Isten gondolatai nem a mi gondolataink & Megragadni a lehetőséget, megragadni Jézust

2016 április 13. szerda  18:30

P. Knight

Jer 29:11 Mert én ismerem az én gondolataimat, amelyeket rólatok gondolok – így szól az ÚR –; békességre és nem háborúságra gondolok, hogy jövőt és reménységet adjak nektek.

Milyen jó tudni azt, hogy a mi Istenünk gondolkodik! Olyan Istenünk van, Aki gondol ránk. Ő nem csak egy szobor vagy bármi más, ami élettelen, hanem Ő gondolkodik, és Ő ránk gondol.

Ézs 55:8-9 Mert az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és a ti útjaitok nem az én útjaim, így szól az ÚR! Mert amiképpen magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál és az én gondolataim a ti gondolataitoknál!

Tehát Isten gondolataiban ott vagyunk. Minden velünk kapcsolatban ott van a gondolataiban, gondolkodik róla, nagyon érdekli minden, ami az életünkben van, és Istennek megvan a Maga útja hozzánk. Szeretne minket ismerni, és azt szeretné, hogy mi is ismerjük Őt. Ez az életünk, hogy megismerjük Istent, hogy megismerjük az utat, hogy megismerjük Isten gondolatait, és hogy Ővele gondolkodjunk. Ezért vagyunk a gyülekezetben, ezért vagyunk közösségben. Ezért van a Krisztus Teste, hogy együtt megismerhessük Istent, hogy osztozzunk az Ő gondolataiban, és hogy osztozzunk az Ő útjában.

Ez kicsit úgy hangzik, mint egy üzenet, de igazából egy bejelentés lenne. Azt szeretném elmondani, hogy Isten úgy találta jónak, hogy továbbmenjünk. Továbbvezet bennünket, úgyhogy hamarosan el fogunk menni. Amikor az iskolaév véget ér, akkor lesz itt az ideje annak, hogy elköltözzünk. Nagyon szomorúak vagyunk emiatt. Négy és fél évet töltöttünk itt, de olyan az egész, mint egy lehelet. Szinte semmi idő. Úgy érzem, csak most kezdelek megismerni benneteket, mégis sok nagyszerű időt töltöttünk együtt. Sok jó evangelizációnk és bibliaiskolás óránk volt, és a debreceni misszió is nagyszerű volt. Ezek valóban olyan alkalmak, idők, amiket soha nem fogunk elfelejteni. Csak szerettem volna, hogy tudjátok.

Azt is szeretném elmondani, hogy nagyon erős okai vannak az elhatározásnak hogy menjünk, és nem lehet ez ellen tenni. Higgyétek el, próbálkoztunk! Istennek azonban van egy terve, és egy másik helyen van velünk célja. Úgyhogy muszáj mennünk, de lehet, hogy még visszajövünk. Ki tudja? Nagyon szeretünk benneteket!

 

P. Kende

Emlékszem, amikor p. Knight-ék jöttek, akkor még nem tudtam, hogy ők énekelnek. Egyszer volt, hogy egy gyülekezeti eseményen néhányan tátogtunk valami háttérzenére, és mivel nem tudtam, hogy neki amúgy jó hangja van, meghívtam p. Knight-ot az alkalmi “kórusunk”-ba. Mi mókáztunk, ő viszont tudott énekelni is. Utóbb nagy meglepetés volt nekem. 🙂 Nehéz, amikor egy barát, egy lelkipásztor, valaki, aki befektet az életünkbe, az elmegy. Annyira hálásak vagyunk érte és a családjáért! Isten nagyon hirtelen hozta őket ide, és aztán nagyon hirtelen is viszi el őket. Ahogy Ján 3:8-ban mondja: Amikor valakit a Szellem vezet, arról sok mindent nem tudsz, csak azt, hogy a Szent Szellem van benne. Ez a bizalmunk!

Valaki mondott egy dolgot, amit nagyon viccesnek találtam. Lehet, hogy más is gondolkodik úgy, mint az illető, úgyhogy megosztom veletek: azt mondta a vasárnapi istentiszteleti rendről: Most könnyebb neked, mert nem kell annyit prédikálni, ugye? Szeretném, ha értenétek, nekem az a nehézségem, hogy nem bírom elmondani, mindazt amit Isten rám bíz. Ján 16:12 – sok mondanivalóm van. A vasárnapi átállás nem azért történt, mert kevesebbet akartunk az Igéből, hanem azért, mert többet akartunk a közösségből. Ezzel bátorítani is igyekszem téged – nyilván azt kezdesz a vasárnapoddal, amit akarsz, de ha csak lehet, használd arra, hogy a Krisztus Testében legyél, tegyél, bátoríts és bátorodj! Valaki mesélte például, hogy meglátogatták egymást délelőtt, mennyire építő volt, azután jöttek együtt a gyülekezetbe.

Arról szeretnék beszélni, amit p. Knight is említett, hogy együtt járunk az úton. P. Schaller mesélt egyszer egy történetet a navahókról. Volt egy egyetemista lány, aki egy projekt miatt az Egyesült Államok déli részén egy navahó faluban töltött talán fél évet. Nem tudott a nyelvükön, és egy család sátrában lakott. Végezte velük együtt a feladatokat, dolgozott velük együtt. Nagyon összebarátkozott a nagymamával, aki pedig angolul nem beszélt. Amint együtt voltak, nagyon megszerették egymást. A lány megtanult néhány navahó kifejezést, és a néni is megtanult picit angolul. Az időszak végén a lány távozására tartottak egy ünnepet, amikor elbocsátották, elköszöntek tőle. Nagyon szomorúak voltak, mert megszerették őt, és a lány is őket. Aztán ez a nagymama a végén odament a lányhoz, megfogta az arcát a kis göcsörtös, ráncos kezeivel, és tört angolsággal azt mondta neki: Mikor veled vagyok, szeretem engem legjobban.

Micsoda gondolat: Amikor veled vagyok, akkor szeretem engem a legjobban. Nagyon erőteljes és egyszerű igazság! Vannak olyanok, akikkel ha együtt vagyok, sokkal jobban vagyok. Akkor sokkal jobban el tudom viselni magam. Ez nem arról szól, hogy mit kedvelek, mit nem; nem azon múlik, hogy mennyire mély megértésünk van együtt. Gyakran ez csak a szeretetről szól. Krisztus Teste is ilyen. Igazán úgy van ez, hogy a Krisztus Teste az, ahol legjobban szeretem magam, mert nagyszerű hely. A közösség, a szeretet, az élet, a bátorítás miatt igazából. Nyilván, amikor Jézussal vagyok, akkor vagyok a legjobban a bőrömben, és akkor kedvelem magam a legjobban. Tényleg hálás vagyok emiatt értetek is személyesen. Mert akkor szeretem engem a legjobban, amikor veletek vagyok.

Énekek 5:2 Elaludtam, de ébren volt szívem, és íme, szerelmesem szava szólt, és zörgetett: Nyiss ajtót nekem, húgom, mátkám, galambom, én tökéletesem, mert fejemre harmat szállt, hajamra éjszaka cseppjei hulltak.

Ez a vers Jézusról és rólunk szól, és arról, ahogy könnyen csúszom. Mennyire könnyen csúszik a lábam hívőként! Drága kapcsolatunk van Jézussal. Olyan drága kapcsolat, hogy csak úgy lehet leírni: Szerelmesem! Olyan drága kapcsolat, hogy ilyen nagyon drága szavakkal lehet leírni, mint amit Ján 15:15-ben mond: Ti az Én barátaim vagytok. Drága szavak.

Mégis – időnként bealszom. Lehet, hogy jársz az Úrral egy évet, lehet, hogy jársz az Úrral két évet, aztán lehetséges, hogy a harmadikban nehéznek találod, hogy járj. Lehet, hogy jársz az Úrral húsz éven át, és jól megy, aztán a huszonegyedikben… Miért mondom ezt? Azért, mert mindez sosem lesz automatikus. Soha nem úgy megy: Ó, jártam húsz évet az Úrral, a következőt is Vele fogom járni, mert az majd csak úgy jön! Így fog történni. Már olyannyira ebbe az irányba megyek, hogy meg sem tudok állni.” Nem így megy ez – könnyen elcsúszom. Könnyen bealszom. Könnyen lemaradok a lényegről. Ilyen a természetem, hogy könnyen megcsúszom, könnyen leállok. Ezt nagyon jól tudom. Nemcsak azért, mert huszonhat éve hívő vagyok, hanem azért, mert tizennyolc éve vagyok házas. Tudom, hogy milyen könnyen leállok azzal, ami igazán számít. Mennyire könnyen elmulasztom a lényeget! Ezért mondja nekünk:

Róm 13:11-12 Mindezt tegyétek meg, mert tudjátok az időt, eljött az óra, hogy az álomból felserkenjünk, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. Az éjszaka múlóban, a nappal pedig elközelgett, vessük le azért a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.

Hallanom kell ezt az üzenetet, ezt a nagyon egyszerű üzenetet. „Ébresztő!” Mert Istennek van egy hívása, van egy terve, van egy irány. Az Ő akarata lehet más, mint ahol éppen vagyok. Lehet, éppen lefeküdtem, éppen alszom. Szellemileg nem vagyok éber, bealudtam. Isten pedig hív engem: „Ébresztő!”

Milyen nagyszerűen mondja: ma közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. Ez azt jelenti, hogy ma sürgősebb a dolog, mint amikor megtértem. Ma közelebb vagyok az Úrhoz, mint tegnap voltam, mint egy éve voltam, vagy mint amikor újjászülettem. Úgyhogy egy értelemben ma mondhatom azt: „Hú, már kevesebb időm van, hogy járjak az Úrral! Épp ezért ma még inkább járni akarok Vele!” Nem az alvásnak van itt az ideje. Szükségem van arra, hogy a Szent Szellem megelevenítse a szívemet, hogy azt mondja nekem: Itt az idő, hogy felébredj az álomból. Azt mondja nekem: „Vedd komolyan az igazságot! Vedd komolyan az Igét! Vedd komolyan a szellemi háborút! Vedd komolyan mindazt, amiről tanulsz!” Ez annyira drága nekünk!

Péter Ján 21-ben visszatért a kedvenc csónakjához. Ott van a csónakban, de Jézus utána jött. Szinte semmit sem kellett mondania, Péter ugrott a vízbe, és úszott Hozzá. Nekünk is kell ez. Jézus utánam jön. Azt viszont értenem kell, hogy a szívem bealudhat. Azt hihetem, hogy minden rendben, de van egy problémám, amit nem látok olyan könnyen, ami nem olyan egyértelmű, de nagyon valós. Nekem nem olyan nyilvánvaló, de nagyon valós. Énekek énekében a menyasszony mond néhány érdekes dolgot:

Énekek 5:3 Levetettem ruhámat, hogy öltözhetnék föl? Megmostam a lábamat, hogy piszkíthatnám be?

Ismered ezt a módját a kommunikációnak? „Már levetettem a ruhámat, hogyan vehetném fel? Ki hallott már olyanról, hogy valaki levette a ruhát, és újra felvette? Soha senki nem csinál ilyet! Már megmostam a lábamat, hogy piszkolhatnám be? Soha még senki ilyet nem tett! Aki megmosta a lábát soha többé… Igaz? Nyilván!”

Igazából az itt a gondolat, hogy Én 5:2 elaludtam, de ébren volt a szívem. A szívem vágyik Jézusra. A szívem vágyik arra, hogy hitben járjak. Mert a szívem arra lett kitalálva, hogy Jézussal járjak. Valójában nem kell mentegetőznünk, amikor azt mondjuk: Kövessük az Urat! Mert a szívünk, mindnyájunk szíve erre lett kitalálva. Nők és férfiak, idősek és fiatalok, elfoglalt emberek és unott emberek – erre vagyunk kitalálva, hogy Jézussal járjunk. A szívünk, mélyen, igazán tudja ezt. Van azonban nagyon sok ürügyem, mentségem, kifogásom.
Lehet, hogy a szívem kész van. Zsolt 57:7(8) Kész a szívem, Istenem, kész a szívem, de én magam nem annyira. „A szívem készen van, de én nem! Nem vagyok annyira készen rá, hogy menjek Veled, hogy menjek Utánad, hogy csináljam ezt. Olyan jó mentségeim vannak!” Luk 14-ben miket mondtak az emberek? Legalább ketten nagy ostobasággal mentegetőztek. Az egyik azt mondta: Ökröket vettem, ki kell próbálni őket! „Ó, akkor ezek szerint te vagy a világon az egyetlen ember, aki használt autót vesz, mielőtt kipróbálná?! Hm, persze!” Nekem jobb ürügyeim vannak. Úgy érzem, hogy jobb mentségek. „Igazán jó okom van, hogy ne menjek!” Valójában azonban az enyéim is buta kis ürügyek, amikkel mentegetem magam.

Arra gondolok, amint az ellenség mondja nekünk: „Nem kell sehova menni! Nem kell sietni sehova. Nyugi! Jól vagy ott, ahol vagy.” Az oroszoknál van ez a mondás: „Nem kell idegeskedni. Nem kell kapkodni. Minden rendben lesz.” Az ellenség is azt mondja nekünk: „Nem kell sietni sehova. Nem kell kapkodni. Minden rendben van…” Arra gondolok, hogy közben a bajsza alatt hogyan mulat rajtam. Miközben azt mondja: Nem kell sietni sehova!; arra gondol: Mennyire ostoba vagy, hogy ezt beveszed! Aztán csak mondja tovább: „Maradj csak! Nem kell! Hova sietnél? Ráérsz azzal a megbocsátással! Nem kell sietni azzal! … Ó, nem érdekes, ráérsz megadni a tartozásodat! … Nem érdekes, ráérsz kinyitni a Bibliádat! Holnap is kinyithatod…” Arra jöttem rá, hogy nem kell hosszú ideig sikeresnek lennie, és ezt ő is tudja. Csak néhány másodperc, aztán mondhatja: Hupsz, erről lemaradtál! Mennyire szereti ezt!

Nekem arra van szükségem, hogy a szívem ébren legyen, és én is ébren legyek, a szívem mozduljon, és én is mozduljak, hogy a szívem induljon, és én is induljak, hogy a szívem szolgáljon, és én is szolgáljak. Erre van szükségem!

Énekek 5:4 Szerelmesem benyújtotta kezét az ajtó hasadékán, és belsőm felindult iránta.

Nagyon tetszik, hogy vonja. Ha észreveszed, a történetben nincs lasszó. Nem azt olvassuk: A szerelmesem benyújtotta a kezét az ajtó hasadékán, megragadott, és kivonszolt engem. Nem! Nem úgy csinálja: a mi Istenünk – ez annyira nagyszerű – így csinálja, erre vágyik, hogy belülről kifelé működjön mindez. Indít bennünket, ám a szívünkben. Nem fizikailag rugdos bennünket, hanem a szívünkben igyekszik indítani minket. Ezen a módon mozdít bennünket. Ján 10:1-ben azt olvassuk, hogy aki nem az ajtón megy be, hanem az ablakon, a tetőn át, az tolvaj és rabló. Azzal baj van. Amikor másként indítom a másikat, az nem az Úrnak a szíve. Az, amikor félelemmel, bűntudattal motivál valaki, amikor valaki azt mondja neked: Kapd össze magad, mert elveszted az üdvösséged! Amikor ezeken a módokon motiválják az embereket, az az ablak és a tető. Az nem az ajtó.
Az Úr szeretettel beszél hozzánk, és azt mondja nekünk: „Nézd! Én vagyok az. Nézz Rám! Emlékszel? Én vagyok az! Nézd, itt a kezem! Emlékszel? Ezen a kézen ott vannak a szegek helyei – érted. Teérted vannak a lyukak. Emlékszel, hogy Ki vagyok? Emlékszel, hogy mit tettem érted? Emlékszel, hogy mennyire szeretlek téged? Emlékszel, hogy mennyire fontos vagy Nekem?” Megmutat nekem egy kicsit, mint 2Móz 33-ban Mózes nem láthatott többet az Úrból. Látni akarta az Urat, de Ő azt mondta neki: „Nem vagy kész rá, nem vagy alkalmas rá. Úgyhogy megláthatod a dicsőségem egy részét, de szeretném, ha jönnél Utánam. Azt szeretném, ha jönnél Utánam! Gyere, és ismerj Engem!”

Így vagyok én is, mint az a navahó nagymama. „Jézus! Akkor szeretem magam a legjobban, amikor Veled vagyok. Úgyhogy Veled akarok lenni! Az a legjobb állapotom. Tudom, milyen vagyok Nélküled. Tudom, milyen vagyok a mentségeimben. Immár kész vagyok felállni.”

Énekek 5:5-6 Fölkeltem, hogy ajtót nyissak szerelmesemnek… Ajtót nyitottam szerelmesemnek, de szerelmesem már megfordult, elment. Lelkem megindult beszédétől, kerestem őt,

A lelkem válaszol a hívására, így vagyok megalkotva hívőként. Aztán itt van ez:

Énekek 5:6 … de nem találtam. Kiáltottam utána, de nem felelt.

Felmerül a kérdés: „Lehet, hogy Ő nem törődik velem? Lehet, hogy nem számítok Neki? Lehet, hogy nem vagyok érdekes?” Ez nem igaz! Ugyanaz az ellenség, aki előbb azt mondta: Nem kell sietni sehova!; azt mondja most: „Felesleges továbbmenni. Minek mennél tovább? Kinéztél az ajtón, nincs itt senki, menj vissza az ágyba! Hagyd abba! Nem számítasz úgysem.”

Annyira jó ez a történet, mert – a lány továbbmegy!, a lány nem áll meg! Nem hagyja abba! Mekkora lecke számunkra: ne állj meg, amikor hallod azt a hazugságot, hogy „Itt az idő feladni. Itt az idő abbahagyni. Isten nem tud neked még egyszer megbocsátani.” Hallottad már ezt a szívedben? Sokan tudjuk, hogy milyen ez. Akkor Isten azt feleli: „Nem így van! Gyere tovább! Mit gondolsz, miért mutattam meg kicsit a dicsőségemből? Mit gondolsz, miért láttattam meg valamennyit veled? Azért, hogy gyere tovább – egész életedben. Azért, hogy egész életedben kövess Engem, hogy gyere Utánam, hogy keress Engem, hogy akarj többet megismerni, hogy akarj többet látni, és akarj Velem többet találkozni.”

Aztán még egy ok, hogy azt mondjam – talán nem is érdemes: a lány továbbmegy, és milyen „nagyszerű” történik:

Énekek 5:7 Rám találtak az őrök, akik a várost járják, megvertek, megsebesítettek, elvették kendőmet a kőfal őrei.

Ez ám az érdekes helyzet. Miért is bántják? Nem szabadna kinn lennie. Nem szabadna ott lennie, ahol van. Megtámadták, bántották, megszégyenítették. Ez a három történt vele. Hívőként azt képzelnénk: „Ha elkezdem követni az Urat, akkor bizonyára soha semmi baj nem lesz az életemben. Ha az Urat követem, biztos nem futok bele soha semmibe, ami rossz lenne.” Rossz hírem van: megtörténhet. Mert kerülhetek olyan helyen vagyok, ahol nem szabadna lennem.
Még akkor is, amikor arra gondolok: Nekiállok követni az Urat! Eljuthatok a törvénykezés helyére, ahol ez a fajta üzenet jön: „Mozogj! Dolgozz keményebben! A Biblia is azt mondja, nem látod? Dolgozz keményebben!” Most azon a helyen vagyok, ahol nem kéne lennem. Istent keresem, ám nem a megfelelő helyen vagyok, és bizony bántanak engem azon a helyen. Megsebeznek engem. Könnyen lehet, hogy megszégyenítenek engem.
A másik véglet, hogy elmegyek egy helyre Isten követésében – és sajnos ez is megesik –, szeretem az Urat, keresem az Urat, és kigúnyolnak érte, megszégyenítenek érte. Ézs 66:5-ben azt olvassuk: Mivel te szeretsz Engem, azért kigúnyoltak téged, és megszégyenítettek téged. Megeshet. Vannak helyek, amik állítólag keresztények, de nem hiszik, hogy a Biblia igaz. Nem hiszik, hogy az Úr követése drága dolog. Nem ismerik ezt az életet, amiről Ő itt beszél.
Megtörténhet tehát, hogy elmegyek valahova, Isten keresem, ám nem a megfelelő helyen vagyok, ezért megtámadnak, megsebeznek, megszégyenítenek.
Az egyik pásztorunk átküldte ezt az SMSt nekem. Valaki elment a gyülekezetébe, és ezt írta utóbb neki a látogató: „Nagyon-nagyon köszönöm! Biztos, hogy ez keresztény gyülekezet? Se fölényeskedés, se kegyetlenség.” Arra gondolok, hogy vajon hány helyen volt, ahol a bántást kapta? Istent kereste minden bizonnyal, de nem azon a helyen volt, ahol lennie kellett volna. Megtörténhet velünk, kapunk sebeket, és van, hogy megtámadnak, és van, hogy megszégyenítenek.

Ez a történet miről szól? Nem a támadásról, nem a kételyről, nem a lustaságról – holott eddig főként ezekről beszéltünk 🙂 –, hanem ez a történet arról szól, hogy Jézus azt mondja: „Figyelj! Látod? Ez vagyok Én! Kövess Engem!” Ez a történet arról szól, hogy nem szűnök meg keresni Őt, nem szűnök meg utána menni, nem szűnök meg nyomulni előre, és nem hagyom, hogy valami elvegye tőlem azt, ami megindult bennem. Erre szeretnélek bátorítani: hogy ne engedd el! Lehet, hogy azt mondod: „Olyan pici motivációm van arra, hogy az Urat kövessem! Annyira pici a szívem kapacitása arra, hogy bevegyem az Igét!” Nem ez a kérdés. Nem az számít, hogy milyen pici, hanem az számít, hogy használd azt a picit, hogy járj vele. Ha van világosságod, ha van felkavarodás benned, még ha annyira pici, halovány is, de használd. Járj benne! Úgy, ahogy most jelen vagy itt, és keresed az Urat a szívedben.

Törődik-e a lány ezekkel a bántásokkal? A válasz az, hogy nem.

Énekek 5:8 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálem leányai, ha megtaláljátok szerelmesemet, mondjátok meg neki, hogy a szerelem betege vagyok.

Nem az az elhívásom, hogy azzal törődjek, aki megállítana. Nem az az elhívásom, hogy azzal törődjek, aki megszégyenítene, aki megsebezne, aki megtámadna. Nem ez az elhívásom. Nem ez az elhívásod neked sem. Nem ezért vagy az Úrnak az útján. Hanem – ahogy p. Knight is mondta – vannak olyanok, akik szintén az Úrnak az útján vannak. Zsolt 16:3 a szentekben van a gyönyörűségem. Azokban van a gyönyörűségem, akik szintén keresik az Urat. Velük akarok közösségben lenni.
Ha azokkal vagyok közösségben, akik bántanak engem, ha azokkal vagyok közösségben, akik megállítanának, akkor meg is fogok állni. Miért tenném, amikor arra is megvan a lehetőségem, hogy azokkal legyek közösségben, akik szintén ismerik ezt az életet, akik szintén keresik az Urat, akik szintén nyomulnak Utána? Tőlük kérem: Kérlek, segítsetek nekem!
Amikor Pál arról beszélt: Könyörögjetek értünk is, hogy szó adassék a szánkba, hogy szabadon szólhassuk az evangéliumot!; azzal azt mondta: A szentekben van a gyönyörűségem. S kihez fordulok segítségért? A szentekhez! Kit fogok kérni? A többi hívőt. Azokat, akik mennek az Úr után. Azokat, akik szintén szeretik az Urat, akik az úton vannak, akik szintén azt mondják: Ez drága nekem. Lehet, hogy a testvérem nem tud segíteni nekem, ám lehet, hogy bátoríthat, hogy menjek tovább. Lehet, hogy elmondhatja a bizonyságát nekem. Elmondhatja, hogy ő hogyan ment keresztül a dolgon. Lehet, hogy nem tud rajtam segíteni, de lehet, hogy meghallgathatja az én bizonyságomat.

Énekek 5:9 Miben különb a te szerelmesed más szerelmeseknél, ó, asszonyok szépe? Miben különb a te szerelmesed más szerelmeseknél, hogy minket ily nagyon kérsz?

„Kicsoda Jézus neked? Magyarázd el nekem! Mondd el nekem, ki Ő neked?” Lehet, hogy a te életedben van valami Vele, ami nekem nincs meg, és jó lenne tudnom. Érdekel, hogy kicsoda Jézus neked. Ezért van szükségem a gyülekezetre. „Kicsoda Jézus neked?” Ezért van szükségem igei kommunikációra, abban az értelemben is, hogy egymás között is. „Képzeld, ezt találtam, és most jobban értem. Itt, a Bibliámban ezt találtam, és annyira bátorított!” Meghallgatjuk egymásnak ezt a részét, ezt a történetét.
(Ezért csináltuk a vasárnapi átállást is, hogy hallhassunk, hogy együtt lehessünk. Az volt az egésznek a célja, hogy találkozzuk össze, fél-egy órával korábban, és beszélgessünk és bátorítsuk egymást a hitben. Úgy értem, nem hallok sok olyan rádióadást, ami a hitben bátorítana, nem látok sok olyan TV műsort, ami a hitben bátorítana; lehet, hogy nem sok olyan ember van a munkahelyeden, aki a hitben bátorítana, de amikor összejövünk, és halljuk egymás történetét, erre van szükségem, és ezt fontos és értékes megragadni.)
Énekek 5:10-16-ban ez a lány elmagyarázza, hogy milyen a szerelmese. Van válasza is – amikor valaki megkérdez: Kicsoda neked Jézus?; akkor meg tudnom fogalmazni?; meg kell tanulnom kifejezni, hogy ki is Ő nekem!
“Mellesleg” ez még egy ok, amiért nagyszerű a léleknyerés az életemben. Elmondom valakinek az evangéliumot, aki nem hívő, és azt kérdezi: Miért kéne, hogy ez érdekeljen engem? Ez egy jó kérdés, és nem árt, ha van rá személyes válaszom. Mert egy nap aludni fogok, és Sátán azt fogja mondani: Miért kéne, hogy az az Ember érdekeljen téged? Aznap nagy szükségem lesz egy jó válaszra, s lehet, hogy épp az evangelizáción találtam meg. Vagy amikor bátorítottuk egymást a testvéremmel, és elmondott nekem valamit, amit ő talált. Aztán amikor az ellenség „bátorít”, akkor kész a válaszom, mert megtaláltam és már az enyém, és simán nemet tudok mondani.

Énekek 6:1 (5,17) Hova ment a szerelmesed, ó, asszonyok szépe? Hova lett szerelmesed? Hadd keressük veled együtt!

A záró gondolatunk: Együtt keresni Őt. Csodálatos együtt keresni Őt! Azt olvassuk Zak 8:21-ben Az egyik város lakói a másikhoz mennek, és azt mondják: Most azonnal menjünk az Úr arcának keresésére! Aztán így fejeződik be a vers: Én is elmegyek! Mintha állna ott valaki, aki hallotta az egészet, s most azt mondja: Én is megyek! Ez gyönyörű az életünkben. „Én is megyek!” Tanulnunk kell ezt. Ha soha nem kelek fel az ágyból, akkor soha nem fogom ismerni ezt, hogy milyen együtt menni, és keresni az Urat. Ha soha nem hozok áldozatot, akkor soha nem fogom megismerni ezt az örömet, hogy milyen együtt keresni Őt.
Ez az üzenet nyilván nem csak a Knight családról szól, ám arra gondolok, hogy ha például ők nem vállalták volna be, hogy otthagyják az előző helyet, és nem jönnek ide Isten akaratában, akkor erről maradtak volna le. Arról, hogy milyen velünk együtt követni az Urat.

Mindnyájunknak megvan ez a lomha, lusta, buta szívünk, amelyik könnyen bealszik.
Amikor viszont ott az a pillanat, hogy keresni akarom Őt, akkor élni kell vele.
Akkor ragadjuk meg, akkor nyissuk ki a Bibliánkat!
Akkor kezdjünk imádkozni!
Akkor jöjjünk el a gyülekezetbe, keressünk egy testvért, hívjunk fel valakit, bátorítsunk valakit!
Adjunk valakinek egy meghívót, csináljuk valami őrültséget, és Isten velünk lesz. Mert Ő azt mondja: Nem azért mutattam meg az Én dicsőségem, mert nem érdekelsz, hanem azért, mert azt akarom, hogy gyere Velem végig az egész úton.

Ámen.

Kategória: Egyéb