Helyettesítés – a kegyelem gazdagsága

2014 augusztus 31. vasárnap  10:30

Az előző napokban nagyszerű programok voltak. Egyik nap Pécsett volt gyülekezeti piknik, különböző városokból voltunk ott, másik nap Kaposváron a főtéren volt több koncertünk. Annyira élveztük, hogy együtt szolgálhatunk – énekelni, prédikálni, vagy beszélgetni az emberekkel.

Amikor együtt teszünk dolgokat Krisztussal, akkor igazából nem lényeges, hogy milyen szolgálatot végzünk. Hanem a legfontosabb dolog az, hogy mi az üzenet, amivel szolgálunk. Annyira élveztem, ahogy a különböző gyülekezetek összejöttek, hogy együtt tegyenek dolgokat! Nagy kiváltság, hogy láthatjuk, amint Krisztus Teste együtt mozdul.

Ján 15:13 Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.

Arra gondoltam, hogy mi milyenek vagyunk, a lelkünk a porhoz tapad. Korábban mi nem gondoltunk Krisztusra úgy, mint az első választási lehetőség. A saját életünket éltük, és annyira el voltunk foglalva a megoldásokkal, hogy mit lehet tenni a különböző nehéz helyzetekben. Összegyűjtöttük a megfelelő telefonszámokat, és jó kapcsolataink voltak, amik hasznosak számunkra, hogy a szükség idején tudjunk hova fordulni.

Arra gondoltam, hogy Krisztus barátsága velünk mennyire fontos Neki. Ő mit keres? Tökéletes személyt keres? Tudjuk, hogy ez nem igaz. Ő a kapcsolatot kereste, és ezzel a kapcsolattal változást hozott az életünkbe. Amíg mi különféle kapcsolatokat kerestünk emberekkel – hasznos kapcsolatokat, időleges kapcsolatokat –, akkor Krisztus örökkévaló kapcsolatot keresett velünk, hogy nekünk segítsen.

Erre az elvre gondoltam, amikor Isten Fia az ember Fia lett, hogy az emberek fiai Isten fiai lehessenek. Arra gondoltam, hogy mi volt az Ő csodálatos munkája, amit elvégzett értünk.

Van egy lenyűgöző rejtély Róm 3:26-ban.

Róm 3:26 mert Isten hosszútűrő, és megjelentette igazságát a mostani időben, hogy igaz legyen ő, és megigazítsa azt, aki hisz Jézusban.

Ez rejtély, hogy Jézus Krisztus, Aki igaz Isten és nem ér hozzá semmihez, ami tisztátalan, és igaz is marad, mégis megigazító Isten lesz annak, aki hisz Benne. Ő igaz, tiszta, tökéletes és szent, ugyanakkor Ő az én barátom. Ő igaz. Én nem vagyok tökéletes, és lehet, hogy elveszett vagyok, és lehet, hogy valami mást keresek, mint a barátságot Vele. Ő nem lesz kevésbé szent, vagy kevésbé igaz az által, hogy a barátom lesz, hanem én leszek nagyobb, én leszek több. Elválasztott leszek az Ő számára. Micsoda rejtély ez! Micsoda rejtély, hogy Isten nem veszít semmit azáltal, hogy a barátom lesz!

Zsid 2:11 Ő nem szégyelli, hogy a testvérének nevezzen, és barátnak hív, Ján 15:15. Én az Ő barátja vagyok és az Ő testvére, és igazzá leszek. Róm 5:7 – mindig annyira megdöbbentett ez a vers! Ahogy olvasom ezt a verset, sokszor nehéz megértenem.

Róm 5:7 Hiszen az igazért is alig hal meg valaki, ám a jóért talán csak meg merne halni valaki.

Félreértettem ezt, hogy az igazért. Mert arra az emberre gondoltam, akit Isten megigazított, aki engedelmes Istennek, aki Isten tervében jár, aki csodálatos életet él Istennel. Ez igazából arról az emberről beszél, aki a saját szemében igaz, aki saját erejével próbálja élni a keresztény életet, aki kedves, jó és erkölcsös próbál lenni más emberek szemében.

Ebben a versben azt mondja: Hiszen az igazért is alig hal meg valaki. Emlékszel a farizeusokra? Ők a saját szemükben voltak igazak. Itt azt mondja, hogy ezekért is alig hal meg valaki, ám a jóért talán. „Aki jót tesz nekem, aki hasznos számomra, azért lehet. Talán… nem vagyok benne biztos. Még gondolkodnom kell ezen. Attól függ, hogy milyen hangulatom van éppen. Attól függ, hogy jó vagy rossz napom volt-e. Lehet, hogy szellemi vagyok, és készen állok, hogy lefektessem az életem valakiért, aki jó hozzám.”

Utána Krisztusra gondoltam:

Róm 5:8 Isten pedig a hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.

Nem azért halt meg, aki jót tesz, aki engedelmeskedik Neki. Ez a legnagyobb rejtély. Krisztus így marad igaz, és lesz megigazítónk. Ő megérinti a mennyet, és Ő ott van, és megérinti a Földet is ugyanabban az időben. Senki nem kérdőjelezi meg az Ő szentségét. Miért? A kereszt miatt. Az ár miatt. Amiatt, mert Ő meghalt. Lehetséges Neki, hogy igaz maradjon, és közben itt maradjon ugyanabban az időben és a barátom legyem.

Annyira hálás vagyok Neki, mert így megoldódott a rejtély. Mostmár tudom a választ: a helyettesítés. Ő helyettesített engem. Az én helyemen volt. Helyettem. Ez jó számomra. Ez nekem jó. Ha ezt megértem, ez az életnek új szintjére visz. Valaki kinyitotta számomra az ajtókat, amik előtte zárva voltak. Másik ember leszek a másfajta gondolkodás miatt.

Mostmár nem csak magamra gondolok, hanem más emberekre is. Nem a megfelelő kapcsolatokat keresem, hogy valaki tudjon majd segíteni nekem, amikor jön a baj, hanem én leszek jó kapcsolat valakinek. Bárkinek. Valaki örömének a segítője szeretnék lenni. Szolga szeretnék lenni. Isten így változtatja meg a gondolkodásunkat.

Ádámra és Évára gondoltam 1Móz 3:21,24-ben. Ahogy a bárány leöletett, annak az állatnak a bőre be tudja takarni Ádám és Éva mezítelenségét. Vér ontatott, hogy betakarja a bűnt, és megkapták a bőrt, hogy betakarják a mezítelenséget.  Krisztus meg lett büntetve helyettem. Így működik a helyettesítés. Isten így találta ki a megoldást azokra a helyzetekre, ahonnan igazából nincs menekülés. 2Móz 12-ben a bárány lett a helyettes a páska ünnepén.

Mózes 4. könyvére gondoltam. Ennek a könyvnek a címe eredetileg: Pusztaságban. Arról szól, hogy mi történt a pusztaságban, hogyan vándoroltak, hogy éltek ott. Volt egy érdekes dolog, Izrael megmenekült Egyiptomból, de tudjuk, mi történt előtte: az egyiptomiak elsőszülöttei meghaltak. Ugyanabban az időben Izrael elsőszülöttei megmenekültek. Mindegyik élt, és mind megmenekült onnan.

Utána történik itt valami. Ebben a könyvben olyan sok számolás, ezért nevezik a Számok könyvének is. Olyan sok szám van itt! Amikor olvasod, könnyen el is tudsz veszni ebben.

4Móz 3:11-13Azután így szólt az ÚR Mózeshez:Íme, kiválasztottam a lévitákat Izráel fiai közül, minden elsőszülött helyett, aki anyja méhét megnyitja Izráel fiai között. Ezért a léviták az enyéim legyenek.Mert enyém minden elsőszülött. Amikor megöltem minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben; akár ember, akár állat, enyéim legyenek. Én vagyok az ÚR.

Ebben a 3. fejezetben volt még tovább is számlálás. Mózes megszámolta Izrael gyermekeit. Huszonkétezer-kettőszázhetvenhárom volt ez szám. Az elején azt mondta: a léviták törzsét ne számoljuk bele. Később viszont azt mondta: számoljuk meg őket is. Ám az a másik számlálás másik célra volt. A léviták száma huszonkétezer volt, kettőszázhetvenhárommal kevesebb. Azt mondta, hogy azok az emberek helyettesítik az összes elsőszülöttet.

„Ők fognak szolgálni Nekem, ők lesznek az Enyémek. Ők az Enyémek. Ők azokban a sátrakban fognak élni, amik a szent sátor körül vannak. Ott lesznek. Ők lesznek az Én embereim, akikhez Én szólni fogok.” Erről a kétszázhetvenhárom emberről azt mondta: „Mózes! Fizetned kell értük Áronnak. Öt sékelt minden hiányzó emberért.”

Csak eszembe jutott ennek az ötös számnak a jelentése, ami a kegyelem. Arra gondoltam – látjuk ezt végig a Bibliában –, hogy Isten helyettesít. Mennyire rendkívüli ez! Ő fog valakit, és tesz valaki mást oda. Ő azt mondja: „Te szabad vagy! Szabadok a kezeid. Olyan életed van, aminek hatalmas értéke van, és szeretném, hogy használd jól ezt az életet. Szeretném, hogy használd a szabadságod, ez szellemi szabadság. Nem vagy a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt vagy. Szeretném, hogy felelős legyél a kegyelemmel. Úgyhogy menj, és éld az életed. Éld az ima életét, éld a bátorítás életét! Olyan életet élj, ahol Velem jársz. Elsőszülött vagy, de nem kell fizetned. Valaki más lesz ott helyetted.”

A kegyelem szabadságára gondoltam – arra a szabadságra, ami a kegyelemben van –, hogy ez minket annyira hatékonnyá tesz! Akik ma vagyunk, csodálatos dolgokat teszünk a szolgálatban. Nem vagyunk profik. Ezt sokszor mondtuk, hogy sok területen nem vagyunk profik. Sokszor fogalmunk sincs, hogyan végezzünk bizonyos szolgálatokat.

Van például a színdarabunk, és akik játszanak benne, egyikük sem végzett ilyen iskolát. Senki nem lett profin kiképezve arra, hogy ezt tegye. Isten viszont használ minket, hogy amikor mások ránk néznek, azt mondják: ez annyira más. Az eszünkkel értjük, hogy ők nem profik, de valami mást látunk. Látunk valamit, amit nem lehet pénzzel megvásárolni. Eredeti öröm, nem mesterséges; odaszántság, ami nincs manipulálva, hűség, ami nem a félelemből van. Nem azért tesszük, mert félünk, vagy féltünk valamit, nehogy valaki elvegye.

Értjük, hogy a gondolataink és a szavaink kezdenek egyezni, mert előtte nem egyeztek. Sokszor úgy gondolkodtunk előtte, mint az angyalok, de úgy viselkedtünk, mint az állatok. A gondolkodásunk nagyszerű, hit által való volt, jó és pozitív gondolatok, de a cselekedeteinkben sokszor hatalmas rés volt, és képmutatónak éreztük magunkat. Most viszont kezdenek egyezni a gondolataink és a szavaink, és később a szavainkból lesznek a cselekedeteink.

Arra gondoltam, hogy ez hogyan lehetséges. Krisztusra gondoltam, hogy az Ő szavai és az Ő cselekedetei hogyan egyeztek. Igazából azok ugyanazok voltak. Tit 1:2 Isten nem tud hazudni. Nézem Őt, és számolom az áldásokat az életemben. Ő a példám. Nap mint nap nézem, és látom, hogy az Ő szavai és cselekedetei megegyeznek. Az Ő ígéretei lettek az életem alapja, és vigasztalás lettek az életemben. Mert értem, hogy az Ő szavai és az Ő cselekedetei egyeznek. Olyan leszek, mint Ő.

Minél több időt töltesz Istennel Őrá nézve, és az Ő Igéjével, anélkül hogy mesterségesen tennél erőfeszítéseket, olyanná kezdesz lenni, mint Ő, úgy kezdesz beszélni, mint Ő. A gondolataid és a cselekedeteid kezdenek egyezni, a szavaid és a cselekedeteid kezdenek egyezni. Nem azért hagyod abba azt, hogy hazudj, mert az erkölcsileg jó, hanem azért, mert olyanná kezdesz válni, mint Ő. Ez nem mesterséges. Ő helyettesít engem az életemben. Ő helyettesíti az én gondolkodásomat. Ez más, mások az értékek.

Ma reggel valaki észrevette, hogy olyan magyar szavakat használok, amiket előtte soha nem használtam. „Ez a szó nem volt a szókincsedben eddig.” „Tényleg? Mit mondtam?” Megismételte azt a szót, és azt feleltem: „Ezt észre sem vettem! Leginkább azért, mert annyit vagyok együtt magyarokkal, és olyan sokat beszélek magyarul, és annyit énekelek magyarul, ezért kezdtem magyarul imádkozni.” Kezdtem olyan szavakat használni, mint előtte soha. (Ám attól tartok még, hogy magyarul prédikáljak.) Ez csak kis példa.

Kezdesz olyan döntéseket hozni, amik előtte nem voltak meg az életedben és a szokásaidban. Ez nem azért van, mert fenyegetve érzed magad. Érted a különbséget? Annyit beszélünk a missziókról! Néhányan azt mondják: „Kárhoztatva érzem magam emiatt. Itt élek, nem megyek misszióba, nem költözöm el missziósmezőre. Annyit beszéltek erről, hogy már szégyellem magam emiatt.”

Ez így kell, hogy legyen? Nem! Miért? Nincs meg neked is az üzenet? Nem ismered az evangéliumot? Úgy gondolod, hogy nincs missziód? Anélkül válsz misszionáriussá, hogy észrevennéd. Nem ír senki „M” betűt ezért a mellkasodra, hogy attól leszel misszionárius.

Józsi elment egy gyárba dolgozni, ahol macskaeledelt termelnek. Akkor neki „MKGY” betűk – mint macska kaja gyár – legyenek a mellkasán? Ám az ő szívében és elméjében látjuk az „M” betűt. Mi történt? Helyettesítés. Ő más ember lett. A régi barátai nem ismerik meg. Sokan közülünk, sőt mindannyian így vagyunk.

Vannak régi, gyerekkori barátaid? Iskolás korodból? Amikor találkozol velük, akkor furcsán néznek, és megkérdezik: „Mit tettél a régi barátommal? Mit tettél azzal, aki régen voltál? Hol a régi barátom? Most csak egy furcsa embert látok.” Néha fanatikusnak neveznek bennünket, sokszor bolondnak, de mi Isten gyermekei vagyunk, és ez az, ami furcsa bennünk. Mások vagyunk. Nem a félelem miatt, hanem amiatt, amit Isten tett bennünk.

A kegyelem gazdagságára gondoltam.

1Kor 5:7 Takarítsátok ki azért a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert Krisztus, a mi húsvéti bárányunk már megáldoztatott.

Zsid 10:1-14 írásrész az ószövetségi áldozatokról beszél, és azt mondja, hogy az csak árnyék. Árnyéka annak, amit Krisztus elvégzett a kereszten az áldozaton keresztül. Arra gondoltam, hogy az árnyék nem az igazi dolog, azt nem tudod megérinteni. Látod, visszatükröz valamit, emlékeztet valamire, de nem az igazi. Aztán arra gondoltam, hogy Krisztus viszont az igazi. Zsid 2:9,14,16 a Messiás az ember természetét vette fel, és nem az angyalokét. Ő felvette a mi természetünket, hogy helyettesítő lehessen. Nem az angyalokat helyettesítette, hanem minket.

Barabásra is gondoltam. Ott is ugyanaz történt. „Kit engedjünk el? Krisztust, Aki szent és soha nem tett semmi rosszat, vagy Barabást?” Még ott is a szívünk azt mondja: Persze, hogy Krisztust, mert az nem igazságos. Utána magamra gondoltam, hogy igazából én vagyok Barabás, aki Krisztus mellett áll. Az egész nemzetnek kellett döntenie, kit engedjenek el, hogy aznap este már tudjon vacsorázni, hogy visszatérhessen a családjához, a barátaihoz.

Kit engedjünk el? Az igazságról beszélek, de ez annyira vicces az én számból. Mert az én nevem Barabás. Amikor elengednek engem, akkor mit teszek? Hova megyek? Mi az én életem? Mit teszek ma este? És holnap reggel? Hogyan fog kinézni az életem egy hónap múlva? Ő a keresztre megy, és ezt tudom. Szégyellem magam? Bűntudatom van?

Viszont szabadon lettem engedve a bűntudatomtól és a szégyenemtől. Nem csak a büntetéstől a kereszten, hanem mindentől el lettem engedve. Úgyhogy örvendezhetek, fel-alá ugrálhatok, és lehetek a legjobb szolgáló, mint az asszony, aki Jézus lábát csókolgatta, és öröm volt a szívében. Ezek nem a szégyen csókjai voltak, amikor a lábát csókolta, nem a bűntudat csókjai, hanem ő annyira szerette, ami történt az életében. Személyesen megismerte Krisztust, tudta, hogy Baráthoz jött.

A Barátja a farizeus házában ült. Belépett a farizeus házába, mint parázna. Tudsz-e azonosulni azzal a helyzettel, amikor nem vagy szívesen látva? Azzal, amikor meg vagy vetve, és belépsz egy olyan ember házába, aki legszívesebben csak kirúgna, aki legszívesebben csak megkövezve? Viszont te egy baráthoz mentél, aki abban a házban ül. Elmész, és tudod, hogy biztonságban vagy, és tudod, hogy ő meg fog védeni téged biztosan.

Ő veszi a bűnt, és azt mondja: „Én vagyok a parázna. Úgyhogy engedd őt el, mert neki meg lett bocsátva.” Ő fogja a mennyet és a földet is, és összehozza a kettőt. Én Őbenne vagyok, és a dolgok egyeznek. Nem vagyok többé képmutató. Többé már nem! Hatalmas érték van az életemben. Krisztus ott van helyettem. Krisztus eljön az otthonomba velem együtt, és Krisztus döntést hoz. Furcsán hangzik, amikor azt mondjuk: helyettem.

Utána Róm 3:26 rejtélye valóssá válik az életemben, és boldog ember lehetek. Boldog lehetek. Olyan rabszolga vagyok, akit elengedtek, de úgy döntött, hogy Krisztus szolgája lesz. Ezt az örömöt senki nem veheti el tőlem. Miközben szegény vagyok. Emlékszel arra, ahogy Pál mondta? „Szegények vagyunk, de sok embert gazdaggá teszünk.” Ez hogyan történik? Ez Krisztus helyettem, végzi ezt a munkát. Ez csodálatos!

Ámen.

Kategória: Egyéb