Isten hibátlan Báránya (Húsvét)

2014 április 6. vasárnap  10:30

Mát 3:10 A fejsze már a fák gyökerén van, és minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek.

Ezt ugyan nem Jézus mondta, de Jézus szolgálatáról beszél, arról, hogy Ő a szolgálatában mennyire a probléma gyökerét intézte el, a probléma gyökeréhez sújtott. Nem felszínes megoldást hozott, hanem egy mélyet.

Luk 9:51 Ahogy közeledett felemeltetésének ideje – ez a keresztről és a mennybemenetelről szól –, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy,

Úgy mondja: eltökélte, arra felé fordult, az volt az iránya, ment Jeruzsálem felé. Amikor Jézus elért ide a szolgálatában, akkor egyértelműen azt mondta: „Arrafelé tart az utam. Jeruzsálem felé kell mennem, ott van az Én helyem. Eljött az idő, hogy fizessek a bűnökért.” Ez az idő az Ő Atyja akaratában volt.

Ján 7:6-ban azt mondta a féltestvérének: A ti időtök mindig készen áll, de az Enyém még nem jött el. Miért mondta ezt, és miről beszélt? Arról beszélt, hogy Ő az Atyjának az akaratában jár. Arról beszélt, hogy Ő azért jött el, hogy tegye az Ő Atyja akaratát. Zsid 1-ben, Ján 6:38-ban és sok más helyen olvasunk erről.

„Nem azért vagyok itt – mondta Jézus –, hogy tegyem az Én akaratomat, hanem azért, hogy tegyem az Én Atyám akaratát.” Ebben az értelemben Ő Isten Báránya. Valaki, aki aláveti az akaratát valaki másénak teljesen. Valaki, akinek nincsen saját akarata egy értelemben, nem ragaszkodik hozzá. Annyira, hogy nem is látszik, hogy Neki van saját akarata.

Ez nem áll olyan messze tőlünk, mert Ef 1:13 minden hívőben benne van a Szent Szellem. A Szent Szellem aláveti az Ő akaratát a Fiúnak és az Atyának. Itt van, és szolgál a hívők felé az Atya akaratában és a Fiú akaratában. Isten képes alávetni Magát.

Sokszor emberek azt mondják: „Miért vetném én alá magam Istennek? Ő egy zsarnok!” Nézd csak meg Jézust! Itt élt a Földön, „abszolút zsarnok volt, csak az Ő akaratához ragaszkodott”. Egyáltalán nem így volt! Isten könnyen alá tudja vetni Magát. Nem nehéz Neki.  A Fiúnak nem nehéz. Isten nem zsarnok, nem azért nehéz alávetni magunkat Neki.

Azért nehéz, mert nekünk gondunk van az alávetettséggel. Azért, mert mi büszkék, nagyképűek vagyunk, mert mi jobban tudjuk. Mert mi jobban tudjuk, hogyan kell csinálni. Volt-e olyan a baráti társaságodban, aki mindig jobban tudta? Mind ilyenek vagyunk egy értelemben. Igazából a szívünkben ott van ez.

Ezért beszél nekünk Jakab: „Ne mondd, hogy ide megyek, ezt csinálom, a következő ötéves tervem ez! Hanem azt kéne mondanod: Ha Isten akarja!”; Jak 4:15. Ez az alázat. Ez nem fatalizmus. Nem az: „Meg van írva. El van rendelve. Akármit csinálok, úgyis úgy lesz!” Nem. Ez nem keresztény koncepció. Az az iszlámban van, és sok más vallásban. Ez nem a miénk. Nekünk van szabad akaratunk. Viszont a kérdés az: Van-e alázatunk is? Tudjuk-e azt mondani: Atyám, a Te akaratod legyen meg!

Luk 9-ben eljött az idő. Az Atya azt mondta: Fiam, itt az idő. Úgyhogy ment Jeruzsálembe, tudva, hogy mi vár Rá, és tudva, hogy micsoda szörnyűség lesz. Mégis nekiment. Miért? Mert Ján 1:29,36-ban – megint Keresztelő János – azt mondja: Íme, az Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűneit. „Íme, az Isten Báránya!”

Ézs 53. nyolcszáz évvel korábban azt ígérte, hogy megszületik, felnő itt, az emberek között, mint gyenge kis növény Isten színe előtt. Mint egy gyenge kis növény a kemény földön. Az a kemény föld Izrael volt, az ő keménységük és az ő elutasításuk. Ott az a gyenge növény, mint vesszőszál. Mint egy kis hajtás, felnő. Nem lesz különleges, nem lesz kívánatos, és Ő fog fizetni. Ő a Bárány. Ő Isten Báránya miértünk.

A bárányról 2Móz 12-ben van egy jó meghatározás, jó leírás. Ez az, amikor Isten adta a páskát – a Húsvétot, ahogy mi mondanánk – a zsidóknak.

2Móz 12:5 A bárány ép, hím, egyesztendős legyen. Juhot vegyetek vagy kecskét.

Egyesztendős, hím, ép és hibátlan legyen. Ne legyen benne folt! Ne legyen vak, ne legyen sánta! Ne legyen csökkent az értéke, ne legyen csökkent hasznossága, hanem értékes legyen, egész, tökéletes, hibátlan legyen. Ez nyilván egy kép, ami előremutat Jézusra. Mert Ő tökéletes volt. Abban az értelemben is, hogy bűntelen, hibátlan. Ember bűn nélkül. Isten Fia tökéletes. Ugyanígy ez a kép, a bárány hibátlan legyen.

Miért van ez ennyire kifejtve? Az ember szíve miatt, mert az ember szíve gonosz. Nem számít, ha kedves, ha aranyos. Nem számít, ha hűséges a szíve. Minden szív beteg, csalárd. Minden fej gyenge. Egyformák vagyunk, igazából mindannyian bukottak, bűnösök, hibásak. Ezért mondja Isten: Legyen a bárány ép, hibátlan!

Miért? Azért, mert a szívünk másként működik. „Majd odaadom Istennek a maradékot. Ami a fazék aljára leégett, azt felkaparom Neki. Megeszem a jó részt, és ami marad, azt adom. Majd a maradékot! Először megcsinálom az én dolgomat, először megkeresem az én pénzemet, először elintézem az én ügyeimet, aztán, ha már öreg vagyok, beteg vagyok, nincs jobb dolgom, akkor majd szolgálom Istent. Amikor már a kezemet sem tudom felemelni, hogy dicsérjem, akkor majd szolgálom Istent. Ráérek.”

Nem véletlen, hogy JSir 3-ban, Préd 12-ben azt olvassuk, hogy az ifjúságod idején szolgáld Istent az erődből. Miért? Azért, mert ilyen a szívünk: hozom a fazekat, és kaparom ki belőle a maradékot, majd jó lesz Istennek ez is. „Nesze! Ugye, örülsz? Adtam valamit.” Látjuk ezt sokszor az Írásban.

Malakiás sokat beszél erről. Mal 1:13 azt mondjátok: Ó, milyen fárasztó Isten szolgálata!; miközben hozzátok Nekem a vakot, a sántát. Fut az Úr házába az áldozattal, és azt mondják rá: Hú, de szereti az Urat, mert fut az áldozattal. „Nem arról van szó. Csak döglődik már, és szeretnék odaérni, mielőtt megdöglik.”

„Annyira szeretem az Urat!” – és kapirgálja a maradékot a fazék fenekéről, és azt mondja: Nesze, Isten! Ez a megszokottság, nem? A megszokottság a legrosszabbat hozza Istennek, a maradékot, és azt kérdezi: „Jó lesz? Megfelel? Elég lesz?” Ez az egyik nagy változás az életemben, hogy örömmel adok Istennek a dolgaim elejéből. Szeretném a legjobbat adni Neki. Ezért szeretek reggel imádkozni, mert annyira jó idő. Odaadni Istennek a legjobb időt!

A bárány legyen tökéletes! Minden bárány, amit hoztak az egész Ószövetségben, minden kecske, minden állat, amit áldoztak, mindegyik tökéletlen volt. Valaki azt mondaná: „Nem! Azok tökéletesek, hibátlanok voltak.” Nem. Mind tökéletlen volt. Nem volt egyik sem tökéletes.

Miért lehetett a bárányt könnyen odavinni az áldozatra? Mert buta állat. A bárány buta állat. Nincs igazán védelme. Gyakorlatilag nem védi magát. Nincs neki semmije, amivel megvédené magát. Minden bárány egy értelemben ezért tökéletlen volt.

1Móz 22-ben van egy jó illusztráció erre. Ez kicsit jobb, mint a bárány, mert ez Izsák, Ábrahámnak a fia. 1Móz 22:7-ben észreveszi, hogy ott a tüzelő, ott az oltár, de hol van a bárány? Az apja azt mondja: Isten gondoskodni fog bárányról. Izsák bízik az apjában, Ábrahám pedig bízik, az ő mennyei Atyjában. Egészen odáig, hogy készen áll. Izsák is készen áll, de aztán Isten gondoskodik.

„Isten gondoskodni fog egy bárányról! Fiam, bízzunk ebben!” Ez a jó hír, hogy egyikünknek sem kell a fiainkat áldozni. Ábrahámnak nem kellett feláldozni a fiát. Nem ez volt Isten terve, mert Isten gondoskodott egy bárányról.  Nem 1Móz 22-ben. Érdekes, hogy 1Móz 22-ben egy kost látunk, az nem bárány. Isten gondoskodott egy áldozatról, de a képben benne van ez, hogy az még nem a tökéletes áldozat volt. Az majd később jön el.

Egy bárány azért tökéletlen áldozat, mert a butasága, a védtelensége miatt megy az áldozatra olyan könnyen. Viszont ez a Bárány, Jézus, Akiről mi beszélünk, Ő nem. Ő nem! Ő azt mondta Péternek, amikor elfogták: „Azt gondolod, hogy nem hívhatnék ide légiónyi angyalt? Azt gondolod, hogy nem hívhatnék ide védelmet Magamnak? Azt gondolod, hogy nincs hatalmam, hogy megvédjem Magam?”

Még akkor is, amikor le akarták fogni, azt mondta: Én vagyok! Én vagyok – ez Istennek a neve. Mi történt? Arcra estek. Miért? A dicsőség miatt. Nem volt választásuk. Jézusnak volt védelme. Ő megvédhette volna Magát. Luk 9-ben azt olvassuk: tudta, hogy eljött az idő, úgyhogy az arcát Jeruzsálem felé fordította, és ment arra. Ebben volt Ő különleges. Ez a mi Istenünk. Tudta, hogy mit kell felvállalnia értünk, és azt mondta: Jó, akkor megyek arra.

Házas vagy? Gondolj bele, amikor azt mondtad a feleségednek / a férjednek: „Igen, akarom. Igen, ígérem neked…”; akkor tudtad, hogy mi minden lesz a házasságodban? Tudtad, hogy mit vállalsz be? Egyikünk sem tudta. Hála Istennek! Örülök, hogy bevállaltuk. Én hiszek a házasság intézményében, nagyszerű dolog. Hiszek a kapcsolatban, az csodálatos dolog. Viszont nem tudtam, hogy mit vállalok be. Igent mondtam rá, de örülök, hogy Isten nem mutatott meg mindent előre.

Jézus mindent tudott előre. Aztán ment, és megcsinálta. Megcsinálta. Nekem Jézus azt mondta: Elég a mai napnak a maga baja! Nem vagyunk Isten. Nem vagyunk képesek elhordozni az egész valóságot, de Isten azt mondja nekünk: „Figyelj, a mai napra adok neked kegyelmet. A mai napra adok neked erőt, a mai napra adok neked tekintélyt. A mai napra adok neked józanságot. Bánj ezzel a nappal Énvelem! Járj Énvelem!”

Másik példánk is van. Volt még valaki, aki tudta, hogy merre kell mennie. 🙂 Annyi ember kérdezi: „Pásztor! Hogyan tudhatom Isten akaratát?” A válasz igazán ez: Nem az a kérdés, hogy tudod-e Isten akaratát, hanem az, hogy hajlandó vagy-e járni benne. Mert Jónás tudta Isten akaratát. Isten azt mondta: Arra! „Arra?” „Igen, arra.” „Köszönöm, Uram!” – és ment a másik irányba.

Ez a mi szívünk. Ez a mi problémánk. Ez a mi gondunk. Isten megmutatja az Ő akaratát kicsi dolgokban. Ha kicsi dolgokban lépek, akkor hiszem, hogy mutat kicsit nagyobbat, és megint mutat kicsit nagyobbat. Ha azonban állok, és azt mondom: „Ez túl kicsi! Ebben még nem járok. Majd, ha jön a nagy!”; akkor mit fogok csinálni? Isten azt mondja: „Rendben. Ez a nagy.” „Ez? Köszönöm, Uram. Már megyek is a másik irányba.” Isten azt mondja: „Ne! Hozz döntést a piciben, járj Velem. Tedd meg a kicsi lépést.”

Ha nem teszem meg a kicsi lépést, hogy kinyitnám a Bibliámat, és felkavarodnék az igazságban, és megaláznám a szívemet Isten előtt csendességben, négyszemközt Ővele, akkor hogyan, miért kéne rám bíznia azt, hogy valaki más felé szolgáljak? Akkor miért bízná rám, hogy menjek el misszióba nehéz területre? Miért bízná rám?

Azt mondja nekem: „Figyelj! Bocsáss meg a házastársadnak. Ez az a lépés most, amit meg kell tenned. Lépj ebben, és járj ebben. Bízz Bennem ebben. Aztán ígérem, hogy majd mutatok mást is. Majd megyünk tovább is.”

Jézus, Ő a tökéletes bárány volt. Miért? Tudta, hogy mi vár Rá, és – figyelj! – Ő meg tudta volna védeni Magát, és nem tette. Ő a tökéletes Bárány. Ő nem volt hibás ilyen szempontból. Minden bárány az Ószövetségben hibás ebből a szempontból, hogy nem a saját akaratából ment oda. Nem volt döntése a dologban. Nem volt választása, hogy áldozat akar lenni, vagy sem. Jézus azonban tudta. Ő ismerte a gúnyt, ami vár Rá, a visszautasítást. Ismerte a fájdalmat, ami jönni fog, a szenvedés valóságát. Tudta, hogy hányan nem fognak hinni Őbenne, és mégis ment. Miért ment mégis?

– Az első gondolat ez: ment azért, mert tudta, hogy ez az Ő Atyja akarata. Ez drága dolog volt Neki. Elképesztően drága dolog volt az Ő számára. Neki ez hatalmas dolog volt. Nekünk ez egy opció. Nekünk ez egy alternatíva. Nekünk ez egy lehetőség, de Neki ez volt a kenyere. Azt mondta Ján 4-ben a tanítványoknak: „Ez az Én eledelem. Ez az étel, amiről nem tudtok – Ján 4:34 –, hogy az Én Atyám akaratát tegyem. Ezzel elégszem meg. Ezzel lakom jól. Ez az Én örömöm. Ez az Én „szórakozásom” az Én Atyám akaratában járni. Ennél jobb dolgot nem tudok elképzelni. Ez a legcsodásabb dolog. Mert az Én Atyám akaratát akarom.” Az Atya gyönyörködött Benne, Zsid 1:9. Mert ugyanúgy gondolkodtak, ugyanaz volt a szívük.

Az első Ádám, akit Isten alkotott, ártatlan volt. A szívében viszont nem gondolkodott úgy. Nem ment tovább abban. Nem maradt meg Benne, hanem elbukott, és így az Atya nem tudott gyönyörködni benne.

Zsolt 40:8 (9) Akaratod teljesítésében lelem kedvemet, ó, Istenem, törvényed szívem közepén van.

Ez volt Jézus. Az Atya akarata hatalmas volt Neki. Tudod, hogy nekünk milyen intések kellenek? Ez a munkaetikáról szól:

Kol 3:22-23 Ti, szolgák, fogadjatok szót mindenben test szerint való uraitoknak, nem színből szolgálva, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. Bármit tesztek, szellemből tegyétek, úgy, mint az Úrnak, ne pedig úgy, mint embereknek,

Ez az! Nekem kell ez az intés. Mert ilyen vagyok. Emlékszem, amikor irodában dolgoztam, járt körbe egy email: „Hogyan kell elfoglaltnak látszani? Amikor bejön a főnök, mit kell csinálni? Mindig legyen kezedben a telefon, még akkor is, ha nincs senki a vonal másik végén. Ha mész a folyosón, mindig legyen nálad mappa, akkor is, ha kávézni mész vagy WC-re mész. Mert elfoglaltnak kell látszani.” Erről olvasunk itt: színből szolgálva, mint akik embereknek akarnak tetszeni.

Tudom, hogy ez kihívó, de beszél valamiről, ami fontos. Jézus nem így élt. Nekünk kell az ilyen intés, de Neki nem kellett. Ő azt mondta: „Gyönyörködöm a Te akaratodban, Atyám! Ha a Te akaratod ez, akkor megcsinálom. Ez elég magában.” Mire elég nekem az, hogy ez vagy az Isten akarata? Szeretnélek bátorítani ebben, hogy az Atya akarata az, hogy elrejtsem az Ő beszédét a szívembe. Az Atya akarata az, hogy szolgáljak ezzel.

Az Atya akarata az, hogy tanítsd a gyerekedet otthon az igazságra, amíg megvan a lehetőséged. Amikor kicsi, akkor beszélj neki történetekről, emberekről a Bibliából. Legyen közösségetek. Kérdezz tőle. Engedd, hogy kérdezzen! Amikor nagyobb, akkor beszélj vele az élet dolgairól. Amikor elmegyünk egy prostituált mellett az utcán, beszélünk róla. Azt mondjuk: „Ez és ez a helyzet vele. Mi a baj ezzel?” Vagy: Mi a baj egy kocsmával? Vagy: Mi a baj ezzel a hazugsággal? Mi a jó ebben, vagy abban? Mi a szép és miért? Hogyan és mit adott nekünk Isten? Ez az Atya akarata, hogy továbbadjuk a hitünket a következő nemzedéknek. Ez az Ő akarata.

Ha házas vagy, ez az Ő akarata, hogy megmaradj Benne, hogy továbbmenj Vele. Ne csak megmaradj Benne, hanem hogy Ján 10:10 bővölködő életed legyen. Ő szeretne továbbvezetni téged. Olyan könnyű azonban azt mondani: Ez hiba volt! Csak bátorítalak, hogy az Atya akarata drága dolog, értékes dolog. Érdemes továbbmenni benne.

Miért ment Jézus Jeruzsálembe? Mert ez volt az Atya akarata, és arra nézett. Milyen könnyű lett volna a másik irányba nézni? Mi volt az emberek akarata? „Jézus, hallgass! Jézus! Milyen tekintéllyel beszélsz? Jézus, őrült vagy! Jézus, halj meg!” Nem akarták Őt, de ez volt az Atya akarata, úgyhogy ment arra.

– A második dolog, amire nézett:

Zsid 12:2 Nézzünk … Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – elszenvedte a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült.

Ez a vers nehezen lefordítható. Mi van az örömmel és a szégyennel? Azért, mert a görögben az „anti” szót használja, sokan úgy érzik, hogy Jézus nemet mondott az örömre, és itt is így van fordítva. Igazából azonban kicsit később, Zsid 12:16-ban ugyanez a szerkezet egészen mást jelent.

Itt azt jelenti, hogy az örömért cserébe felvállalta a gyalázatot. Nézett emberekre, és ez volt az Ő öröme, hogy egy nap a hívő ott lesz a mennyben; Őt ismered, imádod és dicséred, Benne növekszel, és Vele jársz. A menny lenyűgöző módon – hogyan lehetséges ez egy tökéletes hellyel? – gazdagabb lesz miattad. Ez nagyobb öröm, mert ott leszel. Ez annyira nagyszerű, hogy Jézus erre nézett! Jézus erre tekintett. Rád nézett és rám nézett, és azt mondta: az öröm miatt. Temiattad és miattunk azt mondta: „Be tudom vállalni ezt a fájdalmat. Be tudom vállalni ezt, mert tudom, hogy lesz eredménye.”

Figyelj! Milyen könnyű lett volna arra néznie, hogy hányan fogják elutasítani? Vagy a fájdalomra? Ő egy értelemben keresztülnézett rajta, és azt mondta: van valami, ami nagyobb értékű a másik oldalon. Ha megkérdeznénk egy állapotos asszonytól: „Várod-e a fájdalmat? Várod-e a szenvedést? Várod-e a görcsöket?”; nem hinném, hogy igent tudna mondani erre. „Várod-e a gyermekedet?” Persze, nem kérdés, hogy erre mi lenne a válasz. Miért? Mert keresztülnéz a fájdalmon. Ezt mi, férfiak nem értjük, hogy hogyan lehet ezt bevállalni.

Jézus keresztülnézett a fájdalmon, rád nézett, és azt mondta: Ez az Én örömöm. Annyi ember beszél arról: „Az a módszer nem fog működni. Az emberek nem fognak megtérni. Úgysem fogják meghallgatni az evangéliumot! Minek szórólapoznál? Az emberek el fognak utasítani. Minek csináljátok ezt az egészet? Az embereket nem érdekli a gyülekezet. Az embereket nem érdekli Jézus. Az emberek modernebbek ennél. Miért imádkozol? Úgysem fog működni!”

Az egyik evangelizációs alkalmunkon kb. harminc ember azt mondta, hogy ő döntést hozott. Emlékszem egy nőre, aki azt mondta utána nekem: „Pásztor! Mit gondolsz arról, hogy Wascher szerint ennek a 80%-a nem igazi megtérés?” A kérdésem az: Rendben, de mit mondasz helyette? Érdekel engem, hogy mit mond Wascher? Jézus azt mondta, hogy menjünk, és tegyünk minden népeket tanítvánnyá, és hirdessük az evangéliumot. Miért érdekelne engem a sok ember, aki azt mondja: „Úgysem fog működni! Úgysem lesz úgy!”

Megkérdezném: „Mi a tanácsod? Akkor mit csináljunk? Tudom, fussunk el Tarsusba! Persze, mint Jónás! Meneküljünk el! Menjünk a Riviérára! Istennek majd jut a vakarék a fazék aljáról. Adjuk azt Neki.” Nem! Ezek csak arról szólnak, hogy kivegyék a szívedet a dologból. Ezek csak arról szólnak, hogy elbátortalanítsanak. Nem adnak alternatívát.

Úgy értem, mennyi kritika van a gyülekezettel szemben? Rengeteg, biztos vagyok benne. Nem hallok sokat, mert én vagyok az az egy, akivel senki nem beszél erről, de biztos vagyok abban, hogy sok ilyen van. Miről szól? Csak arról, hogy kivegye a szívedből Isten akaratát. Csak arról, hogy elvegyen tőled valami drágát. Nem akar alternatívát adni neked. Valami pótlékot ad neked, de igazán az a lényeg, hogy elbátortalanítsa a szívedet, hogy ne menj az Úr után teljes szívvel.

Miért ment Jézus Jeruzsálembe? Az Atya akarata és az öröm miatt. Nézni az örömre a fájdalmon túl. Nézni az örömre a visszautasítás mellett. Lehet, hogy millióan nemet mondanak, de mi van azzal az eggyel, aki készen van aznap? Az egyet akarjuk megérinteni, és őfelé szolgálni.

– A harmadik dolog, úgy hiszem, hogy Jézus nézett a szeretetre. Ezt sokszor idézem, mert nagyon szeretjük ezt a verset:

Márk 6:34 Amikor Jézus kiszállt, nagy sokaságot látott, és megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. És elkezdte őket sok mindenre tanítani.

Miről szól ez? Arról, hogy Jézus szeretett bennünket. Látta a szükségünket.

Mi a normál gondolkodás? Látja a szükségedet, és azon gondolkodik: „Hogyan tudnék hasznot húzni ebből? Hogyan tudnék pénzt csinálni a te szükségedből? Hogy tudnám kihasználni ezt?” Jézus ránézett, látta a szükséget, és a szívében válaszolt erre. Kezdeményezett szeretettel. Nem használta ki, hanem megválaszolta, betöltötte, megoldotta. Ez a szeretet.

Már emlegettem ezt:

Ézs 53:6-7 Mindnyájan, mint juhok, eltévelyedtünk, mindenki a maga útjára tért, de az ÚR őrá vetette mindnyájunk vétkét. Kínozták, és ő megalázta magát, száját nem nyitotta ki. Mint a bárány, amelyet mészárszékre visznek, és mint a juh, amely megnémul az őt nyírók előtt, ő sem nyitotta ki száját.

Ő döntést hozott. Mi eltévelyedtünk. Nekünk megvolt a saját utunk. „Megvan az én utam.” Jak 3:2 megvan a magam útja.  „Az én utamon járok. Annyira tudom, hogyan kell!” Márk 6:34 Jézus látja, hogy mennyire el vagyunk tévelyedve. Szeretettel válaszol rá, és kezdeményez. Azt mondja: „Fontos vagy Nekem. Drága vagy Nekem. Megválaszolom a szükséged. Hadd törődjek veled.” Nem elvont szeretet, nem személytelen szeretet.

Mellesleg, ez a baj a nagy szociális rendszerekkel, amit a társadalmaink kitalálnak. Jó szándékból származnak, értem, de ugyanakkor ezek a nagy rendszerek nem személyesek. Senki nem törődik. „Itt van némi pénz, és fogd be!” Mint egy apa, aki sokat dolgozik, és nincs ideje a gyermekeire: Nesze, kis pénz, és fogd be! Az nem segít. Az a fiának, a lányának nem fog adni önértékelést, nem fog adni neki jelentőséget. A pénz nem fogja neki megtanítani, amit az apjának kéne megtanítania.

Viszont Jézus, Isten Báránya személyes szeretet az Ő szívétől a tiédhez. Neki te vagy az öröme, ami miatt bevállalta a szenvedést, és ez volt az Atya akarata, hogy téged megtaláljon megérintsen, megmentsen, és az, hogy te megismerd Őt. Ezért értékeljük olyan nagyra Isten Bárányát, Jézus Krisztust.

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked, hogy adtál egy tökéletes Bárányt. Olyan bárányt, Akit el sem tudtunk volna képzelni, hogy egy bárány önként menne a mészárszékre. Köszönjük Jézus, hogy fizettél értünk, és köszönjük Szent Szellem, hogy a mai napra vonatkoztatod ezt nekünk. Köszönjük Istenünk, hogy annyira mellettünk állsz, hogy velünk vagy, hogy hű vagy!

Ámen.

Ha nem ismered Jézust, akkor hívd Őt az életedbe, hozz egy döntést Őmellette. Ő Isten Báránya, Aki fizetett érted a kereszten. Ő a tökéletes Bárány. Nem egy bűnös ember, hanem Ő bűntelen. Nem csak ember, hanem Isten is. Nem kötelezettségből, hanem az irántad való szeretetéből bevállalta. Mondd azt a szívedben Neki: „Jézus, vágyom Rád, szükségem van egy ilyen Istenre. Jézus, gyere az életembe. Légy az én Megváltóm! Adj nekem új kezdetet, új szívet, új életet. Jézus, bízom Benned, hiszek Benned. Nem értek mindent, de adj nekem új kezdetet! Veled akarok járni! Ismerni akarlak, gyere az életembe, legyél az én Megváltóm!”

Ha életedben először imádkoztál így, küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled!

Kategória: Egyéb