Igenis, drámázzunk! & A Szellem ad értelmet és életet & Az Úr beszéde terjedjen (Imaest)

2015 június 3. szerda  18:30

 

P. Kende

Különleges Istentisztelet ez. A hónap első szerdája az ima- és böjtnapot tartunk a GGWO-ban. Ez fontos nap számunkra, mert jelentős ébresztgetni a szívünket. Könnyen belefásulunk ugyanis a dolgokba, és könnyen megfeledkezünk arról, hogy felemeljük a fejünket, hogy Istenre nézzünk. Mert a segítségünk nem emberektől van, a segítségünk nem kormánytól van, a segítségünk nem szerencsejátékból van, a segítségünk nem a hegyekről jön, hanem Istentől jön a segítségünk. Úgyhogy fontos újra és újra felfrissülnünk ebben. Ezért fontos az ima.

Ma a reggeli imaalkalmon hallottam: az egyik testvérünk kapott egy nagyszerű lehetőséget, egy olyan lehetőséget, amit körülötte mindenki gondolkodás nélkül elfogadna, ő azonban gondolkozni, imádkozni szeretne felőle. Nem csak a karrierjére akar gondolni, hanem Istennel akar gondolkodni, és így gondolkodva akarja eldönteni, hogy mit fog csinálni. Úgyhogy a körülötte lévők ki akadnak rajta – “Nem kell drámázni!” Nem értik, mi a baj, miért nem vetődik rá a lehetőségre azonnal. Őszintén tetszik ez a történet, mert igazán mind így vagyunk ebben a világban. Úgy értem, az ISIS elűz százhuszonötezer keresztényt Irakból, és mit csinálunk? Imádkozunk felőle. A természeti ember azt mondaná: „Ugyan, mi az neked? Irak messze van! Mit érdekel téged?” Vagy vannak misszionáriusaink Romániában, Kínában, Németországban, Peruban… és a természeti ember erre azt mondaná: Mi az neked? A régi bűnös természetünk azt mondaná: „Mit érdekel az téged? A te villanyszámlád fontosabb. Nem kell drámázni rajta.”

Amikor valaki a gyülekezetben beteg, komolyan beteg, a kényelmem azt mondja nekem: „Minek törődsz ezzel? A te életed rendben van. Hol érdekel téged?” Érdekel! Miért? Mert Róm 12:15-nek van egy második része, ami azt mondja: sírjatok a sírókkal. Nem csak megesszük a tortát együtt a büfében, amikor valakinek születésnapja van, és örülünk az örülőkkel, hanem van egy másik oldala a versnek, úgyhogy törődünk.

A kultúránk azt mondja: „Jól van, ha prostituáltak állnak az út mellett. Nem kell drámázni ezen!” Mi azt mondjuk: „De igen! Drámázni kell rajta. Ez fontos, ez számít.” A TV-ben azt mondják: „A homoszexualitás normális. Fogadd el! Ez ugyanolyan normális, mint a te szexualitásod.” A válaszunk az, hogy nem. Nem akarom, hogy gyerekeinknek azt tanítsák, hogy el kell döntenie, fiú-e vagy lány. Igenis drámázni akarok a dolog felől.

Igenis imádkozom a dolgok felől! “Mintha” az én dolgom lenne. Mert az. Az én ügyem az egész, amiről itt beszéltem. Szeretni fogom az embereket Irakban, Nepálban, és más helyeken az imáimban. Igenis, drámázni akarok a dolog felől. Nem akarok csak vállat vonni, hogy a prostitúció normális, hogy az abortusz rendben van, és úgysem lehet semmit sem tenni. „Úgysem számít, hogy mit akarunk mi, mert ki hallgat ránk?” – könnyű így gondolkodni. Könnyű a régi természetemben, a kényelmemben, a természeti ember szerint, a kultúránkban, a világunk szerint gondolkodni, vagy aszerint, amit a TV mond, amit a filmipar mond. Könnyű lenne így lenni.

Minket, keresztényeket a Bibliánk nem arra bátorít, hogy legyünk forradalmárok. Nem arra bátorít minket, hogy támadjuk a kormányt. Van egy harcunk, mert azt mondja 1Tim 6:12-ben: harcold meg a hit jó harcát; 1Tim 2:2-ben: imádkozz a kormányért; és Róm 13:1-ben: vesd alá magad. Sokan nem kedvelik ezt az üzenetet. A kormányunk, a rendőrségünk nem tökéletes, persze, de imádkozzunk értük, és ne hagyjuk annyiban! Olyan könnyű azt mondani: „Ah, nem kell drámázni! Úgysem tudsz semmit sem csinálni ezzel, igaz? Úgysem számít, amit te akarsz!” Figyelj azonban, Ef 6:12 a mi harcunk nem test és vér ellen van. Mi nem az utcákon harcolunk fegyverekkel, hanem mi imádkozunk, mi szeretünk, mi szolgálunk, mi evangelizálunk, mi Krisztust adjuk az embereknek. Ez a mi küzdelmünk, ez a mi harcunk, és ez az, ahol igenis drámázunk, és azt mondjuk: „Nem! Az nem fér bele.”

Miért van az, hogy a keresztények békés és normális emberek, és a diktátorok gyűlölik őket? Miért? Azért, mert a diktátorok tudják, hogy a keresztények szívében elpusztíthatatlan a szabadság, és ők gyűlölik ezt a gondolatot. Ha imádkozunk, ha olvassuk az Igét, ha szolgálunk, akkor megvan ez a szabadság, megvan ez az öröm, megvan ez az élet elpusztíthatatlanul.

A Szent Szellem használ bennünket, és akkor drámázunk dolgok felől, amik felől „nem kéne”. Tegyük ezt! Olyan sokszor halljuk ezt: „Figyelj, nem számít, hogyan élsz! Kit akarsz becsapni? Nem kell drámázni! Kit érdekel, hogy te hogyan élsz?! Nem fontos! Nem számít.” Igenis drámázzunk efelől! Ne vonjuk meg a vállunkat. Drámázzunk felőle! Ne hagyjuk annyiban a dolgot! Igenis vegyük komolyan! Mondd azt a szívedben: „Igenis, követni akarom az Urat! Igenis, hitben akarok járni, és azt akarom, hogy ez legyen az életem, mert az életem számít Istennek és nekem, és ez a kettő nekem elég.”

P. Scibelli sokszor meséli ezt a történetet. Amikor a kommunista Kínába utazott be, azt kérdezték tőle a határon: “Van-e Szent Bibliád?” Nem azt kérdezték tőle, hogy hoz-e valamilyen könyvet a Reagan elnöktől, hoz-e könyvet George Washingtontól, hoz-e valamilyen népszerű magazint. Nem! Hanem azt kérdezték tőle, hogy hozott-e Szent Bibliát. Ez volt az egyetlen, amit kérdeztek tőle. Miért? Mert ez számít.

Igenis drámázzunk a Bibliánk felől! Amikor úgy érzem: „Á, nem kéne olvasni. Nem fontos. Kit érdekel?” Akkor igenis érdemes drámát csinálni ebből! A Bibliám fontos nekem! Drámázzunk afelől, hogy hűek legyünk a közösségünkhöz, a gyülekezethez. „Mikor csendesedsz le már végre ezzel a Krisztus-dologgal? Senki nem kíváncsi erre! Nem veszed észre? Nem veszed észre, hogy senki nem kíváncsi rá? Csak bolondot csinálsz magadból.”  Mi azt mondjuk: „Igenis, drámázzunk a léleknyerés felől. Igenis drámázzunk afelől, hogy hű akarok lenni Krisztushoz életem végéig!” Ne hagyjuk annyiban! „Semmit nem tudsz tenni Nepálért. Túl messze van! És te túl szegény vagy. … Semmit nem tudsz tenni Magyarország szellemi állapotáért! Ez egy kicsiny gyülekezet, gyengék vagyunk. Nincsen politikai hatalmunk, se pénzügyi hatalmunk. Nincsen semmink. Minek drámáznál efelől?” Igenis, csapjunk drámát felőle! Vegyük komolyan! Imádkozzunk!

Most itt együtt imádkozzunk, aztán, amint megyünk, és amint éljük tovább a napjainkat, vegyük komolyan, és kavarodjunk fel ebben! Ne vonjunk egyszerűen vállat: „Ó, ez senkit nem érdekel! Semmit sem tudok tenni.” Nem igaz! Tudsz tenni, ha hívő vagy. Tudsz imádkozni, tudsz szolgálni, tudsz szeretni, tudsz adni. Ámen.

 

P. Bartha Atti

Nagyon bátorító gondolatokat hallottunk az imént. Talán innen szeretném folytatni. Ha úgy érzed, hogy fáradt vagy a munka után, vagy az időjárás miatt fáj a fejed, nehezen tudsz figyelni, akkor csak alkalmazd az előbbi üzenetet.

Nekem is három napja fáj a fejem. Hétfőn egész nap így voltam, és én nem bírom ezt, nem bírom a fájdalmat. Nagyon szerettem volna pihenni, úgyhogy megkértem a feleségem, hogy a gyermekünket vigye ki a játszótérre. Aztán úgy döntöttem, hogy alvás helyett inkább kimegyek futni egyet a szigetre. Meglepő módon elmúlt a fejfájás, és teljesen felfrissültem. Persze azóta érzem az összes izmomat a lábamban. 🙂 Tanulság viszont az, hogy van olyan fáradtság, amit nem pihenéssel tudsz elmulasztani. Lehetsz fáradt szellemileg is, amiből nem a passzivitás vagy a visszahúzódás az, ami fel fog téged frissíteni.

Jób 32. Ebben a fejezetben beszél a negyedik barát. Jóbnak elképesztő mértékű szenvedése volt, és a három barátja csak kárhoztatta őt.

Jób 32:5-8 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja. És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet. Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcsességet az évek sokasága! Pedig a szellem az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!

Jób 32:11-12 ti csak okoskodtatok, szavakat keresgéltetek, de nem tudtátok Jóbot megcáfolni vagy kiigazítani, és nem adtatok választ sem a kérdésére. Isten nélkül csak magunkban okoskodunk, Isten nélkül csak zúgolódunk. A világban nagyon sok tanács van, de igazából nincs egy sem, ami válasz lenne az életünkre. A bölcsesség Istentől jön. A Szellem, a Mindenhatónak a lehelése az, ami mindennek értelmet ad.

Ézs 50:4a Az Úr Isten bölcs nyelvet adott én nékem, hogy tudja erősítni a megfáradtat beszéddel,

Jób 42-ben azt olvassuk a három barátról, hogy nem igazán beszéltek Istenről. Ha Istentől hallok, akkor meg tudom erősíteni azt, aki megfáradt, akkor fel tudom őt frissíteni, akkor a megfelelő szót tudom szólni a megfelelő cselekedetet tudom tenni. Nagyon sokszor Isten előtt rohanunk, vagy nem vagyunk hajlandóak indulni, amikor Isten megy. Az ima az, amikor az én életem az Ő életéhez igazodik, amikor az Én szívem úgy kezd dobogni, ahogy az Ő szíve dobog.

Jób 42-ben azt mondja: még Jóbnak kell imádkoznia értetek, mert Ő csak Jób személyére tekint. Isten csak Jézus Krisztus Személyére tekint. Kiváltság, hogy Jézus Krisztus Személye látható lesz az életedben. Viszont ez nem megy magadtól, ez nem megy a zúgolódás útján, ez nem megy emberi bölcsesség által. Ez csak Isten Szellemén keresztül mehet.

Nagyon sok mindent lehetne még mondani, de a lényeg, hogy keresd Istent. Istent keresd! Hidd el, hogy olyan helyre fog vinni, ahol szükséged lesz Őrá. Zsid 5:8 Jézus tanult, engedelmességet tanult a szenvedés által. Keresd Isten jellemét, Isten akaratát a helyzetedben. ApCsel 17:25 Isten rendelte el az életednek a határát és az idejét. Ő rendelte el, hogy hol és mikor élj. Azért, hogy Őt keresd.

Ámós 5:6 ha Őt keresed, akkor fogsz élni. Jakab 5. amikor imádkozol, akkor Isten válaszol az imádra. Egy beteg meggyógyulhat, a megfáradt felfrissülhet. Ehhez semmi különleges képességre nincsen szükséged, mert nem magadtól van, hanem az Úrtól. Jak 5-ben azt mondja, hogy Illés hasonló természetű volt hozzád. Amikor ő imádkozott, nem esett az eső három és fél évig. Isten meghallgatja az imádat. Mindegyiket. Rohanj Őhozzá! Felfrissülésért, gyógyulásért, támogatásért egy másik embernek, de akár a saját életedre kérj vezetést. Máshol nem tudod megtalálni, csak Jézus jelenlétében.

Ő keres valakit, akihez tud szólni. Illetve sok mindenkihez szól, de hányan hallgatnak Őrá? Legyél te az, aki hallgat Őrá, és csodákat fogsz látni az életedben. Ahogy p. Kende mondta, az ellenállás meglesz, a fejfájás vagy a fáradtság lehet, hogy nem tűnik el, de Istent meg tudod találni ott, ahol vagy. Mert Ő rendelte el, hogy ott legyél, ahol vagy most ebben a pillanatban is. Ámen.

 

Fadgyas András

Valaki azt mondta – és ezzel annyira egyet tudtam érteni –, a közös imák annyira jók, mert a személyes életemben is bátorít, hogy imádkozzak.

Kol 4:2 Az imádságban állhatatosak, éberek legyetek, hálaadással.

Az „állhatatosak legyetek” azt jelenti, hogy kitartással adjátok oda magatokat, és ne adjátok fel, hanem folyamatosan tegyétek. Pál azt mondja: éberek legyetek. „Szellemileg éberek legyetek!” Ez mit jelent? Azt, hogy legyen felismerésünk, amikor imádkozunk. Hiszem, hogy ez annyira fontos. Jézus azt mondta: Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! Ugyanez a szó a vigyázzatok, hogy éberek legyetek.

Aztán itt van az is: hálaadással imádkozzatok! És néhány verssel később, Kol 4:6-ban azt mondja: a szavaitok sóval fűszerezettek legyenek! Arra gondoltam: Legyen a ti imátok hálaadással fűszerezett. Legyen hála a nyelvezetünkben, amikor imádkozunk. Amikor kérek valamit Istentől: Köszönöm, annyit adtál már nekem! Ez annyira tetszik!

Kol 4:3-4 Imádkozzatok egyúttal értünk is – azaz van egy imakérésem –, hogy Isten nyissa meg nekünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért fogoly vagyok, hogy tegyem világossá, amint szólnom kell.

„Isten nyissa meg nekünk az Ige ajtaját, hogy a Krisztus titkáról beszélhessünk” – ez volt Pál imakérése. Biztos volt sok más, de itt azt mondja: Csak ki tudjam csomagolni azt, amit én megkaptam Krisztustól! Van egy másik, ehhez hasonló imakérése Pálnak:

2Thessz 3:1 Végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy az Úr beszéde terjedjen, és dicsőítsék, úgy, mint nálatok is,

„az Úr beszéde terjedjen” – ez azt jelenti, hogy gyorsan menjen vagy szaladjon szerteszét, és ne legyen előtte semmilyen akadály. Aztán „dicsőítsék”, azaz dicsőséges legyen, telve legyen dicsőséggel, amikor az Úr beszédét beszélik. Mert ez dicsőséges evangélium. A Korinthusiakhoz írt 2. levélben azt mondja Pál, hogy ez dicsőséges evangélium. Bár a kárhoztatás is dicsőséges volt, de ez még dicsőségesebb, mert ez Krisztusnak az igazsága. Ezt szóljuk, és ezért imádkozunk. És még sok másért is.

Arra gondoltam, hogy ez annyira jó, hogy az Úr beszéde terjedjen, hogy nyitott ajtókat találjon a szívekben, és hogy dicsőséges legyen. A gyülekezet, ez Isten terve.

Ámen.

Kategória: Egyéb