Ellenállás és hit & Krisztus dicsőséges munkája a szégyenletes kereszten (Húsvét)

2014 április 6. vasárnap  18:00

P. Bartha Attila: Ellenállás és hit

Neh 4-ben van az építés folyamata, amikor Jeruzsálem falait, a kőfalat felépítik.

Neh 4:6 Mi pedig tovább építettük a falat úgy, hogy már félig elkészült az egész fal, mert a nép nagy kedvvel dolgozott.

ApCsel 27:25 Pál apostol hajótörés közepette van. Már több mint tíz napja nem ettek, nem tudják irányítani a hajót, és nincsen remény a túlélésre. Isten megjelenik Pálnak, és azt mondja: Megmentelek titeket. Ebben a helyzetben Pál feláll, és így szól a többiekhez a hajón:

ApCsel 27:25 Azért bízzatok, férfiak, mert én hiszek Istennek, hogy úgy lesz, amint nekem megmondta.

Ezzel talán mindannyian találkoztunk az életünkben, hogy amikor próbálunk Istennel járni, döntéseket hozunk Őmellette, akkor ellenállásba ütközünk. Nehémiásban a leromlott várost, a kőfalat építik újjá, ami a védelmet nyújtja. Lehet, hogy az életed egy területén – akár keresztényként – megsérültél, és mész előre, de itt, Neh 4-ben azt látjuk, hogy három-négy különböző ellenállás, támadás jön. Nagy a lelkesedés: Isten szólt, építem a falamat, Istennel járok, a meggyőződéseimet alakítom; és aztán jön az ellenállás.

Mózest elhívja Isten: „Menj be a fáraóhoz, és kérd ki a népemet! Hozd ki őket Egyiptomból!” Mózes bemegy, a fáraó nem engedi el őket, hanem megnyomorítja az izraeliek sorsát. Azt mondja Mózes: „Uram, megcsináltam, amit mondtál, de bárcsak ne tettem volna. Eddig sem volt jó, de most még nyomorultabb az izraeliek sorsa. A Te akaratodat tettem.”

Ahogy az előző üzenetben (2014. 04. 06. de. P. Kende: Isten hibátlan Báránya) hallottuk: Isten akaratát tenni sokszor szeretnénk, de azt látjuk, hogy bizonyos okok miatt, nem tudjuk tenni. Ez a bátorításom most: ha azt gondolod, hogy nem tudsz beállni Isten akaratába, akkor elhitted Sátánnak a második hazugságát az emberiség felé.

Az első hazugság arról szólt, hogy van valami több, mint Isten. „Egyél abból a gyümölcsből! Isten nem elégséges.” „Jó ez a gyülekezetesdi, de azért élned kell az életedet! Gondolnod kell a jövődre, a kapcsolataidra, a szeszélyeidre, az ambícióidra. Isten nem lesz elég.” Ha azt mondod: Igen, Ő elég!; akkor jön a második hazugság, ami 1Móz 3:5-6-ban volt. 1Móz 3:9-10-ben azt látjuk, hogy Isten kérdezi Ádámot: Ádám, hol vagy? „Elbújtam, mert megijedtem, amikor meghallottam a hangod, mivel mezítelen vagyok.”

Találok egy kifogást, hogy miért nem mehetek be Isten jelenlétébe. Találok egy kifogást, hogy miért nem tudom tenni Isten akaratát. Ráadásul ezt úgy teszem: Az asszony, akit Te adtál! Vádolok személyeket, a gyengeségeimet, a körülményeimet. „Azért nem tudok Istennel járni, mert ezek ilyenek. Én megpróbáltam. Ha Te Isten vagy, és szeretsz engem, akkor nem értem, hogy miért van ez így.” Mózesnek azt mondta Isten: Azért van ez így, hogy megtudja a fáraó, hogy Én vagyok Isten, hogy meglássa a nép, hogy Én vagyok a Mindenható Úr.

Végigmehetnénk az életünk összes területén, megnézhetnénk, hogy milyen kifogásokat mondunk: képtelen vagyok,… Mózes is ezt mondta: nem tudok beszélni; de 2Kor 3:5 Istentől jön a mi képességünk, Ő tesz minket képessé. Vannak bűneim, ám Isten elvette, eltörölte az egészet. Mik 7:18-19 a tenger fenekére vetette azokat. Zsolt 103:12 olyan messze, mint a kelet a nyugattól.

„Én nem tudom szolgálni Isten.” Igen, tudod! Zsid 9:14 Krisztus vére megtisztított arra, hogy szabadon szolgáld az élő Istent.  „Még szükségben vagyok.” Azt feleli Isten: „Tudom! Szolgálj Engem, és a szükségeidet betöltöm.” 1Kir 17. amikor az özvegyasszony az utolsó ételét odaadta a prófétának, akkor Isten gondoskodott az özvegyasszonyról is. Jogosan mondhatta volna: Nem tudom megtenni.

„Ellenség?” 1Ján 3:8 Jézus azért jött, hogy eltapossa az Ellenséget. 1Ján 5:18 nem tud megérinteni téged. Nincs semmi, ami megakadályozzon, hogy bemenj Isten jelenlétébe. Mát 27:51 A kárpit fölülről kettészakadt. Minden, ami eddig megakadályozott abban, hogy bemenjek Isten jelenlétébe, az Krisztus halálával elvétetett.

Amikor jön a nehézség, szembetalálkozom az akadályokkal, személyes gyengeségeimmel, akkor azt mondom: bár nem látom, bár küszködöm tíz napja és nem ettem, de én hiszek Istennek, hogy úgy lesz, ahogy ezt nekem megmondta. Hiszek Neki, hogy úgy lesz, ahogy ezt nekem megmondta, és továbbmegyek, és Benne bízom. Ámen.

P. Kende: Krisztus dicsőséges munkája a szégyenletes kereszten (Húsvét)

Az előző üzenetben (2014. 04. 06. de. P. Kende: Isten hibátlan Báránya) Ézs 53-ból olvastunk kicsit, ahol az 1-7. versek erről szólnak: Isten Báránya. Ján 1-ben azt olvassuk, hogy Ő volt Isten Báránya. Keresztelő János beszél erről Ján1:29,36-ban.

Ézs 53:4 pedig a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmainkat hordozta. De mi azt gondoltuk, hogy Isten ostorozza, veri és kínozza,

Jön a Húsvét, húsvéti üzeneteink vannak. Az előző üzenetben Isten Bárányáról volt szó. Arról, hogy Ő egy tökéletes Bárány, hogy Ő egy hajlandó Bárány. Most is az áldozatról szeretnék beszélni, de kicsit messzebbről indulva.

Az áldozat olyan volt némileg, mintha beállnék valaki mögé, mintha eltakarna engem. Mintha az áldozatnak a vére betakarná, elrejtené a bűnt. Mintha nem engedné Istennek, hogy meglássa a bűnt, ami ott van alatta, mint egy takaró alatt. Igazán ez az áldozati rendszer az Ószövetségben. Látjuk ezt, amikor 1Móz 8:20 Nóé áldozatot mutatott be, miután megvolt az özönvíz. Isten érezte a jó illatot, és azt mondta: Rendben, többet nem verem meg a Földet özönvízzel.

A kérdésem ez: Az áldozat eltörölte az összes bűnt, ami történt azelőtt? Vagy akár Nóénak a saját bűneit? Nem! Nem törölte el. Isten azonban ránézett, úgy választott, hogy erre néz, úgy választott, hogy azt mondja: van itt imádat, ez az ember keres Engem; és jön az irgalom, ami nagyon fontos szó. Irgalom. Olyan büszkén mondja az ember: „Nincs nekem szükségem irgalomra, majd én megoldom magam. Majd én összerakom magam. Én tudom, hogyan kell ezt csinálni.”

Büszkén és konokan azt mondja az ember: „Majd én megcsinálom. Majd én megfelelek.” Szükségünk van azonban Isten irgalmára. Az irgalom az, ami elengedi a bűnöket. Ez történt itt. Nóé bemutatott egy áldozatot, és Isten azt felelte: „Irgalom. Ezt nem számítom fel.” Ez lenyűgöző nekünk. Mert Zsid 10:4-ben világosan olvassuk, hogy a bakok és a bikák vére nem moshatta el a bűnöket. Hogyan tehette volna? Az nem ér semmit, az nem számít semmit. Kicsit olyan, mintha az ember beállt volna az áldozat mögé.

Hadd használjak egy illusztrációt a mögé való beállásra. Látunk egy ártatlan embert, és van egy gyilkos. Az a bűne, hogy ölt. Mi történik? Jön az igazságtétel. Az igazságtétel mit tesz? A bűnös beáll az ártatlan mögé. A bűnös most nem látszik. Látsz egy ártatlan embert és látod a gyilkos bűnét. Látszik az ártatlan, látszik a bűn, és azt gondolod: „akkor ez biztosan az övé”.

Így történik, hogy a bűnös beáll az ártatlan mögé, elrejtőzik mögötte. Úgyhogy ő a gyilkos. Ő a gyilkos? Az igazságérzetünk azt mondja: „Ez micsoda kigúnyolása az igazságnak! Ő nem gyilkos. Ő ártatlan.” – és igazunk lenne. Mi történik mégis? Akit látunk, arra ráadnak egy szép csíkos ruhát, és beteszik egy börtönbe. Amikor megkérdezik: Ki ez az ember, és mit csinált?; akkor ránézel, és azt mondod: „Bűnös! Gyilkos.” Ő tiltakozik: „Nem! Nem vagyok az.” Viszont az igazságszolgáltatás szemében így látszik: az ember és a bűn egy kép. Nem neki kéne hordoznia, persze!

Ez a kép azonban érdekes nekünk, mert Jézus is ilyen volt. Azt olvastuk az előbb Jézusról: De mi azt gondoltuk, hogy Isten ostorozza, veri és kínozza, pedig a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmainkat hordozta. Ez történt.  Mi azt hittük, hogy Ő a bűnös. Nem! Ő az ártatlan.

Fordítva történt azonban a dolog. Jézus ott volt ártatlanul, és mintha azt mondaná: Állj be Mögém! „Igen, bűnös vagy, de a bűnöd az Enyém. A bűnöd az Enyém, Én hordozom azt. Ez az Én bűnöm. Az Enyém.” – ezt mondta Jézus. Amikor ránézel Jézusra, amikor ránézel a keresztre, akkor azt mondod: „Ah, egy bűnös. Elutasítva a társadalmától. Megvetve. A Saját népe kidobta Őt, kigúnyolt Őt. Megvetette Őt. Isten megverte Őt.”

Ezért van, hogy az iszlámban azt mondják, hogy nem Jézus, a próféta volt a kereszten, mert Isten nem verhette Őt meg, mert Ő tiszta volt, de ők nem értik az áldozatnak a lényegét. Mi azonban értjük, hogy ez fordítva működött. Nem úgy, hogy valaki beugrik az ártatlan ember mögé, és úgy tűnteti fel, mintha ő lenne a bűnös, hanem az ártatlan azt mondja: „Állj be mögém! Gyere, állj be mögém.” Ő hív bennünket, és azt mondja: Gyere! Ez az evangélium.

Ez az evangélium, hogy Jézus arról beszél mindenkinek: „Gyere, állj be Mögém. Nem számít, hogy mit tettél. Nem számít, hogy milyen nagy a bűnöd. Állj be Mögém! Mert nem az számít, hogy mekkora a bűn, hanem az számít, hogy Én ártatlan vagyok, és ha beállsz Mögém, akkor védelmed van.” Akkor Isten rád néz, és azt mondja: „Ártatlan. Mert a bűne a Fiamon volt.”

Ezért mondjuk, hogy Ő Isten Báránya. Mert Ő az egyetlen bárány, Aki így beszélt: „Gyere, állj be Mögém. Gyere!” Tulajdonképpen nem ezt mondta, nem tökéletes a kép, mert sokkal többet mondott. Nem azt mondta: Állj be Mögém!; hanem azt mondta: Elfogadod, amit tettem? „Igen.” „Rendben, köszönöm. Akkor kiléphetsz a képből. Átveszem a bűnödet, Én vagyok a bűnös.” Ő nem játszott ezzel, hanem azt mondta: „Én vagyok a bűnös, te nem vagy benne ebben a képletben. Én a te helyeden állok.”

Miért érdekes ez nekünk? Hogyan gondolkodunk róla? Az egyik lehet ez: „Az igazságszolgáltatás tekintetében vállalom, hogy a törvény engem ítéljem meg, és ne téged.” Vagy egy másik lehetőség: Tudom, hogy bűnös vagy, de együtt érzek veled. Jézus viszont nem így csinálta. Hanem teljes a felvállalás, teljes az átvétel. Ő teljesen beállt a helyünkre. Úgy mondja ezt az Írás 2Kor 5:21-ben, hogy Isten Jézust bűnné tette értünk, Őt, Aki nem ismert bűnt, azért, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne.

Ahogy Jézus a bűnné lett értünk – Ő Maga a bűn lett –, úgy mi Isten igazsága lettünk Őbenne. Ma a hívőnek megvan Jézus igazsága. Mennyire igaz a hívő, ha Jézusban van? Azt mondhatnánk: a bűnöm nagy, a bűnöm valós, a bűnöm eltakarhatatlan, a bűnöm megoldhatatlan. Igen, de az a bűn Jézusé lett, és az Ő igazsága lett a hívőé.

Mennyire vagy igaz ma? Hívő vagy? Ha igen, akkor annyira vagy igaz, mint Jézus. Ez elképesztő! Annyira vagy igaz, mint Jézus!

Van még egy szint emögött igazán. A bűnösre Jézus ránézett, és látott valamit, ami több. Van egy bűn, ami látszik. Van egy nyilvánvaló bűnünk. Ez nem vicc, ez valós, ez komoly. Ez komoly probléma. Lehet, hogy nyilvánvaló, lehet, hogy nem annyira. Mi keresztények azonban felismerjük, hogy a bűn az több mint az, ami látszik, több mint az, amit megteszünk. Van valami, ami több.

Legtöbbször a bűnre úgy gondolnak a vallások is: a bűn az egy hiba, elvéteni valamit, elhibázni valamit. Mi azonban értjük, hogy a bűnnek van mélyebb valósága. Mintegy az ember mögött ott van Ádám, aki elbukott, akinek bűnös természete lett, és akinek a bűnös természete átkerült az emberbe. Úgyhogy a bűnnek van aktív, cselekvő, gonosz, kezdeményező értelme. Abban az értelemben, hogy fertőz, és keresi, hogy hova mehet tovább, hogyan árthat.

Ez nem csupán hiba. Nem olyan, mintha megcsúsznál a jégen. Hanem úgy, hogy keresi a lehetőséget a bűnre (a gyilkolásra). Van egy kezdeményező oldala, gonosz oldala. Ez a természetünk, ami bennünk van. Ez a bűnös természet. Van gyermeked? Akkor tudod. Annyira szeretjük a gyermekeinket! Ugyanakkor bennük van ez a természet. Bármennyire is szeretjük őket, bennük van ez a természet. Születésüktől fogva ők vannak a középpontban. Benned is ott van.

Jézus ránézett a bűnösre – a gyilkosra – és azt mondja, hogy van mögötte valami, ami több. Azt kérdezed: Mi lehet rosszabb ennél? Egy értelemben igazad van, mi lehet szörnyűbb a gyilkolásnál? Jézus azonban azt felelné: van valami nagyobb, mélyebb. Lehet, hogy el tudja dobni gyilkos eszközt, lehet, hogy soha többé nem teszi meg, de van valami az életében, amit nem tud megoldani, ami mélyebb ennél. Mondhatja azt: „Legközelebb jobban viselkedem. Ígérem.” Lehet! Lehet, hogy még sikerül is, de az ígéret, hogy jobban fog viselkedni, az ugyanabból a szívből jön, abból, aki mögötte áll, abból a természetből, ami rossz irányba vezeti őt. Ez nem válasz, mert meg van mérgezve az egész.

Ezért mondja nekünk Jézus azt: „Nem csak arra van szükséged, hogy Én elvegyem a bűnödet tőled, hanem arra is szükséged van, hogy az Én igazságomat megkapd. Arra van szükséged, hogy legyen egy csere, ahol te adtál Nekem valamit, és Én is adtam neked valamit, az Én igazságomat. Ez az, amire szükséged volt.” Többre volt szükséged.

A társadalmunk próbál választ találni a bűnre, a bűntényekre. Tegyük fel, hogy sikerül kicsavarni az ember kezéből a bűnét, de a szíve nem változik, és talál másikat. Talál másikat. Lehet, hogy nem ilyen szörnyű bűnt, mint a gyilkosság, lehet, hogy nem ilyen veszélyest, de találni fog valami mást. Mert a szíve ugyanaz.

Talán ez a kereszténység legnagyobb közutálatnak örvendő üzenete. Mindenki utálja ezt hallani. Ezt úgy hívjuk röviden, hogy teljes romlottság. Az emberben mélyebb hiba van. Jézus azt mondta erre: „Mélyebb megoldás kell! Nemcsak annyi, hogy ideadod Nekem, hanem az, hogy Én beállok a helyedbe, és te beállsz az Én helyembe. Én beállok a te bűnös helyedre, és te beállsz az Én tiszta helyemre.”

Volt már, hogy reggel úgy ébredtem, hogy arra gondoltam: „Te jó ég, mit csináltam! Mit csináltam!” Aztán rájöttem, hogy semmit nem csináltam. Még. Csak a bűntudatom volt. Mert van egy problémám mélyebben: a régi szív, és azt kellett mondanom: „Uram, a Te szívedre van szükségem. A Te Szellemedre van szükségem. Kérlek Téged, cselekedj bennem, frissíts fel, eleveníts meg, élj Te bennem.” Mert különben csak meghatározatlan bűntudatban élem az életem, és nem erre van szükségem.

Jézus azonosult velünk. Nem csak együtt érzett velünk, nem csak a törvény előtt vette fel a büntetésünket, hanem beállt a helyünkbe. Tett még valamit igazán. Magára vette a bűnt, meghalt vele, és aztán azt is mondta: „Most Én vagyok itt az életedben. Már nem Ádám, nem a régi kezdeményezés. Válassz Engem, de Én itt vagyok az életedben. Itt az új természet. Járhatsz ebben, megvan a szabadságod rá.” Ez a mi új életünk, és annyira hálásak vagyunk érte. Mert a bűnt nem lehetett felszínesen megoldani.

Hadd mondjak két dolgot arról, hogy mit tett Jézus. Az egyiket már olvastuk: mi lettünk Isten igazsága Őbenne. Ez azt jelenti, hogy mi megkaptuk az Ő igazságát. Ez nagyon mély munka. Ez az, hogy Jézus belépett a mélyére a dolgoknak, és Ő a mi forrásunk, Őhozzá fordulhatunk. Ezért kérjük, hogy a Szellem töltsön be minket nap mint nap, mert az Ő életében akarunk járni. Mert 1Kor 1:30-ban azt olvassuk, hogy Jézusban vagyunk.

Ha hívő vagy, Jézusban vagy, 1Kor 1:30. Ez a válasz a bűnre. Ez az igazi válasz a bűnre. Mert nekünk megvan Krisztusnak a teljessége.

Ján 1:16 Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.

Kol 2:9 Mert benne lakozik az istenség egész teljessége testileg,

(Ennél világosabb meghatározás nem kell arról, hogy Ő Isten. Nem kérdés, hogy a Biblia kijelenti-e Jézus istenségét.)

Kol 2:10 és ti benne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.

Ez az, amiről beszélek. Őbenne teljes vagy. Őbenne vagy. Ha hívő vagy Jézusban, akkor Őbenne vagy, és Őbenne van a teljesség, és te teljes vagy Őbenne. Ez a leírás. Ő az, Aki azt mondta nekünk: „Hadd álljak be a helyedre. Hadd vegyem fel a keresztedet! Hadd hordozzam el a te ítéletedet.” Aztán van még egy oldala. Ez az, hogy új teremtés vagy.

2Kor 5:17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjálett minden.

Szeretjük ezt a verset. Én nem tudom megunni ezt a verset. Ez olyan, mint amikor a feleségem azt mondja, hogy szeret, ezt nem tudom megunni. Úgyhogy néha felhívom erre a figyelmét. 🙂

Amikor Jézus, az igaz és ártatlan a bűnösnek azt mondta: Cseréljünk helyet!; akkor ez történt, hogy minden újjá lett. Másik forrásból táplálkozom. Már nem Ádám áll mögöttem, hanem Isten áll mögöttem. Ez az, hogy minden újjá lett.

Itt a kérdés: Amikor hívő lettél, minden szokásod újjá lett? Azonnal? Minden megváltozott azonnal? Azonnal megszűntél hazudni? Azonnal megszűntél elbukni? Azonnal eltűnt minden gyengeséged? Azonnal eltűnt minden problémád? Nem! Nem, de a pozíciód teljesen új lett. Új pozíció. A gondolat az, hogy helyet cseréltünk, és minden újjá lett. Új pozícióba kerültünk.

Nem a mindennapi bukásaim változtak meg, hanem a pozícióm, és Isten különválasztott engem, új kategóriába sorolt. Zsid 10:14 megszentelt bennünket, új kategóriába tett minket, és azt mondta: „Minden újjá lett. Új pozícióban vagy.” Miért? Mert Jézus beállt a helyedre, és helyet cserélt veled. Ez a megigazulás. Nagy teológiai szó, de nem olyan nagy kérdés. Helyet cseréltünk Jézus akaratából. Igent mondtunk a hívására, és beálltunk arra a helyre, a tisztaság helyére, az Ő helyére, ahol Neki kéne állnia. Ma mi állunk ott, és ma Őbenne vagyunk.  Ez gyönyörű dolog. Mert ez megszabadít engem – Zsid 9:14 – ma szabadok vagyunk szolgálni.

Mi történne, ha az ember meg lenne hagyva a régi helyén? Megvolt a bűne, de tegyük fel, hogy jön Isten, kiüti a kezéből a bűnt, és azt mondja: „Mostmár nincs bűnöd! Szolgálj Engem!”; akkor ez hogyan működne? A válasz az, hogy sehogy. Mert még mindig ugyanaz a természet áll mögötte. Még mindig ott van Ádám mögötte. Még mindig ott a bűntudat. Ott a szégyen, a félelem, a harag, az elégedetlenség, az önutálat. Hogyan szolgálhatná Istent? Lehet, hogy már nincs a kezében az a bűn, de milyen a keze? „Te jó ég! Véres.” Még mindig ugyanolyan. És ami még rosszabb, a szíve is ugyanolyan.

Viszont történt egy helycsere. Ma Isten van mögötte, és nem Ádám. Mögötte van a Szent Szellem, és azt mondja neki: Én vagyok a te életed, bízz Bennem, járj Velem a mai nap. Van ellenállás is, amiről P. Atti beszélt, de ott van ez is: „Járj Velem! Szabad vagy Velem szolgálni.” A bűn, az eszköz nemcsak hogy kiesett a kezedből, hanem nincs is az életedben. Másik pozícióban vagy. Meg vagy szentelve. Új helyre vagy téve. Ez a csoda az életünkben!

Ez a mélység annyira jelentős nekünk! Jézus mélyebben bánt el a dologgal, mint hittük volna. Nem csak azt mondja nekünk: „Figyeljetek! Próbáljatok jónak lenni, srácok.” Nem! Nem ezt mondja nekünk: „Igyekezzetek! És ha nagyon jók lesztek, akkor nemzeti színű vállveregetést kaptok a mennyben.” Nem! Ő azt mondja: „Más, az Én természetem van benned. Az Én életem van benned. Járj Velem!” Miért? Azért, mert új természeted van. Olyan természeted van, ami élni akar, ami uralkodni akar, ami szolgálni akar, ami áldani akar, ami szabadítani akar. Olyan természeted van, olyan Szellem van benned, Aki másik módon működik.

A világ ránéz Jézusra. Látja a keresztet. Ott van Jézus a bűnnel. Meghal a bűnnel a kereszten. Azt mondják: „Nevetséges, gyalázatos, szégyenteljes. Bolondság!” 1Kor 1:18 a kereszt bolondság a világnak. Mi a hiba? Az, hogy nem látnak Mögé. Jézus dicsőséges Megváltó. Jézus csodálatos szabadító. Jézus az egyetlen, Aki új életet adhat egy embernek.

Nincs senki más, aki ezt megtehetné, hogy megszabadíthatna az örökségemtől, Ádámtól, aki mögöttem áll, aki bennem van, aki mindig hátat fordít Istennek, aki mindig jobban bízik a másik útban, aki másfelé szeretne menni, aki soha nem elégedett, aki mindig gyanakszik. Senki nem tudta volna megoldani, és el sem tudtuk volna képzelni, hogy mi a megoldás, hogy mi lehet a megoldás. Mert az nyilvánvaló volt, hogy a bakok és a bikák vére elégtelen.

Jézus viszont más dolog, ott van egy mélység. A keresztnek van mélysége.  A keresztnek a szégyene, a fájdalma, a bolondsága, elutasítása, gyalázata mögött, az egész mögött ott van a dicsőséges Megváltó, Akit sokan nem látnak. Neki azonban el kellett jönnie, és kellett a kereszt, kellett a vér, kellett a szenvedés, mert mélyebbre kellett nyúlnia.

Mert ha csak azon igyekszem, hogy kicsavarjam a bűnös kezéből a bűnét, és azt mondom: „Nem szabad! Ne csináld! Soha többé ne csináld! Rossz vagy!” – ez nem hat mélyre a szívében. Lehet, hogy az eszközét elvettem a kezéből, de soha nem tudom igazán elvenni tőle.

Vannak szülők, akik soha nem vesznek játék-pisztolyt a gyereküknek. „Nem szabad! Agresszióra nevelnénk, ha játékpuskát vennénk neki.” Van egy rossz hírem a számukra: Fogni fog egy fakanalat, és azzal fog háborúsdit játszani.” Nem kell neki játék-pisztolyt venni, a szívében ott van ez. Mindannyiunk szívében ott van.

Viszont Krisztus miatt van szabadságunk. Ő az egyetlen igazi Megváltó. Ő az egyetlen, Aki valóban megtisztít. Nem csak elveszi a bűnt, hanem azt mondja: „Hagyd ott a bűnöd, cseréljünk helyet. Én beállok a bűnös helyére, te pedig beállhatsz az Én helyemre, és Isten igazsága vagy Énbennem.” Ámen.

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked, hálásak vagyunk a Te csodás munkádért mibennünk, a Te Fiad munkájáért értünk. Istenünk, köszönjük Neked, áldunk Téged!

Ha még nem hoztál döntést Jézus mellett, akkor itt az idő, ne várj! Ő azt mondja neked: „Engedd meg, hogy átvegyem a helyed. Gyere át az Én helyemre. Hadd adjak neked új szívet. Hadd adjak neked új természetet! Szeretnék neked szabadságot adni. Gyere Énhozzám, bízz Bennem! Higgy Bennem! Bízd Rám az életed!”

Ez a legfontosabb döntés az életedben, mondd azt Neki a szívedben egyszerű szavakkal: „Jézus! Nekem Rád van szükségem. Jézus! Meg akarlak ismerni Téged, gyere a szívembe, legyél az én Megváltóm. Legyél az én Uram, legyél az én Istenem! Jézus, bízom Benned, hiszek Benned. Rád bízom az életem, ments meg engem!”

Ha életedben először így imádkoztál, akkor küldj egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled!

Kategória: Egyéb