Ima, hit és a győztes hozzáállás

2012 január 18. szerda  18:30

Sok izgalmas dolog történik az életünkben, a szívünkben. Az egyik valóban izgalmas dolog számunkra az ima, és az ima valósága a szívünkben.

Az, hogy ez valósággal bír, hogy jelentős, hogy tartalmas. Nem valami üres ismételgetésről szól, hanem erővel bír a szívünkben, aztán a szánkban. Nyílván az, hogy kifejezzük az imáinkat, ahogy imádkozunk azokért, akik bajban vannak, betegeinkért, a szükségeinkért, ez fontos. Nekünk fontos, a testvéreinknek fontos, a légkörnek fontos kifejeznünk a hitünket.

Aztán fontosak az imáink a napjainkban. A napjainknak meghatározzák az irányát.

Aztán a tapasztalatunk szerint az imáinknak nagy jelentősége van. Visszagondoltam a koncertre, ha itt voltál, akkor nem felejtetted el. Ha jól értem, a szokásos meghívó mennyiségnek talán egyharmadát nyomtattuk ki. Hányan lettek betegek előtte? Az énekesek, a zenészek, … , és mit csináltunk? A gyülekezetben a szívünkre vettük ezt, és imádkoztunk. Imádkoztunk a meghívottakért, a zenészeinkért, a betegeinkért, és az történt, hogy a dolog a miénk lett az imán keresztül. Aztán hány százan jöttek el meghallgatni? Elképesztő módon Isten válaszolt az imáinkra.

Néhány éve nagyon a szívünkre tette Isten, hogy imádkozzunk, mert Isten adna nekünk egy szolgálatot a kínaiak felé. Ez nem nehéz. Ülök az irodámban, kinézek az ablakon, … és kínaiak jutnak az eszembe. 🙂 Imádkoztunk ezért, és ma két budapesti kínai gyülekezettel van kapcsolatunk. Nem mi kerestük őket, hanem tényleg az Úr hozta ezeket a kapcsolatokat. Minden héten tartunk egy bibliaiskolás órát kínai hívőknek kínai fordítással. Ez válasz az imáinkra tényleg.

Régóta imádkozunk azért, hogy legyen szolgálatunk az egyetemeken. Láttuk ezt az évek során növekedni. Ahogy András mesélte, nagyszerű a csapat, nagy a nyitottság. Igazán Isten megáldott minket, és adott nekünk szolgálatot egyetemeken.

Még egy – ezért imádkozzunk is – az egyházügyi törvény. Láttuk Isten kezét ebben? Nagyon egyértelműen láttuk. Az a tény, hogy jelenleg hivatalosan egyház vagyunk, az egy csoda. A dolog azonban még nem ért véget. Fognak hozni egy valószínűleg nagyon politikai döntést február vége előtt, úgyhogy mit csinálunk? Nem dobálunk macskaköveket, nem gyújtogatunk, nem lövöldözünk, nem robbantgatunk, nem tüntetünk, hanem imádkozunk.

Komolyan imádkozunk a dologért. Először is az egész törvény ellen, mert ez egy gonosz törvény, aminek az a célja, hogy akadályozza Isten munkáját ebben az országban. A második: ha mégis meglesz ez a törvény, akkor azért imádkozunk, hogy Isten tegyen bele minket. Miért? Azért 2Móz 10:23 azt mondja, hogy egész Egyiptomban sötétség volt, csak a zsidók házában volt világosság. Isten döntse el, hogy melyiket akarja, de nekünk az a kérésünk, hogy szabadon folytathassuk azt a munkát, amit ránk bízott.

Mennyit halljuk azt az életben, hogy annyi minden van, amit a győztes hozzáállás dönt el! „Legyen győztes hozzáállásod, és akkor győztes leszel!” Elhiszed-e ezt? A hozzáállásunk valóban sok dolgot eldönt, de nem mindent. Sokan azt gondolják, egy pozitív hozzáállás a kulcs az életben mindenhez, de nem. Mi nem hisszük ezt, mint hívők.

Hiszünk a hozzáállás fontosságában, de úgy értjük: nem egy pozitív hozzáállás, nem egy győztes hozzáállás, nem egy felsőbbrendű hozzáállás, hanem egy hittel teli hozzáállás, vagy egy imádkozó hozzáállás. Ez a fontos. Hiszünk a hozzáállás jelentőségében, de mi egy másik módon gondolkodunk erről.

Luk 18:1-5 Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni; Mondván: Volt egy bíró egy városban, aki Istent nem félt és embert nem becsült.  Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen. Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;  Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.

Amit itt olvasunk, az erről szól. Jézus arról beszélt nekik, hogy az ima egy mindennapi, egy állandó dolog legyen az életünkben. Mikor van itt az ideje az imának? Mindenkor. „Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell.” Ha ez az asszony elmulasztotta volna ezt a lehetőséget, akkor később már nem lett volna joga jönni a bíróhoz.

Ő azonban kihasználta az időt, és ment hozzá, nem hagyta békén, utána ment. Volt egy hozzáállása: te vagy az, aki megszabadítasz engem. A bíró azt feleli: „Nem, nem is érdekel az egész. Nem tudsz megkenni, úgyhogy nem érdekel a dolog. Nincs fizetnivalód a számomra, úgyhogy nem érdekel a dolog.” Az asszony azt mondja: de, te vagy az, aki megszabadítasz. A nyakára járt, az idegeire ment és nem hagyta békén.

Aztán végül a bíró azt mondja: inkább megcsinálom a dolgot. Ez nagyszerű példa, mert Isten nem ilyen. Ő nem hamis bíró, de az asszonynak nagyszerű volt a hozzáállása. Ez a helyes hozzáállás, hogy utánamegyünk. Azt mondja itt: meg nem restülni. A görögben – enkakeó – ez azt jelenti: beadni a derekad a gonoszságnak, a rosszaságnak, egyetérteni a rossz dologgal.

Erre gondoltam, hogy annyi példát látunk ebben arra: az, hogy milyen a szívünk, nagyon sok mindent meghatároz.

Volt például a házassági szemináriumunk. Az egyik szervező azt mondta, hogy két hozzáállást hallott, ahogy beszélgetett emberekkel. Az egyik így hangzott: semmi esélyem nincs, hogy menjek, de mindenáron menni akarok. A másik ez volt: szeretnék elmenni, de… A kettő közük az, aki azt mondta: semmi esélyem, de mindenképp ott akarok lenni …., annyi csodát láttunk, és megtörtént a dolog. A másik hozzáállás: szeretnék menni, de itt ez a dolog, ami nagyobb … Ez nagyon kevésszer történik meg. Miért?

Gondozzuk a szívünkben a hit hozzáállását! Ez nem azt jelenti, hogy nem látom a tényeket, az nem azt jelenti, hogy nem tudom, hogy lehetetlen, az nem azt jelenti, hogy nem tudom, hogy baj van. Az azt jelenti, hogy tudom, felismerem, elismerem, de nem ez a hitem. Tudom, hogy lehetetlen, de imádkozom a lehetetlenért, és kérem Istent, hogy fordítsa meg a dolgot. Bízom Istenben, és nem szűnök meg. Ez a szívem hozzáállása. Ezt gondozom magamban, és nem arról beszélek: ez úgy is lehetetlen, úgysem történik meg.

Ez nem pozitív hozzáállás, hanem hitbeli hozzáállás. Erről beszélek. Nem abban hiszek, hogy valami meg fog történni, nem erről szól a hit, hanem arról, hogy bízom az Istenben, Aki jobban tudja, hogy mi a legjobb a számomra. Ne érts egyet könnyen a hitetlenséggel. Zsid 3:12 azt mondja: ne legyen hitetlen, gonosz szívünk.

Ezért utálom, amikor emberek természetileg próbálják megmagyarázni a szolgálatot, vagy a Szent Szellem munkáját. Akkor azt mondja valaki: a pásztor ezt azért mondta, mert mérges rám. Vagy: pásztor azért beszél, mert bajban van a házassága. Nem azért zavar, mert ez bántó lenne nekem – jól van a házasságom, hihetsz, amit akarsz –, hanem ezért zavar: miért magyaráznánk a Szent Szellem munkáját valami természetivel. Ez hitetlenség. Ez a hitetlenség gonosz szíve, amit táplálok az életemben. Állj! Ne így gondolkodjunk!

Amikor csoda történik, akkor merjük hinni, hogy Isten munkálkodott. Amikor valami lehetetlen, akkor merjünk hinni és kavarjuk fel a szívünket. Valaki azt mondja: a bibliaszólosok azért csinálják így, mert Amerikából jöttek eredetileg, ők olyan amerikaiak. Nem, ez helytelen. Tényleg így működne? Mit szólsz ehhez? Jel 2, 3 azt mondja, hogy akinek van füle a hallásra, hallja meg mit mond a Szellem a gyülekezetnek. Hétszer mondja ezt. Hétszer ismétli.

Legyen füled a hallásra és merd felismerni, hogy Isten Szelleme szól hozzánk. Ne értsünk egyet könnyen az ellenséggel csak azért, mert természetileg könnyen gondolkodunk úgy.

1Thess 5:17 Szüntelen imádkozzatok.

Szüntelen imádkozzatok! Amikor fiatal hívő voltam, akkor ez nagyon zavart engem. „Úgy érted, folyton a térdemen kéne lennem? Semmi mást nem szabad csinálnom?” Az volt a hibám, hogy én ezt a verset kizáróan értettem, pedig ez nem kizáróan beszél, hanem támogatóan. Arról beszél, hogy mindenben, amiben vagyok, azt támogassam meg imával. Minden, amit csinálok, a mögött legyen imatámogatás az én életemben. Minden, amit csinálok, minden, amiben benne vagyok.

Nagyon elfoglalt embernek érzed magad? Talán Luther mondta: ma olyan elfoglalt vagyok, hogy először órákat kell imádkoznom, mielőtt nekiállok mindennek, amit csinálnom kell. Aztán megcsinálta. Miért? Mert az elfoglaltságod mögött kell, hogy legyen ima. Ha nincs imatámogatás, akkor hogyan lenne áldás rajta? Lehet, sokat szolgálsz, de ha a szolgálatod mögött nincs ima, akkor hogyan lenne áldás rajta?

Még egy. Ha baj van az életedben, szükséged van imára a mögött a baj mögött. Szükséged van rá.

Az ima olyan, mint a lélegzet. A lélegzés mindent támogat, amit csinálsz. Lehetnek a legnagyobb izmaid, de ha nem lélegzel, akkor azok a nagy izmok hidegek, halottak és semmit nem csinálnak. Így működik a dolog. Nagy szolgálatod lehet, de ha nincs ima mögötte, semmi nem fog történni, és ne csodálkozz ezen.

Ezen gondolkodtam, hogy egy próbatétel olyan, mint amikor valaki elmegy gyúrni. Az arról szól, hogy Isten növekedést hoz az életünkbe. Nem élvezetes, fájdalmas, még utána is fájdalmas – mint a gyúrás –, de van bizonyos haszna. Ám ha nincs mögötte ima, akkor döglött lesz az egész. Akkor csalódott leszek. Akkor csak belehalok.

Charles Finney azt mondta: „Isten! Ne hidd, hogy megtagadhatod az imáimra a választ, mert a Te ígéreteiddel jövök Hozzád.” Ez az! Ez az a hozzáállás! Erről beszélek, hogy a hitnek a hozzáállásával lenni. Jövünk Istenhez imában nagy hittel. Ezért van szükségem Isten Igéjére. Azért, hogy jöhessek Istenhez az Ő ígéreteivel. Tudjam, hogy mit kérek! Tudjam, hogy mire van szükség! Utána ugyanezekkel az ígéretekkel jöhessek az emberekhez a világban, és elmondhassam: Isten tartogat neked valamit.

Mi emelné fel a szívemet, hogyan bátorodnék nap mint nap, ha nem lenne ima az életemben? A nehézség mindannyiunk életében ott van. Jób 5:7 mint ahogy a parázs fölfelé száll, úgy az ember bajra teremtetett. Vannak hívők, akik ha valami baj történik velük, akkor egyből átkot emlegetnek, egyből démont keresnek, de nem kell. Erre nincs szükség. Nem kell átok, nem kell démon. Azt szokták mondani: a hiba az ön készülékében van.

A bibliám azt mondja: a hiba az ön világában van. Azzal van a gond, hogy a bűn bejött a világba, és lesznek gondjaink. Lesznek ütközéseink, lesznek konfliktusaink. El fogunk veszíteni dolgokat, nem lesz minden rózsaszín, nem lesz mindig minden gyönyörű. Sajnálom! Nem lesz tökéletes. Rendben van, de mit csinálok ezzel? Ezért van szükségem az imára, hogy legyen valami, ami bátorítja a szívemet.

Vannak kihívásaink, és kellenek meghatározások. Mellesleg ezért van szükség a bibliaiskolára. Tudod, miért hasznos a Biblia tanítása a számomra? Azért, mert szükségem van segítségre, mert ahogy olvasom az Írást, a megfáradt szívem rosszul értelmezi. A csalódott szívem rosszul értelmezi, az önvádam félremagyarázza az Írásokat. A rossz lelkiismeretem, az én haragom, az én meg nem bocsájtásom kicsavarja a Bibliát, és szükségem van jó tanítókra. Hála Istennek, hogy vannak ilyenjeink. Erre szükségem van. Nézzünk egy példát!

2Thess 3:10 Mert amikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.

Mi történhet? Elolvasom ezt, munka nélkül vagyok, az önvádammal, a rossz önképemmel csak gyűlölöm magam. „Igaza volt a tanáromnak, amikor azt mondta: te hülye gyerek, sose leszel semmire sem jó!” Ezért jár a fiam a Kháriszba, mert ott a tanár nem ezt mondja neki.

Mi történik? Elolvasok egy ilyen verset, és vádolom magam. Szükségem van valakire, aki tanít engem, és elmondja nekem: „Ez arról szól, ha valaki nem hajlandó dolgozni. Ha valaki bejön a gyülekezetbe és mindenki dolgába beleüti az orrát, és reméli, hogy valahogy ebből meg tud élni, és azt mondja, hogy Istennek gondoskodnia kéne róla, mert lusta dolgozni.” Ez nem arról szól, hogy nem találsz munkát, ez nem arról szól, hogy te akarnál. Ez másik dologról beszél.

Szükségem van segítségre, szükségem van bátorításra, szükségem van tanításra, és meghatározásra az Igéből. Szükségem van a kegyelem hangjára. Miért? Sátán azt szeretné, ha úgy élnénk, hogy azt kérdezgetjük egész életünkben: „Miért? Isten, miért?”, és úgy érezném, hogy Isten nem volt hű hozzám.

Annyira tetszik nekem, ahogy Jézus itt élt, és járt. Ján 11-ben amikor elment Lázár sírjához, Ján 11:41-42 azt mondta: Atyám, kérlek hallgass meg Engem. Aztán hozzátette direkt a mi javunkra: tudom, hogy mindig meghallgatsz Engem, csak a többiekért mondtam, hogy ők is tudják, hogy Hozzád beszélek, és Te hallgatsz meg Engem. Aztán azt mondta: Lázár, kelj fel! Aztán a halott életre kelt. Ez csodálatos. Ez annyira tetszik, hogy az Úrnak ez volt a hozzáállása! Tanított bennünket és megmutatta nekünk.

Azt mondta utóbb: kérjetek az Én nevemben! Amikor azt mondjuk, hogy Jézus nevében, akkor az nem a pont az imánk végén, hanem azt jelenti, hogy az Ő szíve szerint kértem ezt, és meg vagyok győződve, hogy Isten akaratában kérek. „Nem az én akaratomat keresem, hanem Uram, a Tiédet. A Te természeted szerint akarok kérni. Kérlek Istenem, hogy válaszolj a Te Fiad nevében.”

Hittel kérjük! Ahogy Jézus kérte. Ahogy azt mondta: tudom, hogy meghallgatsz. Merünk így kérni? Merünk így imádkozni? Merjünk így imádkozni és merjünk így kérni! Merjük az mondani, ahogy Finney mondta: „Istenem, itt vagyok! A Te ígéreteiddel jövök, úgyhogy nehogy azt hidd, hogy nemet mondhatsz. Kérlek, Istenem, Te tudod, én Benned bízom, én Rád számítok.”

Ha az Ige nincs ott mélyen az életemben, ha nincs valós meghatározás az Igéből a számomra, és ha nincs buzgó ima ezzel együtt, akkor megtörténhet, hogy egy hitetlen, gonosz szívem lesz, és Zsid 3:12 elfordulok az élő Istentől. Mit mondunk erre?  Azt, amit Pál mondott a Római levélben: Isten ments, hogy távol legyen, Isten ments, hogy ez megtörténjen velünk!

Tudod-e, milyen hatalmas az ima? Nagyon hatalmas. Annyi példát mondhatnánk rá, de szükségünk van meghatározásra.

Nem olyan régen valamelyik istentiszteleten beszéltünk a kegyelem hangjáról, és arról, hogy tudnunk kell ezt felismerni. Felismerni a kegyelem hangját, megkülönböztetni a törvénykezéstől, vagy a felszínességtől. Tudnunk kell megkülönböztetni. Ahogy János mondta 1Ján 4:1-3-ban: sok hamis tanító van, tanuld meg felismerni őket. Aztán ad egy meghatározást erre. Elmondja, hogyan ismered fel őket.

Ezért tanulmányozzuk az Írást, ezért olyan fontos nekünk az Ige, ezért imádkozunk: „Istenem, adj nekünk felismerést. Uram, nem akarom, hogy valaki félrevezessen. Szükségem van pontosságra a hitemben. Szükségem van meghatározásra a hitemben.”

Bír 12:5-6 volt egy érdekes helyzet, polgárháború volt Izraelben. Az egyik törzs megtámadott egy másik törzset, de a másik törzs legyőzte őket. Volt egy gondjuk a büszkeséggel és megtámadták a testvéreiket, és legyőzték ezeket. Aztán azt csinálták a zsidók, ha jött egy efraimita – úgy gondolták, hogy lehet, Efraimból való, vagyis ellenség –, akkor azt mondták neki: mondd szépen, hogy Sibolet. Az pedig azt mondta: Szibolet. Ha ezt mondta, akkor meghalt. Azért, mert nem tudták kiejteni az „s” hangot, volt gondjuk ezzel. Más akcentusuk volt, fel lehetett ismerni.

Ez példa nekünk: felismerni a kegyelem hangját. Hogyan ismerem fel? Úgy, hogy az Igében vagyok, úgy, hogy imában vagyok. Úgy, hogy komolyan veszem a tanítást. Annyi vád, annyi hazugság, annyi támadás, annyi múltbeli sérelem, annyi minden irányíthatná az életünket, szükségem van arra, hogy Isten beszéljen hozzám, és hogy felismerjem ezt a hangot, amikor Isten azt mondja nekem: na, gyere, megtanuljuk, hogy Sibolet.

Tanulj meg kegyelemmel beszélni, tanulj meg kegyelemben gondolkodni, tanulj meg kegyelemben motiváltnak lenni! Hogyan történik ez az életünkben? Ima nélkül, az Ige nélkül, igazság nélkül, meghatározás nélkül soha nem történik meg az életünkben. Annyira szükségünk van erre! Merjünk bízni így Istenben, és merjünk Hozzá fordulni! Merjünk úgy bízni, ahogy Jézus. Ahogy odament és azt mondta: „Atyám, tudom, hogy meghallgatsz. Kérlek, hallgass meg Engem!”

Ugyanígy mi is: „Atyám, tudom, hogy meghallgatsz. Benned bízom!” Ámen.

Kategória: Egyéb