Ján 4:24 szerint, mi szellemben és igazságban imádjuk az Atyát. Ezek közül melyik van tőlünk? Egyik sem. A Szellem bennem van, de nem tőlem van. Az igazság is az Övé. A szellem is, és az igazság is az Övé. Ez gyönyörű! Tudod, miért? Mert itt vagyunk istenimádaton – így is hívhatnánk –, és ez szellemben és igazságban történik, ami itt van. Szellemben és igazságban.
Ami itt van most, az egy rejtélyes dolog. Nem azért, amit mi hozunk magunkkal ebbe, hanem azért, mert mi hajlandóak vagyunk belépni abba, ami az Övé. Azért vagyunk itt, hogy lépjünk be abba, ami az Övé. Az Ő igazságába, és az Ő szellemébe. Ezért különleges egy istentisztelet, mert nem tőlünk van.
Lehet tőlünk? Igazából lehet. Ha azt akarom hozni, ami az enyém, ahelyett, hogy az ajtón kívül hagynám azt, ami az enyém, és azt mondanám, hogy legyen az az enyém, ami az Övé. Egyébként mindenkinek, aki itt van az emelvényen, és csinál valamit az istentisztelet során, igazán ez a dolga. Az a dolguk, hogy ne ők legyenek itt, hanem belépjenek Isten igazságába és Isten szellemébe, és kinn hagyják a maguk személyiségét. Ez gyönyörű!
Ugyanígy lehet, hogy itt ülsz, és azt gondolod, hogy igazából te csak passzív részese vagy ennek. Ez azonban nem igaz! Mert amint te belépsz a szellembe és igazságba, amikor te elfogadod Tőle azt, ami Tőle van, akkor ugyanúgy részese vagy, mint az, aki beszél. Éppen ugyanúgy. Sőt, légköröd van, ami belőled jövő Isten jelenléte. Ez nagyszerű! Csodálatos!
(Amint itt ültem az emelvényen, amikor beszéltek a férfiak a pulpitusnál Úrvacsora közben, erre gondoltam. Szellemben és igazságban – ez annyira jó!)
—
Annyi mindenről beszélhetnénk! Igazán nem is tudom, hogy miről beszéljek, de nem azért, mert nincs mit, hanem azért, mert Isten olyan gazdag, annyi mindent mond nekünk!
Ján 9:1-2 És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől kezdve vak vala. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?
Ez az ember szívének a kérdése: Ki a hibás? „Mi más miatt lehetne rossz, mintsem amiatt, hogy valaki elszúrta?” – ez megvan az emberi szívben. Könnyű vádolni. Ha találok valakit, akire rámutathatok, hogy ő a hibás, akkor lehet, hogy örülök, mert én felszabadultam.
Tényleg ez lenne Isten gondolkodása? Tényleg ez lenne Isten szíve, hogy ki hibázott? Távol legyen Tőle! Istennek nem ez a szíve. Isten nem a hibát keresi. Isten sohasem a hibát keresi benned. Tudom, hogy a szívünk azt akarja mondani nekünk sokszor: Isten a hibát keresi bennem. Ránézek a testvéremre, mert a régi szívből táplálkozom, és keresem benne a hibát, és azt hiszem, hogy Isten az, Aki keresi. Pedig ennek semmi köze Istenhez. Figyelj, ennek semmi köze Istenhez!
Ján 9:3 Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.
Mit mond? Azt mondja: „Állj! Miről beszéltek? Én szeretem ezt az embert. Még ha vétkes lenne is, számít? Én érte jöttem. Én szeretem őt.” Tudod, miért van így? Azért, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.
Gondolkozz az életeden! Miért van így? Nem lehet, hogy azért, hogy Isten dolgai nyilvánvalókká legyenek? Ez azt jelenti, hogy Isten odatesz majd neked valamiféle szabadulást? Egyáltalán nem biztos. Csak ez az egy lehet Isten dolga? Az nem lehet, hogy Isten hatalmasan megnyilvánul egy olyan helyzetben, ahol nincs az a szabadulás, amit te szeretnél? Nagyon sok példa van előttünk! Egyébként Isten szabadító Isten. Nem azért mondom, hogy leírjam Őt, vagy alábecsüljem a helyzetedet. Egy dolgot viszont tudok: azért van így, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai: az Ő szíve, az Ő szeretete feléd, lehet, hogy az Ő szabadítása, vagy lehet, hogy csak az Ő igazsága. Lehet.
Olyan nagyszerű, hogy igazából Isten világában élünk. Végül úgyis Isten dolgai lesznek nyilvánvalókká! 🙂 Mi ennek részesei vagyunk. Amíg panaszkodom, addig lemaradok arról a hitbeli csodáról, hogy láthatom Isten dolgait. Mert megvannak ugyan, de én panaszkodom, el vagyok foglalva a panaszkodással vagy mással.
Róm 15:4-ben azt mondja, hogy amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg. Miattunk lett megírva. Amikor kinyitod a Bibliádat, tudod, miért lett leírva? Csak temiattad! Bocs, ez neked szól! 🙂 Ha azt gondolod egy történetről az Ószövetségben: Isten miért írta ezt ide?!; tudnod kell, hogy miattad. Neked!
Róm 15:4b hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Az Írások vigasztalnak minket. Látok benne dolgokat, és azt látom, hogy Isten hűséges. Isten hűséges!
Olyan érdekes! Egyik nap a következő történt. Egy kollégám észrevette, hogy a telefonom háttere egy rendszám fotója. Egyszer a szomszéd utcában állt egy autó, aminek ez volt a rendszáma: JHN 668, ami ez a vers: „Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van Te nálad.” Ez nagyon felépített engem.
Tehát a kollégám észrevette ezt, és akkor elmondtam neki, hogy nekem miről szól ez a rendszám. Ezzel elkezdtünk beszélgetni a Bibliáról. Azt mondta erre: Az egyik, ami nem tetszik nekem, hogy az Ószövetség Istene egészen más, mint az Újszövetségé.
Aztán este dolgozatírás volt a bibliaiskolában. Mindig van egy ilyen feladat: Írd le, hogy mi áldott meg legjobban ebben a félévben! Az egyik diákom megkérdezte: Jó, ha azt írom, hogy olyan jó volt látni, hogy az Ószövetség Istene ugyanaz, mint az Újszövetségé? 🙂 Úgy örült a szívem! Ez annyira jó, nem? 🙂 Ezt nem lehet eltéveszteni! Mindent el lehet téveszteni, de Isten ugyanaz, és Ő nem változik. Ő a csodálatos és kegyelmes Isten.
Ezen gondolkodtunk tegnap is. 2Krón 33-ban látjuk Manassét, azt a királyt, aki egészen borzalmas volt. Bálványimádó, annyira, mint senki más. Ráadásul a bálványt Isten templomában állította fel a szent helyen. Egészen elképesztő! Üldözte Isten embereit. Aztán Isten elvitte őt fogságba az asszír király által. Amikor ott volt – 2Krón 33. –, megalázta magát. Megalázta magát, és felkiáltott Istenhez. Isten visszahozta őt, és helyreállította őt. Aztán kidobta a bálványokat. Isten még a leggonoszabb ember után is elmegy. Jónás ezért siránkozott, hogy Isten még a gonosz ember felől is bánkódik. Még a gonosz felől is!
Zsolt 86:1 [Dávid imádsága.] Hajtsd hozzám Uram füledet, hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én!
Ószövetség! Az én régi szívem mit mondana? „Uram, hajtsd hozzám a füledet, mert mostmár van, amit felmutassak Neked!” Vagy: „Uram, várj! Kicsit még próbálkozom.” Vagy: Uram, jövök, de úgysem hallgatsz meg, mert nem vagyok elég jó. Ezt mondja a régi szívünk. Itt viszont azt látjuk: Hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én! Miért hallgasson meg? Mert képtelen vagyok. Mert nincs mit felmutatnom. Mert semmim sincs. Nem tudok magamon segíteni. Ha elég lenne egy icipici dolgot felmutatni, akkor is teljesen reménytelen lenne az egész. Ám ez Isten terepe. Nem az, hogy én mit hozok, hanem ott, ahol vagyok…
Téged Isten szeret ott, ahol vagy. Semmit nem kell, hogy felmutass. Semmit! „De ez az én bűnöm miatt van!” Nono! Isten dolgai megnyilvánulnak! „Nincs sokam, de ezt hozom. Legalább ez alapján!” „Sajnálom! Ez alapján nem tudlak meghallgatni. Ez alapján nem. Hanem mert szeretlek, és az irgalmam miatt téged meg tudlak hallgatni, úgy, ahogy vagy.”
Zsolt 86:5 Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak.
Milyen az, amikor Hozzá kiált valaki? Amikor Hozzá kiáltok, abban van valami, például kétségbeesés. Biztos, hogy van ott valami, de nem annyi, hogy milyen jó illatú a rózsa a kertben. Sokkal inkább a tövise. Itt azt mondja, hogy Ő jó és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, akik kiáltanak Hozzá.
Csodálatos ez a zsoltár!
Zsolt 86:15 De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú!
Isten ilyen, és mindig is ilyen volt. Tudod, Ő hív! Hova? Az Ő világába. Az Ő birodalmába hív, hogy abban járjunk. Viszont járhatok a magam birodalmában; hiába vagyok hívő, megtért ember. Ő azonban azt mondja: „Gyere az Én birodalmamba! Higgy Nekem! Hidd el, hogy szabad vagy!”
Hidd el, hogy szabad vagy!
Róm 6:3-4 Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk.
Róm 6:8 Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is ő vele.
Róm 6:10 Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él.
Róm 7:4 Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, a ki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.
Róm 7:6 Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a szellemnek újságában és nem a betű óságában.
Kicsit bonyolultnak tűnhet, ami ide van írva, mégis nagyon egyszerű. Ugyanis Krisztussal együtt meghaltunk. Minek a számára? A törvény számára. Mit jelent ez? Amikor a törvény ránk néz, akkor mi halottak vagyunk. A törvény nézőpontjából te meghaltál. Ez jó hír. 🙂 Mire gondolunk ezzel? Nem csak a mózesi törvényre, hanem bármiféle törvénykezésre, ami elítélhetne téged.
„Az ő bűne, vagy a szomszéd bűne? Az apja vagy az anyja vagy ő maga vétkezett?” – ennek meghaltunk. Szeretném, ha észrevennéd, hogy bármi törvény számára te már nem létezel. Álljunk meg egy picit! Gondolkodj csak ezen: Semmilyen törvény nem vonatkozik rád, mert megszabadultunk a törvénytől; Róm 7:6.
– Tehát az a törvény, amivel agyon akarom csapni magamat, az nem igaz?
– Nem!
– Az a kis törvény, amit Istennek tulajdonítok, hogy Ő elítél engem az által, az igazából hamis?
– Nem létezik.
Meghaltál. Te halott vagy ennek. A törvény csak addig él, amíg meg nem hal az a valaki. Halottakra nem vonatkozik törvény. Róm 7:4 Azért haltatok meg, hogy legyetek máséi, azéi, a ki a halálból feltámasztatott. Kié vagyok akkor? Istené vagyok. Ezért tudok gyümölcsöt teremni Istennek, Róm 7:4. Nem a törvény által, hanem a Szellem újdonságában; Róm 7:6. A Szellem újdonságában. Isten áthívott minket az Ő országába – mert Ő nem az anyaghoz kötődik –, és belénk helyezte a Szent Szellemet, hogy az Ő világában élhessünk. Az Ő világában!
Ján 9. Szabad vagyok. Szabad vagyok, hogy Istenhez menjek. Szabad vagyok, hogy Istenhez kiáltsak. Nem maradt köztünk semmi, ami elválaszthatna egymástól minket, engem Őtőle. Sőt, az Övé vagyok. Konkrétan az Övé vagyok. Semmi nem választ el. Semmi nem választhat el engem az Ő szeretetétől. Semmi nem választhat el engem attól, hogy bemenjek az Ő jelenlétébe. Semmi nem választhat el attól, hogy ott legyek a Szentek Szentjében Vele. Semmi! Semmilyen emberi törvény, semmilyen szabály. Semmi! Szabaddá lettem, mert meghaltam ennek, és új életem van szabadságban.
Itt ez az ember Ján 9-ben. Jézus, miután a földre köpött, sarat csinált, és rákente azt a szemére, azt mondja neki:
Ján 9:7 … Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva.
Kinek a tavához ment? Ez a Küldött tava.
Van egy hasonló helyzet Ján 5-ben, ott a beteg a Bethesda tavánál van, ami azt jelenti: az irgalom helye. Nagyon érdekes, ami itt van, mert ez az ember Ján 5-ben meggyógyul, nyilván örül Isten irgalmának, de nem tudja, hogy Ki gyógyította meg, és látszik, hogy nem is hisz Benne. Mi több, szinte elárulja Őt. Viszont Ján 9-ben ez az ember a Küldötthöz ment oda. Odament Isten Küldöttéhez, és hitt Őbenne.
Ján 9:30 Felele az ember és monda nékik: Bizony csodálatos az, hogy ti nem tudjátok honnan való – mármint Jézus –, és az én szemeimet megnyitotta.
Amikor találkozott Jézussal – Ján 9:38 –, akkor hitt, és imádta Őt. Ismerte Jézust. Ez a lényeg, az Ő személye. Az, hogy ismerhetem Őt. Ismerhetem az irgalmas Istent, a szerető Istent, Aki semmilyen módon sem a törvény szerint gondolkodik rólam, hanem az Ő szeretetében, és Ő a Küldött, és én ismerhetem Őt.
Én ismerhetem Őt, kiálthatok Hozzá, és Ő ismer engem. Viszont ne legyen nekem elég az, hogy csak megismerhetem az irgalmát, amikor igazából megismerhetem Őt és az Ő szívét, és az Ő dolgait ott, ahol vagyok. Azon a helyen, ahol vagyok.
Ahol most vagy az életedben, Ő nem ítél el. Te szabad vagy Őbenne, az Övé vagy, és azért vagy ott, hogy az Ő dolgai nyilvánvalóvá legyenek. Kiálthatsz Hozzá, és Ő meghallgat téged. Ő hall téged. Ő ott van. Ő itt van az életedben. Ott, ahol vagy. És az Ő dolgai nyilvánvalóvá lesznek. Nyilvánvalóvá lesznek, hála Istennek! Hála Istennek, nyilvánvalóvá lesznek!
Ámen.