Ismerd a kegyelem hangját, vagy elfordítanak a Krisztus útjától!

2015 február 1. vasárnap  10:30

Pál egy nagyon fontos dologgal bánik a Galáciai levelében. Amint belegondolunk ebbe, lehetséges, hogy amikor először hallasz erről, amikor először beszélek róla, akkor kicsit elméletinek tűnik a dolog. Olyannak látszódhat, de nem az. Nagyon fontos a te életedben és az én életemben, és mélyen meg vagyok győződve, hogy Isten szólni akar hozzánk ezzel kapcsolatban.

Gal 5. Szeretnék mutatni egy-két ijesztő verset. Ha a kávé nem működött volna ma, akkor ez valószínűleg segíteni fog. 🙂

Gal 5:4 Ti, akik a törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok Krisztustól, és kiestetek a kegyelemből.

„elszakadtatok Krisztustól, és kiestetek a kegyelemből” – micsoda gondolat! Mennyire rémisztő gondolat, hogy ez megtörténhet velem! Hogyan? Mit jelent ez? Csak gondoljunk két emberre. Mindketten megtérnek, mindketten jönnek Krisztushoz. Aztán kezdenek járni, élni Istennel. Van azonban egy alapvető különbség. Ugyanis kétféle módon járhatok, élhetek Krisztussal. Az elsőt (r) Gal 4-ben látjuk. A Galáciai levél ezért íródott.

Gal 4:9-11 Most azonban, hogy megismertétek Istent, sőt hogy Isten megismert titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, hogy újból azoknak szolgáljatok? Megtartjátok a napokat, hónapokat, időszakokat meg az esztendőket. Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam értetek.

Miről beszél Pál? Arról, hogy az ember, a hívő elkezd úgy járni, hogy azokra a külső dolgokra kezd figyelni, amikről itt azt mondja: erőtlen és gyarló elemek. Ezeket sorolja ide: napok, hónapok, időszakok, esztendők. Sorolhatnánk mást is, mert lehet, hogy nekünk nem ez a leginkább jellemző.

Mik lennének azok? „Ha Biblia Szólos hívő akarsz lenni, akkor így kell kinézned. A hajad bizonyos hosszúságú lehet. Ez a Biblia Szólosság. Szépen kell öltöznöd istentiszteletre. Ez a Biblia Szól. Menő órád legyen, mert az a Biblia Szól.” Aztán még egy: „Legyen nálad mindig egy nagy Biblia. Ez a Biblia Szól.” Erről beszél Pál, mint külső, erőtlen, jelentéktelen dolgok.

„Hány tetoválásod van? Egy sincs? Helyes! Igazi, Biblia Szólos keresztény vagy!” Emlékszem, bejött egy testvér tetoválásokkal, és többen megszólták. Jó, hogy nem tudom, hogy kik azok, mert bajban lennének. 🙂 Mosolygok ugyan, de legszívesebben ütnék emiatt. Ne nevettess! Komolyan ezek számítanak?! Ezek azok, amik meghatározzák az életünket?!

Ezt (r) úgy illusztrálhatnánk, hogy van egy külső megjelenése a dolognak. Van valami, ami kívül látszik, ami a hívő körül van. Külső megjelenése van a dolognak. Miért érdekes ez? Azért, mert lehetséges, hogy ez megmérgezi a hitét. Mélyebb, mint aminek látszik. Mert kicsinek tűnik. Pál beszél erről nekik, Gal 5:9-ben azt mondja, hogy kis kovász az egész tésztát megkeleszti.

Azért beszél erről, mert miután Pál elment, bejöttek a tanítók a gyülekezetbe, és azt mondták: ha nem metélkedtek körül a zsidó rendtartás szerint, akkor nem lehettek hívők. Pál azt mondja, hogy ez megengedhetetlen. Valaki mondhatná: „Pál! Ez olyan kicsi dolog! Nem nagy szám. Miért ne kedvezhetnénk nekik ebben?” Pál azt feleli: „Nem! Mert egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti.” Úgyhogy azt mondja nekik:

Gal 5:3 Ismét bizonyságot teszek azért mindenkinek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.

Mi a probléma? Az, hogy ez megfertőzné az ember (r) egész életét, az egész szívét. A probléma az, hogy a rendtartás megfertőzi a szívét. Jól hangzik, amikor azt mondjuk: „Legyen nagy Bibliád! Akkor vagy rendes hívő!”; de aztán továbbmegy. Kis kovász az egész tésztát megkeleszti. Azt jelenti, hogy elhat az egészbe.

Nem a nagy Bibliával van baj, hanem a gyenge és gyarló elemekkel, a vallással, aminek semmi köze a hitünkhöz. Aztán ez megfertőzi az ember egész szívét. Aztán úgy kezd gondolkozni: A teljesítményem, a kinézetem, az öltözetem, a mosolyom, a kenetteljes Isten áldjon… Mi a baj? Nem az „Isten áldjon!”, nem a mosoly, nem a Biblia, hanem az, hogy ez külső. Van egy probléma, ami ez:

Gal 6:12a Akik testi módon akarnak tetszést aratni,

Ha én dönthetném el, hogy milyen legyen a gyülekezet, könnyen azt mondanám: Legyen ilyen a gyülekezet! Miért? Mert akkor bejön valaki, ránéz, és azt mondja: „Ezek rendben vannak! Mennyire szentek! Nincs rajtuk tetoválás. Mennyire rendben vannak!” Ez a veszély. Ez az, ami megtörtént a galáciabeliekkel, hogy kezdtek engedelmeskedni azoknak, akinek a tetszésaratás volt a lényeg. Ez volt az érdekes, hogy kívülről jól nézzen ki.

Pál azt mondja: „Várj! Itt mélyebbről beszélünk. Ha van egy törvény, akkor minden törvény igaz rád. Aki körülmetélkedik, az az egész törvényt tartozik megtartani! Az egész törvényt meg kell tartania. Az egész törvényt. Nem lehet kiválogatni egyet.”

Vannak, akik azt mondják: „Szombatnap. Az istentiszteletnek szombatnapon kellene lenni.” Ez eleve egy sokadrangú tanítás, nem alaptanítás. Ez nem jelentős tanítás, de a probléma az, hogy az Ószövetségből kiemeled a szombatnapot, és azt mondod: Szombaton kell lennie, mert Isten megmondta, hogy szombatnapon legyen. Rendben, és hol van a sátor, ahova viszed az áldozatokat? Hol van a templom Jeruzsálemben? Hogyan tartod meg a törvény többi részét?  A törvény egészét meg kell tartanod! Ha egynek aláveted magad, akkor az egésznek alá kell vetned magad. Ez nem működik. Akkor itt a kérdés, Pál azt mondja nekik:

Gal 4:21 Mondjátok meg nekem, akik a törvény alatt akartok lenni nem halljátok a törvényt?

Ezt kérdezi tőlük: Nem halljátok a törvényt? Miért? Azért, mert Gal 2:16 és 3:11-ben azt olvassuk, hogy a törvény cselekedetei által senki nem igazul meg. A törvény cselekedetei nem elegendőek arra, hogy Isten előtt elfogadott legyek. Le van írva, meg van mondva:

Gal 3:11b mert az igaz ember hitből él.

Az igaz ember hitből él! Nem a teljesítményem, nem a nagyszerűségem, nem a kiválóságom, nem a bukásom, nem az ostobaságom, nem a gyengeségem… hanem az igaz ember hitből él. Van azonban egy veszély. Miért? Nézzük meg a másik embert (sz). Történt vele valami, megismerte Krisztust, új élet van a szívében. Ez a szívében van.

Zsolt 119:11 Szívembe rejtettem beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.

Viszont amikor ránézel, akkor a régi embert látod még mindig. Vannak problémái, küszködik, lehet, hogy van valamilyen függősége – ne adj Isten! –, amit még nem dobott le, lehet, hogy vannak megkörnyékező bűnök, amiket még nem tudott lerázni. A probléma az, hogy úgy néz ki, mintha nem lenne változás. Még ő is felteszi a kérdést magának: „Történt valami? Történt valami egyáltalán? Tényleg megváltozott az életem?” Van egy probléma, itt derül ki, hogy mi van a szívben.

Aki (r) így él, aki testre akar tetszeni, aki kívülről akar megfelelni, annak itt a probléma. Ugyanis azt olvassuk, hogy Tit 1:15 neki meg van fertőzve a lelkiismerete. Miért? Azért, mert viselkedik egy módon. Tudja, hogy figyelik őt, tudja, hogy aki tanította neki, hogy így kell viselkedni, ilyennek kell lenni, így kell kinézni, az figyeli őt, és tudja, hogy viselkednie kell. Ugyanakkor lehet, hogy nem vallja be magának sem. Viszont tudja, hogy képmutató. Van egy problémája, az, hogy a szívében nem ez van. Kívül jól néz ki, de ennyi.

Azt hiszem p. Shibley mondta talán tavaly az EuroCon-on: A leginkább kétségbeejtő dolog, ami történhet velünk, az az, hogy a szívünk képmutató, és észre sem vesszük. Elképesztő gondolat!

Az ember (r) szívében nincs meg a változás valósága. Mi a gond? Az, hogy belépett egy rendszerbe, ami jónak tűnt az elején. „Így kell viselkedned!” Jónak tűnt az elején, de belépett egy rendszerbe, és az megfertőzte a szívét. Miért? Azért, mert a lehetetlen elvárások elpusztítják a bizalmat, és azt mondják neki:

– Legyél ilyen! Legyél tökéletes!

– Hogyan?

– Azzal ne törődj, csak viselkedj így! Csináld így! Járj így! Öltözz így!

Ez megfertőzi a szívét. Aztán mi történik? Gal 4:29-ben olvasunk erről a kettőről. Ez az ember (r) ránéz a másikra (sz), és mi történik? „Nekem nagyobb Bibliám van! Én tudok viselkedni. Hogy nézel ki? Hogy lehetsz ilyen?! Rendes ember nem viselkedik így!” Mi ez? Gal 4:29-ben azt mondja Pál, hogy a szolga gúnyolja a szabadot. Itt meglátszik, hogy mi van az ember szívében. Ez az, amit Ismáel csinált, 1Móz 21-ben azt olvassuk, hogy gúnyolta Izsákot. Ez az, ami megtörténik, hogy a régi ember mindig gúnyolja az újat.

Ez megtörténik, hogy újjászületsz, Krisztusban vagy, és valaki azt mondja: „Most tényleg azt hiszed, hogy minden más? Csudát!”; és gúnyolja. A szívedben ott van a régi természet, és azt mondja: „Azt hiszed, hogy új vagy? Mit gondolsz?! Te még mindig a régi vagy. Hadd mutassam meg! Csak adj egy kis időt, és bebizonyítom, hogy még mindig a régi vagy.” Ez az, ami megtörténik. Mi a gond?

Péld 21:4 A fennhéjázó tekintet és a kevély szív az istentelenek lámpása, s bűn az.

A büszke tekintet elfogadhatatlan Isten előtt. Van itt egy probléma.

Péld 24:4 Tudás által telnek meg a kamrák mindenféle drága és értékes javakkal.

Ez igaz az életünkre is. Hívők vagyunk, rábíztam magam Jézusra, a szívemben van valami, ami új. 2Kor 5:17 minden újjá lett. Minden újjá lett, de nem látszik. Van azonban egy növekedés a szívemben, és kezd kihatni az életemre. Ez folyik. Mát 6:22. Ez az ember (sz) egyszerű, egyszerűen gondolkodik, egy irányba tekint. Hova néz? Krisztusra, Zsid 12:2. Nem mások felé nézeget, hanem Krisztusra néz, oda fel. Mi történik az életében? 2Kor 3:18 átformálódik a szívében, elváltozik.

A másik ember (r) élete bonyolult. Ez a vers annyira jól leírja ezt a gondolkodást:

2Kor 10:12 … magukat ajánlják, … hiszen önmagukat magukhoz mérik, és magukhoz hasonlítják.

Azt olvassuk, hogy ez nem bölcs dolog. Ez az ember (r) két helyre néz. Saját magára, és azt mondja magának: Milyen jól megy ez nekem! Magát vállon veregeti. „Nézd, milyen jól megy nekem.” Aztán ránéz a másikra, megveti, és lehet, hogy gúnyolja is. Kiderül, hogy mi van a szívében. Mert ez a büszkeség.

A büszkeség az egyetlen hely, ahol Sátán tud kapcsolódni hozzánk, és ez az a hely, ahol mindig megtalál bennünket. Aztán gúnyolódás van, és ítélkezés, és lenézés. Azt mondja: „Mi ez?! Ugyan mi az!” Az ő (r) élete csak viselkedés bizalom nélkül, kapcsolat nélkül, szeretet nélkül, büszkeségben.

Miért fontos erről beszélnünk? Azért, mert a galáciaiak a példa nekünk. Mert velünk is megtörténhet, hogy rendszer szerint kezdünk élni, ami kizárólag külsőség, és nagyon jól néz ki, és nagyon összeszedett, és nagyon helyesen viselkedünk, és nagyon könnyen mondjuk: „Nézd, milyen jó vagyok! Nézd a másik mennyire problémás! Nézd, az én életem mennyire jól működik. Én vagyok az igazi.” Mi a gond? Nincs alázat, nincs egyszerűség.

Viszont nagy a veszély. Tudod, miért? Mert amikor a másik (sz) hallja a gúnyolódást, akkor a szívében ugyanez a hang megvan: Hát nem ezt mondtam én is, hogy még mindig ugyanolyan vagy, mint voltál? Megtörténhet, hogy egyetért azzal az emberrel (r). Megtörténhet, hogy átmegy arra az oldalra, és nekiáll viselkedni, és beáll a sorba. Miért? Azért, mert az jobban néz ki. Tényleg jobban néz ki!

Emlékszem egy hívőre, aki velünk járt egy ideig, talán egy évig velünk járt az Úrral, aztán azt mondta: „Hát, átmegyek abba a másik gyülekezetbe. Azért, mert ők mégiscsak szentebbek.” Igazából ezt értette rajta, hogy megvan a látszat, megvan a viselkedés. Soha nem nevetnének az istentiszteleten. Soha nem tapsolnának. „Az szentebb. Az jobban néz ki.” Lehet.

Hadd mondjak még egyet! Ez (r) gyorsabb. Tudod, hogy ez milyen gyors? Ez csak annyi: Viselkedj!; és kész, máris nekiáll viselkedni. Mert viselkedni legtöbben tanultunk az életünkben. Megtanultuk, hogyan kell viselkedni. Aztán bejön valaki a gyülekezetbe, ahol azt mondják: „Rendben! Itt másként kell viselkedni, de itt is a viselkedés a lényeg.” „Legyen! Haptákba vágom magam. Tisztelgek, ahogy ezek elvárják, és kész. Megvan!”

Van azonban egy óriási probléma. Lehet, hogy jobban néz ki, lehet, hogy gyorsabban van látható eredmény, lehet, hogy jobban megérthető mindnyájunk számára ez (r), és ezt értem. Egészen őszintén, a másikat (sz) még mindig nem értem. Viszont élek benne! Nem igazán értem, de élek benne. Viszont az (r) jobban tetszik! Van azonban egy óriási veszély, és ez az, amivel kezdtük:

Gal 5:2 Íme, én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek.

Gal 5:4b elszakadtatok Krisztustól, és kiestetek a kegyelemből.

Miről beszél? Ezek a tanítók azt mondták, hogy a megtérés, az üdvösség ezeknek a feltételeknek a teljesítése által működik. Mi a probléma? Az, hogy csak két rendszer létezik: a szolga és a szabad. Csak ez a két rendszer létezik. Nincs középút. Nem lehetek kicsit szolga, nem lehetek kissé rab. Nem lehet! Vagy szolga (r) vagyok, vagy szabad (sz). Vagy teljesen szabad vagyok, vagy nem.

Józsué lenyűgöző módon azt mondta az izraelitáknak: „Ti döntsétek el, hogy mit csináltok. Döntsétek el! Ti döntitek el, nem az én döntésem. Ha nem akarjátok az Urat követni, akkor kövessétek Baált. Tegyétek azt. Kövessétek az idegen isteneket! Ez a ti döntésetek!” Józs 24:15. Józsué szabadságot adott nekik. Az olyasvalami, amiről én úgy érezhetem, hogy nem szabadna: „Viselkedj! Mit csinálsz, amikor én beszélek? Nézz rám!” Józsué azt mondta nekik: Szabadok vagytok!

Miért mondta ezt? Azért, mert Isten ezt mondta nekik. 5Móz 30:19 „Elétek tettem a halált és az életet, válasszátok az életet! Elétek tettem, ti döntötök.” Isten azt mondja nekik: Én melegen ajánlom az életet! Ám ha akarsz, nézz másra. Választhatod azt is. Vagy megcsalhatod a házastársad. Vagy választhatod azt, hogy nem bocsájtasz meg. Isten azt mondja: Én azonban ajánlom, hogy válaszd az életet.

„Választhatod a lázadást nyugodtan, azt, hogy nem tisztelsz senkit. Persze, nyugodtan! Az, hogy nem kötelezed el magad sosem az igazság mellett? Persze, tedd nyugodtan!” Miért? Mert Isten szeret bennünket. Ő nem szolgaságra hív minket, hanem szabadságra. Ez a nagy leckéje a Galáciai levélnek, hogy Isten szabadságra hívott el minket.

Ez (r) nem a szabadság. Ez más. Lehet, hogy jól néz ki, lehet, hogy gyors, de hibás. Emlékszem, egyszer az egyik nagy mikroprocesszor gyártó kijött egy új darabbal, ami nagyon gyors volt, csak hibázott. Úgyhogy született ebből egy vicc:

– Mennyi kettő meg kettő?

– Öt.

– Az hibás!

– De milyen gyors voltam!

🙂

Ez az, ami megtörténik.

– Hé! Figyelj!  A szíved még mindig olyan, mint régen volt. Nem találtad meg Krisztust.

– Na, de nézd, milyen jól nézek ki! És nézd, milyen gyorsan megváltoztam!

– De hibás!

– De érthető! Így működünk mindannyian, nem?

Mi azt mondjuk, hogy nem. Nem kell így működni! Hála Istennek, nem kell úgy működnünk. Nem kell beállni abba a sorba (r), mert Krisztus mentett meg. Gal 5:1 szabadságra szabadított meg minket Krisztus. Ez csoda! Isten nem azért szabadított fel minket, hogy újra megkötözzön minket másfajta kötelékkel. Nem ez az, amit kaptunk.

A csoda az életünkben az, hogy Isten szeret bennünket, és szabadságot ad. Azt mondja: „Figyelj! Szabad vagy!” Ez csoda. Ugyanis az történik, hogy a szívben elkezd növekedni ez. Mert Mát 6:22 ő egyszerű. Ami azt jelenti, hogy csak egy helyre tekint, Krisztusra néz. Az azt eredményezi, hogy az egész bensője telve lesz világossággal. Ez a csoda, ami az életünkben megtörténik, hogy ez növekszik. Lehet, hogy nem gyors, lehet, hogy nem nagyon nyilvánvaló, de csoda, ami aztán túlárad az életünkön. Ján 7:38 ez túlárad rajtunk.

Nem viccelünk ezzel. 1Pét 1:16 Isten azt mondta: Legyél szent, ahogy Én is szent vagyok. Mert szent az, Aki elhívott minket, 1Pét 1:15. Azért szentek legyünk az életünkben. Ezt komolyan vesszük. Nem akarok bűnben élni. Ha nincs növekedés az életemben, akkor miről beszélünk? Akkor csak takarózom a Galáciai levéllel, és azt mondom: Ó, élhetek bűnben. Viszont nem erről beszélünk!

Igen, komolyan vesszük. „Akarok az Úrral járni! Szeretnék szent lenni, ahogy Ő! Viszont nem látszólagos módon. Mert farizeusból volt, van és lesz mindig elég ebben a világban. Nincs szükség arra, hogy te is az legyél. Nem kell beállnod ebbe a sorba. Ha én, akit Krisztus megmentett, beállok abba a sorba (r), akkor Gal 2:18 magamat teszem árulóvá. Ez az, amiért nem szabad beállnunk abba a sorba.

Gal 5:1 Ezért álljatok meg abban a szabadságban, amelyre Krisztus megszabadított minket, és ne engedjétek magatokat újból a szolgaság igájába fogni!

Szeretném, ha emlékeznél erre. Akarom, hogy emlékezz erre, amikor jön az a hang, amelyik megkötözne, amelyik azt mondaná: „Testvérem! Hol vannak a gyümölcsök?” Szeretném, ha felismernéd azt a hangot, és szeretném, ha megkülönböztetnéd Krisztus hangjától, amikor az a hang azt mondja: „Hé! Így kell csinálni. Csak így! Így kell menni, mert különben elfogadhatatlan vagy Krisztus előtt.” Ez nem igaz!

Ez a csoda, nem? Az, hogy el vagy fogadva úgy, ahogy vagy. Ez a kereszténység csodája! El vagy fogadva, ahogy vagy, ez a csodája a kereszténységnek. Csak innen jön növekedés. Mert csak a kegyelem ad teret a növekedésre. Semmi más nem ad teret növekedni. Minden más azt mondja: „Itt a szaggató forma, és tessék beleállni. Ami nem illik bele, azt levágjuk. Így kell lennie!” Ez nem élet, ez nem szabadság.

2Kor 3:18 Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük, és az Úr Szelleme dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket.

Ez történik az életedben. Bátorítalak ebben. Szabadságod van. Tekints Krisztusra. Vedd komolyan! Nyomulj utána, ne vedd félvállról a növekedést, az elhívásodat, az életedet. Merj elengedni dolgokat, amik megakadályoznak! Ne az elvárások legyenek az életünk! Miért? Mert:

2Kor 3:17 Az Úr pedig a Szellem, és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság.

Ámen.

Mennyei Atyánk! Kérünk Téged, adj nekünk felismerő, bölcs szívet, olyat, amely látja a szükséget, olyat, amely látja a lehetőséget, hogy Veled járjon. Urunk, Istenünk, kérünk, adj nekünk olyan szívet, amely örvendezik Benned, amely Veled van közösségben, amely hajlandó félretenni mindazt, ami megkörnyékez, emberi elvárásokat, bűnt, mindent, ami körülvesz minket. Istenünk, Hozzád jövünk, és kérünk, hadd járjunk ebben a szabadságban, hadd engedjük el mindazt, amit az Ellenség nyomott a kezünkbe. Istenünk, adj nekünk valódi szabadságban való járást a Te akaratodban. Köszönjük, Urunk!

Kategória: Egyéb