Isten árnyéka a törvény árnyéka helyett

2010 június 27. vasárnap  10:30

P. Bendegúz

Szeretnék két árnyékról és egy sötétségről beszélni. Az a sötétség, ahol Isten lakozik és az árnyék, ami a Mindenható árnyéka, nagyon drága számunkra.

Zsolt 90:1a Mózesnek, az Isten emberének imádsága.

Ez önmagában sokat mond. Úgy szeretném, ha az én nevem lenne ott, hogy „az Isten emberének”. Van-e nagyobb titulus a földön, mint Isten embere? Lehetnék doktor, professzor, akármi, de lehetnék-e nagyobb, mint Isten embere, Isten barátja?

Zsolt 90:1b Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékrôl nemzedékre!

Ez túlmutat rajtunk. Ott vagyunk mi is. Az én hajlékom, de nem csak az enyém, hanem akik éltek korábban, és akik még élni fognak. Egy hajlék és egy menedék van és ez mindig ugyanaz az egész történelemben. Ez pedig Isten, aki nemzedékről nemzedékre a hajlékunk.

Pénteken volt egy temetés, Zsófié, aki tanítványom volt. Eszembe jutott ott egy dal. Magyarul is meg van talán, a címe: Örök kőszál. Leírtam a szövegét, mert ezen a dalon gondolkodtam. Az 1700-as évek közepén írta egy angol lelkipásztor. Egy viharban volt és egy szikla rejtekébe menekült. Ott elbújt, és amint ott volt, nagyon nyilvánvaló hogy igazság volt a szívében, és az igazság miatt dicséret volt a szívében. Zsolt 118:19 nyissátok meg nekem az igazság kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat.

Az igazság. Mi vinne dicséretre, ha nem az, hogy észreveszed Isten munkáját? Ha észreveszed Isten munkáját, észreveszed az Ő nagyságát is, és dicséret van a szíveden. Ján 4:24 Isten szellem, és akik Őt imádják, szükséges, hogy szellemben és igazságban imádják.

Ján 8:32 megismeritek az igazságot és az igazság szabaddá tesz titeket. Mitől tesz szabaddá? Magamtól. Szabaddá tesz az elképzeléseimtől, attól hogy a saját korlátaim között éljek és megnyitja a lehetőséget, hogy Krisztusra tekintsek magam helyett.

 

Aki értem megnyíltál,

Rejts el ó örök kőszál!

Az a víz s a drága vér,

Melyet ontál a bűnér’

Gyógyír légyen lelkemnek,

Bűntől s vádtól mentsen meg!

Törvényednek eleget

Bűnös ember nem tehet;

Buzgóságom égne bár,

S folyna könnyem, mint az ár:

Elégtételt az nem ad,

Csak te válthatsz meg magad.

Jövök, semmit nem hozva,

Keresztedbe fogódzva,

Meztelen, hogy felruházz,

Árván, bízva, hogy megszánsz;

Nem hagy a bűn pihenést:

Mosd le, ó, mert megemészt!

Ha bevégzem életem,

És lezárul már szemem,

Ismeretlen bár az út,

Hozzád lelkem mennybe jut:

Aki értem megnyíltál,

Rejts el, ó, örök kőszál!

 

 

Látható, mi volt ennek az embernek a szívében: önmagától ő semmi. Mi munkám lenne az, amely elégséges lenne? Isten viszont valami mást szeretne. Azt, hogy én kilépjek ebből. Kilépjek abból, hogy bármiért megfizethetnék. Tekintsek Őrá és az Ő kegyelmére, és felismerjem azt, hogy egy kőszikla van ezen a világon. Egy kőszikla van, ami minden kor kősziklája, és Őrá álljak. Őrá, aki megmentett engem és megmosott engem, és aki dicsőségbe fogad engem.

Zsolt 91:1 A ki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.

Minden szónak jelentősége van ebben a versben, nem véletlenül van a megfelelő szó a megfelelő gondolatokkal.

Aki a felséges rejtekében „lakozik”: a lakozás döntés kérdése. Elmegyek valahova és ott maradok. Tudatosan ott maradok. Ébren vagyok. Tudom, hogy mit csinálok. Ott maradok egy helyen.  „Nyugoszik” – ez egy másik szó – ott maradok valahol és pihenek. Igazából alszom. Pl. átalszom az éjszakát. Ez nem annyira aktív, hanem élvezem a nyugalmamat, a pihenésem, egy olyan környezetben, ahol nem tudok semmit sem tenni, de valaki más biztosítja nekem ezt a környezetet. Tehát itt ez a lakozás, ez egyfajta munka, döntés.

Ján 6:27 Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.

Úgy tűnik, néha van egy kis munkánk. Munkálkodnunk kell valamiért.

Mát 11:29-30  Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tôlem, hogy én szelíd és alázatos szívû vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.  30 Mert az én igám gyönyörûséges, és az én terhem könnyû.

Van egy munkám. Istenre tekintek. Mi ez a munka? Az, hogy alázatos és szelíd szívű legyek. Meg kell tanulnom Istentől, hogy Ő alázatos és szelíd szívű. Ez bámulatba ejt, hogy a világ teremtője, alázatos és szelíd szívű. Ám ez az, amire nekem is szükségem van. Miért? Mert én szeretnék lakozni Isten rejtekhelyén, a felséges rejtekhelyén. Ehhez alázatosnak és szelídnek kell lennem. Miért? Mert a felségesnek árnyékában lakozom. A legmagasabb, a felséges. Nincs nála nagyobb. Hogyan lehetne az életemben Isten a legmagasabb, ha nincs alázat és szelídség a szívemben? Arra van szükségem, hogy az én kis életemben felismerjem azt, hogy van valaki, aki magasabb, mint én. Általában én nem ismerem fel ezt, hanem magamat hívom felségesnek. „Oh, felséges Bendegúz…” Jól hangzik. „Én vagyok a leghatalmasabb az életemben, légy felemeltetve, oh, csodás Bendegúz.”

Munkálkodnunk kell egy kicsit, hogy alázat és szelídség legyen. Persze, Isten is munkálkodik ezen. Amikor alázattal és szelídséggel Istenre tekintek, akkor meglátom a fenségességét.

Zsolt 78:35 eszükbe vevék, hogy Isten az Ő sziklájuk és a fenséges Isten az Ő megváltójuk.

Emberek bajba kerülnek, és erre nem tekintünk túl jól. Pedig sokszor nagyon jó, mert felismerjük ezt, hogy Ő felséges, aki felettünk van. Ez olyan jó, hogy ott van a probléma és eszükbe vették. Eszembe vettem, hogy Ő az én sziklám és Ő a fenséges az életemben. Ésa 14-ben, amikor Sátán azt mondta, „hogy én leszek, én magasra hágok fel, én hasonló leszek a felségeshez.” A legmagasabbhoz. Ő elvesztette a szívében, hogy ki a legmagasabb. Én is elveszthetem a szívemből ezt. Amikor viszont felismerem, hogy Isten az, aki felséges az életemben, akkor elmehetek az Ő rejtekhelyére.

A héberben ez a szó lehet az Ő betakarása is. Rejtekhely.

Zsolt 18:12 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.

Ez az Ő sötétsége. Ő sötétségben lakozik, ahol nem lehet látni. Ján 1 a világ világossága, sötétségben lakozik, ahol nem lehet látni. Annyiszor gondolkodtam ezen, kérdeztem Istentől, hogy miért van az, hogy Ő sötétségben lakozik, és nem látjuk. Sokan mondják: majd meglátom Istent akkor, … , ha látom az Ő cselekedeteit. Szeretném látni, hogy Isten cselekszik, tesz fizikailag, nyilvánvalóvá válik, hogy ott van. Isten azonban azt választotta, hogy nem teszi ezt. Néha megteszi miattunk, de alapvetően elrejtőzik. Gondolkodtam ezen. Azt hiszem Isten mutatott valamit: ha látnánk Őt, akkor soha nem lépnénk ki magunkból, a korlátaink közül. Amikor a pusztában ott volt Isten látható módon felhőben és a tűzoszlopban, az emberek a testükben maradtak. Soha nem hagyták ott a saját elképzeléseiket, érdekeiket, hiába volt ott Isten előttük. Isten azt mondta: gyere ki, hagyd ott magad, és elhívlak a rejtekhelyemre, a sötétség rejtekhelyére ahol az emberi szem nem láthat. Amikor ott az alázat és a szelídség az életedben, és a bizalmad Őbelé helyezed, akkor Ő bevon téged az Ő rejtekhelyébe. Amikor felségessé válik a szívedben, és az igazság megtölti a szíved, és dicséret van ott. Mint az ember, aki azt a dalt írta, ami akkor még csak vers volt. Ott volt az igazság a szívében és azt mondta: nincs bennem semmi, ami elégséges lenne, de Ő a szikla.

Amikor Isten rejtekhelyén maradsz, és felséges a szívedben, akkor a Mindenható árnyékában nyugszol. Isten szerte-széjjel jár, hogy keresse, ki az, aki hűséges Őhozzá, hogy megmutassa az Ő hatalmát az ő oldalukon.

Itt megváltozik az Ő neve: Mindenható. Amikor kerestem, hogy Isten mindenható legyen: mutasd meg magad, legyen arannyá az egész épület, vagy valami. Keressük a mindenhatóságát. Úgy viselkedem, mint egy Jedi lovag. „Add nekem az erőt, hogy átlebegjen a ventillátor közel hozzám.” Az emberi és ördögi. Ám amikor alázat és szelídség van és felséges lesz Isten a szívemben, akkor a Mindenható árnyékában nyugszom. Alszok. Pihenek. Nincs miért izgulni, mert van ott valaki, aki nálam nagyobb. Lefekszem, és nyugalommal fekszem le. Ő őrzi a pihenésem. Elesnek mellettem ezren, de engem nem érint a nyíl, mert van valaki, aki velem van, és az a Mindenható. Én ott pihenek, nyugszom a Mindenható árnyékában.

Ez az egyik árnyék. Isten sötétsége és a Mindenható árnyéka.

Van egy másik árnyék is.

Zsid 10:1  Minthogy a törvényben a jövendô jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendônként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;

Ez a vers azt mondja igazából (nekem van egy fordításom az 1700-as évekből): mert a törvény árnyéka lévén a következő jóknak és nem maguknak a dolgoknak a képe. A törvény maga az árnyék. Mit tud egy árnyék? Nem tud semmit sem csinálni. Nem fog téged megszabadítani. Láttál már egy árnyékot munkálkodni? Gyerekként gondoljuk ezt, hogy valahogy meg tudunk szabadulni az árnyékunktól, mert annak valami önálló élete van. Azonban az árnyékban nincs élet. Az árnyéknak nincs hatalma. Istennek van egy célja, volt egy célja: hogy minket tökéletessé tegyen és megszabadítson. Ám tudja-e ezt az árnyék megtenni? Nem. Az árnyék csak árnyék. Isten dicsősége a valós dolgok, ez az,amit keresünk, de a törvény és az ószövetség az árnyéka csak. Nem látsz rajta semmi részletet. Csak egy árnyék. Aztán eljött az igazi. A valódi.

Zsid 10:5 Azért a világba bejövetelekor így szól: Åldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,

Zsid 10:8 Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égô, meg bûnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek,

Isten azt mondja: nem akartam én itt az árnyék munkáját. Hanem jött Krisztus, és testet alkotott neki. Miért? (Itt jön az igazi dolog.) Istent nem is érdekelte az egész áldozatosdi, meg a törvény, ahogy elítélem magam – mert én gyakran élek törvény által, mert elszúrok dolgokat. A törvénnyel tekintek magamra és másokra. Az árnyékban élek és azzal táplálkozom, pedig eljött a valóság.

Zsid 10:9  Ekkor ezt mondotta: ìmé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsôt, hogy meghagyja a másodikat,

Eltörölte az elsőt, hogy a második legyen. Mennyire ragaszkodom az elsőhöz, az árnyékhoz, hogy elítéljem magam, hogy nem vagyok jó keresztény, nem mosolygok olyan szélesen, mint a világcsúcstartó. Elítélek másokat is, és törvénykezés van a lelkemben. Az, ami eltöröltetett és árnyék volt, azzal élek és nem veszem észre ezt:

Zsid 10:10  A mely akarattal szenteltettünk meg egyszermindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.

Mikorra? Egyszer és mindenkorra. Minden, amely rám mutatott és bűnösnek találtatott, az el lett törölve és a fára lett szegezve.

Zsid 10:14   Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.

Itt van ez a két árnyék: a mindenható árnyéka, a kegyelmes Istené, azé, aki dicsőséggel eljött és elvégezte ezt a munkát. Nem látszott, hogy dicsőséges volt, de az volt, mert Ő szelíd és alázatos Isten. Itt van az Ő árnyéka, és lakhatok az Ő kősziklájában, ahol láthatom ezt, hogy nem az én kezem munkája, nem az én próbálkozásom, hanem az Ő felséges volta. Lakozhatom itt.

Vagy lakozhatom a törvény árnyékában. Amely micsoda? Semmi. Isten hív minket. Azt mondja: gyere ki a kis sötét rejtekhelyedről, a kis elképzeléseidből, terveidből, ahogy eltervezted a következő 90 éved. Amikor gyerek voltam, elterveztem az egész életem. Tudtam milyen autóm lesz – az volt a fő szempont. Isten azt mondja: ez szép, de mi lenne, ha velem jönnél? Megtanulnál valamit, felvennéd az igám és megtanulnád, hogy alázatos és szelíd szívű vagyok. Felfedezed, hogy a te életedben van egy fenséges. Ott lesz az életedben a dicséret a felséges felé, aki hatalmas a te életedben. Aztán ott a Mindenható.

Álljunk meg ezen a kősziklán. Korok jönnek-mennek. Az az ember, aki a verset írta, már nem él ezen a földön. Az ő hite, ahogy ő lakozott a felséges rejtekhelyén, ez örökkévaló és beszél hozzánk, mint Ábel vére, Zsid 11-ben. A mi hitünk is. Amikor abba az egy személybe helyezzük a bizalmunkat, akin nem fog a kor, akin nem fog a halál, akkor ott lakozunk az örökkévalóságban, és a mi életünk is beszél. A halottak élete nem beszél. Vannak körülöttünk, akik halottak, mégis mozognak, de ott nincs szó, nem beszél. Amikor viszont Ő felséges az életemben, annak beszéde van

Kategória: Egyéb