Ismerd meg Isten szívét! & Szenvedéllyel élni a keresztény életet

2016 április 10. vasárnap  16:00

P. Bendegúz

Valószínűleg sokat hallottad már azt, hogy Dávid Isten szíve szerint való ember volt, de érted-e, hogy mit jelent ez? Érthetjük Isten akaratát, érthetünk bizonyos elveket, de nem biztos, hogy értjük Isten szívét. Az sem biztos, hogy Isten szíve szerint járok.

Dávid esetében ez nem azt jelenti, hogy Isten egyszer csak talált egy embert: Jé, itt egy ember, aki a szívem szerint való! Mert nincs ilyen ember. Dávid nem így született. Mi nem így születtünk. Hanem Dávid közösségben volt Istennel. Kereste Istent, alázatos volt a szíve, szelíd volt a szíve, és amint kereste Istent, megismerte Isten szívét. Lehet, hogy megismerte Isten akaratát, lehet, hogy megismert elveket Istentől, de amit igazán megismert, az Isten szíve. Aztán átformálódott ezáltal, és Isten szíve szerint való lett. Értjük mi ezt? Értjük, hogy mit jelent ez?

Néhány írásrészt nézzük meg az ő szívével kapcsolatban! Ami igazán nem Dávid szíve, hanem Isten szíve. 1Sám 24. – ismerjük ezt a részt, Saul már régóta üldözi Dávidot, és ő a barátaival ott van a barlangban.

1Sám 24:4-6 (5-7) Akkor azt mondták Dávidnak az emberei: Íme, ez az a nap, amelyről azt mondta neked az ÚR: Íme, kezedbe adom ellenségedet, tégy vele, amit jónak látsz. Akkor fölkelt Dávid, és lopva levágta Saul köpenyének a szárnyát. Dávid szíve megesett rajta, miután levágta Saul köpenyének a szárnyát, és azt mondta embereinek: Oltalmazzon meg engem az ÚR attól, hogy ilyen dolgot cselekedjem az én uram, az ÚR fölkentje ellen, hogy kezet emeljek rá. Mert az ÚR fölkentje ő.

Aztán kiment a barlangból, és elmondta Saulnak: Én nem fogom felemelni a kezem ellened, de az Úr megteheti. Az Úr igazságot tehet. Itt van ez a szív. Annyiszor van, hogy a barátaink mondanak nekünk valamit, és olyan könnyű azt mondani: „Ah, tehát te is támogatsz ebben engem! Ezért mehetek és felemelhetem a kezem az Úr felkentje ellen.”

Lehet, hogy ellene mehetek egy vezetőmnek valamilyen elv alapján, vagy azért, mert úgy érzem, hogy ismerem Isten akaratát. Csak van egy baj, az, hogy nem ismertem meg Isten szívét. Mert ha ismerem Isten szívét, akkor tudom azt, hogy nem emelem fel a kezemet. Ehelyett Istennek adom, mert Isten tudja, és ez nem az én dolgom. Annyira könnyű, amikor a barátaid azt mondják: Ez Isten akarata. Viszont számít-e, hogy bárki mit mond? Számít-e az, hogy valaki egy pletykával lát el engem? Számít-e az, hogy valaki valakiről rosszat mond? Azt gondolom, hogy annyiszor hozunk döntéseket valakinek a beszéde alapján, ahelyett, hogy Isten szívében járnánk.

2Sám 15. Absolon fellázadt Dávid ellen. Ennek is van egy története, ami visszanyúlik oda, hogy valaki nem ismerte Isten szívét. Konkrétan Absolon volt az, aki nem ismerte. Nem volt megbocsátás a szívében. Aztán keménység volt ott, harag volt ott, és az a gondolat: „Nekem jogom van a haraghoz. Jogom van arra, hogy keserű legyek.” Dávidban miért van megbocsátás? Absolon soha nem értette meg az apjának a szívét, és mivel nem értette meg az apja szívét, ezért az ő szívében lázadás volt.

Meg kell értenünk a mi Atyánk szívét. Meg kell értenünk a mi vezetőink szívét! Meg kell értenünk egymás szívét! Ám Isten szíve az, amihez ragaszkodni akarok. Hacsak Isten akaratát ismerem, hacsak elveket ismerek, akkor lehet, hogy ítélet lesz a szívemben. Akkor lehet, hogy rossz felé visz az utam. Márk 2:27-ben kérdőre vonják Jézust: Hogy lehet az, hogy kalászt tépnek a tanítványaid? Ő azt válaszolta: A szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért!

Értenem kell, hogy Istennek van szíve, és nemcsak hogy értenem kell, hanem magamhoz kell ölelnem Isten szívét.

Amikor megtudta Dávid, hogy Absolon üldözi, akkor 2Sám 15:14-ben azt mondja: Jertek, fussunk el, utol ne érjen minket, és ne hozzon veszedelmet ránk, és a várost kardélre ne hányja. Van egy ellentét közöttük, de Dávid azt mondja: „Ne vonjuk be az ártatlanokat! Ne legyenek ott áldozatok, ahol nem kell, hogy áldozatok legyenek. Én nem ragaszkodom annyira a királyságomhoz. Isten kezében vagyok, és Isten kezében jó lenni. Ha mennem kell, akkor inkább megyek, de ne legyen az, hogy ártatlanok haljanak itt meg.”

2Sám 16-ban mennek el, és ott van egy ember, aki szidja Dávidot. 2Sám 16:9 azt mondta a királynak Abisaj: „Hogyan szidalmazhatja ez a holt eb az én uramat, a királyt? Odamegyek, és fejét veszem!” Azt mondja erre Dávid: Mi közöm van hozzád? Igaza van Abisajnak? Persze! Dávid megadta Saulnak a tisztességet, ez az ember pedig nem fogja megadni Dávidnak? Mindegy! „Istennek a kezében vagyok.” – ezt mondja Dávid.

2Sám 16:12 Talán rátekint az ÚR a nyomorúságomra, és jóval fizet még ma nekem az ÚR az ő átka helyett.

„Még akkor sem fogom felemelni a kezem, ha én vagyok a jogosság helyén.”

2Sám 18-ban Dávid vitézei legyőzik Absolon embereit, és Absolon fennakad egy fán. Egy ember odafut Dávid fővezéréhez Jóábhoz, és azt mondja: Ott van Absolon, és él! Azt kérdezi erre Jóáb: „Jól van, de miért nem ölted meg? Ha megölted volna, adtam volna neked tízezer pénzt.” Azt felelte az ember: Adhattál volna nekem tízmilliót is, akkor sem tettem volna meg, mert hallottam, hogy az én uram azt mondta: Ne tegyétek ezt!

2Sám 18:14 Jóáb erre azt mondta: Nem akarok miattad késlekedni. Majd három nyilat vett a kezébe, és Absolon szívébe lőtte, mivel még élt a tölgyfán.

Túl sokat nem gondolkodott rajta. Csak annyit mondott: „Fiacskám, tűnj innen! Mert nem tudod, mi az igazság, nem tudod, mi a helyes.” Mondok azonban valamit: „Jóáb! Nem ismered Isten szívét.”

El lettünk hívva, hogy Isten szívét ismerjük a kapcsolatainkban, az életünkben, a vezetőinkkel kapcsolatban. Amikor nem értünk dolgokat, amikor nem értjük egymást, akkor Isten szíve kell. Ez az, amire tekintünk. Erre szeretnénk tekinteni, mert Isten szíve csodálatos, és Isten nekünk akarja adni az Ő szívét.

Ne elégedj meg az Ő akaratával – bár az nagyszerű –, ne elégedj meg elvekkel, hanem ismerd meg Isten szívét! Ámen.

 

P. Kende

Beszélgettünk a EUROCON csapatvezetőkkel. Átbeszéltük, mi hogy volt, és mesélték a bizonyságaikat. Annyira bátorító volt! Többen beszéltek arról, hogy Isten mennyire hű volt hozzájuk annak ellenére, hogy nagyon elfoglaltak voltak, és szólt hozzájuk. Volt olyan, aki nem tudott bejutni egyetlen istentiszteletre sem, de mennyire élvezte, hogy találkozott háromszáz emberrel. Isten mennyire hű volt! Amikor emberek kiléptek a szolgálatokból, Isten mindig betöltötte az összes szükséget. Arra gondoltam, hogy Isten mennyire hű hozzánk ebben az életben, és mennyire nagy dolog, hogy Vele járhatunk a mindennapokban! Lenyűgöző élmény, hogy Jézussal járhatunk most, 2016-ban. Csodálatos!

Fil 3. – Pál itt arról beszél, ahogy az élete folyt Krisztussal, és a célról:

Fil 3:12-13 Nem mintha már elértem volna, vagy már tökéletes lennék, hanem igyekszem, hogy megragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus. Testvéreim, én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna, de egyet cselekszem: azokat, amelyek mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekifeszülve célegyenest futok

Ezek a versekből nyilvánvalóan látszik, hogy Pálnak van egy vágya és nyomul valami után. Nagyszerű, amikor az ember életében van cél, ami után menni akar. Van ok, amiért érdemes törekednem, amiért érdemes tennem, amiért érdemes felállni, ha elbukom, amiért érdemes felkelnem reggel, amiért érdemes túllépnem magamon, ha éppen önző vagy lusta vagy… akarnék lenni. Nagyszerű, amikor megvan ez az ember életében.

Pál említi ezt: „Igyekszem, hogy megragadjam. Van valami, amit meg akarok ragadni. Még nem az enyém, még nem értem el. Még nem vagyok ott.” „Miről beszélsz Pál?” Az ő egyik nagy tanítása a bevégzett munka, ami arról szól, hogy kész vagy. Befutottál. Isten annyira szeret téged, amennyire szerethet. Nem tud jobban szeretni téged. Isten annyira befogad téged, miután hittél Jézusban, amennyire csak befogadhat. Nem lehet hozzátenni. Nem tudsz befogadottabb lenni. Nem lehetséges, mert már be vagy fogadva, már Jézusban vagy.

1Kor 12:13-ban azt olvassuk, hogy amikor valaki megtért, akkor bele lett helyezve Jézusba, Krisztus Testébe. Bele lett helyezve a Szent Szellembe. Ez óriási dolog! Ez azt jelenti, hogy ő benn van. Benn van, és ezt nem lehet elrontani, ez megvan neki. Ez bizonyos dolog. Újra és újra látjuk ezt. Pl. Róm 8-ban, amikor arról beszél, hogy akit elhívott, akit elrendelt, azokat meg is dicsőítette. A hívőnek már van dicsősége. Ez már megvan, nem látunk más feltételt. Csak ez, hogy Isten elhívott minket, elrendelt minket. Ez megvan nekünk. Akkor megvan a dicsőség, akkor megvan a megszentelődés. Pálnak ez az egyik nagy üzenete, a bevégzett munka.

Akkor Pál azt mondja: „Igyekszem megragadni. Még nincs meg, de meg akarom ragadni. Végig akarok érni. Akarom a teljességet.” Ebben van egy figyelmeztetés. Az, hogy kicsúszhat a kezemből. Lehetséges, hogy nem ragadom meg azt, amire Isten akar vinni engem. Lehetséges, hogy elmulasztom azt, amit Isten nekem szánt az életben.

Az első a hitem Jézusban. Akkor benn vagyok, be vagyok fogadva, családtag vagyok, az enyém a menny. Enyém az örökkévalóság, enyém az üdvösség. Be lettem fogadva. Ez megvan nekem garantáltan. Isten azt mondja nekünk: „Akarsz növekedni? Akarsz jobban ismerni Engem? Akarsz jutalmakat gyűjteni? Akarsz áldás lenni ebben az életben valaki számára? Akarod, hogy ne pusztító, hanem építő hatása legyen az egész életednek? Akarod ezt? Ha akarod, akkor gyere, ragadd meg ezt!”

Azt olvassuk itt: „Igyekszem, hogy megragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus. Én is azt akarom, amit Ő akar.” Vannak álmaim, gondolataim, terveim arról, hogy hol leszek, hogyan leszek, kivel leszek, mit csinálok az életem során, de Pálnak is, nekünk is lett valami nagyobb. Az, hogy mit akar Isten az életemmel. Pál erről beszélt. Meg akarom ragadni, nem akarom elmulasztani.

Miért? Azért akarom megragadni, mert ez a legtisztább és a leggyönyörűbb dolog az életemben. Isten akarata a legtisztább dolog az életemben. Ez a legmélyebb dolog az életemben. Nincs semmi, ami olyan mély lenne, mint Isten akarata az életemben. A legmélyebb filozófiák is, ahol mélyre ásnak, sekélyes ostobaságok. Mint a Balaton déli oldalán. Valaki idegen országból megnéz egy fotót, és elámul: Mekkora tó! Ez igaz, tényleg nagy. Aztán beleugrik, és akkor sem merül el, ha hasast ugrott, mert olyan sekély. A világi filozófiák ilyenek.

Csak okos emberek okoskodása. Nagy dolgokat írnak. Egyik sem olyan mély, mint Isten akarata az életemben, mint Isten elhívása az életemben; mint az a dolog, amire azt mondja: „Gyere, ragadd meg! Ragadd meg azt, amiért Én megragadtalak! Mert ez a legtisztább, ez a leggyönyörűbb, ez a legmélyebb dolog az életedben.” Szerintem a legizgalmasabb is.

Miért akarom megragadni azt, amire Isten elhívott engem? Ez a legizgalmasabb az életben. Mert ki tudja, mit tartogat nekem Isten? Az én gondolataim, az én elképzeléseim arról, hogy hol kéne lennem, arról hogy, kivel kéne lennem és kivel nem kéne lennem, mi lenne jó nekem, és mi nem lenne jó nekem, ez mind belőlem fakad, és egy másik emberből, aki beszélt nekem erről.

Ki ismer engem igazán? Jer 17:5,9 alapján mondhatom, hogy még én sem ismerem magam, és a másik egészen biztosan nem ismer engem. Rám néz, látja, hogy nekem is van orrom, szemem, fülem, némi szakállam, és feltételezi, hogy ugyanúgy gondolkodom, mint ő. Nem! Csak Isten ismer engem igazán. Úgyhogy, amikor Ő beszél erről nekem, és azt mondja: „Figyelj, Én tartogatok neked valamit, ami sokkal izgalmasabb, mint amit te kitalálnál magadnak.”; akkor merek-e hinni ebben?

Ez az, amiről Pál ír itt: Nekem van motiváltságom. Én menni akarok előre. Engem ez indít az életemben. Mert tudom, hogy ez a legfantasztikusabb, ami történhet velem, hogy járok Isten akaratában. Ez túl fog vinni engem magamon, a saját korlátaimon. Még az álmaimon is! Olyan dolgokat fogok csinálni, ha Isten akaratában járok, amit nem is álmodtam volna soha. Lesz mélységük.

Nem csak azért csinálom ezeket, hogy utóbb mutogathassam a fotókat az unokáknak: „Nézd, én ilyet is csináltam. Nagyapád milyen nagyszerű, ugye?!” Hanem azért, mert Isten hív engem. Amint megyek Vele, amint megragadom azt a dolgot, abban Isten dolgozik mélyen a szívemben, és átformál, engem is megtisztít, és az életemet is gyönyörűvé teszi. Mert Isten elhívása, Isten akarata az életünkre az tiszta és gyönyörű. Nem mocskos, nem bűnös, hanem csodálatos.

Ám kicsúszhat a kezemből. Úgyhogy szeretnélek bátorítani ebben, hogy ez nem annyira komplikált, csak sokszor rossz helyen keressük. Hallasz egy ilyen üzenetet, és azt mondod: „A pásztor nagyon fel van izgulva! Milyen kár, hogy én nem! Ez nem nekem szólt. Sziasztok!” Ez nem erről szól! Ez nem úgy működik, hogy az istentisztelet előtt bementem hátul egy helyiségbe, és feltüzeltem magam az üzenetre, hanem csak olvastam ezt a verset. Isten szól hozzánk. Ez nem rólam szól. Ehhez nagyon kevés közöm van.

Tudod, minek van köze hozzá? Van egy görög szó, rákerestem, és az Újszövetségben négy helyen találtam meg: gazdagon. Ez a módja annak, ahogy megragadom azt, amit Isten elkészített nekem.

1) Tit 3-ban az újjászületésről beszél. Ha nem vagy hívő Jézusban, akkor ez neked szól. Annyira fontos megértened ezt:

Tit 3:5 nem a véghezvitt igaz cselekedeteink alapján újított meg, hanem könyörületből mentett meg minket …

Jézus meghalt érted, bízd Rá magad! Fizetett a bűneidért. Higgy Benne! Támaszkodj Rá! Ő könyörületből megment téged. Mondhatod: Nekem nem kell senki könyörülete! Kell! Igen, szükséged van rá. Ígérem neked, hogy Isten könyörületére szükséged van, mert nem vagy tökéletes, ahogy egyikünk sem az.

Tit 3:5-7 … az újjászületés fürdője és a Szent Szellem által, akit kitöltött ránk bőséggel a mi üdvözítő Jézus Krisztusunk által, hogy kegyelméből megigazulva örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint.

Ez a bevégzett munka üzenete. Ahol azt mondja: Ez mind a tiéd! Van egy örökséged. Ez gazdagság, ez a tiéd. Hittél Jézusban, Isten neked adta ezt. Így veszi ki Isten az életünkből a halálnak a félelmét. Így teszi Isten a bűnt, ami akkora fenyegetés volt az életünkben, apró, vacak semmivé, aminek könnyű nemet mondanom.

Itt azt mondja: a Szent Szellem által, akit kitöltött ránk bőséggel. Mi bőségesen kaptuk a Szent Szellemet. Minden hívő, mindenki, aki Jézusra bízta az életét. Az Ószövetségben látjuk azt, hogy Isten Szelleme rászállt egy emberre azért, hogy elvégezzen bizonyos munkát, pl. felszabadítsa Izraelt az ellenségtől, vagy megépítsen valamit a Szent Hajlékban… de velünk nem így van. Hanem Ján 14:17 Ő bennünk él, a hívőben. Azt olvassuk, hogy bőséggel. Ez az a mód, ahogy megragadom azt, amit Isten elkészített nekem.

Megkaptam a Szent Szellemet bőséggel, és járok Benne bőséggel, engedelmeskedem Neki bőséggel. Bőven, sokszor, gazdagon. Ahogy teszem ezt az életemben. Be vagyok töltve a Szent Szelemmel. Mikor? „Hú, emlékszem tavaly volt egy ilyen alkalom! Akkor annyira be voltam töltve!” Nem! Hanem a mai nap ezt keresem. „Uram, tölts be engem! Vezess engem! Igen, elmegyek a munkahelyemre, igen, elvégzem a munkámat, de kérlek, kend fel a szívemet!”

Az is lehet, hogy senki nem fogja látni, mert csak végzem a munkámat, de a szívemben örömem van. Mert a Szellem arra vezet, hogy dicsőítsem az Urat a szívemben. Aztán még az is lehet, hogy látja valaki, és azt mondja: „Mit vigyorogsz?! Csak gürcölünk itt, mire ez a jó kedv?” Amit mondasz erről, azt nem érti, de valós. „Isten velem van.” „Bolond!” Nem baj, hogy ezt mondja, de akkor is valós a szívemben. Miért? Azért, mert a Szent Szellem bőséggel ki lett töltve az életünkbe, és ezért járhatunk gazdagon Őbenne.

2) Kol 3:16 – valószínűleg számítottál erre a versre:

Kol 3:16 Krisztus beszéde lakozzék bennetek gazdagon, minden bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel. Szívetekben hálaadással énekeljetek az Úrnak!

A gondolat az, hogy gazdagon lakozik bennem Isten Igéje. Ez az én döntésem, hogy megtöltöm azzal a szívemet. Olvasom, forgatom a szívemben, de az ellenség utálja. Persze, hogy utálja! Naná, mert ha ez megvan nekem, akkor mi történik?

Az egyik mód az lenne, hogy azt mondom egy testvéremnek: „Figyelj! Ott van az, amit Isten elkészített neked! Nem akarod megragadni?” Azt feleli: Hát, igen… de egy nagyképernyős színes TV jobb lenne! „Ugyan már! Ez nem válasz!”; és nekiállok tolni őt, erőltetem. Ez azonban nem működik annyira jól. Legalábbis mi nem hiszünk ebben, ezért is nem csináljuk a gyülekezetben. Aztán a mód, ahogy működik: Vedd a szívedbe Isten beszédét gazdagon!

A versben olvasunk szavakat, amikhez hadd adjak néhány egyszerű gondolatot! Az egyik: bölcsességgel, ami azt jelenti, hogy kapcsolódik az életemhez. Megkeresem a kapcsolatot Isten Igéje és az életem között. Aztán zsoltárokról beszél, arról, hogy éneklünk a szívünkben. A zsoltárok személyesek, mélyek, mély örömről vagy mély megtörtségről beszélnek. Aztán himnuszokról beszél, amikor Istent Igéjét éneklem, hogy Őt dicsőítsem, éneklem valamelyik dalt, amit hallottam az istentiszteleten, és ott van a szívemben. Mert vannak szellemi dalok, amikben fel vagyok kavarodva. Aztán azt mondja kegyelemmel, hálaadással. Isten Igéje legyen a szívemben bölcsességgel, dicsőítéssel, kegyelemmel, hálaadással gazdagon.

3) 1Tim 6:16-18-ban azt olvassuk: gazdagnak lenni jó cselekedetekben. Itt a szolgálatra gondolunk. Mellesleg itt gazdag emberekről beszél, amire mondhatod: „Hú, de jó! Akkor ez nem nekem szól!”  Mégis neked szól! Mert gazdag vagy. Nem tudom, tudtad-e, ha van állásod, akkor gazdag vagy pénzben, ha nincs állásod, gazdag vagy időben, ha egyedülálló vagy, akkor gazdag vagy abban, hogy jól tudsz összpontosítani, az életed nincs annyira szétdarabolva, ha házas vagy, akkor gazdag vagy alázatban. Ha új hívő vagy, akkor gazdag vagy friss dolgokban, amit éppen most tanulsz, ha régóta vagy hívő, akkor gazdag vagy 2Kor 1:4 Isten vigasztalásában, ha fiatal vagy, akkor gazdag vagy energiában, ha öreg vagy, akkor gazdag vagy remélhetőleg bölcsességben.

Nem az a kérdés, hogy gazdagok vagyunk-e, hanem az a kérdés, hogy oda tesszük-e a gazdagságunkat, ahol örök hasznot hajthat? Erre gondolok. Lehet, hogy van sok időd, de akkor oda teszed-e, ahol örök hasznot hajthat? Lehet, hogy van valami a szíveden az imával kapcsolatban, de oda teszed-e, ahol örök hasznot hajthat, ahol az egész gyülekezet ott lehet? Ha az ima a szíveden van, keresd meg az imaszolgálatunk vezetőjét! Bátorítalak erre.

Nem az a kérdés, hogy gazdag vagy-e. Mert Isten Szelleme adott neked ajándékot, amikor újjászülettél. Garantáltan! Lehet, hogy könyörületet, lehet, hogy hitet, vagy valami mást, teljesen mindegy, de 1Pét 4:10 tedd oda a gazdagságod, ahol örök haszna lehet.

Luk 13. Jézust megfenyegetik: „Jézus, vigyázz! Heródes meg fog öletni téged.” A farizeusok azt mondják Neki: „Menekülj el! Heródes meg akar ölni.” Jézus így válaszolt – nem tudom, érzed-e benne azt, amit én:

Luk 13:32 … Menjetek, és mondjátok meg annak a rókának: íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, és harmadnapon célba érek.

„Ma és holnap végzem a szolgálatom, és a harmadik napon eljutok a tökéletességre. Meglesz az, amiért itt vagyok!” Ez annyira tetszik nekem! Igazán erre gondoltam ezzel az üzenettel: Szenvedéllyel élni az életem.

Nem úgy, mint a puffasztott rizs. Én szeretem a rizst, de az nem az. Lehet az életem ilyen, száraz, íztelen, végigmegyek rajta, és néhány év kereszténység után azt mondom: „A csudába ezzel az egésszel! A keresztény életemtől csak kiszáradt a szám, unom, elegem van!” Mi a baj? Nem a keresztény élettel van baj. Hanem az a kérdés, hogy merem-e szenvedéllyel élni az életem.

Merek-e úgy beszélni, mint Jézus? Ő azt mondta: „Tényleg Heródes meg akar öletni? A mai nap gyógyítok, ördögöket űzök ki. Ez az, amit csinálok. Ezért akar elpusztítani?” Azért, mert jót teszek? Mert szolgálok? Mert gazdag vagyok jó cselekedetekben? Mert gazdag vagyok Isten Igéjében? Mert gazdag vagyok a Szent Szellemben? Ezért akar elpusztítani? Tudod, mit? Holnap is ezt fogom csinálni! Holnap is ugyanezt fogom csinálni. Holnap is ez lesz az életem. Tovább fogom csinálni.

„Heródes, dühönghetsz! Nekem ez az életem. Engem az érdekel, hogy megragadjam, amit Isten elkészített Nekem.” Sátán, dühönghetsz, amennyit csak akarsz, nem érdekel! Nekem megvan az, amiért el vagyok hívva, és én meg akarom ragadni azt! Megragadom a szívemben ezeket a dolgokat, a Szellemet, a szolgálatot, az Igét, és aztán az indít engem. Megyek, teszek és szolgálok. Nem azért, mert valaki próbál tolni engem az akaratom ellenére, hanem azért, mert van valami a szívemben, ami vezet engem, és utat mutat nekem.

Aztán harmadnapra – ugyanazt a szót használja, mint amikor Ján 19:30-ban azt mondta, hogy elvégeztetett – azt mondja: „Be fogom fejezni a munkámat. El fogom érni, amiért jöttem. Nem fogom elvéteni.” Ez az, ami fontos nekünk, hogy végigmenjen az, amiért itt voltam. Nem számít, mi történt.

Hány ember van, aki az élete végén siránkozik? „Ellopták a pénzem, és akkor kisiklott az életem. Kirúgtak a munkahelyről, és kisiklott az életem. Amikor meghalt ez és ez, kisiklott az életem. Amikor csalódtam a barátomban, kisiklott az életem. Amikor a pásztor azt az üzenetet prédikálta, kisiklott az életem. Elegem lett a kereszténységből, és kisiklott az életem.”

Itt azt mondja Jézus: „Heródes, azt csinálsz, amit akarsz. Ezt teszem ma, ugyanezt fogom tenni holnap is, és aztán jön majd a harmadnap, és fel fogok támadni. Ha a fejed tetejére állsz, akkor sem tudod ezt megérinteni!” Ez a te életed és az én életem. Ez lehet az életünk. „Ó, ha tudnád, mit csináltak velem gyerekkoromban!” Nem gúnyollak, de az nem lehet az, ami az életedet vakvágányra állítja harminc-negyven-ötven évre. Lehet, hogy megerőszakoltak, nem tudom, nincs rendben – Persze! Nyilván! –, de ez nem viheti félre az életedet.

Ezért beszélünk erről: megtölteni az életemet az Igével, a Szellemmel, megtölteni a mindennapjaimat az Ő szolgálatával. Aztán nem számít, hogy mit rontottam el. Ahogy járok Istennel, betöltöm azt a célt, amire születtem, amiért élek, ami Isten elhívása, ami Isten célja. Heródes, vagy Sátán, vagy az ostoba szívem, rossz érzelmeim nem érinthetik ezt. Mert ez nagyobb! Isten akarata fog végbemenni. Ezt mondta Jézus: „Az Atya akarata fog végbemenni. Nem számít, mit csinálsz, ellenségem! Nem számít, mit csinálsz!”

1Sám 25:29 Abigél gyönyörűt mondott Dávidnak: az én uramnak lelke az élők csomójába lesz kötve az ÚRnál, a te Istenednél. A héber szó azt jelenti, hogy kéve, vagy a csomag, amivel utazol. Isten belefogja az életedet, a lelkedet az élők csomagjába. Micsoda gyönyörű kép! Ha így élem az életem, ha ezzel töltöm meg a szívem, ha ebben járok, akkor ezzel lesz tele. Akkor az életem benne lesz ebben a csomagban, ebben a kötegben, hogy választom Isten Igéjét, hogy választom a Szellem betöltését, és választom a szolgálatot.

Beszélgettünk a szolgálatvezetőkkel az EUROCON-ról, a végén körbekérdeztem, hogy melyik csapatban hányan szolgáltak. Nem mind voltak ott, de százötvenöt embert számoltam össze. Ez azt jelenti, hogy minimum annyian szolgáltak a gyülekezetből az EUROCON alatt. Miért? Azért, mert ezt választjuk. Amint ezt választom, valójában nyúlok azért, amit Isten elkészített nekem, megragadom azt, amit Isten elkészített nekem. Szenvedéllyel éljem az életem, és akkor nem lesz olyan, mint az az ételpótlék, a puffasztott rizs. Akkor nem lesz olyan az életem. Ez az, amire vágyunk.

4) Az utolsó hely, ahol előfordul ez a gazdagon szó, nagyon hasonlít arra, amivel kezdtük: Pál szavai Fil 3-ban.

2Pét 1:10-11 Azért, testvéreim, igyekezzetek még inkább megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezeket teszitek, soha nem buktok el. Mert így gazdagon megadatik nektek a bemenetel a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába.

Péter itt két versben elmondta azt, amiről már egy ideje beszélek az üzenetben. Szeretnélek bátorítani, hogy olvasd el magad Péter 2. levelének 1-11. versét, és gondolkodj el ezen az üzeneten. Kérdezd meg az Urat, hogy mi szól ebből neked!

Péter erről beszél itt, azt olvassuk: gazdag, bőséges bemenetel. Ez olyan, mint hogy a száz méteres síkfutásban a célfotó dönt a helyezésekről, és ezért a végén mellbedobással érnek célba, bevetődnek. Azért, mert lehet, hogy ez a mozdulat nyeri meg az elsőnek a versenyt. Annyira kicsi a különbség! Szokták mondani: Hajszállal nyert. Itt azonban arról olvasunk, hogy bőségesen. Olyan, mint ha a célvonalon kényelmesen csak áthaladnál, minden erőlködés nélkül. Nincs probléma.

A bűnöm, a régi bűnös természetem, a bukásaim, mindaz, ami történt velem, mindaz az ostobaság, amit csináltam, minden rossz szó, amit nem kellett volna kimondanom, lemaradt, közel se jön, meg se érint. Nem a büszkeségem miatt, nem azért, mert nemtörődöm vagyok, hanem azért, mert megragadtam azt, ami számít.  Azt mondja: Bőségesen, gazdagon léphettek be.

Erről olvasunk 1Ján 4:17-ben, hogy ebben teljes a szeretet, hogy van bizalmunk az ítélet napjához. Előre nézünk. Isten meg fogja ítélni az embereket, minden embert, és mi előrenézünk, és azt mondjuk: Igen, ez egy jó nap lesz! „Hogy mondhatsz ilyet? Hogy lehetsz ennyire büszke?” Nem, félreérted. A szívem tele van az Igével, és az bátorít engem. Be vagyok töltve a Szent Szellemmel, és megvan nekem Isten szíve – ahogy p. Bendegúz beszélt róla –, mert be vagyok töltve a Szellemmel. Az életem gazdag szolgálatban.

Amikor előrenézek, vágyom megállni Ő előtte. Alig várom, hogy Isten előtt állhassak! Miért? Azért, mert könnyedén futok be. Nincs gond. Az mind távoli. A kísértés, a támadás… nem számít. Mert az számít, hogy megragadtam azt, ami értékes. Amikor hazaérek, nem úgy lesz, mint a tékozló fiú, hogy épp csak beóvakodom, hanem örömteli kiáltással érkezem: „Hé! Itthon vagyok!” Mekkora különbség! Erről beszél nekünk Péter. Azt hiszem, hogy ez az, amiről Fil 3-ban Pál is beszél nekünk. Fil 3:11 „Meg akarom ragadni, hogy legyen másféle feltámadás az életemben.” Ámen.

Köszönjük Neked, Jézus! Köszönjük, hogy szabadságra szabadítottál meg. Köszönjük, hogy megváltottál minket. Köszönjük, hogy bátran mehetünk Hozzád, a kegyelmi trónodhoz! Ott irgalmat találunk, és kegyelmet nyerünk. Köszönjük ezt, Urunk!

Ha még nem vagy hívő, biztos lehetsz abban, hogy Isten ezen az üzeneten keresztül is hozzád szeretne szólni. Ha nem vagy biztos abban, hogy a mennybe mész, ha a bűntudatodat rendszeresen kompenzálod jó cselekedetekkel, lehet, hogy ismereted van, de nem ismered Isten szívét, akkor tudd, a menny ajtaja tárva-nyitva áll előtted. Ezt Jézus nyitotta ki számodra. Bízd Rá az életedet! Azt mondja a Biblia, hogy az Ő hatalma őrzi az üdvösségedet. Vágyik rád. Bízz Benne! Higgy Benne! Ad át a szívedet Neki! Add át az életedet Neki! Ez nem egy folyamat, hanem egy egyszeri döntés. Mondd el Neki: „Istenem, válts meg! Hiszek Benned, hiszek Neked. Vigyél a mennybe. Tartsd meg az életemet! Köszönöm, hogy meghaltál értem.”

Ha most hoztad meg ezt a döntést életedben először, tudd, hogy Isten szeret, és soha nem engedi el a kezed. Szeretnénk imádkozni érted, küldj egy e-mailt (iroda@nullbibliaiszol.hu), hadd örüljünk veled.

Kategória: Egyéb