Isten hősöket nevel

2013 június 23. vasárnap  18:30

A gyülekezetről gondolkodtam. Most más módon beszélnék róla, mint szoktunk.

Beszélgettem egy emberrel, aki nagyon aktív volt a szolgálatban, aztán történt valami. Ahogy mindig. Észrevetted-e? Valami mindig történik. Valaki mindig megbánt, beszól. Valami mindig rosszul sül el. Aztán ez a hölgy így megállt, elfordult az Úrtól. Húsz évvel később találkoztunk, beszélgettünk, és azt mondta nekem: Sok bajba kerültem e döntésem miatt.

P. Schaller mesélt valaki másról, aki szintén nagyon aktív volt, aztán megállt az Úrral.  Aztán most nemrég beszélgettek, talán húsz év után szintén. Azt mondta az ember: azok voltak a legjobb éveim. Érdekes belegondolni ebbe. Nem kívánom neked, hogy később jöjjél rá, hogy azok voltak a legjobb évek, amikor az Úrral jártál.

Megkérdeztem egy testvért, aki – a változatosság kedvéért – itt van: Hogyan nem adod fel? Azt felelte: Jézusnak az arcát keresni, ez az, ami megtartott leginkább ennyi éven keresztül. Ez annyira bátorított engem, mert ennyire egyszerű, amiről beszélünk. Csak keresem az Urat teljes szívből! Megyek Őutána, Őt veszem előre. Ő utána megyek, és hajlandó vagyok bevállalni dolgokat ezért. Aztán ez az, ami megtartja az életemet.

Aztán gondolkodtam Dávidnak a vitézeiről, hőseiről. 1Krón 11-ben van róluk egy lista. Nem kimerítő, de leír néhány dolgot róluk, ami különlegessé tette őket. Nem voltak sokan. Harmincan és hárman, … néhányan voltak, de nem sokan. Hősök, vitézek voltak, elképesztő emberek. Mint itt a gyülekezet. Ti, akik jártok az Úrral. Ők nem voltak rengetegen, de jelentősek voltak.

Ezék 14-ben volt egy ígéret. Isten azt mondta Izraelnek: meglesz az ítélet, Jeruzsálem nem menekül meg ez alkalommal. Hetven éven át rabok lesztek Babilonban, és el fog pusztulni az egész. Hozzátesz azonban valami fontosat: lesz maradék, aki megmenekül, Ezék 14:22. Nem sokan. Nem lesz nagy tömeg, de néhányan megmenekülnek. Aztán ebből is lesz maradék, aki hazajön hetven év után. Nem sokan.

Azt gondolnánk, hogy nagy tömegek, sokaság az, amit Isten látni akar. Igen, Isten ezt akarja látni. Ő vágyik arra, hogy minden ember megtérjen, és eljusson az igazság ismeretére. Isten nem kívánja, hogy bárki elvesszen, hanem azt szeretné, ha mindenki megtérne. Sőt nem csak ez, hanem Máté 28. azt szeretné, hogy mindenki tanítvány legyen, hogy mindenki örömteli szívvel menne az Úr után egész életében, és növekedne, ami azt jelenti, hogy tanítvány lenne.

Ha nem ismered Jézust, és azon tűnődsz: Vajon mit akar Isten tőlem?; akkor nagyon egyszerű a dolog: Isten azt szeretné, hogy megismerd Jézust, hogy higgy Őbenne, hogy Őrá bízd az életed, hogy hívővé válj, hogy bízz Őbenne. Ennyi az egész. Ez az Ő akarata mindenki számára.

Isten azonban azt mondja: „Kevesen vannak, akik Velem fognak járni. Kevesen vannak, akik Engem fognak követni. Kevesen vannak, akik komolyan fogják venni. Kevesen vannak, akik nem adják fel, akik nem állnak meg, akik megragadják ezt az életet, és továbbmennek.” Ahogy az előző üzenetben (2013.0623. de. P. Kende) szó volt erről. Ilyen a dolgok természete.

Isten szabad akaratot adott az embernek. Az ember eldöntheti, hogy Jézust választja-e, aztán eldöntheti, hogy akar-e ebben növekedni, hogy tovább akar-e menni vagy sem. Én bátorítalak téged, hogy tartozz a maradékhoz, aki komolyan veszi és azt mondja: „Én akarom ezt, nem állok meg. Nem fogok megszűnni Vele járni.”

Amikor visszajöttek, akkor a maradék azt mondta: megkönyörült rajtunk az Úr, hogy maradékot hagyjon nekünk; Ezsd 9:8. „Nézzetek körül, nem vagyunk sokan. Maradék vagyunk.” Nincsenek sokan, de – nagyszerű hozzáállás – örvendeztek benne. Azt mondták: „Köszönöm, Uram, hogy ennyien vagyunk, mert ez is csoda. Köszönöm, Uram, hogy vagyunk, akik továbbmegyünk Veled. Hálás vagyok azért, hogy ide tartozhatok, hogy részem lehet ebben.”

Én is így vagyok. Hálás vagyok, hogy ennek a gyülekezetnek a része lehetek, hogy Szellemmel betöltött gyülekezet tagja lehetek. Nagyszerű dolog hálásnak lenni, és felismerni: lehet, hogy nem vagyunk sokan, de számít az életünk. Számít az életünk! Róm 11-ben Pál ránk alkalmazza ezt a „maradék” dolgot. Róm 11:5-ben azt mondja, hogy van egy maradék most is. Ez nem csak akkor volt.

Izraelből vannak, akik hisznek, vannak zsidók, akik hisznek, és vannak pogányok, akik hisznek. Mi vagyunk ez a maradék. Nem vagyunk sokan, nem vagyunk hatalmasok, nem vagyunk különösen gazdagok, különösen okosak sem, különösen szépek sem talán, de számít az életünk. Miért? Azért, mert az Úrral járunk.

Hogyan lettek ezek az emberek Dávid hősei? A válasz ez: Dáviddal jártak. Amikor Dávidhoz jöttek, akkor nem voltak hősök. Akkor eladósodott, bajban lévő, kétségbeesett, keserű, feladni kész emberek voltak. Aztán megtalálták Dávidot, és találtak Dáviddal valami többet. Úgy reméljük, hogy az Urat találták. Igazán ez az, amiről szól a közösségünk.

Fontosak vagyunk egymásnak? Remélem, mert ez a gyülekezetünk. Ide tartozunk. Mindenki fontos itt. Miattuk járok ide? Igazából azért, hogy az Úrral találkozzak. Aztán amikor hallom a másik bizonyságát, akkor Isten szolgál felém, bátorít engem valamiben. Felemeli a szívemet. Az jelentős dolog az életemben. Igazából ez az, ami nagyon fontos nekünk a gyülekezetben.

A gyülekezetben találok valami többet. Mi úgy mondjuk: ez a harmadik hely egy ember életében. Hallottad már így? Mit értek ezen?  Az első hely az otthonom. Ez a legtöbb embernek van, és fontos dolog az életünkben. Isten tanít bennünket az Írásból erről, és beszélünk erről időről időre.  A második hely az életemben a munkahelyem. A legtöbb embernek megvan ez a második hely is. Van egy munkahely, és oda is járok rendszeresen.

A kérdés az, hogy mi a harmadik hely az életemben? A kocsma? A könyvtár? A stadion? Mi a harmadik hely az életemben?  A házibuli? Nagyon fontos dolog, hogy a harmadik olyan hely legyen az életemben, ahol életet nyerek, ahol felkavarodom. Fontos, hogy a harmadik olyan hely legyen, ahol bátorodom a hitemben.

Ha a harmadik nem olyan hely, ahol életet kapok – erre hadd mondjak egy példát. Volt idő, amikor a harmadik hely az életemben a kocsma volt. Volt az otthonom, a munkám, és aztán volt a kocsma. Tudod, hogy mi a baj ezzel a képpel? Az, hogy ami a problémám az első helyen, az otthonomban, az ott van a második helyen is, és a harmadik hely nem segít ki ebből engem.

Hanem csak ülök valaki mellett, mindketten nagyon nyíltak vagyunk, mert módosult tudatállapotban vagyunk, és „beszélgetünk”. Ez azonban nem segít rajtam. Nem vezet tovább. Nem emeli föl a fejemet, Zsolt 3:3. Nem ad nekem semmi többet, nem ad nekem életet.

Amikor a gyülekezet a harmadik hely az életemben, ha van problémám otthon, vagy van problémám a munkahelyemen, akkor ott a közösség helye a gyülekezet, és bátorítanak az életben. Felemelik a fejemet túl a problémámon. Szükségem van a gyülekezetre, szükségem van a közösségre, szükségem van azokra az emberekre, akik ugyanolyan szívvel gondolkodnak, ugyanúgy nézik az életet, mint én. Fontos, hogy az életemben melyik a harmadik hely. Ez a gyülekezet igazából. Hozzáad a másik kettőhöz, megváltoztatja a másik kettőt.

1Krón 11. Mik voltak a jellemzőik ezeknek az embereknek? Néhány dolgot már mondtunk róluk:

  1. nem voltak sokan,
  2. de jelentősek voltak,
  3. azáltal lettek hősökké, hogy Dávidot követték.

Ugyanez a mi életünkben is megvan. Ahogy az Úrral jársz, Isten fölülemel téged azon, aki természetileg lennél.

4. A negyedik dolog, amit mondani akarok róluk: mindannyijuknak idióta neveik voltak. 🙂 Nem! Ez igaz, de nem ez a negyedik dolog.

1Krón 11:11 … Jásobám, Hakmóni fia, harminc fő elöljárója. Ő egy ízben, amikor felemelte dárdáját, háromszáz embert sebesített meg vele.

Jásobám – ne hívd így a fiadat, ha nem akarod, hogy az iskolában nevessék.  🙂 Tudunk komolyak is lenni. Időnként. Ahogy az alapító-pásztorunk szokta volt mondani: „Nem koslatok nők után, nem játszom szerencsejátékot, valahol szórakoznom is kell.” Ez a gyülekezet, úgyhogy itt nevetünk.

Tehát a negyedik dolog az, hogy lehetetlen helyzetekben is képesek voltak kiállni és tenni. Találkozol-e lehetetlen helyzetekkel az életedben? Például: jelzáloghitel, számlák, házasság / egyedülállóság, tizenévesek,… Lehetetlen helyzetekből sok lehet az életedben. Ezekben az emberekben az egyik csodálatos dolog az volt, ahogy ez a fickó ott volt háromszázzal szemben és nekik ment, és harcolt, és nem hagyta abba.

Pontosan nem írja le az egész történetet, biztosan több is van ebben, de nem állt meg. Nem adta fel csak azért, mert lehetetlennek látszott a dolog. Nagyon sokszor így van ez a hívő életünkben. Itt a Khárisz iskolának a helyzete. Őszintén, nem rajtunk múlik, nincs a kezünkben most. Lehetetlen a helyzet, de ilyet már sokszor láttunk a fennállása óta. Isten tudja, mit csinál, az Ő dolga, bízunk Benne. Ez nagyon fontos az életünkben.

Hívőként sokszor bele fogsz futni lehetetlen helyzetekbe. Mi az egyik nagy bátorítás az életemben? Az, hogy egy óriási bűnös, nagy ellenség megtérhet. Saul jut eszembe, az ő megtérése.  Saul valóban ellenség volt, üldözte a kereszténységet. Nem az az üldöztetés, hogy egy közösségi portálon valaki rosszat ír rólad. 🙂 Nem! Ha úgy érzed, hogy ez az üldöztetés, akkor ébreszd fel magad, mert álomvilágban élsz. Ez nem az. Ne gondold.

Az üldöztetés az, hogy Indonéziában lefejezik a testvéreinket. Saul ilyen volt, benne volt ebben, ő csinálta a dolgot, és aztán megtérhet. Pillanat alatt megtérhet. „Valaki, aki annyira szilárdan benne van az Ellenségnek a markában – olyan fogásban van, hogy lehetetlen szabadulni, nem lehet szabadulni semmilyen módon, gyűlölettel teli a szívében – nem menekülhet meg, nem térhet meg!” Nem igaz. Nincs lehetetlen Istennek. Az, akit szeretsz, de nem hajlandó megtérni, megtérhet. Megtérhet. Mert nem gépek vagyunk.

Az Ellenség szeretne azzá tenni minket, gépekké, de igazából sosem válunk azzá. Mindig megmarad a személyességünk. Milyenek az emberek Sátán kezében? Gyerekként lövöldöztél-e szilvamagokkal? Minél jobban megszorítod, annál messzebb megy. Az emberek ilyenek Sátán kezében. Azt hiszi, hogy megvannak, de igazából kicsusszannak. Miért? Mert Isten megadta nekünk ezt a képességet, hogy megtaláljuk Őt.

Szeretnélek bátorítani, hogy hívőként a legrosszabb napodon, amikor minden lehetetlennek tűnik, nem lehetetlen. Nem kell megállni. Nem kell feladnod. Nem számít, hogy hányan vannak ellened. Úgy érzed, hogy háromszázan. Például, bejössz a gyülekezetbe, és azt gondolod, hogy mindenki ellened van, de valószínűleg nem igaz. Ne add fel, ne állj meg! Ne mondd azt: elegem van. Hanem merj továbbmenni.

5.

1Krón 11:13b Egy darab árpaföld volt ott. Amikor a nép elmenekült a filiszteusok elől, ők (Eleázár, a három hős egyike, és Dávid, ha jól értem) megálltak ott, annak a darab földnek a közepén, és megverték a filiszteusokat…

Ez a következő fontos gondolat, hogy ők ránéztek valamire – az árpaföld – és értékes volt a szemükben. Pedig nem volt értékes igazából. Az árpaföld nem értékes, a magyar Parlament épülete gyönyörű, az értékes. Egy ember, akit szeretek, az értékes, de az árpaföld? Az nem érdekes. Ez fontos dolog.

A Jelenésekben a sárdisbeli gyülekezetnek azt írja az Úr: tartsd meg, őrizd meg, ami haló félben van; Jel 3:2. Például, egy hívőnek rossz napja van a hitében, negatív, nem aludta ki magát, nem evett jót hetek óta, mert a felesége csak a babával törődik. Ugyanezért nem aludt, és nincs rend otthon,… és rossz napja van a hitében, idegbeteg, idióta és negatív. Haragszik mindenkire, és azt mondod: Hej, él az Úr! Azt feleli: ne, már! Azt mondod neki: Isten itt van velünk! Azt válaszolja: Tényleg?! Mi történne természetszerűleg? „Jól van! Akkor pusztulj meg! Legyél abban, amiben akarsz.”

Ám ezek a hősök egyszerűen csak nem tekintettek valamit értéktelennek, ami pillanatnyilag nem tűnt túl értékesnek. Ők nem tekintették értéktelennek. Azt mondták: ez értékes, ez fontos, ez drága, ez jelentős, ez számít. Egy ember élete, egy ember lelke, egy ember döntése, hogy továbbmenjen az Úrral, az jelentős. Egy idős ember, aki semmit nem tehet érted, a gyülekezetért, Istenért, ő jelentős-e, számít-e? „Nem, dehogy is! Az, aki fiatal, ügyes, sok pénzt tud keresni, ő számít.” Nem! Ez nem így működik. Nem ez az értékünk. Nem így működik. Ezek az emberek valahogy látták ezt.

Gondolj bele egy pillanatra! Vajon Izrael mindig méltó volt arra, hogy értékesnek tekintsék? Nem. Nem hiszen. Egyáltalán nem. Sokszor lehet, hogy ilyennek tűnik Isten munkája. Lehet, hogy ilyennek tűnik a gyülekezet. Lehet, hogy nem lehet látni az értékét. Túl méltatlannak tűnik. Lehet, hogy az üzenet nem tűnik értékesnek.  A pásztor vagy a szolgálatvezetőd, vagy a szolgálat, amit csinálsz, az nem tűnik jelentősnek. Szeretnélek bátorítani ebben, hogy ne tekintsd értéktelennek, mert jelentős, mert értékes. Fontos.

Nem tudom, hogyan látod ezt a nyarat magad előtt, de az egyik dolog, amivel bátorítani akarlak: legyen terved a nyárra. Hadd mondjak legalább egy jó dolgot, amit belevehetsz a tervbe. „A tervem az, hogy Isten szólni fog hozzám a Bibliából.” Ez Isten dolga – nyilván – hogy szóljon hozzám, de az én részem az, hogy foglalkozzak a Bibliával. Bátorítalak erre, hogy fogjál valamit, ami lehet, hogy nem tűnik nagynak neked, és mondd azt: Rendben, Uram, szeretnék járni Veled ebben, szeretnék előremenni ebben.

6.

1Krón 11:17 Dávid vizet kívánt, és így szólt: Ó, ki hozna nekem inni a Betlehem kapuja előtt való forrás vizéből?

Ezek hárman átvágták magukat az ellenség táborán, vizet húztak, visszafelé is átvágták magukat, és aztán odaadták Dávidnak. Ez volt a gondolkodásuk: Miért ne csinálnánk? „Miért ne mennénk neki egy kalandnak? Miért ne mennénk utána valaminek?” Miért mennék el belföldi missziós útra? Miért csinálnám? Igazán nincs nagyon jó oka a dolognak, de van egy csomó jó oka. Ez Isten akarata.

Nagyon tetszik nekem, hogy Dávid mondott valamit, és ezek hajlandóak voltak azt felelni: rendben, ha te mondod, akkor jelentősége van. Dávidnak tanulnia kellett erről valamit, azt, hogy amit mond, az jelentős ezeknek az embereknek. Ez nagyon fontos nekünk.

Például beszélünk erről: új gyülekezetek Magyarországon. Fontos ez nekünk? Imádkozunk érte? Vagy úgy vagyunk: „Ja! A Pásztor akar új gyülekezeteket.” Vagy: „A gyülekezet akar új gyülekezeteket.” Ki a gyülekezet, ha nem te és én? Miről szól ez? Hogyan gondolkodunk róla? Ezek az emberek azért voltak hősök, mert azt mondták, hogy ez a dolog fontos.

Tegyük fel, hogy az üzenet a házaséletről szól, akkor a gyülekezet nagy része kikapcsol, mert egyedülállók. Figyelj, lehetséges-e, hogy akkor fontos, ha Isten ezt az üzenetet adta? Lehetne-e, hogy azt mondd: „Rendben, akkor ez számít nekem. Tanulnom kell valamit, Isten ebből is adni fog nekem valamit.” Nekem is így volt. Egyedülálló voltam, hallottam üzeneteket a házaséletről, nagyon keveset értettem, de jegyzeteltem sokat, és hasznos volt akkor is a számomra.

Igazából a gondolat az, hogy a gyülekezet annyira fontos nekünk. Itt voltak Dávid vitézei. Egyformák voltak? Nagyon különböző helyekről jöttek. Többen még csak nem is voltak izraeliták. Teljesen idegenek voltak, és mégis Dávid hősei lettek. Nagyon eltérőek voltak. Mi itt különbözünk? Nagyon. Túlságosan. Lehet, hogy azt mondod: túlságosan különböznek.

Lehet, hogy túlságosan különbözik valamelyikünk? Nem hiszem. Azért, mert a Szent Szellem van bennünk. Azért, mert Isten összehozott minket, Isten adott nekünk egy közös helyet, a gyülekezetet. Arra adta, hogy Jézussal legyünk. Arra adta, hogy – habár nem vagyunk sokan – jelentős legyen az életünk. Arra adta, hogy felbátorodjon a szívünk, és lehetetlen helyzetekben is ki tudjunk állni. Arra adta, hogy merjünk nekimenni dolgoknak, kalandoknak Istennel.

Gondolj bele pillanatra! Ki az az egy ember, aki képes lett volna megcsinálni egyedül a bibliaiskolát? Nincs egy ember, aki képes lett volna egyedül összerakni a bibliaiskolát. Ki az az egy ember, aki képes lett volna összerakni a koncertet, a VAV szolgálatot, az utcai evangelizációinkat, az egyetemi szolgálatot, a tini szolgálatot…? Együtt – ez az, amiről beszélek.

Az egység annyira jelentős az életünkben, és annyira hálásak vagyunk ezért!  A gyülekezet annyira fontos dolog az életünkben! Legyen a harmadik dolog az életedben! Legyen az a hely, ahol életet kapsz a másik kettőre is.  Ha Krisztus van a középpontban, ha Őt keressük, és Őt találjuk, akkor sok-sok év múlva is Vele fogunk járni. Ámen.

Kategória: Egyéb