Hívj segítségül Engem a nyomorúság idején! & Ne vesd meg a kicsiny kezdetek napját!

2015 január 4. vasárnap  10:30

 

P. Kiss Laci

A konferenciának vége van, de a Jézus Krisztusban való közösségnek nincs vége. Mit akarsz? Konferenciát vagy Jézus Krisztusban való közösséget? A konferenciáknak általában vége van. Eddig minden nyári konferenciának vége lett… 🙂

Mi volt a konferencia témája? A hűség áldásai az utolsó időkben. Nagy áldás volt itt látni előbb a gyermekeket. Lehet azt mondani, hogy a hűség áldása a gyerekeink? Vagy lehet azt mondani, hogy a hűség áldása az, hogy együtt öregszünk meg Krisztus Testében? Vannak emberek, akiknek ez problémát okoz, de a hűség áldása az, hogy itt lehetünk Krisztus Testében. Nem csak egy-két hétig vagy hónapig, hanem évtizedekig, sőt az egész életünkre.

Szeretem a dinoszauruszokat, és van itt egy-kettő. Van itt egy-két „őskövület”, és magamat is hozzájuk sorolom. 🙂 Sok mindent láthattam a gyülekezetben, a Krisztus Testében, kis gyermekeket, akik ma már felnőttek és családos emberek. Már vannak gyermekeik is. Ez csak a hűségeseknek van. Akik valami oknál fogva el lesznek vezérelve innen, azok valahogy kimaradnak ebből az áldásból, nem láthatják.

Amikor P. Bartha Attila beszélt a konferencián, éppen véletlenül fenn ültem a színpadon, és végignéztem a gyülekezeten. P. Atti megemlítette Ján 15-öt, hogy maradjunk Krisztusban, és akkor sok gyümölcsöt termünk, és a hűség áldása a gyümölcstermés Isten dicsőségére. Ahogy hallgattam őt, eszembe jutott, hogy kisgyermekként is ismertem. Akkor rátekintettem a gyülekezetre, és arra gondoltam: Isten áldása. Ez a hűségnek az áldása.

Annyi helyen eltölthetnénk ezt a néhány évtizedet itt a Földön! Istennek micsoda kegyelme az, hogy behívott bennünket ebből a világból! Ami igazából sokszor arra készül, hogy elpusztítson bennünket. Viszont Isten annyira szeret minket! Behív bennünket az Ő családjába, a Vele való közösségbe. Nem azért, hogy elpusztítson, hanem azért, hogy megmentsen, hogy felépítsen bennünket, hogy meg tudjunk gyökerezni az Ő szeretetében, hogy megismerjük Őt az Ő kegyelmében, az Ő irgalmában.

Olyan elképesztő rombolás van a világban, és olyan csodálatos építés van a Krisztus Testében! Azt gondolom, hogy csak kevesen vannak azok, akik ezt megtapasztalják. Ha hűséges vagy Krisztus Testéhez, akkor a legnagyobb lehetőséged megvan arra, hogy megtapasztald azokat az áldásokat, ami ebből a hűségből fakad.

A hűség áldása az, hogy láthatlak téged, ahogy növekszel Jézus Krisztusban, ahogy növekszel az Igének az ismeretében. Bámulatos áldás az, ahogy láthatom az életeteket, a családotokat. Ezt nem lehet világi értékkel mérni. Ámulatba ejtő biztonságban vagyunk itt, még akkor is, ha ma ezt nem látod. Olyan helyen vagy, ahol valóban megnyugodhatsz, ahol biztonságban vagy ebben a rettentően bizonytalan világban.

Hallottunk arról, hogy a végső, az utolsó időkben élünk. Emiatt viszont ne aggódj, mert Isten az utolsó időkben szólt a Fián keresztül. A jelenlegi tudásunk szerint az Ő Fia kb. kétezer évvel ezelőtt halt meg. Tehát az utolsó idők már legalább kétezer éve tartanak. Nem vagyunk még annyira a végén! Azért hamarosan beköszönt az ezeréves királyság, és az is az utolsó idők. Úgyhogy ne aggódj!

P. Bartha Atti említette Dán 12-t. Dániel az egyik kedvenc prófétám az Ószövetségben. P. Atti annyira beindította az elmémet azzal a verssel, amit felolvasott Dán 12-ből, hogy rögtön elolvastam néhány fejezetet Dániel könyvéből. Ezt a verset említette:

Dán 12:4 Te pedig, Dániel, zárd be ezeket a beszédeket, és pecsételd le ezt a könyvet a végső időkig! Sokan sokfelé járnak majd, hogy növekedjen a tudás.

Tehát a beszédeket, amiket Dániel kapott ebben az időben, le kellett zárni egy pecséttel, mert ez nem arra az időre vonatkozott, hanem a végső időre. Dán 12:9-ben ugyanezt láthatjuk. Dán 12:6-9-ben egy bizonyos titokzatos, gyolcsba öltözött férfi jelenik meg.

Dán 12:9 Ő azt mondta: Menj el, Dániel, mert le vannak zárva és le vannak pecsételve ezek a beszédek a végső időkig.

Mert Dániel a 8. vers végén azt mondja: „Nem értem ezt az egészet! Uram, mi lesz ezeknek a vége?” Mire a titokzatos, gyolcsba öltözött férfi azt mondja: Menj el Dániel!; ez talán azt jelenti: „Ez nem a te idődre vonatkozik. Elég nehéz időkben élsz Dániel, de ez most nem a te idődre vonatkozik. Ez most le lesz pecsételve, de sokan tudakozzák majd.” Dán 12:4

Néhány héttel ezelőtt beszéltem egy emberrel, aki keresztény könyvesboltban dolgozik. Mit gondolsz, miről beszéltünk? A Bibliáról! 🙂 Arról, hogy milyen rossz minőségben gyártják most a Bibliákat. Nem használatra készítik azokat, mert amikor használod, szétesik.

Azt mondta nekem ez a testvér: Hála Istennek, még ma is Bibliából adunk el a legtöbbet. Pedig mennyi keresztény könyv van! Dunát lehetne rekeszteni azokkal, különösen télen. 🙂 És hány Biblia van? Egy. Mégis Bibliából adnak el a legtöbbet, ezt mondta. Tehát igaz, ami ide le van írva, sokan tudakozzák. Mert ebben van az örök élet, és a végső időkben vagyunk most.

Észrevettem még valamit Dán 12-ben:

Dán 12:1 Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, aki néped fiai mellett áll, mert nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt mindmáig, amióta népek vannak. …

Amikor hallunk a nyomorúságról és a nehézségekről, akkor esetleg belopózhat némi félelem a szívünkbe. Mi már sokat tudunk a történelemből. Igazából pontosan nem tudjuk, hogy ez melyik időre vonatkozik, de Izraelről szól, és arról az angyalfejedelemről, akit Mihálynak hívnak. Azt mondja itt, hogy ez a nép nagy nyomorúságba kerül, és ilyen nagy nyomorúság még nem volt korábban.

Mondhatjuk, hogy ez talán lehet a második világháború nyomorúsága, ami eléggé nagy volt. Nem lehetünk rá büszkék. Nem Isten tette, mi tettük. Úgy értem, hogy mi, emberek. Nehéz elképzelni azt, hogy ennél lehet nyomorúságosabb idő is. Lehet azonban, hogy lesz. Még mielőtt belesüllyednél a nyomorúságba, ne hagyd ki a következő részt, mert ez itt a lényeg:

Dán 12:1 … És abban az időben megszabadul néped, …

Igazából a nyomorúság ennek a világnak lesz része. Amióta bejött a bűn a világba, az emberiség nyomorúságban van. Már az első családban ott volt: a nagyobb testvér megölte a kisebbet. Ez nem csökkent, hanem csak növekedett megdöbbentő módon. Úgyhogy, nyomorúság mindig volt. Az özönvíz előtt, az özönvíz után, és azután… Az emberiség történelme a nagy nyomorúság. Viszont minden nyomorúságban ott van Isten szabadítása.

Lesz majd nagy nyomorúság, de – ezt soha ne felejtsd el! – a legnagyobb nyomorúság idején láthatod és tapasztalhatod meg Isten szabadítását. Úgyhogy, ne aggódj a nyomorúság és a bajok miatt! Ez nagyon emlékeztet engem a következő versre. Az egyik testvér bátorított minket Karácsony előtt ezzel a verssel. Arról beszélt, hogy mennyire nyomorultul érzi magát, és mennyire képtelen férjnek, családapának lenni, és dolgozni bárhol is.

Zsolt 50:15 Hívj segítségül engem a nyomorúság idején: én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem.

Egyszerű a recept, de ez több, mint recept. Ez az élet. Ezt adta nekünk Isten ebben a világban. Persze, ne felejtsük el Krisztust. Ő azt mondta: E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, higgyetek, Én legyőztem ezt a világot. Emlékeztetlek, hogy mi nem tartozunk ehhez a világhoz. Mint ahogy Jézus mondta: „Én sem tartoztam ehhez a világhoz soha, és újjá teszem ezt a világot. Most, a nyomorúság idején, ha segítségül hívsz Engem, megszabadítalak téged és te dicsőítesz Engem.”

Úgyhogy ne állj meg a nyomorúságnál. Nem a nyomorúságra lettél elhívva, hanem Isten szabadítására lettél elhívva, és arra, hogy dicsőítsd az Istent. Ámen.

 

P. Musztafa

Fil 2:5-8 Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt, aki amikor Isten formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, és hasonló lett az emberekhez. És amikor emberi formában volt, megalázta magát, engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthaláláig.

Az engedelmes szó itt, a görögben a hüpékohosz azt jelenti, hogy figyelmesen hallgatni. Úgyhogy engedelmes volt, és nagyon figyelt arra, amit az Atya mondott a halálig, a rút halálig a kereszten.

Fil 2:9 Ezért Isten is felmagasztalta őt, és olyan nevet ajándékozott neki, amely minden név fölött való,

Amit P. Borci megosztott a konferencián, az csak még tisztább képet adott nekem a hűségről. Nagyon tetszett, ahogy meghatározta a hűséget. Azt mondta, hogy a hűség az stabilitás. A hűség az, amikor valaki stabil. Amikor valaki nap nap után teszi azt, amit tud, amire eljutott, és folytatja abban, amit tud. Aztán, amit már sokszor hallottunk:

1Kor 4:2 A sáfároktól pedig egyébként azt várják el, hogy mindegyik hűségesnek bizonyuljon.

Azon gondolkodtam, hogy mi a hűségnek az ellentéte. Az, hogy feladjuk. Így gondolod te is? Az emberek feladják a hitükben, a házasságukban, a gyülekezetükben, az elhívásukban…

Néhány általános okra gondoltam a feladással kapcsolatban. Az első a bukás. A saját bukásom, vagy valaki másnak a bukása lehet oka annak, hogy megállok. Megállok abban, hogy Istennel járjak, vagy abbahagyom azt, hogy Őrá támaszkodom, vagy azt, hogy bízom Benne, vagy azt, hogy hallgatok Rá.

A második az a hitetlenség. Nagyon könnyű elveszíteni a hitünket ebben a hitetlen világban. Csak bizonyos fajta környezetben bizonyos fajta körülményekkel vagy, és folyamatosan hallasz egyfajta üzenetet ebben a világban, és kezdesz gúnyos lenni az Igével kapcsolatban, az imával kapcsolatban, a hűséggel, az egységgel kapcsolatban. Csak azért, mert folyamatosan egy másik üzenetet hallasz.

Egy másik ok lehet szellemi háborúság. Sokan úgy döntenek, hogy ebben folytatják. Még egy másik ok a kiégés, amikor ez emberek kifogynak a forrásaikból, amikor nincs már több erejük, amikor elérnek önmaguk végére. Minden, amit csinálnak, csupán rutin lesz. Ez lehűt.

Aztán van még a személyiségek ütközései. Ezt nagyon is ismerjük. Azt gondolom, hogy a misszionáriusoknak ez az első ok, amiért feladhatják. Nagyon nehéz ez a misszionáriusoknak, és persze másoknak is. Főleg akkor nehéz, ha missziós mezőn vagy egy olyan országban, ami nem a sajátod, főleg, ha csapatban vagy, és ismersz mindenkit, és mindenki ismer téged, akkor annyira könnyű, hogy ez befolyásoljon téged, a gondolkodásodat és a döntéseidet.

Aztán vannak a körülmények. Tanuljuk meg azt, hogy hogyan ne függjünk a körülményeinktől, hogy ne azokat kövessük. Azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy ne a körülményeikkel legyünk elfoglalva, hanem Istennel. Isten adott nekünk elhívást, és megváltoznak a körülményeink, de az Ő elhívása nem fog megváltozni. Ha viszont a körülményekre figyelünk, akkor meg tudunk állni az elhívásukban.

Az utolsó, amire gondoltam, az a csalódottság, a betöltetlen elvárások. Nem tudom, hogy gondoltál-e már erre: betöltetlen elvárások.

Persze tudjuk, hogy ez a lista mehet tovább, és te is hozzáadhatod a saját dolgaidat, de ezekre ez kitűnő üzenet: Ne add fel! Ne add fel! – ez mindnyájunk számára üzenet minden időben. Ne add fel! Ne hagyd abba!

Sok dolog jelen van a mindennapi életünkben, amiket minden nap meg kell csinálni. Kívülről lehet, hogy nem úgy tűnik, mint egy dicsőséges szolgálat. A keresztényeknek is ki kell takarítani a lakást, el kell mosogatni, meg kell javítani az autót, ki kell festeni a házat, gyermeket nevelni… Gyakran ez nem tűnik úgy, mint dicsőséges szolgálat. Csak minden nap ugyanazt tesszük, felkelünk, és tesszük a házimunkákat. Így megy ez, és sokszor nem érezzük úgy, hogy hithősök lennénk.

Az elmémben úgy gondolom, hogy én szeretnék az Úrnak segíteni, hogy megmentsük a világot, miközben úgy érzem, hogy nem ezt teszem. Akartad már megváltoztatni az életed? „Ó, nem! Még soha!” 🙂 Úgy érzed: „Van valami hiba! Mert én annyival több dologra lettem teremtve! Nem arra lettem teremtve, hogy rutinokban éljek. Miért vagyok itt?”

Arra gondoltam, hogy az életünk lehet dicsőséges. Nem amiatt, mert a körülmények megváltoznak, hanem nagyon jól tudjuk, hogy amiatt, mert a gondolkodásunk megváltozik.

Ef 4:23 újuljatok meg szellemben és gondolkozásotokban,

Folyamatosan újuljatok meg a szellemben, az elmétek szellemében!

Zak 4:10 Mert akik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zerubbábel kezében a zárókövet. A hét mécses pedig az ÚR szemeit jelzi, amelyek átlátják az egész földet.

Akik megvetik a kicsiny kezdetet.” Kis dolgok, amikkel minden nap szembenézünk – ezek fontosak? Fontosak? Itt azt mondja, hogy örülni fognak, és utána az Úr szemeiről beszél. Azt mondja, hogy Isten figyel. Ő figyeli az életed, és látja a kicsiny kezdeteket.  A legkisebb részletet is. A kis hitbeli döntéseket. A hitre való vágyakozást. Ő látja ezt. Mi tesz? Örvendezik. Úgy tűnik, hogy ez elég Neki.

meglátja Zerubbábel kezében a zárókövet” Ez arról szól, hogy Zerubbábel újjáépíti a templomot, újrakezdi az egészet. Mindenki ismeri az első templom dicsőségét, és az le lett rombolva. Újra kell kezdeni? Meg tudjuk ismételni ugyanazt? Tudunk másolatot készíteni róla? „Miért örvendezel, Uram? Mert látod ezt a zárókövet a kezemben?” Igen. Mert a templom az nagyszerű dolog, de a bizalom, a hit, az, hogy nem adjuk fel, az a zárókő a kezemben az sokkal fontosabb.

Arra gondoltam, hogy ez nagyszerű kép, a kicsiny kezdetek napja. Mi ez a nap? Amikor Isten ereje tökéletessé lesz a mi gyengeségünkben. Ez az a nap. Ez a kicsiny kezdetek napja. Gondolj Józsefre! Isten őt felemelte a börtönből. A börtönből! Ismerjük ennek az eredményét. Gondolj Dávidra! Isten kiemelte őt a pásztorkodásból. Látjuk ennek az eredményét. Ő kiemelte Dánielt a rabszolgaságból. A világot megtérítette halászok és egy sátorkészítő által. És Ő Maga először ács volt.

Kicsiny kezdetek. Mindennapi rutin. A mindennapi életünket hittel és bizalommal éljük. Úgyhogy a kis dolgok fontosak, és nem olyan kicsik. Hanem azok nagyok. Miért? Azért, mert Isten örvendezik, amikor erre néz. Örül, amikor látja, hogy újrakezdem ahelyett, hogy elfutnék. Ahelyett, hogy feladnám, és csak áthúznám az életem, vagy valakit, vagy egy körülményt. Hanem fogom a zárókövet, ami a kezemben van.

A kicsiny kezdetek napja. Ez nem csak az volt, hogy lerakták a templomnak az alapját, hanem ez folyamatos építés. Az is a kicsiny kezdetek napja, amikor folytatod, és nem hagyod abba. Ezsd 3:12-ben az öregek, akik még látták az első templomot, amikor látták, hogy Zerubbábel ezt építi, akkor hangosan sírni kezdtek. Amikor letették a háznak az alapját a szemeik előtt. Miközben építették ezt a templomot, azt mondta az Úr Haggeus próféta által:

Hagg 2:3 „Ki van még közöttetek, aki látta ezt a házat a régi dicsőségében? És milyennek látjátok most? Hát nem olyan ez a szemetekben, mintha semmi volna?

Hogy nézel most az életedre? Mit látsz? Amikor ránézel a másik emberre, aki hűségesen szolgál, azt mondod: Ez csodálatos! Mit gondolsz azonban, amikor a saját életedre nézel? Amikor megvan a hit vágya benned? Amikor megvannak a hit gondolatai? A legkisebb dolgokról azt gondolod, hogy az semmi?

Hagg 2:4-7 De most légy bátor, Zerubbábel! – ezt mondja az ÚR. Légy bátor te is, Jósua főpap, Jócádák fia, és legyen bátor az ország egész népe – ezt mondja az ÚR –, és dolgozzatok, mert én veletek vagyok – így szól a Seregek URa. Mert azon ígéretem szerint, amellyel szövetségre léptem veletek, amikor kijöttetek Egyiptomból, lelkem közöttetek marad. Ne féljetek! Mert azt mondja a Seregek URa: Egy kevés idő még, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. Megrendítek minden népet, és eljönnek kincseikkel, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel – ezt mondja a Seregek URa.

„Csak dolgozzatok! Folytassátok! Folytassátok azt, amit elkezdtetek!” Legyetek erősek, és ne adjátok fel, mert a ti Uratok a példátok, és Ő soha nem adta fel. Ő bízott és engedelmes volt a halálig, és a kereszthalálig.

Hagg 2:9 Nagyobb lesz e második ház dicsősége az elsőnél – ezt mondja a Seregek URa –, …

Ez a templom arra volt, hogy lássa a nagy dolgok napját. Ez tetszik. Lehet, hogy nem fog annyira ragyogni, de a dicsősége nagyobb lesz, mint az előzőnek.

Hagg 2:9 … és ezen a helyen békességet adok – így szól a Seregek URa.”

Köszönjük Urunk! Köszönjük, Jézus! Köszönjük a Te hűségedet felénk! Köszönjük a Te hűségedet a Saját dicsőséged felé! Dicsérünk Téged, mert Te szent vagy és méltó, és szeretünk Téged, Urunk. Szeretjük a Te Igédet és szeretjük, amit tesz velünk, ahogy tanít és vezet minket. Köszönjük, Jézus!

Ámen.