Élj győztesként!

2010 július 11. vasárnap  10:30

P. Lajos

Nagyszerű látni Isten munkáját Magyarországon, a fiú dormban, az Istentiszteleten az énekeseket, a magyar vezetőket. Sok új arcot látok, mostmár ismerjük egymást. Nagyon jó itthon lenni.

Dán 6 Dánielt bevetették az oroszlánok barlangjába. Azt mondja a király Dán 6:16-ban: az az Isten, akit te szüntelenül szolgálsz, az majd megment téged. Teljesen mindegy, hogy hol, milyen körülmények között vagy, milyen kihívások, próbák vagy azoknak a hiánya van; az Úr az, akit szüntelenül szolgálunk otthon a házunkban, a kinyitott ablakunknál, vagy az oroszlánok barlangjában. Az Urat szolgáljuk.

P. Kende

1 Sám 16:13 Vevé azért Sámuel az olajos szarut, és felkené ôt testvérei között. És attól a naptól fogva az ùrnak szelleme Dávidra szálla, és azután is. Felkele azután Sámuel és elméne Rámába.

2 Sám 5:3 Eljövének azért Izráelnek minden vénei a királyhoz Hebronba, és frigyet tôn velek Dávid király Hebronban az ùr elôtt, és királylyá kenék Dávidot Izráel felett.

Értjük ezt a két verset. Először Dávidot felkenték királynak – Isten nyilvánvaló jele volt az ő életén –, utána Isten szelleme nagyon hatalmasan használta Őt – ami szintén Isten kezének nyilvánvaló jele az életén. Aztán Dávid király lett. Ahogy Sámuel a próféta felkente királynak, úgy király is lett. A kettő között van 13 év.

Azt mondhatnánk, ez egy sikersztori. Dávid senkiből királlyá lett. A családjában az utolsó fiúból, ami nem volt dicsőséges helyzet, Ő lett az első ember a királyságban. Azt mondhatnánk, micsoda sikersztori. Ám a kettő között van a Bibliának sok fejezete, amik nem tűnnek úgy, mint egy sikertörténet. Dávid menekül, épphogy csak túléli, meg akarja ölni a király. Dávidot árulónak nevezik, hazugnak nevezik. Dávid őrültnek tetteti magát, hogy megússzon valamit, nem tűnik egy dicsőséges dolognak. Ha lett volna videoblogja Dávidnak, akkor nem lett volna túl dicsőséges a kép. Akkor nem azért mentél volna oda, hogy dicsőséges történeteket láss, hanem azért, hogy azt mondd: de jó, hogy én nem vagyok ilyen rossz helyzetben; vagy azért, hogy nevess egyet azon, megint mit csinált ez az idióta. Számkivetettek voltak, elutasítottak, törvényen kívüliek, ha valaki beárulta őket, jutalmat kapott. Így működött az egész. Ez volt a képlet. Dávid egy bukás, vesztes. Amióta Sámuelt felkente őt, azóta az élete katasztrófa. Rettenetes, ami történik vele. Azelőtt legalább a birkákat terelgethette viszonylagos békességben.

Azonban ránézel 13 évvel később és ő a király. Készen van rá. Isten felhasználta azt az időt, hogy felkészítse őt. Ránézel 13 évvel később és dicsőséget látsz. Ő ül a trónon. Hozzá jönnek Izrael vénei és szövetséget tesznek vele. „Légy a királyunk, te vagy a királyunk.” Dicsőség, de előtte 13 éven át – ami hosszú idő – az élete kudarc.

Erről szeretnék kicsit beszélni. Az egyik dolog, ami feltűnik az evangéliumban, hogy sok olyan ember volt Jézus körül, aki szükséget szenvedett, akinek valami hiánya volt, aki gondokkal küszködött, aki gyenge és beteg volt, aki úgy gondolta vége mindennek. Ezek az emberek jöttek Jézushoz. Kértek tőle dolgokat és csináltak körülötte dolgokat. Ott voltak a tanítványok. Rájuk nézünk, általában Pétert emeljük ki. Általában az ő életére nézünk, mert ő volt a leghangosabb, legnyilvánvalóbb. Igazán az összes tanítvány elhagyta Jézust, amikor elfogták a kertben. Igazából egyikük sem tudott hűséges lenni. Igazából egyikük sem értette.

A tanításának a végén, mielőtt ment a keresztre, Fülöp mondta neki: mutasd meg nekünk az Atyát és ez elég nekünk. Olyan, mintha egy matekvizsgán van egy háromszög, és mondd meg két oldalából mennyi a harmadik. A válasz egy szám. Jézus tanítja 3 éven át, csodákkal, jelekkel, bölcsességgel, szeretettel megmutatja, hogy Ő Isten. Fülöp a végén azt mondja: mutasd meg Istent, és az nekünk elég. „Bukás, vége, eddig türelmes voltam, arra van az ajtó, itt a vége, majd találok valaki mást, nincs rád szükség.” Nem ezt mondta Jézus! Fülöp apostol lett, szolgált hatalmasan. Belegondolva, hogy azok az emberek, akik Jézus körül voltak, nem bírtak nagy megértéssel, nem voltak tökéletesek, nem voltak hatalmasak, de Jézus, amikor megnézzük, hogy kinek mutatta meg magát, akkor látjuk, hogy Ő megválasztotta ezt.

Gal 4:4 Jézus az idők teljességében született. Nem véletlenül. Arra a helyre, ahova kellett, azon emberek közé, ahova kellett. Ő választotta meg ezt. Ha megnézzük Eféz 1-et, ugyanerre látjuk az utalásokat. Isten ezt mondja: kiválasztottalak, eleve elrendeltelek téged.

Néha úgy vagyok: mekkora kudarc vagyok, fel lehet ebből állni egyáltalán? Annyi mindent nem értek, annyi minden nem látok át. Annyi mindent nem tudok megragadni. Isten viszont azt mondta: „Én eleve elhatároztam, hogy a fiammá fogadlak. El volt döntve. Nem véletlen, nem valami, ami csak megesett, hanem Én választottalak, kétség nélkül. Választottalak téged. Meghoztad a döntésed és ezért ma el tudod fogadni azt, hogy Én választottalak. Nem vagy véletlen.”

„De Uram, olyan bukás az egész!” Azon gondolkozom, vajon milyen lehetett Dávidnak abban a 13 évben. Érdekes, hogy Isten nem hagyott minket a sötétben ezzel kapcsolatban. Dávid írt Zsoltárokat, küszködött, küzdött és harcolt ezzel, kiáltott Istenhez. Nem udvariasan, nem egyházias szépen. Kiáltott: ”Bajban vagyok, segíts nekem!” Újra és újra kiáltott Istenhez. Küzdött ezzel, nem volt könnyű neki, nem félvállról vette. Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, ott volt a kertben és imádkozott, és vért izzadt, ami a stresszről és nyomásról szól. A legvégső nyomás. Abban a helyzetben történik. Nem úgy volt: úgyis feltámadok, hanem ment keresztül rajta. A következő napon úgy látszott, az egész egy kudarc. Arra gondoltam, amikor Jézus azt mondta a tanítványainak a feltámadás után: várjátok az Én Atyám ígéretét. Ezt tették, Csel 1:8-tól egészen a 2. fejezetig. Vártak.

Azt gondolom, ha ránézel erre a csapatra, nem jósolsz nagy jövőt az egésznek. Egyikük sem volt nagyon intelligens. Nem kiváló szakmákból jöttek. A hátterük nem volt nagy szám. Aztán Apcsel 2-ben egy prédikáció és megszületik a gyülekezet.  Egy érintése a Sz.Sz-nek, és minden más. Dicsőség! Érdekes ez, hogy Isten újra és újra megteszi ezt az életünkben. Mindannyiunk életében meg akarja tenni. Bukás és aztán dicsőség. „Értem, Uram, lépésről lépésre, dicsőségről dicsőségre megyek.” Ha megnézed Dávid életét, nem ezt látod. Üldözött volt, semmi nem változott, néhány nap rosszabb volt. Aztán egyszer csak, dicsőség. Egyik pillanatról a másikra. Minden megváltozott.

Ugyanez az apostolokkal. Kicsit olyan volt: semmi, semmi, semmi, semmi, …, semmi, bölcsesség és hatalom. Hogy történt ez? A válasz: Isten. Ő a fejünk felemelője. Ő a pajzs számunkra. Zsolt 3:3 Ő tart meg minket, Ő ad dicsőséget. Másként nem történhet. Nézzünk meg egy pár példát!

Márk 9-ben jött egy ember Jézushoz: gyógyítsd meg a fiam, mert démon van benne. Jézus mond valami keményet:

Márk 9:23 Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívônek.

Márk 9:24  A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségûl az én hitetlenségemnek.

Hiszek Uram, légy segítségül a hitetlenségemen!

Jak 1: 6-7 nem ezt mondja?! Jak 1:6-7 ha kérsz az Úrtól, akkor kétség nélkül, hittel kérj! A hitetlen, minden útjában kétszívű ember ne remélje, hogy valamit kaphat az Úrtól! Ha van hitetlenség a hiteddel, akkor ne is reméld, hogy kapsz bármit. Jak 1:6-7 nem tökéletes vers arra, hogy soha többé ne imádkozzam? Mert mindig találok hitetlenséget a szívemben. Ezért nem elemezgetem magam annyit, nem vagyok kíváncsi rá, tudom, hogy van hitetlenség a szívemben. Úgy vagyok, mint Márk 9-ben: hiszek Uram! Kérlek, segíts rajtam! Ez az ember nem érdemelte meg, hogy Jézus válaszoljon neki, hogy megadja a kérését Isten, ha a hite nagyságán múlik. Ennek az embernek volt hitetlensége és hite is, de mégis jött. Jött Jézushoz. Eljött Őhozzá. Micsoda gondolat! Isten meggyógyította a gyerekét, de nem azért, mert tökéletes volt a hite.

Sokan mondják ma: imádkozunk, hogy Isten gyógyítson meg téged. Nem gyógyulsz meg, és azt mondják, azért, mert nem volt elég hited. Nekem volt elég, neked nem, a te hibád. Mennyire bátorító?! 🙁 Isten bocsássa meg, ha ilyet mondtál. Ha igazad lenne ebben, akkor ennek az embernek a fia nem gyógyult volna meg.

Ez nem erről szól, hanem Isten akaratáról. Ez az ember a hitére alapozva cselekedett. Van hitetlenség a szívemben? Például, amikor adok a felajánlásba? Igen. Viszont nem arra alapozva cselekszem, hanem a hitemre alapozva. Van hitetlenség a szívemben, amikor szeretek valakit, aki nem érdemli meg? Lehet, de kit érdekel? Lehet hitetlenség a szívemben, amikor imádkozom, vagy amikor szolgálok? Lehet, de kit érdekel?

Márk 9-ben az ember egy jó példa. Nagy gyengeség – ami sokak szemében a bukás maga –, és aztán nagy gyógyulás. Nem volt olyan erős a hite, de aztán lett nagy gyógyulás. A másik:

Máté 28:1  A szombat végén pedig, a hét elsô napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.

Elmentek, hogy megkenjék Jézus holttestét, ahogy illendő volt. Elmentek ezt megcsinálni. Sikerült nekik? Nem. Elrontották, mert az Úr nem volt ott.

Mát 28:5 Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.

Mát 28:6  Nincsen itt, mert feltámadott, a mint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, a hol feküdt vala az ùr.

„Nincsen itt” – ez a nyilvánvaló; „mert feltámadott” – ez a magyarázat; „a mint  megmondta volt” – ez a dorgálás. Nem mondta-e meg, hogy fel fog támadni, hogy dicsőség lesz belőle? Azt mondhatnák: jé, tényleg, megmondta. A szolgálat – azért jöttek, hogy megkenik Jézus testét – szükségtelen volt. Olyasvalamibe ugrottak bele, amire nem volt szükség, mert hitetlenek voltak. Nem hitték el, amit az Úr mondott nekik. Ezek az asszonyok kétség nélkül szerették az Urat, nagyon. Ezzel nem volt baj. Ám nem merték elhinni, amit ígért.

Ezek az asszonyok elrontották, de nem nagyon bánták. Nem sikerült felkenniük az Urat, de utána nem úgy mentek haza: milyen rossz, hogy nem sikerült felkenni az Urat. Elmulasztották felkenni az Urat, az korábban történt. Nem sikerült, de nem bánták. A dicsőség miatt.

Pál azt mondja 1Kor 9:26-ban: Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos. Nem árnyékbokszolást tartok, hanem tudom, mit csinálok. Szeretnénk, ha így lenne az életünk mindig. Szeretnénk tudni pontosan, mit csinálunk, mit hoz a jövő. Ebből élnek a világban a jósnők. Tudni akarom, mi a következő lépés. Mindig tudni akarom, mi a helyes válasz.

Amikor elkezdtem rap-eket tartani, ahol az emberek kérdeztek, meg kellett tanulnom ezt mondani: jó kérdés, nem tudom a választ, jövő héten megmondom. 1Pét 3:15 azon igyekszünk, hogy legyen egy válaszunk. Amikor a muzulmán ember azt mondja: te sok Istenhívő vagy, akkor mi a feleletem? Amikor a Jehova tanúja azt mondja: nem is azt mondja Ján 1:1, hogy Jézus az Ige; amikor a hitetlen azt mondja: ugyan miért lenne Isten; akkor szeretném, ha lenne egy válaszom, hogy megnyerhessem azt az ember Krisztusnak. Ne legyen azonban az a hibás elképzelésünk, hogy mindenre mindig tudnunk kell a választ!

Nem tudjuk mindig, mi következik. Lehet, hogy tévedek ezen a szinten, de van az életemnek egy olyan szintje, ami felől biztos vagyok; ami felől nincs kérdésem. Tudom, hogy így van. Így működik. Billy Graham egy városkában prédikált és fel akart adni egy levelet: merre van a posta? A fiú azt mondta: arra van. Azt mondta neki Billy Graham: gyere el este 6-kor, arról fogok beszélni, hogy találod meg az utat a mennybe. A kisfiú azt mondta: nem hiszem, hogy eljövök, te még azt sem tudod, hol a posta.

Sok mindent nem tudok ezen a szinten, de van valami, amit tudok: Jézus Krisztus az Úr. Ő az én életem, Benne hiszek, Benne bízom. Annyi mindent elronthatok itt, hogy bukás vagyok teljesen akár mindenki szemében, de ez nem kérdőjelezi meg, hogy Ő mit tartogat a számomra. Lehet, látok belőle valamit, ahogy múlik az idő; az is lehet, hogy nem. Ha hiszek, akkor nem kérdés ezen a ponton mi következik. 1Ján 3:2-ben nincsenek feltételek. Amikor meglátjuk Őt, olyanok leszünk, mint Ő. Kétség nélkül. Ez vár rád. Dicsőség!

Az asszonyok gyászolni mentek a sírhoz. Elrontották. Fúvószenekarral kellett volna menni, táncolva. „Megnézzük az üres sírt.” Ám ettől még nagy örömmel jöttek vissza. Márk 9-ben a férfi odajött Jézushoz, hitetlenség is volt a szívében, de gyógyulás volt belőle. Kétség nélkül.

Még egy példa: a tanítványok, amint mentek Emmausba. Ott voltak az úton. Beszélgettek egymás között Luk 24-ben. A Bibliából beszéltek, Jézusról beszéltek és hittek Benne. Most viszont a kommunikációjuk hit nélkül való volt. Jézus meghalt és nincs hitük. Most beszélgetnek egymással. Vigyázz ezzel: az egyik fontos dolog számunkra a közösség. Ezért vannak alkalmaink sokszor, vannak Istentiszteleteink. Összejövünk tanításra. Beszélgetünk egymással. Lehetséges azonban, hogy két hívő a Bibliát használva beszél, de nincs benne Isten szelleme, sem öröm, sem szeretet, sem építés. Nem a szükségesről szól, hanem a szükségtelenről. Vigyázzunk ezzel! Jézus megfedte őket egy értelemben. Azt mondta nekik: hogy lehettek ilyen hitetlenek?

Luk 24:25 És ô monda nékik: òh balgatagok és rest szívûek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!

“Ti ostobák.” Hogy lehettek ilyen lusták a szívetekben? Hogy lehet, hogy nem hiszitek el és ezért nem látjátok a dicsőségem? Luk 24:16 nem látjátok, hogy én vagyok az? Jézus megfedte őket, de ez nagy örömmel járt. Ezt látjuk újra és újra. Gyengeség egy nagy gyógyulásra. Utána elrontották, nagy örömre és dicsőségre. Aztán hitetlenek voltak, feddés, de nagy örömre vezetett. Isten vezet minket dicsőségről, dicsőségre. Viszont ezen a szinten sokszor ezt nem látjuk, kételkedünk, hitetlenkedünk, magunkra nézünk (ez már eleve hiba) és bukást látunk. Szeretnélek bátorítani, járj Istennel! Ő az, akinek hittünk. Nem magunknak, nem egymásnak, hanem Istennek hittünk. Azt mondtuk: igen, Jézus, elhiszem, hogy Isten vagy, és Ő valóban megváltoztatott mindent.

Azt mondhatnánk: az elragadtatás, a feltámadás győztest csinál mindannyiunkból. Igazán ez nem igaz. Az elragadtatás és feltámadás csak nyilvánvalóvá fogja tenni, hogy győztes vagy; azt, ami már amúgy is így volt. Győztes vagy. Jézus Krisztusban tiéd ez a dicsőség. Nem véletlen Eféz 2:6 azt mondja: Vele ültetett bennünket, dicsőség a tiéd. Mégis van, hogy itt nem látjuk, kételkedünk. Azt mondjuk: történik valami? Lehet, az egész életem végigélem így. Néha van minimális kilengés. Viszont egy nap nyilvánvaló lesz kétség nélkül.

Gyermekkoromban láttam egy háborús filmet. Egy amerikai csapat harcolt egy német csapattal valahol Afrikában. Az amerikaiak a végén jártak mindennek. Tudták, hogy a következő roham az utolsó lesz. Nem volt lőszerük, nem tudtak harcolni, gyengék voltak. Tudták, hogy vége. Valami fura okból mégsem adták meg magukat. Aztán jöttek a németek, támadtak. Legalábbis azt hitték. Aztán látták, hogy a fegyverüket felemelve jönnek. Elfogyott a vizük már nagyon régen. Megadták magukat, hogy kaphassanak vizet. Lehet, hogy magadra nézel, és azt mondod: milyen dicsőség? Miről beszélsz?

Figyelj! A hitetlenségünk valós, de ne annak alapján cselekedjünk. Ne annak alapján beszéljünk, döntsünk, hanem járjunk hitben. Járjunk hitben! Nem tudjuk, hogy az életünknek milyen hatása van. Valahol hallottam és olvastam egy szerzetesről a kereszténység korai évszázadaiban. Telemakhosz Egyiptomban volt szerzetes. Isten azt mondta neki, menj Rómába, és elment. Volt egy gladiátor harc – ami folytatódott a kereszténység alatt is –, elájult, amikor látta. Aztán felállt és azt kiáltotta: Krisztus nevében hagyjátok abba. Lerohant az arénába ezt kiabálva és megölték. Micsoda kudarc – mondhatnád. Isten, Te tudod, mit csinálsz? Igazán ez vetett véget a gladiátor viadaloknak, ami nyilvánvalóan nem fért össze a kereszténységgel. Hamarosan jött egy rendelet és vége lett az egésznek. Nem tudjuk, mire használ minket Isten. Merjünk a hitünk alapján járni, dönteni és élni. Erre lettünk elhívva.

Fil 3:7-11 Pál azt mondja: azért mindent kárnak ítélek, az én Uramért, és az Ő megismeréséért, és a feltámadásának a megismeréséért. Öregszünk. Rendben van. Múlik a dicsőség – ha volt –, a természeti. Nincs sok dicsőség. Viszont Ján 15:16-ban gyümölcstermésre lettünk elhívva. Arra, hogy ne a természetiben legyen a dicsőségünk, hanem a hitünkben. Pál azt mondja, azért járok Istennel, azért megyek Vele tovább, azért hozok ilyen döntéseket, hogy megismerhessem az Ő feltámadását, megismerhessem Őt. Erre van szükségem, mert azt mondom: körülnéztem az életemben és az egész kudarc. Annyi minden van, amit elrontottam.

Az Úr azt mondja: ne a körülményeid ismerd, hanem Engem; ismerj meg Engem, tanulj Énrólam. Ha Engem megismersz, akkor tudod, micsoda változás következik a végén. Ahogy Dávid 13 év után, te is kész leszel. Nem úgy lesz a mennyben: ez meg hogy történt? Hanem tudod egész életedben, hogy meg fog történni. Ismerem az Urat, megismertem és Vele foglaltam el magam.

Annyi kudarc van, annyi hibánk van, annyi gyengeségünk van, annyi feddésre van szükségünk, de rendben van, mert a másik oldalon Istent találom újra és újra. A mai nap lehet, hogy ez látszik a körülményeimben; van, hogy nem. Nem baj, tudom, hogy kit ismerek és Vele akarok járni. Ámen.

Kategória: Egyéb