IstenNEL élni

2017 január 4. szerda  18:30

Belegondoltam abba, amit p. Matti is mondott, hogy nem akart eljönni a konferenciára. Aztán azt mondta, hogy nagy áldás volt számára. P. Lange úgy érezte, lehet, hogy nem kéne elmennie Kínába, és most azt mondja, hogy annyira áldott az ottléte, izgatott és fel van bátorodva. Aztán p. Bendegúz is mondta, hogy úgy érezte, nem kéne eljönni a konferenciára, én is éreztem magam így, és a családom tagjai is. Arra gondolok, hogy olyan sokszor van így: Nem érzem úgy, hogy mennem kéne!; és elmulasztok egy áldást emiatt. Annyira örülök, hogy itt vagyunk, hogy nem mulasztjuk el ezt az áldást, és olyan sok áldást nem mulasztunk el!

2Kir 5. a témánk, bár nem fogjuk az egész fejezetet elolvasni.

2Kir 5:1 Naamán, az arámok királyának fővezére igen tekintélyes és nagyra becsült férfi volt ura előtt, mert általa szabadította meg az ÚR Arámot. Ez a férfi vitéz hős volt, de leprás.

2Kir 5:8 Amikor Elizeus, Isten embere … ezt az üzenetet küldte a királynak: … Hadd jöjjön hozzám, és tudja meg az az ember, hogy van próféta Izráelben.

Isten fog adni választ Naamánnak, de hogyan jön Naamán? Ez a témánk, mert ez a mi szívünkről is szól.

Az elejére egy egyszerű gondolat: Naamánnak igazi gondja, igazi küzdelme van. Vannak emberek, akiknek ilyen problémájuk van, mint a lepra. Másoknak az az életük nagy dilemmája, hogy két jó egyetem közül melyiket válasszák. Egyeseknek azzal kell elbánni, hogy elveszítették a házastársukat rák miatt, mások pedig úgy érzik, hogy a halmozódó szennyes válóok, de legalábbis gyógyszeres kezelés szükséges.

Miért mondom ezt? Azért, mert a társadalmunk arra tanít minket, hogy legyünk nyafogósak, sírósak, hogy tegyünk úgy, mintha a kicsi dolgok az életünk nagy traumája lenne, és hogy kis sértést tegyünk igen naggyá.

Emlékszel-e arra, amikor egyszer régen, a ’90-es években hallottunk arról, hogy az USA-ban valaki beperelte az egyik gyorséttermi láncot, mert leforrázta magát a kávéval, és nyert? Emlékszel, mennyire nevettünk ezen? Ám a mai nap sokan itt is megtennék! Nem mindenki, de a társadalmunk tanít erre minket. Ez azért érdekes, mert Krisztus Luk 10:21-ben másról tanít. Azt mondja, hogy meg lehet találni az okot az örvendezésre, a hálaadásra:

Luk 10:21 … Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és kijelentetted a gyermekeknek. Igen, Atyám, mert így volt kedves előtted.

Örvendezett abban, hogy ezek halászok, egyszerű emberek voltak, és talált okot a hálaadásra. Mehet az egész világ arra, de nekünk fontos, hogy Zsolt 103:2 ne feledkezzünk meg az áldásokról, amit Isten adott nekünk.

2Kir 5:9-10 Akkor elment Naamán lovaival és kocsijával, és megállt Elizeus házának a bejáratánál. Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj el, és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a tested, és megtisztulsz.

Ahogy Naamán jön a prófétához, az egy módja annak, ahogy közelítünk Istenhez. Valamit Istentől szeretnénk, Tőle akarunk valamit. Amikor úgy jössz Istenhez, hogy szeretnél Tőle valamit, abban van áldás. Mit értek ezen? Azt, hogy amikor megyek Istenhez, és azt mondom: Uram, Tőled kell nekem valami!; azzal elfogadom, hogy gyámoltalan vagyok. Elfogadom, hogy nem tudom egyedül megoldani. Nagyszerű, amikor ezt el tudom ismerni, ha tudok menni Istenhez úgy: Uram, Tőled kérek valamit. Istentől.

Ez meg fog történni. Az élet eljuttatja ide az embert. Ha hetven éves vagy, és büszkén tudod azt mondani: Én ugyan nem!; jó neked, de ne hidd, hogy örökké tart. Emlékszem egy ateista professzorra. Az interneten közzétette, hogy elkezdte a rákkezeléseket, mert beteg volt, és gúnyolódott tovább a hiten. „Semmi halálos ágyi megtérés nem történt bennem. Még mindig nem gondolom, hogy igaz lenne.” Viccelődött ezzel. Aztán láttam később egy videóját, amit az unokáinak hagyott, amikor már nagyon gyenge volt, és akkor azt mondta: Bárhol is leszek, figyelni foglak benneteket! Persze, hogy megtört. Persze, hogy összetört! Az élet eljuttatja ide az embert.

Figyelj azonban, itt a jó hír! Nem kell kivárni, amíg az élet összetör. Már azelőtt mehetünk Istenhez, azért, hogy Tőle kapjunk valamit. Mehetünk Hozzá, és mondhatjuk: Uram, szükségem van Rád.

Ne érezd úgy, hogy létezik túl kicsi dolog ahhoz, hogy kérd Tőle. Ne érezd úgy, hogy valami túl nagy, hogy kérd Tőle. Hanem kérjünk Tőle, és aztán mondjuk azt, Zsolt 54:2 „Uram, hallgasd meg a szavaimat! Uram, figyelj az én beszédeimre! Uram, kérlek, válaszolj nekem.” Nem számít, hogy kicsi vagy nagy, merjünk Istenhez menni úgy: Uram, szeretnék valamit!

2Kir 5:11-12 Akkor megharagudott Naamán, elment, és azt mondta: Íme, én azt gondoltam, hogy kijön hozzám, és elém állva segítségül hívja az ÚRnak, az ő Istenének nevét, kezével megérinti a beteg helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést. Hát nem jobbak-e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar Izráel minden vizénél? Hát nem fürödhetnék-e meg azokban, hogy megtisztuljak? Azzal megfordult, és nagy haraggal elment.

Ez az egyik lehetséges probléma. Ha megyek Istenhez, és azt mondom: „Uram, Tőled valami! Akarok Tőled valamit!”; akkor lehet, hogy Isten válasza nem az lesz, amire számítok. A kérdés: Hagyom-e, hogy az én elvárásomat Isten igazítsa? Formálható-e az én elvárásom? Lehetséges-e átalakítani? Meg lehet-e változtatni a szívem, ha Isten úgy akarja?

Mát 20:21-ben egy anya azt kérte Jézustól: Add, Uram, hogy az én két fiam, két tanítványod a jobbodon és a balodon üljenek a Te országodban! Az Úr azt felelte: Nem tudod, mit kérsz! Nem azt kapták, amit szerettek volna. Egy értelemben inkább feddést kaptak. Isten rájuk szólt: Nem tudjátok, mit akartok. Itt a kérdés: Hagyom-e, hogy átalakítsa a szívem kérését Isten? Hajlandó vagyok-e hallgatni Rá? (Persze, most némileg az imáról beszélek. Ma van a Szolgálatunk havi imanapja. Minden hónap első szerdáján van egy ilyen alkalom.)

Milyen érdekes, meglepő módon Naamánt ki lehetett javítani. Nézd meg a történetet! Miért ment Izraelbe? Azért, mert volt egy szolgáló, aki ráadásul lány – így még értéktelenebb abban a korban –, jelentéktelen, de Naamán hallgatott rá.

Aztán amikor dühösen elment, a szolgái mondtak neki valamit:

2Kir 5:13 … Atyám, ha valami nagy dolgot parancsolt volna neked ez a próféta, vajon nem tetted volna meg? Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondja, hogy fürödj meg, és megtisztulsz!

Mennyire megdöbbentő, hogy Naamánt ki lehetett javítani! El tudta fogadni. Hajlandó volt hagyni, hogy a szívén igazítson. Ráadásul egy szolgának megengedte. Elképesztő! Tábornok, és ráadásul nem hívő. Képes volt megengedni ezt, képes volt elfogadni egy bölcs szolga szavait.

Itt a kérdés nekünk, hívőknek. Képes vagyok-e azt mondani: „Uram, bocsáss meg, hogy ezt kértem! Ostobaság volt. Buta dolog volt ezt kérni.”? Az, hogy odamegyek Istenhez, és kérek Tőle valamit, vagy odamegyek, és valamit Istentől várok, ez nem rossz. Megtörténhet azonban, hogy valaki kér Istentől, megkapja, aztán azt mondja: Ó, köszönöm!; aztán megy, amerre lát. Emlékszel a tíz leprásra, akik mentek Jézushoz? Mind a tízen meggyógyultak, de csak egy jött vissza.

Naamán meggyógyult:

2Kir 5:14 Elment tehát, és az Isten emberének beszéde szerint hétszer megmerítkezett a Jordánban. És megújult a teste, mint egy kisgyermek teste, és megtisztult.

Mostmár másként jön Istenhez. Másként jön már a prófétához:

2Kir 5:15 Azután visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, bement, megállt előtte, és azt mondta: Íme, most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben! Azért most fogadd el, kérlek, ezt az ajándékot a te szolgádtól.

Először azért jött, mert Istentől akart valamit, itt azért jött, hogy Istenért tegyen valamit. Most nem Istentől akar valamit, hanem Istenért akar tenni valamit. Hiszen Naamán bálványimádó környezetben élt.  Olyan környezetben élt, ahol az egész vallásnak az volt a célja, hogy gazdagodjanak a bálványok papjai, és úgy érezte, hogy az rendjén van, hogy valamit visszaadjon.

Biztos vagyok abban, hogy vannak emberek, akik ezért járnak istentiszteletre valahol. „Tartozom ezzel Istennek! Tenni akarok valamit Istenért. Tartozom Neki!” Kötelességtudat. Tartozás. „Tenni akarok valamit Istenért.” Ez nem rossz dolog, ezek jót tesznek társadalmunkkal. Ugyanakkor a Bibliánkban van egy erős figyelmeztetés. Zsolt 50:7-13-ban azt mondja Isten: „Amikor jössz Hozzám, mit hozhatnál Nekem? Mid van, amit tudnál adni Nekem? Mid van, ami Nekem nincs meg? Enyém minden jószág, minden vadállat ezernyi hegyen.”

Viszel juhot áldozatnak, és azt mondod: „Tettem valamit Istenért. Biztos éhes volt, és most evett egy jót.”? Isten ott azt mondja nekünk: Ha éhes volnék, nem neked szólnék, mert az Enyém minden. Nem tudok úgy menni Istenhez egy értelemben, hogy ne lenne üres a kezem. Hozhatunk dolgokat, persze, adunk dolgokat! Adunk a felajánlásba. Ám itt a kérdés: Ez Istennek a legnagyobb vágya velünk, hogy mi tegyünk valamit Őérte?

Egy nagyon kihívó és nagyon hasznos vers:

Luk 17:10 Így ti is, ha mindazt megtettétek, amit parancsoltak nektek, mondjátok azt: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.

Miről szól ez? „Én tartozom Istennek, és meg akarom fizetni a tartozásomat. Van kötelességtudatom, nekem adnom kell Istennek. Nekem tennem kell Istenért! Nekem tennem kell, tennem kell,…” Hadd mondjam, ez a vers azt mondja nekünk: azáltal, hogy adsz és adsz a tartozásodból, soha nem lesz meg az a kapcsolatod Istennel, amire szükséged van. Valaki, aki adós – Péld 22:7 –, az szolga. Az mindig szolga lesz. Ha én úgy megyek Istenhez: Isten, hadd adjak vissza Neked valamit, mert annyival tartozom – nem arról beszélek, hogy hálából adni, hanem arról, hogy tartozásból adni –, akkor mindig szolga leszek. Akkor mindig rabszolga leszek. Mert ez így működik. Az nem adja azt a kapcsolatot.

Ján 15:15-ben Jézus azt mondta nekünk: Nem hívlak titeket szolgáknak, hanem a barátaim vagytok. Ez más! A barátok nem dolgoznak a másik ajándékáért, hanem adnak egymásnak ajándékokat. Ez másikfajta adás. Erről beszélünk.

2Kir 5-ben ezért mondta:

2Kir 5:16 Ő pedig azt mondta: Él az ÚR, aki előtt állok, hogy nem fogadom el. Bár unszolta, hogy fogadja el, de ő hajthatatlan volt.

Azt mondja: „Nem ez a kapcsolatod Istennel! Én nem ezt a képet adom neked. Nem erről szól.” (Mindjárt eljutunk az üzenet csúcspontjára.)

2Kir 5:17 Ekkor azt mondta Naamán: Ha nem, kérlek, adj a te szolgádnak ebből a földből annyit, amennyit egy pár öszvér elbír. Mert a te szolgád többé nem áldozik sem égőáldozattal, sem véresáldozattal idegen isteneknek, hanem csak az ÚRnak!

2Kir 5:19a Ő azt felelte: Menj el békességgel.

Ez megint másik dolog. Naamán mostmár nem azért jön, hogy valamit Istentől akar, nem azért jön, hogy valamit Istenért tegyen, hanem azt kéri, hogy lehessen az életében valami Istennel. Legyen az életében valami Istennel! Hiszem, hogy ez az ÚR vágya az életünkben. Mindnyájunk életében. Hova szeretne vinni minket? „Megyek Hozzá, mert akarok Tőle valamit!” – rendben, ez nem baj. „Megyek Hozzá, mert vissza akarok fizetni Neki!” – ezzel már probléma van! Akárhogy is, de Isten szeretné, ha ez följebb menne. Azt szeretné, hogy Ővele akarjak valamit az életemben. Vele akarjak valamit!

Mit szeretnél? Istentől valamit? Istennek fizetni? Vagy Vele egy életet? Az életünk más, mint a világ élete. Nem azért más, mert mások próbálunk lenni. Úgy hiszem – nyilván nem ítélkezem, de biztos vagyok benne, már csak a szívünk miatt is –, hogy sok hívő összekavarja ezt. „Azzal járok Istennel, ha más vagyok, mint a világ.” Ez fordítva van. Ha Istennel járok, akkor más leszek, mint a világ, igen, de fordítva ez nem működik.

Az a lényeg, hogy szeretnék valamit Istennel. Tele van ezzel a Bibliánk. Róm 5:3-5-ben arról olvasunk: nehézségek, küzdelmek, próbák Istennel. Gal 3:9-ben: áldottság Istennel. 2Tim 4:6-ban Pál a haláláról beszél: meghalni Istennel. Nem Nélküle, hanem végigmenni ezen Vele. Fil 1:21 élet Istennel. Akarunk valamit Istentől? Vagy valamit Neki? Vagy Vele? Ez ilyen egyszerű igazából!

Arra gondolok, hogy mindnyájan választhatjuk azt az életet: „Isten, csak adj nekem! Várok Tőled! Adj nekem egy új autót! Adj nekem feleséget / férjet! Adj nekem gyereket / még egy gyereket! Megint kell egy autó, egy nagyobb, mert már többen vagyunk! Uram, adj még! Adj még!” Erre megvan a jogunk. Élhetünk így, de hiszem, hogy Isten ennél többet szeretne adni nekünk.

Nem hiszem, hogy aki hitt Jézusban, az elveszítheti az üdvösségét. Ez a meggyőződésünk. Nem azért, mert nem olvassuk a Bibliánkat. A kérdésem a következő. Élhetem a hívő életem, hogy nem keresem azt, hogy Istennel történjenek a napjaim, még a péntek éjszakám is – azért, hogy mondjak valamit, ami meredek 🙂 – Istennel menjen. Minden hívőnek megvan a joga a visszacsúszásra, nem? Nyilván. Sajnos minden hívőnek megvan az ajándék a visszacsúszásra. 🙂 Azt az ajándékot úgy hívják, hogy régi bűnös természet, és minden hívőnek megvan, sajnos. Mi is szeretnénk, ha nem lenne. Róm 6:6 megfeszíttetett, de Ef 4:22-ben világosan azt mondja: Hívő, vesd le a régi természeted! Mint egy ruhát. Hívőként vesd le! Ha nem lenne meg, akkor nem kéne levetni. Ilyen egyszerű. Szóval megvan az ajándékom rá, de ha érzem ezt a vágyat: „Nem akarok Istennel végigmenni ezen! Én nem akarok Istennel gondolkodni ebben. Nem akarok a gyerekemmel Isten szerint foglalkozni, mert egyszerűbb Isten nélkül, akkor nem kell bátorítani, szeretni, megbocsátani neki.” Ha érezzük ezt a szívünkben, akkor itt a kérdés: Mi lesz, ami felől izgatott leszel ötven évesen? Mi fogja izgatni a szívünket? Mert őszintén a kedvenc filmem következő epizódja már nem annyira izgat. Lehet, hogy jó, de túlvagyok rajta.

Mi az, amiért tűz van a szívünkben ötven évesen? Azt hiszem, hogy Isten munkája, Isten gyülekezete, Isten szentjei miatt. Ahogy Dávid mondta Zsolt 16:3-ban: a szentekben van minden gyönyörűségem. Mi lesz hatvan évesen? Mit mondok akkor magamnak, ha nem Istennel járok? Lehet, hogy azt mondom, mint az ember Luk 12-ben: „Ó, én lelkem, sok javad van eltéve sok esztendőre. Nyugodj! Élvezd csak!” Hát nem annyira jött be neki! Arra gondolok: izgatottnak lenni – ez Istennel történik. Másként nem! Csak ha Vele akarom megélni az életet, a napokat, a kapcsolatokat.

Nem kell mindenkinek misszionáriusnak lenni, de p. Arman és a felesége akkora példák! Idősek, talán a hetvenes-nyolcvanas éveikben járnak, és izgatottak. Misszióban vannak Malawiban. A fia a pásztora, alatta szolgál. Hogy történik ez? Istennel járni! „Uram, taníts meg, hogyan fizessem be örömmel a számláimat, az adóimat Veled!” Ez egy meredek kérés, de miért ne?

Ha arrafelé megyek: Köszönöm, nem kérek belőle!; akkor mit fogok mondani a tinédzser gyermekemnek, hogy miért ne legyen alkoholista? „Ne csináld, mert a Biblia azt mondja!” Őszintén: nem kell ennél több valóság, több élet, több öröm az életünkben, minthogy ezt mondom? Hiszem, hogy az öröm, a lelkesedés, Istennek a valósága akkor van meg, amikor így jövök, mint itt Naamán. Amikor azt mondom: „Uram, Veled akarok járni! Uram, Veled akarom megélni!”

Azon a másik úton lesz szeretetem? Tűzben fog égni a szívem? Az Istennel járás nem válik elnyűtté, avíttá az életünkben. A játékok, a cuccok, amiket szerzünk magunknak, azok megöregszenek. Akár hiszed, akár nem, elképzelésem sincs, hogy hol a kedvenc játékom, amit egyik Karácsonyra kaptam gyerekkoromban. Pedig hiszem, hogy a legjobb karácsonyi ajándék volt életemben. A cuccok elmúlnak, megöregszenek, unalmassá válnak. Zsolt 49:11.

Ugyanígy a pozíciók is. Szerzel magadnak egy újabb pozíciót, unalmassá válik. Épp csak elértem, amit akartam, és már a következőt akarom. Ezért van az, hogy a sztárok még több hírnevet akarnak, és még többet, és még. Sosem elég. A gazdag emberek több pénzt akarnak. A pozíció is unalmassá válik, és a javak is.

A meghitt Istennel járás nem válik unalmassá, az nem válik régivé. Ez az az egy szeretet, ami tűzben tarthatja a szívemet örökre. Még a kapcsolatok is, a barátságok is, a házasság, még a szülő-gyerek kapcsolatok is elöregedhetnek az életünkben. Zsolt 118:8, 146:3 – ezek megöregszenek az életünkben. Jobb, ha ma elhiszem ezt, jobb, ha ma megragadom ezt, különben lehet, hogy végigélem az életem, és megelégszem azzal, amit Istentől kaphatok, aztán egy nap azt mondom: Bárcsak másként éltem volna az életem! Isten ments, hogy ez történjen velünk! Ez fontos nekünk. Mi megtaláltuk ezt: Istennel akarom élni az életemet!

Zsolt 27:4 Egyet kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam életem minden napján; hogy nézhessem az ÚR szépségét, és gyönyörködhessem templomában.

Ez a vágyam, hogy az Úrral mehessek végig. Amikor elmegyek dolgozni, akkor az Úr szentélyében legyek!  Amikor kenyeret veszek, akkor az Úr szentélyében legyek! Amikor valakivel beszélek Jézusról, akkor az Úr szentélyében legyek! Amikor imádkozom is! Ez az, ahogy továbbmegyünk, így maradunk meg. Azt mondom: „Uram, Veled akarok menni! Látni akarom a Te dicsőségedet.” Ezért fájdalmas, amikor elveszítünk valakit, pl. egy barátot. Nem azért, mert kevesebb barátom lett, hanem azért, mert nekik is van helyük Isten munkájában, és hiányoznak.

Isten ments, hogy mást képviseljünk, mint ez: az Úrral, Istennel; hogy ezt az életet akarjuk élni! Miért szeretnék elmenni a legközelebbi konferenciára? Nem azért, mert tartozom Istennek, nem csak azért, mert szeretnék Tőle kapni, hanem azért, mert Vele akarok járni, és hiszem, hogy ez része.

Ha tovább olvasnánk a történetet, 2Kir 5:20-tól azt látjuk, hogy Géházi, Elizeus szolgája megkapta Naamán lepráját. Nem semmi! Miért? Azért, mert amikor Naamán elment, akkor Géházinak támadt egy „jó” ötlete. „Ez az ember gazdag. Az én gazdám nem kért tőle semmit. Megvan a nagy ötlet!” Ment utána, és mondta: „Tábornok! Meggondolta magát az uram, mégis kell valami!” Kapott ezüstöt és ruhákat, és visszament, és Isten megverte őt a leprával.

Mondhatná valaki: „Némi ezüstért, és némi ruháért? Nem túl kemény ez?” A válasz az, hogy nem azért, hanem azért, mert bepiszkolta Istennek a munkáját, bemocskolta Isten munkáját. Naamánnak megadta azt a lehetőséget, hogy úgy érezhesse, hogy ez a kapcsolat arról szól, hogy Isten tett valamit érte, és most valamit ő tesz Istenért. Isten segítsen nekünk, hogy ne tegyük ezt senkivel! Mert nem ez a kapcsolatunk Istennel. Az nem kegyelem lenne, hanem az cselekedetek lenne.

A kereszténység sajnos sok helyen ezt tanítja: Gyere Istenhez azért, amit Tőle szeretnél, és gyere Istenhez azzal, amit Érte teszel, amit Neki akarsz fizetni. Ha ezek vannak az életemben, ha ez egy adok-kapok kapcsolat, akkor soha nem lesz meg ez, hogy Istennel járom és élem az életem.

Ámen.