Bizonyság & A hit gondolatainak valósága & Gyümölcsöt termő gyümölcsök (A gyülekezet 26. születésnapja)

2016 február 7. vasárnap  16:00

P. Brian

Évfordulót ünneplünk. Nagyszerű itt lenni veletek! Vannak köztetek, akik már több mint két évtizede itt vannak, mások pedig lehet, hogy nagyon rövid ideje.

Emlékszem, hogyan kezdődött a gyülekezet. Világszerte sok hívő imádkozott a vasfüggöny leomlásáért, ami országról országra megtörtént, és Magyarországon kezdődött 1989-ben. A Budai Várban egy szállodában volt az európai konferenciánk ugyanabban az évben. Aztán evangelizáltunk az utcán, talán a Margitszigeten is. Csodálatos volt hirdetni, hogy már szabadon beszélhetünk az evangéliumról Magyarországon.

Emlékszem, hogy a Greater Grace talán két legnagyszerűbb misszionáriusa, p. Schaller és p. Matti egy gyorsétterem-lánc egyik üzletében ültek, és gondolkodtak arról, hogy mi is történt Magyarországon. Egy szalvétára kezdték írogatni, hogy hogyan jöhetnének Magyarországra, mikor hogyan történhetne meg ez.

Ezeknek a gondolatoknak az erejére gondolok most, mert igazán ezért van itt a Greater Grace Magyarországon, és ezért terjed az evangélium a világban. A gondolkodás miatt. Mert a gondolkodás – az isteni is, és a démoni is – a forrása mindennek, ami történik.

Isten Igéje azt mondja Ján 1:1-ben, hogy Jézus Isten gondolatainak a kifejezése, és a 19. zsoltár arról beszél, hogy a világegyetem, az egész teremtett világ szintén Isten gondolatainak a kifejeződése. Mond nekünk valamit Istenről, de az nem Isten. Viszont Jézus Krisztus eljött, és Ő Maga Isten.

Ha szeretnéd tudni, hogy mit gondol Isten az alázatról, Jézus azt mondta: Tanulj Tőlem, és megtudod. Ha látni szeretnéd Istent, Jézus azt mondta: Láttad Istent, ha Őt láttad. Jézus volt Isten gondolatainak a kifejeződése. Ján 1:14-ben azt olvassuk, hogy ez a kifejeződés testté lett, és itt lakozott közöttünk. Úgyhogy, a gondolkodás az nagyon fontos!

Ha Jézus Krisztus életére gondolunk, Mát 16:18-ban volt egy csodálatos gondolata. Azt mondta: Te vagy Péter, és Én ezen a kősziklán építem fel az egyházamat. Bámulatos öt szó: Én építem fel az egyházamat. Csodálatos öt szó! A gondolatok hatalmasak voltak, mert Jézus olyasvalamire gondolt, amit az emberiség történelme során korábban még senki sem értett meg.

A feleségem mesélt nekem egy spanyol építészről: Antoni Gaudí. Tervezett egy hatalmas templomot. Angolban az ő neve egy melléknév, és azt jelenti, hogy kicsit túl sok van valamiből. Amikor egy hölgy például túl van öltözve, akkor ő ilyen. Gaudí megtervezte a Sagrada Família-t. 1882-ben kezdték építeni, aztán a forradalom miatt megakadt az építkezés, és az 1950-es években indult újra. Még most is építik, de a részeit látogathatod Spanyolországban. Az a legpompásabb építészeti műremek az emberiség történetében. Úgy remélik, hogy 2026-ban fogják befejezni az építkezést.

Gondoljunk bele abba, hogy volt egy nagyobb építész, Jézus Krisztus. Ő az Egyházat tervezte. Ez nem földi, hanem mennyei Egyház. Azt mondta: Én fogom felépíteni.

– Uram, mi a terv?

– Ezt nem tudom elmagyarázni nektek. Több, mint kétezer év kell ahhoz, hogy felépüljön, és szerzek hozzá „anyagot” minden egyes népből szerte a világon.

– Uram, hol a tervrajz?

– Adok nektek elveket, az Újszövetséget, amik beleillenek a tervbe. Aztán pedig vezetem Isten embereit, férfiakat és nőket minden elképzelhető módon. Vezetem őket látások által, üldöztetés által. Lesz, hogy emberek megragadják az Én apostolaimat, és elviszik őket valahova, mert félnek, hogy megölik őket. Az embereim hirdetni fogják az evangéliumot a börtönökben. Az Én embereim elveszítik az életüket is azért, mert hirdetik az evangéliumot.

Ezt a Templomot a Szent Szellem építi Isten népe által, a gondolkodásuk által. Olyan emberek által, mint te és én. A mi gondolkodásunk által.

Tehát két embernek volt ez a gondolata: Mi lenne, ha elmennénk Magyarországra? Aztán ez a két ember eljött ide. Amikor én ’91-ben utánuk jöttem, addigra a csapat már tizenöt emberből állt. Két évvel később már hatvannyolc ember volt, akik itt, Magyarországon prédikálták az evangéliumot. Csak úgy forrongott az egész! Mindenhol evangelizáltunk, és Isten gondolatait kezdték forgatni az emberek a szívükben.

P. Vreeland arra gondolt: Evangelizálhatnánk nyáron Debrecenben. „Menjünk el Veszprémbe, csináljunk egy koncertet! Kezdjünk egy pantomimcsapatot! Csináljunk egy karácsonyi színdarabot! Legyen tanácsadói segélyvonalunk!” Különböző emberek különböző ötletekkel álltak elő, és ezek az ötletek megvalósultak. Bámulatos!

Mert szükség volt iskolára a gyerekeink számára, arra gondoltunk, hogy elkezdünk egy iskolát. Aztán P. Thierry Labarre-nak támadt az az ötlete: „Mi lenne, ha mások is jöhetnének? Olyan gyerekek, akik nem hívő családból valók, jöhetnének az iskolába?” Ez történt. Tizenöt gyerekünk, és harminc másik diák jött az első évben. Aztán százöt, aztán száznegyvenöt, aztán százkilencvenöt… és megszületett a GGIS. Hogyan történt ez? Valakinek támadt egy ötlete.

Nem hiszem, hogy egy angyal ébresztette fel azon az éjszakán, sőt látása sem volt álmában, és transzba sem esett. Nem hiszem. Történtek ilyen dolgok, de nem hiszem, hogy p. Thierry-vel ez történt. Egyszerűen csak támadt egy ötlete, és az ötlet megvalósult.

Igaz, hogy a látható dolgok a láthatatlanokból állnak elő, mert a gondolatoknak nincsen semmi súlya. A gondolatok csak úgy jönnek. Minél inkább járunk Istennel, a gondolataink annál kreatívabbak lesznek. A gondolataid nem semmik, hanem valamik. Figyelj oda! Lehet, hogy Isten szól. Lehet, hogy a vágy, hogy beindíts egy gyerekszolgálatot, vagy a vágy, amit a szomszédoddal kapcsolatban érzel, vagy amint törődsz valakivel, aki szükségben van, az nem csak a te ötleted. Lehet, hogy Isten az, az Ő ötlete. Nincsen senki más Neki, csak mi. Kiket használhatna? Kik állnak rendelkezésére? Nagy emberek? Ismerek nagy embereket, de ez csak mi vagyunk.

Nagyszerű, hogy a Greater Grace itt van Magyarországon. Csoda! Mert ez ilyen kis kombináció, hogy Istennek egy embere, amint Istennel jár, meglát olyan dolgokat, amik még nem léteznek. Csak a képzeletében egy gondolat. Soha ne félj Istennel gondolkodni! Soha ne félj a lehetetlenre gondolni! Mert Istennel semmi sem lehetetlen. Isten akarata mellett mindig meglesz Isten megoldása, módja. A pénz nem jelent problémát, az erő sem jelent problémát, a bátorság sem. Ez csodálatos!

Istenre gondolva, Ő a tanácsában még a világ megalapítása előtt elképzelte: „Megteremtjük az embert a Saját képünkre, és az ember el fog bukni. El fog bukni az ördög miatt, mert az ördög is elbukott. Itt van azonban a Mi ötletünk, megfizetünk az egész világ bűneiért. Elküldöm a Fiamat egy küldetéssel, és Ő meg fog halni egy véres kereszten, és abban a pillanatban úgy fejezzük ki a szeretetet, ahogy ezen Földön még soha nem volt kifejezve. Aztán meg fog születni a Gyülekezet, ami emberi lényekből áll, nem pedig kövekből. Élő kövekből! Emberekből. Két dolgot fognak tenni. Az egyik az, hogy szeretik egymást, a másik pedig az, hogy szeretik és megnyerik az elveszetteket. Ezeken a dolgokon megalapozva fog növekedni, növekedni és növekedni a Gyülekezet.”

Tudjuk, hogy ez nem csak a Greater Grace. Mert vannak nagyszerű szolgálatok szerte a világban, Isten emberei, akik lehetetlen gondolatokat gondolnak, akik olyan helyekre mennek, amikről a szüleik azt mondanák: „Na, oda aztán nem szabad menned! Abban az országban malária van.” Vagy: Abban az országban üldözik a keresztényeket. Vagy: Nincsen rá pénzed. Vagy: Nincs erre erőd. Isten azonban adott egy gondolatot az elmédbe, és azt mondod: Gyerünk, menjünk együtt! Menjünk együtt!

És íme, itt vagyunk 2016-ban Isten kegyelméből! Várjuk, hogy az építkezés befejeződjön. Azon tűnődöm, hogy kinek a temploma készül el előbb, Jézusé vagy Gaudíé? Nagyon jó kérdés!

Atyánk, köszönjük Neked, hogy kijelentetted a Te gondolataidat, hogy Te vagy a nagy művész! Annyira kreatív vagy és annyira élő! Köszönjük Urunk, hogy a Gyülekezetedben élsz emberek szívében és elméjében, amint Veled járnak, Rólad tanulnak, és aztán kapnak egy látást, egy gondolatot! Csak egy kósza gondolat. Valami, ami különleges. Valami, aminek van isteni jellemzője, ami lehetetlennek hangzik, amiről úgy tűnik, hogy valaki másnak kéne megtennie, de Urunk lehet, hogy ez a Te akaratod: „Lehet, hogy mehetnénk. Lehet, hogy megnyerhetnénk őket.”

Igen, Urunk, köszönjük ezt a csodát, az egyetemes Egyházat, azt, hogy Te építed az Egyházadat. Senki sem tudja, hogy hogyan, de nap mint nap történik. Olyan sokféle módon zajlik! Mindenféle erők hatnak az emberekre, akiknek a szívében ott van az evangélium. Örökre dicsérni fogunk Téged, a Te dicsőségedre az egyházon át. Jézus nevében, ámen.

 

P. Kende

Ahogy erre az elmúlt huszonhat évre gondolunk, sok emlék jut eszünkbe, sok arc, és sokan, akik már nincsenek közöttünk. Annyira hálásak vagyunk az időért, amit Isten adott nekünk együtt.

Aztán gondolhatunk eseményekre, a karácsonyi előadásra a Bazilikánál a bölcseknek felöltözött lovas rendőrökkel és a szamárral az Állatkertből, és az elképesztő színdarabjainkra az elmúlt években. Emlékszem arra a nagy koncertre ’92-ben. Lvivben, Ukrajnában az Operaházban volt nagy evangelizációs koncert.

Aztán emlékszem bibliaiskolai órákra, ahol átformálódott az életem, egy óra alatt minden megváltozott bennem. Emlékszem istentiszteletre, ahol öröm volt, a Szent Szellem vezetett minket, ahol az üzenet beszélt hozzám. Annyira hálás vagyok azért, amit Isten csinált velünk, amit csinált bennünk, és amit csinált rajtunk keresztül!

Aztán gondolok helyekre, mint a József Attila gimnázium, a TIT Stúdió, a Gutenberg Művelődési Ház, ahol az istentiszteleteink voltak, és a bibliaiskolánk volt. Aztán gondolhatunk otthonokra, ahol bibliatanulmányt tartottunk; aztán Baku, Ashgabat, Lima Peruban, ahol mindenféle hatásunk van. Annyira hálásak vagyunk azért, hogy hatásunk van gyülekezetként ebben a világban! Csodálatos erre gondolni!

Amikor gyülekezeti születésnap, évforduló van, akkor jó belegondolni, hogy honnan jöttünk. Isten mondja ezt Izraelnek:

Ézs 51:1 Hallgassatok rám, akik az igazságot követitek, akik az URat keresitek! Tekintsetek a kősziklára, amelyből kivágattatok, és a kút nyílására, amelyből kiástak titeket!

Az a gondolat, hogy nézz vissza, hogy honnan jöttél. Mert azt hiszem, mindnyájunkban megvan ez a kérdés: „Az életemnek milyen gyümölcse lesz? Hova megy az életem? Hogyan lehetne jó gyümölcse az életemnek?” Ha választhatok, akkor nem szeretném, hogy az életemnek mérgező gyümölcse legyen.

Nem szeretném, hogy valaki a következő nemzedékből azért álljon meg, mert látta az én életemet. Hanem azt szeretném, ha az életem áldás lenne számára, ha segítene neki előremenni, ha utat mutathatna, ha bátoríthatná, ha az Úrhoz vezethetné, ha építhetné őt az életében, nem pedig tönkretenné. Ezt szeretnénk. Ám ahhoz, hogy ez megtörténjen, érdemes visszanéznem a kősziklára, amelyből kivágattam, a gödörbe, amelyből kiástak. Ez a gondolat – visszanézni – fontos nekünk.

Mát 7:15-16 Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, akik báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt vagy a bojtorjánról fügét?

A helyes válasz: Nem!

Mát 7:17-18 Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt, és rossz fa sem teremhet jó gyümölcsöt.

Az a gondolat, hogy mi, a mi hitünk, az, hogy ma az Úrral járunk, ez valakinek a gyümölcse. Mi valakinek a gyümölcsei vagyunk. Tulajdonképpen sok mindenkié, valószínűleg. Persze mondhatjuk, hogy Jézusnak a gyümölcse vagyunk. Nyilván. Azok, akik befektettek az életünkbe, valószínűleg ők lennének az elsők, akik ezt mondanák.

Ugyanakkor a hitbeli engedelmessége azoknak az embereknek jelent nekünk valamit ma. Az, hogy p. Stevens engedelmes volt hitben, p. Schaller engedelmes volt hitben, p. Tom Laurou engedelmes volt hitben, hogy Ulla, Paivi és a többiek, akik jöttek és szolgáltak felénk, és kulcsfontosságúak voltak az életünkben. Nagyon hálásak vagyunk nekik azért, hogy hitben hoztak döntéseket. Sok évi tapasztalatot adtak át nekünk. Azért, mert eljöttek hitben.

Sok egészséges tanácsot kaptam a bibliaiskolában azért, mert a tanáraim – mint p. Brian – odaadták az idejüket erre. Ő felvállalta a felelősséget, és a felesége lemondott róla még egy este, és hagyta, hogy szolgáljon, ahelyett, hogy neki segített volna a gyerekekkel.

Itt a kérdés: Jó gyümölcsük lett-e? Igen. Az életünk megváltozott, ezért vagyunk itt, házasságok épültek, gyülekezetek lettek alapítva, tanultuk és tanuljuk a Bibliát. Jó gyümölcs a jó fáról. Nagyon hálás vagyok p. Stevens-ért, habár személyesen sosem voltunk közel, de elképesztő ajándéka volt arra, hogy kategorikusan összefoglaljon dolgokat. Nagyon egészséges tanítása volt Krisztus Testéről és a bevégzett munkáról.

Miért mondom ezt? Azért, mert van választásunk, neked is, nekem is. Ha az interneten keresgélsz, beírod a Szolgálat nevének négy betűjét, akkor biztos sok találsz sok rossz megjegyzést. Ha beírod az én nevem, lehet, hogy rólam is találsz ugyanígy, nem tudom. P. Stevens-ről, P. Schallerről, p. Brian-ről biztosan találsz. Ez az egyik választás. Vagy dönthetsz úgy, hogy megnézed a gyümölcsöt. Könnyű kritikussá válni, gyanakvóvá válni, bizalmatlanná válni. Én döntöm el.

Nyilván abban egyetértenénk, hogy a gyümölcs nem tökéletes. Nincs rendben minden, de gyümölcs, és hasznos. Ez a célunk igazán, hogy gyümölcsöt teremjen az életünk, de nem a mi gyümölcsünket, hanem Jézusnak a gyümölcsét. …

Az apostoli gyülekezet nem volt tökéletes. ApCsel 5-ben Anániás és Szafira hazudtak a Szent Szellem ellen, és meghaltak azonnal. A zsidók és a pogányok összevesztek a gyülekezetben. Ez nem tetszik nekem annyira. Van, aki azt gondolja, ha Istentől van, akkor ropogósan tisztának kell lennie, teljesen tisztának kell lennie.

Hadd mondjam el, a házasság nem tökéletesen tiszta dolog, de Istentől van. A gyerekszülés fájdalmas, ezt mondják, és sok probléma van körülötte, de gyönyörű. Sokszor azért imádkozunk, mert az élet nem tökéletes. Sokszor azért jövök Istenhez, mert elbuktam és nem vagyok tökéletes. Sokszor azért vállalkozunk egy szolgálatra, mert valami baj van, és segíteni kell.  Erről beszélünk, hogy innen jövünk. Jó gyümölcs lett az életünkben. Lehet kritikusnak lenni, lehet gyanakvónak lenni, vagy lehet azt mondani: Köszönöm, Uram, amit kaptunk. Amiket p. Brian elmondott – „Köszönjük, Uram, amit láttunk!”

„Miért nem látunk többet? Miért nem volt tökéletesebb? Miért nem volt teljesen olyan?” Ehelyett gondolkodhatok így: „Uram, köszönöm azt, amim van. Köszönöm Neked.”

Mi kell ahhoz, hogy ilyen gyümölcsöt teremjek? Hála Istennek ezért, hogy vannak előttem példák, emberek, akik előttünk mentek hitben, és láthattuk őket. Láthatjuk őket ma is. Nagyszerű bizonyságokat hallottunk, de ha megkérdezed őket, biztos lehetsz abban, hogy az életük nem 100%-ban tökéletes. Mégis ez a bizonyságuk. Miért? Azért, mert azt mondják: Köszönöm, Uram, amit láttam. Miért abban éljem az életem, amivel problémám van, amivel küszködöm, amit nem látok, ami miatt aggódom, amiben tökéletlen vagyok, amire alkalmatlan vagyok?

Ahogy előre nézünk, Isten arra hív minket, hogy gyümölcsöt teremjünk. Itt Budapesten, ebben a gyülekezetben, Magyarországon mindenféle városban Isten arra hív minket, hogy gyümölcsöt teremjünk. A gyümölcstermés Istennel nem képesség és erő kérdése, hanem annak a kérdése, hogy megmaradsz-e a szőlőtőben. Ha Jézusban maradsz, Aki a szőlőtő – Ján 15:4 azt mondja: Maradj Bennem! –, akkor Jézus élete árad át rajtad, és akkor Jézus gyümölcsét termed, és az a gyümölcs megmarad.

A kérdés egy értelemben nem az, hogy sok gyümölcsöm van-e, hanem az első kérdés az, hogy az Ő gyümölcsét termem-e. Ez csak úgy lehet, ha választok.

Gyomláltál valaha? Milyen a gyom? Mit kell tenni, hogy gyom nőjön a kertedben? Kimész, és veted a gyom magját? Nem kell! A gyom csak úgy nő. Ilyenek vagyunk mi is. Ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjen az életem, választanom kell. Ha csak hagyom az életem menni, akkor gyomok jönnek bele. Ez az én döntésem, hogy hogyan járok, hogyan élek. Hitben élek-e, hitben járok-e, vagy sem? Mi az életem?

Nézhetek p. Schallerre, vagy p. Scibellire, vagy p. Stevensre, vagy p. Brian-re, aki – hála Istennek! – velünk lesz néhány hónapot. Mit jelent ez? Az, hogy nézhetjük az életét, és élvezhetjük ezt, és tanulhatunk belőle. Erre van szükségünk. Viszont ezt választanom kell. Csak úgy magától, véletlenszerűen, menve a legkisebb ellenállás felé nem fog megtörténni.

Amikor itt vagyunk egy ilyen alkalmon, akkor fontos kérdés: Mennyire engedem, hogy a világ szelleme uraljon engem, vezessen engem? Én döntöm el, hogy milyen gyümölcsöt teremjen az életem. Te magad döntöd el. Nem úgy: De szeretnék ilyen gyümölcsöt teremni!; és álmodozol róla kicsit, mondjuk minden vasárnap az istentisztelet alatt. Hanem a döntésekkel döntöm el, amiket meghozok.

A tanítványság az nem a bibliaiskola. A bibliaiskola része a tanítványságnak, de nem az egész. Nem a missziók a tanítványság. A misszió lehet része a tanítványságnak az életedben, de a tanítványság az, hogy többet akarok Krisztusból, és döntéseket hozok azért, hogy több is legyen Belőle. Ez az, amire szükség van.

Ha édesanya vagy kisgyerekkel, lehet ez csak annyi, hogy eljössz a gyülekezetbe, beszoktatod a gyermekedet az oviba azért, hogy hallgathasd az üzeneteket. Lehet az, hogy beugrasz az egyik vidéki missziós útra, hátha Isten tartogat ott neked valamit. Lehet az, hogy amikor felébredsz az éjszaka közepén, akkor ahelyett, hogy a hűtőhöz mennél, előveszed a Bibliádat és olvasgatsz kicsit.

A lényeg az, hogy az életünknek lesz gyümölcse, és mi választjuk meg azt a gyümölcsöt. Ha csak kívánom, hogy legyen egyfajta gyümölcse az életemnek, attól még nem az lesz a gyümölcse. Amikor Isten Igéjét választom, Isten akaratát választom, Isten népét választom a saját vágyaim felett, akkor az jelent valamit, és az megváltoztatja a gyümölcs minőségét. Erről beszélünk. Visszanézni és élvezni azt, amit Isten adott nekünk.

Hallottam mostanában egy üzenetet, ahol p. Schaller idézett p. Stevenstől, és annyira bátorított. Mert arra gondoltam, hogy ez a különbség. Hagyhatom, hogy a világ szelleme benyeljen engem, vagy gondolkodhatok így.

Az idézet, ami p. Stevens egyik könyvecskéjéből való: „Az Emberfia azért jött el, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett. Nem azért jött el, hogy családot alapítson, habár beleszületett egy családba. Nem azért jött el, hogy csatlakozzon egy helyi gyülekezethez a kényelmi szempontokat figyelembe véve. Nem azért jött el, hogy könyveket vagy dalokat írjon. Nem azért jött el, hogy megélhetést teremtsen Magának. Nem azért jött el, hogy jótékonykodjon, hogy kormányokat cseréljen le, hogy emberi filozófiát kommunikáljon.

Az Úr Jézus Krisztus nem azért jött el, hogy a Saját útját válassza. Volt egy csodálatos családja, és tanított arról, hogy az otthoni élet a házassággal és szeretettel gyönyörű. Habár ez nagyon fontos, alá van rendelve az elveszettek megnyerésének. Ács volt, de a munkája is alá volt vetve az elveszettek megnyerésének. Elment a helyi zsinagógákba, de csak azért, hogy megnyerje az elveszetteket ott. Jézus Krisztus megadta a császárnak, ami a császáré, de ez mellékes volt ahhoz képest, hogy megnyerte az elveszetteket.

Mi történik az újjászületett keresztényekkel, ha bálványt csinálnak valamiből, amit Isten áldásul adott nekik? Leülnek, letelepednek, és a szívük nem egyezik Isten szívével. Gyakran gyors döntéseket hoznak a kényelem miatt anélkül, hogy figyelembe vennék Isten akaratát.

Jézus Krisztus azonban azért jött el, hogy megkeresse és megmentse az elveszetteket. Az Emberfia ezért jött el. Odament Fülöphöz és azt mondta: Kövess Engem! Odament Mátéhoz és azt mondta: Kövess Engem! Csoda-e, hogy elment a vak Bartimeushoz, aki elfogadta Őt Megváltójaként, és meggyógyult? Csoda-e, hogy a prostituált megtalálta Őt Simonnak a házában, és megbocsátást nyert? A vérfolyásos asszony megkereste Őt, és meggyógyult.

Mindig kereste, és mindig megnyerte az elveszetteket.”

Ez az, amiről beszélünk. Hagyhatom, hogy ez a világ és annak a gondolkodása – a félelemnek a szelleme, a tekintélyellenesség szelleme, az önfejlesztés szelleme, a saját jogok hangoztatása – bekebelezzen, de amikor Jézus után nyomulok, akkor megvan ez az ígéretem: Még öreg korodban is Én vagyok az, Aki megtartalak téged; Ézs 46:4. Akkor a gyümölcsünk terem, és maradandó, mert nem a mi gyümölcsünk, hanem az Övé a mi életünkben, Ján 15:16.

Ámen.

Kategória: Egyéb