Hogyan nézhetnék az Úrra szüntelen?

2014 június 18. szerda  18:30

2Kir 7:2 Erre az egyik főember, akinek a kezére szokott támaszkodni a király, így szólt az Isten emberéhez: Csak ha az ÚR ablakot nyitna az égen, akkor lehetne ez. Erre így felelt Elizeus: Íme, látni fogod a saját szemeddel, de nem eszel belőle!

Isten embere elmondja, hogy mi fog történni: „Isten gondoskodni fog rólatok. Isten megszabadít benneteket. Nem fogtok éhen halni.” Ez egy ostromlott városban történik. Isten embere elmondja, hogy ez és ez lesz. Ott van ez a főember – fontos ember, aki egy úr az országban – és azt mondja: „Ez lehetetlen! Ez nem történhet meg. Ez így biztosan nem lesz meg.”

Arra gondoltam, hogy mennyire könnyű igazi nyavalygónak lenni. Azért tudom, hogy könnyű, mert hozzám is ugyanolyan közel áll, mint bárki máshoz. Mit mondok igazán? Azt, hogy milyen könnyű hit nélkül nézni helyzeteket. Könnyű a kifizetendő számlákat hit nélkül nézni. Hittel nézni nem azt jelenti, hogy felelőtlen vagyok.

Felelős vagyok, az én felelősségem, hogy megtegyek mindent azért, hogy ki tudjam fizetni. Persze! Viszont milyen a szívem? Van-e békességem? Van-e örömöm, miközben még nem látom a megoldást? Vagy így élem az életem, mint ez az ember? „Lehetetlen! Nem történhet meg!”

Lehet egy bírósági ügyem és azt mondom: „Lehetetlen! Bajban vagyok.” Van felelősségem, de ugyanakkor van-e hitem? Merek-e bízni Istenben? Merem-e letenni Isten kezébe az egészet? Vagy beleesem abba a csapdába, hogy az enyém? Van döntés, és milyen könnyű hit nélkül nézni a dolgot! Milyen könnyű hit nélkül kiértékelni a dolgokat, és aztán azt mondani: erre megyek!; és nem tenni fel a kérdést: Vajon mit akar az Úr?

Emlékszem, egyszer egy európai konferenciánk Hollandiában volt, és busszal utaztunk oda. Az indulás napjának reggelén megkérdezte tőlem valaki:

–        Mész?

–        Á, dehogyis! Munkanélküli vagyok, ne viccelj! Nincs pénzem ilyesmire.

–        Imádkoztál érte, hogy mit akar Isten?

–        Huh, nem! Nem imádkoztam érte. Ezt eltoltam.

–        Miért nem imádkozol érte most?

–        Most? Reggel van – ez a reggeli bibliaórámon történt –, az indulás pedig már délután négykor van. Igazad van, tényleg!

Imádkoztam, és délután négykor ott ültem a buszon. Mert Isten azt akarta, hogy menjek.

Könnyű azonban úgy nézni a dologra: „Á, dehogyis! Á, ez nem lehet! Á, az nem történhet meg.” Helyzetekre, dolgokra mennyire könnyű hit nélkül nézni! Milyen könnyű embereket hit nélkül nézni! Milyen könnyű azt mondani: Hát, ő mindig ilyen lesz! Miért hitetlenség ez? Mert akkor nem bízom abban, hogy Isten munkát fog végezni benne. Akkor nem bízom abban, hogy Isten növekedést fog adni neki. Akkor nem lenne hitem ővele kapcsolatban.

Vagy valaki hoz egy hitbeli döntést – például Anetta elköltözik Törökországba misszióba –, és azt mondanám: „Micsoda felelőtlenség! Egy ilyen kiváló képességű fiatal lány miért csinálna ilyesmit?” Mi lenne a baj? A kritikámmal is van némi gond, de a másik hitetlenségem lenne. Mert hit nélkül nézném azt az embert, és azt mondanám: Ez az egész csak természeti! Ez a leginkább lenyűgöző, nem? Megvan a képességem erre – újjászületett hívő vagyok, Jézusnak adtam a szívem, az Övé az életem – és ránézek Isten munkájára, és nézhetem hit nélkül.

Ránézhetnék a GGIS-re, és azt mondom: „Csak egy iskola! Csak pénz, csak munka.” „A KHÁRISZ? Csak erőlködünk! Felesleges! A színdarab? Csak pénzkidobás! VAV? Lehetetlen! Sosem történik meg! Missziók? Szükségtelen! Veszteség számunkra. Börtönszolgálat? Iskolalátogatások? High5? Koncert?…”

Tudod, mi történik? Ránézhetnék hit nélkül, és azt mondom: Mi ez? „Jó emberek csinálnak szép dolgokat.” Rossz válasz! Nem! Egyrészt azért, mert nem vagyunk túl jó emberek. A másik oldalról, ez nem arról szól, hogy teszek valami kedves dolgot. Nézhetem azonban hit nélkül Isten munkáját, a gyülekezetet, a büfét, a bibliaiskolát, és azt mondom rá: „Szükségtelen energiapocsékolás. Reménytelen. Úgyse történik meg!”

Szombaton volt Pakson a színdarab. Igazán azon gondolkodunk, hogy Debrecenben is lenne egyszer, amíg ott vagyunk a konferencián. Azért is jó lenne, mert hívhatnánk meg rá embereket. Azután, amíg ott vagyunk, aki akarja, meg is látogathatnánk, szolgálhatnánk felé. Szombaton volt a színdarab próbája. Utána Fefe és P. Duló Attila csak a fejét fogta, és fel-alá mászkált. P. Duló Atti azt nézte, hogy kit kell felhívni, hogy lefújja az egészet. „Soha nem történhet meg!” Aztán micsoda áldás volt!

Hit nélkül nézni, olyannak lenni, mint ez a főember: „Á, sose történik meg! Á, lehetetlen! Minek izgultok? Ugyan már! Ne erőlködj rajta!” Isten ments, hogy ilyenné váljon a szívünk! Szeretnék mondani egy dolgot erről, hogy hogyan óvjuk meg a szívünket ettől.

Nem szeretnék olyan lenni, mint ez az ember. Nem csak azért, mert rossz vége volt, hanem azért is, mert nem akarom így élni az életem, hit nélkül. Úgy akarom élni az életem, ahogy érdemes. Úgy, hogy ránézek az életemre, történik valami jó dolog, és azt mondom: köszönöm, Uram. Hitet keverek hozzá: „Köszönöm, Uram! Benned bízom.” A másik, amikor történik valami rossz: Uram, Benned bízom! Hitet keverek hozzá, és: Uram, Te képes vagy még a legrosszabból is áldást kihozni. Róm 8:28 – Te képes vagy rá!

Ha hit nélkül nézem, akkor kesergek egész életemben. Vagy azért, mert valami rossz történt velem, vagy azért, mert valami jó történt, de úgyis mindjárt rosszra fordul. Mi ment meg engem ettől?

Zsolt 16:8 Az ÚRra nézek szüntelen; nem rendülök meg, mert a jobbom felől van.

Igazán ez az, amiről beszélek: az Urat odatettem magam elé. Ő van azon a helyen, oda van helyezve elém, én Őrá nézek. Én az Úrra nézek – ez az, ahogy megvédhetem a szívem, hogy ne legyek olyan, mint az az ember. „Annyi baj van a világban! Miért pont velünk ne történne? Az emberek mindig rosszak. Miért éppen ő fordulna meg? Ez az egész „Isten munkája” dolog is olyan, mint a többi. Ebben is emberek vannak.”

Milyen könnyű azt mondani: „Soha! Nem történik meg. Lehetetlen!” Az Úrra kell néznem, Őt kell magam elé tennem, Őrá van szükségem. Ez nem egy New Age-es „látom, látom, odaképzelem magam elé” technika. Ahol az elgondolás az, hogy az ad valóságot, hogy én odaképzelem.

Ám ez a teremtő hit megvan a kereszténységben is. „Teremtő hitem van. Mivel énnekem hitem van, azért történik meg és úgy történik meg.” Ezt nem hisszük. Igazán ez arra jó, ilyenek azok a technikák, hogy a szívemet ráakasszák valami reményre, hogy összekapcsolják a lelkemet egy álommal. Ez veszélyes. Mert Péld 13:12 a halogatott reménység megbetegíti a szívet. Ez történhet velem. Legyél óvatos ezzel! Nem erről beszélek.

Hogyan teszem az Urat magam elé? Hogyan nézek Őrá szüntelen? Mondhatnék néhány dolgot, de csak egyet hadd emeljek ki: az ima. Most itt vannak az imakártyák, hogy imádkozzunk egymásért. Nem a kártya a lényeg, hanem a szívünk egymásért. Az, hogy valakit hordozok a szívemben. Az egyik mód, ahogy az Urat teszem a szemem elé, az az ima.

Mi az ima? Az ima kérés. Kérem Istent. Isten kezére nézek várakozással. Nagyon fontos a következő. Lehet kérni megszokottan. Van egy lista és minden nap végigimádkozni – lehetséges így csinálni. Viszont nem erről beszélünk. Hanem arról beszélünk, hogy Zsolt 123:2 mint ahogy a szolgálók néznek az uruk kezére, úgy nézünk mi Istenre. A szolgák tudják, hogy a gazdájuknak a kezéből jön a fizetésük, az ételük, a gondoskodás, az irány… minden, amire szükségük van. Mi is így vagyunk, alázattal. A kérésnek ez a lényege.

Nem annyi, hogy beolvasom Neki a listát, hanem az ima erről szól: „Uram, ez az egész – a gyülekezet, az életem, a családom, a pénzügyek, a jövőm, az életem, a halálom, ez a világ, az, hogy mikor jössz vissza… – a Tiéd, az üdvösség a Te munkád. Úgyhogy Uram, nézek a Te kezedre várakozással. Alázattal.”

Várakozás.  Luk 7:9-ben Jézus a római századosról – aki felismerte ezt a valóságot: én tekintély alatt vagyok – azt mondta: Mekkora hite van ennek az embernek! Azt hiszem, sokan ezért nem találják meg az imának a lényegét, mert benne van ez az alázatos várakozás. Ez nem könnyű nekünk, mert mi akarunk nyeregben lenni, mi akarunk a trónon lenni. Mi akarjuk tudni, hogyan kéne ennek történni.

Soha nem szeretnék egyszerűen csak végigimádkozni egy listát. Nem ez az ima. Hanem kommunikálni akarok Istennel, keresni akarom Őt várakozással. Ahogy ezt teszem, tanulom, hogy hogyan legyen az Úr mindig előttem; hogyan éljem az életem itt, de az Úr van előttem folyton.

Még egy dolog az imáról. Az egy közbevágás. Ami azt jelenti, hogy nem hagyom, hogy a másik végigmondja. Belevágok a mondandójába. „Pásztor! Ez faragatlanság, nem?” Sátán azt mondja Isten előtt: „Itt ez a hívő. Miről beszélsz, Isten? Mi az, hogy megtisztítottad? Nézd meg, mit csinált ma! Még messze nincs vége a napnak, és nézd, hogy már mit csinált! Már eleget tett arra, hogy kárhozatra ítélje az egész emberi fajt.” Lehet. Sátán ezt mondja.

Aztán mi történik? Jézus közbevág. Ez történt. Sátán azt mondta: „Add nekem! Meg akarom rostálni ezt a hívőt, Istenem!” Luk 22:31-32 Jézus azt mondja Péternek: „Én imádkoztam érted, Én közbeszóltam. Én nem hagytam a dolgokat menni a normális folyásukban, hanem imádkoztam érted.”

Ha szülő vagy, akkor remélem, hogy imádkozol a gyermekedért. Remélem, hogy közbevágsz imában, amikor valami ostobaság történik, és aztán meg is mondod neki: „Fiam! Ne menj ebbe az irányba. Tönkreteszed az életed!” Jézus teszi ezt mindnyájunkért. Honnan tudjuk ezt? 1Ján 2:1 van nekünk szószólónk az Atyánál.

Ez erről szól, hogy Jézus egy értelemben közbeszól. Sátán odaáll, és azt mondja: Vádolom ezt a hívőt! Jézus közbeszól: „Az Én vérem megfizetett érte. Az Én vérem lerendezte a tartozást. Az Én vérem elintézte a dolgot.” Ő közbeszól. Ez csodálatos dolog nekünk. Ahogy Arnold Fruchtenbaum mondja: Vannak hívők, akik aggódnak a bűneik miatt és Sátánnak a vádolása miatt, de elfelejtik, hogy a legmegfizethetetlenebb, a legjobb zsidó ügyvédjük van a mennyben! 🙂

Ez a gondolat, hogy Jézus ott van, közbeszól, és azt mondja: „Állj! Nem mehetünk ebbe az irányba!” Miért? „Mert megfizettem érte! Megfizettem érte!” Milyen jó ez! Közbevágni és apellálni Krisztus munkájára hittel, és azt mondani: „Nem! Nincs jogod vádolni. Nem! Nincs jogod tönkretenni.” Ez a közbenjárás, hogy közbevágok, és azt mondom: „Nem! Nem mehet ebbe az irányba. Nem mehet tovább.” Kicsit belevágok.

Nézem a helyzetet, és látom, hogy a testvérem megfordul, és elindul a rossz irányba. Az egyik lehetőség: „Hát? Ez van. Nem vagyok én Isten. Majd lesz, ami lesz.” Van egy másik lehetőség is: „Uram, tudom, hogy ez természetileg merre menne. Kérlek, Uram, fordítsd meg! Tudom, hogy természetileg mi történne, mert én is jártam azon az úton. Kérlek, ne engedd, hogy megtörténjen!”

Egy lány egy jóképű fiúval, vagy fordítva – amire azt mondom: „Uram, ne történjen meg! Mert már láttam a szívfájdalmat, láttam abortuszt, láttam a sebeket egy ember életében. Uram, kérlek, avatkozz közbe!” Vagy látom valakinek a szívét, amint meghűl. Az egyik, amit mondhatok: Őrizője vagyok én az én atyámfiának? (1Móz 4:9) Tudjuk, ki mondta ezt! A másik lehetőség az: „Uram, kérlek, közbeszólnál? Felfrissítenéd? Megáldanád? Szolgálnád őt? Kérlek, Istenem!”

Az egyik így néz ki, hogy látok egy embert, aki rossz útra indul, és én pedig azt mondom – Luk 18:11 – „Istenem, köszönöm, hogy nem vagyok olyan, mint más emberek! Mint ez a bűnös is itt. Köszönöm, Uram, hogy nem vagyok olyan!” Meddig érne ez az imám? Szerintem még a plafont sem éri el. Szerintem, ahogy kijönne a számon, a földre hullna. Sehova nem megy. Az biztos, hogy Istenhez nem ér el.

Miért? Mert az imában van egy közbenjárás, és van benne azonosulás: „Tudom, hogy ez milyen. Voltam ostoba én is elégszer. Csoda, hogy most éppen nem vagyok az. Most legalább imádkozhatok érte. Kérlek, Uram, add, hogy ne szenvedje el, amit nekem kellett.” Úgyhogy van reményem őérte, van bizodalmam őérte Istenben. Van hitem őérte. Ez nagy-nagyon fontos.

Ahhoz, hogy közbenjáró legyél, nem kell különleges kinevezés. Csak kezdd el. Csak mondd azt, amikor a dolgok rossz irányba indulnak: „Kérlek, Uram, tudom, hogy merre megy ez természetileg. Kérlek, Istenem, szakítsd ezt meg! Kérlek, Istenem, változtasd ezt meg! Kérlek a gyerekemért, kérlek az édesapámért, az édesanyámért. Kérlek, Uram, a testvéremért. Kérlek, Uram, a gyülekezetemért.”

Tudod, mi a természeti? Az, hogy meghidegül szívünk. Az, hogy langyosak leszünk, mint a környezetünk. „Tinglitangli, csak elkeresztényeskedünk kicsit. Elvagyunk, jól van!” Ennyi, és nincs semmi komoly benne. Legyen ez a szívünkben: „Uram, kérlek! Nem erre van szükségünk.” Aztán mi történik? Isten ad nekem szívet. Ezék 3:15 értem, hogy mi a másik problémája. Tudom, mert én is ember vagyok. Mert ugyanaz a hibalehetőség nálam is megvan. Úgyhogy van azonosulás, és tudok érte könyörögni.

Ez nagyszerű mód, nem? Így tehetem az Urat a szemem elé, Zsolt 16:8. Így tehetem az Urat a szemem elé, hogy imádkozom. Miért? Mert az imában megtanulok Őrá nézni, megtanulok Tőle várni, megtanulom keresni Őt, megtanulok bízni Benne. Akkor, ha van egy helyzet, van egy döntés, van egy probléma, nem leszek hitetlen abban a helyzetben, és nem azt mondom, amit az a vezető, az a fontos ember: „Hogyan lehetne ez? Ez nem történhet meg úgysem! Micsoda ostobaság!”

Nem! Mert az imában rejtély van. Az, hogy én imádkozom, de tanulok Isten akaratában imádkozni. Akkor hogy van ez az én akaratommal és Istenével?  A válasz az, hogy ez rejtély. Olvashatsz róla könyveket, lehetsz teológiailag felkészült belőle, de csak imában tanulhatod ezt a rejtélyt. Ez erről szól, hogy a szívem Istennel van, és a szívemben Istennel gondolkodom emberekről. Úgyhogy van reményem és törődésem felőlük. Ez csodálatos dolog!

Gondoltál már erre? Bárki, aki ezen a Földön él a mai nap, szerintem azért él, mert Istennek még van reménye az ember felől. Istennek még terve van vele. Mert Isten még nem mondta azt annak az embernek: „Jó, neked van igazad! Akkor élj a Nélkülem való örökkévalóságban. Ezt úgy hívják, hogy pokol.” Isten még nem mondta ezt. Azért él az az ember. Ezért lehet reményünk. Ez az ima megváltoztatja a szívem.

Mondhattam volna más dolgokat is, nem csak az imát. Mondhattam volna a rhémát. Mi a rhéma? A logosz az Istennek a beszéde, az Ő szava. Az a szó, a beszélt Ige. Azután, amikor Isten Szelleme alkalmazza a Bibliát énrám, az én szívemhez, akkor azt úgy hívjuk, hogy rhéma. Amikor a Szent Szellem szól hozzánk az Igéből. Ez is Ige, de ez személyes, ahol szól hozzám.

Ez Mát 4:4-ben van például, ahol Istennek a szólt Igéjéről van szó, a rhémáról, ami személyesen nekem szól. Amikor Isten személyessé teszi a számomra. Ezen keresztül szintén a szemem elé teszem Istent. Azzal, hogy az Igébe tekintek. Ez egy eszköz. Az Úrra akarok nézni.

Szeretem a Bibliámat, hálás vagyok érte. Nem olyan régen, huszonöt-huszonhat évvel ezelőtt még nem nagyon lehetett Bibliád Magyarországon, de ma lehet. Úgyhogy hálás vagyok érte. Hála Istennek! Ez egy eszköz. Mire? Arra, hogy Istent állítsam a szeme elé, hogy tanuljak Őrá nézni. Az ima is ilyen. A rhéma is ilyen.

Vagy mondhattam volna a Krisztus Testét, a gyülekezetet. Miért? Mert Ef 1:23 Krisztus teljessége van itt. Kol 1:19 Krisztus teljessége van közöttünk. A gyülekezet közössége az a Krisztusnak a teljessége. Itt élvezhetjük az Ő valóságát, amint szolgál felénk. Itt is tanulok az Úrra nézni. Én ezért nem akarom elhagyni a gyülekezetemet, mert nekem ez annyit jelent! Mit akarok mondani? Remélem, hogy érthető. Vannak barátságok a gyülekezetben – hála Istennek értük –, de van ennek egy nagyobb célja. Az, hogy az Urat tanuljam a szemem elé tenni.

Az imádat. Én nagyon szeretem a dicsőítést. Annyira élvezem, amikor együtt énekelünk! Nem azért, mert jó vagyok benne, hanem azért, mert imádjuk az Urat, és azért, mert tanulok az Úrra nézni. Tanulom Őt a szemem elé tenni a gyülekezetben. Az adakozás. Olyan jó, amint eltűnik a pénz a kezemből. Könnyebben látom az Urat.

Vagy egy konferencia. Például az EuroCon – Isten hogy felkavarja a szívünket! Vagy a debreceni konferencia. Isten felkavarja a szívünket és megáld minket és vezet minket. Ez a lényeg, hogy tanulom Istent a szemem elé tenni.

Van itt azonban egy-két nagyon fontos dolog. Az egyik az, hogy könnyű halogatni.  Könnyű halogatni, nem? „Majd olvasom a Bibliám, ha lesz rá időm.” Ez olyan, mint a gyerekeddel töltött idő. Vagy csinálsz rá időt, vagy nem lesz rá időd. Ugyanígy van a Bibliáddal. Vagy azt mondod: Rendben, van rá időm!; vagy azt mondom a gyülekezetre: Rendben, van rá időm!; vagy az imára: Rendben, van rá időm most. Igen, mosogatás közben ott a Bibliám, vagy imádkozom. (Uram, imádkozom, adj nekünk egy mosogatógépet! :-)) Ez mind mostanra szól.

Az Ige, az ima, a közösség – ez mind mostanra szól. Mert most kell tanulnom. Miért? Mert azt mondja: Az Urat állítottam a szemem elé szüntelen. Tudod, miért? Mert a hitetlenség annyira könnyen megy! A hitetlenség olyan könnyen megy nekem. Annyira egyszerű! Komolyan, nem kellett tanulnom soha. Nem kellett a bibliaiskolában „Hitetlenség” órát tanulni. Ez csak úgy megy! Úgyhogy tanulok erről: hogyan nézzek Rád, Uram?

Mindezek, amikről beszéltem, ezek eszközök, hogy tanuljak Őrá nézni. Ez mostanra van. Legyünk hűek ebben! Minden napon ragaszkodjunk hozzá.

Amikor a KETA végzősökkel tanulmányúton voltunk, akkor P. Barry megosztott egy üzenetet a hűségről. Ahogy hallgattam, erre gondoltam a családjukkal, ővele kapcsolatban, hogy hűek. Hűek. Nem tudom, hogy tökéletesek-e, valószínűleg nem, de hűek. Hűségesek. Járnak abban, amijük van. Arra gondoltam, hogy mekkora példa ez, hogy megteszem, amit kell, megteszem, ami rám van bízva, kitartok abban, amiről tudom, hogy helyes, és továbbmegyek vele.

Előretörök vele, és azt mondom: „Nem állítasz meg Sátán! Nem állítasz meg világ! Nem állítasz meg régi bűnös természet. Nem fogok megállni!” Miért? Nem azért, mert olyan erős vagyok, vagy olyan büszke, vagy annyira tudom, hogyan kell ezt csinálni, hanem azért, mert az Urat teszem a szemem elé, Őrá nézek szüntelen, és Ő ad nekem állandó életet, kitartást, irányt. Ez az életünk.

Hogyan ne legyek olyan, mint az a főember? Az Urat teszem a szemem elé. Ámen.

Mennyei Atyánk! Kérünk Téged, hogy az eljövendő napokban, hetekben, hónapokban taníts bennünket, hogy hogyan nézzünk Rád határozottan, hűségesen, igazán alázattal. Urunk, használd az életünkben az összes dolgot, ami történik. Urunk, kérünk, hogy ezen a nyáron gyülekezetként és személyesen növekedjünk az imában, növekedjünk az Igében, növekedjünk a közösségben, és növekedjünk a szolgálatban.

Ámen.

Kategória: Egyéb