Észrevétlen áldozat & A szeretet lesz elég egész életünkre & Még több fényt kérek! (2015. Újévi Konferencia #3)

2015 január 2. péntek  18:00

 

P. Győző

Zsolt 15:1-4 URam, ki tartózkodhat sátradban, ki lakhat szent hegyeden? Aki feddhetetlenül jár, igazságot cselekszik, és igazat szól szívében; nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjának, és nem hoz gyalázatot rokonaira. A semmirekellő utálatos a szemében, de az URat félőket tiszteli. Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is.

Esküjét nem vonja vissza, ha emiatt kárt vall is. Ez a hűség: nem vonom vissza a szavamat, nem vonom vissza a döntésemet akkor sem, ha kárt vallok emiatt. A mai időkben, ebben a korszakban ez a tanítás nem népszerű. Manapság az egész világot áthatja a nyerészkedés. „Mit nyerek?” Még a kereszténységben is döngeti a kapukat ez a gondolkodásmód: „Mit nyerek? Mit nyerek, ha keresztény leszek?” Isten azonban azt mondja: „Ki tartózkodhat az Én szent hegyemen? Ki jöhet be az Én sátramba?” Fel van sorolva sokféle ember. Az egyikről azt mondja: esküszik kárára, és nem bánja meg.

A kereszténység olyan élet, amikor fel kell írnunk a szótárunkba ezt a szót: veszteség, kár, szenvedés, áldozat… és akár halál is. Ez benne van a csomagban. Benne van a csomagban, de van egy olyan kategória még a keresztények között is, akik gyakorolják magukat az Istennek édes jelenlétében, kedves jelenlétében. Ők a hűségesek, akik valóban közel állnak Isten szívéhez, akik valóban átélik Istennek a közelségét, intimitását, kedvességét, és azt mondják: „Nem számít! Nem érdekelnek az előnyök, nem érdekelnek a jutalmak, hogy megyek-e előre vagy sem. Ragaszkodom Isten jelenlétéhez, hogy ismerem Őt, és hogy Ő ismeri a nevemet.”

Vasárnap az istentisztelet befejeztével – már vége volt az alkalomnak – egy testvér, mielőtt hazament volna, kezdett nagyokat kiáltani: Ismeri a nevemet!; és boldog volt. „Ismeri a nevemet, és ez mindennél többet ér! Ismerem Őt, és Ő ismeri a nevemet.”

A hűséges ember megesküszik. A hűséges ember döntéseket hoz, és akkor sem bánja meg, amikor emiatt károk érik, amikor veszteségek érik, amikor le kell mondania valamiről. Van azonban egy olyan öröm, van egy olyan édesség, van egy olyan kedvesség, amit a hűségesek látnak meg.

Van egy hölgy a gyülekezetünkben, akinek a férje húsz évvel ezelőtt házasságtörésbe került, és nem bánt szépen a feleségével. Az asszony ismerte az Igét. „Istenem, az Igéd is azt mondja, hogy elválhatok. Elválhatok, mert a férjem házasságtörő. Megszűntette velem a közösséget, én is ezt fogom tenni. Ki tehetne szemrehányást ezért?” Imádkozott azonban, és Isten szelíden szólt hozzá: Én nem szeretném, ha elválnál. „Akkor mit tegyek, Uram?” „Legyél hűséges, és szeress!”

Ez az asszony húsz éve hűséges valakihez, aki nem volt hűséges őhozzá. Amikor beszélgettünk, azt mondta: „Néha nem volt könnyű. Nem mindig könnyű, de ismerem Őt. Ismerem Őt, és ez többet ér még a boldog házasságnál is. Úgy megismertem Istent, olyan módon ismerem Őt, és Ő olyan módon ismerhet engem, hogy ez mindennél többet ér. Nem számít az a húsz év veszteség!”

Ha kívülről belenézel az életébe, azt mondod, hogy földi pokol. Ő azt feleli: „Nem! Ez húsz év mennyország. A hűség miatt. Megesküdtem, és nem bántam meg. Nem bántam meg!” Isten azt mondta: Maradj hűséges, és járj szeretetben. Ez annyira drága! És eltelt húsz év.

Húsz év eltelt, és a férjnek nemrég volt egy drámai találkozása az Úrral. Azt most nem mondom el, hogy menyire drámai. Nagyon erőteljes, nagyon radikális találkozás volt. Még ezt is megkapta ajándékba a hölgy húsz év hűség után. Nagyon radikális megtérés volt. Az ébredések történetében olvashatsz ilyeneket. Isten meglátogatta a férjet. Igaz, hogy évekig imádkoztunk, hetente böjtöltünk, és nem volt eredmény, de megérte. Mert néhány év múlva Isten úgy válaszolt, ahogy soha nem gondoltuk volna. Alig akartuk elhinni. Isten tényleg megáldja a hűséget.

Milyen csodálatos a hűségben az, hogy Gal 5:23 az életünkben a hűség nem valaminek a gyökere, forrása, hanem valaminek a gyümölcse! Valakinek a gyümölcse. Ez a Szellem egyik gyümölcse, és a gyümölcsök sorában első a szeretet, és valahol a szeretetet követi a hűség. Isten szeretete, Isten kegyelme hűséget hoz létre, és hűséges szentek sokaságát. És aki hűséges, az legyőzhetetlen.

Amikor hűséges vagy, hoztál egy döntést, és kitartasz benne, egy isteni döntésben, emiatt problémák történnek, emiatt nehézségek lehetnek, emiatt bajok lehetnek az életünkben, de azt mondjuk: „Nem bántuk meg. Mi ott vagyunk az Isten hajlékában.” Ott vagyunk Isten házában, az Ő sátrában. Ismerjük Őt olyan módon, ahogy csak a hűségesek ismerhetik. Ezt a hűséget Ő hozta létre bennünk. Ezt a hűséget Ő hozza létre, nem tudsz nem hűséges lenni.

Sokszor a hűséges ember nem tudja magáról, hogy hűséges. Mert nem érzi azt, hogy hűséges. Ő csak nem hagyja abba, ő csak kitart, csak élvezi, hogy szereti őt az Isten, és csak élvezi, hogy szereti az embereket. Utólag látja meg, lehet, hogy csak a trón előtt látja meg: „Az életem tele volt lemondással. Az életem tele volt áldozattal. Kész voltam meghalni az Úrért. Tele volt az életem szenvedéssel, és nem is tudtam róla. Mikor volt az, Uram, hogy szenvedtem Érted? Mikor volt, hogy jót tettem Veled? Mikor hoztam én áldozatot? Mikor volt az, hogy káromra esküdtem? Mikor volt nekem károm? Sosem volt károm! Sosem tartottam annak. Mikor volt nekem veszteségem? Sosem vettem észre. Uram, csak Te voltál az életemben.”

A legtöbben ilyenkor azt mondjátok: „A pásztor nem rólam beszélt. Na, ez nem én vagyok! Ez nem én vagyok, ne célozgass rám, pásztor!” Bizony, hogy rád célozgatok. Sőt, most nem csak célzok, hanem lövök. Talált, süllyedt! Te vagy az az ember! Mint ahogy Nátán mondta Dávidnak: te vagy az az ember; de most nem úgy mondom neked, hogy te vagy az az ember. 🙂

Isten hűsége, Istennek a szeretete a Szellemnek a gyümölcse. Ez nem az életed gyökere, hanem a gyümölcse. Ezt Maga a Szellem hozza létre, a szeretetnek a Szelleme. Ez tesz téged hűségessé. Amikor szerettél valakit, amikor szeretsz valamit, olyan nagy dolog lemondani érte valamiről? Az édesanyád hányszor mondta: „Már megint meg kell etetnem téged! Már megint fel kell kelnem éjszaka, hogy megvigasztaljalak.” Pedig ez lemondás, és mégis hűségesen csinálja.

Amikor eljön a nagy nap az életed végén, és állsz az Úr előtt, azt fogja mondani neked: „Jól van, jó és hű szolgám! Kevésen voltál hű, menj be az Urad örömébe.” Amikor képesek vagyunk veszteségeket elszenvedni, amikor képesek vagyunk áldozatokat hozni, akkor mindig öröm jár a nyomában, az Úrnak az öröme. Ez az Úrnak az öröme! Lehet, hogy azért van annyi örömtelen keresztény, mert az örömét nem a hűségben kereste? Mert azt nézték: Mit nyerhetek?

Dicsőség Istennek! Ez az élet tele van veszteséggel és szenvedéssel, de tele van örömmel is. Az öröm teljességével. Ebben a gyülekezetben sok hűséges ember van. Keresd meg a legragyogóbb arcokat! Keresd meg azokat, akik őszintén örülnek! Keresd meg azokat, akiknek még a fájdalmuk mögött is öröm van! Keresd meg azokat, akik azt mondják: Kiről beszélsz, amikor a hűségesekről beszélsz?; és megtaláltad őket. Ámen.

 

P. Kende

A témánk a hűség, és annak az áldásai ezekben az utolsó időkben. Ján 13-ban Péter leteszi a saját nagyesküjét arra, hogy hű lesz.

Ján 13:37 Azt mondta neki Péter: Uram, miért nem követhetlek most? Az életemet adom érted!

Jézus azt felelte: Nem követhetsz oda, ahova Én megyek. Itt Péter azt mondja: „Én elmegyek Veled végig. Az életemet odaadom Érted.” Ismerjük a történetet, és azt gondolhatnánk, hogy Péter csak nagyképűsködik szokása szerint, hogy a szíve büszkeségéből beszél. Igazán én hiszem, hogy tényleg a szívéből szólt, és komolyan gondolta. Azt hiszem, hogy komolyan így beszélt, nem voltak hibás motivációi.

Úgy hiszem, hogy sokszor engem az életemben ez vezet félre. Az, hogy nincsenek alantas indítékaim dolgokkal kapcsolatban. Azt mondom: Jézus, követni foglak Téged ebben. Ám ezen a helyen Péternek nem kellett igazán követnie Jézust. Csak egyvalakinek kellett meghalnia a bűneinkért, és az nem Péter volt. Nem ő volt a megfelelő áldozat erre, arra csak Jézus felelt meg. Hála Istennek, hogy Ő ezt bevállalta. Péternek nem kellett odamennie.

Ez azonban megtörténik velem is. Nagy érzelmi felindulásom van, hallok egy jó dalt, és annyira lelkes vagyok! Nagyszerű közösségünk van, és „Ide nekem az oroszlánt is! Nem gond, megölöm.” Most olvastam ki egy könyvet Hudson Taylor életéből, és „Meg tudnám téríteni Kínát a következő két hétben! Kétség nélkül. Úgyhogy követlek Téged, Jézus.”

Ám itt a kérdés: Csak az izgatottságom, csak egy érzelmi felkavarodás, vagy pedig van mélyebb is, a hitem a Mesterben, ami vezet engem? Igazán ezért annyira fontos nekünk az, hogy halljuk Isten Igéjének a szolgálatát, hogy kapjuk azt. Ahogy most is hallottunk, és a konferencia minden alkalmán, amint együtt vagyunk. Szükségem van arra, hogy szolgáljon felém valaki az Igével.

Mát 10:42-ben olvasunk arról, hogy van egy olyan szolgálat, a „pohár hidegvíz” szolgálata, amikor Jézus nevében „felébresztek” valakit egy pohár hideg vízzel, és arra Jézus azt mondja, hogy annak meglesz az áldása. Miért? Azért, mert igazán az Úr nevében adom. Amiatt, hogy testvérek vagyunk, és szolgálat van, bátorítás van közöttünk, annak van jelentősége Isten előtt. Nincs túl kicsi dolog.

P. Brian-nek ez százszorosan megvolt. Neki megvolt a „vödör hidegvíz” szolgálata is. 🙂 Mindig megvolt a „hidegzuhany” szolgálata. Sokszor szükségünk volt erre. Soha nem volt hűvös veled, de mindig készen állt arra, hogy felébresszen valamilyen álomból. Szükségem van erre hívőként. Rám fér időről-időre, hogy valaki szolgáljon felém ilyen módon.

P. Brian mondta a következőt. Emlékszem, hogy az egyik kedvencem volt. Mint egy gyöngyszem! Egy lány azt mondja: Az a srác szerelmes belém. „Hát? Csak azt kérdezte tőled, hogy hol a WC.” „De ahogy kérdezte!” 🙂 Ez volt az egyik kedvencem. Jó volt hallani a kijózanítását. Jézus is csinálta ezt:

Ján 13:38 Jézus erre azt mondta neki: Az életedet adod értem? Bizony, bizony mondom neked, nem szólal meg addig a kakas, míg háromszor meg nem tagadsz engem.

Ez fontos, hogy Jézus megmondja Péternek: „Ébresztő! Ébredj fel! Ez egy álom, amiben élsz. Nem fogod az életed adni Értem. Meg fogsz tagadni Engem. El fogsz fordulni Tőlem.” Péter kap egy vödör hidegvizet a nyakába. Nem azt mondja neki Jézus: „Jó, rendben van. Legyen neked a te hited szerint.” Hanem azt mondja: „Nem! Nem erre van szükséged. Ébredj fel! Ez nem valós.”

Tudod, hogy mi történik sokszor? Fel vagyok pörögve, és: „Én végigmegyek az Úrral! Megcsinálom! Nem érdekel, mi van.” Valaki szolgál felém az Igéből, lehet, nem is tudja, hogy mit mond, de kapok egy vödör hidegvizet a nyakamba, és aztán azt mondom: Ez hitetlenség. Pedig lehet, hogy Jézus beszél hozzám. Szükség van arra, hogy valami a földhöz kössön, mert különben elszállok. Nagyon sokszor ez Istennek az Igéje, erre van szükségem.

Ezekben az időkben, amikor érzelmileg fel vagyok kavarodva, nem bízhatok a szívemben. Szükségem van valakire rajtam kívül, aki objektívebb nálam, és beszél nekem erről. Azt mondja: „Figyelj! Értem, de gondolod meg ezt, gondold meg azt.” Volt egyszer egy szolgálati lehetőség, és nagyon izgatott voltam felőle. Halálosan veszélyes volt, tényleg, de ez annyira nem érdekelt. Aztán beszéltem a pásztorommal, és felébresztett. Lehettem volna büszke, mondhattam volna: Hitetlen vagy! Hála Istennek azonban, hogy elfogadtam. Ennek nagyon örülök mindmáig.

Mi volt itt Péter hibája? Az, hogy a saját erejéből igyekezett hűséges lenni. Helyes volt, amit akart, de a saját erejéből szerette volna összerakni. Saját maga szerette volna megcsinálni. Nem az volt a kérdés, hogy ő tud-e hűséges lenni, hanem az, hogy mi Isten akarata most az életében. Mert az érdekes az, hogy amikor megnézed Péter életét, akkor végső soron ő nagyon hűséges volt az egész életén keresztül. Viszont nem ezekben a napokban kellett hűnek lennie. Hanem az egész életében. Isten arra vezette őt, hogy az egész életében menjen Vele.

Volt egy srác a gyülekezetben komoly elmebetegséggel. A gyógyszereit beállították jól, és járt a gyülekezetbe, járt a bibliaiskolába, és látszott rajta, hogy tisztul az elméje, a szíve, a gondolatai. Gyönyörű volt! Annyira örömteli volt! Aztán az egyik „drága” testvér odament hozzá, és lelkesen elmagyarázta neki, hogy meggyógyult, és nem kellenek már a gyógyszerek. Ez a testvér izgatott lett, abbahagyta a gyógyszer szedését, és a mai napig zárt osztályon van. A mai napig sem tudták helyreállítani.

Csak arra gondolok, hogy néha szükségünk van arra, hogy az Ige adjon egy pofont jobbról is, meg balról is. Néha szükségem van arra, hogy a „hidegvíz” felébresszen, hogy az Ige felébresszen, felrázzon engem, és azt mondja: „Hé! Lehetséges, hogy a szívedben pattogsz, érzelmileg feldobott vagy, de ébresztő! Valóban ez Isten valósága? Valóban ez az, amit Ő akar? Valóban ez az, amerre Ő vezet téged? Valóban most van-e itt ennek az ideje?”

Képzeld el, hogy Péter tényleg az életét adta Jézusért. Tényleg! Viszont nem ekkor. Nem ez volt annak az ideje, nem ez volt annak a helye. Most másként kellett neki hűségesnek lenni. Tudod, hogyan? Úgy, hogy miután elbukott, helyre kellett állnia, és azután vezetni a többieket. Ez volt az ő hűsége ezen a ponton, nem más, nem az, amit ő szeretett volna.

Amikor Ján 18-ban Jézust elfogják:

Ján 18:10 Simon Péter pedig, akinél kard volt, kirántotta, a főpap szolgájára sújtott, és levágta a jobb fülét. …

Biztos vagyok abban, hogy nem a fülére célzott. Mi történt? Péter a saját erejéből „megvédi” Istent. Ez az, amit ő itt tenni fog. Ez is megtörténhet. Miért? „Jézus nem csak az Uram, hanem Ő a barátom is.” Ján 15:15 Ő az örökkévaló Atya, az én Istenem. Nem csak egy teológiai kifejezés, hanem Ő az én Atyám, Ő az én Testvérem, Ő az én Barátom. Ő az, Aki kimentett engem.

El tudod képzelni, mennyire hálás egy ember, amikor például a futóhomokban süllyed lefelé, és már csak az arca és a keze van kinn, és valaki kihúzza. El tudod képzelni, milyen hálás lenne? Ez Jézus nekem – Zsolt 40:3 –, kihúzott engem a sáros veremből. Ő kihúzott és megmentett engem. Persze, hogy hálás vagyok ezért! Nem lennék-e hajlandó harcolni Érte?

Olyan érdekes azonban, Ján 18:11 Jézus azt mondja Péternek: „Tedd el a kardodat! Nem ez az Én akaratom. Jobb tervem van számodra.” Ez az, amit Isten tartogat nekünk. Mert Jak 1:20-ban az én indulatom, az én haragom nem oldja meg a problémákat. Akkor annyira helyesnek érzem, amit csinálnék, de lehet, hogy Istennek van jobb ötlete. Mi az? 1Pét 3:15 megfelelni szelídséggel és félelemmel, kedvességgel és tisztelettel megadni a választ.

A haragom annyira tudja, hogy mit kéne csinálnom: meg kéne védenem magamat, meg kéne védenem Istent. Isten azt mondja: „Nekem jobb ötletem van. Lehetnél hűséges a szeretetben. Lehetnél hűséges a megbocsájtásban. Lehetnél hűséges a türelemben.” „Uram, nem lehetne, hogy inkább karddal, lándzsával, géppisztollyal legyek hűséges? Az jobban megy nekem. Könnyebben pusztítok, mint építek.” Isten azt feleli: „Ja, tudom! Én pedig erre hívtalak el.”

Emlékszem, olvastam Josh McDowell-nek egy könyvét, ami egy vita leírása. Egy muzulmán tudóssal volt vitája egy arab országban, nagy stadionnyi ember előtt. Rendezett vita volt. Mindketten beszéltek kicsit, aztán válaszoltak egymásnak, és ezt háromszor megtehették felváltva. Josh McDowell fejezte be a dolgot, és az utolsó alkalmat „elvesztegette”, nem arra használta, hogy megvédje a kereszténységet a muzulmán tudósnak az érveivel szemben. Hanem tudod, mit csinált? Negyedórában az evangéliumot prédikálta egy egész stadionnyi embernek! Azt mondta: Köszönjük, ezek kiváló érvek, és szeretném elmondani a lényeget…

Annyira büszke voltam rá! Ez nagyon régen történt, akkor még nem voltak video megosztók az interneten, ahol nézhettünk volna ilyen vitákat. Ezt könyvben jelentették meg. Annyira büszke voltam, mert tudom, hogy milyen könnyen találnám meg a hűséget a rossz helyen, és tennék inkább kárt, ahelyett, hogy építenék. Isten jobbat tartogat nekünk.

Ez volt az, amit Jézus is tett. Leállította Pétert, és aztán meggyógyította a szolgát. Miről szól ez? Ez az evangélium: Ő megmenti azokat, és meggyógyítja azokat, akik megölték Őt, azaz minket. Meggyógyít minket, akik megöltük Őt. Megment minket. Ez az evangélium. Mennyivel jobb üzenet ez, minthogy „Allah akbar”, akarom mondani: Megvédelek, Jézus! Mennyivel jobb üzenet ez! Hűségesnek lenni abban, amire Ő hív, akkor, amikor Ő hív.

Ján 18:16-17 Péter megint magára támaszkodik. Harmadjára is.

Ján 18:16 Péter pedig kint állt az ajtónál. Kiment azért az a másik tanítvány, a főpap ismerőse, szólt az ajtónálló szolgálónak, és bevitte Pétert.

Mi történik itt? Péter követi Jézust a saját ismeretségi körére támaszkodva. A saját ismeretségei alapján próbál közel kerülni Istenhez. „Hé! Én közel vagyok Istenhez, tudtad? Tudod, honnan tudom? Mert ez a pásztor a jó barátom. Úgyhogy közel vagyok Istenhez, mert ő a jó barátom.” Nincs szükség erre, ez nem így működik. A gyülekezetben nem kell protekció, hogy közel legyél Krisztushoz. Nem a megfelelő embereket kell ismerned, hanem húzódj közel, keresd az Urat, és közel vagy. Nem úgy van, hogy a gyülekezeti pásztorság atyáról fiúra száll. Fura elképzelés. Kivéve, ha Isten elhívja, és a gyülekezet látja ezt.

Miért fontos ez? Azért, mert Jézus hoz minket közel az Atyához, Ef 2:13. A Szent Szellem hoz minket közel egymáshoz. Fil 2:1 köztünk van a Szent Szellem közössége. Ez az, ami történt Péterrel, hogy Jer 17:5 a saját erejére támaszkodott: saját ereje a hűségben, saját ereje a harcban, a saját képességei abban, hogy közel legyen. Hova vezették ezek őt? Arra a helyre, ahol nyomorult módon megtagadta Jézust, ahol teljesen elrontotta a dolgot, ahol mindent, amit megígért, megszegett. Teljes szégyen Isten előtt!

Van egy kérdésem: Péter 1. és 2. levelében látod-e ezt a szégyent? Azokban nem látsz semmit ebből. Mert Isten tudott adni neki hűséget. Csak először látnia kellett, hogy a saját hűsége nem elég ebben. Az másik dolog, amiről beszélünk. Ez nem a saját harca, ez nem a saját ereje, ez nem a saját hűsége, ez nem az ismeretségi köre.

Ján 21:15-17-ben Jézus azt kérdezi: „Szeretsz-e Engem? … Szeretsz-e Engem? … Tényleg jobban szeretsz Engem?” Péter tényleg ott volt, szerette Jézust. Azért volt ott, de nem mert Jézus szemébe nézni egy értelemben. Mert szégyene volt, és azt gondolta: nem tudtam hű lenni. Tudod, mit mond neki Jézus? „Az a szeretet elég lesz egész életedre. Csak maradj meg ebben. Maradj meg benne, és gyere Velem!” Mennyire nagyszerű ez!

Gondoljuk végig! Az ő esküdözése arra, hogy hű lesz, és aztán gondolj bele, hogy Jézus az Ő Saját hűségében mit tartogatott neki. Péter végigment. Egész élete végéig hű volt Jézushoz. Egészen a halálig. Egészen addig, hogy ő is egy kereszten halt meg, és ez nem volt gond neki. Miért? Azért, mert megismerte Jézusnak a hűségét.

Aztán, a saját ereje a harcban, és aztán az, amit Jézus tartogatott neki ahelyett. Péter 1. és 2. levele – amikor Péter ír, akkor harcol a hitehagyás ellen, az eretnekség ellen. Hogyan harcol? Nagy bölcsességgel, nagy következetességgel és nagy szeretettel.

Végezetül, amikor arra gondolunk, hogy próbált Jézus után menni a saját ismeretségei alapján, mit tartogatott neki Jézus a Saját hűségében? Amikor megnézzük Péter levelei legvégét, 2Pét 3:18-at, akkor azt látjuk, hogy annyira közel vannak!

2Pét 3:18a hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében.

Annyira közel van Jézushoz! Mert ez Jézus munkája. Péternek azonban fel kellet ismernie, hogy ez nem az ő hűsége, hanem ez Jézusnak a hűsége. Ez az, amire nekünk óriási szükségünk van, ahogy járunk Vele ezekben a napokban. Az Ő hűsége – erre van szükségem, mert az enyém nem lesz elég. Ha az enyémre támaszkodom, annak ott a vége, amikor megbánt a testvérem. Akkor megbánt az üzenet, és azzal vége. Amikor unom magam, amikor az ostoba barátaimnak nem tetszik valami, azután nem járok tovább Istennel, mert leszólnak, ha Vele járok.

Az én hűségem nem elég, de Jézusé megvan nekünk. Ő velünk van. Amikor beszélgettünk ma, elhangzott, hogy Jézus utolsó ígérete ez volt itt a Földön: Én veletek vagyok a világ végezetéig. Az Ő hűsége megvan nekünk! Ámen.

 

P. Csaba

Nagyszerű, hogy Isten hordoz minket!

Ézs 46-ban ledől Bél és ledől Nebó. Ezek babiloni istenségek. Azt mondja az Írás, hogy állatokra teszik ezeket a bálványszobrokat. Olyan állatokra, amelyek már amúgy is nehezen tudnak menni. Cipelik az isteneket ezek az állatok. Ez a bálványimádásról szól. Arról, hogy a bálványokat cipelnünk kell. A szívemben ez az egyik mód, ahogy igyekszem olykor eldönteni, hogy Istennel járok, vagy csak cipelem az istenséget. Mert a bálványainkat cipeljük. A világ a bálványait cipeli.

Aztán így folytatja: Én hordozlak benneteket – mondja Isten. Háromszor van ott ez, hogy Isten hordoz bennünket. Ez a szabadságunk 2015-ben, hogy mi az élő Istennel élünk, és Ő hordoz minket.

1Pét 2:4-8 Járuljatok hozzá – azaz Jézushoz –, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Isten előtt kiválasztott, becses – drága – kőhöz, és ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. Azért áll ott az Írásban: Íme, kiválasztott, becses – drága – szegletkövet helyezek el Sionban, és aki hisz abban, nem szégyenül meg. Nektek tehát, akik hisztek, drága kincs, a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett, és a megütközés kövévé, a botránkozás sziklájává, amelybe beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének. Ők erre is rendeltettek.

Ez a rész két dolgot mond Jézusról. Az egyik, amit mond, az, hogy Ő emberektől megvetett. Ez igaz volt az I. században, és ez igaz ma is, hogy Jézus az emberektől megvetett. Jézust a világ megvetette. Jézust megmérték, megvizsgálták és könnyűnek találták. Azt jelenti a görög apodokimadzo szó, hogy megvizsgálták, megnézték, és nem ment át a teszten, könnyűnek találtatott. Később azt mondja, hogy az építők megvetették. Ez arról beszél, hogy amikor az építők fogták a köveket, és odajutott Jézus a kezükbe, megvizsgálták, megmérték, megnézték, megtapintották, meghallgatták, és aztán elvetették: „Nem kell! Nincs szükség Rá!”

Beszél itt másról is az Írás. Arról, hogy Ő Isten által kiválasztott, hogy Ő Isten választottja és Ő lett a szegletkő, az épület legfontosabb köve. Amit az építők megvetettek, Isten fogta és kikerülhetetlen kővé tette. Ő Jézus. Nekünk megadatott az a kiváltság – nem is értjük, hogyan –, hogy hiszünk Benne. Felkapcsolta Isten a villanyt. 2Kor 4:6-ban Isten, Aki szólt, hogy sötétségből világosság ragyogjon. Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben, hogy meglássuk Isten dicsőségét Jézus Krisztus arcán.

Valamikor az életed során Isten felkapcsolta a villanyt. Bevilágított a szívedbe és a szívembe. Nekem ez huszonhárom éve történt, tizennégy éves voltam. Ez volt a legnagyobb dolog az egész életemben, és ez lesz örökre, a világosság, amit Isten adott. Nem is tudom, hogyan történt, és te sem. Egy módon mindig zavarban voltam, amikor el kellett mondani a bizonyságomat, mert nem tudom, hogy miért tértem meg. 🙂 Nem tudom igazán elmagyarázni. Isten felkapcsolta a „lámpát”, és megláttam Jézust. Nem akartam Őt, nem kerestem Őt. Valahogy így volt veled is. Kaptunk egy természetfeletti világosságot.

Nekünk, akik most hiszünk, 1Pét 2:7 Ő drága. Ő drága, Ő értékes! Felbecsülhetetlen értékű. Isten Őt választotta, és azoknak a táborába tartozunk, akiknek megvan az a kiváltságuk, hogy hiszünk abban, Akit Isten választott. Hidd el, hogy ez a legnagyobb kiváltság!

Ha nézzük a karácsonyi történetet az evangéliumokban, akkor azt látjuk, hogy vannak a Szent Szellem által kiválasztott történetek, amelyek arról beszélnek, hogy voltak emberek, akik felismerték Krisztust. A történetek arról is beszélnek, hogy legtöbben nem ismerték fel, és a világ megvetette Őt. Nem volt hely az Ő számára a vendégfogadóban, egy istállóban kellett megszületni. Valószínűleg egy barlangban, állatok közt. Az kellett volna, hogy sorban álljanak a látogatók, akik hoznak ajándékokat. A sornak kígyóznia kellett volna, de nem volt sor, hanem csak állatok voltak, és egy-egy ember felismerte.

Az egyikük volt Mária, aki azt a választ adta az angyalnak: Legyen velem a te beszéded szerint. Világosság volt a szívében. Ott volt József, aki cselekedett. Ott volt Simeon a templomnál, aki a Szent Szellem késztetése által ment, hogy meg fogja látni Izrael vigasztalását. Ezek nem csak úgy odavetett történetek, hanem ezek arról beszélnek, hogy vannak emberek, akik felismerik. Itt 1Pét 2-ben azt mondja, hogy aki hisz Őbenne, az nem szégyenül meg. Nem fog megszégyenülni.

Aztán ott van Anna, aki a templomnál felismeri. Aztán jönnek a napkeleti bölcsek csillag által vezérelve. El kellett magyarázniuk a feleségüknek, hogy miért rakodnak fel a tevékre, miért hozzák ezt az áldozatot, miért kell bezárni a boltot. Meg kellett hozni a lépéseket. Valami vonta őket, késztette őket. Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, azt kérdezték: Hol van a zsidók királya? Azt gondolták, hogy mindenki készen áll arra, hogy ünnepeljék a Királyt, Aki most született. Jeruzsálemben, nyolc kilométerre Betlehemtől csak csodálkoznak rajtuk: Milyen királyról beszéltek? „A Királyról! A szabadító Királyról.” „Fogalmunk sincs.” – és nem ismerték fel. Némelyek azonban felismerték.

Most sincs máshogy. A legtöbb nem ismeri fel, de némelyek felismerik. Lehet az a gondolkozásuk: „Á, ez nem olyan nagy dolog! Vannak nagyobb dolgok: olimpia, foci VB, uniós támogatások, milliárdok, százmilliárdok, ezermilliárdok…” Nem! Ott áll az Írásban: „Íme, kiválasztott drága szegletkövet helyezek el Sionban. Aki hisz abban, nem szégyenül meg.” Nem szégyenül meg!

Sokféleképpen gondolkodhatnánk erről, de Isten Igéje hűséges, igaz. Tudod, mit jelent ez? Ez az, hogy a végén, amikor Isten a világtörténelmet összetekeri, lesznek vesztesek, és lesznek győztesek. Lesznek olyanok, akik megszégyenülnek örökre, és lesznek olyanok, akik nem szégyenülnek meg. Lesznek, akik nem ismerték fel, és lesznek, akik felismerték valami csoda által kegyelem által, és semmilyen szégyen nem lesz rajtuk.

Lesznek Heródesek és vallási vezetők, és Augustus császár és fontoskodók és uralkodók és hivatalnokok, és mindenféle emberek, akikhez szólt Isten, megkereste őket Isten, megvolt a meglátogatásnak a napja, ahogy megvolt Izraelben, de nem ismerték fel. Nem ismerték fel a legfontosabb dolgot, Krisztust, Akit Isten kiválasztott, Akit Isten a szegletkővé helyezett.

Úgyhogy azt akarom mondani, hogy járj ebben a világosságban, hogy ne vesd meg ezt a világosságot, amely adatott. Ebben a világosságban járva, még több világosságot kapsz, és még több világosságot kapsz. Szolgáljunk ebben.

Nem kell úgy éreznünk, hogy be kell állnunk a társadalom valamelyik tömött sorába, hogy be kell állnunk az individualizmus tömött sorába, ahol az egyén érdeke mindennél fontosabb. Nem kell beállnom a materializmus sorába, ahol az a jelszó: „Többet! Többet! … Reméljük, jövőre gazdagabb Karácsonyunk lesz, és több dolog kerülhet a fa alá.” Nem kell beállnom a relativizmus sorába sem, hogy minden a nézőpont kérdése. Nem kell beállnunk az én központú kultúra sorába sem, ahol ilyen ostobaságokat olvashatunk: „Mert megérdemlem! Itt vagyok fontos!”

Isztambulból jövet vettem cukorkát a gyermekeimnek a repülőtéren. Hetekkel később láttam, hogy a zacskóján ez áll: Celebrate yourself! (Ünnepeld magad!) „Nincs nagyobb dolog, mint magad ünnepelni!” Ennyire szegény vagy? Semmi más nem jutott, csak a magad ünneplése?

Ember! Figyelj! Nem így van! Miénk Krisztus. Nektek, akik hisztek, Ő drága. Ő tízezer közül is kitetszik. Ő a lelkünk szerelmese. Ő az Alfa és az Omega. Ő az életnek a kenyere. Ő az ajtó. Ő a jó pásztor. Ő az út, az igazság, az élet. Ő a feltámadás és az élet. Ő minden mindenekben, Kol 3:10. Ő a minden. A Krisztus.

Az imádságunk 2015-re csak az, hogy fülig szerelmesek legyünk Jézus Krisztusba. A legfantasztikusabb évünk lesz, ahogy megismerjük Őt egyre jobban. Az imádságunk az, hogy a Szent Szellem jelentse ki nekünk az Úr Jézus Krisztust egyre inkább. Azt gondolom, hogy az utolsó időkben ezt a Szent Szellem teszi is a Gyülekezetnek, ahogy a Gyülekezetben formálja a mennyasszony-tudatosságot, és leleplezi a Vőlegényt.

2015. arról az útról szól 1Móz 24-ben, amikor Ábrahám szolgája elment, hogy Izsáknak feleséget vegyen. Ez beszél arról, hogy az Atya elküldte a Szent Szellemet, hogy feleséget vegyen a Fiának, Krisztusnak, és a Szent Szellem Krisztusról beszél. A Szent Szellem nekünk út közben, amint megyünk vissza – ahogy mentek vissza tíz tevén, és Rebeka ott ült az egyiken –, a Szent Szellem szól, és leleplezi Krisztus szépségét, Krisztus gazdagságát, Krisztus örömét, hogy Ő Csodálatos Tanácsadó, Ő Erős Isten, Ő az Örökkévalóságnak Atyja, és Ő a Békesség Fejedelme. Nektek, akik hisztek, Ő drága! Ámen.

Kategória: Egyéb