Ezékiel könyvének szíve – hová tartozol a szívedben?

2011 március 6. vasárnap  10:30

Bartha Atti

Ésa 40:31 De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

Nem szeretnék semmi újat mondani. Szeretném folytatni, amiről P. Kende prédikált szerdán (20110302 DU PDulo PKende Emeljuk fel Jezust Isten igejet es egymast). Ha emlékszel, azt mondta: három dolgot emelünk fel a gyülekezetben. Krisztust, az Ő Igéjét és a gyülekezetet, az embereket. Azt mondta, amikor Krisztust felemeljük, akkor Ő mindenkit Magához von.

Ez a megoldás, ha családilag vannak kapcsolati problémáink. Akkor, ha felemeljük Krisztust, akkor Ő Magához fogja vonni őket általunk. Ha felemelem Krisztust, az lesz a megoldás a szolgálatomra, az evangelizációra. Nem valami mással kell, hogy elfoglaljam magam, nem kitalálnom kell valamit, ne mozdítsam el a régi határokat, Krisztust kell felemelni minden helyzetben azért, hogy Ő meg tudjon mutatkozni rajtam keresztül.

Amikor az Igét felemelem, akkor az képes megváltást hozni az életembe. Ján 8:32 az Ige képes megszabadítani engem a megkötözöttségekből. Zsid 4:12 az Ige képes átformálni az életemet. Zsolt 107:20 az Ige képes meggyógyítani engem. Ha felemelem az Igét az életemben, akkor tudok egy egészséges életet élni. Ha a gyülekezetet emelem fel, akkor ott egység van, és többé már nem a tökéletességre törekszem, hanem az egységre. Tökéletes nem tudsz lenni, de ahol egység van, Isten oda küld áldást.

Sokszor megtörténik az, hogy a jövőben élünk. A vágyaink beteljesedését várjuk, vagy esetleg a jövő aggodalmaitól félünk. Ésa 40:31-ből ezt szeretném kiemelni: ma keresd Istent. Ma bízzál Őbenne. Ebben a versben az, hogy bízz Őbenne, az egy türelmes várakozás. Az, amikor van egy várakozásom Istentől. Ne abban éljünk, hogy mi lesz akkor, ha majd kimegyek a missziós mezőre szolgálni, vagy ha az anyagi helyzetem rendbe jön, vagy ha egészségileg rendbe jövök, vagy ha megházasodom.

Ma keresd Istent minden helyzetben, amiben vagy. Várj Őrá, mert Ő szólni szeretne hozzád. Ne azon küszködjünk, hogy anyagilag megszabaduljunk nehézségekről, hanem Mát 6:33 keresd az Ő országát és Ő gondoskodni fog rólad.

Ne a menekülés útját keresd, hanem az Urat keresd a helyzetekben, mert ha Őt megtalálod, akkor – 1Kor 10:13 – Ő megadja a menekülés útját is. Bízz benne, mert a reménység nem szégyenít meg, Róm 5:5. Isten nem késik. Lehet, hogy késlekedik, de nem késik. Nem lesz túl késő, Hab 2:3.

A legfontosabb, hogy Ő nem követ el hibákat. Az életed – az a helyzet, ahol most vagy – az nem véletlen, az nem hiba. Préd 3:14 amit Ő cselekszik, az lesz örökké. 5Móz 32:4 az Ő cselekedete tökéletes, és minden Ő úta igazságosság. Ma emeljük fel Krisztust, az Igét és a gyülekezetet. Ma bízzunk Őbenne, ma várjunk Őtőle, nem a menekülést, hanem Őt Magát keresve.

P. Kende

Vasárnap délelőttönként Isten adott nekünk szabadságot arra, hogy a Biblia egy-egy könyvét vagy levelét nézzük át. Ez nagy szabadság és nagy áldás. Elképesztő, hogy Isten beszélt hozzánk. Először Péter második levele volt (20110206 DE PBendeguz PKende Felkavart sziv ami a novekedes utjan jar), aztán a Filippi levélről volt szó (20110213 DE PEric PKende Krisztus elmejevel gondolkodni), aztán a Galáciai levél (20110220 DE PDolgos PKende Ne engedd hogy elvegyek a szabadsagod Krisztusban). Előző vasárnap délelőtti istentiszteletünkön volt az Apostolok cselekedetei (20110227 DE PKende Elet a Szent Szellemben – Apcsel). Dicsőséges volt belegondolni, hogy merre vezet Isten, mennyivel többet ad, mint álmodni mernénk, és amit ígért nekünk, és aztán amit várhatunk emiatt.

Eddig mindig azt mondtam, hogy nagy ambícióval vágunk bele az alkalomba, például hogy megnézzük 2Pétert. Ma nincs olyan nagy ambícióm, csak az, hogy megnézzük Ezékiel könyvét :-). Csak kösd be a szellemi biztonsági öved, vedd fel a szellemi bukósisakodat. 🙂 Ezékiel egy különleges-különleges próféta. Persze, mindegyik egyedi.

Ezék 2-ben látjuk az Ő felkészítését. Innen indulunk ma: hogyan készíti fel Isten az Ő emberét. Nem ez a fő témánk, de nézzük meg a következőt:

Ez 2:1-2  1És monda nekem: Embernek fia! állj lábaidra, és szólok veled. 2És lélek jöve én belém, amint szóla, és állata engem lábaimra, és hallám azt, aki szól vala nekem.

Isten felkészíti az Ő emberét a feladatra, mert különleges feladata van. Ebben a könyvben 15-ször mondja, hogy Izrael háza pártütő ház, pártos ház, lázadó ház. Sokszor látjuk ezt, és Isten felkészíti az emberét erre a feladatra. Ez bátorítja a szívünket, mert ez azt jelenti, hogy Isten elhívott minket hívőnek most, a 20., a 21. században. Elhívott minket hívőnek és felkészít minket. Nem számít.

Néha hívők kétségbeesnek. „Olyan kemények körülöttem az emberek, annyira zártak a hitre, annyira nem érdekli őket az üzenet. Annyira elutasítóak Jézus nevét hallva.” Amint gondolkodunk ezen, ez kétségbe ejtheti a szívünket. Viszont Isten felkészít minket arra az időre, amikor élünk, arra a közegre, amire el vagyunk hívva, azokra az emberekre, akikhez elküldött bennünket.

Ezt látjuk itt Ezék 2:1-2-ben, hogy Isten lábra állítja őt, Ezék 2:3-7 Isten beszél hozzá és Ezékiel válaszol. Ezék 2:8-3:3 Isten azt mondja neki: egyél, tessék. Odaadja neki az Igét, az üzenetet. Azt mondja neki: edd meg, legyen ez teljesen részeddé! Isten talpra állította, Isten beszélt hozzá, meghallgatta a válaszát, és azt most mondja: egyél, legyen ez a belsődben. Erre hív Isten bennünket.

Mát 4:4 nem véletlen mondja, hogy ez olyan nekünk, mint a kenyér, sőt több. Esszük ezt és a részünkké válik. Isten mondja: felkészítelek, megerősítelek, használlak ebben az időben, erre a korra faragtalak ilyenné. „Vedd az üzenetet a szívedre, vedd komolyan, mélyen, igazán. Vedd be azt, és Én használni foglak.”

Ezék 3:4-11 Isten megbízza őt, azt mondja: őrállóvá tettelek. „Az a feladatod, hogy kiálts: jön az ellenség.” Az őrállónak nem az a dolga, hogy visszaverjen minden ellenséget, nem az a dolga, hogy mindenkit egyenként felrázzon, nem is az a dolga, hogy aludjon, hanem az a dolga, hogy kiáltson: hahó, mindenki, van megváltás, Jézus Krisztus, Ő megfizetett a bűneidért! Az őrállónak ez a dolga.

„Van megváltás a te számodra. Van új élet a te számodra. Isten keres téged, hív téged és azt mondja: gyere Énhozzám.” Az őrállónak ez a dolga. Ha nem hallgatnak rá – Ezék 33 is mondja –, az az ő felelősségük. Ha valaki eljött, itt ül, hallja az üzenetet és nem érdekli, hanem inkább valami mást csinál, az az ő felelőssége. Persze nem így vagyunk vele, hogy ne keresnénk az embert. Keressük az embert, de a felelősség az övé, ha mi kiáltunk: hé, mindenki, él a Megváltó; nem kell egyedül élned, nem kell magányosnak lenned. Van nyomorúság, van gyász, de van vigasz is; és van reménység, ami nem szégyenít meg, Róm 5:5.

Ez volt Ezékiel dolga. Nagyon különleges helyzetben volt Ezékiel. Ezt azért mondom, mert nem a szülőföldjén prédikált, mert Izraelt Isten megbüntette, vagy inkább mondhatnánk így: megfenyítette. Azért, mert az volt a célja, hogy helyreállítsa őket. A büntetés csak fizetség a bűnért, a fenyítés az arra igyekszik, hogy visszavezesse az embert a megfelelő helyre. Isten fenyítette Izraelt Babilon és más királyságok által. Isten azt mondta nekik: ez így nem mehet tovább, nem imádhattok bálványokat, nem csinálhatjátok, amit csináltok.

Ezékiel, mivel papi családból származott, mivel fontos ember volt, ezért a babilóniaiak mindjárt az elején elvitték fogságba. Jeremiás arról beszélt nekik, hogy Isten megfenyíti a népet, és Isten akarata, hogy az egész nép elmenjen fogságba Babilonba, ami elfogadhatatlan volt nekik. Persze, értem ezt. Viszont akik hittek, mint Ezékiel, ők nem kétségbeestek, hanem azt mondák: rendben, ez Isten akarata, akkor megyünk és szolgálunk azon a helyen. Ez történt, és Isten felkészítette Ezékiel szívét.

Ezék 3:14 És a lélek fölemele és elragada engem, és elmenék, elkeseredvén haragjában az én lelkem, az Úrnak keze pedig rajtam erős vala.

Ezékiel járt a szellemben és harag volt a szívében. Miért? Mert Izrael lázadó ház volt. Izrael lázadt Isten ellen, nem fogadták el az Ő akaratát, és Ezékiel üzenete nem volt kellemes üzenet. Kihívó üzenet volt. Nekünk is az egy értelemben.

Ezék 3:15 És eljuték Tél-Ábibba a foglyokhoz, a kik lakoznak vala a Kébár folyó mellett, és leülék, ők is ott ülvén; és ott ülék hét nap némán ő közöttük.

Miről szól ez? Arról, hogy Ezékiel Isten embere volt, de ugyanakkor egy volt a néppel. A szívén az volt, hogy bárcsak tehetne valami értük. Leült közéjük, ott ült, ahol ők ültek. Neki nagyobb szabadsága volt, mert a foglyok első hullámával elvitetett. Ő már tehetett valamit, szolgálhatta és szolgálta őket. Ez az, amire Isten elhívott minket. Arra, hogy legyen egy üzenetünk, és ugyanakkor ott üljünk az emberek között, hogy munkánk legyen a többiek között. Hivatalokban legyünk másokkal együtt, esetleg szenvedjünk másokkal együtt. Aztán ahogy ott vagyunk, látjuk az ő életüket, értjük a dolgot, és ugyanakkor azt mondjuk: van egy üzenetem. Az egész könyv erről szól, Ezékielnek van egy üzenete.

Először ez nem egy kellemes üzenet. Ezék 1-24. fejezete erről szól.

Ezék 8-ban egy kihívásról olvasunk. Isten elvitte megnézni a Jeruzsálemi templomot. Ez azért érdekes, mert már elvittek egy csomó embert Júdából, de még nem az összes embert, és még nem rombolták le az egészet. Egy értelemben, ha megnézted a képet, akkor úgy nézhetett ki, hogy vannak, akik fogságban vannak Babilonban, és vannak, akik Júdeában vannak. Mi a különbség? Ők eljárnak Jeruzsálembe a templomba, áldozatokat mutatnak be, járnak Isten útmutatása szerint. Azok pedig távol a hazájuktól, a templomtól nem tudnak Istennel járni, nyílván ők az átkozottak. A helyzet pont fordított, hogy a nyilvánvaló nem volt az igazság.

Mennek be ezek az emberek a templomba.

Ezék 8:7-8 7És vive engem a pitvar bejáratához, és látám, és ímé egy lyuk vala a falban. 8És mondá nékem: Embernek fia! ronts csak át a falon! és átronték a falon, és ímé egy ajtó vala ott.

Van ott egy titkos helység.

Ezék 8:9-11 9És mondá nékem: Menj be és lásd meg a gonosz útálatosságokat, a melyeket ezek ott cselekesznek.  10Bemenék azért és látám, és ímé az útálatos csúszó-mászó állatoknak és barmoknak mindenféle képei és Izráel házának minden bálványai vannak bevésve a falon köröskörül. 11És hetven férfiú Izráel házának vénei közül (ezek közepette Jaazanjáhu, a Sáfán fia) áll vala előttök, mindenik a maga tömjénezőjével kezében, s a füstölőszer felhőjének illata száll vala fel.

A látszat csal. Ott vannak Jeruzsálemben a templomban, bejárnak imádni, de a szívükben nincsenek rendben. Igazából a szívükben nem fogadják el az Urat. Van egy külsőség, van egy látvány, van egy viselkedés, és Isten mentsen, hogy így legyen velünk. Ez egy kihívás, amire mindannyiunknak szüksége van újra és újra, hogy ránézzek magamra – nem szeretjük elemezni magunkat, nem is bátorítalak erre –, de érdemes belegondolni, mit engedek be az életembe, a házamba, az ágyamba, a szívembe, mit engedek be a képernyőre otthon; mi az, ami befér ott, ahol senki nem látja. Mi van a titkos szobámban? Ez erről szól.

Ezékielnek ez a kihívása, mi van a szíveddel? Ez ennek a könyvnek a lényege; nem a nyilvánvaló, nem az, hogy ki van Jeruzsálemben. A vicces az, hogy az emberek, akik Jeruzsálemben voltak, azok megvetették azokat, akik már elvitettek száműzetésbe. Azt mondták: Isten megbüntette őket az ő gonoszságuk miatt. A helyzet éppen fordított volt. Ez kihívás a szívünknek. Nem a cselekedeteim, nem a külső, nem az, ami látszik, hanem Isten a szívemet keresi. Persze, abból következik valami az életemben, ahogy Jakab beszél erről sokat, de mi van a szívemben. A szívemben hol állok?

Ezék 1-24. erről beszél, hogy mennyire komoly a bűn, hogy mennyire mély a romlottság. Mi ma úgy mondanánk Róm 6:23-mal, hogy a bűn zsoldja a halál, hogy a romlottság olyan mély és annyira komoly, és Isten annyira komolyan veszi. A legmocskosabb fejezet a Bibliában Ezék 23: Izrael házának mocskosságáról, elképesztő bálványimádásról. Nem is javaslom nagyon. A Biblia része, hasznos, de a másik oldalról… 🙁 Mert a bűn annyira komoly. Isten azt mondja nekünk: vedd komolyan ezt.

A könyv következő része: Ezék 25-32. fejezetig. Van itt egy nagyon érdekes szakasz. Arról szól, hogy ítélet jön Izrael ellenségeire. Ez egy nagyon érdekes gondolat, mert Izrael ellenségei ránéznek Izraelre, és azt mondják: ők a mi problémánk, velük van a baj, szabaduljunk meg tőlük, és akkor minden rendben lesz.

Viszont az érdekes az, hogy amikor Izrael elvitetett, utána ítélet jött mindezekre a népekre. A problémájuk nem Izraellel volt, hanem a problémájuk az volt, hogy a szívükben nem fordultak Istenhez. Izrael elhozta az üzenet lehetőségét, hallhatták volna a megváltás hírét, hallhattak volna a Messiásról, az eljövendő Prófétáról Izraeltől, de túl büszkék voltak. Ez az, ami történik újra és újra. Ugyanez történt Babilonnal is, ugyanez történt Izrael minden ellenségével. Persze, mert Isten megígérte. 1Móz 12-ben aki téged áld, az áldott lesz, aki téged átkoz, az átkozott lesz.

A probléma nem Izraellel van. Ha megnézed a híreket, látod, hogy mi történik, akkor úgy tűnhet, Izraellel van a probléma. „Nyilvánvaló.” Mégsem Izraellel van a probléma, hanem azzal, hogy van Isten, van Megváltó, és az emberek nem fordulnak Őhozzá a szívükben. Emiatt vannak a gondjaink.

A könyv utolsó része, ami nagyon különleges, az a helyreállításról szól. Arról, hogy Isten helyre fogja állítani az Ő népét, vissza fogja hozni őket. Ezért szól hozzánk olyan sokat Ezékiel. Mert rengeteg ígéret van a helyreállításról annak ellenére, hogy a történelmi háttérben látjuk, hogy semmi nem jelezte, hogy Izrael helyre lesz állítva.

Ezék 33-tól végig erről hallunk. Isten elmondja: Izrael helyre foglak állítani. Ezékiel elkezd erről beszélni, elkezd erről prófétálni. Isten szabadságot ad neki, hogy mondja ezt: Isten vissza fog vinni titeket és többet fog adni nektek, majd a kor végén még többet ad nektek. Nagy-nagy ígéretek. Mi történik ezután? Jön a hír Ezék 33:21-től, hogy Jeruzsálemet lerombolták.

Milyen lenne ezt hallani? A próféta azt mondja: Isten visszavisz titeket. A következő este látod a hírekben, hogy Jeruzsálem le van rombolva, elpusztították az egészet, semmi nem maradt. Mi lenne a szívünkben? Valószínűleg egy kérdés lenne: hova visz minket Isten, nem maradt semmi? Szerintem ilyen kérdés lenne a szívünkben.

Éppen ezért szól hozzánk ez annyira, mert hasonló helyzetben vagyunk. Ján 17-ben amikor Jézus imádkozott, akkor ahogy imádkozott értünk, az rengeteg mindent elmondott rólunk és a helyzetünkről a világban. Ján 17:15 Jézus nem azt kérte, hogy vegyen ki minket az Atya ebből a világból, hanem hogy őrizzen meg a gonosztól.

Itt vagyunk ebben a világban és Ján 17:16-ban Jézus azt mondja az Atyának rólunk: nem e világból valók, mint ahogy Én sem. Ebben a világban vagyunk, de nem ebből a világból származunk. Éppen ezért annyira hasonlít a helyzet egy értelemben Ezékielékre. Mert Ezékiel ott volt Babilonban az egész néppel, akiket Isten elvitt oda. Ez egy nehéz helyzet volt. Az ellenségeik között éltek, ott imádták Istent, és egyébként a nép nem is imádta Istent. A szívükben nem voltak megtérve, el voltak keseredve. Ezért szolgált Ezékiel feléjük: Istennek terve van veletek, Istennek szándéka van veletek.

Mint amikor ma azt halljuk az Igéből: Jézus eljön értünk. Ján 14-ben Jézus azt mondta: „Elmegyek, helyet készítek neked. Egy nap, amikor kész leszek, akkor eljövök és elviszlek innen. Elviszlek oda.” Hallom ezt, és mi a következő? Van valami nagy bajom, jön egy nagy villanyszámla, vagy valami történik a házammal, vagy a főbérlőm… valami történik, és azt mondom: „Uram, miről beszélsz? Nem látom semmi jelét, hogy elragadnál. Nem látom semmi jelét az ígéretednek.”

Megtörtént, hogy 70 év után Júda visszatért az országába? Igen. Isten visszavitte őket. Mellesleg, ilyen nincs a történelemben, hogy egy népet deportálnak, és aztán csak visszatérnek. Ilyen nincs, de itt ezt látjuk. Ez Isten munkája történelemben. Semmi nyoma nincs, de az ígéret bizonyos. Ez beszél a szívünkhöz.

Jeremiás azt mondta nekik Jer 29:7-ben: a város, ahova fogságba viszlek titeket, igyekezzetek annak a jólétén. Miért? Azért, mert „Annak a városnak a jólétében lesz nektek jólétetek. Annak a városnak a békességében lesz a ti békességetek.” Mi nem ezért a világért vagyunk itt, de Isten ide küldött minket. Itt van egy részünk. Itt vagyunk tevékenyek. Itt hiszünk, itt imádkozunk. Itt dolgozunk, itt teszünk jót. Ez az üzenet, amit találunk. Isten adott nekik egy ígéretet: visszaviszlek titeket.

Nem csak ez, hanem előre mutat a jövőre, arra, amit még most sem látunk. Ahogy Ezékiel 34-től nézzük, örökkévaló királyt ígér nekik. Ígér nekik egy országot Ezék 35-36-ban. Ezék 36-ban a szív helyreállításának ígérete. Ezék 37 az élet helyreállítása. Egységet is ígér nekik ugyanitt. Ezék 38-39 biztonság a gonosztól.

Ez fontos nekünk, mert nekünk is van ígéret. Néha a szívünk kételkedik, és nem vagyunk olyan biztosak benne. Ha ővelük megtette Isten, mennyivel inkább velünk. Nekik azt ígérte Ezék 11:16-ban: habár elvetettem őket a pogányok közé, és habár szétszórtam őket a nemzetek között, mégis olyan leszek nekik, mint egy kicsiny szentély az országokban, ahová mennek. Micsoda gondolat. Isten azt ígérte nekik: elviszlek téged fogságba, megfenyítelek, de Én ott leszek veled, nem hagylak el, megőrizlek téged.

Ugyanez nekünk is. Összejövünk, örömünk van, hálásak vagyunk, imádjuk az Urat, halljuk a dalokat, bátorítjuk egymást, feltesszük a kérdéseinket és aztán kimegyünk. Megyünk, járunk az életünkben. Nincs talán velünk a Sz.Sz.? Persze, hogy velünk van. Nincs talán velünk Krisztus munkája? Nincs ott a szívünkben az Ő üzenete? Talán nem szólt hozzánk? Talán nem vettük komolyan? Persze, hogy így van! Nagyszerű, hogy ott vagyunk, ahol vagyunk, mert Isten használni fog minket.

Ez Ezékiel könyvének az üzenete: Isten komolyan veszi a bűnt, de képes helyreállítani a szívet. Isten a szívre tekint, és ez az Ő munkája. Ezék 36:26 kiveszem a kőszívet, és új a szívet adok helyette, hús szívet. Ez az, amit megtapasztaltunk akkor, amikor Krisztushoz jöttünk. Isten azt mondja nekünk: járj ebben a szívben, használd ezt a szívedet.

Amikor a testvérem beletapos a lelkivilágomba, akkor olyan könnyű visszatérni a kőszívemhez és „majd amikor nem számítasz rá, megmutatom neked, hogy mit csináltál.” Isten azonban azt mondja nekünk: adtam neked új szívet, abban járj. Akkor azt mondom: abban megbocsátás van, ott szolgálat van, elengedem a dolgot Isten kegyelméből. Isten tudja, ez az Ő dolga, Ő bánik vele. Ez gyönyörű.

Ezékiel befejező fejezetei Ezék 40-46 látjuk a templomot, a dicsőséget, az imádatot. Tudod, mit látunk itt? Részletes leírást. Ez nem egy jelkép. Ez egy prófécia, egy valóságról szóló jövendőbeli ígéret. Nem mese, nem jelkép, hanem több annál. Ez a valóságról beszél. Amikor valaki hallgatta Ezékielt, akkor ezek az emberek nem voltak kíváncsiak rá. Volt egy tradíció, hogy a népének egy vezetője megölhette a bálványimádás miatt. Persze, nem tudjuk, hogy ez igaz-e.

Ezék 33:32 olyan volt nekik, mint egy mulattatás, egy kabaré. Mint amikor valaki azt mondja: van egy jó film, menjünk moziba. „Hova menjünk szórakozni? Kocsmázzunk? Billiárdozzunk? Nem, inkább hallgassuk meg Ezékielt! Jó program lesz.” Meghallgatták és jót nevettek. Sokan így voltak. Ezékielnek igaza volt. Amit leírt, annyira pontos, jelentős, fontos volt, a szívükről beszélt és annak az állapotáról.

A könyv legvégén Ezék 47-ben azt látjuk, hogy ez a könyv pontos, történelmi, és ugyanakkor mélyebb is annál. Igazán a szívünkről szól. Arról az életről szól – Ezék 47 –, ami Istentől árad. Egy folyóról beszél. Ezék 47:1 az oltártól folyik ki a folyó. Isten természetéből, az Ő személyéből, az Ő jelenlétéből árad ki. Ahogy látjuk ezt kiáradni, ez a folyó gyógyít, életet hoz. Mi ez? Ez Isten munkája.

Minden korban ez zajlik. Ezékiel volt az az ember, akit Isten használt egy nehéz időszakban, egy kihívásokkal teli időszakban. Azért, hogy a szívükre beszéljen. Nem voltak kíváncsiak rá, de ő elmondta az üzenetet. Elutasították, de ő elmondta. Aztán, amikor a 70 év a végére ért, amikor Isten készen állt, hogy visszavigye a zsidókat a saját földjükre, akkor sokan a zsidók közül készen voltak, hogy visszamenjenek. Azután soha többé nem volt gondjuk a bálványimádással. Voltak másféle gondjaik, de a bálványimádás nem merült fel többé közöttük. Miért? Azért, mert Istennek ez a folyama, Istennek ez az élete elért a szívükhöz. Azért, mert ez eljutott hozzájuk és átformálta őket.

Ezék 47:8-9 8És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapáczra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. 9És lészen, hogy minden élő állat, a mely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement.

Ez gyógyulásról beszél. Ez olyan, ami megtörtént a szívünkben, Istennek ez a szándéka. Ezért fontos nekünk ez a könyv, mert Istennek ez a szándéka. Isten azt mondja: én ideraktalak egy céllal. Egy nap elviszlek innen. Egy nap nyilvánvaló lesz, hogy nem ide tartozol. Ma nem így látszik. Ma, ha valaki rád néz, azt mondja: te is idevalósi vagy, ide tartozol ebbe a városba, de legalábbis ebbe a világba. Nekünk is meg lehet ez a kísértésünk, hogy úgy építsünk, mintha idevalósiak lennénk. Istennek azonban van egy ígérete, ami azt mondja: elviszlek innen.

Ahogy a zsidóknak mondta: „Céllal vagytok itt. Ennek haszna van, célja van, értéke van. Ne legyetek tétlenek! Ne legyetek tunyák! Ne vesztegessétek az időt! Szolgáljatok! Éljetek! Imádkozzatok! Képviseljetek Engem! Imádjatok Engem! Ezen túlmenően el foglak vinni titeket egy nap.”

Vannak olyan keresztények, akik azt gondolják, hogy itt a Földön kell megvalósítani Isten országát. Isten azonban nem erre hívott minket, hanem hogy képviseljük Őt, hogy szolgáljunk, és tudjunk arról, hogy Ő elvisz minket egy nap. Addig használjunk ki minden napot, használjunk ki minden percet, mert a mi szívünkhöz eljutott ez. Ez a folyó elért hozzánk, életre keltünk és meggyógyultunk, és adjuk tovább ezt, és szolgáljunk ezzel. Ámen.

Kategória: Egyéb