Hitbeli nyugalom & Isten Igéje és a Szellem ereje & Füst és drágakő & Mindegy, honnan fúj a szél… (2015 Magyar Konferencia, Debrecen)

2015 július 19. vasárnap  10:00

 

Alex

Mát 11:28-30 Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.

Tegnap p. Kendétől hallhattunk kétféle keresztényről. Kétféle olyan keresztényről, aki igazán követni akarja Istent. Az egyik maga próbálja létrehozni azt az életet mindenféle cselekedet és igyekezet által, amelyet egyedül Isten képes odaadni neki. A másik próbálja megvásárolni ezt. Próbálja kikényszeríteni Istenből azzal, hogy mindenféle áldozatokat hoz. Mindkét csoportnak az a gondja, hogy valamilyen tudatlanságból kifolyólag saját maguk próbálják azt az életet létrehozni, amit csak Isten adhat oda nekik. Jézus hívja ezeket az embereket, és minket is, hogy megnyugvást adhasson.

Zsid 4:10 Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, mint Isten is a magáétól.

Krisztus elvégezte a munkát, és nekünk már nem kell semmit ehhez hozzátennünk. Nem kell felépítenünk a saját „Bábel tornyunkat”.

Zsid 4:11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, nehogy valaki az engedetlenség hasonló példájaként elessék.

Az „igyekezzünk” arról beszél, hogy van ebben egy részünk. Ez természetileg nem történik meg. Nem mi hozzuk létre ezt a nyugodalmat. Viszont:

Zsid 4:2-3a Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, miként azoknak, de nem használt nekik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották. Mert mi, akik hiszünk, bemegyünk a nyugodalomba,

A mi egyetlen részünk ahhoz, hogy elfogadhassuk Istentől ezt az életet, az, hogy amikor Isten azt mondja: ezt neked adtam; akkor – annak ellenére, hogy nem érzem így – azt felelem: „Rendben! Te nem hazudsz. Igazad van, Isten.” Még a hitünk is Isten beszédén keresztül van, Róm 10:17.

Ahogy itt vagyunk a konferencián, a hátralévő részében merjük elhinni Isten ígéreteit! Merjük elhinni, hogy Ő nekünk adott minden szellemi áldást, ahogy mondta Ef 1:4-ben; és hogy mindent nekünk adott, ami a kegyességre és az Isten szerinti életre való, 2Pét 1:3. Mert Isten nem hazudik. Ámen.

 

Teo

P. Borci a minap azt mondta, hogy nem sok dolog könnyebb annál, minthogy csak mondjunk valamit. Azt is mondta: Sokszor a beszédünknek az az egyetlen értéke, hogy közben meleg levegővel töltjük a helyiséget. Viszont azt hiszem, most nem kell aggódnunk, mert a Bibliáról lesz szó.

2Kor 2:17 Mert nem vagyunk olyanok, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem tisztán, mintegy Istenből szólunk Isten előtt, Krisztusban.

Nemde azért tévelygünk, mert nem ismerjük sem az Írásokat, sem Isten hatalmát. Úgyhogy a következő az ajánlatom, itt a recept. Vegyük magunkhoz Isten Igéjét tisztán – 2Kor 4:2 nem hamisítjuk meg az Isten Igéjét – és nagy dózisban. 5Móz 17:19 legyen az nála, és olvassa életének minden idejében, hogy tanulja félni az Urat. A másik összetevő a Szent Szellem ereje. Nem járnánk jól, ha megpróbálnánk szétválasztani a kettőt, Isten Igéjét a Szent Szellemtől, mert ahhoz túlságosan közel vannak egymáshoz. A Szent Szellem ihlette az Írást, 2Tim 3:16, és a Szellem az, Aki magyarázza az Igét:

Ján 14:26 A Vigasztaló pedig a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, az majd mindenre megtanít titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondtam nektek.

Úgyhogy legyen az Ige tisztán és nagy mennyiségben, és a Szent Szellem ereje. Akkor – amint 1Thess írja – nem csak szóban érkezik hozzánk az üzenet, hanem erővel, a Szent Szellemmel és teljes meggyőződéssel. Isten Igéje tisztán és nagy dózisban és a Szent Szellem ereje együtt nagy dolgokat tesznek. Remélem érthető az üzenet, gondoljuk át útjainkat és térjünk az Úrhoz! 🙂

Atyánk, Téged kérünk, hogy segíts nekünk, kényszeríts minket a szívünkben, hogy a kezünkbe vegyük a Te Igédet, hogy olvassuk életünk minden idejében, legyen vágyunk arra, hogy keressünk Téged. Kérlek, hogy Te segíts nekünk, Atyánk! Ámen.

 

P. Bartha Atti

Három írásrésszel szeretnék kezdeni:

2Kor 2:14-15 Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk. Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között;

Ján 2:13-17 Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe. És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala: És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté; És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává. Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.

Luk 10:20 De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.

2Kor 2-ben azt mondja, hogy mindenkor diadalra vezet minket Krisztus. Ahogy p. Farkas Laci tegnap megfogalmazta, a Szent Szellem vágya, hogy Krisztushoz vonjon téged. Minden alkalommal, amikor ez megtörténik és az Ő jellemében élünk, akkor diadalunk van. Ha viszont feltenném azt a kérdést: Ez a vers igaz?; akkor te mit válaszolnál? Igaz az életedben, hogy mindenkor diadalra vezet téged Isten?

Igaz-e a tapasztalataidban: Diadalmas vagyok! Nagyon szépen hangzik, és nagyon precíz, nagyon tetszett a definíció, amit p. Laci adott, de én valahogy úgy vagyok, hogy nem mindig tapasztalom meg ezt az életemben. Nem mindig látom ennek a valóságát. Szerintem az oka ennek az, hogy téves elképzelésünk van arról, hogy mit jelent a diadal.

Téves elképzelésünk van arról, hogy mit jelent a siker. „Mindent irányítani tudok. Imádkozom és jönnek a válaszok. Kinyitom a Bibliát, és kiugrálnak a versek. Megnyitom a számat, és földre borulva megtérnek az emberek. Aki megbánt, annak csak azt tudom mondani: Semmi baj, megbocsátok!; ő a nyakamba borul, és soha többé nem lesz semmi köztünk.” – és lehetne sorolni tovább ezeket az elképzeléseket. „Minél érettebb leszek, annál kevesebbet fogok vétkezni.” Ugye, ismerősek ezek! Viszont akkor ez miről szól?

Jézus a Templomot megtisztította. Amikor kötélből ostort csinált, az időbe telt. Nem hirtelen felindulásból tette. Ő azt mondja: Azt szeretném, ha az Én házam tiszta lenne! Jézus vágya, hogy megtisztítsa a templomot. Mondhatnám úgy is, hogy ez az Ő feladata, hogy megtisztítsa a templomot. Azt mondja, hogy kalmárság, üzletelés volt a templomban. „Az életemet nem tudtam kezelni. Megtértem. Na, akkor Isten majd rendbe teszi az életemet.”

Igazából nem változott túl sok dolog. Annyi, hogy Istent használom arra, hogy rendbe tegye az életemet. El szeretném érni a saját céljaimat Istennel, vagy be szeretném tölteni az én keresztény elhívásomat. Istennek tetsző életet szeretnék élni a saját elképzeléseim szerint, és eltévesztem a célt, mert én próbálom helyretenni az életemet. „Én elkötelezem magam az Úrnak, az Úrért fogok élni.” Aztán egyszer csalódom, elfogy a hitem, cserbenhagyom Istent, vétkezem.

Péterrel megtörtént. „Képes vagyok a halálba is Te utánad menni.” Aztán néhány órával később keservesen sírt. Mózes azt mondta: Rendben, megszabadítom a népet Egyiptomból. Aztán negyven évig bujdosott. Ez megtörténhet az életünkben. Hogy nézel a bukásaidra? Mert ha innen a földről, a saját nézőpontodból nézed, akkor az kudarc, sikertelenség. Nincs hasznod. „Már megint nem sikerült!”; és mondhatod magadnak: téged még Isten sem tud használni!

Csak azt szeretném, ha egy pillanatra megnéznénk a másik oldalról, Isten nézőpontjából, a mennyei nézőpontból. 1Kor 3-ban azt mondja: fa, széna, pozdorja. Egy pillanat alatt el fog égni az egész. Egy pillanat alatt elég! Viszont tudod, mit? Lehet, hogy ez furán hangzik, de én örülök ennek. Örülök, ha lesz egy füst a mennyben, mert az Krisztus diadalát fogja hirdetni az én bűneim felett. Örülök annak a füstnek, mert az arról szól, hogy van helyem a mennyben. Nem én égtem el, hanem az én bűneim égnek el.

Figyelj! Te vagy az a templom, amit Jézus megtisztít. 1Kor 6:19 te vagy a Szent Szellem temploma. Te nem a galambárus vagy. Te nem a probléma vagy, te vagy a templom, téged félt Jézus. Téged szeretne megtisztítani Jézus. Te vagy az ő szeretetének a tárgya, és felborítja az életedben mindazt, ami beszennyezi az Ő házát. Ha te vagy az életed célja, akkor kudarcaid és sikereid lesznek egymást váltogatva, de ha Jézus az életed célja, akkor diadalban fogsz járni egészen a végéig. Mert azt mondja, hogy ne vétkezz, de ha vétkezel, van szószólónk az Atyánál.

Az életed nem rólad szól, te nem magadról teszel bizonyságot, nem a saját keresztény életedről. Ha vádol a szíved, 1ján 3:20 Isten nagyobb, mint a te szíved. Mik 7:8 ne örülj rajtam én ellenségem, elestem ugyan, de felkelek. Ha mégsem kelnék fel, mégis a sötétségben ülnék, akkor is az én Istenem az én világosságom. Nem az én hitem az én világosságom, nem az én kitartásom az én világosságom. Hanem az én Jézusom az én világosságom.

Mik 7:18-19 Ő irgalmas Isten és a tenger mélyére vetette a bűneidet. Zsolt 103:12 mint a kelet a nyugattól, olyan távol vannak a  bűneid tőled. Kol 2:14 Krisztus eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírásokat, felszögezte a keresztre. Ő azért jött, hogy lerontsa az ördög munkáját a te életedben. Ezt a mennyben meg fogod látni. Vagy drágakövek mintájában, vagy füst mintájában, de meg fogod látni, hogy ez megtörtént.

1Ján 4:4 nagyobb az, Aki benned van, mint az, aki a világban, és 1Ján 5:19 nem érinthet meg téged a gonosz. Jer 31:34 új szövetséget adok, és a bűneidről többé meg nem emlékezem. A bűn nem kérdés többé. Jézus diadalát hirdeti, de nem a te nézőpontodból, hanem majd a mennyből. Ő a hű. 1Thess 5:24 hű, Aki elhívott, és meg is cselekszi azt, amire elhívott. Fil 1:6-ban ugyanez.

2Móz 4-ben azt mondta Mózesnek: Én vagyok, aki teremtettelek téged, Én megyek veled. A két vers, amit Alex ellopott tőlem :-), 2Pét 1:3 mindennel megajándékozott, ami az életre és az Isten szerintiségre van, és Ef 1:3 minden szellemi áldással megáldott. Ő tesz téged képessé. Ha mégsem történne semmi, azon örülök, hogy a nevem fel van írva a mennyben, azon örülök, hogy az ellenség a lábam alatt van. Ez Őróla szól.

Ézs 43:24 te csak a bűneiddel terheltél Engem, de Ézs 43:25 Én Magamért váltalak meg téged. 5Móz 7:7 nem azért hívlak el, mert te olyan jó vagy, hanem azért hívlak el téged, mert Én szeretlek téged. 2Tim 2:13 Én hű maradok, még akkor is, ha te hűtlen vagy, mert nem tagadhatom meg a nevemet. Zsid 6. Én a Saját nevemre esküdtem meg Ábrahámnál, és Én nem hazudok, ahogy Alextől hallottuk.

Luk 15-ben a tékozló fiú története nem a tékozló fiú története, hanem az atyáé, akinek van kettő fia. Luk 15:11 van egy embernek kettő fia. Nem a fiúkról szól a történet. Az életed nem rólad szól. Van egy Istened, Aki szeret téged, Aki téged félt. Ha most csend van az életedben, nem látod Istent, vagy nem hallod Őt, akkor nyugodt lehetsz, mert ott van a sarokban és „készíti az ostort”. Azért, hogy kivágja a szívedből azt, ami megakadályozza, hogy Őt imádjad, és egyedül Őt.

Jézus megkerülhetetlen, ugyanakkor legyőzhetetlen is. Ha Ő beindul a szívedben, akkor Ő rendet rak. Ha ezt még nem látod, akkor 1Ján 3:2 ha meghalunk, akkor meg fogjuk ezt látni. Mert most tükör által homályosan látunk. Ez Őróla szól, nem rólad, nem a te növekedésedről, nem a te sikereidről. Nem a te bukásaidról, nem a te elkötelezettségeidről, hanem ez egyedül Őróla szól. Ami most elkeserít, ami most kudarcot ad neked, az a mennyben Krisztus diadalát hirdeti.

 

P. Kende

Énekek 4:12 Bezárt kert az én húgom, jegyesem, elzárt forrás, lepecsételt kút.

2Kir 18-ban van egy történet, amiben egy ellenség ostromolja a várost. Amikor jön az ellenség ostromolni, akkor először azt mondja: „Figyelj, én nem akarlak téged megölni. Nem akarlak bántani. Figyelj, én jót akarok neked. Csak add meg magad, és minden szép és jó lesz.” Persze, ilyen jó indulatú hozzám az ellenség, mert ez azt jelenti, hogy nem kell harcolnia, ingyen megkapja azt, amiért egyébként harcolnia kéne.

Ezért van, hogy először Sátán mindig ilyen kedvesen jön, kedvesen ajánl dolgokat nekünk. Hazudik, persze. Nem ad valójában semmit soha. Ugyanakkor, ha bedőlök a hazugságnak, akkor nem kell harcolnia azért, amit úgy különben nehezen lehetne elvenni tőlem. Ez az ellenség jön, kiabál, küldi a követét, beszél a néppel. Ilyeneket mond:

2Kir 18:35b-36 És az ÚR vajon kiszabadíthatná-e kezemből Jeruzsálemet? De a hadinép hallgatott, nem felelt neki egy szót sem, mert a király azt parancsolta: Ne feleljetek neki!

Ez logikus. Miért válaszolnál neki? Ellenség. Nem akar nekünk semmi jót. El akarja venni, amink van. A földünket akarja, a házunkat akarja, a gyerekeinket akarja rabszolgának. Minek beszélnék vele? Minek felelnék neki? Hiszen ellenség! Ez egyébként nem egy rossz ötlet.

Figyelj, ha fiatal vagy, és ha idős vagy! Jön egy ellenség, és megszólít téged – úgy ismered meg, hogy ellene beszél annak, ami értékes az életedben, beszél a házastársad ellen, a barátod ellen, a szüleid ellen, a gyülekezeted ellen, az elhívásod ellen –, akkor miért állnál szóba vele? Miért beszélgetnél vele? Jön a keserűség és megszólít: „Én a barátod vagyok, beszélgessünk! Nézd, hogy néz rád ez a pásztor… is, és mindenki más is! Minden okod megvan, hogy keserű legyél.” Ez egy ellenség, miért beszélnék neki, miért felelnék neki?

Miért engednék neki? Miért hallgatnék rá? Ez egy ellenség. „Fulladj meg! Nem vagyok kíváncsi rád. Nem érdekelsz. Miért adnék én helyet neked? Nincs rád szükségem. Ellenség vagy.” A kétségbeesés, a félelem, a gyűlölet, a harag, a gyanakvás, a házasságban a féltékenység az ellenségem. Miért adnék neki helyet? Inkább Kol 3:5 nem engedem, hogy éljen.

Ez rendben van, de lehet egy hiba az életemben. A hiba ez, hogy bezáródhatok teljesen mindenkivel és mindig. Soha nem nyílok meg, soha nem merek szabad lenni. Igazán mindenkire gyanakszom kicsit. Úgy értem: Tudom, ha most nyílt lennék, ha igazán megmutatnám, hogy mi van a szívemben, holnap már nem én lennék a pásztor. Tudod te is, ha igazán megmutatnád, mi van a szívedben, holnap már nem engednénk be ide. Ki lenne dobálva a csomagod a szobádból az ablakon keresztül, és nem mehetnél be a szobádba. 🙂

Innen indul a dolog: „Vigyázok a nyelvemre. Megzabolázom, hogy ne szóljak, amikor a gonosz van előttem.” Mi történik? Elnémulok, hallgatok, és aztán hiányzik a jó, és küzdök belül. Be vagyok zárva, Zsolt 39:1-2. Elindul valahonnan, pl. egy ellenséggel nem beszélek őszintén, nem érdekel, nem vagyok kíváncsi rá. Minek?

Egyszerűen csak nem válaszolok neki. Mint ahogy ma megvan a jogunk, hogy nem muszáj magunk ellen vallani a bíróságon. Tehát mondhatom ezt, hogy erre nincs mit mondanom. Ugyanezt mondhatom egy ellenségnek – a hitetlenségemnek, az agresszivitásomnak… valaminek, amivel gondjaim vannak – „Nem! Nem vagyok kíváncsi rád. Nem beszélek.”

Viszont elkövethetek egy hibát, elkezdek gyanakodni, aztán ránézek egy testvéremre és bezárkózom, mert „Ez a testvér annyira rémisztő! Előtte viselkednem kell, nem beszélhetek nyíltan.” Mi történik? A csontjaim megavulnak belül. Azért, mert nem mertem nyíltan kimondani. Rettenetes úgy élni, hogy tökéletesnek kell lennem mindenki előtt, hogy nem beszélhetek szabadon. Ez az, amit Isten nem akar az életemben.

Énekek 4:16 Ébredj föl, északi szél, és jöjj el, déli szél, fújj a kertemre, hadd áradjon drága illata! Jöjjön el szerelmesem a kertjébe, és egye pompás gyümölcsét.

Az egyik kép a bezárt forrás. Mint egy forrás, amiből jönni akar a víz. Volt már, hogy próbáltál befogni egy csapot, amit nem lehetett elzárni? Volt egy eset, amiről meséltek srácok, hogy sikerült eltalálniuk a vízvezetéket valamivel. Nagy lyukat vágtak rajta, és aztán valaki próbálta befogni. Az nem működik! Amikor nagy a nyomás, hogyan tudnád befogni?

Ugyanígy vagyunk mi is. Annyi minden jönne ki, annyi minden van benned, annyi élet van benned! Azt látom az arcokon: Ha te tudnád, hogy mi van bennem, akkor nem akarnád, hogy kijöjjön! Én azonban nem erről beszélek. Arról beszélek, ami csodálatos, ami Isten akarata. Hadd beszéljek erről kicsit! Mert ez a vers pompás gyümölcsről beszél. Nagyszerű gyümölcsről beszél. Úgy érzed, és úgy érzem: De jó lenne, ha lenne! Ám ez az egész üzenetünk ezen a konferencián. Még csak kezdtük elmondani, de azért erről beszélünk, hogy van! Krisztus beléd helyezett valamit. Ez az Ő élete benned.

Nézzük meg azt a verset! Éne 4:16 északi szél – észak – a menny igazából. Mi ez? Ez a Szent Szellemnek a munkája, ahogy a Szent Szellem ráfúj az életemre. Ján 3:8 akiket a Szellem vezet, azok olyanok, mint a szél: jön-megy, nem tudod, honnan, nem tudod, hova, csak érzed, hogy valami történik.

Tízezrével, százezrével költöznek az emberek nyugatra azért, hogy jobban éljenek, vagy azért, hogy csak élhessenek. Akkor a mi misszionáriusaink pedig költöznek keletre. „Normális vagy? Hogyan lehetsz ennyire nem szinkronban az eseményekkel?” Nézd milyen időket élünk! Miért menne valaki Törökországba, Ománba, Kínába, a Fülöp-szigetekre…? „Nem tudod, hogy mi történhet veled Afrikában? Nem tudod, mi történhet veled? Normális vagy???”

A válaszunk az, hogy Ef 4:14-ben is van egy szél vagy áradat. Igen, értjük, a világ vinne valamerre, de nekem van más alternatívám, az, hogy vigyen a Szent Szellem engem valamerre. Nem azért költözöm oda, mert bolond vagyok, nem azért, mert nem olvastam a híreket, és ott majd meglepődöm, hanem azért, mert a Szent Szellem visz engem, és nem az én szívemnek a vágyai visznek ebben a világban.

Ef 4:14 hogy többé ne legyünk kiskorúak, akiket ide-oda dobál és hajt bármiféle tanítás szele…

Utána beszél arról, hogy mi a motiváció. Az embereket hordozza a világ, a világnak az iránya, a korszellem. P. Schaller néha beszél egy emberről, aki a nácikkal üzletelt a II. világháború idején. Megkérdezték tőle: Miért csináltad? Azt felelte: Benne volt a levegőben. Ami nagyon hamis ok, persze. Viszont azért értjük ezt, hogy „benne van a levegőben”. Benne van a levegőben, hogy kit kell utálni és hova kell költözni és mit kell csinálni és hogyan kell hazudni és hogyan kell rejtőzködni. Viszont itt azt mondja, hogy amögött, ami a levegőben van, van valami:

Ef 4:14 … az emberek megtévesztése és a tévelygés ravaszsága és csalárdsága által.

Biztosan láttál már filmet kaszinóról. Ott van a csibész, a hamis játékos, aki tudja, hogyan kell cinkelt kockával játszani. Ez a kifejezés a kocka ügyes, ravasz módon való gurításáról szól. Gurít, és: „Jé! Megint két hatosom van! Mennyire meglepő!” Ilyen az, ahogy a világ csinálja. Azon gondolkodom, hányan nincsenek itt a konferencián, mert esetleg nem kaptak szabadságot. „Milyen véletlen! Éppen így jött ki. Éppen most!” Ez a sunyiság a kézmozdulatban, ahogy megperdítem a dolgot, ahogy megcsavarom. Ahogy megmagyarázom, milyen fordulatot adok neki?

Emlékszem, volt egy film, a címe: A kiváltságos bolygó. Arról szól, hogy a világegyetemben mennyire nyilvánvaló az intelligens tervezettség, mert annyira különleges helyen élünk. Mert a Föld egy lehetetlenül különleges hely. Ez azért érdekes, mert évtizedeken át azt tanították, hogy a Föld nem egy különleges hely. Az egész ateista képletben a Föld egy jelentéktelen kis pötty, amiből bármelyik nap pottyan három, és ilyenekkel televan a világegyetem.

Carl Sagan, aki népszerűsítő csillagász, erről beszélt évtizedeken át, hogy ez teljesen átlagos hely (Halványkék pötty), tökéletesen unalmas hely, ezzel televan minden. Akkor ez a film bemutatta, hogy semmi nem átlagos benne, egészen különleges. Nincs még egy ilyen hely. Ez a film annyira bátorító!

Aztán most láttam egy nagyfilmet, természetfilmet a világegyetemről, amit ateisták csináltak, és felsorolják benne mindazt, ami A kiváltságos bolygó c. filmben benne van, hogy különleges hely, stb. és a következtetésük: Hát, ez az Isten nélküli világegyetem így működik! Mit csinálnak? Fordítanak rajta egyet. Veszik a tényeket, és azt mondják: Ez így van, és kész. Erről beszél, hogy fogom a kockát és beállítom, és tudom, mi lesz a vége.

Aztán még egy szó: tévelygés. A tévelygés ravaszsága. A tévelygés bibliailag rejtett szándékot jelent. Rejtett szándék. Valami amögött, amit mondok. Tényleg televan vele a világ. Még egy a végén: csalárdság. Ez egy nagyon nehezen fordítható kifejezés. Azt jelenti, hogy a hívő éli az életét, megy az Úrral valamerre, én tervezetten megyek utána, és célom van azzal, hogy megyek utána. Utazom vele azért, hogy őt is ugyanolyan kóborlóvá tegyem, mint amilyen én vagyok. Mert én olyan vagyok, akinek nincs igazi célja, de követem őt azért, hogy ugyanolyan kóborlóvá tegyem, mint amilyen én vagyok.

Ez az, amit a másik irány akar tenni velünk. Ez az, ahova vinni akar minket. Ez a világunk. Nem mondja meg, hogy mit akar, hova visz téged, de van egy rejtett szándéka. Van egy ravasz magyarázat, egy perdítés a dolgon, hogy úgy nézzen ki. „Nézd, a dolgok csak úgy jöttek ki. Legközelebb biztos nagyobb szerencséd lesz, dobjunk újra! Ez így megy!”

Gondolod, hogy az véletlen, amikor van egy igazán negatív napod, és véletlenül összefutsz egy másik emberrel, akinek ugyanolyan negatív napja van, és aztán közösségben vagytok, és lerontjátok egymást nullára? Nem, ez nem véletlen. Ezért mondjuk, hogy fontos imádkoznunk egymásért, a szeretteinkért, a gyülekezeteinkért. Mert olyan sok ezekből nem véletlen, hanem az ellenségnek van egy terve veled.

Mi az alternatívánk? Egyetlen egy van, Ján 3:8. Mert nem tudok okosabb lenni, mint a világ. Nem tudok okosabb lenni, mint Sátán. Ján 3:8 a Szent Szellem visz engem, a Szent Szellem vezet engem. Ez az egyetlen alternatívám. Azt kell mondanom, hogy nem érdekel a félelem alattomos manipulációja, nem érdekel a rasszizmus csalárdsága, nem érdekelnek a világ siker-receptjei annyira. Miért vezessen engem mindez, hogyha vezethet a Szent Szellem?

Arról a szerencsétlen őrültről, aki Dél-Karolinában bement a bibliatanulmányra és lelőtt ott kilenc testvért, azt hallottam utóbb: Majdnem nem tettem meg, olyan kedves emberek voltak. Tudod, mi történt! A Szent Szellem vitte volna valamerre. A Szent Szellemnek volt egy iránya, és a Szent Szellem mondott valamit ennek a hitetlen embernek. Azt, hogy van egy másik út, de ő ezt választotta, a gyűlöletet.

Ez azért érdekes nekünk, mert neked is van döntésed, és nekem is van döntésem. Ez az északi szél. Vannak, akik azt hiszik, hogy a Szent Szellem vezetése unalmas. Ján 14:16 Ő a Vigasztaló. Később, Ján 16:8-ban azt olvassuk, hogy Ő az, Aki int, Ő az, Aki megfedd. Zsid 9:14 Ő az, Aki bűn nélkülinek megtartotta Krisztust, és Ő az, Aki vitte a keresztre.

Ez érdekes nekünk, mert ugyanaz a Szent Szellem, Aki azt mondja nekem, hogy tegyem le az piásüveget – erre valaki azt mondaná: Ó, de unalmasak vagytok! –, ugyanez a Szent Szellem mondta nekem, hogy költözzek el Közép-Ázsiába, éljek egy sivatagban, és ugyanez a Szent Szellem meggyőződött róla, hogy ne legyen semmi pénzem. Csak azért, hogy izgalmas legyen. Nem unalmas egyáltalán.

Ez az, amit Isten csinál velünk. Az északi szél. Amikor bezárt lennék, a Szent Szellem befúj az életembe, és szeretné kinyitni az ajtót, szeretné kihozni, szeretné kilökni a dugót onnan, hogy szabadon kommunikáljak, hogy a forrás ne legyen berekesztve.

Aztán azt mondja: déli szél – a megpróbáltatások és a világ, a nehézségek. Nem arról szól ez, hogy vágyunk rá, hanem arról, hogy elhittük Istennek, hogy tudta, miről beszél, amikor azt mondta: Krisztus van benned. Ezért aztán mindegy, hogy a Szent Szellem vagy egy nehézség az, ami rám fúj, ugyanaz az illat fog kijönni, mert Krisztus van bent.

A dezodorból bizonyos illat jön ki. Tegyük fel, hogy dühös napod van. Fogod a dezodort, és dühösen megnyomod, más lesz az illata? Nem! Ugyanaz jön belőle, igaz? Teljesen mindegy, hogy dühösen vagy óvatosan nyomod meg. Ha Krisztus él bennünk, akkor mindegy, hogy az északi szél vagy a déli szél jön. Teljesen mindegy, mert ugyanaz jön ki.

Ahogy találkoztam azzal a hölggyel, aki eltörte a bokáját ma reggel – ott ült a folyosón, a bokája, mint egy jókora cipó, nem káromkodott, hanem csak épített bennünket és szolgált felénk, akik ott álltunk körülötte –, arra gondoltam, amit Isten a minap a szívemre helyezett: mindegy, hogy az északi vagy a déli szél jön, még mindig ugyanaz az illat jön ki.

Úgyhogy, gyere északi szél, gyere déli szél! Azért lehetőleg inkább az északi jöjjön, én azt szeretem jobban. 🙂 Amikor ez az ima az Énekek énekében, akkor az egy érettség az ember életében. Amikor azt merjük mondani: Uram, gyere és munkálkodj, akár így, akár úgy. Nem azért, mert olyan erősnek képzelem magam.

„Majd én kibírom a próbatételt, persze! Ide nekem az oroszlánt is!” Volt már, hogy megbántad, amikor így imádkoztál? 🙂 „Ó, ide nekem a nehézséget! Add, Uram!” Aztán beütöm a lábujjam, és … Mégsem vagyok olyan erős. Mint Péter: „Jézus, én nem tagadlak meg. Még akkor sem, ha mindenki más elhagy is Téged.” … „Én? Én nem is ismerem! Soha nem találkoztam Vele! Mindenki tudja, hogy ki Ő, de én nem!”

Arra jöttem rá, hogy nem vagyok erős, de azt merem mondani: Uram, hit által bízom Benned, mert tudom, hogy Te vagy bennem. Mert Gal 6:15 az Ő természete, az Ő szíve van bennem. Róma 5:5 az Ő szeretete van bennem. Mehetnénk tovább is. Mindegy, hogy az áldás fúj rám, vagy a próbatétel, ugyanazt fújja ki belőlem. Szóval akkor mi a különbség?

Azt hiszem, sokan azt mondják: „Azért nem merek nyílt lenni Istennel, mert ugyanazt csinálná Ő is, mint minden ellenség. Megvan a védelmem, megvan a rejtőzködésem, megvan az álarcom. Úgyhogy nem fogom leengedni. Mert jön egy ellenség, üt egy lyukat a pajzsomon, és akkor látszik, hogy ki vagyok. Nem akarom, hogy látszódjon, ki vagyok. Istennel is így vagyok, mert Isten is ezt akarja. Tudom. Azt mondja: Gyere ki a teknődből!; de tudom, hogy a végén leves leszek. Úgyhogy nem jövök ki a teknőmből.” Ez az, amiben tévedek.

Itt a különbség. Péld 23:26-ban és sok más helyen Isten azt mondja: A döntés a tiéd, szabadságod van. Ő azt mondja: „Dönts Én mellettem. Én nem akarok lyukakat ütni a pajzsodon. Viszont ha kinyílsz, vagy ha valami lyukat ütött a pajzson, akkor szólok hozzád. Látod, amit ez felszínre hozott? Gyere Hozzám, add Nekem. Merj nyílt lenni Velem. Nem kell berekesztettnek lenned. Add Nekem és Én megerősítelek, és aztán nem kell semmiben sem szégyenkezned.” Fil 1:20 semmiben ne szégyenüljünk meg!

Az ellenség azért üt lyukat, hogy sérülékeny legyél. Azért csinálja, hogy könnyebben agyon lehessen csapni. Isten azonban azért feszíti szét, mert szeretne stabillá tenni. „Én szeretnék neked állandóságot adni.” Ez az, amit Isten akar tenni velünk. 1Pét 5:10 „Szeretnélek teljessé, erőssé, szilárddá, állhatatossá tenni. Ez a célom.”

Úgyhogy amikor Isten azt mondja: „Bízz Bennem! Ne élj úgy, mint egy berekesztett forrás.”; akkor csak ki akarnám mondani, csak ki akarnám mondani… Szerintem sok idős ember ezzel küzd, hogy soha nem mondták ki. Soha nem mertek nyíltak lenni, túl sok volt a vesztenivalójuk, és aztán a végén megmondják mindenkinek, hogy pontosan mit gondolnak, mert eldöntötték, hogy nem csinálják tovább. Úgyhogy senki nem akar már velük lenni, mert csak keserű, gonosz öregemberek.

Ne legyél ilyen, hanem tanuljunk nyílni. Isten azért nyit minket, hogy elbánjon dolgokkal. Igen, az fájdalmas, de a végeredmény az, hogy nagy szabadságom van, és nem kell rejtőznöm. Nem kell másnak lennem a többiek előtt, mint aki vagyok magamban. Ez Istennek a csodája az életünkben.

Énekek 4:16b Jöjjön el szerelmesem a kertjébe, és egye pompás gyümölcsét.

Ez az, amit akkor Jézus tesz. Közösségünk van, és azt mondja: „Ez annyira nagyszerű! Ezt annyira élvezem.” Ez az, amit mi is élvezünk, amikor ilyen közösségünk van egymással. Egymással és Ővele. Ez az, amit adni akar nekünk: szabadság, amiben szabadon szólhatunk.

Ámen.

Kategória: Egyéb