P. Duló Attila
2Kor 12:7-9 és hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bízzam magam, tövis adatott a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bízzam magam. Háromszor könyörögtem az Úrhoz, hogy távozzék el ez tőlem, de ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben azért az én erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.
Olyan sokszor vagyunk úgy, hogy benne vagyunk bizonyos helyzetekben, és úgy gondoljuk, hogy a kegyelmen kívül szükségünk van még valamire. Benne vagyunk egy helyzetben, amire azt mondja Isten: Elég neked az Én kegyelmem!; de mi sokszor úgy gondoljuk, hogy ezen túl kellene még valami, hogy még valamire szükségünk van.
Néhány évvel ezelőtt olvastam egy nagyon jó illusztrációt ehhez, ami a következő. Képzeld el, hogy repülőgéppel utazol, és a pilóta egyszercsak megszólal: „Hölgyeim és uraim! Sajnos mindkét hajtómű tönkrement, zuhanunk. Aggodalomra azonban semmi ok, mindenkinek jut ejtőernyő. Kérem, álljanak sorba, és megkapják.”
Az utasok fel is sorakoznak, a pilóta kinyitja az ajtót, és kezdi osztani az ejtőernyőt, de már az első utas megkérdezi: Nem lehetne inkább ilyen és ilyen színű ejtőernyőt kérni? Mire a kapitány azt feleli: Amire szükséged van, az ejtőernyő, az itt van, tessék! A következő utas: Nem tudna még valamilyen gyógyszert adni mellé tériszony ellen? Mire a kapitány azt feleli: Amire szükséged van, az ejtőernyő, az itt van, tessék!
Mindenegyes utas előáll valamilyen extra kéréssel. Valaki azt mondja: Inkább hagyjuk, hátha túlélem. Valaki azt mondja: Alacsonyabbról ugorjunk ki. Van, aki különleges védőruhát kér súrlódás ellen. A kapitány mindenegyes alkalommal azt feleli: Amire szükséged van, az ejtőernyő, az itt van, tessék!
Körülbelül így vagyunk ezzel mi is. Isten azt mondja: Itt a kegyelmem, amire szükséged van!; mi azonban próbálunk valami extrát mellérakni. Próbáljuk Istent valami módon rávenni arra, hogy a mi szánk íze szerint történjenek a dolgok, hogy tegyen hozzá még valamit. A kérdés az, hogy elhisszük-e, Isten kegyelme minden helyzetre elegendő. Tudjuk-e hinni ezt, vagy úgy gondoljuk, hogy a kegyelem mellé szükség van még valamire?
Ismered-e Pál apostol életét? Nagyon sok mindenen keresztülment. Ha elolvasod 2Kor 11-et, a 23. verstől azt látod, hogy elképesztő dolgokon ment keresztül: megkövezték, megverték, hajótörést szenvedett, éhezett… rengeteg dolgon ment keresztül. Pontosan úgy, ahogy ApCsel 9-ben az Úr meg is mondta előre: sokat kell szenvednie majd az Én nevemért.
Egyetlenegy helyen nem olvassuk, egyetlenegy helyen nem látjuk azt, hogy Pál háromszor kérte volna. Sehol nem olvassuk azt: „Háromszor kértem az Urat, hogy ne verjenek meg többé. Háromszor kértem az Urat, hogy ne börtönözzenek be. Háromszor kértem az Urat, hogy ne végezzenek ki…” Nem! Sehol nem olvasunk ilyet. Istennek a kegyelme elég volt minderre a helyzetre Pál életében. Sőt, 2Kor 7:4-ben azt olvassuk, hogy minden nyomorúsága ellenére fölöttébb nagy öröme volt Pálnak. Minden nyomorúságára elegendő volt Isten kegyelme.
Aztán jött az életébe Sátán angyala. Ez volt az, ami leginkább zavarta Pált. Ez volt az, ami leginkább meggyötörte Pált. Ez volt az, ami miatt háromszor imádkozott is. Ez volt az, amire azt mondta: „Uram, vedd el tőlem ezt! Vedd el tőlem ezt! Vedd el tőlem ezt!” És ez volt az, amire az Úr azt mondta: Elég neked az Én kegyelmem. „Elég neked az Én kegyelmem!” Ez volt a legnagyobb dolog Pál életében, ami zavarta, ami bosszantotta, ami meggyötörte, de erre is azt mondta Isten: Elég neked az Én kegyelmem.
A menny szerint, Isten szerint a legeslegnagyobb dologra is elég az Ő kegyelme. Vajon mi hisszük-e ezt, hogy mindenre elegendő Isten kegyelme? Hisszük-e azt most, hogy a meg nem válaszolt, a nem teljesült imáinkra is elég Isten kegyelme? A meg nem gyógyult betegségekre elég-e Isten kegyelme? A pénzügyeinkre elég-e Isten kegyelme? Hisszük-e azt, hogy mindenre elegendő Isten kegyelme?
Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor tudjuk, hogy sokszor úgy gondolkodunk, hogy nem elég Isten kegyelme. Azt gondoljuk: Vannak dolgok, amikre már nem elég Isten kegyelme. Talán Pál is így gondolkodott. Azt mondja, hogy elég volt a verésre Isten kegyelme, elég volt a bebörtönzésre Isten kegyelme… elég volt mindenre Isten kegyelme, de ott volt Sátán angyala, és arra már nem volt elég Isten kegyelme, és kérte Istent háromszor, hogy vegye el. Istennek meg kellett tanítania Pált arra, hogy még erre is elég az Ő kegyelme. Még erre is elég volt az Ő kegyelme! Ez csodálatos.
Ezért kerülhetünk sokszor nagyon faramuci helyzetbe, ezért van sokszor, hogy nem teljesül az imakérésünk, ezért van, hogy nem gyógyulunk meg minden betegségből, ezért lehet az, hogy harmincévesen még nincs házastársad, mert Isten meg akar tanítani erre, hogy az Ő kegyelme mindenre elégséges. Az Ő kegyelme mindenre elégséges. Úgyhogy zárjuk ezt a szívünkbe, tegyük el ezt: Elég nekem az Úr kegyelme! Ámen.
P. Bendegúz
Múlt héten Csehországban voltunk, és a cseh testvérek [:-)] üdvözölnek titeket. Nagyon érdekes dolog történt. El akartam menni néhány faluba ott Moraviában az egyháztörténelmi érdeklődésemnek megfelelően. Elmentünk egy picike faluba, ahol kerestem egy ember nyomait, aki ötszáz évvel ezelőtt abban a faluban halt meg. Róla nem találtam semmit, de bementem a polgármesteri hivatalba, ahol senki nem beszélt angolul.
Egyszercsak bevezettek egy terembe, ami Comenius emlékszobája volt abban a faluban. Ő abban a faluban lakott, amiről nem is tudtam. Aztán még nagyon sok minden kiderült, amire nem is számítottam. Például ott írta a legismertebb könyvét, aminek a címe magyarul: A világ útvesztője és a szív paradicsoma. Ennek van is ott egy emlékműve, egy világ alakú labirintus. Egy módon lehet, hogy erről akarok beszélni: a világ labirintusa, de a szív paradicsoma.
Igazából három szóról, három dologról szeretnék beszélni:
1) a kegyelem, amelyről lehet, hogy hallunk időnként, de nem biztos, hogy ismerjük;
2) a teljes ismeret – ezt majd meg fogjuk érteni;
3) Isten ereje.
Ezek összefüggenek. Lehet, hogy a harmadikról keveset beszélünk, merthogy nagyon sok hívő, nagyon sok mozgalom félrehangsúlyozza Isten erejét. Tudjuk azt, hogy ebben az életben nekünk valójában nincsen erőnk, és szükségünk van valamire, ami nagyobb nálunk. Mert itt vagyunk hívőkként, és nagyon valóságos lehet az, hogy nyomorúságos életet élünk, ahol habár hallok a kegyelemről, mégis kárhoztatom magam, és habár tudom, hogy van olyan, hogy Isten dicsőségében élni, mégis a bűnnel küzdök. Úgyhogy erről beszélünk, hála Istennek Isten életéért! Annyira örülök!
Kol 1:5 A mennyekben néktek eltett reménységért, a melyet már előbb hallottatok az igazság beszédében, mely az evangyéliom:
Az igazság beszéde az evangélium. Az igazság beszéde. Szükségünk van az igazságra.
Kol 1:6 Mely eljutott hozzátok, miképen az egész világra is, és gyümölcsöt terem, …
Sok eredeti szövegben itt van még egy görög szó, ami azt jelenti, hogy növekszik. Úgy mint:
Kol 1:6 [Károli revideált 2011] Ez eljutott hozzátok, amint az egész világra is, és gyümölcsöt terem, és növekedik úgy, amint nálatok is attól a naptól fogva, amelyen hallottátok és igazán megismertétek az Isten kegyelmét,
Tehát gyümölcsöt terem és növekszik.
Kol 1:6 … úgy mint nálatok is a naptól fogva, melyen hallottátok és megismertétek az Isten kegyelmét igazán:
„igazán” mint igazságban. Tehát nem azt jelenti, hogy nagyon megismerni, hanem azt jelenti, hogy igazságban ismerték meg Isten kegyelmét. Ez nagyon fontos, mert hihetem azt, hogy ismerem Isten kegyelmét – annyira jó volt a bevezető p. Attilától a kegyelemről, amely elégséges –, de itt azt írja: megismertétek az Isten kegyelmét, és azóta terem.
Itt van ez a megismerni szó, ami a görögben az ἐπίγνωσις [epignoszisz]. Beszéljünk kicsit erről a szóról. Megkérdezhetek valakit egy dologról, amit már ismer, és tud adni arról valamiféle leírást. Így szerzek némi információt azzal a dologgal kapcsolatban. A görög ezt úgy mondja, hogy gnoszisz, azaz ismeret. Tudok róla, az információ az elmémben van róla, el is tudom képzelni, és beszélhetek is róla annak alapján, amit az illető elmondott nekem.
Aztán van másik ismeret, megismerhetem azt a dolgot személyesen. Mostmár megérinthetem, vagy benne lehetek, meg tudom figyelni minden részletét. Sokkal másabb jellegű ismeretem lett az egészről. Azért, mert megfogtam vagy benne voltam, és megtapasztaltam. Mostmár nem egy elbeszélés alapján tudok róla valamit, hanem benne éltem, vagy azzal éltem. Ez a szó, hogy epignoszisz erről beszél. Ez olyan teljes ismeret, ahol lehet, hogy nem tudok minden információt igazán, de megfigyelhetem. A Biblia használja ezt a szót. Kol 1:6-ban is ez áll abban a kifejezésben: megismertétek az Isten kegyelmét. Ez olyan, hogy belépsz. Nem csak annyi, hogy beszélünk róla, hanem be is lépsz.
Hogyan léphetek be?
Róm 5:1-2 Megigazulván azért hit által – igaz vagy hit által! –, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, A ki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, a melyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.
Ez itt az ajtó, hogy Krisztus által hitben – az Ő igazságában, de hit által – valami történik velem. Igazából a Biblia úgy hívja ezt, ami ott benn van, hogy titok. Miért titok ez? Azért titok, mert mi emberként nem tudjuk leírni. Nem tudjuk leírni, mit jelent az, hogy belépek Isten jelenlétébe.
Annyian kérdezték már tőlem az utcán és különböző helyeken, hogy mondjam már el, milyen ez. A válaszom 1Kor 2-ben van: amit szem nem látott, fül nem halott, és az ember szíve meg sem gondolt, azt készítette el Isten nekünk. Nem tudom elmondani, az ember számára ez titok, de arra hív minket Isten, hogy lépjünk be oda, és hirtelen legyen teljes ismeretünk. Miről? Istenről, a kegyelemről. És amint belépünk a kegyelem ismeretébe, ami Istentől van, onnantól kezdve ez gyümölcsöt terem.
Róm 5:17 Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek.
Kik uralkodnak? Itt a megigazulás ajándéka. Isten megigazított engem. És itt a kegyelem. Ha ezekben bővelkedően részesülök, vagyis belelépek – nem csak gondolkodom felőle, hanem belépek Isten jelenlétébe – és bővelkedem Isten kegyelmében, akkor azt veszem észre, hogy királyként uralkodom. Ez nagyon érdekes, mert ez erőről beszél.
Lehet, hogy nem beszélünk erről sokat, de Isten jelenlétében rendkívüli erő van. Nagyon sok vers beszél erről. Kezdjük Ef 1-ben. Pálnak van három imája, kettő az Efézusiakhoz írt levelében, egy a Kolossébeliekhez írt levelében. Mindegyik imában azt mondja: … hogy megismerjétek Isten erejét. Ez a szó a görögben a δύναμις [dünamisz]. Ez Istennek az az ereje, ami képes cselekedni bennünk. Képes bennem cselekedni, képes bennem létrehozni dolgokat. Annyi erő lehet ott, hogy uralkodhatok az életben. Isten kegyelme miatt.
Ef 1:17 Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek Szellemét az Ő megismerésében;
Itt a megismerés megint a gr. epignoszisz szó. Tehát azt mondja, hogy legyen abban a kijelentés szelleme, ahogy megismerem Istent a teljességében. Ezért imádkozik a hívőkért, és ez az, amiért imádkozunk egymásért. Ez az, amit szeretnénk a másiknál és saját magunknál, hogy amikor belépünk Isten jelenlétébe, akkor ott legyen a kijelentés szelleme, hogy ismerjem Őt, és ott legyen a bölcsesség.
Ef 1:18 És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között,
Az, hogy megvilágosodjon az értelmem, hogy Ő elhívott engem – ezek befejezett dolgok. Elhívott, újjáteremtett engem, nekem adott mindent, amelyre szükségem van, befogadott engem, Isten gyermekévé lettem, és ez valóság. Ez A VALÓSÁG.
Egy dologgal baj van viszont, az elmémmel. Azzal, hogy megvilágosodjak erre, hogy belépjek az epignoszisz helyre, ahol ismerem Istent, és ismerem az Ő kegyelmét, és tudatában vagyok egy pillanat alatt mindennek. Valósággal ismerem Őt. Bár lehet, hogy folyamatosan egyre többet tudok meg Róla, de mégis teljes ismeretem van Róla, mert Benne vagyok.
Ef 1:19 És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, a kik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint,
Az Ő hatalma az Ő dünamisz ereje. Lássuk meg, hogy van egy hatalmas erő felénk. Elképesztő erő felénk! Világosodjunk meg erre. Én meg csak élem a kis nyomorult életemet, miközben ez az igazság. Csak van itt valami – p. Attila beszélt előző alkalommal (2015.06.24. P. Duló Attila: Az egyetlen mód, ahogy gondolkodni érdemes) – az elmének a megújulásáról.
Ez a másik imája Pálnak az Efézusi levélben:
Ef 3:20 Annak pedig, a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint,
A bennünk munkálkodó erő a dünamisz. Elképesztő ez a vers! Véghetetlen bőséggel – ennél feljebb nem lehet fokozni ezeket a szavakat. 1Móz 18:14-ben amikor Sára nevet, azt mondja Isten: Mit nevetsz? Van-e bármi, ami lehetetlen az Úrnak? Azt mondja, hogy Ő mindent megcselekedhet a bennünk munkálkodó erő szerint. Ez nincs távol tőled, hanem benned munkálkodik.
2Pét 1:3-4 – ez a jolly joker vers, így szoktuk hívni. Azért, mert ebben a szakaszban minden benne van.
2Pét 1:3 Mivelhogy az ő isteni ereje – dünamisz – mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és a kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;
Itt a megismerés megint az epignoszisz. Az Ő megismerése által, azáltal, hogy belépek arra a helyre, belépek Isten jelenlétébe, belépek Isten kegyelmének a helyére. Van-e szükségem bármi másra, mint Isten kegyelme? Semmi másra nincs szükségem. Arra van szükségem, hogy epignoszisz ismerjem Isten kegyelmét, és akkor ott felfedezem Isten erejét.
Már sokszor beszéltem a következőről, ez azonban nem akadályoz meg, hogy megint beszéljek róla. 🙂
Zsolt 91:1 Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
Itt minden szónak fontos jelentése van, mert igazából arról beszél, hogy én tudatosan eldöntöm, hogy Istennek a rejtekhelyére megyek, ami az epignoszisz rejtekhelye, a titkos hely. Egyébként a héberben – ez egy beszélgetésnek is nemrég témája volt – a bízni kifejezés ugyanaz, mint az, hogy rejtekhelyre menekülni. A rejtekhelyre menni azt jelenti, hogy bízom. Persze, mert abban bízol, ahol biztonságban vagy, Zsolt 5:11-12 [12-13].
Azt mondja, hogy a Felségesnek rejtekhelyére megyek, hogy ott lakjak. Ha felemelem a szívemben Istent, és Ő a legfenségesebb, a legnagyobb – mert annyi minden lehet az életemben a legnagyobb, lehetnek emberek, lehetnek a szokásaim, leginkább saját magam –, amikor a Felséges a legnagyobb a szívemben, és az Ő rejtekhelyén lakozom, akkor a Mindenhatónak árnyékában nyugszom. Akkor felfedezed, hogy Isten, Aki a legnagyobb, igazából Ő Mindenható. Ha bemész az epignoszisz helyére, akkor felfedezed Isten dünamiszát. Felfedezed, hogy Isten mindenható, és ez teljes nyugalomról beszél.
Előtte, a 4. zsoltárban az utolsó vers:
Zsolt 4:8 [4:9] Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.
Az ezt megelőző versben azt mondja: Azzal, hogy Isten arcát nézem, nagyobb örömet adsz nekem, mint akiknek sok búzájuk van.
Most jön a lényeg. Dávid fiatal srác, tizenéves, és ránéz Góliátra. Hol van azonban Dávid? Ő az epignoszisz helyen van. Ismeri Istent teljesen. Nem tudott minden információt Istenről, biztos vagyok ebben, de a jelenlétében volt, és az Ő ismeretében. Annyi zsoltárban beszél Isten csodálatos kegyelméről, amely megelégíti őt, és arról, hogy Isten kegyelme mit tett ővele!
Ott van ebben a tudatban, ott van az elméjében az epignoszisz helyén, ismeri Isten kegyelmét és Isten Személyét, és ezért ismeri Isten erejét. Ezzel ránézett Góliátra, és szerinted látta, hogy mekkora Góliát? Úgy értem, hogy amikor Isten jelenlétében vagy, és látod Isten hatalmát, akkor bármekkora is egy ember, számít, hogy mekkora? Nem! Ő egy dolgot tudott. Ismerte Istent, és az Ő erejét. Nem számít az, hogy mekkora az az ember, és nem számít az, hogy milyen védőfelszerelés van rajta, és nem számít az, hogy milyen fegyverrel támad, mert onnan, ahol vagyok, az epignoszisz helyről nézve ő semmi.
Van egy dal:
Fordítsd a szemed Jézusra,
Nézd teljesen az Ő csodálatos arcát,
És e Föld dolgai szokatlanul el fognak homályosulni
Az Ő dicsőségének és kegyelmének a fényében.
Ha Isten arcát nézed, ha az Ő epignoszisz ismeretében vagy, és az Ő kegyelmét látod, akkor – a dal azt mondja – elhalványulnak a Földön a dolgok. Szerinted Góliát nem volt elég halvány Dávid látásában? Nem számít! Ez szellemi vakság. Amikor az Ő dicsőségének fényében vagyok, akkor nevetségessé válnak a világ dolgai. Ez lehet a bűnöd, amivel küszködsz, lehet a megkötözöttséged, a nyomorúságod, de ez mind elhalványul Isten dicsőségében és Isten erejében.
1Kir 18. – szintén jól ismert történet – ott van Illés, és Isten epignoszisz ismeretében van. Ott van Isten erejével, és szembeszáll Baál négyszáz prófétájával. Teljes biztonsággal és bizonyossággal azt mondja: Öntsétek le az áldozatot vízzel! Amikor imádkozik, az igazából csak egy olyan ima, mint amikor Jézus azt mondta: Tudom, hogy megteszed, Uram, csak azért mondom, hogy ők is hallják.
Itt is Illés így imádkozik: Kérlek, hozd le a tüzet!; és hálát ad Neki. Annyira magabiztos! (A magyar magabiztos szó kissé félrevezető, mert nem magában biztos, hanem Istenben biztos.) Amikor belépünk az epignoszisz helyre, annyira Isten-biztosak leszünk. Azután lejön a tűz, megemészti az áldozatot, a követ és a vizet, és a kémiának semmi köze semmihez. 🙂 Isten hatalma előtt a kémiának nincs túl nagy jelentősége. 🙂
Aztán kap egy hírt egy nőtől: Ahogy kinyírtad azt a négyszáz embert, Baál prófétáit, úgy foglak én is téged. Ezzel belép Illés életébe egy érdekes dolog, a félelem. A félelem kihozza őt arról a helyről. Kihozza az ő elméjét abból, hogy az epignoszisz helyén legyen. Megtörténik ez velünk is, a félelem. Jön egy hír, valami, amihez kezdünk annyira ragaszkodni az elménkben, hogy nem vagyunk az epignoszisz helyen, és onnan kezdve nem ismerjük Isten hatalmát az életünkben.
Pedig rendkívüli dolgok történtek Illéssel. Elment a pusztába, ott jött egy angyal, enni adott neki. Olyan ételt adott neki, ami által negyven nap és negyven éjjel megy. Elképesztő, ami történt vele! Megtörténik ez, mégsem változik semmit. Elmegy Isten hegyére, ahol Isten megkérdezi tőle: Mi újság, Illés?; mire ő csak panaszkodik. Isten azt mondja: Gyere, megmutatom a dicsőségemet. Aztán égindulás-földindulás, elmegy minden a földön, ami csak létezik, és a szelíd hang szól hozzá: Mi újság, Illés?; és Illés panaszkodik ugyanúgy, 1Kir 19. Elképesztő! Ebben a fejezetben elképesztő jelenléte és megnyilvánulása van Istennek.
Van azonban valami, amit beveszünk a kis agyunkba, és éppen fordítva, mint a dalban, ez elhomályosítja Isten dicsőségét. És annak, aki az előbb még Isten epignoszisz ismeretében volt, és ismerte Isten erejét, és levágta azt a négyszáz Baál prófétát probléma nélkül, az elméjében ott van az a blokk.
Ezért beszéltünk arról, hogy meg kell, hogy újuljon az elménk. Be kell lépnünk Isten jelenlétébe. Meg kell, hogy lássuk az Ő dicsőségét. Meg kell, hogy lássuk az Ő kegyelmét. Ahogy hallod az Ő szavát, és hiszed azt, belépsz az Ő jelenlétébe. Ott az Ő ismerete, és minden más elhalványul és erejét veszti.
Amikor már azt látod, hogy a dolgok erősekké válnak, akkor jusson eszedbe, hogy az a szoba vár, ami egy rejtekhely. Nincs messze, nem nehéz. Igazából már benne vagyunk. Mert azt mondja az Írás: Ahhoz a kegyelemhez van menetelünk, amibe már állunk. Isten hív minket erre. Igazán ismerd meg az Ő kegyelmét, és az Ő erejét megláthatod!
Ámen.