Hogyan gondolkodj Istennel, és ne magaddal? & A legnagyobb gyengeségünk, amitől könnyen szabadulhatnánk

2015 november 15. vasárnap  16:00

P. Drew

Egy nagyon egyszerű gondolat: Hogyan gondolkodjak Istennel, és ne önmagamban? Van, hogy önmagadban gondolkodsz? Nagyon veszélyes. Értelmes emberek vagyunk, a logika emberei vagyunk, de bajba keveredünk. Gondolod, hogy okos vagy önmagadban? Gondolod, hogy tudsz bármit is önmagadban? Persze tudunk, de nem segít rajtunk. Mindenre rájöttél már, mindent megértettél már?

Az Írásokban Krisztus ad nekünk néhány példát erre. A gondolat az, hogy meg kell tanulnom, hogy ne magamban gondolkodjak és ne emberi logikával, hanem halljam Isten hangját.

Mát 16-ban Krisztus megkérdezte a tanítványokat: Kinek mondanak Engem az emberek? Nyilvánvalóan beszédtéma volt, hogy kicsoda Ő. Péter így válaszolt: Igen, beszélnek Rólad. Ezeket véleménynek hívjuk. Tudod, milyenek a vélemények! Azt felelték tanítványok: Vannak, akik azt mondják, hogy Illés vagy, vagy egy másik próféta. Aztán megkérdezi tőlük Jézus: És ti kinek tartotok Engem?

Itt egy kérdés: Mekkora az én Istenem? Ő a világegyetem Teremtője? Megtette ezt? Zsid 1:3 Ő az, Aki fenntart mindent a hatalma szavával? Ő az én Istenem? Kol 1. Ő általa létezik minden – igaz ez? Hiszem ezt? Vagy csak úgy vagyok ezzel: Hát, én csak élem az életem. Ha nagy Istenem van, Aki ezt a világegyetemet teremtette, és Ő az, akár hiszem, akár nem, akkor megvan a kiváltságom arra, hogy nagy dolgokban higgyek. Ha kicsi az istenem, akkor nem számítok túl sokra.

Mire számítok az én Istenemtől? Ő nagy? Vagy kicsi? Hogyan tudnám nagyobbá tenni Őt? „Mit mondanak az emberek, ki vagy Én?” Mit mondok én, hogy ki vagy Te? Mit mondasz te arról, hogy kicsoda Ő?

Biztos ismered a történetet, Péter azt mondja: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Krisztus azt mondja neki: „Te nagyon áldott vagy! Miért? Mert nem hús és vér jelentette ki ezt neked.” Csodálatos ez hívőként. Kiváltságunk, hogy Isten kijelenthet dolgokat nekünk, amit hús és vér soha nem jelenthet ki. Igazán a test és a vér gyakran az ellenségünk. Korlátoz a logikánk, és korlátozzuk Istent a logikánkkal.

Luk 18-ban van a farizeus és a vámszedő története. Van egy közös, amit mindketten tesznek. Mindketten felmentek a templomba imádkozni.

Luk 18:11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: …

A gondolat itt az, hogy önmagában. Mert hozhatunk döntéseket magunkban. Egészen logikus döntésekkel állt elő az életével kapcsolatban:

Luk 18:11-12 … Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, … Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szereztem.

Ez jobban hangzik, mint ahogy én teljesítek. 🙂 Istennek mi volt a mondanivalója erről? „Nincs ebben semmi, ami megigazítana.”

Luk 18:13 A vámszedő pedig távol állva még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verve ezt mondta: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!

Azt mondja Isten, hogy ez az ember megigazulva ment el. „Miért ő? A farizeus azt csinálta, amit csinálni kellett.” Mit tett? Csak önmagában gondolkodott.

Luk 12-ben látjuk azt az embert, aki nagyobb csűröket épített.

Luk 12:16b Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje,

Én is ilyen akarok lenni!

Luk 12:17 azért magában így okoskodott: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet.

Micsoda probléma! Valamennyien azt mondanánk: „Én is szeretném ezt a problémát. Uram, lehetne?”

Luk 12:18-19 És azt mondta: Ezt teszem: lerontom a csűreimet, és nagyobbakat építek, és azokba takarítom be minden gabonámat és javaimat, és ezt mondom a lelkemnek: „Én lelkem, sok javad van sok esztendőre eltéve. Helyezd magadat kényelembe, egyél, igyál, vigadozzál!”

Az Úrnak azonban van mondanivalója ezzel kapcsolatban. Bolondnak nevezi ezt az embert, Luk 12:20. „Bolond, csak önmagadban gondolkodsz.” Hívőkként nagy elhívásunk van, tudjuk ezt. Isten arra hív, hogy Vele gondolkodjunk. Nem rendbe tenni a dolgokat, logikusan elrendezni az életemben, hanem hogy annyira higgyek az én Istenemben, hogy mindezt félretegyem.

Ne mondjam azt: „Mi van ezzel? Mi van azzal? Mi lesz a gyerekeimmel? Mi lesz az életemmel? El kell, hogy bánjak dolgokkal. Mi van, ha elveszítem mindezt?” Ismerjük az elvet: Mát 6:33 „Keressetek Engem először!” Ez nagyszerű! Ezt tesszük, Őt keressük, és aztán mindezek, azok a dolgok, amiket egy ember önmagában gondol, arról Isten azt mondja: „Én ezt neked adom. Gyere Én utánam. Hajlandó vagy-e feladni magad? Hajlandó vagy-e feladni a logikádat, feladni a véleményedet?”

Emlékszel, mit mondott Pál? „Mindazt, amit tanultam, kárnak ítélem”, Fil 3. Miért? Mert ha ragaszkodom az ismeretemhez, akkor nem tudom megragadni Krisztust. Ám ha elengedem – Isten azt mondja –, megismerhetem Őt. Viszont nem ismerhetem meg Őt csak úgy önmagamban. Fel kell, hogy adjam magam. Hiszem, hogy sokan megtettük ezt.

Még az önmagunk feladásának is vannak fokozatai, mértékei. Észrevesszük időnként, hogy visszahúzódunk. Isten azt mondja: „Ne tedd! Csak gyere továbbra is Én utánam!” Pál így mondja ezt Ef 3-ban, hogy ez Krisztus kikutathatatlan gazdagsága. Vagy mit szólsz ehhez? „Legyen neked a hited szerint. Mi az, amiért hajlandó vagy hinni Bennem? Hadd menjek túl rajtad! Ne korlátozz Engem a saját képességeddel.” Hajlandó vagy-e elveszíteni az öntudatosságodat, és egyszerűen csak Isten-tudatosságban élni?

Tudom, tényleg, hogy ezt csináljátok, de tudod mit? Még inkább tehetjük! Még inkább tesszük. Mi is megragadjuk Őt, ahogy Ő megragadott minket. Közel húzódunk Hozzá, és Ő azt mondja: „Gyere! Van valamim a számodra. Többet akarok adni neked. Van hitbeli járás számodra, szeretném megmutatni az Én életemet tebenned.”

1Kor 2:9 Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem gondolt, azt készítette Isten az őt szeretőknek. Elveszítem az életemet, a természetes korlátaimat, és azt mondom: Nem tudom, mi van itt, de azt tudom, hogy Te többet tartogatsz számomra, mint amit én el tudnék képzelni. Ez Isten ígérete a hívőnek. Korlátozom Istent, vagy hagyom, hogy nagy legyen? Tudom, hogy ezt teszitek, de hagyjuk, hogy Ő nagy legyen! Halljuk az Ő hangját! És tegyünk dolgokat, ahogy Isten szól hozzánk, tegyünk hitbeli lépéseket.

Ez Krisztus Teste, amint építi magát. Mindenegyes tag hozzájárul, Ef 4:11-13. Mit csinál? Felépíti magát szeretetben. Nagy kiváltságunk Krisztus Teste. Összegyűlünk, és valamennyien hozzájárulunk, építjük. Hova mehetsz a világban, ahol tényleg szeretnek? Ide.

Hogyan teszem? Elfogadom Krisztus szeretetét, és továbbadom. Ez nem attól függ, hogy az illető elfogadja-e, hanem attól, aki adja. Krisztus úgy döntött, amikor még nem volt semmi erőnk, hogy meghal értünk, Róm 5. Ilyen szeretetet fogadunk el, és aztán feltétel nélküli szeretetet adunk tovább. Ez csak Krisztus Testében van meg. Ámen.

 

P. Kende

Valószínűleg, már mindannyian tudunk a párizsi terrortámadásról. A testvéreink ott a gyülekezetben azt mondták, hogy mindenki jól van, de sokan nincsenek jól. Sokan meghaltak, sokan kórházban vannak. Erről szeretnék beszélni. Mert van egy fontos lecke ebben mindnyájunk számára, és hiszem, hogy Isten tanítani akar bennünket erről.

A terrorizmus annyira rémisztő Európának! Mert nekik megvan az, ami Európában hiányzik. Teljesen elkötelezettek egy ügy mellett, és Európából ez hiányzik. Európának ez nincs meg. Európának ezért nincs védelme az ilyen emberek, ez a probléma ellen. Miért? Az egyszerű válasz az önzőség. Azért ezt elmagyaráznám.

Úgy értem, hogy az emberek ott hajlandóak odatenni az életüket, hajlandóak felrobbantani magukat másokkal együtt, hajlandóak odaadni az életüket ezért az ügyért. Az európaiak, általában a nyugatiak nem hajlandóak semmiért sem odaadni az életüket. Vannak szülők, akik nem képesek elszakadni a focimeccstől a TV-ben amiatt, hogy megkérdezzék a gyermeküket: Na, mi van a suliban? Férfiak és nők nem hajlandóak félretenni a szexuális vágyaikat azért, hogy egyben tartsák a családjukat. Úgy értem, ha az emberek hallják, hogy egy másik országban könnyebb, akkor egyből futnak arrafelé, nem számít, hogy itt született, hogy tartozik valahova.

Nem arról beszélek azonban, hogy valami hiányzik, hanem arról, hogy van valami. Ez az önzés. Ez valahogy így hangzik: „Ne piszkálj engem! Hagyj engem békén! Ha hajlandó vagy békén hagyni, akkor én is békén hagylak.” Ez az európai gondolkodás. Igazán ez a nyugati gondolkodás, és ez óriási hiba. Óriási probléma van ezzel.

Ha már ilyen „jó” dolgokról beszélünk, akkor beszéljünk még egy „jó” dologról. Ez a homoszexuális házasság. Tele van ezzel Európa, az USA. Az embereknek tetszik ez? Nem erről szól. Egyszerűen csak annyi a helyzet, hogy mindenki azt mondja: „Hagyj nekem békét! Hagyj engem békén! Ha a homoszexuálisok békén hagynak, amikor bólogatok a házasságukra, akkor bólogatok a házasságukra, csak hagyjanak engem békén. Akkor azt mondom, amit hallani akarnak. Aztán tessék engem békén hagyni!”

Ugyanez a helyzet a prostitúció legalizálásával, a drogok legalizálásával kapcsolatban is. Nem arról szól, hogy az emberek támogatják ezt, hanem egyszerűen annyiról van szó: „Nem akarok harcolni. Az én életemet hagyd békén, légy szíves! Amíg az én otthonomban rend van, és minden rendben, addig hagyj nekem békét. Addig én is békén hagylak téged, jó?!” Tudom, hogy ez nehéz téma, de fontos.

Miért nem harcol senki? Miért nem mondja valaki: „A drogok tönkreteszik az embereket! Nem kéne, hogy árusítsuk.” Hiszem, hogy amiatt, mert Ézs 14:12 Sátán az, aki meggyengíti a nemzeteket. Minden nemzetet, istentelen vezetőkön keresztül, istentelen professzorokon keresztül, istentelen filozófiákon keresztül és az emberi szív önzésén keresztül. Azért, hogy a nemzetek ne tudjanak megállni, amikor jön egy ilyen kihívás, amikor jön egy ilyen támadás. Semmi ellen.

Úgy értem, azt mondják: „A korrupció nem baj, ha engem nem érint.  Igaz, hogy tönkreteszi a nemzetet, de nem baj. Mert nem érdekelnek a többiek.” Amikor megszüntetik a vallásszabadságot, akkor: Az nem érdekel engem, mert nem érint személyesen. „Amíg a szomszédomat rabolják ki, addig rendben van.” Mi történik? Ez rövidlátás. Nem látja, hogy megenged valamit, ami később a saját kárára lesz, vagy a gyerekének, vagy a következő nemzedéknek, vagy a hazájának lesz kárára. Mert önző. Ezek fontos gondolatok.

Az önzés elsősorban rövidlátóvá tesz. Sok mindet veszítek hosszútávon, de most még nem, és ez az érdekes. Hadd mondjak egy példát! Vaskézzel uralom a családom. Irányítom a gyerekemet: „Így csináld! Vigyázzállásban állj! Ugrasz, amikor azt mondom.” Vagy a házastársad manipulálod – a férjed az érzelmeiddel / a feleségedet a haragoddal –, aztán: „Csináld azt, amit akarok! Engedelmeskedj nekem, és ne zavard a köreimet. Legyenek meg az elvárásaim, és hagyj engem békén.” Aztán mi történik? Hosszútávon elveszítem a gyermekemet, a házastársamat.

Ézs 39. Isten rászól a királyra: „Ostoba voltál. Beengedted az ellenséget. El fog veszni az ország az ostobaságod miatt. Jönni fog az ellenség a gyerekeid napjaiban, le fogják rombolni a várost, és elviszik a gyerekeidet rabságba.” Mit felel Ezékiás? „Ah, jó az Úr beszéde! Csak az én napjaimban legyen béke!” Szép munka, Ezékiás!

Ez olyasvalami, ami megvan az életünkben: beengedem az ellenséget, és azt hiszem, hogy később nem lesz ára. Beengedek egy hazugságot Isten ellen, a testvérem ellen, a gyülekezetem ellen, a pásztor ellen, a házastársam ellen, és aztán azt hiszem, hogy nem lesz ára később. Mert szeretem a pletykát, azt hiszem, hogy nem lesz ára. Az önzésem azonban rövidlátóvá tesz, később nagy ára lesz, és elveszítem a testvéremet, a házastársamat, a gyerekeimet, a gyülekezetemet. Nagy ára lesz. „Nem baj! Ma még rendben van.” Az önzésem rövidlátóvá tesz.

Egy másik, hogy az önzésem nemtörődömmé tesz. Ami azt jelenti: „Minek segítenék valakinek? Nem az én dolgom! Ha én nem kapok belőle semmit, akkor miért segítenék bárkinek is? Miért tennék bármit?” Ennek az eredménye, hogy hosszú távon megkérgesedik a lélek. Hosszú távon nem fog érdekelni, amikor valakinek problémája van. Az önzésem megkérgesíti a lelkem. „Nem törődöm emberekkel, szükségekkel, problémákkal. Nem segítek!”

Luk 13-ban Jézus meggyógyított a zsinagógában egy asszonyt, aki tizennyolc éve beteg volt. Jézus csodát tett, amit sokat tett egyébként. Meggyógyította az asszonyt, de olyan napon tette, hogy emiatt elfogadhatatlan volt. Szombaton gyógyított. Jött a zsinagóga vezetője, és azt mondta: „Van hat napja a hétnek, amikor lehet ezt csinálni. Akkor gyógyíts, ne szombaton!” Mi volt ezzel az emberrel? Meg volt kérgesedve a lelke.

Az asszony tizennyolc éve szenvedett, és Jézus megszabadította egy szóval egy pillanat alatt. Ahelyett, hogy azt mondaná: „Ó, Isten nagy! Köszönöm Istenem, hogy beavatkoztál, hogy csodát tettél!; azt mondja: Rendnek kell lenni!; és nem törődik az emberrel. „Eszednél vagy? Hogy mondhatsz ilyet?! Hogy gondolkodhatsz így ebben a helyzetben?!” Ez történik a lelkemmel, elmegyek a problémák mellett, és nem törődöm azzal.

Árvák felnőnek árvaházakban Magyarországon, aztán kijönnek, és belépnek a nagybetűs ÉLET helyett a hajléktalanságba, vagy börtönbe nagyon sokan. „Ó, kit érdekel? Az én családom rendben van.” Aztán így tovább. Láttam egy statisztikát, amely szerint minden harmadik terhességet Magyarországon abortálják. Minden harmadik gyermeket! „Kit érdekel?! Nem probléma.”

Miért nem probléma? Mind tudjuk, hogy ember. Mind tudjuk, hogy egyedi. Mind tudjuk, hogy nem egy klón. Mind tudjuk, hogy felnőhetne, végig élhetné az életét, dolgozhatna, szerethetne. Végig élhetné az életét, megöregedhetne, mindannyian tudjuk. „Nem számít!” Miért? Az emberi szív önzése miatt. Mert nem törődünk az önzés miatt, és aztán megkérgesedik a szívünk.

Aztán még egy – és ezt már emlegettem – az önzés gyengévé tesz minket. Ha önző vagyok, akkor csak azzal tudok harcba szállni, ami bele akar nyúlni az életembe, de nem tudok senki mást megvédeni. Akkor nem lehetek az az ember, aki olyan, mint egy esernyő az esőben, aki be tud takarni másokat, aki meg tud védeni másokat. Gyengévé tesz engem, kicsivé teszi az életem az önzésem. Mert csak én számítok, és nem tudom megvédeni a másikat.

Figyelj, ez számít! Mert megvédhetném a fiamat a drogoktól. Nem fogom azonban, mert azt mondja: „Apu, mindenki szív marihuánát! Sok országban már úgyis legális.” Megvédhetném a lányomat sok egészségügyi problémától, az összetört szívtől, a bűntudattól. Nem teszem azonban, mert könnyebb megvenni neki a fogamzásgátló tablettát, mint felvállalni azt a „rettenetes” kihívást, hogy tanítanám őt arra, hogy a tisztaságnak értéke van, hogy a szex a házasság biztonságába lett kitalálva.

Nem arról van itt szó, hogy bárki elhinné, hogy a drogok rendben vannak, vagy ne tudnák, hogy a „mindenkivel lefekszem”-mel járnak bizonyos problémák. Ezek a hazugságok nem olyan erősek, de amikor önző vagyok, akkor olyan gyenge vagyok, hogy még egy gyenge hazugságnak sem tudok nemet mondani. Túl gyenge vagyok arra, hogy harcoljak, hogy szembeszálljak a hazugsággal. Még annak az életében is, aki közel van hozzám. Még a barát életében is, még a gyerekek, a házastárs életében is túl gyenge az ember. Az önzés gyengévé tesz minket.

Igen, Európa meg van rémülve ma. Mert Európa rövidlátó, nemtörődöm, és nagyon-nagyon gyenge. Nem a pénztárcájában gyenge Európa. Európa, a nyugat egyáltalán nem gyenge a bankszámla tekintetében. A nyugat elég erős az oktatásban, abban, hogy rend van az országainkban, hogy gazdagság van.

Viszont a nyugatnak nincsenek vezetői, akik személyesen áldozatot vállalnának. Hány olyan politikust ismersz, akik azt mondják: Nem számít, ha elveszítem a választásokat, akkor is ez a helyes. Ez a mondat vicc, ilyen nincs. Ilyen a filmekben van, az életben ilyet nem találsz azok között, akik magasra jutottak. Miért? Azért, mert a nyugatnak nincsenek emberei, akik személyesen hajlandóak lennének tenni.

Hadd hozzam kicsit közelebb magunkhoz! Van egy elképesztő vers. Tegyük fel, hogy egyszer együtt ebédelsz a kollégáiddal a munkahelyeden, és aztán elmondod nekik ezt a verset:

Róm 14:8 mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.

Mit mondanának erre? „Huh, de ijesztő vagy! Fanatikus vagy.” Hányszor halljuk ezt, hogy fanatikusak vagyunk? Miért mondják ezt? Azért, mert a közgondolkodásban ez a korszellem: „Ha el vagy köteleződve bármi mellett, az gonosz, az helytelen. Bárki, aki elkötelezett, az fura, az fanatikus.” Miért gondolják ezt? Miért mondják ezt?

Hányszor halljuk a következőt? „Te jársz gyülekezetbe? Minden héten? Valami bajod van? Megöltél valakit? Egyébként miért csinálnál ilyet? Ekkora bűntudatod van? … Miért mennél kétszer egy héten? Te jó ég! Veszélyes vagy. … Minden nap jársz? Még bibliaiskolába is? Valami zsíros állást ígérnek ezért? … Nem? Téged be kéne zárni! Elmegyógyintézet kell, csak az ilyeneknek, mert ez annyira veszélyes! …  Szolgálsz? Tessék?! Vidékre is eljársz evangelizálni? … Csak tartsd távol magad tőlem! Soha többé ne beszélj hozzám! Te fanatikus vagy!” Nem! Nem vagyok fanatikus. Elkötelezett vagyok.

A világ azt mondja: Nincs különbség. Tényleg? Mi szolgálunk embereket – ők lelövik, felrobbantják az embereket. Mi szeretjük egymást – ők pedig abban versenyeznek, hogy ki tud többet pusztítani. Látod esetleg a különbséget a kettő között? Szerinted van különbség? Ha nem látod, akkor csak állj oda az egyik mellé, amikor robbant. Nyugodtan.

Persze, dühös vagyok. Nyilván. A vakság, az ostobaság miatt, rövidlátás miatt, a nemtörődömség miatt, a gyengeség miatt, és azért, mert nem kéne, hogy így legyen. Nem kéne, hogy így legyen! Nem muszáj. Sokan nem látják a különbséget az elkötelezettség és a fanatizmus között. Tudod, miért? Azért, mert az egyetlen vallás Európában, a nyugaton az: Hagyj engem békén!

„Hagyj engem békén, és akkor én is békén hagylak téged.” Ez az egyetlen vallás. Azt szajkózzák: Tolerancia, tolerancia… Csak mondj neki valamit, ami megérinti az életét, aztán majd meglátod, hogy mennyire toleráns! Nincs semmi tolerancia benne. Mi a különbség? A fanatikus ember az olyasvalaki, aki nem törődik másokkal.

Mi, akik elkötelezettek vagyunk Krisztus felé, mi törődünk másokkal. Ez a különbség. A mi Istenünk tanít minket erre. Ő ezt mutatja nekünk.

Ján 3:16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Ezt nem lehet eleget olvasni. A mi Istenünk ilyen Isten, Aki elkötelezett felénk. Ha a mi Istenünk egy diktátor lenne – ahogy sokan állítják, akik az ostobaságig képezték magukat –, akkor hogyan lehetne, hogy a mi Istenünk minket szolgálatra és alázatra vezet? A mi Istenünk alázatos, Ő szolgáló. Itt, Ján 3:16-ban: Ő annyira szeretett minket, hogy adott. A legdrágábbat adta, az Ő Fiát.

Fil 2:5-ben azt olvassuk, hogy Jézus Krisztus a szeretet miatt hajlandó volt mindent odaadni. Ő elkötelezett volt felénk, és szeretettel teli. Közeljött hozzánk és törődött velünk. Miért? Fanatikus volt? Nem. Elkötelezett volt felénk, habár bűnösök vagyunk. Róm 5:6 és 5:8 amikor bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt.

Erről beszélünk, hogy nekünk nem kell gyengének, rövidlátónak, nemtörődömnek, megkérgesedettnek lennünk. Mert ismerünk valamit, ami nagyobb. Isten erre hív minket. Persze, erre nem vagyok képes. Nyilván. Tudod, hogy miért tudok erről az egészről ennyire beszélni? Azért ismerem ezt ennyire, mert fekete öves vagyok az önzésben. Mestere vagyok ennek. Nekem is ugyanolyan szívem van, mint mindnyájunknak.

Ugyanakkor Ezék 36:26 Isten új szívet ad az embernek, az Ő Saját szívét, és akkor van másik mód, ahogy élhetünk. Ez a dühítő a dologban, hogy nem kéne gyengének lennünk. Nem kell annak lennünk. Nem kell rövidlátónak lennünk. Nem kell nemtörődömnek lennünk. Nem kell, hogy a karom olyan rövid legyen, hogy annyira védjem magam, hogy aztán nem jut védelmem másnak. Az életem lehet nagyobb ennél.

Sokan viszont így élnek, védik az elképzeléseiket. „Az otthonomnak rendben kell lenni. Ilyennek kell lenni az otthonnak.”; aztán mindenki koncentrációs táborban érzi magát az otthonában, mert rendnek kell lenni. Olyan, mint az a zsinagóga-vezető, és nem törődik mással. Nem látja, és gyenge. Észre sem veszi. Nem kéne, hogy így legyen.

A mi Istenünk arra tanít minket, hogy hogyan éljünk nagyobb életet. Sokkal nagyobb életet. A karitatív dolgokat Indiában ki kezdte? A keresztények kezdték. A Vöröskereszt. Miért kereszt az emblémájuk? Azért, mert keresztények kezdték. Volt egy csata, amely az osztrákok és az egyesített szárd-francia csapatok között zajlott, és ottmaradt a rengeteg halott, sebesült. Valaki azt mondta, hogy ezt nem lehet hagyni, segíteni kell. Önkénteseket szervezett, akik kimentek és segítséget nyújtottak. Aztán ebből lett a Vöröskereszt.  Miért? Mert a mi Istenünk egy új szívről beszél, ahol törődöm azzal, aki nem tud nekem visszafizetni.

Amikor Hagg 1:4-ben azt mondja: Isten háza romokban áll, ti pedig már azt sem tudjátok, hova cicomázzátok a saját házatokat!; akkor Isten kihívja őket. Miért? Isten nem tudna építeni Magának házat? Nem erről szól. Hanem szükségünk van arra, hogy ki legyünk hívva ezen a területen, az önzésünk területén.

Kell, hogy Isten hívjon minket, és vezessen minket. Azt mondja: „Gyere Velem egy másféle életbe. Gyere Velem egy adó-életbe. Gyere Velem olyan életbe, ahol meg tudsz védeni másokat is, ahol láthatod a szükségeket, és nem kell elfordítanod a fejed, ha valaki bajban van, nehogy véletlenül segítened kelljen. Hadd adjak neked nagyobb életet!” Ez az élet az, amit Isten ad nekünk. Ez csodálatos élet!

Krisztusról mondja ezt:

2Kor 5:15 és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.

Visszatérve a terrortámadásra, azok az emberek elkötelezettek és fanatikusok. A jó hír: ha mi elkötelezettek vagyunk, akkor mi is elképesztő dolgokra vagyunk képesek szeretetben törődésben, szolgálatban. Persze, a mi módszereink nem olyanok. Nyilván! Viszont akkora szükség van arra, hogy elkötelezettek legyünk Isten mellett, szeretetben, az életben, az Ige mellett, a gyülekezetünk mellett!

Egyébként ez történik. A testvérem megbánt engem, és kizárom az életemből. Mert rövidlátó vagyok, és mert gyenge vagyok, és mert nem törődöm. És nem látom, hogy elveszítek egy áldást az életemben hosszútávra előre. A gyülekezet? Kényelmetlenné válik az idejárás, úgyhogy a gyengeségemben otthagyom a gyülekezetemet.

Ki lenne az köztünk, akinek ha azt mondják: „Figyelj! Szeretnél-e gyenge, rövidlátó, nemtörődöm lenni?; akkor azt felelné: „Igen. Ez az életem vágya. Amikor kisgyerek voltam erről álmodoztam, hogy gyenge lehessek, nemtörődöm és önző.” Egyikünk sem mondaná ezt, valószínűleg. Ezért Isten azt mondja: „Vedd komolyan ezt az életet! Járj Velem!” Ha akarnak, ők féljenek, de nekünk nem ez az elhívásunk. Hanem Róm 12:21 ne győzzön le téged a gonosz, hanem a gonoszt jóval győzd le. Ámen.

Kategória: Egyéb