2Krón 7. – felszentelik a templomot. Isten megjelenik, és beszél Salamonhoz:
2Krón 7:14 És megalázza magát az én népem, a mely nevemről neveztetik, …
„a nép, amely a Nevemről neveztetik” Ma megint Isten természetéről fogunk beszélni, arról, hogy milyen Ő. Azon túl, hogy Ő mindenható és mindenhol jelen van, mégis milyen az Ő Személye? Milyen Ő?
Itt látjuk azt, hogy Ő az Ő nevéről nevez. Annyira gyönyörű! Ennél szebbet nem is tudok elképzelni! Belegondolok, hogy milyen szégyent hozok Istenre, és Isten ezt Magára veszi, és azt mondja: A Nevemről nevezlek. Ezzel együtt van minden, ami Hozzá tartozik. Miért? Az elképesztő szeretete miatt, ami sokkal messzebb megy, mint gondolnánk.
Van egy dal, ami azt mondja: Amikor azt hiszed, hogy az Ő teljes szeretetét felhasználtad, akkor rájössz, hogy még több van. Mi az Ő Nevéről vagyunk nevezve!
2Krón 7:14 … s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával:…
„felhagy az ő gonosz útjával” Milyen út ez? Olyan út, ami elfordult Őtőle. Azok a dolgok az életemben, amelyekre azt mondtam, hogy már ezek irányítják az életemet. Ez a bálványimádás, amikor dolgokra azt mondom, hogy azok szerint élek, azok az én tanácsosaim, azok fogják megtölteni a szívemet. Azt mondja Isten, hogyha elfordulnak ettől, és azt mondják: „Istenem, Eléd jövök, és megalázom magam, és keresem a Te orcádat.”; azt Isten bizonnyal meghallja.
Azt gondolom, hogy ez az, amire nekünk szükségünk van ezekben a napokban. Nagyon ezt gondolom. Kérlek, fogadd el ezt tőlem, hogy erre van szükségünk! Erre a versre. Erre Ő belép az életünkbe, meghallgat minket, megbocsátja minden bűnünket, és megszabadít. Megszabadítja a Földet. Nyilván itt a zsidóknak beszél, de mivel Isten nem változik, és az Ő szíve mindig ugyanaz, emiatt ez nekünk is szól.
Múlt vasárnap kezdtünk beszélni Isten Személyéről (2017.11.26. Isten ismerete I.). Említettem olyan szavakat, amikkel mintha embert írnánk le. Persze Isten nem ember. Úgy tűnhet, mintha ez egy módon tiszteletlen lenne, de nem az. Miért? Azért, mert a legnagyobb tisztelet az, amikor megismerhetem Istent. Mert anélkül hogyan is tehetném, ha nem tisztelem Őt?
Van itt egy másik szó: a félelem, félni Istent. Lehet, hogy ez egy nagyon félreérett szó.
Zsolt 25:12 Ki az, aki féli az URat? Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon.
Azt gondolom, hogy ez az Úr félelme, hogy nagyon gyenge vagyok Őelőtte. Nagyon gyenge vagyok Őelőtte. Nem kapaszkodom a magam erejébe. Olyan, mint amikor a kivégző osztag előtt térdelsz. (Bocsánat ezért a képért!) Ott a tehetetlen gyengeség. Gondolj bele! Ebben a pillanatban ott vagy a kivégző osztag előtt, ott térdelsz, és várod, hogy mi fog történni. Odalép egy kedves, erőteljes, végtelenül szerető személy, és elvisz téged, és szolgál feléd.
Ilyen Isten félelme, hogy gyengeségben vagy Őelőtte. Istennek ez a nyitott ajtó az életedbe. Azt kérdezi: „Ki az, aki így van? Ki az, aki féli az Urat?” Azt gondolom, hogy nagyon kevesen félik az Urat. Nagyon kevesen! Mert annyira ragaszkodunk az erőnkhöz! Pedig itt azt mondja, hogy Ő megmutatja annak az utat. Zsolt 25:14 – ez a vers elképesztő, és Isten ilyen.
Zsolt 25:14 Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.
Az angolban úgy mondja, hogy ott van az Úr titka. Itt bizalmas dolog van. Az én titkos barátom. Mi titkokat beszélgetünk. Más nem tud róla. Isten ilyen. Van egy ilyen elképesztő bensőséges dolog, amit tartogat azoknak, akik ugyanezt szeretnék Vele. Azt mondja: Mi titkos barátok vagyunk. Nem véletlen, hogy Máté 6:6-ban azt mondja: „Ha imádkozol, menj a belső szobádba, legyen egy kis titkos beszélgetésünk, és tanítani foglak kibeszélhetetlen dolgokban. Beszélni fogok hozzád, és tanítalak. Úgy, mint egyetlen tanító sem taníthat.”
„szövetségével oktatja őket” Fogok erről beszélni kicsit később.
Még egy vers ide:
Zsolt 31:19 [31:20] Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt.
A magyar azt mondja: megbizonyítasz, azaz bebizonyítasz. Van Istennek olyan jósága, amit azoknak tart fenn, akik félik Őt. Persze, Ő szeretne a barátunk lenni. Ő szeretne közel lenni hozzám, és bensőséges kapcsolatot szeretne. Erről beszéltünk múlt vasárnap, hogy egy barátban az egyik legnagyszerűbb az, hogy meghallgat, és együtt érez velem. Isten ilyen.
Megvan a másik oldala a legnagyobb barátnak: az, hogy nekünk titkunk van. Neki titka van felém, amit elmond nekem, és tanít rá.
Van itt egy nagyon fontos dolog Isten jellemével kapcsolatban. Ez pedig az, hogy Ő túlmenően szeret. Mit jelent ez igazán? Azt, hogy Ő – lehet, hogy ez furcsa – rajongóan szeret engem, izgatott a szertetetében felém.
Zof 3:17 Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.
Néhány évvel ezelőtt beszéltem erről az éneklésről a Bibliában (2014.11.27. Isten éneke velünk – KETA, Diákgyűlés). Istennek van egy éneke. Neki van egy éneke felőlem.
Zsolt 42:8 [42:9] Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.
Milyen ez? Neki van egy éneke velem. Ő énekre hív. Lehet, hogy ma azt mondanád, hogy Isten táncra hív téged, de itt énekről beszél. Ő énekel feletted, és belerakja ezt az éneket a szívedbe. Aztán bekapcsolódsz, és közös az éneketek. Ez egy nagyon romantikus leírás, hogy Ő énekel velem.
Ennek az egésznek számomra – bocsánat, mérnök vagyok! 🙂 – van egy egészen komoly fizikai jelentése is, mert az énekben frekvenciák vannak. Aztán valami felveszi egy másik dolog frekvenciáját, és együtt rezegnek. Néha szokták mondani, hogy a csillagoknak van éneke. Mert ott is vannak rezgések, akusztikus hullámok. Arra gondolok, hogy Ő kezdeményez felém, aztán én pedig átveszem ezt a kezdeményezést, és Vele énekelek.
Luk 15-ben olvasunk a tékozló fiúról. Amikor jön haza a fiú:
Luk 15:20 És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
Ilyen az Atya szíve. Ilyen Isten szíve. Megesik rajta a szíve. Erről is beszéltünk, hogy megesik a szíve, a 103. zsoltárban olvastunk erről. Mint az atya a fiakon, úgy könyörül. Megesik a szíve rajta, és odafut. Odafut – ilyen Isten szeretete. Túláradó. Izgatott afelől, hogy szeret téged. Ez nem visszafogott szeretet, hanem örvendezik rajtad, énekel feletted, odafut hozzád, és örül neked. Nem fogja vissza, a nyakába ugrik és csókolgatja.
Nem visszafogott örömmel mondja: „Fiam, örülök, hogy visszajöttél. Én is nagyon szeretlek téged.” Nem! Sok minden van ebben, és kifejezi.
Zsolt 30:11 [30:12] Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.
Isten, Aki a békesség Istene és az öröm Istene és a szeretet Istene. Amikor jön – mert Ő tapintatos –, nem hengerel le a szeretetével. Mert lehet, hogy azt nem bírom elviselni. Ám amikor a kivégző osztag előtti félelemmel vagyok, akkor megengedheti Magának, hogy kiáradjon ez.
Aztán ugyanazzal, ami Ő, azzal bánik velem, és körbevesz azzal engem. Az Ő énekével von engem, és aztán bevon engem ugyanebbe. Leszedi a gyászruhát, és az Ő örömét rám adja. Miért? Mert annyira szeret téged. Hidd el, kérlek! Annyira szeret téged!
Aztán a következő az, hogy Isten hűséges. Régebben már mondtam ezt, hogy erről én így gondolkodom, hogy a hűség Isten szeretetének az időbeli összetevője. Ez az, ami megjelenik az időben. Merthogy nem változik ez a szeretet.
Józs 1:5-ben picit más módon van az, hogy Isten hűséges. Ezt megismétli Zsid 13:5-ben is. Józsuénak ezt mondja:
Józs 1:5 … el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.
Arra gondolok, hogy ez azt jelenti igazán: Igen, mindig veled maradok. A másik szó a szívéről szól, hogy az érdeklődését sem veszíti el. Nem változik meg felém, sem el nem hagy soha – fizikailag –, de a szívében sem teszi ezt.
Mennyire ismered a 89. zsoltárt? Ez egy egészen elképesztő zsoltár, de lehet, hogy nem nagyon ismert. (Lehet, hogy azért, mert hosszú, és ami hosszú, azt nem nagyon olvassuk.) Ez a zsoltár Ethán tanítása. Egészen elképesztő dolgokról ír. Nagyon bölcs ember volt. Biztos vagyok abban, hogy a zsoltár végén Krisztusról írt nagyon érdekes módon. Az elején azt mondja:
Zsolt 89:1 [2] Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! …
(Van egy dal is.) Mi az, amiről beszéljek örökké? Mi az, ami megér egy örökkévalóságot? Ez Isten kegyelme.
Zsolt 89:1 [2] … Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!
Érdekes, ahogy eljön ez a nemzetségről nemzetségre kifejezés. Például a következő, a 90. zsoltár első versében is ott van. Arra gondolok, hogy Isten hűsége tehozzád nem áll meg egy generáción belül. Ezért is beszél sokszor olyanokról: több generáción keresztül áldott lesz a magod. Néha ezer generáción keresztül is. Mert Ő hűséges. Ez annyira nagyszerű! Mert az Ő hűsége felém nem áll meg akkor, amikor én meghalok. Amiről Ő beszélt nekem, véghezviszi azokat a dolgokat. Amelyeket imádkoztam Hozzá, azokat véghezviszi. Isten megcselekszi ezeket, és nemzetségről nemzetségre Ő hűséges marad.
El is mondom azt a következő generációnak: Isten hűséges. Ez a mi bizonyságunk. Ezért szeretem nagyon a bizonyságokat, mert Isten hűsége benne van.
(Képzeld el, pénteken Isten velem csodát tett! A gumicserével csodát cselekedett. Még ebben is! Most viszont nem mondom el.)
Zsolt 89:2-5 [3-6] Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, mondván: Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak: Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela. És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
A 25. zsoltárban már láttuk a szövetséget. Úgy tűnik, hogy Isten a szövetségek Istene. Isten szeret szövetséget kötni. Meg kell értenünk ezt. Mert lehet, hogy mi úgy gondolkodunk a szövetségről, hogy két gyenge fél, két olyan fél, akik egyébként mást szeretnének csinálni, kötnek egy szövetséget, ami köti őket. Ha már magukat nem bírják kötni, akkor legalább a szövetség segítsen nekik.
Aztán belegondolhatunk kicsit Isten szövetségeibe. Ő nem azért köt szövetséget, mert Ő gyenge lenne. Nem azért köt szövetséget, hogy Ő kötve legyen. Hiszen nincs erre szüksége, mert Ő változhatatlan, és örökre hűséges, és amit egyszer megmondott, azt meg is cselekszi. Nem kell szövetséget kötnie.
Miért teszi mégis? Olyan érdekes ez! Mert ha valaki felé nagy szereteted van, ha valakit nagyon szeretsz, lehet, hogy azt mondod neki: „Megígérem neked, hogy ezt és ezt fogom tenni érted. Tudod, mit? Írásba is adom. Nem azért, mert egyébként nem cselekedném meg, hanem lehet, hogy azért, mert akarom, hogy lásd, hogy annyira szeretlek téged, hogy hajlandó vagyok alávetni magamat egy kényszernek. Alávetem magam, hogy bizonyítsam neked azt, hogy mennyire különleges vagy számomra. Még akkor is, ha nem kellene ezt megtennem, megcselekszem.”
Zsid 2-ben azt mondja, hogy Krisztushoz illet az, hogy szenvedések által legyen tökéletessé. Mi ez? Miről szól ez? Ez pedig az, hogy Ő a szeretetében megmutatja. Bárcsak értenénk, hogy Ő meg akarja mutatni a szeretetét így: „Én hajlandó vagyok a végletekig szenvedni teérted. Én hajlandó vagyok az életemet odaadni teérted. Én hajlandó vagyok Magamat szövetségbe rakni teérted, hogy tudjad, hogy örökre kötöm Magam ahhoz, hogy hűséges vagyok hozzád. Örökre kötöm Magamat hozzá. Ez amúgy is így van, de akarom, hogy neked erről írásod legyen, hogy szövetséged legyen róla. Én Magammal kötöm ezt a szövetséget. Nincs is benne az a gyenge fél, akit kényszeríteni kéne, de te mégis benne vagy a szövetségben csendes társként. Teljes joggal vagy benne, mert közöttünk köttetet a szövetség. Amikor megy feléd, hogy kössön téged ez a szövetség, amikor a szövetség szava indul feléd, akkor visszafordul felém, merthogy Én Magamat kötöm ebben a szövetségben.”
(Még annyi minden van! Annyira szerettem volna beszélni arról, hogy Isten a szabadító Isten! Ez az üzenet az örökkévalóságig tart.)
Még egy dologról beszélnék, hogy lássuk, amit Dávidnak mond. 1Krón 17. A helyzet az, hogy Dávid templomot szeretne építeni Istennek. Ez azért nagyon érdekes, mert néhány fejezettel korábban, 1Krón 14-ben azt látjuk, hogy Dávid palotáját nem Dávid építtette. Isten ajándéka volt az. Tirus királya építtette. Tehát Isten adott neki egy kedves ajándékot.
Dávid soha nem kereste az előléptetését, soha nem kereste azt, hogy nagy legyen, Isten cselekedte azt, és adott neki palotát is. Itt van Dávidnak a szíve. Nyilván a szíve együtt dobogott Istennel. Aztán azt mondta: Én pedig Istennek akarok építeni egy házat. Én is meg akarom tisztelni Őt.” Megvan az a bensőséges titkos kapcsolat közöttük. „Ő adott nekem egy kedves ajándékot, és én vissza akarom adni Neki.” Isten ennél többet gondol. Sokkal többet!
Azt mondja Isten: „Én soha nem laktam házban. Dávid, Én vagyok az, Aki elhívtalak téged a juhok mellől.”
1Krón 17:7-8 … Ezt mondja a Seregek Ura: Én választottalak téged a juhok mellől a pásztorkunyhóból, hogy légy vezére az én népemnek, az Izráelnek, És veled voltam mindenütt, valahová mentél, minden ellenségeidet is a te orczád elől elvesztettem, ennekfelette oly hírt szerzettem néked, a minemű hírök van a hatalmasoknak, a kik a földön vannak;
Mindent Ő cselekedett ingyen, szeretetből. 1Sám 16-ban van, amikor kiválasztják az új királyt. Még Sámuel sem gondolja, hogy a legkisebb az. Merthogy Isten nem azt nézi, ami Előtte van, hanem a szívet nézi. Ő ismer téged. Azt mondja: „Nem te fogsz Nekem építeni, hanem lesz egy utódod. Krisztus az. Krisztus az, Aki örökké megmarad, és Ő az, Aki templomot épít Nekem.” Ez mi vagyunk. Ez Isten temploma, az Ő Gyülekezete, a mi testünk. Ezt Krisztus, Dávid Utódja tette.
1Krón 17:16-17 Beméne azért Dávid király, és leüle az Úr előtt, és monda: Ki vagyok én, óh Uram Isten, s micsoda az én házam is, hogy engemet eddig juttattál? Sőt még ez is kevés volt előtted, óh Isten! hanem ennekfelette szólál jövendőt is a te szolgád háza felől, és mint magas rangú embert, úgy tekintettél engemet, Úr Isten!
Teljes hálával beszél Hozzá. Volt valami Dávid szívében: hálás volt Istennek, és tenni akart Érte valamit, de Isten azt mondta: „Tudod, mit? Átfordítom Én ezt, és Én fogok érted tenni valamit. Sőt benned megáldom az egész világot. Úgy, ahogy Ábrahámnak mondtam, ez rád is vonatkozik. Csodát teszek az életedben. Szövetséget kötök veled, a dávidi szövetséget. Én kötni fogom ehhez Magam. Miért? A túlmenő szeretetem miatt feléd. Úgy szeretlek téged! Soha nem hagylak el. Nemzedékről nemzedékre hűséges maradok hozzád.”
Ez így van veled is. Így van ez veled is, mert Isten ilyen Isten. Ő a mi Istenünk. Büszke vagyok Rá. Mert senkinek nincs ilyen Istene, mint amilyen nekünk van!
Ámen.