Isten szívébe mindenki belefér (Elutasítottság sorozat 1.)

2015 december 9. szerda  18:30

Mindannyian tudjuk, hogy az életkor mennyire befolyásolja azt, hogy mennyire sebezhető az ember. Egy gyerek nagyon sebezhető. Amikor egy gyereket megsebeznek, akkor azt egész életében cipeli. Sok ilyen sérülés történik, mert pl. osztálytársak lejáratják a másikat azért, hogy magával kapcsolatban kicsit jobb legyen a kép, és jobban érezhesse magát saját maga felől. Most szeretnék arról beszélni, amikor elutasítják az embert amiatt amilyen; aszerint, hogy milyen. Mind tudjuk, hogy ez milyen. Egy lánynak az osztályában volt egy szebb lány, vagy egy fiú osztályában volt egy erősebb srác; vagy barna szeme van valakinek, de kéknek kellett volna lennie; vagy tornaórán te voltál az, aki nem tudott felmászni a kötélen, és mindenki kinevetett. Vagy esetleg ezek közül több is egyszerre. Mindenki küszködik az elutasítottsággal.

Ha benne vagy a profi sportban, köztudott, hogy ott állandóan végzik a drogteszteket. Miért? Mert a csúcson kell lenni. Muszáj. Az angolban még van egy kifejezés is erről, ami egy negatív kifejezés, úgy mondják, hogy másodiknak lenni. Ez derogáló, negatív kifejezés. „Te csak második lettél!” Ez a másodikság egyszerűen elfogadhatatlan. Minden sportoló számára csak a csúcs az elfogadható. Sokszor úgy beszélnek sportolókról, mint hősökről.  Persze értékeljük a kemény munkát, a fegyelmezettséget, büszkék vagyunk, amikor az olimpián az országunkból valaki aranyérmet nyer. Van azonban egy hazugság ebben az egészben. Mert nem egy tiszta világ, hanem olyan, ahol nagyon lesérülnek az emberek azért, mert emberfeletti módon hajtja, űzi őket az, hogy a legjobbnak kell lenni. Vagy te győzöl, vagy senki sem vagy. P. Schaller mesélt egy finn olimpikonról, aki nyert aranyat is. Valamennyi idővel a versenyzés befejezte után öngyilkos lett. Elképesztő! Nagyon jól teljesített egy darabig, nagyszerű eredményeket ért el, de aztán már nem. Azután már nem volt tovább, nem volt miért.

Mind éreztük már ezt: Jobbnak kéne lenned! Igazából az a vágyam, hogy bekerüljek, hogy bent legyek. Ne csak úgy üljek a többiek között, és közben egyedül vagyok, hanem része vagyok, tagja vagyok, oda tartozom. Bejöhetek ide, és egy értelemben otthon vagyok itt. Mind éreztük már úgy: „Nem vagy elég ahhoz, hogy bekerülj oda. Jobbnak kéne lenned, másnak kéne lenned.”

Ez nagy kihívás, mert a csúcson ugye mindig csak egy valaki lehet. Mivel sokan akarnak ott lenni, elég gyakori a cserélődés. Ami azt jelenti, hogy általában, amikor mindenki a csúcson akar lenni, amikor mindenki a „leg” akar lenni, akkor legtöbb ember nagyon elégedetlen a helyzetével.

Különböző módokon bánunk ezzel. Vannak emberek, akiknek mindig igazuk kell, hogy legyen. Emlékszem egy bibliaiskolás diákra. Kijavítottam a dolgozatát, ha jól emlékszem, 98%-os volt, és amikor visszaadtam, nagyon világossá tette számomra, hogy annak 100%-nak kell lennie.  Megmutatta nekem, hogy miért helyes az a válasz, amit ő adott. Elmondtam, hogy mi nem jó benne, de nem, annak 100%-osnak kellett lenni. Neki igaza kellett, hogy legyen. Nagyon sokszor ezt azért csináljuk, mert bizonyítani kell, hogy én a csúcson vagyok.

Sokan azért okoskodnak, mert valamit igyekeznek kiigazítani. Van egy problémájuk, tudják: „Nincs jogom bemenni oda. Én nem tartozom oda, nem férek be oda. Én nem lehetek része ennek.” Akármi is legyen “ez”, lehet a sikeres emberek világa, a gazdagok világa, a szépek világa, az okosak világa; egy osztály, egy gyülekezet, egy család… „Én nem illek oda be. Valahogy meg kell próbálnom kiigazítani.”

Aztán vannak emberek, akik nagyon furcsa módon próbálnak bánni ezzel. Egyszer olvastam a következőt egy hazai énekesről. Az előző rendszerben nagy énekes akart lenni – legalábbis ő így mesélte a történetet –, ő akart lenni a nemzet csalogánya. Akkoriban ez még központilag dőlt el, hogy ki lehet valaki, és azt mondták neki, hogy nem. Akkor ő eldöntötte: „Rendben. Ha nem lehetek a nemzet csalogánya, akkor leszek a nemzet csótánya.” 🙂 Legalábbis ezt olvastam róla. Sokan csinálják ezt. „Ha nem férek be oda, akkor majd a legjobb leszek egy problémás dologban.” „Sok testvérem van. Én leszek a legrosszabb gyerek, és akkor biztosan észrevesznek.” Úgy érzi, hogy a “legjobb”-ba ő nem fér be, annyira nem tud teljesíteni, hát akkor majd “teljesít” így, lesz ebben a “legjobb”.

Mi az elutasítottság? Az, amikor azt mondom neked: „Valami hiányzik egy területen. Ha be akarsz jönni ide, akkor ki kell pótolnod. Akkor neked el kell bánnod ezzel, neked meg kell oldanod ezt.”

1Móz 29-ből indult ez a gondolat. Két testvérről szól történetet, sokan ismerjük. Egy értelemben ez a legkifejezőbb történet a visszautasítottságról.

1Móz 29:17 Leának pedig gyenge szeme volt, de Ráhel szép termetű és szép tekintetű volt.

Íme egy szomorú példa az egészre. Lea rosszul látott, lehet, hogy kancsal is volt. Akkortájt az nagy baj volt, ha rossz a szemed. Nem volt szép. S aztán, csak hogy tényleg rossz legyen a helyzet, volt egy húga, aki ráadásul szép volt, jól látott, és tökéletes volt. Nem csak hogy volt egy problémája, hanem volt egy állandó emlékeztető, hogy mennyire nagy probléma ő maga. Aztán volt az „együtt érző” édesapja, aki valószínűleg azt mondta neki: Soha nem házasodsz meg, ha nem fizetek le valakit, hogy elvegyen téged. Legalábbis a történetből úgy tűnik, hogy így gondolkodott.

Jött a nagy nap, amikor jött Jákób.

1Móz 29:18 Megszerette azért Jákób Ráhelt, és ezt mondta: Szolgállak téged hét esztendeig kisebbik leányodért, Ráhelért.

1Móz 29:20 Jákób tehát hét esztendeig szolgált Ráhelért, és az csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt.

1Móz 29:22 Erre összegyűjtötte Lábán annak a helynek minden népét, és lakodalmat szerzett.

Jákób Ráhelért dolgozott.

1Móz 29:23 Este pedig vette a leányát, Leát, bevitte Jákóbhoz, és ő bement hozzá.

1Móz 29:25 És reggelre kelve látja Jákób: Íme, Lea volt az! Ezt mondta azért Lábánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltalak téged? Miért csaptál be?

Ez a történet most nem Jákóbról szól. Gondoljuk Leára kicsit, hogy milyen volt ez neki. Az apja átvert valakit azért, hogy őt férjhez tudja adni. Valakit beugratott, hogy elvegye őt. Az apja végre megszabadult tőle. Csak képzeld el, milyen lehetett ez neki! Aztán a férje – nem annyira meglepő módon – nem volt túl lelkes felőle. A férje azt mondja őrá: „Mi EZ?! Micsoda átverés!” Micsoda megvetettség ez Lea számára! „Mennyire nevetséges! Ki hallott már ilyet?!”

Később Jákób elvette Ráhelt is, két felesége lett.

1Móz 29:30a És bement Jákób Ráhelhez is, és jobban szerette Ráhelt, mint Leát,

1Móz 29:31 Leát gyűlölték. Elutasítja az apja, elutasítja a férje. Minél közelebb van hozzád valaki, annál jobban fáj az elutasítás. Szülők, tanárok, lelkipásztor, főnök… ha valaki, akinek tekintélye van, attól jön az elutasítás, az nagyon megérinti az embert. Ennél közelebb nem sokan jöhetnek, mint az apja és a férje, akik azt mondják: Kinek kell EZ? Sokan boldogtalanok amiatt, hogy nem házasok, de mondhatom neked, jobban jársz, ha egyedül vagy, mint ha ilyen férjed van.

Nagyszerű a történet a következő néhány versben. Lea nekiáll azt csinálni, amit sokan csinálnak. Sokan tesznek hasonlót azért, hogy valahogy bejussanak, hogy befogadják őket. Lea arra vágyik, hogy a férje befogadja őt, és tudja, hogy fogja megoldani.

1Móz 29:32 Fogant tehát Lea méhében, és fiút szült, és Rúbennek nevezte, mert azt mondta: Meglátta az ÚR a nyomorúságomat. Most már szeretni fog engem a férjem.

„Ha gyereket szülök a férjemnek, akkor szeretni fog.” Ez az, amivel igyekeznek emberek befogadottá lenni. Ez az, amivel a legtöbb ember kísérletezik. Termelnek. Valamit termelnek: jó jegyeket, sok pénzt, vicceket… Leának nem volt más, hanem az, hogy gyerekeket szüljön a férjének. Figyelj, mit mond! Az elsőnek a neve Rúben. „Íme, egy fiú!”

Gyakorlatilag azt mondja: „Figyelj, Jákób! Nézd, szültem neked! Itt egy fiú.” Milyen nagyszerű lehet úgy felnőni, hogy az a neved: Azért szültelek, hogy a férjem végre ne utáljon. „Zseniális”! Ezt a nevet adja neki, hogy Rúben – „Íme, egy fiú! Szeretném megmutatni mindenkinek, hogy én jobb vagyok, én teljesítek. Akkor végre fogsz szeretni?”

A második fiú neve Simeon, 1Móz 29:33. Ami azt jelenti, hogy hallotta. Vagyis: „Isten meghallotta, hogy engem gyűlölnek itt. Az, hogy engem mennyire gyűlölnek, az még a mennyben is hallatszik.” Amikor az ember elutasított, akkor az egyik nagy csapda, amibe beleeshet, az az önsajnálat. „Ó, mennyire nyomorult vagyok! Ó, milyen nehéz nekem! Senki nem tudja, milyen ez, milyen a helyemben lenni. Senki nem tudja, hogy mennyire rossz ez.” Mondhatja egy lány: Senkinek nincs ekkora orra. (A lányok elképesztő dolgokat tudnak kitalálni. Nem tudom, a fiúkat mennyire érdekli ez.) „Senkinek sincs…” Önsajnálat. „Ó, én szegény. Nekem olyan nehéz!” Nagyon sokszor ebből következik, hogy haragszik Istenre. „Miért tettél ilyenné engem?! Miért nem lehetek olyan okos, mint az az ember? Miért nem lehetek olyan szép, mint az a másik? Miért nem lehetek olyan hűséges, mint amaz? Miért nem lehetek olyan jó matekból?… Istenem, mit csináltál velem? Miét tettél ilyenné?”

Aztán a harmadik gyerek neve Lévi lett, ami azt jelenti, hogy kapcsolódni valakihez. Azt mondja Lea magának: „Mostmár végre a férjem az enyém lesz. Végre összekapcsolódunk! Végre megtörténik. Mostmár látni fogja, hogy többet érek, mint a húgom.” Tudod, hogy mi a lenyűgöző a történetben? Sehol nem olvassuk, hogy Jákóbnak megváltozott volna a hozzáállása Leához. Nincs örömteli vég a történetben ebben az értelemben.

Igazán amikor termelni próbálsz azért, hogy befogadjanak, akkor soha nem kapod meg azt, amit vágysz. Azt hisszük: én arra vágyom, hogy bemehessek. Valójában viszont nem arra vágyom, hogy beülhessek, hanem arra, hogy be legyek fogadva, arra vágyom, hogy biztonságban legyek valahol, arra vágyom, hogy bevegyenek, és soha ne lökjenek ki. Arra vágyom, hogy tudhassam, soha nem fognak kidobni engem. Arra vágyom, hogy biztonságban legyek. Ez az, amire vágyom. Úgy mondanám, szeretnék “odabenn” lenni, de valójában arra vágyom, hogy biztonságban legyek.

Annyira vágunk erre, hogy ezért például emberek képesek fabrikálni akár egy egész személyiséget is. Képes eljátszani, hogy valaki, azért, hogy bejuthasson, hogy benn lehessen. Hajlandóak összerakni egy személyt, valaki mást, és eljátszani. Olyan, mintha egész életemben inkognitóban élnék. Egész életében egy hamis személyiség.

Itt a gond a termeléssel: lehet, hogy befogadnak, mert én vagyok a legviccesebb srác, lehet, hogy befogadnak, lehet, hogy tapsolnak nekem, mert én csinálom a legtöbb eladást a cégnél, lehet, hogy mindenki gratulál, mert nekem vannak a legjobb jegyeim a családban. Mind tudjuk, hogy amikor az véget ér, akkor már vége, akkor már nem vagyok befogadott. Akkor bajban vagyok. Az Írás beszél erről a képmutatásról, Péld 14:13 nevetés közben is fájhat a szív. Lehetséges, hogy előadom, én vagyok a legvidámabb személy. Azért, hogy befogadjanak. Lehet, hogy előadom, hogy én vagyok a legkedvesebb srác, de belül tudom, ha egyszer kijön az, aki valójában vagyok, akkor elfogadhatatlan leszek. Akkor vége.

Ez a gond a termeléssel. Soha nem adja meg, amire szükségem van. Ahogy Leával történt. Jákób soha nem fogadta el őt azért, mert annyira jó teljesítményt ért el. Valójában nem egy vállon veregetést akarok azért, amit teljesítek, hanem azt szeretném, hogy valaki befogadjon engem úgy, ahogy vagyok.

A történetnek egy értelemben örömteli vége van. Lea rájött erre, de sok ember nem jön rá. Sok ember az élete végéig termel, és még mindig tűnődik azon, hogy miért nem elég.

1Móz 29:35 És ismét várandós lett, fiút szült, és ezt mondta: Most már hálát adok az ÚRnak. S a fiút Júdának nevezte, és többet nem szült.

A Júda azt jelenti: dicsért. Lea dicsérte az Urat. Ez mostmár más. Különbözik. Meglátta, lehet, hogy a férje soha nem fog megváltozni. „Lehet, hogy a férjem soha nem lesz az az ember, akinek szeretném. Lehet, hogy soha nem jutok be oda, ahova vágytam. Lehet, hogy soha nem fogad be a kör, akit akartam, hogy befogadjon engem.” Ahelyett, hogy keserű lenne, hoz egy nagyszerű döntést. Azt mondja: Isten, Ő az én válaszom. Ez valóban zseniális válasz az életemnek erre a szükségére.

Zsolt 27:10 Ha apám és anyám elhagynának is, az ÚR magához vesz engem.

Annyira jó ez a vers! Csodálatos!e Éppen idevág. Leát elutasították azok, akik a legközelebb voltak hozzá, és leginkább mellette kellett volna, hogy álljanak, és nem kértek belőle. Elképesztő, hogy ez milyen sérülést okozott neki. Olyan lett, mint amikor egy kiskutya kergeti a farkát, mert nem tudja, hogy az az övé. Csak pörgött ebben: még egy gyerek, és a férjem biztosan szeretni fog, csak még egy gyerek, és biztosan minden jó lesz, csak még egy, és biztosan bejutok…

Mindig megvan ez a hazugság. „Még egymillió, még egymillió, még egy ház, még egy autó… A következő házastárs jobb lesz, mint ez volt. A következő iskola jobb lesz, mint ez volt. A következő… Még egy gyerek, és akkor az életemnek lesz értelme.” Szegény gyerek, akiről így gondolkodnak. Nincsenek könnyű válaszok számunkra. Ezt nem lehet elnevetgélni, viccel elütni. Nincs könnyű válasz erre.

Van azonban egy jó hírünk. Csak egy valaki van, Akinek joga van kiértékelni egy embert. Senki másnak nincs joga, csak Istennek. 1Kor 4:5 Azért idő előtt semmit se ítéljetek. Nem a mi dolgunk. Valaki rám néz egyszer az istentiszteleten összevont szemöldökkel, aztán azt mondom: „Gyűlöl engem. Utál engem.” Honnan tudom? Ki vagyok én, hogy ezt megmondjam? Lehet, hogy nehéz napja van. Lehet, hogy fáj a feje. Lehet, hogy aznap nem tud barátkozni, de lehet, hogy ma én lehetnék az ő barátja. Az előbbi versben, 1Kor 4:5-ben nem csak azt mondja nekünk, hogy ne ítéljünk másokat, hanem azt is, hogy senki másnak nincs joga megítélni minket.

Ha meztelenül futkározol a belváros egy forgalmas utcáján, akkor a társadalom csinálni fog veled valamit. Nyilván! Egy bíróság dönthet úgy, hogy van tartozásod, akkor is, ha nem fogadod el; vagy dönthet úgy, hogy te voltál a hibás egy balesetben. Lehet, hogy nem tetszik, de erre joguk van. Ám azt, hogy ki vagy te, hogy mi az életed célja – erről a következő alkalommal fogunk beszélni –, mi az életed értelme, azt nem mondhatja meg neked más, csak Isten. Mert senki más nem ismer téged. A fivéred, a nővéred a szüleid, a gyerekeid, a házastársad nem mondhatják meg. Belenézel a tükörbe, de te sem mondhatod meg, mert te sem ismered magad. Nem tudom, hogy feltűnt-e, nem ismered magad igazán. Valószínűleg jól van ez így. Mert ha ismerném magamat, akkor lehet, hogy ki szeretnék szaladni a világból, annyira utálnám azt, ami bennem van igazán. Istennek van joga megmondani, hogy ki vagy.

Mennyire vagy értékes? Gyémántok, arany… hogy lehetne kifejezni az értéked? Itt a nagyszerű hír, Jézus egy értelemben viccesen mondta – nagyon szeretem ezt a verset:

Luk 12:7b …sok verebecskénél drágábbak vagytok.

„Ne aggódj, te sok verébnél drágább vagy!” „Hú, köszönöm Uram, mostmár annyira jól érzem magam!” Van azonban ebben egy nagyon fontos üzenet, és az ez: „Ne aggódj! Én tudom a te értéked. Ne te próbáld felmérni!” Gondolj bele! Ján 3:16 úgy szerette Isten a világot – ez te vagy –, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hisz Őbenne, akkor el ne vesszen – ez te lehetsz – hanem örök élete legyen. Ez a jövőd lehet. Ez az evangélium. Ez a Karácsony ideje. Szerintem ez egy nagyszerű üzenet Karácsonyra, mert annyi problémánk van ebből.

Egy szülő olyan könnyen tehet kárt a gyerekében, szándékolatlanul is. Tudom, mert én is szülő vagyok. Nem volt szándékos sokszor, de mondtam valamit, és kárt tettem. Annyi gondunk van az elutasítottsággal, és annyi csapdába esünk bele! Sajnáljuk magunkat, igyekszünk termelni, próbálunk a csúcsra törni, igyekszünk bebizonyítani, hogy mi vagyunk a legjobbak. Isten azt mondja: Elég! Mi volt Saul első kérdése Istenhez, amikor Jézus találkozott vele Damaszkusz felé menet? „Ki vagy Te? Mit akarsz, hogy tegyek?” „Jézus, mostmár a Te oldaladon vagyok. Ha kell Neked valaki, aki teljesít, akkor itt vagyok én!” – így kérdezte Pál. Akkor azt felelte neki Jézus: Menj be Damaszkuszba, várj, aztán majd egyszer csak lesz valami. „Micsoda?!” Ráadásul megvakult. „Menj be Damaszkuszba, és semmit sem kell csinálnod.” Ebben volt egy óriási üzenet Saul számára. Az üzenet az volt: „Te már benn vagy. Nemcsak hogy benn vagy, hanem elfogadott vagy. Te már az Enyém vagy, és nem kell semmit tenned. Ha az egész életedben vak lennél, és ha az egész életedben nem tennél semmit, akkor is az Enyém vagy!” Ez az, ami számít. Ez Istennek a döntése felőlünk. Ebben akkora erő van!

Azt mondtuk az előző istentiszteleten, hogy a testet öltés annyira gyönyörű! Jézus eljött. Isten eljött közénk. Nem csak annyi, hogy Isten eljött Istenként, hanem Isten eljött közénk és emberré lett. Ami azt jelenti, hogy nem azért jött, hogy beszéljen velünk föntről le, Ő beszél hozzánk, és mi nem tudunk mást csinálni, csak figyeljük, mert Ő Isten, és engedelmeskedni, mert Ő Isten, hanem lejött, és szemtől szembe, egy szintről akart beszélni velünk. Mert közösséget akart velünk, mindnyájunkkal. Mert erre vágyott, hogy meglegyen a kapcsolat.

Miért mondja azt, hogy szüntelen imádkozzunk? „Azért, mert Ő egy kemény gazda, és csattogtatja az ostorát: Imádkozz folyton, különben baj lesz!” Nem! Hanem azért, mert Ő lejött közénk. Azt mondja: „Azért jöttem le ide, hogy egy szinten legyünk, és közösségünk legyen. Legyen közöttünk valami, azért jöttem ide. Azért lettem emberré. Azért akarom, hogy imádkozz, hogy kommunikáljunk. Azért akarom, hogy Velem járj, mert ezért jöttem el, ez volt a cél.” Amikor Jézus eljött, akkor ezt mutatta meg, hogy Isten befogad bennünket Jézusban. Ez a csoda, az evangélium. Ha nem vagy hívő, akkor erre van szükséged.

Nekünk, akik hívők vagyunk, arra van szükségünk, hogy járjunk ennek a valóságában. Kol 2:6 ahogy vettük az Urat, úgy járjunk Benne. Úgy fogadtam el Jézust, úgy hittem Benne, hogy nem kellett teljesítenem, csak hinnem kellett. Ugyanígy járhatok is Benne. Ugyanígy gyógyulhatok. Erre van szükségem, hogy felismerjem.

Hogyan gyógyulok? Szükségem van Jézusra, és aztán szükségem van az Ő beszédére. Ezért van istentiszteletünk szerdán is, mert szükségem van az Ő beszédére, az Ő gondolataira. Ott kell, hogy legyen a szívemben. Mert a világban mindig lesz, az életemben mindig lesz olyan, aki azt mondja: Köszönöm, nem kérek belőled!; és azt kívánom, bárcsak legalább ő ne mondaná. Az, hogy ez az apám, vagy az anyám, vagy a gyermekem, vagy a testvérem, vagy egy barát, akivel összevesztünk, vagy a házastársam, az mindegy. Szükségem van erre a gyógyulásra.

Amikor apám és anyám elhagynak engem, akkor az Úr befogad engem, és a Szent Szellem megérinthet minket és gyógyíthat minket.

Ámen.

Ha nem ismered Jézust, akkor gyere Hozzá a szívedben. Szólítsd meg Őt, és Ő tényleg válaszol. Velünk ez történt. Bejött az életünkbe és átformált minket és gyógyított minket. Annyira hálásak vagyunk ezért! Hozd meg te is most ezt a döntést. Ha még nem ismered Jézust, szólítsd meg Őt a szívedben. Mondd azt egyszerű szavakkal egyenesen Jézusnak: „Én Istenem, köszönöm, hogy eljöttél közénk, hogy egy lettél közülünk, hogy megmutasd, mennyire szeretsz. Nem értek mindent, de kérlek Téged, gyere az életembe, legyél a Megváltóm, legyél a Társam egész életemre. Jézus, meg akarlak ismerni Téged, bízom Benned, hiszek Benned, ments meg engem! Adj nekem új kezdetet, új szívet, új életet. Jézus, gyógyíts engem, ments meg engem!”

Kategória: Egyéb