Hamu helyett szépség

2017 június 14. szerda  18:30

Különböző időszakok vannak a gyülekezet szolgálatában, a gyülekezet életében, az Ige szolgálatában. Én úgy látom, hogy ezekben a napokban Isten különlegesen kijelent nekünk dolgokat az Igéből.

Szeretnék két olyan Igeverset idézni, amik általában megijesztik az embereket.

3Móz 20:7 Szenteljétek meg tehát magatokat, és szentek legyetek, mert én, az ÚR vagyok a ti Istenetek.

Ennek a párja:

1Pét 1:16 Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.

Szentnek érzed magad? Mit jelent az, hogy szent? Az, hogy valami szent, azt jelenti, hogy el van különítve – ezt tudjuk. Azt jelenti, hogy más, mint a többi, másra való.

Hadd mondjak egy saját példát. Amikor a gyermekem nagyon kicsi volt, voltak plüss állatai. A feleségemnek is volt néhány plüss mackója, és a gyerekünknek meg lett mondva: Az a mamáé. „Akkor nem játszhatok vele?” „Játszhatsz vele, de nagyon óvatosan. Nem teheted tönkre!” Úgyhogy a többi plüss állattal mindenféle dolgok történhettek, de a mamáéi külön voltak választva. Ez már sok éve volt.

Általában, ha dolgokat vagy személyeket különválasztunk – úgy mondjuk, hogy megszenteljük –, például amikor felszentelünk valakit lelkipásztornak, akkor egy különleges okkal tesszük ezt. Nem közönséges dologra választjuk el, szenteljük meg. Szóval az, hogy meg van szentelve, magában csak azt jelenti, hogy el van választva, de általában ez nem egy közönséges célra szolgál.

A karácsonyfa alatt ott vannak dobozokban az ajándékok, és azokkal nem lehet játszani Karácsony előtt. Azok el vannak választva a Karácsonyra. Előtte nem lehet használni, előtte nem lehet játszani vele.

Áronról és a papságról olvassuk azt 2Móz 28:41-ben: „Készíts nekik különleges ruhát, és szenteld meg őket. Adj nekik különleges ruhát, és válaszd el őket a többiektől. A szépség miatt, mert Istent szolgálják, és azon túl is ez legyen különleges. Ez más legyen, mint a közönséges. Aztán így szolgálnak papként.” Ez azt jelenti, hogy valami különlegest csinálnak most.

Mint a menyasszony. Különleges a ruhája. Kérdés: Ha meg kell szerelni az autót egy héttel korábban, akkor gondol-e arra a menyasszony, hogy magára kapja a menyasszonyi ruháját, hogy gyorsan megszerelje az autó? Vagy azért, hogy a szennyest kimossa… Nyilván nem fogja ezt tenni. Nem sokan teszik ezt. 🙂 Mert az különleges. Arra az egy dologra van fenntartva. Annak van jelentősége, van tartalma, van értéke. Az nem közönséges.

Ezt jelenti az, hogy meg van szentelve. Értéke van, különleges, nem közönséges. Ezekről a dolgokról beszélünk. „Szentek legyetek, mert Én szent vagyok.” – mondja az Úr.

Mit jelent az, hogy legyél szent? Azt jelenti, Isten azt mondja nekünk: „Legyél különválasztva az Én számomra! Legyél az Enyém!” Igazán ezt mondja Isten ezzel: „Legyél az Enyém! Legyél különválasztva az Én célomra.” Tudjuk jól, mi ezt tanítjuk az Újszövetség alapján, hogy amint megtérsz, újjászületsz, – 2Kor 5:17, Ef 1:13, 1Kor 12:13, Tit 3:5, Kol 1:13 … sok-sok vers beszél erről –, te át vagy víve Isten országába, te el vagy választva, te másik helyen vagy. Te kaptál egy új szellemet, és minden más a mai nap. Ez megvan neked, Isten mégis azt mondja: „Legyél az Enyém! Legyél különválasztva Nekem!”

Hadd mondjak egy jó példát! ApCsel 19-ben Pál tanított Efézusban, és nagyon nagy gyümölcse volt a munkájának. Sokan hallgattak rá, sokan válaszoltak neki, és azután:

ApCsel 19:9 egyesek megkeményítették magukat, és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját a sokaság előtt, otthagyta őket, …

Nemcsak hogy otthagyta őket, hanem:

ApCsel 19:9 a tanítványokat is elkülönítette tőlük,…

Elkölünítette a tanítványokat. Nem akarta, hogy velük legyenek.

ApCsel 19:9 … és mindennap egy bizonyos Tirannosz iskolájában tanított.

Két esztendőn át! Mit olvasunk? Azt, hogy Pál elment a tanítványokkal. Aztán azt olvassuk, hogy ott, ahol a tanítványok voltak, tulajdonképpen a gr. szó itt a dialegomai, vagyis lehetett kérdezni, lehetett vitázni, lehetett magyarázni, lehetett tanítani, és ez más, mint az, hogy valakit nem érdekel, hogy megkeményíti magát, hogy gyalázza ezt az egészet.

Pál azt mondta: „Ti mondhatjátok ezt egymás között, de a tanítványok mások, nekik másra van szükségük. Nekik arra van szükségük, hogy beszéljünk.” Miért? Miért mondta azt, hogy ők meg vannak szentelve erre a tanításra? Miért mondta, hogy ők el vannak választva? Azért, mert ők mások a szívükben. Ők éhesek. Ők nem olyanok voltak, mint az efézusbeliek. Ők éhesek voltak erre, és azt mondták: „Pál, taníts minket. Adj nekünk. Szeretnénk hallani!” Különböző emberek, tehát másik helyen legyenek.

Ismerjük a következő történetet. Az egyik ember kérdezi a másiktól:

– Mi az a kezedben?

– Termosz.

– Tényleg?! És mire jó?

– A hideget hidegen, a meleget melegen tartja.

– De jó! És mi van benne?

– Húsleves és vanília fagyi.

🙂 Mit mondok ezzel? Azt, hogy a különböző dolgokat különválasztjuk, nem? Nem kevered össze a bébiételt és a macskakaját. Helymegtakarítás céljából nem öntöd a tormát a málnalekvárba. Nyilván! Ez az, amit Pál is csinált. Azt mondta: Nem! Ez különleges, hogy nekik éhes a szívük, és azért elválasztotta őket, és tanította őket, és foglalkozott velük.

Mit mond Isten? „Legyetek szentek!” Mit jelent ez? Azt mondja: „Figyelj! Te az Enyém vagy! Hallod? Te az Enyém vagy. Úgyhogy gondolkozz úgy, mint aki az Enyém! Beszélj úgy, mint aki az Enyém! Cselekedj úgy, mint aki az Enyém!” Hol kezdődik ez? A szívben. „Hova tartozom? Kié vagyok? Én az Úré vagyok. Őhozzá tartozom.” – ez van a szívemben. Ha ez van a szívemben, akkor nem kell senkinek rángatni engem, hanem azt tudom mondani: „Én ide tartozom. Én az Úré vagyok. Ez az, amit akarok az életemben. Ez az, ami számít nekem. Ide tartozom, az Úrhoz.” Ez az, ami számít az életünkben. Ez az, amiről beszél: „Legyetek szentek! Én szent vagyok.”

Hadd mondjak még egyet! Ez olyasmi, amivel nem is olyan rég Isten megragadta a szívemet, tulajdonképpen ezért beszélek erről. A szentség még egy dolgot jelent nekünk.

Kol 1:9 Ezért amely naptól fogva ezeket hallottuk, mi sem szűnünk meg értetek imádkozni, és kérni, …

Mit kért Pál?

Kol 1:9 … hogy beteljesedjetek az ő akaratának megismerésével minden szellemi bölcsességben és értelemben,

Erről beszélünk, hogy a szívünkben ott legyen az Ő akaratának a megismerése szellemi bölcsességgel, szellemi megértéssel. Azután:

Kol 1:10 hogy járjatok az Úrhoz méltóan, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremve, és növekedjetek Isten megismerésében,

Tulajdonképpen ez jó leírása a szentségnek: Járni az Úr teljes tetszésére, az Ő akaratában. Ez az, amiről beszélünk. Figyelj! A szentség célt is jelent. Ha Istenhez tartozom, ha én Neki vagyok különválasztva, az azt jelenti, hogy Őbenne megtaláltam a célomat, hogy tudom, mire való vagyok, tudom, hogy mire lettem alkotva.

Amikor azt mondták egy edényre: Ez az Úr házának az edénye!; onnantól kezdve lehetett tudni, hogy annak az edénynek mi a funkciója. Ugyanígy veled és velem is. Amikor azt mondom: „Uram, én Hozzád tartozom, én a Tiéd vagyok. A szívemben tudom ezt.”; akkor azzal azt is mondom, hogy tudom a célomat, vagy legalábbis tanulom, legalábbis növekszem benne.

Úgy értem, emberek csak azért ölnek, hogy tartozhassanak valahova. Azért hajlandóak ölni, hogy tartozhassanak valahova. Isten nekünk többet adott: tudom, mire vagyok kitalálva. Mi az? Mi a célunk? Azt hiszem, ezt minden nap meg lehetne fogalmazni más és más módon Istennel, de valójában én arra lettem kitalálva, hogy örökkévalóságon át megismerjem az örökkévalót, hogy ismerjem Őt örökké, és a teljes lényemmel ismerjem Őt. Ami azt jelenti, hogy az elmémmel, a szívemmel, az örömömmel, az érzelmeimmel, a hálámmal, a cselekedeteimmel, az akaratommal ismerjem Őt. Ismerjem Őt a csodálatommal. Ismerjem Őt mindezekkel. Az, hogy ismerjem Őt a teljes lényemmel, hogy tanuljam Őt örökké, ez a célunk. Erre vagyunk.

Emberek képesek elveszni abban, hogy tanulmányozzák a szöcskéket. Ezt csinálják egész életükben. Nem vetem meg a biológusokat, tulajdonképpen megértem, számomra is érdekesek ezek a dolgok. Viszont emberek elvesznek abban, hogy tanulnak egy szakmát egyre jobban egész életükben. Ezek a dolgok részei a teremtett világnak. Ami azt is jelenti, hogy végesek, valószínűleg. Mi azonban nagyobbról beszélünk, az örökkévaló megismeréséről, és arról, hogy örökké ismerjük és megismerjük Őt.

Figyelj! Ez nem személytelen, hanem személyes, és örökké ilyen lesz. Ez azt jelenti, hogy Isten elválasztott minket egy célra. Nem vagyunk céltalanok. Ez a nagy örömünk. Amikor jön valaki, pl. egy ateista, aki gúnyolódik – 2Pét 1:3 –, akkor azt mondjuk: „Gúnyolódj, amennyit csak akarsz. Én nem csak azt tudom, hogy hova tartozom, hanem tudom, hogy mire vagyok itt, mire lettem alkotva örökre. Mert el vagyok választva. Én más vagyok. Én megkaptam Isten életét.” Ez a szentség.

Talán a következőképpen is mondhatnánk. Ézs 61:3-ban az egyik része az ígéretnek az: szépséget adjak a hamu helyett. Ez a gondolat igazán: a hamu helyett dicsőséget. Erről beszélünk. Amikor közönséges az életem, amikor nem tudom a célomat, amikor nem tudom, hogy Istenhez tartozom, akkor bármit, amit csinálok, a véges dolgok korlátozzák. Azt az idő korlátozza, az én személyiségem korlátozza, a képzettségem, a kultúrám, a sebeim korlátozzák. Amikor viszont megragadom ezt a szívemben, hogy én Őhozzá tartozom, hogy el vagyok választva Őrá, és megvan ez a kapcsolatom, akkor a hamu helyett kaptam valamit, ami gyönyörű.

A szépség az, amikor valaki, valami az Istentől kapott céljában működik. Egy hal a vízben gyönyörű. Ha kiteszed az asztalra, nem annyira gyönyörű, szerintem. Aztán egy idő után már nem is csinál semmit. Megint egy idő után szaga van, és tényleg csúnya. Ha valami abban működik, amire ki lett találva… Ha a célunkban működünk… Amikor Krisztushoz tartozom, akkor mondom ezt: „Tyű! Te jó ég! Mim van nekem ezen a helyen! Szépség van az életemben. Viszont nem emiatt, amim van, és nem amiatt, amit csinálok, hanem amiatt, Akihez tartozom.”

2Sám 7:18-ban Dávid ámuldozik Isten előtt. Azt mondja: „Uram, ki vagyok én? A mai nap megértettem, hogy mennyire szeretsz. A mai nap megértettem, hogy Hozzád tartozom. Lenyűgöző! Terved van rám, és nem csak rám, hanem a leszármazottjaimra, a trónomra. Örökre. Hogyan lehet ez?” Dávid felfedezte, rácsodálkozott és elámult.

Így vagyunk mi is, amikor megtaláljuk ezt a helyet: Legyetek szentek, mert Én szent vagyok. Merjétek különválasztani! Merjétek azt mondani: „Uram, én Hozzád tartozom. Vannak dolgok, amik ott maradtak, amikor eljöttem onnan, és vannak dolgok, amik nem jöhettek velem ide, és ez rendben van, mert találtam mást. Találtam hovatartozást, célt, szépséget az életemnek… Annyi minden értéket találtam!” Ez az, amiről beszél.

Legközelebb olvasod ezt a verset 1Pét 1:16-ban, akkor ne ijedj meg, hanem gondolj erre, hogy hova tartozol a szívedben, hogyan éled az életed, és merj szabad lenni abban, amit kaptunk. Ez a változás az életünkben. Ez az, amire Pál azt mondta Ef 4:17-ben

Ef 4:17 …. bizonyságot teszek az Úrban, hogy többé ne járjatok úgy, ahogy a pogányok járnak elméjük hiábavalóságában.

Mert a ti életetek már nem hiábavaló, hanem a ti életeteknek célja van Istenben. Most képviseljük Őt, és egy nap, annyival jobban fogjuk ismerni Őt, mint most, de soha nem fogunk a végére érni! Mindig lesz valami, ami izgalmas. Mindig lesz következő fejezet. Mindig lesz újabb szépség. Mindig lesz újabb gyönyörű dolog Őbenne, amit felfedezhetünk. Mindig lesz mit imádnunk Őbenne. Soha nem fogunk unatkozni, nyilván, mert a mi Istenünk csodálatos.

Ámen.

Kategória: Egyéb