.

Istennek van egy terve az emberiséggel, de a királyság, amikor Krisztus uralkodni fog hatalommal, politikailag itt a Földön, ez még nincs itt. Ez volt az ígéret Ábrámnak. 1Móz 13:15-ben Isten azt mondta neki: Megadom ezt neked.; és meg is fogja. Meg is fogja adni! Eljön a tökéletes Király, Zsolt 2:6 felül a trónra Jeruzsálemben.

Van még egy, ami nagyon fontos nekünk. Róm 11:25-29-ben azt olvassuk, hogy Izrael ellenség az evangéliumért. Ami azt jelenti, hogy elutasítják az evangéliumot, ők nem értenek velünk egyet, hogy Jézus volt a Messiás, de azt is mondja, hogy mi egyek vagyunk az ígéret szempontjából. Mindannyian várjuk Krisztus uralmát a Földön. Amikor ez megtörténik ezer évig, azután jön az örök kor.

Miért beszélek erről? Egyrészt azért, mert Isten nagyon a szívemre helyezte ezt, másrészt azért, mert szeretném, ha világos lenne a törvény és a királyság, főleg ez a kettő, mert nagyon sok hívő összezagyválja az Igerészeket, amik az egyikről vagy a másikról szólnak, és rossz helyre alkalmazzák azokat. Szeretnélek bátorítani, hogy ne tedd ezt. Tanulj erről!

Isten sokkal többet tartogat nekünk, mint hinnénk. Valamit azonban látunk itt. Az egyik a lázadásnak a bolondsága. Most vagyunk a hatodik, az utolsó előtti rendelkezési időszakban. Hányszor láttuk, hogy az ember lázadása áldást hozott volna? Ennek a száma 1 alatt van, és egész szám. 🙂 Nulla! A szívünkben megvan a bolond lázadás Isten akarata ellen, az Ő szeretete ellen: „Nem! Én úgy akarom, ahogy én kitaláltam.” Isten azt kérdezi: „Még mindig nem elég? Miért? Ne legyél ostoba! Én tartogatok neked valamit, ami csodálatos!”

Isten mindig az emberrel volt. Ott volt Ábrámmal, megszólította őt, elhívta őt, ott volt Izraellel, a pusztában is, a történelmük során, ott volt Ádámmal és Évával a kertben, beszélt Káinhoz, amikor készült meggyilkolni a testvérét. Beszélt hozzá, szólt neki. Hiszem, hogy Isten ezt megteszi minden emberrel, mielőtt bolondságot csinálna, hogy megöl valakit, magát vagy mást. Isten mindig ott van az emberrel, és mindig kezdeményez.

Ha van lecke, amit látunk az emberi történelemben, akkor ez egy nyilvánvaló lecke, hogy Isten mindig keres bennünket. Ámen.

Ha még nem ismered Jézust, akkor Ő keres téged. Most is. Ő szeretné, ha megismernéd Őt. Ez a te döntésed. Kicsit olyan a kép, mintha Ő kinyújtott kézzel állna, és neked csak meg kéne ragadnod a jobbját. Azután van kapcsolatotok. Ha vágysz erre a kapcsolatra azzal az Istennel, Aki nem volt hajlandó magunkra hagyni minket, akkor szólítsd meg Őt a szíved csendességében. Szólj Hozzá, Ő hall téged. Csak mondd azt Neki: „Jézus! Kérlek Téged, ments meg engem. Adj nekem új életet, új kezdetet, új szívet. Jézus, meg akarlak ismerni Téged. Ments meg engem. Rád bízom magam, hiszek Benned. Ámen.”

Ha meghoztad ezt a döntést, ha életedben először imádkoztál így, küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled.

Kategória: Egyéb