Hit által találkozni Jézussal mindenben (János 6:14-35)

2017 május 21. vasárnap  16:30

Ján 6:30-35 Erre megkérdezték: “És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni.” Jézus pedig így válaszolt nekik: “Bizony, bizony, mondom néktek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak.” Erre ezt mondták neki: “Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Jézus azt mondta nekik: “Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.

Ugyanerről beszél ebben a versben is:

Ján 6:48 Én vagyok az élet kenyere.

Nézzünk meg még egy írásrészt, ami szinte ugyanerről beszél:

Ján 6:25-29 Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: “Mester, mikor jöttél ide?” Jézus ezt válaszolta nekik: “Bizony, bizony, mondom néktek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten.” Jézus ezt felelte nekik: “Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.”

Ebben a részben Jézus egy nagyon fontos dologgal kapcsolatban inti őket. Ők a csodákról beszélnek, de ez lehet egy nagy csapda. Jézusnak a csodái miről tettek bizonyságot nekik? „Nektek a csodáim csak arra jók, hogy jól lakjatok.” – vannak vágyaink, vannak szükségeink, Jézus beszél hozzánk, szolgál felénk bizonyos szinten, meg akar érinteni bennünket bizonyos szinten, de velük itt az történt, hogy ezt ők lealacsonyították, és ez csapdává vált számukra. Ők pusztán jól akartak lakni, Jézus meg mondja nekik: „Nem is látjátok meg a csodákat, mert csak ingyen kenyeret szeretnétek, és ez az egyetlen, ami érdekel benneteket. Azután, amikor megvannak a csodák, látjátok-e a többet? Láttok-e Engem?” Ez történt itt.

Lehet ez csapda az ember életében ma is. Vannak hívők, akik sokat beszélnek csodákról. Ne értsd félre, amikor gyógyulásért imádkozunk, akkor hittel imádkozunk, és tudjuk, hogy Isten megteszi, megteheti, és gyógyít; látjuk ezt. Ugyanakkor, ha mindig a csodát keresem, ha Isten hatalmának a megnyilvánulását keresem, akkor az lehet egyszerűen csak egy vágy arra, hogy lássak valamit. Nem akarok hitben járni, hanem szeretnék látni valamit. „Mutass nekem valamit!” Ez az, ami megtörténhet. Lehet, hogy azt mondom: „Adj valamit az alacsonyabb igényeimnek. Pl. a hasamnak. Adj valamit, ami megelégíti a fizikai szükségeimet, Istenem.” Vagy a másik: Adj nekem valamit intellektuálisan. Ezek megtörténnek Isten munkájában, akaratában.

Sokszor látjuk ezt, hogy Ő tényleg gondoskodik rólunk, ad nekünk, kihív minket, továbbvisz minket intellektuálisan is. Persze! Viszont nem erről szól a szolgálata, hanem Ő nagyobbról beszél. Ahogy olvastuk az előbb Ján 6:35-ben: “Én vagyok az élet kenyere: aki Énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki Énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” Feljebb akarja emelni a szemüket. Azt mondja: Figyeljetek! A csodák, a kenyér, a magasabb és az alacsonyabb dolog, ez az, amit ti láttok, de lássátok meg, hogy ez hova mutat.

ApCsel 2. óta a kétezer év alatt a Gyülekezetben rengeteg szolgálat zajlik. Van szolgálat az Igében – olvassuk az Igét, intünk az Igéből, bátorítunk az Igéből, gyakorlati szolgálat: emberek segítenek embereknek, pl. segítünk költözni egymásnak, és segítünk más dolgokban. Mik ezek? Többről szólnak – és ez itt a lényeg, hogy ezek Istenre mutatnak. A gyülekezetben nem azért van szolgálat, hogy aktívak legyünk, hogy cselekvőek legyünk, hogy elfoglaljuk magunkat, hogy tegyünk, hanem azért, mert Krisztus van az életünkben. Meglátni a többet – ezt mondja itt Jézus. „A csodáim azért vannak, hogy Rám nézzetek. Nem azért, hogy a csodák számítsanak. Ne mulassz el Engem – ezt mondja Jézus ezekben a versekben –, mert Én vagyok az élet kenyere.” A csodák nem az élet kenyere, a gyógyulások nem az élet kenyere, a szolgálatok nem az élet kenyere – és sorolhatnánk tovább –, hanem Jézus az élet kenyere.

János evangéliumában Jézus hét dolgot mond Magáról, ez a hét „Én vagyok”, és ez az első: Én vagyok az Élet Kenyere; Ján 6:35,48. „Én vagyok az, Aki megelégít téged. Én vagyok az, Aki betölt téged.” A kenyér, az étel az, ami továbbvisz minket, abból van energiánk, hogy ne haljunk meg. Jézus azt mondja: „Én is kenyér vagyok, de másféle kenyér, mennyei kenyér, és Én örök életet adok neked. Örökké tart az életed Velem. Egyél Engem!”

Nézzük tovább a verseket, mert erről beszélnek! Ján 6:28-29 – mit kell tennünk, hogy Isten dolgait cselekedjük? Jézus így válaszolt nekik: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, Akit Ő küldött. Mennyire felszabadító ez! Mennyire hatalmas ez! Mennyire gyönyörű ez! Mennyire egyszerű ez! „Higgyetek abban, Akit Ő küldött!” Sok ember kérdezi ezt: Mi Isten akarata? Most jövök Indiából, Nepálból, ahol hinduizmus, buddhizmus, jainizmus, iszlám és még annyi minden más van, ám mi Isten akarata? Rengeteg a válasz, de nekünk van egy nagyon egyszerű válaszunk: az Isten akarata, az Isten munkája, így teheted Istennek a munkáját, hogy hiszel abban, Akit Ő elküldött.

Huh, hogy emberek mennyire meg tudnak sértődni ezen! Annyira megbántódnak ezen! „Nekem csak ennyi lenne a dolgom?! Ne viccelj! Ez olyan, mintha azt felelnéd egy professzornak, amikor megkérdezi, hogy hogyan segíthetne: Légy szíves, a homokozóban a piros kockát tedd a sárgára! Mi van?! Én professzor vagyok!” A válaszunk: „Nem! Ez még annál is kevesebb! Az üzenetünk éppen erről szól, hogy te még arra sem vagy jó, hogy a piros kockát rárakd a sárgára a homokozóban.” – Remélem, megbántottalak, ha még nem hiszel Jézusban, mert azt remélem, hogy akkor jobban figyelsz arra, amit most mondok. 🙂 Mi a legnagyobb problémája az ember életének? Mielőtt pártállásodtól függően rávágnád az ellenpárt nevét válaszként, hadd mondjam el neked, hogy a legnagyobb probléma, a legnagyobb diszharmónia az ember életében az, hogy nem úgy éljük az életünket, hogy Abban bízunk, Aki megérdemli. Ahelyett bízunk sok pici dologban, és azt mondjuk: „Hát, ezek is jók! Ezek is rendben vannak.” Az emberek azt mondják: Valamiben hinni kell, igaz? Ez olyan, mintha azt mondanád, amikor házat építesz: „Hát, valamire építeni kell a házat! Homok? Vagy szikla? Mindegy, csak vízszintes legyen!” Igazán nem számít? Komolyan nem lesz más a házad, ha homokra építed? Szerintem nagyon más lesz. Nagyon is számít, hogy mire építed! Nagyon is számít, hogy kiben bízol, kire bízod magad. Nagyon is számít, ki az, akiben megbízol.

Nézzünk meg máshonnan két verset! Fontos, hogy ez a szívedben legyen hívőként. Tanuld meg ezeket a verseket! Nem nehéz, és Isten sokat tehet az életedben ezen keresztül.

Ef 2:8 Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;

Mi ez a vers? Azt mondja, hogy nincs munkánk ebben nekünk. Tőlünk jövő munka nincs, hanem bizalom van, hit van. Nincsen egyik játékkocka a másikra. Nem! Ez az evangélium, így ismerjük, hogy nincs benne a mi munkánk, csak bizalmunk. Egy értelemben ez nagyon könnyű, mert nincs mire erőlködni. Ugyanakkor nagyon nehéz. Tudod, miért?

Ef 2:9 nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.

Az, hogy hitből van az üdvösség, az azt jelenti, hogy nincs helye az emberi büszkeségnek, sem az emberi teljesítménynek. Tehát a hit azt jelenti, hogy nincs helye sem az emberi teljesítménynek, sem az emberi büszkeségnek. Ez nehéz nekünk, mert – ha nem is akarjuk elismerni – büszkék vagyunk, nagyképűek vagyunk. „Nem akarok csak hitben élni. Nem! Akarom, hogy legyen valami teljesítményem benne.” A keresztény járásban könnyű itt megcsúszni – hitben kezdem, nincs érdemem, nincs helye a büszkeségemnek, aztán járok Istennel, és kezdek dolgozni Érte, kezdem felhalmozni az érdemeket, egyre nagyobb a halom, és úgy érzem: „Ó, én annyit érdemelek Istentől! Istenem, mikor jutalmazol meg? Mikor adod már meg a fizetségem? Én annyit tettem érted!”
Van elvárásom, de nem ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy a kapcsolatunk nem a megfelelő alapon nyugszik már. Mert ez szemben van Ef 2:9-cel, hogy senki ne dicsekedhessen. Figyelj! Soha nem fogjuk megérdemelni az üdvösséget, és soha nem is kell megérdemelned. Ez a legjobb hír, amit valaha hallhatunk. (Kivéve a büszkeségünket, annak nem tűnik ez a legjobb hírnek.) Ezért mondja Kol 2:6-ban: ahogy elfogadtad az Úr Jézus Krisztust, úgy járj is Őbenne. Ahogy elfogadtad. Hit által lettél keresztény. Ami azt jelenti, hogy nincs helye az emberi érdemnek, nincs helye az emberi büszkeségnek, és járjunk is így vele. Mit érdemlek én önmagamban? A poklot érdemelném – ennyi. Mit érdemlek még? Inkább ne beszéljünk róla! Hit által viszont enyém a menny.

Sok tanító van a világban, de ne engedd, hogy félrevezessenek. A Bibliában miről beszél János az evangéliumában, az első levelében? János a hitet a szeretet fényében írja le. Jakab a hitet a tevékenység fényében írja le. Péter arról ír, hogy hogyan működik a hit a szenvedésben. Júdás levele: Hogyan lehetünk hűségesek a hitben, hogy tudunk kitartani? Pálnak az volt a dolga, hogy részletesen elmagyarázza nekünk, kibontsa nekünk a hit témáját. Értsük meg azonban, hogy az egész Újszövetség a hitről beszél. Arról beszél, hogy hitben járjunk, hogy hogyan találkozhatunk Jézussal hitben.

Ez azután van, hogy kenyeret adott nekik:

Ján 6:14-15 Az emberek, látva a jelt, amelyet tett, ezt mondták: “Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.” Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.

Jézus azt mondja: „Figyelj! Isten országa nem evés vagy ivás, hanem igazság, békesség és a Szent Szellem által való öröm. – Róm 14:17 – Az Én királyságom nem arra épül, hogy ti jól laktatok, hanem arra épül, amit a Szellem által Én adok nektek. Ti nem tehettek Engem királlyá!” Ez fontos.

Vannak dolgok, amiket Isten nem bíz ránk. Tudtad ezt? Például egy másik ember szívét Isten nem rám bízta. Nem az én dolgom helyrerakni, nem az én dolgom elrendezni, nem az én dolgom, hogy ítélgessem… Sok ilyet mondhatnánk. Vannak dolgok, amiket Isten nem ránk bízott. Sok ilyen van – halleluja! Sok minden nem rajtunk múlik. Ján 2:24-25 – beszéltünk erről (2017.01.08. Nem a mi munkánk, hanem az Övé) – Jézus nem bízta rá Magát az emberekre, mert tudta, mi van az ember szívében. Hadd mondjak még egy példát! Nem bízta ránk a bevégzett munkát, igaz? Nem a mi dolgunk volt, hogy elvégezzük a munkát a kereszten. Halleluja! Nem hiszem, hogy ebben jól teljesítettünk volna. Annál sokkal jobb környezeteben is elrontottuk a dolgokat. Isten azt mondta: „Nem! Azt Én végzem el.” Tudod, mi a bevégzett munka? Ha nem tudod, itt szépen leírja sok száz évvel Jézus eljövetele előtt:

Ézs 43:25 Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.

Ezt mondta Jézus Ján 6:14-15-ben: Nem ti fogtok Engem királlyá tenni. Van egy tanítás, amit úgy hívnak, hogy amillenizmus. Egyszerűen annyit jelent ez a tanítás, hogy Jézus nem fog uralkodni a Földön ezer éven át. Vagy még inkább így mondhatnánk: Az Egyháznak az a dolga, hogy egyre jobbá tegye a világot – látjuk, mennyire jól sikerül 🙂 –, és a világ egyre jobb hely lesz. Aztán egy napon majd annyira jó lesz a világ, hogy készen lesz arra, hogy eljöjjön Jézus. Menny lesz a Földön, mert majd mi megcsináljuk. 🙂

Mi nem ezt hisszük – csak mondom, hogy világos legyen – , de miért nem? Egyrészt azért, mert Jézus nem engedte, hogy királlyá tegyék, mert azt mondta: „Az nem a ti dolgotok! Az Én Atyám adja Nekem az országot, nem a ti dolgotok. Ez nem a ti munkátok. Ez nem a ti részetek.” A másik ok, hogy Dán 2:34-35-ben azt olvassuk arról a kicsiny kőről, hogy emberi kéz nem érinti, embernek nincs része abban, amikor Krisztus ledönti ennek a világnak a királyságait. Emberi érintésnek nem lesz része abban, amint Ő felállítja itt az országát. Úgyhogy mi hiszünk a millenniumban, mi hiszünk abban, hogy Jézus fogja felállítani az Ő ezeréves királyságát itt a Földön.

Viszont, mi az, amit ránk bízott? Hadd mondjak példát erre! Ránk bízta az evangéliumot. Azt mondta Pál Róm 1:16-ban: Nem szégyellem az evangéliumot. Ránk lett bízva az evangélium. Isten ezt ránk bízta – Mát 28:19-20 –, és a tanítványságot is, hogy tovább adjuk a hitünket, hogy elmondjuk valaki másnak. „Tudtad, hogy amikor Jézus ezt mondta, az azt jelenti, hogy…?” „Tudod, hogyan kell imádkozni? Gyere, imádkozzunk együtt!” Ez jó példa, 1Thess 5:17 – az imát Isten ránk bízta. Azt mondta: Imádkozz szüntelen! Ef 5:18 Töltekezz be a Szent Szellemmel! Ez ránk lett bízva.
Az ördögnek ez az egyik csapdája számunkra, hogy elfoglaljuk magunkat azokkal a dolgokkal, amik nem lettek ránk bízva, és elhanyagoljuk azokat, amelyek ránk lettek bízva. Isten azt mondja nekünk: „Figyelj! Vannak dolgok, amik túl nagyok neked.”; Zsolt 131:1. Vannak dolgok, amik túl nagyok neked? Vannak dolgok, amiket Isten nem bízott rád? Vannak dolgok, amiket nem merünk érinteni? Persze, hogy vannak! Láttuk Uzzának a példáját, aki megérintette a frigyládát, és azt mondjuk: „Uram, taníts engem, hogy mik azok a dolgok, amiket nem érinthetek, amik túl nagyok, túl szentek: a Te terved, a Te akaratod, a Te munkád egy ember életében.” Én szerethetek, én bátoríthatok, de én nem irányíthatok, nyilván. Ezt értenünk kell!

Ján 6:16 Estefelé lementek tanítványai a tengerhez, hajóra szálltak, és átmentek a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Sötét volt már, és még mindig nem ment oda hozzájuk Jézus; a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt.

Létezik-e ellenállás, ha Isten akaratában jársz? Sokan szeretnénk azt mondani – én is – Ha Isten akaratában járok, akkor biztos nincs ellenállás. Naggyon szeretném, ha így lenne, mert én sem szeretek szenvedni. Nem tudom, te hogyan vagy ezzel. A többi evangéliumban azt olvassuk, hogy Jézus küldte el őket. Ez az Ő akarata volt, hogy menjenek ki a hajóval. Nem a tanítványok ötlete volt. Aztán volt ellenállás. Ezt látjuk a mi életünkben is. Jézus elküldött minket széles e világba – a munkahelyedre, a családodba, evangelizációra az utcán… –, és van-e ellenállás? Van. Rendben, ez belefér. Ezen nem lepődünk meg.

Aztán mi történik? Jézus szokatlan módon jön hozzájuk, és azt hiszem, hogy ez a fő lecke itt. Jézus a tengeren közelített feléjük. Szokatlan módon. Ez kihívás az életünkben. Én egy bizonyos módon várom Jézust. Én azt várom, hogy leül velem a kávézóban, és beszélgetünk egy jót, lefolytatunk egy kis intellektuális társalgást. Ám lehet, hogy Jézus egészen más módon jön hozzám. Nagyon másként! Józs 5:14-ban Jézus találkozott Józsuéval, de másik módon, mint ahogy számított rá. Mát 25:35-40 – egy nap, majd lesznek emberek, akik ott állnak Jézus előtt, és Ő azt mondja: „Köszönöm, hogy amikor éhes voltam, ennem adtatok, hogy amikor szomjas voltam, innom adtatok, amikor idegen voltam, befogadtatok, amikor meztelen voltam, ruhát adtatok Nekem. Köszönöm!” Ők azt fogják mondani: „Mikor csináltam ezt? Nem is tudtam róla. Nem találkoztam Veled. Miről beszélsz?” Akkor Jézus azt fogja felelni: „Amikor megtetted ezt azzal a nyomorulttal, azzal a szegény emberrel, akkor Velem tetted meg. Én eljöttem hozzád, csak nem úgy, ahogy te gondoltad, nem úgy, ahogy te számítottál rá.”

Gondolhatja valaki, amikor egy pásztor mond neki valamit: Kedves Testvérem, így szól az Úr…!; hogy: Ah, a pásztor mondott nekem valamit, Jézus eljött hozzám. Lehet-e más? Persze, hogy lehet! Ez történt itt, hogy Jézus szokatlan módon ment hozzájuk. Őszintén, úgy látom, hogy rendszerint így csinálja. Rendszerint úgy csinálja, hogy megszólít bennünket olyan módon, ahogy nem is gondolnánk. Zsid 13:2 – vendégszeretet. Amikor EUROCON volt, olyan sokan befogadtatok vendégeket! Jézus jön hozzánk ebben is. Mi történt Pállal ApCsel 9:8-ben? Jézus eljött hozzá, és a földre lökte, és megvakította. Azt mondanám: Remélem, nem így jössz el hozzám, Uram! Mi a lényeg ebben?
Lehet, hogy Jézus a bajnak vagy az áldásnak a köntösében jön el hozzám, de igazán nem ez a kérdés, hanem az a kérdés: Keressük-e Őt? Mát 7:7 – keressük-e Őt? Mert ha keressük, akkor megtaláljuk Őt. Kopogtatunk-e, és mondjuk-e azt: „Jézus, itt vagy valahol ebben a bajban? Jézus, itt vagy valahol ebben az áldásban? Jézus, van terved ezzel a hétfővel? Jézus, van célod ezzel a betegséggel? Jézus, Te találkozni akarsz velem ebben a kihívásban, ebben a próbában, ebben a reménytelen helyzetben?”? Keressük-e Őt? Mert ha keressük Őt, akkor megtaláljuk Őt, és nem számít, hogy milyen álruhában jön.
Akkor azt tudjuk mondani: „Ah, Jézus, Te vagy az! Tudtam én, hogy Te vagy az!” Volt egy ilyen falfirka: „Jézus a válasz”; mire valami okostóni aláírta: „Mi volt a kérdés?” 🙂 Mi azt felelnénk erre – Mát 7:7 –: Ha én keresem Őt, ha én zörgetek, ha én kérem: „Istenem, találkozni akarok Veled! Uram, nyisd meg az ajtót, szeretnék veled lenni! Uram, Téged kereslek!”; ha így élek, akkor azt felelhetem: Bármilyen kérdésre Jézus a válasz, valóban! Ez nem klisé, hanem valóban a szívünkben megtalálhatjuk Őt bármilyen problémában.

Ehhez viszont szükség van arra, hogy az elmémben ne legyek lusta. Zsid 6:11-12 – az elmémben buzgónak kell lennem. Keresni Őt! Menni Ő utána! Mert hitben akarok élni, hitben akarok járni. Azt akarom, hogy ez legyen az életem. Ha rájövök, hogy Ő az, akkor:

Ján 6:20 … Jézus megszólalt: “Én vagyok, ne féljetek!”

Amikor keresem Őt, és megtalálom Őt a bajban vagy az áldásban, az örömben, a szeretetben, a házasságban, akkor megnyugszik a lelkem.

Ján 6:21 Ekkor fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak.

Amikor Jézus ott van velem, amikor találkozom Ővele az én kihívásomban, vagy örömömben, és örömmel beveszem Őt, akkor Ő elvisz engem oda, ahova mennem kell. Akkor máris ott vagyok, ahol lennem kell. Lehet, hogy nincs megoldva a problémám, de ott vagyok, ahol lennem kell. Fil 4:8 – ha Jézus ott van benne, amikor imádkozunk, akkor van hálaadás is.  „Még nincsen válasz! Miért adsz hálát?” Azért, mert Jézus velem van ebben, és hálát adhatok, mert ismerem Őt.  A bevégzett munka ilyen. Már ott vagyunk, már el van végezve. Ef 2:6 szerint te már mennyei helyeken ülsz. Ő elvisz minket oda.

Ézs 46:4 Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.

Csodálatos vers! „Igen, tudom! Isten egy nap elvisz engem a mennybe – persze, tudom! –, de ettől még most ugyanolyan az életem.” Tényleg? Néhány napja ott ültem azoknak a drága hívőknek az otthonában, közösségben voltunk, és mindnyájan együtt kerestük és találtuk Jézust. Elmondhatom, hogy ott volt a menny. Mindenki éhes volt, mindenki hallani akart, mindenki találkozni akart Jézussal, és találkoztunk Vele. Nem volt színbeli különbség, nem volt nembeli különbség. Még azok is, akik nem voltak köztünk hívők, megélték. Ezért mondjuk azt: Keresni Őt! Keresni Őt, és megtalálni Őt, és találkozni Vele! Mert Ő megváltoztat mindent most! Lehet, hogy semmi nem változik, de Ő itt van velem, és máris ott vagyok. Ezért mondjuk: Kavarodjunk fel újra! Újra felkavarodni azt jelenti, hogy újra megtalálni Isten Igéjét. Újra olvasni egy régi könyvecskét, vagy valamelyik evangéliumot, vagy valamelyik páli levelet. Hallgatni egy üzenetet, például p. Schallertől!

A lényeg az: találkozni Jézussal! Amint Ő ott van velem, és megtalálom Őt, én már a túlsó parton vagyok. Itt élek a Földön, de a mennyben járok, ember vagyok, időnként ügyetlen és hibás és bűnös, de van szentség az életemben, és van szeretet az életemben és van szolgálat az életemben. Ő miatta, mert Ő velem van a hajóban.

Ámen.

Kategória: Egyéb