Igazán ismerni & Maradandó gyümölcsöt teremni a Szellemben

2015 január 11. vasárnap  18:00

 

P. Kornél

A kereszténységben általánosság, hogy fogalomzavarban szenvedünk. Újra kellett tanulni, hogy mi az a szeretet, mi a kegyelem… és még mindig tanuljuk.

Ján 17:3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.

Innen jött a gondolat: Mi a kereszténység? Milyen egyszerű a kereszténység! Milyen egyszerű az, amit akarunk csinálni! Megismerni valakit – ez nehéz? Ez nehéz. Az Úr azt mondta Jel 3:20-ban: az ajtód előtt állok és zörgetek. Hallottuk? Hallottad? Hallottad. Ismered? Nem ismered. Aztán van olyan, hogy valakit látok, és azt mondom, hogy ismerem. Mégsem ismerem! A házasság csodálatos tanulólecke. Az a legjobb házasság, amikor a házaspárok ismerik egymást.

Erre kérlek téged, hogy amikor arról gondolkozol, hogy mit is csinálsz, miről szól az életed, és azt mondod: „Hát ismerem. Ismerem Jézust.”; akkor gondolj egy emberi kapcsolatra is egy kicsit, és arra, hogy mennyi minden befektetés az, hogy megismerjük egymást. Jézus Krisztus annyit akar, hogy ismerjük meg Őt. Ez néha nehéz, mert nagyon felületesek tudunk lenni.

Arra bátorítalak, hogy tudnod kell, hogy minden ismeret találkozással kezdődik, de nem minden találkozásból lesz komoly ismeretség. Az hozza a mélységet, hogy hajlandó vagy dolgokat megtenni. Alázat, megtörtség… Néha nem a mennyiség számít. Ebben a rohanó világban nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos. Jak 4:7 – ez a vers nagyon kemény. Megengedjük néha a Bibliának, hogy odamondjon?

Jak 4:7-8a Engedelmeskedjetek azért Istennek, álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti, bűnösök,

Nem ez van, hogy egyszerűen csak szükségünk van őszinteségre? Becsaphatjuk magunkat. Ez nem mond ellene az örök biztonságnak. Aztán néhány év múlva újra csak ezt hallom: kip-kop; és azt mondom: „Ismerem! Több száz Igeverset tudok.” Legyen azonban közösségünk Jézus Krisztussal! Amikor beengedjük Őt, akkor van szabadulás. A jelenlétében történnek dolgok, és az csodálatos.

Ez Isten munkája az életünkben, hogy nem csak beszélünk Róla, nem csak azt mondjuk, hogy találkoztunk Vele, hanem bárcsak mindnyájan azt mondhatnánk, hogy ismerjük Őt! „Ismerem Őt. Ismerem Jézus Krisztust.” Ámen.

 

P. Kende

Jel 2:23a gyermekeit pedig halállal sújtom,

Miről szól ez a vers? Jel 2:20-ban a Jezábel szót használja, ami egy női név, és azt mondja itt: gyermekeit halállal sújtom. Miről szól ez? Eretnekségről beszél a gyülekezetben. Isten nagyon komolyan veszi. Ez nem vicc, hanem nagyon komoly figyelmeztetés.

Igazából visszautal, 2Kir 10:1-7 erről szól. Volt egy király, Ahábnak hívták, és az ő felesége volt Jezábel. Ez a király félrevezette az országot, elfordította őket Isten követésétől. Jezábel, a felesége volt az, aki behozta a mindenféle isteneket az országba. Ez a kép az, amire Isten visszautal Jel 2-ben: gonosz szövetség, ahol valamiféle gonoszság bejön oda, ahova nem lenne szabad bejönnie, ahol bejön az idegen tanítás, az idegen istenek.

Mi történt? Ahábnak volt hetven gyereke. Abban az időben, ha valakinek hatvankilenc testvére volt, akkor nem volt jó királyi leszármazottnak lenni. A legjobb esetben 1:69 esélyed volt, hogy túléled, és hosszú életű leszel. Mert ha nem te lettél a király, akkor nem volt sok esélyed. Akkor veszélyes lehettél.

Mi történt? Azt olvassuk 2Kir 10-ben, hogy Ahábnak volt hetven gyermeke, de az 1-7. versekben azt látjuk, hogy mind a hetvenet megölték. Egyetlen gyermeke sem maradt meg. Ez fontos kép nekünk, mert úgy tűnik, mintha Aháb nagyon termékeny ember lenne.  Mint amikor elképzelsz egy gyümölcsöző fát, sok leszármazottal.

Nekünk viszont ő a régi bűnös természet képe. Sok gyümölcse van. Gal 5:19-21-ben azt olvassuk, hogy a régi bűnös természetnek sok gyümölcse van: paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, versengés, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, részegeskedés, tobzódás, stb. A Szent Szellem azt mondja: és így tovább, lehetne folytatni a sort. Sok gyümölcse van a régi bűnös természetnek.

Egy értelemben sok gyümölcse van, de mindegyik telve van halállal. Egyik sem hoz életet annak, aki követi. Ilyen Aháb. Aháb olyan, mint a régi természet, aki összeházasodik a világgal. Aztán közösségük van, és vannak gyümölcseik. Az én életemben is így van. A régi természetemnek vannak gyümölcsei, vannak leszármazottai, van egy bizonyos jelenléte. Van egy dolog, ami összeköti azokat, az, hogy egyik sem ér semmit, mindegyik rossz gyümölcs. Ahogy Mát 7-ben olvassuk, mindegyik halállal van tele.

Amikor Jézus azt mondta Ján 15:5-ben: „Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők, aki Bennem marad, és én Őbenne, az sok gyümölcsöt terem. Nélkülem nem fogtok gyümölcsöt teremni.”; akkor erről beszélt, hogy Nélküle nem tudunk életteli gyümölcsöt teremni. Nélküle nem tudunk jó gyümölcsöt teremni. Nélküle nem tudunk életet adni másoknak, és magunknak sincs elég.

Aháb és Jezábel a régi bűnös természet, és egy értelemben a világ. Sok mindent létrehozhat az életemben, de nem fog hozzáadni az életemhez. Ez azért érdekes, mert ebből a felsorolásból sok lehet, hogy azt mondja neked: „Hé! Gyere velem, és én adok neked valamit. Gyere velem, és én gazdagabbá teszlek.”

Volt-e már erős kísértésed arra, hogy következetesen gyűlölj valakit? Mindannyian voltunk így, kivéve a hazugokat. 🙂 Ha még nem voltál így, akkor leszel. Mi történik? A harag, a gyűlölet azt ígéri: én adok neked valamit. Figyelj! Aháb minden gyermeke meg lett ölve. Ott nincs élet. Az nem ad életet. Az nem jelent nekem semmit. Az nem jó gyümölcs.

Vannak a régi bűnös természetnek gyümölcsei, amik azt mondják: „Ha engem követsz, akkor buli lesz az életed. Ha engem követsz, akkor jutsz magasra ebben a világban. Akkor leszel sikeres. Ha engem követsz, akkor lesz sok pénzed. Ha engem követsz, akkor meglesznek az extrák is. Ha engem követsz! … Ha engem követsz!” Ez az ígéret. Igazából nincs semmi jó ígéret ezzel összekötve.

Gal 6:8 Mert aki a testének vet, az a testből arat pusztulást, aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből arat örök életet.

Erről a különbségről beszélünk. Erről a két dologról van szó. Az egyik üres ígéretet tesz nekem, de igazából nem hoz életet, csak romlást. A másik, a Szellem viszont életet hoz nekem, örök életet. Éppen ezért azt olvassuk Róm 8:11-ben, hogy nem tartozunk a testnek. Ha Krisztus feltámasztott minket, akkor Róm 8:11-12 nem tartozunk a testnek semmivel.

Ezzel szemben 1Móz 22:2-ben azt olvassuk, hogy Ábrahámnak csak egy leszármazottja volt. Ábrahámnak csak egy fia volt Isten akaratában. Isten úgy számolta, hogy neki csak egy fia van, Izsák. Izsáknak is csak egy fia volt, Jákób. Akkor itt a kérdés: Kinek lesz több utódja? Ahábnak vagy Ábrahámnak?

Istennek van egy ígérete Ábrahám számára. 1Móz 15:5 kihívja Isten Ábrahámot. „Gyere ki! Nézz fel a csillagokra! Mennyi van? Mennyi csillag van? Annyi lesz a leszármazottad, mint az égen csillagok. Annyian lesznek!” Akkor hány utódja van Ábrahámnak? Egy. „Legalább ha hetven lenne! Vagy száz!” Ám csak egy van! És nem lehet látni a dolgokat. Viszont attól még Isten munkája valós! Ez fontos üzenet nekünk.

A régi bűnös természet sokat csinál, de nincs jó gyümölcse, nincs élet abból. A másik oldalról a Szent Szellem lehet, hogy egy valamin dolgozik az életemben. Lehet, hogy hosszú időn át csak egy dolgot munkál ki. Nem tudom, de lehetséges. Azt mondanám: „Már eltelt több év, és itt ez a terület, ahol semmi nem változott, elégedetlen vagyok. Isten, nem a megfelelő ütemterv szerint haladsz. Isten, itt lenne az ideje, hogy összekapd Magad! Mert itt nem változott semmi.” Lehet, hogy Isten azt felelné:

– Nézd csak ezt a területet! Itt rengeteget dolgoztam.

– Uram! Az életem ennél sokkal nagyobb.

– Rendben! Nézz fel az égre! Óriási gyümölcse lesz a hitben járásodnak. Hatalmas gyümölcse lesz az életedben. – feleli Isten.

Lehet, hogy ma nem látod, lehet, hogy ma nem nyilvánvaló, de a Szent Szellem munkája az életünkben bővölködő lesz. Ezt olvassuk, Ján 15:8-ban Jézus azt mondta: Ebben gyönyörködik az Én Atyám, hogy… Mennyi gyümölcsöt teremsz? Egyet? Felet? Negyedet? Tizedet? Talán teremsz gyümölcsöt? Mit mond az a vers? Azt mondja: Abban gyönyörködik az Én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek. Ez Isten akarata.

Ő azonban nem úgy csinálja, ahogy mi képzelnénk. Én azt mondanám: Sok rohanás, űzöttség, kapkodás, és ha van hetven, akkor rendben van az életem. Isten azt feleli: „Várj! Nem ezen múlik.” A hetvenből egyiknek sem volt élete. Egyik sem tartott sehova.  Egyiknek sem lett leszármazottja. Ott nem volt folytatás. Ez az, ami könnyen megtörténik az életemben, hogy tele vagyok a régi bűnös természet sok űzöttségével, dolgával, tennivalójával… és aztán azt hiszem, hogy elértem valamit. Isten viszont azt mondja: „Hé! Márta! Egy dolog van, ami fontos, és Mária a jobb részt választotta.”

Lehet, hogy sok dologgal vagy elfoglalva, de a Szent Szellemnek csak egy dolga van per pillanat. Ez lehet valami nagyon egyszerű. Például egy feleségnek: „Tiszteld a férjed! Ilyen egyszerű. Ezen dolgozom az életedben.” Miért mondom ezt? Azért, amiről p. Kornél beszélt. Mert lehetséges, hogy felszínes maradok, lótok-futok, de nincs maradandó gyümölcs.

Istennek ez az akarata az életünkben, hogy legyen maradandó gyümölcs. Ez olyasvalami, ami a szívünkben van. Ez a régi bűnös természet és az új természet, ez én vagyok és a Szent Szellem. Isten hív minket, hogy ne abban az életben járjunk, amiben természetileg járnánk, hanem Vele járjunk ebben az életben a Szent Szellemben.

Ha új vagy a gyülekezetben, és nem vagy biztos abban, hogy miről beszélek, akkor hívlak, gyere bibliaiskolába, gyere az Alapok kurzusra, kérdezz erről a beszélgetéseken az istentisztelet után. Örömmel segítünk, hogy hogyan menj tovább.

Ez azonban nem csak a szívben van, hanem ez többről is szól. Nem csak a szívem, hanem a gyerekem is. Nem csak a szívem, hanem a barátom is. Nem csak a szívem, hanem a testvéreim a gyülekezetben. Nem csak a szívem, hanem a munkatársamról is szól.

Hogyan? Egy másik kép, hogy a zsidók szolgaságban voltak Egyiptomban, és azt olvassuk 2Móz 1:7-ben, hogy sokasodtak. Nagyon sokan lettek. Bementek néhányan, és aztán rengetegen lettek, kb. másfél milliónyian jöttek ki. Hogyan, hiszen rossz helyzetben voltak? Szolgák, és aztán rabszolgák voltak. Aztán később ugyanez történt. Elvitték őket fogságba Babilonba, és Eszt 3:8-ban azt olvassuk, hogy már ott vannak minden tartományban. Úgy látjuk, hogy megsokasodtak.

Miért? Azért, mert az Istenük velük volt. Ez az, ami számít. Ez az, amire szüksége van a gyermekemnek. Ez az, amire szüksége van a testvéremnek. Ez az, amire szüksége van a barátomnak. Arra, hogy továbbadjam ezt, hogy Isten velünk van, és tanítsam erről, és segítsem ebben.

Úgy értem, nem kell, hogy folyton tanítsuk egymást, de azt olvassuk, hogy Zsolt 78:4-6 adjuk tovább a következő nemzedéknek, hogy mondjuk el azt, amit találtunk a szívünkben: a régi bűnös természet gyümölcsei halállal vannak telve, és a Szent Szellem gyümölcse élettel van tele. A szeretet, az öröm, a békesség többet ér, mint bármi, amit az adhat nekem, és érdemes erre menni. Erről beszélünk, ebben támogatjuk egymást, és erre van szükség.

Ha a családomban azt tanítom a gyermekemnek, hogy a focimeccs fontosabb, mint az istentisztelet, hogy a hobbi fontosabb, mint Isten követése, ha arra tanítom a példámmal, hogy ez nem olyan jelentős, hogyha megadom neki a legjobb oktatást, amit ebben a világban kaphat, de nem tanítom meg arra, hogy ismerje és szeresse az Urat, akkor hogyan lehetne az, amit Zsolt 128:3-ban ír? „A te fiaid olyanok lesznek, mint az olajfák a te asztalod körül.” Akkor ők is gyümölcsöt teremnek. Hogyan lehetne ez? Ha nem adom át ezt neki, akkor honnan meríthetne? Akkor nem fog megtörténni nyilván. Kell hallania róla! Így is, úgy is lesz benne döntésük.

Az utóbbi baba-mama alkalmon beszéltünk erről: megragadni a lehetőségeket, aztán keresni a lehetőségeket arra, hogy befektessünk a gyermekünk életébe, és megragadni azokat – ha keresem ezeket, akkor meg fogom találni, akkor rá fogok bukkanni –, aztán létrehozni lehetőségeket. Nagyon sok ilyen lehetőség van.

Hallottam egy édesanyáról, aki mindig, amikor elindultak otthonról a családdal, akkor megálltak az ajtóban, és öt percben imádkozott minden gyermekéért személyesen. Nem rutinból, nem gépiesen, hanem azt, amit Isten adott neki. Volt lehetőség. Ilyen lehetőség az esti mese is a gyermekednek. Leülni vele, kinyitni a Bibliát, és elmesélni neki valamit. Teremteni lehetőséget. Még egy, hogy kitenni lehetőségeknek: elhozni a gyülekezetbe, küldeni a vasárnapi iskolába, és azt mondani: Hallgasd meg, és áldásodra lesz!

Ez nem csak a gyermekekre igaz, hanem igaz a testvéremre is: megragadni a lehetőséget, létrehozni a lehetőséget, ahol kommunikálhatunk az igazságban, ahol hallhatok valamit a hitben a testvéremtől. Megragadni ezeket, és kitenni magunkat ezeknek. Ez ott van a szívünkben, de azon túl is menni.

Végezetül, nem csak a szívünkben, nem csak közöttünk, hanem az imádatunkban is. Ez az utolsó gondolat. Lenyűgöző volt Izraellel kapcsolatban, hogy az ő imádatuk Isten felé nem emberi elképzelés volt. Ez az, amit annyira szeretünk, hogy az nem vallás volt, hanem kapcsolat.

1Sám 4-ben ezt a kapcsolatot Istennel lealacsonyították. Nem bíztak Istenben, nem volt meg a kapcsolatuk. Nem jártak Istennel. Amikor azonban bajba kerültek a csatatéren, akkor kitalálták: „Hozzuk ki a frigyládát, a szövetség ládáját! Az Istennel való szövetségüknek a jelképét hozzuk ki.” Ez „gyönyörű”, jobban mondva ocsmány kép a vallásra.

Van valami külső dolog, kihozzák a frigyládát. Ott volt a szövetség ládája minden emlékeztetővel, hogy Isten szereti őket, és a kérdés az: Változott-e valami a szívükben? Semmi! Az érzelmeikben igen. 1Sám 4:5 olyan nagy rivalgásban tört ki Izrael, hogy megrendült a föld. Motivációs szempontból kiváló ötlet volt, de nem jelentett semmit az Istennel való kapcsolatukban.

Igazán ez az, amiről beszélünk, hogy szükségem van a kapcsolatra, nem pedig a jelképre, nem pedig a felszínre, nem a viselkedésre. Mert a szívükben semmi nem változott. Semmivel sem voltak közelebb Istenhez. El is veszítették a csatát. Teljesen elveszítették a csatát. A vallás nem tud bánni a valósággal. A vallás egy buborék. Nem véd meg, csak azt az illúziót adja, hogy biztonságban vagyok. Ettől még sebezhetőbbé válok. Ez az, amiért fontos ez nekünk. Nekem többre van szükségem!

1Kir 20-ban valamelyik ellenség azt mondta: Izrael azért győzött le minket, mert az ő Istenük a hegyek istene – 1Kir 20:23 –, de a völgyekben megverjük őket. Ez a gondolat folyton megvan, mert minden vallás ilyen. Egy vallás bizonyos időszakban jön létre bizonyos körülmények között bizonyos fajta emberekre, és korlátozott.

Az Istennel való kapcsolat nem korlátozott ilyen módon. Ezért volt, hogy Izrael növekedett a fogságban és a rabszolgaságban. Ezért volt, hogy Ábrahámnak egy leszármazottja volt. Aztán annak is csak egy leszármazottja volt. Aztán annak már tizenkettő, aztán százegynéhány, aztán másfél millió, aztán megszámlálhatatlan. Miért? Mert ez a kapcsolat az, ami számít.

Az életemben könnyen vágyom arra, ami jól látható, ami megragadható. Ez az eretnekségnek, az eretnek tanításoknak a vonzása, hogy fogja a rejtélyt, a csodát, és szépen legyűri, és azt mondja: „Én mindent értek. Én mindent átlátok. Ez világos. Nincs itt semmi rejtély. Nincs itt semmi csoda.” Ahelyett, hogy azt mondaná: „Ez fölöttem van. Ez tekintélyt jelent számomra.” Ahelyett, hogy megragadná a szívét, és megváltoztatná, és felelőssé tenné.

„Az a másik út jobban tetszik. Az érthetőbb.” Viszont hol van Isten? És hol van élet? És hol van gyümölcs? A válasz ez: Ha a Szellemben járok, akkor történik meg az életemben, hogy élet lesz a gyümölcse az életemnek. Zsolt 115:1-8-ban azt mondja a bálványokról: Van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak, van nyelvük, de nem tudnak szólni. Minden emberi vallás ilyen. Úgy néz ki, de nem az. „Hát jó! Nem működik, de legalább értem.” Gratulálok! 🙁

Én inkább arra szavazok, ami nagyobb nálam, és nem tudom annyira jól megragadni, de életet ad, amint járok benne. Ez az, amire hívott minket Krisztus, Ján 15:4. Ez a csoda az életünkben. „Maradjatok Énbennem!” Ez a csoda, hogy Isten minden helyzetben ott van velünk. Ámen.

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked azt, hogy – ugyan ez egy rejtély, amibe elhívtál minket, és nagyobb nálunk, és nem értünk mindent, egészen konkrétan inkább kevesebbet értünk, mint többet, és ennek ellenére – bátorítod a szívünket, életet adsz nekünk, felkavarsz minket, vezetsz minket, bátorítasz minket. Jézus, erre vágyunk, hogy Benned lakozzunk, hogy Benned maradjunk megtanulni az életünkben, hogy mit jelent ez: élvezni a Szent Szellemnek az életet adó gyümölcsét. Köszönjük, Istenünk.

Ámen.

Kategória: Egyéb