Hogy kicsoda Jézus? Az attól függ… (Húsvét)

2014 április 9. szerda  18:30

Közeleg a Húsvét. Ez csodálatos időszak. Annyira dicsőséges! Krisztusnak a munkájára nézni, arra, amit tett értünk a kereszten, a szeretetére, a valóságára, mindarra, amit bevállalt értünk, arra, hogy mennyire törődik velünk, arra, hogy képes volt elvállalni értünk azt, amit mi valószínűleg nem tennénk meg senkiért – van ebben egy egyszerű gondolat.

Amikor a keresztre nézünk az evangéliumokban – nem tudom, hogy olvasod-e ilyenkor, Húsvét környékén, de bátorítalak, hogy tegyed, mert azokat a részeket építő átgondolni –, akkor azt látjuk, hogy az a hely volt az, ahol Magára volt hagyva Jézus, ahol a tanítványok sem voltak Vele. Mind elmenekültek. Annyira kevesen voltak ott. Nagyon kevesen: a kivégzőosztag, az édesanyja, János, néhány tanítvány, néhány asszony.

Nagyon kevesen voltak ott. Nincs sokaság, nincsenek milliók, és ez az a pillanat, ez az az óra a világtörténelemben, amikor Isten megváltja az embert. Ki kíváncsi erre? Senki. Egészen konkrétan, senkit nem érdekel. Minden más érdekesebb. „A fügét olcsón adják a piacon!” „Akkor oda megyünk. Az érdekesebb.” „Hé! Képzeld, van valami előadás amott!” „Akkor menjünk inkább oda!” „A szomszédnál szülinapon buli van! Hova megyünk? A buliba!” Kit érdekel, amit Jézus csinál? Egyedül Istent, igazán. Mert Ő érti igazán, hogy mi történik, és az embereket nem érdekli az egész.

Ott van a kereszten. Róm5-ben azt olvassuk, hogy ez volt az, amikor – holott az ellenségei voltunk – Isten fizetett értünk, Isten a barátunk volt, Isten mellénk állt, Isten kitartott mellettünk. Isten hűséges volt hozzánk. Ez volt az a pillanat, amikor beváltotta az ígéretét, amit adott 1Móz 3-ban, amikor azt mondta, hogy az asszonynak a magva – egyes számban: az asszonynak az egy darab magva – a Messiás rá fog taposni Sátánnak a fejére, minden tervét összezúzza, és a keresztnél győzelmet szerez.

Ez a legnagyobb pillanat, a legnagyobb dicsőség, a legnagyobb győzelem! És kit érdekel? „Olcsó a füge… Elfoglalt vagyok. Tárgyalásom van. Nem érek rá… Túl fiatal vagyok, majd később foglalkozom vele… Túl öreg vagyok, már nincs sok időm, nem ezzel fogok foglalkozni, van más dolgom.” Kit érdekel? Senkit. Senkit! Igazán kik voltak ott? Szinte senki. Szinte senkit nem érdekelt.

Nem csak ott, hanem ugyanezt látjuk, ha visszább megyünk, a születéskor. Akkor, amikor Jézus született. A keresztnél lenni veszélyes volt. „Te is a tanítványa voltál! Felállítunk neked is egy keresztet.” Veszélyes volt odamenni. Viszont a születése másik kérdés volt. Istállóban született, szegényes volt az a hely, de nem volt ennyire rémisztő, ennyire veszélyes.

Mát 2-ben, amikor látjuk a történetet, akkor mégis azon tűnődünk, hogy hol vannak az emberek. Mát 2:5 az írástudók és a főpapok tudták, hogy hol fog születni, de „éppen hidegen fújt a szél, és a tűznél melegebb van, úgyhogy maradok a tűz mellett.” „Elmehetnék megnézni, hogy megszületik a Messiás, de most jött ki az új sportautóm, és el kell vinni egy próbakörre.” Kit érdekel?

Tényleg, kit érdekel? Nincs ott senki! Néhány bölcs Keletről, a szülei, néhány csacsi, néhány birka, egy-két ökör… Ennyi! Ennyien voltak ott. Kit érdekel? Azt kérdezném, hogy hol voltak az írástudók. Hol voltak a farizeusok? Hol voltak a vallásos emberek? Hol voltak a fontos emberek? Hála Istennek, hogy Heródes nem találta meg! Őt érdekelte volna, hogy hol van, de más okból. 🙁 Mégis ki volt ott? Senki. Nem érdekelt senkit.

A kereszt az rémisztő hely. Persze, Isten ott megfizet a világ bűneiért, 1Ján 2:2, az egész világ bűneiért. Ha nem vagy hívő Jézusban, a Biblia azt mondja: Jézus fizetett a te bűneidért is, 1Ján 2:2. Olvasd el, le van írva. A te bűneidért is fizetett, akár hiszel Benne, akár nem. Ő hív téged, hogy ismerd meg Őt.

A másik felfoghatatlan az, amikor megszületett. Isten, a végtelen Isten emberré lett! Hogy lehet a végtelen Isten véges emberré? Én nem tudom a választ, de elég, ha Isten tudja. A dicsőséges Isten közönséges emberré lett. Azt olvastuk róla, hogy nem volt kívánatos. Átlagos fickó volt. Nem lóg ki a tömegből, olyan, mint a többiek. Jézus, ha közöttünk ülne, nem szúrnád ki, nem vennéd észre Őt.

Azt mondja az Írás, hogy nem volt Benne szépség, nem volt Benne semmi, ami kívánatos, nem volt érdekes. Nem volt lobogó hullámos szőke haja, nem volt átütő kék szeme, görögös arcéle.  Nem! Zsidó ember volt, gondolom, kreol bőrrel, mindennel együtt. Valószínűleg. Hogyan?! Dicsőséges Isten. Ha kinyitod a Bibliádat Jel 4-5-ben akkor azt látod, hogy nem lehet nem imádni. Nem lehet nem csodálni Őt, nem lehet nem leborulni Őelőtte.

Aztán közönséges emberré lett. Elképesztő! Viszont kit érdekel? „Most házasodtam, nem mehetek… Földet vettem, nem mehetek… Ökröket vettem, nem mehetek. Kit érdekel?” Különben is, nem tudtak Róla sokan.

Viszont, amikor Jézus tanított, akkor sokan tudtak Róla, nem? Mát 15-ben azt olvassuk, hogy ötezren volt körülötte. Az sok, de mi az a Római Birodalom millióihoz képest? Vagy: a világunkban most hét milliárd ember van a Földön, mi az az ötezer ehhez képest? Semmi. És elég Jézusnak egy dolgot mondania, és marad tizenkettő. Csak a tanítványok. A többi elmegy mind.

Hol van mindenki? Amikor megnézem az evangéliumokat, ez az egyik, ami lenyűgöz: Hol van mindenki? Ugyanakkor, nem nyűgöz le annyira. Tudod, hogy miért? Azért, mert tudom én is, hogy milyen kinyitni néha a Bibliát. Néha túl nehéz kinyitni. „Túl fáradt vagyok!… Túl jó kedvem van!… Kijött az új film… Traccsolhatok valakivel…” Tudom, hogy mennyire nehéz időnként! Lehet, hogy nem mondanám ezt soha, hogy kit érdekel, de a gyakorlat – az életem, amit teszek, és amit nem – az azt mutatja, hogy nem érdekel annyira. Habár hívő vagyok.

Olyan kevesen voltak Jézus körül ahhoz képest, hogy hányan lehettek volna ott. Ettől függetlenül nem volt bukás ez, tudjuk nyilván. Ettől még nem volt kudarc az Ő élete, de nagyon kevesen voltak körülötte. Ez az ember szívéről beszél. Keressük-e Istent? Megyünk-e utána? Akarjuk-e Őt? Arra gondolok, hogy akik látták Jézust, mennyire jöttek közel Őhozzá? Mennyire keresték Őt meg?

Arra gondolok, amikor Jézus kérte az asszonyt a kútnál, hogy adjon Neki inni, akkor mi volt az első, amit mondott Jézusnak? Azt mondta: „Te zsidó vagy, én pedig samáriai. Ti nem álltok szóba velünk. Történt valami? Fura vagy?” Igazából az emberek nagy része kicsit így néz az egészre.

Lehet, valaki az interneten keresztül nézi az istentiszteletet, mert kapott valamit, amin rajta van a honlapunk elérhetősége. Nézi a közvetítést, és azt mondja: „Micsoda fura fazonok! Milyen fura népek! Miről beszélnek?” A válaszom az: Ha elég távol maradsz, akkor gondolhatod ezt egész életedben, és soha nem fogod meglátni, hogy miről szól ez az egész, hogy Isten tartogat neked többet. Nézheted azonban így a dolgot.

Nézheted így azokat, akik részt vesznek a színdarabban: Milyen fura népek! Nézheted azt, aki éppen hangosít, csavargatja a potmétereket, és azon gondolkodsz: „Micsoda fura alak! Vajon miért csinálja? Vajon mennyi pénzt kap érte?” Vagy megnézed a ciprusi missziós utunk videóját, és azt mondod: Micsoda fura népek! Lehet, hogy tényleg azok vagyunk. Lehet, hogy tényleg mások vagyunk, igen.

Jézus tényleg más volt. Ő tényleg másként viselkedett, de itt nem merült ki a dolog. Eszt 3-ban amikor Hámán megvádolja a zsidókat a király előtt, akkor ezt mondja:

Eszt 3:8a … Van egy nép, amely elszórtan és elkülönülve él a népek között, országod minden tartományában, és törvényei különböznek minden más nemzetétől.

Miről szól ez? A zsidókról. A zsidók mások voltak. Törvényei különböztek minden más népétől. Ők egy Istent imádtak, és nem állítottak Neki bálványt. Volt egy Könyvük, egy Írásuk, és Isten kijelentette Magát nekik. Mások voltak.

Ez igaz, a keresztények mások, remélhetőleg! Bár sok helyen azt olvassuk, hogy a keresztények között a válási arány hasonló, mint a nem keresztények között. Ránéznek az emberek a keresztényre, ránéznek az emberek az üzenetre, és azt mondják: furcsák vagytok. Lehet. Mások vagyunk, de ez nem a teljes történet.

Mát 19:16 jött Hozzá egy fiatalember, gazdag volt, a csúcson volt, és azt mondja Neki: jó Mester. Ezt a szót használja a görögben: didaszkalosz, azaz tanító. Hajlandó elismerni: Jézus, Te tanító vagy. Egy tanítót könnyű hallgatni. „Ha nem tetszik, amit mond, akkor nincs elkötelezettségem. Vannak más tanítók is, mehetek máshova.” Tanító Jézus? Igen, az, de ez nem a teljes kép. Ő több annál. Ő valaki, Aki megérdemli a lojalitásomat is, nem csak a fülemet néha.

Kicsit közelebb a valósághoz: Mát 21:46 a nép hitte, hogy Jézus próféta. Igazuk volt. Volt erre ígéret. 5Móz-ben Isten azt ígérte Mózesen keresztül: Isten fel fog emelni egy másik prófétát, hozzám hasonlót a népből; 5Móz 18:18. Jézus volt a válasz erre azt ígéretre. Ő a Próféta, az igazi Próféta. Aki valóban Istentől úgy beszél. Jézus valóban próféta volt. Ez olyasmi volt, amit a nép el tudott fogadni, mert ismerték ezt a kategóriát. Jézus azonban több volt annál, és azt már nem akarták elfogadni.

Mennyire hajlandóak közel jönni az emberek Jézushoz? Volt, aki hajlandó volt azt mondani, hogy Tanító, volt, aki hajlandó volt azt mondani, hogy Próféta. Jóval hátrébb volt, aki azt mondta, hogy fura alak, voltak, akik azt mondták: bajkeverő. Bajkeverő – a farizeusok beszélnek erről. Ján 11:48 „Ez egy bajkeverő! Nem értitek? Ha ez így megy tovább, balhé lesz. Jönnek a rómaiak, és elveszik az országot. Ez a Jézus egy bajkeverő!”

Egy értelemben ez is igaz. ApCsel 17-ben azt olvassuk, hogy amikor megérkeztek az apostolok – amikor megérkezett a missziós csapat –, akkor azt mondták: „Na! Ide is megjöttek ezek, akik felforgatják az egész világot.” „Ide is megérkeztek ezek.” – mert az üzenetünk ilyen. Ez a békesség üzenete, de nem rögtön akkor, amikor bejön az életembe.

Mert Jézus azt ígérte Mát 10:34-ben: Én kardot hoztam. Ez arról beszél, hogy amikor megérted az üzenetet, amikor megragadod az üzenetet, amikor az üzenet megragadja a szívedet, akkor ott lesz némi zűrzavar, lesz némi kavarodás. El kell bánni néhány dologgal, kezelni kell dolgokat. Néztem a dicsőítő csapatot, néztem a zenészeinket, és eszembe jutott, amikor egyikük még rock gitáros volt a csimbókokban logó hosszú hajával. Aztán mi történt? Kapott egy új szívet, és az a szív másik ritmusra ver. Biztos, hogy volt „némi” átállás. 🙂

Amikor Jézus bejön, akkor nem egyből hozza a békességet, hanem van némi birkózás a szívemben. Lehet, hogy évek, lehet, hogy hónapok, lehet, hogy van olyan is, ami egész életemben eltart. Ugyanakkor, mindezek felett – Fil 4. – van békesség, amit Ő ad. Igen, egy értelemben Jézus bajkeverő. Értem, hogyha ilyennek látod, de ne maradj olyan távol. Hanem gyere közelebb, keresd meg.

Mát 15-ben voltak, akik odáig hajlandóak voltak elmenni, hogy Jézus olyan, mint gyorsétterem. „Csak jövök, és Ő ad kenyeret és halat, de jó! Még dolgozni sem kell érte. Tetszik ez.” Van, aki ezt látja Benne. Igen, a mi Istenünk gondoskodó Isten, de ne akadj le itt.

Úgy hiszem… attól félek… biztos vagyok benne, hogy van, aki azért jön a gyülekezetbe, mert nem akar egyedül lenni. Ha ezért jössz, gyere! Tulajdonképpen mindegy, hogy milyen okból jössz, csak gyere nyugodtan. Viszont bátorítalak, hogy ne akadj le itt. Ne akadj le ott: Jaj, de jó, itt nem vagyok egyedül!; hanem találd meg Jézust!

Van, aki a bűntudat miatt jön. Ez olyan, mint a gyorséttermi mentalitás. „Hát, nekem csak szükségem van valamire. Add meg nekem!” Van, aki a kényelem miatt jön. Van, aki koldulni jár ide, és van, aki lopni jár ide. Tudjuk, láttuk már ezt is. Tudod, mit? Nem számít, hogy miért jössz, csak gyere, de találd meg a többet. Mert Jézus többet tartogat neked. Gyere közelebb! Keresd meg Őt! Mennyire mész közel Hozzá?

Ha elég távol maradsz Tőle, akkor mindig könnyen fogod tudni azt mondani: Micsoda fura dolog ez az egész! Ha olyan távol maradsz, ha nem hozol a szívedben egy döntést, ha nem kötelezed el magad, ha nem keresel, ha nem dörömbölsz az ajtón: „Tessék engem beengedni! Istenem, adj nekem egy választ! Istenem, szólj hozzám!” Ha nem nyitom ki a Bibliám, akkor hogyan találnám meg azt a közelebbi helyet? Hogyan találnám meg Jézust úgy, ahogy Ő van? Hogyan ismerném meg Őt?

Eljövünk, és mind azt vesszük el, amit akarunk. Ez ilyen szabad dolog. Mindig azt mondjuk: az ajtó széles, tágas, magas; könnyű bejönni, szeretettel látunk; és könnyű elmenni is. Nem nehéz itt hagyni. Nem fogjuk betörni az ablakokat a lakásodon, nem fogjuk kiszúrni az autód gumiját, nem fogunk bűntudattal piszkálni. Szeretünk, és hiányozni fogsz. Az üzenetünk az, hogy gyere közelebb.

Ne menj távolabb! Ne lassulj be! Ne állj le! Szerdánként, istentiszteletek után kosármeccs van az épületben, de ha eljössz kosárlabdázni, akkor gyere tovább is. Ez az üzenetünk, hogy mindig lehet továbbmenni Jézussal. Mindig lehet közelebb húzódni Hozzá. Könnyebb azonban itt lenni úgy: „Itt vagyok, és élvezem a zenét, tetszik a társaság. Itt meleg van télen. Jobb itt benn, mint odakinn, de az üzenet annyira nem érdekel.”

Vagy: Nem érdekel a szolgálat! Beszélgettem valakivel, és azt mondta: Amikor először beültem, azt mondtam, hogy én ugyan nem fogok szolgálni. Volt benne ellenállás. Rendben, te döntesz! Mégis bátorítalak, mert ugyanez az ember azt is mondta: „Amióta van szolgálatom, azóta más a gyülekezet. Azóta más a közösség. Azóta másnak látom az embereket.”

Olyan könnyű itt lenni, de nem vállalni be az imát. Könnyű lenne nem elkötelezni a szívemet. Aztán azon tűnődnék: „Miért vagyok elégedetlen? Miért érzem, hogy Isten annyira messze van?” Lehet, hogy azért, mert nem tettem meg a következő lépést. Nem kárhoztatni akarlak, hanem bátorítani: Tedd meg a következő lépést! Nem tudom, mi az, nem vagyok ott az életed minden részletében.

Van viszont egy bátorítás, Ézs 59:1 nem az Úr keze lett rövid. Nem arról van szó, hogy régen meg tudta menteni őket Egyiptomban, de sorvadás következtében megrövidült a keze, és már csak a mennyben tud csinálni bármit. Azt mondja: „Nem! Ti a szívetekben vagytok bajban.” Erről beszélek.

Lehet – mert baja volt az apjával, baja volt az iskolaigazgatóval, baja volt valamelyik tanárával – azt mondja valaki: „Istennel sem leszek jóban. Nem bízom meg Benne. Nem megyek el oda. Nem húzódom közelebb, mert tudom, hogy bántani fog. Tudom, hogy rosszat akar nekem, úgyhogy nem megyek el oda.” Aztán azon tűnődik: Miért ilyen üres ez a kereszténység? Figyelj! Itt a bátorítás: nem Isten karja rövidült meg. Az Ő karja elég hosszú, hogy elérjen hozzám, de a szívemben bajban lehetek, ha nem bírom elfogadni, hogy tennem kéne egy hitbeli lépést, és azt mondani: Uram, ezt akarom.

Mennyire jövünk közel? Mit mondunk? Milyen a gyülekezet? Milyen az istentisztelet? Milyenek a testvérek? Milyenek a szolgálatok? Lehet ezekről mondani dolgokat, például: buli. Igen, ez jó szó, és általában tényleg buli. Jól érezzük magunkat, nevetünk, élvezzük a szolgálatot, az istentiszteleteket, az Igét; de van-e több? Remélem, hogy igen. „Cuki, érdekes, különös…” Nem tudom, hogy milyen szavakat lehet még használni.

Ismered a „kedvenc” kifejezésemet? Többen csinálják velem direkt, amióta beszéltem erről. Az üzenet után azt mondja nekem: „Pásztor! Olyan szép beszéd volt!” 🙁 Ez nem a kedvenc a kifejezésem, ez nem érdekel engem annyira. Mit szólsz azonban ehhez: Mennyire jössz közel? Tudod-e mondani: „Ez az én gyülekezetem. Ez az üzenet nekem szólt. Ez a szolgálat lehet, hogy az életemet menti meg. Isten tanítani akar nekem valamit.”

2Tim 2:10-ben Pál úgy beszélt: „Én mindent a kiválasztottakért teszek. Én mindent a hívőkért teszek. Ezért csinálom.” Mit csinált Pál? Közeljött Jézushoz. Úgy gondolkodott a hívőkről, mint Jézus. Ha megnézed Fil 1-ben, azt látod, hogy volt sok ellensége a hiten belül is. Sok! Sokan a hiten belül is, hívők ellenségei voltak, akik irigyek voltak rá. Mit csinált Pál? Hálát adott értük Istennek. Közelebb jött Istenhez.

Könnyű azt mondani: Ez jó tanítás volt. Mit szólsz azonban ehhez: Ez volt Isten üzenete a számomra. Tudod, hogy milyen könnyű azt mondani valakiről: „Jó szolgája Istennek. Szolgálja csak Istent!” Milyen nehéz viszont azt mondani neki: Pásztor! Mert abban, hogy pásztornak szólítod, abban van valami lojalitás, van valami tisztelet, úgyhogy az kihívás.

Mennyire jövünk közel? Tudjuk-e azt mondani: „Ez az én gyülekezetem. Én ide tartozom. Köszönöm, Uram, hogy van egy helyi gyülekezetem.” Nem sokszor beszélünk erről, de ez is közelebb jövetel.

Aztán eljöhet a nap valakinek hitében, amikor nagyon közel volt Hozzá, és aztán csalódik. Azt olvassuk Luk 24-ben, hogy a tanítványok, amikor Jézus meghalt, akkor valahol nagyon távol voltak, és Luk 24:21 azt mondták: „Mi azt reméltük, hogy Ő lesz a Messiás. Mi azt reméltük.” „Olyan közel voltam, és akkorát csalódtam! Nem az lett, amit vártam. Nem úgy lett, ahogy vártam. Most akkor mit csinálok? Annyira messze vagyok!”

Ezt mondta Tamás Ján 20-ban: Hiszem, ha látom! Miért mondta ezt? Azért, mert távol volt.  A többiek azt mondták: „Feltámadt az Úr! Tényleg Ő a Messiás!” Tamás azt felelte, és nagyon távol volt:

Ján 20:25b Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem teszem ujjamat a szegek helyére, és kezemmel nem érintem meg az oldalát, semmiképpen el nem hiszem.

„Még a szemeimnek se fogok hinni! Meg akarom érinteni.” Aztán mi történt? Odajött Jézus, megszólította őt, és Tamás azt feleli:

Ján 20:28b Én Uram és én Istenem!

Ez az, amiről beszélünk! Miért mondta ezt Tamás?

Mit csinál a főpap? A főpap – ez volt Krisztus munkája a kereszten és utána – fogja az áldozatot, és beviszi az oltárhoz. Még valamit visz, de az ott van a ruháján, a vállain és a szíve fölött, és a homlokán, 2Móz 28. Oda volt vésve Izrael tizenkét törzsének a neve. Ha nézed a főpapot, mit visz be a Szentek Szentjébe?  A vért. Az áldozatot. A bűnért való fizetséget. És van valami, amit bevisz, de nem fizikai erőfeszítéssel, hanem magán hordozza. Ez Jézusról beszél. Ő mindig hordoz bennünket a szeretete miatt, a törődése miatt, amiatt, Aki Ő. Amiatt, hogy Ő az Isten, Aki testet öltött, Aki tanított, Aki meghalt értünk, Aki feltámadott, Aki győzelmet szerzett értünk, Aki kiigazított minket.

Ő bement a Szentek Szentjébe. Ján 20:17-ben olvassuk ezt: „Ne érj Hozzám, mert még nem mentem be. Be kell mennem a Szentek Szentjébe. Be kell mutatnom a vért. Viszlek téged Magammal, és te tiszta vagy, te oda tartozol, te szabad vagy, és ez a te helyed is.” Miért mondom ezt? Mert Tamásnak szüksége volt valamire. Látnia kellett, hogy Jézus viszi őt.

Gondolj ebbe bele: Jézus hordoz téged és engem. Ott vagyunk a kezében. Ott a szegek helye, és a szeretete, és amit bevállalt értünk. Mindenkor hordoz minket. Ez a mi Istenünk. Megérdemli, hogy közel jöjjünk Őhozzá? Megérdemli, hogy megtaláljuk Őt? Megérdemli, hogy keressük Őt? Megérdemli, hogy dörömböljünk az ajtón, ha zárva találjuk? Megéri, hogy felkeljünk az ágyból, a kényelemből? Megéri, hogy kinyomjam a sorozatot, és inkább menjek szolgálni, vagy imádkozni, vagy Vele járni bármelyik módon, ahogy tesszük? Ezerszer is igen!

2Krón 24-ben volt egy király, akinek volt egy jó barátja, egy pap. Ez a pap, aki sokkal öregebb volt a királynál, nagyon közel volt Istenhez. „Ölelgették” egymást Istennel. A király – habár ott volt a pappal, habár együtt voltak – a szívében távol volt. Mi történt az ő szívében? A válasz nagyon egyszerű: Semmi! Amikor a pap meghalt, akkor a király rossz irányba ment.

Miért? Mert távolmaradt a szívében. Soha nem jött közel. Soha nem követte a papnak a példáját. Soha nem tanulta meg a lényeget. Soha nem mondta: „Kérlek, vezess engem! Mutasd meg nekem, hogyan kövessem Istent!” Habár a pap szolgált felé, nagyon sokat tett érte, de a király nem találta meg Istent úgy, ahogy a pap.

Néha hallom ezt, van, aki azt mondja: „Hát, elmegyek a gyülekezetbe. Rosszat nem fogok hallani. Valami talán ragad rám.” Ezzel a hozzáállással nem hinném, hogy megtörténne. Bátorítalak, keress többet! Akarj többet! Nem érdekel, hány éve vagy itt. Ha ötven éve vagy itt – ami nagy dolog lenne, tekintve, hogy huszonnégy éves a gyülekezet 🙂 –, de ha hosszú ideje vagy itt, akkor is legyen ez a szívedben: „Uram, adj nekem többet! Uram, tanulni akarok valamit! Uram, kereslek Téged! Uram, szükségem van Rád. Nem akarok távol maradni! Mert úgy nem hiszem, hogy ragad rám valami. Nekem közel kell jönnöm, hogy tényleg növekedjek a szívemben!” Ámen.

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked! Többet tartogatsz nekünk, mint hinnénk. Többet tartogatsz nekünk, mint amit képzeltünk. Többet tartogatsz nekünk, mint amit álmodni mertünk volna. Tanító vagy és Próféta vagy és Jó Pásztor vagy és Hűséges Isten és Csodás Megváltó, és időnként bajkeverő.  Mindezeken túl az elképesztő, lenyűgöző Isten, Akit fel sem tudunk fogni. Dicsőség Neked, Istenünk! Áldunk Téged.

Ha még nem hívtad Jézust az életedbe, akkor ne habozz! Ne halogasd! Hozz egy döntést most! Mondd azt a szívedben: „Jézus, szükségem van Rád. Jézus meg akarlak ismerni. Kérlek, ments meg engem. Jöjj az életembe! Legyél az én Megváltóm! Bízom Benned, hiszek Benned. Én Uram és én Istenem, Veled akarok járni. Adj nekem új életet!”

Ha életedben először imádkoztál így, ha ez az első lépésed Isten felé, akkor küldj egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled!

Kategória: Egyéb