ÉN választottalak titeket & Hol van a helyem, és hol nincs?

2014 szeptember 21. vasárnap  10:30

P. Jukka: ÉN választottalak titeket

Ján 15:16a Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket,

A szeretet keresi az utat. Keresi az utat, hogyan juthatna be, aztán keresi az utat, hogyan jöhetne ki. Látom itt a falon a misszionáriusok fotóit, majd’ húszat. Ők a szeretet üzenetét viszik ki, és kettő közülük itt van most velünk.

Ez nagy kiváltság, hogy a szeretet üzenetét vihetjük. Az is nagy kiváltság, hogy zenélhetek, az is kiváltság, ha énekelhetek. Az is kiváltság, ha pásztor lehetek, vagy az, hogy tolmács lehetek. Az is nagy kiváltság, hogy tinédzser lehetek, aztán nagy kiváltság az, hogy felnőhetek. Mert a szeretet keresi az utat, hogyan juthatna be.

„Ti nem kerestetek Engem, hanem Én kereslek titeket. Kivettelek titeket a világból. Ti egyáltalán nem kerestetek Engem. Örökkévaló szeretettel szeretlek. Feltétel nélküli szeretettel szeretlek, aminek sohasem lesz vége. Az Én szeretetemnek sosincs vége. Az Én szeretetem örökkévaló. – ezt mondja Isten. – Sohasem foglak kidobni az autómból. Mondtam, hogy jöhetsz Velem a mennybe. Sohasem foglak kidobni az autómból. Azért, mert hozzátartozol az utazó társaságomhoz. Én hívtalak be téged. Én hívtalak el titeket.”

Ján 15:15 Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.

Tetszik ez nekem. Nagyon tetszik, hogy kapcsolatunk van az örökkévaló Istennel. Tetszik, hogy kommunikálhatok vele. Nagyon tetszik, hogy folyamatosan mehetek előre Istennel. Azért, mert a barátja vagyok. A misszionáriusok, akiknek a fotója a falon van, ők Isten barátai. Azért, mert Isten választotta őket.

Ez nem véletlen, hogy itt ülsz az istentiszteleten. Az sem véletlen, hogy azok a pásztorok, akik a pásztorok, az sem véletlen, hogy az a tolmács, aki, és az sem véletlen, hogy itt vannak a tinédzserek. Isten választotta így. Az sem véletlen, hogy huszonöt éves évfordulót fogunk ünnepelni jövőre. Az sem véletlen, hogy negyven éves évfordulója lesz a gyülekezetnek Finnországban. Isten választott titeket. Csak gondolj bele ebbe! A te részednek, bármit is tegyél Krisztus Testében, van örökkévaló hatása, és ez hatással van a világra.

Végül hadd mondjak el egy rövid történet, ami nagyon vicces. Ebben a történetben szó esik egy lány megtéréséről. P. Vreeland megígértette velem, hogy elmesélem ezt a sztorit. Két hölgy eljött velünk Norvégiába, és ott dicsőségesen megtértek. A bibliatanulmány, ahol ez történt, nagyon vicces volt.

P. Vreeland akkoriban kicsit testesebb ember volt. Nagyon picit. 🙂 A bibliatanulmány egy lakásban volt, ahol úgy húsz férfi lehetett és a két lány. Volt ott egy nagyon régi szék, aminek karfája is volt. Fából készült, és már nem volt túl jó állapotban. Volt egy hangfelvevő a kezemben, hogy rögzítsem az üzenetet, és az egész sztorit rögzítettem. Nagyon komoly volt a téma.

P. Vreelend jött, és leült abba a karosszékbe a nagy masszív testével. Utána rájött, hogy beragadt. Teljesen beragadt abba a karosszékbe! Próbálta lefeszegetni magáról, majd ismét leült. Ahogy leült, az egész szék kb. tízezer darabra esett szét. P. Vreeland elkezdett nevetni a maga komótos stílusában, és ezután évszázadra szóló nevetés tört fel a többiekből is. Nevettünk, nevettünk… és a két lány megtért! A szeretet megkeresi az utat. Az egyikük később P. Minicello felesége lett. A szeretet keresi az utat.

P. Kende: Hol van a helyem, és hol nincs?

Tegnap Gödöllőn voltunk mini konferencián. Nagyszerű volt! P. Bartha Atti szolgálata nagyon áldott. Nagyszerű volt látni az embereket, akik évekkel ezelőtt kezdtek odajárni, és növekedés van az életükben. Ez akkora áldás! Nyilvánvalóan P. Barthának van szolgálata feléjük.

Mondott egy érdekes illusztrációt. A kisgyermekedet megfogod és beviszed az oviba. A kisgyerek úgy érzi: „Miért csinálod ezt velem? Elviszel engem erre a helyre, és olyan emberekkel kell lennem, aki nem te vagy. Aztán van ott egy fiú, aki mindig megver. Utálsz engem? Miért csinálod ezt velem?” Egy szülő azt mondaná: „Nem. Most ennek van itt az ideje az életedben, és ez jó neked, habár nem látod.”

P. Atti azt mondta: Időnként a gyülekezet is ilyen. Bejövünk ide és azt mondjuk: „Atyám, miért csináltad ezt velem? Itt van ez az ember, aki mindig letörvénykezi a fejemet. Atyám, miért teszed ezt?” A gyerek mondhatja: Ott van az óvónő, és mindig megmondja, mit kell csinálni. P. Atti erre azt mondta: A gyülekezetben az „óvó nénit” pásztornak hívjuk. 🙂 Istennek azonban van terve és célja ezzel a dologgal.

Nagyon áldott alkalom, jó közösség volt. Nagyon élveztük.

Van egy nagyszerű kérdés: A megfelelő helyen vagyok-e? Hol van a helyem?

2Kor 6:14-16a Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi köze van az igazságnak a hamissághoz? Vagy mi közössége van a világosságnak a sötétséggel? És milyen egység lehet Krisztus és Beliál között? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez? Vagy hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk,

A mai témánk nem az: hitetlenekkel házasságban élni. A 14. vers azt jelenti, hogy hitetlennel házasságban élni. Nem szeretnénk elhanyagolni ezt a jelentést, amiről szól ez a rész. Tehát azt mondanám: Ha nem vagy házas, és szeretnél megházasodni, ne köss házasságot hitetlennel hívőként. Teljesen mindegy, hogy mennyire vagy kétségbeesve. Van néhány nagyon erős érv, látjuk ezt itt. Pál nem azt mondja: ne csináld, mert én azt mondom; hanem el is magyarázza, hogy mélyen egyet nem értés van.

Van egy alapvető különbség. Ha már házasságban élsz egy hitetlennel, az teljesen más történet, de ha van választási lehetőséged, akkor ne tedd. Mert ez ijesztő valóság. Ma viszont nem ez a témánk. Azon is gondolkodtam, hogy a keresztény férfiak mennyire passzívak tudnak lenni, és nem kezdeményeznek igazságban és szeretetben. Csak azért, mert a világban sem teszik ezt. Ám nem ez a mai üzenetünk.

Nézzük meg így ezt az írásrészt: A helyemen vagyok? Látunk egy listát itt, ami egyszerűen nincs rendben. Magyarul vannak ilyen szólások: „Nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát! Nehogy már a rét körözzön a sas felett!…” – azaz nincs rendben, éppen fordítva kellene lennie. Ez olyasvalami, amit látunk a Bibliában is.

Péld 19:10 a bolond ne kapjon tekintélyes pozíciót, ne uralkodjon mások fölött, mert nincs hozzá bölcsessége, és ebből baj lesz. Péld 30:22-ban olvasunk egy koldusról. A koldusnak nem szabad nagy pénzekkel bánnia. Emberek, akik nem szeretik a Bibliát, megpróbálták ezt. Azokat hívták kommunistáknak. Aztán hamar kiderült, az rosszabb volt, hogy a koldus kezelte a nagy pénzeket, mint amikor rossz ember kezébe jutott a sok pénz, aki gazdag volt és pontosan tudta, hogy mit kell tennie.

Miért mondom ezt? Mert megtörténhet, hogy valami nincs a helyén. Néha mi vagyunk azok, akik nem vagyunk a helyünkön. Csak tegyünk fel magunknak néhány komoly kérdést! Nézzük meg együtt!

1) „mi köze van az igazságnak a hamissághoz?

A közösség szó azt jelenti, hogy valamit közösen tartani, együtt tartunk valamit. Közösen együtt tartok valamit a hamissággal, valamit együtt fenntartunk. Mi ez a hamisság? Nagyon egyszerű: a hamisság az érzelmi lázadás Isten ellen. Ez volt Lucifer szívében. Lucifernek semmi oka nem volt, hogy fellázadjon Isten ellen. Mégis volt érzelmi fellázadás, aminek nem volt oka, de nagyon sok érzelemmel járt. Gyűlölte Istent, irigy volt Őrá.

Ez jó kérdés nekem is: A helyemen vagyok? Ha ezzel közösségben vagyok, akkor a helyemen vagyok? Ha ezzel tartok valamit közösen, akkor biztos, hogy a helyemen vagyok? Nyilván nem. Miről beszélek? Ha egyetértek Sátánnal abban, hogy fellázad Isten ellen. Mint Luk 4-ben látjuk, hogy megkísértette Jézust. Azt mondta Jézusnak: „Imádj engem, borulj le előttem. Te, a Mindenható Isten, Te imádj engem!” Jézus azt mondta Luk 4-8-ban: „Ki van zárva! Ez nem kapcsolódhat. Ez a rossz hely. Ez idegen a rendszertől.  Ez egyáltalán nem kapcsolódhat össze.”

Neked és nekem olyan ez, mintha ciánt lélegeznénk be. Ennek semmi köze a rendszeremhez. Ez meg fog engem ölni, semmissé tesz. Mint almát adni ebédre egy oroszlánnak. Valahogy nincs kapcsolódás a kettő között, mert az oroszlán ragadozó, húsevő. Ez nem működik így. Ez ugyanígy van velünk is. Ha egyetértünk a világgal, Sátán szívével Isten ellen, és valamit együtt felemelünk, az nincs rendben. Ez nem az én helyem. Teljesen idegen ebben a rendszerben. Olyan, mint egy baloldali napilap egy jobboldali politikusnak – teljesen idegen a rendszertől. Nem kapcsolódik. Semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz. Remélem, érted!

Néha Sátán azt mondja: „Gyere, értsünk egyet! Gyere, gondolkodj velem! Gyere, dicsérj engem.” Miért ne tegyük? „Azért, mert a pásztor megtiltotta a gyülekezetben. Mert a Biblia is azt mondja, hogy ezt ne csináljuk.” Nem! Nem ez az ok. Hanem azért ne tedd, mert újjászülettél. Ha újjá vagy születve, akkor ez a fajta gondolkodás idegen kell, hogy legyen a rendszerben. Valamit közösen együtt tartani a hamisságban. Hogyan lehetnék ezen a helyen? Úgy gondolva, hogy ez az én helyem? Én erre nem lettem elhívva!

2) „mi közössége van a világosságnak a sötétséggel?

A szó itt meghitt közösségről beszél. Meghittség a sötétséggel – hogyan is lehetne? Hogyan lehetne visszamenni arra a helyre? Tudom, hogy ez ijesztő lehetőség. Mert tudom, hogy ez benne van a szívemben. Huszonvalahány éve megtértem, megismertem ezt a Könyvet. Még jobban is, megismertem az Istenét ennek a Könyvnek. Aztán még annál is jobban, ennek a Könyvnek az Istene eljött, hogy megismerjen engem személyesen.

Mégis lehetséges, hogy ma a sötétséggel vagyok közösségben, és becsukom ezt a Könyvet, és úgy teszek, mintha nem is tudnék róla. Kidobom a meggyőződéseim, és azt mondom: ez nem valós! Lehetséges, hogy visszamegyek a sötétségbe.

Jézus nagyon éhes volt Mát 4-ben. Negyven nap böjt után valószínűleg nagyon éhes volt. (Én csak egyetlenegyszer böjtöltem ilyen hosszú ideig.) Negyven nap után éhes volt, és azt mondta: „Látod?! Isten nem gondoskodik. Te gondoskodj Magadról!” Mi itt a támadás? A támadás az Atya ellen irányult. Sátán azt mondta: „Látod? Rosszul ismerted Őt. Nem ismered Őt valójában. Nem olyan Ő, amilyennek gondoltad. Csak csukd be a Könyvet! Felejtsd el, ki az Atyád.”

Isten, az Atya nem változik. Közösségben lenni a sötétséggel, az nem az én helyem, hogy elfelejtsem és visszamenjek, és azt mondjam: „Ah, Isten nem is hívott el engem. Nem is választott ki, nem is szeret. Isten mindenható keze megváltozott. Már nem olyan, mint amilyen volt azelőtt.” Visszamenni és közösségben lenni a sötétséggel, tettetni, minta nem is tudnék az egészről, és azt mondani: ennyi volt az egész. Állhatok ezen a helyen? Igen. Elmehetek oda, lehetséges.

Nagyon is lehetséges, hogy megálljak és feladjam, hogy azt mondjam: a léleknyerés másoknak szól, a Biblia is másoknak szól, az ima is másoknak szól és a gyülekezet is másoknak szól. Annyira egyszerű! Mondhatom ezt, de ez nem az én helyem. Én nem tartozom oda. Csak úgy, mint a bolond sem az uralkodó pozícióba, vagy pedig a koldus, aki nagy pénzekkel bánik, és a végén mindet elveszti. Én nem tartozom erre a helyre. Ez nem az én helyem.

Add nekem a valódi dolgot. Én az igazi dolgokat akarom. Én a világosságot és az igazságot akarom. Erre vágyom, erre van szükségem. „Olyan vagyok, mint az oroszlán, aki az almákat nézegeti? Komolyan? Ne már! Mi történt? Elveszítetted az eszed? Ez mi? Miről beszélsz? Ad nekem a valódi dolgokat! Húúúst akarok!” Én a valódit akarom! Jézust akarom, és nem a sötétséget, ahol amúgy is éltem azelőtt, és egyáltalán nem elégített meg. Ezért jöttem Hozzá először is.

3) „És milyen egység lehet Krisztus és Beliál között?

Az egység szó annyit tesz: megegyezés; amikor alkudtunk és megegyezésre jutottunk. Hogyan is lehetne, hogy Krisztus megalkudjon Beliállal? Ezt néztük meg Luk 4-ben, Mát 4-ben. Sátán azt mondta: Gyere, gyere már! Jézus nem mozdult, egy tapodtat sem. Amikor alkudozunk, akkor te is mondasz valamit meg én is, és aztán egy köztes értékben megállapodunk. Ez megtörténik. Sátán azt mondja Jézusnak:

– Gyere át ide! Gyere!

– Itt nem lesz alkudozás, nem lesz megegyezés. – feleli Jézus.

– Látod, én hajlandó vagyok lépni feléd. Gyere félútig.

– Nem! Egyáltalán nem mozdulok arra. Ez soha nem fog megtörténni. Nem érdekel. Ez nem az életem. Semmi egyezkedést nem lehet tenni. Nincs ott megegyezés.

Én, a hívő elmehetek erre, és kezdhetek alkudozni Sátánnal, és mondhatom:

– Abban egyetérthetek, hogy Jézus vére nem annyira értékes. – ami azt jelenti, hogy igen, még mindig fizetnem kell a bűneimért.

– Persze, erről beszéltem. Jó úton vagy. Ez a jó út. – bíztat Sátán.

Hogyan lehetne? Miért kellene? Béliál azt jelenti, hogy értéktelen. Ránézel egy kütyüre, és azt mondod: Van valamennyi értéke, pénzben kifejezhető. Aztán ránézel valakire: Neki sokkal nagyobb az értéke, nem is tudjuk számokban kifejezni. Aztán ránézel P. Shane-re – hogyan is lehetne árcímkét ragasztani rá? A szeretete, a gyengédsége, a bölcsessége, a tanítása… hogyan is lehetne? Aztán ránézel Szabira: a szolgálata a gyülekezetben, amikor a dicsőítésben vezet minket…

Beliál – mert ő értéktelen – egyáltalán nem lát értéket. Még ott sem lát értéket, ahol valóban van érték. Ezzel kezdhetnék egyetérteni, és mondhatnám: „Hát igen, a gyülekezet hibás. Én is azt látom, hogy senki sem növekszik. Egyébként negatívan gondolkodom a Bibliáról. Nincs is értéke. Aztán ott van az a testvér is, akiről lenne egy negatív véleményem, úgyhogy ezt majd megosztom az interneten.” Ezzel mi a baj?

Egyetértek, vannak gyülekezetek, amik törvénykezőek, amik képmutatóak, és tudom, hogy a kereszténységben nagyon sok a formalizmus. Értem, hogy a vallásos szellemiség felváltja Krisztus Szellemét nagyon sok helyen. Igen, vannak olyan helyek, ahol nincs túl sok érték. Figyelj, ez Beliál! Az, ha nem látok értéket egyáltalán.

Például lehet hallgatni egy üzenetet, amit olyasvalaki prédikált, aki épp csak elkezdte megosztani az Igét, és még nincs tapasztalata. Vannak problémák, ő sem biztos benne, és próbál a lényegre összpontosítani, de valahol elveszik benne. Mond valamit, ami jó, aztán eltér. Mi a szívem? „Hát, ez mi?!” Köszönjük, Beliál! Ez annak a gondolkodása, aki nem látja az értéket. Ez Sátán gondolkodása. Sátán az, aki nem lát értéket, még ott sem, ahol van. Minden bizonnyal ez nem az én helyem.

Csak gondoljunk a kormányunkra.  Valószínűleg a kormány nem szereti a gyülekezetünket, mármint az „egyesületünket”. Nem tetszik ez nekem, és nem gondolom, hogy ez lenne a vallásszabadság, de látom az értéket a munkájukban. Ez miért van? Nem azért, mert olyan jól csinálják, hanem azért, mert nem akarok egyetérteni Beliállal. Hanem szeretni akarok és imádkozni, és szeretném őket nagyra értékelni. Ez az a gondolkodás.

Ez nagyon fontos üzenet, mert hívőként lehetek a rossz helyen. Jézus körbejárta Izraelt. Ott voltak a farizeusok, akik vallásosak voltak, de egyáltalán nem szerettek. Nem volt kapcsolatuk Istennel. Sok közöttük az írástudó, akik annyira önteltek voltak. Aztán tele volt rómaiakkal, akik vérszomjas torokvagdosók, gazemberek voltak. Aztán voltak emberek, akiket nem is érdekelte Jézus, voltak, akik rossz dolgokat mondtak Róla, voltak, akik csak enni akartak, és semmi mást. Ő szerette ezeket az embereket, és törődött velük. Miért? Azért, mert Ő a megfelelő helyen volt. Az Ő helyén volt.

Mi az én helyem? Amikor ránézünk ezekre a versekre, látjuk: ez nem az én helyem. Utána rájöhetek arra is, hogy mi az én helyem valójában. Ez az igazság, a világosság, Krisztus. Jézus Ján 4-ben megtalálta azt a nőt. Idegen volt, külföldi, samáriabeli és ráadásul nő. Jézus látta benne az értéket. Olyan könnyedén mondhatom, mint ahogy a tanítványok gondolták: „Vele miért kell beszélni? Miért beszélsz hozzá?” Ügyesek voltak, egyetértésre jutottak Beliállal, a nem megfelelő személlyel. Ez nem a te helyed hívőként. Nem erre lettünk elhívva, hanem valami másra.

4) „mi köze a hívőnek a hitetlenhez?

Ahogy megyek előre az életemben egy hitetlen mellett, ki az, aki hatással lesz a másikra? Könnyen megtörténhet, hogy a hitetlen van hatással a hívőre. Ez azonban nem az én helyem. P. Schaller sokszor emlegeti ezt a példát. Nyitva állt az ajtó, a Jehova tanúi bejöttek, és megkérdezték:

– Beszélhetnénk?

– Igen, beszélhetünk egy feltétellel: én beszélek, és te hallgatsz. – válaszolt a keresztény.

– Ez nem fair!

– Ez az én házam. – mondta a keresztény, és itt volt vége a beszélgetésnek.

Miért fontos ez? „Sokkal kedvesebbnek kellett volna lenni hozzájuk!” Nem, egyáltalán nem kellett volna. Nem kell, hogy hatással legyenek rád. Ennek nincs itt a helye. Csak nézz rá Jézusra. Szeretett mindenkit teljes szívéből, és velük együtt ment. Ment, csak ment velük hosszú időn át. Péternek is utánament, amikor háromszor megtagadta Őt. Nagyon messze ment. Viszont Jézus nem engedte, hogy megváltoztassák, hanem Ő volt az, Aki változást hozott.

5) „hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal?

Sehogy! Hol van Isten temploma? Te az élő Isten temploma vagy. Ez vagy te! Miért vinnél be oda bármilyen bálványt? Miért történne ez meg? Összefér – a szó itt azt jelenti, hogy együtt voksolni. Ugyanazt a voksot tesszük. „Melyik irányba menjünk?” Isten temploma azt mondja: menjünk arra. A bálvány is azt fogja mondani, hogy menjünk arra, és dicsérjük Istent? Kételkedem ebben. A bálvány azt fogja mondani: inkább menjünk amarra. Én, Isten temploma felelhetném ezt: jó, menjünk arra! Nem! Az nem az én helyem.

Példa. Saul király szerette a hatalmát, szerette a pozícióját, ez lett az ő bálványa. Elég magasra került a listán. Sokkal magasabbra, mint Isten Maga, magasabbra, mint Isten prófétája, magasabbra, mint Isten népe. Elnyerte a legmagasabb pozíciót, az lett az elsőszámú bálványa. Mi történt? A hatalom, az ő bálványa azt mondta: „Menjünk arra. Öljük meg Dávidot.” Erre ő – ő maga, aki Isten temploma – azt mondta: „Rendben, menjünk arra. Biztosan rendben van az. Így érzem.”

1Sám 19-ben, és más helyeken is látjuk ezt. Saulnak semmi belső problémája nem volt ezzel. Teljes békessége volt azzal kapcsolatban, hogy megölje Dávidot. Ha megkérdezed: Saul, meg akarod ölni Dávidot?; ő ártatlan, őszinte mosollyal felelte volna: „Hát persze! Persze, ez a helyes, ezt kell tennem. Ezt meg kell tenni a királyságért, az emberekért mindenki javára. Ez a legjobb, amit tehetek.” Semmi problémája nem volt ezzel. Miért? Azért, mert a bálvány és Isten temploma egy helyre tették le a voksukat. Ez nem történhet meg az életemben.

Jézus Fil 2:6 nem tekintette zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő volt. Elképesztő gondolat. A mi Istenünk. Jézusnak, a Fiúnak Magának, Aki Ő Maga Isten, ránézett erre, és azt mondta: „Ez nincs túl magasan a listámon. Őket sokkal jobban szeretem. Ezt félreteszem, nem lesz bálványom.” (Furcsa lehet ez a kifejezés itt.) Jézus azt mondta: Ez nem lesz Nekem túl fontos!; és beállt a helyére, és Emberré lett. Beállt a helyére, és felment a keresztre – erről beszélek.

Hívőként van, hogy fel kell tennem a kérdést: „Jó helyen vagyok? Itt kell, hogy legyek? Ez megfelelő hely számomra? Lehet, hogy egy hitetlennel vagyok közösségben, aki rám van hatással? Egyetértek Beliállal, azzal, aki nem tulajdonít értéket? Követem a bálványom? Ebbe az irányba haladok?” Ez nem az én helyem!

Mi az én helyem? Nehémiás feltette ezt a kérdést: „Figyelj Nehémiás! Meg akarnak ölni. Próbálnak összeesküvést kovácsolni ellened. Menned kéne, futnod kéne. Bújj el gyáván a sarokban.” Neh 6:11 Nehémiás azt mondta: „Olyan ember, mint én, el kell, hogy meneküljön? Tényleg menekülnöm kellene? Ez az a hely?” A válasz az, hogy nem. El kell, hogy menekülj? Ez tényleg a te helyed? A válasz az, hogy nem.

Mi akkor a te helyed? Tegyük egyszerűvé. Ezék 47-ben látjuk a folyót, ami a templomból ered. Ez Isten akarata és Isten munkája a Földön. Ez az én helyem, ide tartozom, ebbe a folyamba tartozom. Jel 22:1 van egy folyó a mennyei Jeruzsálemben is. Miért? Úgy gondolom, hogy ez Isten szeretete, ami kiöntetik ott. Isten szeretete olyan, hogy Ő kezdeményez. Mint egy folyó, ami kiárad, és hozza az áldást. Isten munkája mindig előre halad úgy, mint a folyó. Hol van én helyem?

Sok hívő tűnődik azon, hogy hol van a helye. Lehet, hogy nem látom, mert abba az öt dologba vagyok belebonyolódva, amit az előbb leírtunk. A folyó Isten akarata és Isten munkája itt a Földön. Ez történik, és folyamatosan megy előre. Ez az én helyem, ide tartozom. Ez a gyönyörű benne, hogy annyira egyszerű.

Belevethetem magam a folyóba. Ezt megteszem, és Isten akarata magával ragad és visz. Utána örömöt találok, és megtalálom Krisztust. Utána megtalálom a világosságot, és rájövök, hogy van igazság az életemben. Megtalálom annak az értékét, hogy vannak hívők az életemben, akikkel közösségben lehetek. Értéket látok a dolgokban, és ez az én helyem. Így mondhatnánk egyszerűen.

Elmagyarázhatnánk, hogy hol az én helyem. Zsolt 112:8 a hitben van a helyem. Neh 6:3 az én helyem a falon van, hogy másokkal együtt építsek, hogy Isten munkájában foglalatoskodjak. Mondhatnánk máshogyan is. Péld 28:1 az én helyem ott van a csatában, hogy agresszív legyek a hitemben, hogy menjek előre. Ez az én helyem, nem pedig visszavonulni és azt mondani: Feladom, csak ne bánts! Sátán nem fogja abbahagyni, hogy verjen téged. Mindig meg fog támadni, teljesen mindegy, hogy előre mész, vagy visszafordulsz. Akkor miért ne mennénk előre Istennel? Megtalálhatnánk a gondoskodást.

Hol az én helyem? Lehet, hogy nem ott, ahol szeretném. Lehet, hogy a dicsőítést vezetem, miközben inkább vasárnapi iskolás tanárnak kéne lennem. Lehet, hogy prédikálnom kell, holott írni szeretnék inkább. Lehet, hogy Isten a missziós mezőre hív, én pedig sportoló szeretnék lenni. ApCsel 8-ban látjuk ezt. Amikor üldöztetés volt, és hívők szétszéledtek, misszióba kezdtek. Prédikálták az evangéliumot és így nőtt a gyülekezet.

Lehet, hogy a helyed nem ott van, ahol szeretnéd. Ott a gyermeked, aki minden éjszak sír egy éven át. Ülsz mellette, fogod a kezét, simogatod a hasát, és próbálsz nem belerokkanni még a háromszázadik éjszakán sem. Mégis úgy nézel ki. Isten azt mondja: ez a te helyed.

Lehet, hogy nem tetszik, de az az én helyem, és ott akarok lenni, az az én helyem – ez az egyszerű üzenetünk, de nyilván többet is lehetne erről mondani.

Ez az én nagy szükségem. Mert amikor kapcsolódom ehhez a folyóhoz, Jer 17:8 olyan leszek, mint a folyóvíz mellé ültetett fa. Erre van szükségem, hogy kapcsolódjak ahhoz a folyóhoz, Isten szeretetéhez, Isten akaratához, Isten munkájához, hogy ebben menjek előre és ebben csináljak dolgokat.

Éljünk látással, mert az az én helyem hívőként. Nem annyira bonyolult ez! Amikor hallod ezt a szót: látás; lehet, úgy gondolsz erre: nem tudom, hogy ez micsoda. Nagyon egyszerű. P. Scibelli egyszer megközelítőleg így mondta: Látásban élni három nagyon egyszerű dolgot jelent:

1 – Mi itt mindannyian Egyben hiszünk.

2 – Mindannyian hozzunk egyet – egy embert hozzunk ide.

3 – Mindannyian szolgáljunk egy felé – egy személy felé; mindegy, hogy ez bátorítás vagy gyakorlati segítség.

Ez ennyire egyszerű. Ha ezt megteszed, akkor már látásban élsz, Isten tervében mész előre. Ez megtörténhet az életedben. ApCsel 1:6-8 ott álltak, amikor Jézus felment a mennybe. Valós veszély volt, hogy ott maradnak, és várnak és várnak… Istennek egy angyalt kellett küldenie, aki azt mondta: Menjetek! Menjetek!… Ne legyél merengő keresztény, hanem legyél olyan, aki mozdul. Legyél olyan, aki megy, ne csak olyan, aki bámul. Erről beszélünk.

Hol van az én helyem Isten tervében, Isten munkájában? Ne engedjük, hogy bármi is megállítson minket abban, hogy ezt lássuk és élvezzük. Mert a barátainknak, a családunknak, a városunknak, az országunknak, a világnak szüksége van ránk, hogy benne legyünk ebben a folyamban.

Jézus! Imádkozunk, hogy Te áldj meg minket ezekkel a gondolatokkal, szólj a szívünkhöz, Te védj meg minket mindenféle ostobaságtól, ami megállíthatna, kivehetne minket a helyünkről. Urunk, imádkozunk, hogy Te tarts meg minket ott, ahova tartozunk, Isten elfoglaltságai között.

Ámen.

Kategória: Egyéb