Elvetve minden képmutatást & Isten gondoskodása az emberi logikával szemben & Tökéletes kötelék

2015 május 24. vasárnap  16:00

 

P. Shane

Érdekes témáról lesz szó. Minél többet gondolkodtam róla, annál inkább megijedtem, hogy megosszam-e vagy sem. Félek attól, hogy hogyan fog kijönni. Mert én szeretnélek megáldani titeket, és Krisztust felemelni. Ez a szándékom, de ha nem jön össze, akkor bocsánat. 🙂 Isten kegyelméből azonban meg fog történni.

A képmutatásról szeretnék beszélni. Úgyhogy, mostmár értheted, hogy miért félek erről beszélni. Azért, mert képmutató vagyok. Néhányan megdöbbentek ezen, néhányan nem. 🙂 Igazából mindnyájan képmutatók vagyunk sok módon. A világnak azonban másfajta elképzelése van a képmutatásról.

Viszont lehet, hogy a világban csak egy meghatározás van a képmutatásra. Főleg akkor, amikor a keresztényekre néznek. Főleg akkor, amikor a világ egy keresztényt néz, és azt látja, hogy elbukott. Akkor olyanok, mint Zsolt 35:21-ben: „Aha! Aha! A saját szememmel láttam, te nem az vagy, aminek mutatod magad. Te valami más vagy.”

Ebben meghatározásban van egy valós rész. A képmutatásban benne lehet az, hogy kívülről mást mutatok, mint ami a szívemben van. Mint ApCsel 5. elején látjuk Aninás és Szafira történetét. Előtte ApCsel 4. végén olvasunk Barnabásról. Ő eladta a földjét, és mindent, amit azért kapott cserébe, odaadta az apostoloknak. Látta Anániás és Szafira, hogy Barnabásról azt mondták az emberek: Milyen nagyszerű ember, hogy ezt tette!; és azt mondták: „Mi is eladtuk a földjeinket. Egy részét hozzuk el, és tegyünk úgy, mintha az egészet hoztuk volna, hogy ugyanúgy gondoljanak ránk, mint Barnabásra.” Úgy tettek, mintha mindenüket odaadták volna, pedig csak egy részével tették meg. Ez a képmutatás.

Aztán ott voltak farizeusok. Ők is olyannak tettették magukat, amilyenek valójában nem voltak. Azt állították, hogy ők igazak, de ők a saját igazságukat alapozták meg. Volt egy külső látszatuk, de belül halott emberek csontjaival voltak tele.

Úgyhogy a képmutatásnak az a lényege igazán, hogy ki vagyok én. Az ördög azon ügyködik, hogy identitásválságom legyen, hogy ne tudjam, ki vagyok, hogy összezavarodjak afelől, hogy ki vagyok, vagy hogy elfelejtsem azt. Ezért szeretne minket elvonni a gyülekezettől. Azt szeretné, hogy ne legyünk benne Isten Igéjében, és az ő gondolkodását vegyük magunkhoz.

Hallottad-e már ezt a mondást: „Csak igazinak, valódinak kell lenned. Ne legyél képmutató, legyél valódi ember.” Én hiszem, hogy valódinak kell lennünk, de sokszor, amikor az emberek ezt mondják, akkor nem Isten valóságáról beszélnek, hanem másik valóságot emelnek fel.

Ezt a verset sokszor írjuk a bibliaiskolás végzősök üdvözlőkártyájára:

Kol 2:6 Azért amint elfogadtátok a Krisztus Jézust, az Urat, úgy járjatok is őbenne,

„Ezért amint kaptátok az Úr Jézus Krisztust, úgy járjatok Ő benne.” Ez az üzenetnek a lényege. Mert magamhoz vehetek egy hazugságot az életemben, és belevonódhatok az ördög gondolkodásába, és meggyőzhetem magam egy másik valóságról.

Emlékszem, évekkel ezelőtt hallottam egy baltimore-i barátomtól, hogy a felesége azt mondta neki: „Ennyi! Én elfáradtam abban, hogy tettetek.”; és elhagyta őt, és elhagyta a gyülekezetet. Ez letaglózott minket. Ő azonban azt mondta: Nem akarok többet képmutató lenni! Valóban ez a képmutatás? Mert ő másikfajta gondolkodást kezdett magáévá tenni. Abbahagyta azt, hogy Isten hangját hallotta, és hazugságot vett magához. Azt gondolta, hogy ő a bűnével egyenlő, hogy ő a gyengesége. Az elméjében azt mondta: „Én csak őszinte vagyok. Elfáradtam a tettetésben, mostmár szabad vagyok abban, hogy őszinte vagyok.”

Ez az a valódiság, amit Isten szeretne, hogy legyen nekünk? Valami hiányzott ebből. Igen, gyengék vagyunk, és követünk el bűnöket, de mi van Isten valóságával az életünkben? Az ördög csak szeretne ránk mutatni, miközben azt mondja: „Csak nézd meg a bűnödet, és a bukásod. Te ez vagy! Hagyd abba a tettetést. Csak legyél valódi, csak élj abban!” Ma az egész világban halljuk ezt az üzenetet. Keresztények homoszexuálisok lesznek, és azt mondják: „Én ez vagyok. Elegem van a tettetésből, én ez vagyok.” Ez valóság?

Jakab könyvét olvasgattam. Nagyon szeretem Jakab könyvét. Sokan kárhoztatva vannak általa. Csodálatos ez a könyv! Ez a könyv – a hit cselekedetek nélkül halott – nem az üdvösségről szól. Annak a könyvnek semmi köze nincs az üdvösséghez, nem arról szól, hanem a képmutatásról. Kol 2:6-ról szól, hogy ahogy elfogadtam az Úr Jézus Krisztust, úgy járjak Őbenne. Nem másik valóságot veszek magamhoz. Kegyelem által üdvözültem, és kegyelmet fogadok el, és abban járok. Ő vadonatújjá tett engem a megtérésem pillanatában. Új teremtés vagyok. Ez az én azonosságom. Nem érdekesek a bukásaim, a gyengeségeim, hanem én ez vagyok. Ez az, hogy valódinak lenni Isten valóságával.

Igen, gyenge vagyok. A világ azt mondja: Nézd meg, elbuktál. Hallottunk híres evangélistákról, akik az évek során elbuktak, és a világ azt mondta: „Aha! Aha!!! Látod?! Ugyanolyan vagy, mint mindenki más! Te nem vagy szent, nem vagy igaz. Képmutató vagy!” Egy értelemben ez is képmutatás, de a nagyobb képmutatás az, hogy nem Krisztusban járok, hogy nem teszem magamévá azt, hogy ki vagyok Krisztusban.

Péld 24:16 az igaz ember hétszer elbukik,… és aztán többet nem lesz igaz. Nem!! Hanem megint feláll. Az igaz ember hétszer elbukik, és ha lenn marad, akkor képmutató, mert nem teszi magáévá Krisztus valóságát, és azt, amit Krisztus elvégzett érte a kereszten. Amikor megint felállsz, az az, hogy valódi vagy. Az jelenti azt, hogy az vagy, akinek Krisztus teremtett.

A keresztények nem azt állítják, hogy bűntelenek vagy tökéletesek. Elbukunk jobbra és balra. Ledöbbenek, amikor elbukom, pedig nem kéne. Ezt jelenti valódinak lenni. Elbukunk ugyanúgy, mint más, és a világ erre azt mondja: Aha…! Mi pedig azt mondjuk: Én nem csodálkozom annyira azon, hogy egy keresztény elbukott. Ne ijedj meg, amikor elbuksz, hanem állj fel megint, és vedd magadhoz azt, aki Krisztusban vagy.

Sokszor hozunk kifogásokat dolgokkal kapcsolatban. Azt mondjuk: „Én csak őszinte szeretnék lenni. Nem megyek el a gyülekezetbe, mert túl sok ember van ott, és nem szeretem a tömeget. Én csak őszinte vagyok.” Igen, annyira örülök, hogy őszinte vagy. Őszinte vagy efelől, de ez csak egy része az őszinteségednek. Mert mi van ezzel: mindenre van erőm Krisztusban, Aki megerősít engem. És mi van Zsid 10:25-tel, hogy Krisztus elhívott arra, hogy összegyülekezzek a testvérekkel?

Ha nem járok az egész valóságban, akkor képmutatásban járok, és nem veszem magamhoz Krisztus egész igazságát. Gyenge ember vagyok, ezért folytatom azt, hogy mindig ugyanabban a bűnben elbukom. „Csak őszinte vagyok, én gyenge vagyok.” És mi van ezzel? 2Kor 12:7-10 az Ő kegyelem elégséges nekem, az Ő ereje az én gyengeségemben lesz tökéletessé.

Úgyhogy a képmutatásban a külső és a belső nem találkoznak. Mi van belül? 2Kor 4:7 kincs van a földi cserépedényünkben. Ez van belül. 1Kor 6:19 a Szent Szellem lakozik bennünk, nem kell a gyengeségemben élnem, nem kell a bukásomban élnem, és nem kell elfogadnom a világ gyanúsítgatását a képmutatásról. Elfogadhatom a kegyelmet, és mehetek tovább.

Tényleg csak Isten akaratában szeretnénk járni. Azt akarjuk, hogy kívülről meglátsszon az, hogy kik vagyunk Krisztusban, és így megszabadulunk a képmutatástól. Amikor szolgálsz az emberek felé – amiről Jakab levele szól, hogy Krisztusban járj –, ahogy elfogadtad Krisztust, ahogy megbocsáttatott neked, úgy bocsáss meg másoknak is.

Ugyanabból a forrásból tud-e édes és sós víz jönni? Mi élő vizek forrásai vagyunk Krisztus miatt, Aki bennünk van. Nem keserű víz jön belőlünk, hanem édes víz Krisztus miatt, Aki bennünk van. Megbocsátunk másoknak. Ugyanabban a megbocsátásban járunk, amit elfogadtunk, és magunkhoz vesszük az új természetet, hogy kik vagyunk Krisztusban.

Mindegy, hogy mi történt tegnap, hogy mi történt ma reggel vagy néhány perce, magunkhoz vesszük azt, akik mi vagyunk valójában. Minél inkább megértem ezt, annál inkább járni fogok benne, és nem leszek képmutató. Lehetünk valósak. Nem vagyunk tettetők. Mert elbukunk. Isten tudta ezt, és Ő sem döbben meg ezen. Az, hogy Istennel továbbmegyünk, az nem képmutatás. Mert bennünk van a Szent Szellem.

Tehát ki vagyok? Mi az azonosságom? A Krisztusban lévő azonosságomat veszem magamhoz. Ez a legfontosabb, hogy nem a gyengeségemet ölelem magamhoz. Mert az ördög azt szeretné, hogy a gyengeségem legyen az azonosságom. Viszont ha azt veszem magamhoz, akkor teljesen ellentétben vagyok azzal, ami bennem van, a Szent Szellemmel. A kincs Krisztus bennem, és nem akarok másik módon élni. Isten megdicsőül, amikor ezt a valóságot magamhoz ölelem. Ámen.

 

P. Bendegúz

A felajánlásról. 3Móz 25-ben többek között a szombatévről beszél a Biblia. Ez a hetedik év. Isten azt mondta nekik: Hat éven keresztül termelj, amit csak szeretnél, de a hetedik évben pihentesd a földet. A földnek is kell pihennie, nem csak nekünk. Egyébként számomra ez egészen lenyűgöző dolog. Nem azt mondta, hogy variálják a földeket, hanem azt, hogy a hetedik évben ne legyen termelés, semmi.

Azért lenyűgöző ez, mert gondolj bele a következőbe. A hatodik évben vagy, és a következő évben nem lesz termés. Aztán jön a nyolcadik év, amikor vetni fogsz, és meg kell várni, hogy az is teremjen. Három év: a hatodik, a hetedik és a nyolcadik. Azt mondja Isten:

3Móz 25:20-21 Ha pedig azt mondjátok: Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk, és termésünket be nem takarítjuk? Én rátok bocsátom majd az én áldásomat a hatodik esztendőben, hogy három esztendőre való termés teremjen.

Gondold el! Ebben a rendszerben izgulnál-e azzal kapcsolatban, hogy fog-e három évnyi teremni? Szerintem ez nagyon izgalmas. Tehát például idén dolgozol, kapsz fizetést, és két évig nem fogsz kapni, és január 1-én bíznod kell abban, hogy Isten háromszor annyi fizetést fog juttatni neked. Ez nagyon izgalmas! 🙂

Nyilván ha természetileg gondolkodsz, akkor azt mondod: „Eszem ágában sincs, hogy ezt kipróbáljam! Nekem úgy működnek a dolgok, hogy elvetem, kinő, megeszem.” Ne kezdjünk el viccelődni ezzel, ez így kockázatos. Úgyhogy biztos vagyok abban, hogy elég hamar rávették magukat arra: Jobb lenne a hetedik esztendőben is elvetni a magot!

2Krón 36-ban Júdát és Jeruzsálemet elviszik fogságba Babilonba. Itt egy megdöbbentő vers:

2Krón 36:21 Hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, míg lerójja a föld az ő szombatjait, mert az elpusztulás egész ideje alatt nyugovék, hogy betelnének a hetven esztendők.

Tehát hetven esztendőnek kellett betelnie, négyszázkilencven évre való szombatévnek. Isten elvitte őket fogságba, és pihent a föld. Ugyanis elmaradt a pihenője. Ezt tudjuk a Munka Törvénykönyvéből is, hogy a pihenés jár. 🙂 Úgyhogy jár a földnek a pihenés. „Addig nem jöttök vissza vetni, amíg ki nem piheni magát.”

Egyébként így van ez az életünkben mindennel. Istennek van egy gondolata, de az nem egyezik az én természeti felfogásommal. Például, reggel felkelek, az elmémet elárasztja a rengeteg tennivaló. Megoldás? „Ki se nyissam a Bibliát, hiszen az elveszi az időmet! Ne imádkozzak egy tizedmásodpercet sem, mert az elveszi az időmet, hiszen rengeteg dolgom van.”

Én azonban azt vettem észre az életemben, hogy amikor így csinálom, mégis elmegy az idő, és nem haladok. Amikor azonban odamegyek Istenhez, és együtt gondolkodom Vele, aztán együtt megyünk bele a napba, akkor sokkal hatékonyabb lesz, és sokszorta megtermi azt az időt, amit Istennel töltöttem.

A természeti gondolkodás elveszi azt, hogy hitben járjunk, és lássuk azt a csodát, hogy Isten képes megadni a hatodik évben a háromszoros termést. Adjunk így, mert ismerjük, nem kell, hogy bemutassam a természeti gondolkodásunkat az adakozással kapcsolatban, nem? „Tiszta veszteség! Ráadásul az adózott jövedelmemből!” 🙂 – ez a természeti gondolatunk. „Ah, mire nem költhetném ezt!”

Nem vesszük figyelembe Isten gondolatait és az Ő természetét, és azt, hogy mennyivel nagyobbra vagyunk elhívva, mintsem hogy ebben gondolkodjunk. Merthogy végül csak-csak pihennie kellett a földnek. A végén csak elveszítem az időmet, és a végén csak észreveszem, hogy amit beadtam volna, azt gyorshajtás miatt kell befizetnem. 🙂 Adjunk örömmel, tudva azt, hogy másképp gondolkodunk!

 

P. Duló Attila

Kol 3:14 Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, amely a tökéletesség köteléke.

Azt mondja Pál, hogy a szeretet a tökéletesség köteléke, a tökéletes kötelék. A gnosztikusok azt tartották, hogy az ismeret az, ami a tökéletes kötelék. Pál rácáfol erre, és azt mondja: A szeretet az! A szeretet a tökéletes kötelék. A szeretet az, ami összetart mindent. Előtte Pál felsorol néhány tulajdonságot, amit nevezhetünk keresztény erénynek is.

Kol 3:12-13 Öltsetek magatokra azért – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, türelmet, elszenvedve egymást és kölcsönösen megbocsátva egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna – amint Krisztus is megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek.

Ezekkel az erényekkel bírhat bármelyikünk, bárki, de a szeretet az, ami összetartja ezt. A szeretet az, ami értéket ad ennek. A szeretet az, ami valóságossá teszi ezt. Mert hiába van könyörületes szívem, ha nincs bennem szeretet. Erről Pál apostol 1Kor 13:1-3 versében beszél. Azt mondja, ha nincs szeretet, akkor semmik vagyunk, akkor bármit teszünk, az nem ér semmit, annak nincs értéke. A szeretet teszi értékessé. A szeretet az, ami összetartja. A szeretet tartja össze a házasságot. A szeretet tartja össze a barátságot. A szeretet az a kötelék, ami összetart. Ez csodálatos!

Ha viszont nincs meg bennem Isten szeretete, ha nincs meg az 1Kor 13. szeretet, akkor ezt a szeretetet valamivel pótolnom kell. Nyilván akkor ezt a szeretetet valamilyen emberi módon próbálom pótolni. Péter 1Pét 1:22-ben azt mondja, hogy a szeretetünk képmutatás nélküli legyen. Annyira tetszett, ahogy p. Shane a képmutatásról beszélt, mert arra gondoltam, hogy én pedig a képmutatás nélküli szeretetről szeretnék beszélni. Nem beszéltünk össze, ez a Szent Szellem. 🙂

Péter azt mondja itt, hogy képmutatás nélküli szeretettel szeressünk. 1Ján 3:18-ban János azt mondja: valóságosan szeressünk. Ne csak szóval, hanem valóságosan szeressünk! Vagyis azt látjuk, hogy a szeretetnek vannak különböző dimenziói, a szeretetnek vannak különböző megnyilvánulásai. Ha nincs meg bennem Isten szeretete, akkor ezt valamilyen más módon próbálom pótolni. Pótolhatom bármivel. Pótolhatom csodálattal, pótolhatom szentimentális szeretettel. Emberi szeretettel pótolom, de az nem képmutatás nélküli szeretet. Azt mondja Péter: képmutatás nélküli szeretettel szeressünk.

Mát 22:37 Jézus pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

Lukács még azt is hozzáteszi: teljes erődből, Luk 10:27. Ez az első, hogy szeretem az Urat. Ez az első, hogy van Istennel szeretetkapcsolatom. Bensőséges, meghitt kapcsolatom van Vele, amiben el tudom fogadni az Ő szeretetét.

Szinte nincs alkalom, amikor a szeretetről beszélek, hogy ne mondjam el, hogy nekem nincs szeretetem. Van egy rossz hírem, neked sincs szereteted. Istennek van szeretete. 1Ján 4:8 Isten szeretet. Sehol nem olvassuk a Bibliában, hogy egy ember szeretet. Isten szeretet. A szeretet Istentől van. Azért tudunk szeretni, mert Isten szeretett előbb. Róm 5:5 az Ő szeretete az, ami kiáradt a mi szívünkbe. 1Ján 4:7 A szeretet Istentől van. Ez az első, hogy Istennel mély szeretetkapcsolatom van. Aztán ebben a szeretetkapcsolatban elfogadom Tőle ezt a szeretet, és ezzel a szeretettel tudok szeretni.

Mát 22:37 azt mutatja nekünk, hogy amikor őszinte szeretettel szeretünk, akkor annak a szeretetnek igénybe kell venni a teljes lényünket. Teljes lényünkből szeretünk. Mert ha megfigyeled, ha csak az érzelmeimmel szeretek, akkor az micsoda? Az a szentimentalitás. Ha csak az érzelmeimmel szeretek, az szentimentalitás. Ha csak az elmémmel szeretek, az csodálat. Az csak egyszerű csodálat. A teljes lényeddel – az elméddel, az erőddel… – szeress. Ez csak akkor működik, amikor megvan 1Kor 13. szeretete. Ha ez nincs meg, akkor pótolom valamivel.

Pótolhatom csodálattal – erről szeretnék beszélni kicsit. Mert amikor csak csodálat van, de nincs valódi szeretet, akkor az bele tud vinni minket egy negatív spirálba. Ez látszólagos szeretet. Amikor csak csodálok, és nincs szeretet, az egy nagyon érdekes folyamatot indít el. Ha összekeverjük a csodálatot a szeretettel, az belevihet egy negatív folyamatba.

Ha megnézzük Jézusnak az utolsó napját, akkor látjuk ezt a folyamatot. Látjuk azt, hogy először volt csodálat. Amikor Jézus szolgált, akkor csodálták Őt. Csodálták azért, mert halottakat támasztott fel. Csodálták azért, mert gyógyított. Csodálták azért, mert tekintéllyel szólt. Csodálták. Felnéztek Rá, csodálták Őt.

Aztán, ha Jézust csak csodálták, de nem szerették, akkor elindulhatott ez a folyamat. Úgy néz ki, hogy Jézust csak csodálták, és nem szerették. Nézd meg ezt a folyamatot, ha nincs szeretet, akkor a csodálat könnyen átcsap irigységbe. „Csodálom a barátomat. Micsoda ajándéka van a beszédre! Hogy tud beszélni!” Aztán ha nincs ebben szeretet, ha csak csodálom, akkor egy idő után kezd a dolog bosszantani. Akkor egy idő után kezdek irigykedni. Aztán azt mondom: „Hát? Igazából miért nem én kaptam ezt az ajándékot? Miért ő tud ilyen jól beszélni?” Ha nincs szeretet, akkor a csodálat át tud csapni irigységbe.

Préd 4:4 Láttam, hogy az ember minden fáradozását és minden sikeres cselekedetét felebarátja irigysége kíséri. Ennélfogva ez is hiábavalóság és szélkergetés.

Embereknek a sikerét, azt, hogy valaki sikeres, könnyen kísérheti irigység. Lehet, hogy először csodálom, és azt mondom: Ez igen! Ám ha nincs szeretet, ha nincs valódi szeretet, akkor ez át tud csapni irigységbe. Akkor a csodálatból irigység lesz. Látjuk ezt az utolsó napon, amikor Jézust elfogták.

Luk 22:63-65 Azok a férfiak pedig, akik Jézust őrizték, csúfolták és verték, betakarták a szemét, majd azt mondták neki: Prófétáld meg, ki az, aki megütött! És más hasonló szidalommal illették.

Ezek a katonák minden bizonnyal irigyelték Jézust, hogy Őt sokan csodálták. Próbálták megszégyeníteni ezért. Ugyanezt tette Heródes is.

Luk 23:11 Heródes katonáival együtt megvetően bánt vele, és kigúnyolta, majd fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz.

Heródes úgy akarta kisebbíteni Jézus csodáit, hogy vásári mutatványosként kezelte. Azt olvassuk ez előtt, hogy megörült Jézusnak, mert arra számított, hogy Jézus mutat neki valami érdekest, mutat neki egy csodát. Vásári mutatványosként kezelte Jézust. Kisebbíteni akarta azt, amiért Jézust csodálták. Aztán innen igazából már csak egy lépés, hogy a csodálat, ami irigységgé vált, átcsapjon gyűlöletté.

Ebben a folyamatban – ha nincs meg a szeretet, ha nincs ott az a szeretet, ami mindent összetart, ami mindent összeköt – olyan könnyen el tudunk jutni onnan, hogy tegnapelőtt még csodáltalak, tegnap irigykedtem rád, oda, hogy ma pedig már utállak. Olyan könnyen végigmegyünk ezen a folyamaton, ha nincs meg a valódi szeretet. Nézd meg mi történt, amikor Mát 21:9-ben Jézus bevonult Jeruzsálembe, akkor a tömeg mit kiabált?

Mát 21:9 Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!

Aztán jöttek az írástudók, akik irigykedtek Jézusra, és akik felbőszítették a tömeget. Igazából ez engem rendkívüli módon megdöbbent. Valahányszor ezen gondolkodom, mindig megdöbbenek. Öt nap telt el. A tömeg azt kiáltja: Hozsánna a Dávid Fiának!; eltelik öt nap, és ugyanez a tömeg kiáltja: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!” Ugyanaz a tömeg. Öt nap! Érted ezt? Öt nap telt el! „Hozsánna a Dávid Fiának! Hozsánna a Dávid Fiának! Hozsánna a Dávid Fiának!…” Örülnek Neki, éljenzik, és öt nap alatt a folyamat végigmegy. Öt nap után: „Feszítsd meg! Feszítsd meg! Feszítsd meg!” Micsoda döbbenetes dolog!

Ha nincs meg a valódi szeretet, ha nincs meg az a szeretet, ami összetart mindent, akkor olyan könnyen bármelyikünk belekerülhet ebbe a folyamatba. Olyan könnyen belekerülhetünk abba a folyamatba, hogy egyik pillanatban még azt mondom: Csodállak!; a másik pillanatban: „Feszítsd meg! Gyűlöllek! Utállak!” Döbbenet!

Bármelyikünkkel előfordulhat, mert a szeretet az, ami összetart mindent. Ha nincsen szeretet, akkor semmik vagyunk. Ha nincsen szeretet, akkor üres minden. Hiába tudok nyelveken beszélni, szeretet nélkül az csak zengő érc vagy pengő cimbalom. Az semmi. Hiába van meg az összes szellemi ajándékom, a szeretet nélkül nem ér semmit. A szeretet az, ami összetart mindent.

Mi történt az alatt az öt nap alatt? Miért tudott ekkorát változni a tömeg? Az egyik nyilván az, amiről eddig beszéltem, hogy nem volt meg a szeretet, de volt még egy másik momentum is. Jézus tökéletes volt, és ezért nagyon élesen megmutatta az emberek tökéletlenségét. Nagyon éles tükröt állított az emberek elé, és a tömeg azt kiabálta: Barabbást engedd el, Jézust tedd el az útból!

„Nincs szükségünk erre a tükörre! Nincs szükségem arra, hogyha Őrá nézek, akkor lássam a tökéletlenségemet. Tegyük el az útból! Mert ha Barabbásra nézek, ha Barabbást látom, akkor látom, hogy jobb vagyok. Akkor azt látom, hogy érek valamit. Akkor azt látom, hogy én nem vagyok annyira bukott ember, nem vagyok olyan bűnös.” Úgyhogy ki kellett tenni Jézust a képből.

Erre a folyamatra oda kell figyelni! Oda kell figyelni, hogy meglegyen a szeretet. Szeresd az Urat, a te Istenedet. Legyen Istennel szeretetkapcsolatunk! Legyen Istennel meghitt, bensőséges kapcsolatom, amiben el tudom fogadni ezt a szeretetet. Azért, hogy aztán be tudjak töltekezni ezzel a szeretettel, hogy ne essek abba a hibába, hogy ezt a szeretetet valamilyen emberi módon akarjam pótolni szentimentális érzelmi dolgokkal, érzelmi kötődésekkel vagy csodálattal. A szeretet az képmutatás nélküli Legyen. Ahogy Péter beszél erről, vagy ahogy János mondja, a szeretet valóságos legyen.

Mert a szeretet az, ami össze tud tartani mindent. A szeretet köteléke a tökéletes kötelék. Figyeljünk erre oda! „Úgy szeressétek egymást, ahogyan Én szerettelek titeket!” – mondja Jézus, és ez már nem képmutató szeretet. Ez már valódi szeretet. Ez már az a szeretet, ami össze tudja tartani a megromlott házasságot, ami össze tud tartani egy barátságot, ami össze tudja tartani a gyülekezetet, ami képes arra, hogy erősen összekötözzön. Ez csoda! Úgyhogy szeressünk képmutatás nélküli szeretettel.

Ámen.

Kategória: Egyéb