Isten beszéde & Mint mormota a kősziklában

2017 június 25. vasárnap  16:30

P. Duló Attila

Amint P. Jukka játszott az imént, feltolult bennem nagyon sok emlék. Még egy előző helyen (a Gutenbergben voltunk) csináltam egy műsort, ahol misszionáriusokkal beszélgettem. P. Jukka volt a vélemény, szabad belezenélési joga volt a műsorba. Folyt a beszélgetés, és ha valami olyat hallott, amiről eszébe jutott egy dallam, azt menet közben elzenélte. Rendkívüli módon feldobta az egészet. Szeretem ezt az embert.

Egy rövid bevezetőhöz nézzük meg a következő verseket:

Ézs 55:10-11 Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, úgy lesz az én beszédemmel is, amely számból kijön. Nem tér vissza hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és eredményes lesz ott, ahová küldtem.

Az Ézs 55:10 lesz a nyári konferenciának a verse. Itt arról beszél: ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, úgy lesz az Ő beszéde. Csak gondolj ebbe bele, hogy amikor tél van, az őszi vetésre ráesik a hó, és mit tesz a hó a vetéssel? Betakarja, megvédi a fagytól, aztán tavasszal, amikor elolvad, akkor éltető nedvességet ad a földnek. Aztán ott lesz termés, mert termővé teszi a talajt.

Ez csodálatos! Mert Isten Igéje ugyanígy munkálkodik a szívünkben. Amikor száraz időszakokat élünk, életet ad a lelkünknek. Ahogy a hó betakarja a vetést, úgy Istennek az Igéje is betakarja az életünket. Gyümölcsözővé tesz. Azt írja itt, hogy nem tér vissza dolgavégezetlen. Elvégzi azt, amiért jött. Isten beszéde elképesztő munkát tud végezni mindnyájunk életében. Csak gondolj Pál apostolra, hogy a gyilkos, törtető farizeusból Isten kegyelme és az Ő Igéje mit tett! Apostollá, a Biblia egyik szerzőjévé tette.

Ezsdrás azt mondja a 119. zsoltárban: Hogyan tudja az ifjú megőrizni az útját? Ez egy jó kérdés, és azt hiszem, hogy ez nem csak az ifjakra érvényes, hanem érvényes ez mindnyájunkra. Hogyan tudjuk megőrizni az utunkat? Hogyan tudjuk megőrizni az életünket? Ezsdrás megadja a választ is a következő versben: Úgy, hogy megtartom a beszédedet. Mert Isten beszéde nem tér vissza dolgavégezetlenül. Elvégzi azt a munkát, amiért küldve lett.

Zsid 4:12-ben olvashatod, hogy az Ő Igéje, az Ő beszéde élő és ható. Az Ő beszéde képes arra, hogy szétválassza a szellemit a testitől, és elvégzi ezt a munkát. Csak egyetlen egy dolgunk van, az, hogy tegyük ki magunkat ennek. Tegyük ki magunkat ennek! Hagyjuk, hogy Isten elvégezze a munkáját az Ő beszéde által.

Tudod, hogy micsoda hihetetlen kiváltság és micsoda hihetetlen kegy ez Istentől, hogy adta nekünk az Írást, ezt a Könyvet, hogy szól hozzánk ezen keresztül, hogy olvashatom, hogy hallhatom a pulpitusnál az Ő beszédét, hogy ezen keresztül beszélgetünk, hallhatjuk egymástól az Ő beszédét, és épülhetünk, gyümölcsözővé, termővé lehetünk! Ez bámulatos.

Isten elküldte az Ő beszédét, és nem tér vissza dolgavégezetlenül. Elvégzi azt a műtétet, amire mindnyájunknak szükségünk van. A kérdés az, hogy hajlandó vagyok-e felfeküdni a műtőasztalra. Hagyom-e, hogy Isten elvégezze ezt a műtétet? Mert az Ő Igéje élő és ható, és olyan, mint az eső és a hó: termővé tesz, gyümölcsözővé tesz. Nem fog dolgavégezetlenül visszatérni Őhozzá, hanem elvégi azt a munkát, amiért elküldte.

Gondolj bele, egy héten keresztül hallhatsz Isten Igéjéből, egy héten keresztül közösségben lehetsz az Igével! Mert Zsolt 119:105 az Ő beszéde lámpás, mécses az ösvényünkön, ahogy járunk.

Ebben a sötét világban csak tapogatózni tudunk. Emlékszem, P. Balunak volt egy üzenete egyszer még Kaposváron, amikor arról beszélt, hogy a felesége sötétben szeret aludni, P. Balu pedig világosban, természetesen ezért sötétben alszanak, és éjjel, amikor ki kell menni, akkor a játékokon keresztül botorkál, és az asztalnak, ennek-annak nekimegy. Így vagyunk mi is a világban, csak botorkálunk. Isten beszéde azonban világosságot ad az ösvényünknek. Isten beszéde utat mutat nekünk. Isten beszéde elvégzi azt a munkát, amiért küldte. Ez csodálatos!

Úgyhogy találkozzunk Kaposváron, és mélyedjünk el Isten Igéjében! Ámen.

 

P. Kende

Az elmúlt héten lenyűgöző időnk volt Isten Igéjében. Annyira bátorító volt hallani a sok különböző Igét, gondolatokat, látni a prédikátorokat Baltimore-ban! Nagyon építő volt. Nekem különösen P. Baley-nek és P. Scibellinek a missziós esten prédikált üzenete volt nagyon bátorító. A konferenciák az egyik aranyrög, amibe sikerült belebotlanunk így Szolgálatként (GGWO.) Intenzív az Igében, tele van közösséggel, találkozol Jézussal. Egyszerre lazít az ember és nagyon összpontosít. Tényleg annyit ad az életünkhöz! Nagyszerű volt ez a hét, és várjuk a kaposvári hetünket.

Nem mentem el az USA-ba, de ha elmentem volna, és megkértek volna, akkor ezt az üzenetet osztottam volna meg, amit most el fogok mondani.

Péld 30:26 a mormoták népe nem hatalmas, mégis kősziklára építik házukat;

A baltimore-i konferenciának a témája: Sziklára építve. Nem hallottam, hogy valaki beszélt volna erről a versről, de lehet, hogy csak azért nem, mert nem hallottam az összes üzenetet. Ezek a mormoták (látod, még biológiát is tanulhatsz istentiszteleten!) kicsi, kb. négykilós állatkák. Nem nagyon tudják megvédeni magukat, nincsenek óriási karmaik, nagy fogaik. Tulajdonképpen a ragadozó madarak eszik őket. Igen, tudom, ez fájdalmas tény.

A lényeg az, hogy ez az állatka nem nagy szám. Jób 41:5-ben olvashatsz a leviatánról, ami óriási pikkelyes szörnyeteg. Ez másféle állat, nem tudja megvédeni magát. Úgyhogy mit csinál? Elrejtőzik a sziklában. Talál valamit, ami túl kemény ahhoz, hogy bármi legyőzhesse, és aztán abba helyezi bele saját magát. Érted, mire gondolok, ugye?

Jer 49:16 … aki a sziklák hasadékaiban laksz, és elfoglaltad a halmok tetejét. De ha olyan magas helyre rakod is fészkedet, mint a sas…

Ez egy másik állat, egy sas. Ez is használja a sziklát, a tetejét. Felhelyezi oda magát. Pozíciója van, rálát mindenre. Ha jól emlékszem, ez Ézsauról és az edómiakról szól. Ők elkövettek egy rettenetes hibát, amiről Abdiás könyvében lehet olvasni:

Abd 1:1-4 … Így szól az én Istenem, az ÚR Edómról: Hírt hallottunk az ÚRtól, hírnök küldetett a népekhez: Keljetek föl, és haddal támadjunk rá! Íme, kicsinnyé teszlek a népek között, fölöttébb utálatos leszel. Szíved kevélysége csalt meg téged, aki sziklahasadékokban laksz, akinek lakóhelye magasan van, és aki azt mondod szívedben: Ki taszíthatna engem a földre? Ha olyan magasra szállnál is, mint a sas, és ha a csillagok közé raknád is fészkedet, onnan is lerántalak – ezt mondja az ÚR.

Ez a leírás Edómnak a rettenetes hibájáról szól. Az a gondolat benne, hogy a büszkeség arra a helyre vitte őket, ahol elképzelték, hogy ők legyőzhetetlenek. Erős helyen laktak, megerősített helyen éltek, és ezért úgy elképzelték, hogy a saját természetükben van ez az erő. Elképzelték, hogy az övék ez az erő. Azt képzelték: Én vagyok a kőszikla. Ezért gondoljunk bele abba, amit Jak 4-ben mond: az alázatosnak Isten kegyelmet ad, de a büszkének ellene áll.

Mit olvasunk itt Abdiás könyvében? „Szíved büszkesége félrevezetett téged.” Ott volt a szikla, rátelepedtek, és azt mondják: Ez az erő az enyém. Így vezetjük félre magunkat. Azt látjuk itt, hogy ezeknek a népeknek a bukását az hozta el, hogy sikeresek voltak, az ellenség nem tudta legyőzni őket. Jer 49:16-ban csak egy részét olvastuk a versnek, de az egész vers az így hangzik:

Jer 49:16 Könnyelműséged és szíved kevélysége becsapott téged, aki a sziklák hasadékaiban laksz, és elfoglaltad a halmok tetejét. De ha olyan magas helyre rakod is fészkedet, mint a sas, onnan is lerántalak téged – ezt mondja az ÚR.

Mi történt velük? Az, hogy más népek rettenetesnek tekintették őket. Miért? Mert nem lehetett legyőzni őket. Mert fönt éltek a sziklán, és képtelenség volt bevenni a városaikat. Ők ezzel becsapták magukat. Abban az időben mindenki harcolt mindenkivel állandóan, minden évben volt háború. Egy nemzet ilyen közegben hogyan akarná, hogy ismerjék? Úgy, mint nyüzüge, gyenge nép? Nem! Azt szeretné, ha úgy ismernék, hogy rettenetes. A rettenetes! Elhitték, hogy ez a rettenetesség az övék, hogy ők ilyen erősek, de igazán csak a szikla miatt volt, amin éltek.

Ez óriási probléma mindnyájunknak. A siker és a szívem büszkesége együtt elpusztítanak. Elpusztítja az életemet. Ami lenyűgöző, mert azt mondanám, hogy a siker jó. Ha választani lehet a kudarc és a siker között, melyikünk választaná a kudarcot? Egyikünk sem. A sikert választanánk. A siker és a szívem büszkesége azonban be fog vinni engem egy olyan helyzetbe, amikor odamegyek a másikkal szembe, és tudom, hogy én rettenetes vagyok, én erős vagyok, én kőkemény vagyok; egészen az első pofonig. Aztán megkapom az elsőt, és rájövök, hogy azok közül egyik sem vagyok.

Ez a hiba, ez a probléma meglehet velünk, keresztényekkel is. Itt élünk Istennek a valóságában, Neki van ereje, tekintélye, van nagy neve: Jézus. Az a név hatalommal bír démonokkal szemben és az ellenség munkájával szemben. Aztán azt képzelem, hogy ez valahogy bennem van, hogy ez valahogy én vagyok. Isten adott egy ajándékot nekem, egy elhívást nekem, aztán valahogy elhiszem: én ezt megérdemlem. Aztán nem így, de azt mondom: „Én vagyok a kőszikla. Ide nézzetek! Én vagyok az erős. Nekem ez megy.”

Tudjátok, van ez a régi mondásom, már többször hallottátok tőlem. Hangya és elefánt mennek keresztül a mezőn, amikor hangya azt mondja elefántnak: Dübörgünk, mi? Így vagyok én is, csoda történik, aztán azt mondom: „Megy ez nekünk, ugye, Isten? Tudom, hogy kellettem hozzá.” Ez megtörténhet hívőkkel.

Uzzijjá királyról 2Krón 26-ban azt olvassuk, hogy amikor erős lett, és a szíve felfuvalkodott, akkor ez a pusztulására lett. Azért, mert tévelygett az Úr ellen. Bement az Úr templomába, hogy a füstölő oltáron tömjénezzen. Igen, ő volt a király, de nem ő volt a pap, nem ez volt a dolga. Mi történt vele? Sikeres volt, Isten mellette állt, aztán a büszke szíve olyasmire vitte, ahol nem volt helye.

Aztán jött Azarjá, a pap, és azt mondta: „Ne csináld ezt, király! Ebből szégyen lesz.” A király ahelyett, hogy hallgatott volna rá, dühös lett rá. Mi történt? Uzzijjá király azonosította magát a kősziklával, az ő Istenével. Hívő volt. Mi több, nagyszerű hívő volt! Még jó király is volt igazából. Nagyszerű hívő, jó király volt, és Isten mellette volt. Látott csodákat, Isten tett rajta keresztül csodákat Izraelért, és aztán ez történt vele. Te jó ég!

Mit mond ez nekünk? Te jó ég, a szívem! Képes vagyok erre, hogy elképzeljem, hogy ez tőlem van, hogy ez nekem megy. Valaki megtér, és elmondom a bizonyságomat erről, de valójában csak azt akarom, hogy engem vállon veregessenek ezért. Isten ments, hogy így legyen! Miért? Mert:

Ézs 14:13-14 Holott ezt mondtad szívedben: … A magas felhők fölé megyek föl, és hasonló leszek a Magasságoshoz.

Ki mondta ezt? Sátán. „Én leszek a kőszikla. Én leszek az örökkévaló kőszikla, a legstabilabb.” Testvéreim, van egy jó hírem: nem mi vagyunk a kőszikla.  Nem is kell annak lenni. Péld 30:26-ban azt mondja, hogy a mormoták népe nem hatalmas, mégis kősziklára építik házukat. Ez az, amire szükségünk van.

Nem te vagy a kőszikla, nem is kell annak lenned, én se vagyok az, és nem is kell annak lennem. Ez nagyszerű hír. Másként működik. Nekünk arra van szükségünk, hogy a Sziklához, Krisztushoz meneküljünk, és hogy a Sziklára, Krisztusra mutassunk. A mi dolgunk nem az, hogy mi legyünk a szikla. A gyülekezetnek nem az a dolga, hogy Isten legyen, hanem az, hogy Istenben legyen, és hogy Őrá mutassunk, Róla beszéljünk.

Fil 4:13 Mindenre van erőm abban, aki engem megerősít.

„Pál, nem vagy egy kicsit nagyképű? Nem gondolod, hogy túl bátor vagy?” Nem! Mert azt mondja: Aki engem megerősít. A görögben ez így hangzik: Mindenre erőm van Őbenne, Krisztusban, Benne, Aki engem megerősít. Őbenne. Benne van erőm. Tényleg így van, nem? A mormota benn van a sziklában, és jöhet a legnagyobb vihar, amit ember csak látott, és ezek az állatkák ott elvannak egymással, szórakoztatják egymást. Semmi sem zavarja őket. Miért? Mert az, amiben vannak, az az erős. Így vagyunk mi is. Krisztusban vagyunk.

Az egyetlen, akinek a nevét sziklára változtatta Jézus – Péter az, akinek a nevét sziklára változtatta –, mit csinált? „Ó, én vagyok a szikla. Én! Énrám építkezzetek!” Ha olvastad Péter 1. és 2. levelét, nem ezt látod. Hanem azt látod 1Pét 5:4-ben, hogy azt mondja: „Amikor a Főpásztor megjelenik, ez számít. Mi alpásztorok vagyunk mind.” Ezt mondja a nagy Péter apostol. Mit mondott? Azt mondja: „Ő a Szikla. Ő az, Aki számít. Őrá nézzetek!”

Egy másik személy, aki annyira szilárd volt minden probléma közepén, az Mózes, szerintem. Ő sem mondta azt: „Én vagyok a szikla.”; hanem 5Móz 32:4-ben: „Ő a Szikla. Az Ő cselekedete tökéletes, és ez az, ami számít.” Pál ugyanezt mondta:

1Kor 3:11 Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely Jézus Krisztus.

Ő egyedül a Kőszikla az életünkben. Ez annyira bátorító!

Lehetne egy másik módon mondani. Zsolt 104:18-ban megint beszél a kedvenc mormotáinkról, de beszél a vadkecskékről is. Azt mondja, hogy az egyik benne lakik a sziklában, a másik pedig rajta. Ez a különbség. Én nem emelem fel magam, én Őbenne élek. Ez az, ami számít nekem. Erre van szükségem.

Hadd említsem meg a következőt! A mozi esténken volt nagyon sok jó dolog – jó film, jó közösség, jó fagyi –, de aztán beszéltem egy testvérrel. Elmondta nekem, hogy hihetetlen érzelmi nyomás van rajta, hogy csak feladja az egészet. Tudod, mit lehet ilyenkor tenni? Kicsit beszéltünk egymásnak az igazságról, aztán imádkoztunk együtt. Azután elmondta nekem, hogy – hála Istennek! – annyira megfordította Isten a szívét, és megint közel akar húzódni, követni akarja az Urat a mindennapokban.

Aztán mondott még egy érdekes dolgot: „Pásztor! Annyi emberrel beszélek, és ugyanezen mennek keresztül, mint én is: kivetítések, érzelmi kihívások…” Figyelj! Gyülekezetként sokszor ugyanazzal a támadással nézünk szembe, hiába vagyunk teljesen eltérő személyek, teljesen eltérő élettel. Az ellenségnek egyetlen egy célja van, ami nagyon egyszerű. Ilyen egyszerű kérdések a vége ezeknek a nyomásoknak: „Lehet, hogy már nem az én helyem ez a gyülekezet? Tényleg jönnöm kéne tovább is? Egy kicsit távol maradok, hadd gondoljam meg!” Ezek közül mindegyik egy-egy siker az ellenségnek.

Miért? Mert a gyülekezet és a Krisztus Teste élete része annak, hogy elrejtőzünk a sziklában. Ehhez még hozzáteheted azokat az embereket, akik azt mondják (ezt a héten hallottam): „Minden normális ember elment már innen. Te mire vársz?” Mindig vannak emberek, akik szeretnék eltemetni a gyülekezetet. Amikor az USA-ban voltunk tavaly, és Isten azt mondta, hogy maradjunk még egy hónapot, akkor voltak emberek, akik kezdték mondani: Nem is jönnek vissza soha. Ez olyan, mint Luk 19:14 – romboló pletyka.

Emlékszem, hogy 2005-ben, amikor a gyülekezetünk és a Szolgálatunk egy nagyon nehéz időn ment keresztül, akkor nagyon sok ember mondta ugyanezt. Én is ültem emberekkel, akik mondták nekem: „A GGWO-nak vége. A Biblia Szólnak csak napjai vannak!” Mi a válaszunk? Ez nem rajtam áll, és nem rajtad áll. Ez Isten akaratán áll. Nem rajtunk múlik. És ha valaki tönkre akarja tenni? Ez nem rajtuk múlik. A gyülekezet Istené. Ebben az időben, 2005. óta kb. 660 gyülekezetre nőttünk világszerte. Ez jelentős növekedés, gyakorlatilag megduplázódtunk. Miért? Isten akarata miatt. Eltértem a témánktól, de igazából ez értékes.

Hadd jegyezzem meg, hogy nem tudok egyetlen nevet se. Nem tudom, ki mondott és mit. Ezt valahogy Isten így csinálta. Úgyhogy nem is gondolok senkire, amikor ezeket mondom.

Ez a gondolat, hogy van egy Kősziklánk, Krisztus, és közel kell húzódnunk Hozzá. Erre van szükségem, hogy imában keressem Őt a Krisztus Testében, az Isten Igéjében; hogy bebújjak a Kősziklába, a hasadékába.

Jó hír, hogy a mi Kősziklánk olyan, hogy meginvitált minket. 1Kor 8:6-ban azt olvassuk, hogy mi az Atyában vagyunk. Amikor evangelizálunk, amikor valakinek azt mondjuk: Higgy Jézusban!; akkor gyakorlatilag azt mondjuk neki: Gyere be a Kősziklába! Gyere be Krisztusba! Gyere be az Atyába! Mert Isten hív téged arra, hogy elbújj Őbenne, hogy Őbenne legyél.” Ez annyira nagyszerű!

Mi az, ami megvédi a mormotát? A válasz az, hogy van felette szikla. Amikor a betakarásról beszélünk, akkor az erről szól, hogy van védelmem Krisztusban, az Ő megváltásában, az Ő bevégzett munkájában, az Ő vérében, az Ő feltámadásában, az Ő győzelmében az ellenség felett. Ez az, amiben bátorodunk, amikor összejövünk.

Figyelj, ez egy nagyszerű hely, mert ez a Kősziklában van. Van egy jó hírem: nem kell oroszlánná lenned. Még ragadozó madárnak sem kell lenned. A gyülekezet az a hely, ahol – Ján 15:4 – megtanuljuk azt, amit Krisztus mondott: „Maradjatok Énbennem. Maradjatok Énbennem!” Ezt tanuljuk, ahogy vagyunk az Igében, ahogy együtt gondolkodunk, ahogy beszélgetünk az Istentisztelet után: „Hogyan gondolkodjak hitben? Hogyan maradjak meg a kősziklában, bárhová is megyek?”

Hadd fejezzem be 5Móz 32:31-gyel. Nagyszerű vers! Nagyon sokszor került elő a konferencián, és egy kicsit idézek most többektől, akik ott beszéltek.

5Móz 32:31 Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájuk, ellenségeink is megítélhetik.

„Még azok, akik távol vannak tőlünk, a hitünktől, ők is láthatják, hogy ez más. Ez más!” A konferencián hallhattunk bizonyságokat, pl. Afrikából. Egy másikat közelebbről, P. Thomas mondta Belgrádból.  Azt mondta, hogy beszélgetett egy muszlim emberrel, aki azt mondta neki, hogy valami baj van. „Baj van a vallásommal. Az meg van tiltva, hogy alkoholt igyak, de az rendben van, hogy megöljem a hitem ellenségeit.” Ez hogyan van rendben?

Igaza van. Nekünk megvan a szeretet Istene. Nekünk megvan az Isten, Aki védelem a számunkra, Aki olyan kőszikla, Akiben elbújhatunk, Akiben nyugodhatunk, amíg el nem megy a vihar. Amikor jön az oroszlán, akkor van hova bújnom. Ő másféle szikla.

Nem tudom már, hogy ki beszélt erről a konferencián, de azt mondta, és ez zseniális gondolat volt, hogy létezik egy másik szikla: Sátán. Nála is el lehet bújni, egy értelemben, de ő másféle szikla. Ő nem akarja, hogy tudjad milyen ő. Nem akarja, hogy tudjad, mik a céljai. Hazudik neked arról, hogy hova visz téged, ő mindig rejteget valamit. Ézs 14:16-ban, amikor egy nap nyilvánvaló lesz, hogy ki és mi volt Sátán – azt írja: akik rád néznek, összehúzott szemmel néznek rád –, amikor meglátják, hogy mennyire erőtlen, mennyire jelentéktelen, akkor ezt kérdezik: „Ez?! Ez volt az, aki nem engedte szabadon a foglyait? Ez volt az, aki tönkretett nemzeteket? Ez???”

Sátánnak sok rejtegetnivalója van. A mi Kősziklánk viszont annyira magabiztos! Annyira nyugodt, abban Aki, hogy azt mondja nekünk: „Gyere! Nincs semmi rejtegetnivalóm. Láthatsz Engem kicsiny gyermekként, láthatsz Engem a kereszten meghalni, nincs mit rejtegetnem. Gyere be! Ismerj meg Engem mélyebben! Nincs semmi elrejtve. Ismerj meg Engem!” Erről szól a bibliaiskola.

Ez a nagyszerű a mi életünkben, hogy mormoták vagyunk, és nem ragadozó madarak, nem kőszáli kecskék, nem oroszlánok. Nem gondolom, hogy amikor egy gyerek a kedvenc állatát kiválasztja, akkor valaha valaki az emberi történelemben választotta volna a mormotát. Ha fiú, akkor valószínűleg a T. rexet választotta, ha lány, akkor az unikornist, vagy hasonlót. Bocsánat a sztereotípiákért!

Amikor jön az oroszlán, akkor nagyszerű mormotának lenni. Csak jól érzed magad a szikla hasadékában, kinn pedig üvölthet az oroszlán. Lehet, hogy érzed a leheletét, hallod, ahogy karmolja a sziklát… de csak jól elvagy. Miért? A Kőszikla miatt, mert az erősebb nálunk. Amikor bajban vagyunk, meneküljünk Őhozzá! Amikor jön a támadás, legyünk közel Őhozzá! Ámen.

Mennyei Atyánk! Kérünk Téged, taníts minket ezekből az egyszerű gondolatokból! Köszönjük Neked, hogy adsz nekünk frisset. Köszönjük, hogy nekünk ilyen kősziklánk van, Aki soha meg nem inog, Aki mindig szilárd, Akibe beköltözhettünk, és Aki kikezdhetetlen. Köszönjük, Istenünk!

Ha még nem ismered Jézust, akkor hívd ma Őt a szívedbe, mondd azt Neki: „Jézus, vágyom megismerni Téged, ments meg engem ma! Hiszek Benned. Adj nekem új életet, meg akarom találni ezt a helyet, ahol el lehetek rejtve Tebenned. Jézus meg akarlak ismerni Téged! Ments meg engem!” Ha életedben először imádkoztál így Hozzá, ha ma hívod Őt, akkor küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled!

Köszönjük, Urunk! Ámen.

Kategória: Egyéb