Ismerni a kegyelem Istenét & Isten rejtett bölcsessége (I. Korintus 2)

2013 július 14. vasárnap  18:00

P. Shane

2Kor 9:8 Mert Istennek van hatalma arra, hogy bőségesen rátok árassza minden kegyelmét, hogy mindenben mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, hogy bőven teljék minden jótéteményre.

Péter 1. levele beszél Isten sokszínű kegyelméről, Isten sokoldalú kegyelméről. A kegyelem az életünk minden területére jó: kegyelem, amikor gyengék vagyunk, kegyelem a kapcsolatainkra, kegyelem a gyógyulásra, kegyelem a prédikálásra, kegyelem a figyelésre, kegyelem a téli időszakban, és kegyelem a nyári időszakban, kegyelem a szolgálatra. Kegyelem arra, hogy a kegyelmet szolgáljuk, ami azt jelenti, hogy a másik ember nem méltó rá.

Minden kegyelmet megkaptunk, amire szükségünk van az életünk minden területére. Ha nincs képességünk szolgálni, az rendben van, mert Isten képes szolgálókká tett minket. Mert kegyelmet adott nekünk, hogy szolgálhassunk mások felé.

Ez a vers itt azt mondja, hogy bőségesen ránk árasztja minden kegyelmét mindenben mindenkor. A mindenkor azt jelenti, hogy 90%-a az időnek? 95%-a? Nem! Ez 100%-ot jelent, mindenkor kegyelmünk van és elégségesek vagyunk. Pál azért imádkozott, hogy Isten vegye el a tövist. Azt mondta: Uram, el kell, hogy vedd ezt a tövist! Újra és újra imádkozott ezért. Akkor Isten azt mondta: „Pál, elégséges neked az Én kegyelmem. A gyengeségedben az Én erőm tökéletessé lesz.”

Mindenben kegyelmet kaptunk, hogy bőven teljék minden jótéteményre. Bármivel is kelljen szembenézned a munkahelyeden vagy a szolgálatodban, nem kell magadtól csinálnod. Hiszem, hogy azért vagyunk itt, mert Isten nagyon sok mindent akar nekünk adni.

Azon gondolkodtam, hogy néha szeretek a depressziómban élni, vagy a fáradságomban, vagy a betegségemben, mert ez valahogyan kifogást ad nekem. „Fáradt vagyok, nem tudok semmit sem csinálni!” Vagy: Beteg vagyok! Vagy: Nem beszélek magyarul! Van egy jó kifogásom arra, hogy ne nyissam ki a számat, hogy ne szolgáljak és otthon maradjak.

Isten viszont azt mondja: „Az Én kegyelmem elégséges a számodra. Csak nézz Énrám! Vedd le a szemed magadról, vess le minden kifogást és nézz Rám! Majd meglátod, hogy minden kegyelem a tiéd.” Ez csodálatos! 1Pét 5:10-ben azért nevezi Istent a minden kegyelem Istenének. Szükséged van kegyelemre most? Akkor kiálts Őhozzá!

P. Kende

1Kor 2:10-12 Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Szelleme által: mert a Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.  Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek Szelleme, amely ő benne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Szelleme.  Mi pedig nem e világnak szellemét vettük, hanem az Istenből való Szellemet; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk.

Ebben a fejezetben látunk néhány gondolatot, ami nagyon fontos nekünk. Értékes nekünk igazából. A korinthusiaknak is az volt, és nekünk is az. Amikor Pál beszél hozzájuk, akkor valamit szeretne nagyon világossá tenni. Azt mondja nekik: „Figyeljetek! Én nem ékesszólással jöttem közétek, – 1Kor 2:1 – nem eszeléssel, nem okoskodással.”

Ez azért érdekes, mert az előző város, ahol Pál volt, mielőtt Korinthusban gyülekezetet alapított volna, az Athén volt. Athénban, ha úgy tetszik, az egyik legmélyebb, legjobban megfogott, legjobban összerakott üzenetet prédikálta. Olyan üzenet az, ami nagyon finoman hangolt azokhoz az emberekhez, akikhez beszélt ott. Az athéniaknak találta ki egy értelemben. Nem volt nagy érdeklődés, nem volt igazán válasz erre. Ezért mit csinált? Azt mondja:

1Kor 2:1  Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.

Az üzenetünk nagyon egyszerű. Ez sokaknak kihívás. Pál azt mondja a korinthusiaknak: „Figyeljetek! Én nem azért beszéltem így, mert nem tudtam volna bonyolultabban beszélni, nem tudtam volna mélyebbre menni ebben a dologban. Hanem azért beszéltem így, mert – 1Kor 2:2 – nem akartam mást ismerni köztetek, csak a Jézus Krisztust, és Őt, mint megfeszítettet.” Ez a vers olyan, hogy lehetne róla prédikálni egy egész napot! Annyira nagyszerű ez a vers! „Eldöntöttem, hogy nem ismerek mást köztetek!”

Ismered a gondolkodásunkat. Ránézek a testvéremre, hozzá tartozik egy számla a fejemben. Azon vannak dolgok, amivel ő tartozik nekem, és vannak dolgok, amivel én tartozom neki; vannak dolgok, amiket elhibázott, és dolgok, amiket jól csinált; vannak dolgok, amiket ki akarok javítani, és dolgok, amiket most még hajlandó vagyok eltűrni. Hosszú lista mindenféle dolgokról, ami tetszik az ő életében, és ami nem.

Az egész életemet élhetem így az emberek között járva, hogy méricskélek: rendben van vagy nincs rendben, fölötte vagy alatta van a szintnek, tetszik vagy nem tetszik, megfelel-e vagy sem. Pál azt mondja: amikor eljöttem közétek, én azt mondtam, hogy egyedül Krisztust akarom ismerni, és Őt, mint megfeszítettet. „Ez elvont dolog, Pál?” „Nem, nem az. Ez nagyon gyakorlatias.”

Mert a korinthusiak problémásak voltak, nagy problémás csapat. Problémás volt a városuk, az életmódjuk, az erkölcsük, illetve annak a hiánya. Pál nézhette volna őket úgy: „Korinthusiak? Uh!” Könnyű lenne így nézni egymásra: ezek a szegény emberek. Vagy: „Ezek a gazdagok. Mit tudnak az életemről?” Vagy: ezek a műveltek! Vagy: ezek az ostobák! Vagy: „A nők, ah!” Gondolkodhatnék így.

Amikor bejövök a gyülekezetbe, akkor körülnézhetnék: jaj, ez is, jaj, az is! Ránézhetek valakire, és eszembe juthat minden, amit rosszul csinált, minden, amivel ő tartozik nekem, minden, amit elrontott. Vagy bejöhetek a gyülekezetbe – ahogy Pál jött Korinthusba –, és azt mondom: én Krisztust akarom ismerni, és Őt, mint megfeszítettet. Ez nagyszerű dolog.

Gondolj bele: Krisztus a kereszten. Nem volt ott semmiféle nagy filozófiai szöveg, csak a bűn, a bűnnek a valósága, a bűnnek a komolysága, és aztán a másik oldalról: Isten szeretetének a nagysága és Isten törődésének a valósága, és ott van Krisztus e kettő között. Szenved és meghal, és nincs nagy filozófiai szöveg, csak fizetség a bűneinkért. Dicsőség Istennek!

A legjobb dolog így ismerni egymást: nincs számlád felém, nincs adósságod felém, nincs adósságom feléd, hanem Krisztust ismerem. Így ismerjük egymást.

Hogyan ment Pál közéjük? Ez fontos lecke máris nekünk, hogy amikor elbukott – egy értelemben – Athénban, nem volt nagy válasz, akkor mit csinált? „Hát akkor ez nem működik!” Nem! Hanem azt mondta: „Uram, Téged kereslek! Uram, Te vagy a fontos.”

Van, aki hátat fordít. Mert a kudarc jön mindnyájunknak.  A bukás jön mindnyájunknak. Mindannyian csalódunk. Mindnyájunknak vannak hamis elvárásaink Istentől, és aztán amikor nem történik meg, akkor jön a csalódás. Akkor mit csinálok? Van, aki hátat fordít az egésznek, és azt mondja: Hagyjuk az egészet! Pál azonban nem ezt tette. Nem hagyta ott, hanem azt mondta: „Nem! Még inkább keresem az Urat.”

Baltimore-ban P. Schaller sokat beszélt egy filmről, egy evangélista életéről. Az embert Arthur Blessitt-nek hívják. Emlékszem, bibliaiskolában hallottam róla. Kereket szerelt egy fából készült kereszt végére, és aztán ezzel megy, így evangelizál. Az emberek megállnak és kérdezik őt. Készült róla egy film. Szeretném levetíteni, hogy megnézzük együtt. A gondolat azonban ez: Mit csinálok? Mi az üzenetem? Mennyire bonyolult? Mi van, amikor csalódom?

Ez az evangélista bejárta az egész világot. Mesélt egy történetet. Ment egy elhagyatott helyen. Zuhogott az eső, jéghideg volt, és azt mondta: Uram, kérlek, lehetne, hogy ez abbamarad? A következő pillanatban ötször annyira esett az eső, erre: „Nekiálltam örvendezni, nevetni, és azt mondtam: Uram, ez olyan kicsi dolog. Ennél annyival több kell, hogy eloltsa az én szeretetemet Feléd. Annyival több kell ennél, hogy én feladjam! Te azt mondtad, hogy menjek, úgyhogy megyek.”

Igazán ez a gondolat nekünk, hogy amikor a dolgok nem mentek jól, akkor Pál megragadott valamit, ami nagyobb, és ez Krisztus. Azt mondta: én Őt akarom ismerni, a szolgálatban Őt akarom ismerni. A családomban Őt akarom ismerni. A gyerekeimmel Őt akarom ismerni. A barátaimmal Őt akarom ismerni. Ez annyira nagyszerű! Isten másféle felelősséget adott nekünk, másféle választ a bukásra, hogy forduljunk oda Őhozzá.

Úgyhogy Pál életében volt gyengeség:

1Kor 2:3 És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.

Mit jelent ez? Pálnak volt képessége, Pálnak volt tapasztalata, Pálnak voltak ajándékai, Pálnak jó elméje volt. Tarsusban tanult, ami kiváló város volt nagyszerű egyetemmel abban az időben. Pál tehetős családból származott, művelt volt. Mit mondott mégis? „Ez az egész nem érdekel. Nem érdekel a neveltetésem az ékesszólásom, a bölcsességem. Uram, Jézus, kérlek, szolgálj Te ezen a helyen rajtam keresztül.” Ez annyira nagyszerű, annyira fontos?

Miért? Milyenek vagyunk? Van egy természeti azonosságom: jó dolgok és rossz dolgok; és mit csinálok? „Isten! Én Érted hajlandó vagyok félretenni azt, ami rossz a természeti énemben. Félreteszem a dolgokat. Uram, leteszem a kereszthez a gyengeségemet, a bűnömet, a hibámat. Rendben.” „Mi van a többivel? Mi van az erőddel? Mi van a kiválóságoddal? Mi van azzal, amire büszke vagy?” „Ohó! Azért álljon meg a menet! Uram, az túl sok lenne! Nem, Uram, azt nem lehet!” Itt a probléma igazából.

Pál hajlandó volt letenni az erejét, a kiválóságát, az ékesszólását, azt, hogy ő tudott filozofikusan előadni és a görögöknek ez bejött volna. Mégsem tette, azt mondta, hogy nem! Olyan, mint 1Sám 15-ben van egy gyönyörű leírás erről. 1Sám 15:14-15 jön Sámuel, és Saul király azt mondja: Mindent megtettünk, amit az Úr akart! Akkor azt mondja Sámuel: „Akkor miért hallom a juhok bégetését, és az ökrök bőgését? Miért hallom ezeket? Nem arról volt-e szó, hogy mindent el kell pusztítani? Nem arról volt szó, hogy semmi ne maradjon?” „Ó, igen. Mindent elpusztítottunk, kivéve a legjavát, azt megtartottuk.” Isten azt mondja: Nem, nincs szükségem rá.

Odamenni a kereszthez és azt mondani: „Uram, nem csak a rossz dolgokat adom Neked, hanem a jó dolgokat is, a képességeimet is. Uram, mindet. Az üzenetet, amit én készítettem, a szolgálatot, ami nekem van, a hangomat, ami nekem van. Azt, hogy megnyerő tudok lenni, azt, hogy ismerem az embereket, azt, hogy sok pénzem van, azt, hogy művelt vagyok.” Letenni, és azt mondani: Uram, te mondd meg, hogy mi legyen.

Pál ezt csinálta. Odament a kereszthez, és bejött a korinthusiak közé. Aztán volt egy nagyszerű szolgálata. Gyengeség volt, de 1Kor 2:4 amikor prédikált, akkor Isten Szelleme volt ott, Isten ereje volt ott, és Ő munkálkodott az emberek között. Ez volt az, amire szükségük volt. Nekünk is, neked is és mindnyájunknak erre van szükségünk.

Ez azonban nem történhet meg, ha nem megyek a kereszthez. Mert akkor az én bölcsességem marad, és az korlátozott, az szűkös, az nem ér végig, az nem jut el oda, ahova kell. Nem erre van szükség. Nem az én ékesszólásom kell.

Van egy olyan félelmem, hogy valaki azt hiszi, hogy lelkipásztor otthon ül, és igyekszik összerakni a megfelelő szavakat az üzenetbe. Azt hiszi, hogy ez a mi részünk. Csak mondanám, hogy nem! Egyrészt, ha ezt csinálnám, akkor valószínűleg jobban hangozna az üzenet, mint ahogy most hangzik. Ám nem ez a célunk, nem ez a vágyunk, hanem Istent keressük. Amikor másik Pásztor szolgált, mialatt nem voltam itt, akkor nem Isten szólt hozzánk?

Ez annyira jelentős:

1Kor 2:5  Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.

Pál azt mondta: „Én azért beszéltem ilyen egyszerűen hozzátok, én azért mondtam ezt az egészet így, mert akartam, hogy világos legyen az, hogy Isten az, Akire szükségetek van. Ti félreértettétek volna, ha másként beszélek.” A thesszalonikabelieknek nem volt ez a problémájuk. 1Thess 2:13 ők értették, hogy ez Istentől jön. A korinthusiakhoz viszont nagyon egyszerűen beszélt.

Azt gondolom, hogy ez jelentős nekünk, hogy Isten szólni akar hozzánk. Miért? 1Kor 2:6-9 Pál azt mondja, hogy van bölcsesség, amiről beszélünk, de ez a hívők között van. Amikor az evangéliumot mondom el, akkor nem megyek nagyon mélyre, hanem egyszerűen csak elmondom. Szeretném kifejezni. Nem a világnak a bölcsessége az, amit beszélünk.

A világban folyton okoskodnak, próbálják összerakni a részeket, és próbálják megérteni, hogyan működik az egész. Persze, hiszen így lettünk kitalálva. Gondolj bele azonban, hogy mire volt jó a világnak a bölcsessége. Arra volt jó, hogy Krisztust a keresztre küldje. Ugyanez a bölcsesség működik még most is.

Ugyanez a bölcsesség van a világban. Nem az orvostudományról beszélek, vagy az ötvözetek finomításáról, vagy a technológiáról, hanem az egész mögött a motivációról, az ambícióról, az önmagam kereséséről. Persze, tanulj, légy jó diák, légy jó munkaerő. Ebben bátorítunk, de van egy fontosabb oldala az életnek, és az ez, hogy járjunk a Szellemben és növekedjünk ebben a kommunikációban. Erről beszél Pál.

Bölcsességet is szólunk, de azt a hívők között szóljuk. Ez a hitről szól. A világ ezt nem ismeri, 1Kor 2:8. Ők nem értik ezt. Az ő bölcsességük Krisztusnak azt mondja: „Tessék felmenni a keresztre, tessék meghalni. Neked nincs helyed itt! Neked nincs részed ebben. Te nem vagy érdekes nekünk. Nem vagyunk kíváncsiak Rád. Miért kellene nekünk egy Megváltó? Mi rendben vagyunk. Miért kellene nekünk Megváltó? Mi egyre jobbak vagyunk.” Persze, az emberi történelem „ezt” mutatja. Hogyne! 🙁 Egyre „jobbak” vagyunk, persze. Az ember azonban azt mondja: nem kell nekem ez, hagyj békén engem.

Nekünk azonban van egy másik bölcsességünk, 1Kor 2:7 és 9. versben: rejtett bölcsesség, másféle bölcsesség. Nem a világ bölcsessége. Nem az, amit a világ várt. Gondolj erre egy pillanatra: miért rejtett Isten bölcsessége a világ előtt? Ez nem intellektuális kérdés. Van nagyon sok okos ember a világban. Van nagyon sok ember, aki keresi az igazságot, és az igazság nincs nagyon eldugva, a kezünkben van.

Itt van Isten kijelentése, a Biblia nekünk, de mégis az emberek nem ismerik meg. Miért? A büszkeség miatt. Ez a büszkeség miatt rejtett előttük, mert nem hajlandóak azt mondani: Szükségem van erre! Ján 12:40 ez a büszkeségről szól. Az ember azt mondja: „Nem érdekel. Nem érdekel.” Fontos az érvelés? Fontos, hogy legyenek érveink? Persze. Hasznos? Naná! A másik oldalról azonban ez alázat-kérdés. Ennyin múlik.

1Kor 2:9  Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.

Ami nekünk megvan Krisztusban, azt soha nem is álmodtuk volna. Amit itt mond, hogy az embernek az elméje meg se gondolta volna, ez azt jelenti, hogy soha eszembe nem jutott volna magamtól. Soha ki nem találtam volna az evangéliumot.

Kicsit azt várnám, hogy ha Isten beszél hozzám, akkor az annyira komplikált lesz, annyira bonyolult lesz, annyira hatalmas lesz, hogy csak ámulni fogok, és azt mondom: én ezt nem értem, ez túl nagy nekem. A kérdésem azonban az: Ha az evangélium éppen az ellenkezője, olyan egyszerű, akkor mi van? A válasz ez: Akkor nehezen tudjuk elfogadni, mert azt mondjuk, hogy ez túl egyszerű.

„Isten valami bonyolultabb kéne, hogy legyen.” Biztosíthatlak, hogy Isten bonyolultabb, minthogy meg tudnánk érteni, de a zseni nem az, aki össze tud zavarni nagy szavakkal, hanem a zseni az, aki meg tud veled értetni valamit, ami elképesztően nagy dolog. Hatalmas dolgot nagyon egyszerű szavakkal. Úgy, ahogy még egy gyerek is értheti, és ahogy még egy gyerek is tud válaszolni rá. Isten ezt tette az evangéliummal.

Az evangélium a legegyszerűbb dolog a világon. A legcsodálatosabb üzenet, egy gyerek is képes rá válaszolni. Egy gyerek is képes ennek engedelmeskedni. Mégis benne van Isten akarata. Az egész elképesztő! Hogy lehet ez? Nagyon egyszerű. Isten úgy tud beszélni hozzánk, ahogy arra szükségünk van.

Befejezésként 1Kor 2:10-16 szakaszból mondanék néhány dolgot. Isten kijelentett nekünk dolgokat az Ő Szelleme által. 1Kor 2:12-ben azt mondja, hogy másik szellemet kaptunk, nem a világnak a szellemét. Másik gondolkodásmódot. Valaki így beszélt nekem erről a versről: „Nem az van, hogy túl kell teljesítenem azokat, akik előttem voltak. Nem arról szól az életem, hogy jobbnak kell lennem, mint a szüleim. Másik szellemet kaptam.” Nem az az ambícióm, mint ami a világban van. Nem arról szól az életem, ami odakinn van.

Egy fogász barátom azt mondta, miután megtért: „Azelőtt összeraktam, csak jó lesz neki. Most viszont az Úr előtt csinálom. Másként. Komolyan veszem. Megcsinálom rendesen. Odafigyelek.” „Tényleg? Úgy örülök, hogy most járok hozzád, nem előtte.” 🙂 Miről szól ez? Nem a fogakról, nem a munkáról, hanem egy másik szívről, egy másik szellemről. Más szellemet kaptunk. Másikat, mint ami a világban van. Ez nagyon fontos rész.

Ez a hét vers elmondja nekünk, hogy Isten felszerelt minket valamire, hogy megismerjük Őt, hogy tudjuk, ki Ő, milyen Ő, hogy megértsük. 1Kor 2:12 végén: hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk. Isten adott nekünk mindenféle dolgokat, és Ő szeretné, hogy megismerjük azokat.

Amikor a fiam még nagyon kicsi volt, alig ismert egy-két szót, akkor voltak telefonkártyák, amiket behelyeztél az utcai telefonokba, és lehetett telefonálni. Ez volt a mobilkészülékek előtti korszak. Ezek a kártyák színesek voltak, és a fiamnak nagyon tetszettek. Mutatta nekem, hogy van neki ilyen. Mondtam neki: ez telefonkártya. Odaemelte a füléhez, és várt csodálkozva. 🙂 Egy részét értette a koncepciónak, de nem az egészet.

Mi is így vagyunk. Megtérünk. Isten ad nekünk nagyon sok dolgot: ad nekünk gyülekezetet, adja nekünk az Ő Igéjét, ad nekünk testvéreket, jó barátokat, ad nekünk szolgálatot, ad nekünk bátorságot, ad nekünk látást, ad nekünk küldetést, ad nekünk missziót, egy megbízatást…, aztán azt mondja: „Figyelj! Azért adom neked a Szellememet, hogy megérthesd ezeket, mert magadban rosszul értenéd.” Fogom a bibliámat és a másikat ütöm vele. „De jó! Eddig ezt soha nem tudtam csinálni. Milyen jó, hogy jött azt életembe! Micsoda áldás! Köszönöm, Uram!” Ütöm vele a másikat: „Igyekezz jobban! Dolgozz keményebben! Na, mire vársz!”

Isten azt mondja nekünk: Én azért adtam neked a Szellememet, hogy tanulj erről, hogy megértsd ezt, hogy továbblépj, hogy növekedj benne. Miért? Azért, mert az ember bölcsessége soha nem fog felérni idáig. Nem fogjuk soha kiokoskodni Isten akaratát a saját elménkben, de a Szellemben megtehetem a következő lépést az Ő akaratában. Ez az, amit tehetek, ez az, amit tudok csinálni.

Isten azt mondja nekünk, hogy ez nem emberi bölcsesség, 1Kor 2:13. Ez valami más. Figyelj! Imádkozzunk ezért, hogy legyenek szavaink Istentől. Eféz 6:19-ben Pál azt mondja: könyörögjetek értem, hogy szabadságot kapjak, amikor szólok. Átfogalmazva: „Azért, hogy világosan megmutathassam Isten akaratát, hogy leleplezhessem az evangéliumot. Kérlek, imádkozzatok értem! Imádkozzatok magatokért is.”

Az egyik dolog, amit a gyülekezetben tanulunk, az a szellemi kommunikáció. A testvéremmel beszélgetek az igazságról. Nem úgy, hogy terheket pakolok a másikra és azt mondom: teljesíts, teljesíts! Hanem szeretetben építjük egymást, és épülünk együtt, ahogy kommunikáljuk ezt.

Mindannyian jövünk a gyülekezetbe, és valamit hozunk magunkkal. Lehet, hogy pletykás vagy, lehet, hogy negatívak vagyunk, lehet, hogy kritikusak vagyunk, lehet rosszabb is, nem tudom, de Isten azt mondja: tanulj szellemi módon kommunikálni a gyülekezetben. Tanulj megbocsájtani, tanulj továbblépni, tanulj építeni a Szellemben, növekedni ebben. Ez annyira fontos! Imádkozz magadért is! „Uram, adj nekem szót, hogy szólni tudjak, hogy tanuljak kommunikálni, növekedni ebben.” Szellemi közösség, szellemi kommunikáció.

A gyülekezet a legjobb hely a pletykálkodásra,… csak nem ez a célja. A gyülekezet a legjobb hely a hálózatépítésre,… csak nem ez a célja. Nincs bajom az ilyen rendszerekkel, az is csak egy üzlet, de nem ez a gyülekezet célja. A gyülekezet a legjobb hely nagy sok dologra, de nem az a célja, hanem az, hogy bátorodjak a hitemben, hogy megosszam a bajomat, az imaszükségemet, hogy halljak másikat, és hogy Isten összekösse a szívünket, és szóljon hozzánk.

Itt azt olvassuk, hogy Isten felszerelt bennünket arra, hogy értsük az Ő dolgait.

1Kor 2:15  A szellemi ember azonban mindent megítél, …

Ez azt jelenti, hogy mindent felismer.

1Kor 2:15  … de ő senkitől sem ítéltetik meg.

A szellemi ember érti Isten dolgait. Ez nem IQ kérdése. A legegyszerűbb ember értheti Istent. Dicsőség Istennek! Ez nem miattunk van, hanem Őmiatta. Azért, mert Ő akarja, hogy értsük Őt. Ő akarja, hogy ismerjük Őt. Akarja, hogy intim legyen ez a kapcsolat. Ez az, amire el vagyunk hívva. Ha van felszerelésem, akkor növekedjek, használjam ezt.

Róm 12:1-2 változz el az elméd megújulása szerint. Szerinted ez miről beszél? Arról beszél, hogy engedelmeskedjünk Neki, hogy járjunk Benne, hogy kövessük, hogy éljünk eszerint, hogy legyen ez gyakorlati az életünkben. Ami azt jelenti, hogy vannak dolgok, amire nemet mondok, és vannak dolgok, amire igent mondok. Gyakorlom magam. Használom az eszközöket, amiket kaptam. Kinyitom a bibliámat, és Isten Szelleme valamit ír a szívembe.

Ez érdekes dolog. Lehet, hogy amikor olvasod a bibliádat, akkor nincs hatalmas felismerésed, lehet, hogy nincs nagy érzelmi válaszod, lehet, hogy nincs az az érzésed, hogy Isten szólt hozzád. Megeshet. Lehet ez hosszú ideig is, de biztos vagyok benne, hogy amint olvasod, ha hívő vagy, akkor a Szent Szellem ír valamit a szívedbe. Kommunikál feléd. Ne add fel! Ne bátortalanodj el, hanem gyakorold magad benne.

Pál ezt mondja a korinthusiaknak: „Figyeljetek! Nem azért nem bonyolítottam a dolgot, mert nem tudtam volna, hanem azért nem bonyolítottam, mert Isten így akar szólni hozzátok. A legegyszerűbb dolgokban. A leghatalmasabb dolgokban. Gyertek a kereszthez! Ahogy én is mentem, amikor hozzátok jöttem. Emlékeztek? Nem voltam erős, nem voltam jó képességű, nem voltam… és azt mondtam, hogy jövök, és a Krisztust akarom ismerni. Legyetek ti is így!”  Legyetek ti is így! Ámen.

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked Pálnak a szolgálatát a korinthusi testvérek felé, és köszönjük Neked a Te szolgálatodat felénk. Köszönjük, hogy szólsz hozzánk, hogy adsz nekünk, hogy bátorítasz minket. Jézus, annyira hálásak vagyunk, hogy ismerhetünk Téged. Istenünk, köszönjük Neked, hogy Te olyan egyszerűvé tudtad tenni, hogy képesek voltunk igent mondani.

csatolmányjel_0  Isten hozott Korinthusban – lökött szórólap

csatolmányjel_0 Szellem-Lélek különbség

 

Kategória: Egyéb