Eléggé szeretni a testvéreket hogy megtegyük, amit kell (I. Korinthus 5-6:1-11)

2013 augusztus 4. vasárnap  18:00

1Kor 5. Pál figyelmezteti a korinthusi gyülekezetet, hogy van egy problémájuk. A problémájuk az, hogy náluk elfér sok minden, ami valójában nem fér el. Úgy érzik, hogy ők elbírják tűrni ezt, és ez nem gond nekik.

1Kor 5:2a Ti pedig kérkedtek, pedig szomorkodnotok kellene

„Szomorkodnotok kellene ezen a dolgon. Tragédia, hogy ez történt, hogy egy testvér ennyire megcsúszik, hogy egy testvér ennyire ostoba módon él, hogy egy testvér tönkreteszi az életét.” A korinthusiak azt mondták: Ah, mi annyira toleránsak vagyunk, és büszkék vagyunk erre.

Ez fontos dolog: a mi üzenetünk nem a tolerancia üzenete. Az üzenet, amit ma mindenhol hallasz a toleranciáról, ez az egyik hazug félrevezetése a kultúránknak. Tele van a kultúránk ezzel: „Legyél toleráns! Legyél toleráns!” Valójában azonban ez bigottság.

Ez bigottság! Tudod, miért? Próbálj egy toleráns ember előtt nem toleráns lenni! Azonnal te vagy az ördög. Ezek a „toleráns” emberek csak a toleráns embereket tűrik meg. Mindenki más megvetendő. Ez nagyon vicces, mert igazán ők a toleranciájukban bigottak. Ez nevetséges, de így működik. Jó ha tudod. Miért is? Mert a toleranciának ez az üzenete: „Soha nem kell megváltoznod. Soha semminek nem kell változnia. Soha nem kell növekedned. Soha nem kell feladnod valamit. Soha nem kell tanulnod semmit.” Ez a tolerancia üzenete: Maradj, ami vagy! A kegyelem üzenete, amiről mi beszélünk, az más. Az is teret ad – ebben hasonlít –, de arra ad teret ad, hogy növekedjünk. Teret ad arra, hogy változzunk.

Luk 22:31-32-ben Jézus azt mondja Péternek: „Péter, te el fogsz bukni, de Én imádkoztam érted, hogy ne hagyjon ki a hited. Aztán, amikor helyreállsz, akkor erősítsd a többieket.” Ha Jézus törvénykező lett volna, akkor azt mondta volna: „Péter, el fogsz bukni. Nagyot csalódtam benned, nem ezt vártam tőled. Itt a vége. Elkapartad magad, menj vissza a halászni. Itt a vége a dolognak.” Jézus nem ezt mondta.

Jézus azt mondta: „Én imádkoztam érted, és állj helyre. Van időd, állj helyre. Rendben, ostoba vagy, rosszul csinálod, rosszul döntesz, de állj helyre.” A tolerancia azt mondaná: Ah, maradj a bűnödben. A mi üzenetünk viszont nem ez. A mi üzenetünk kihívóbb ennél: „Figyelj, Isten szeret téged. Akkor is, ha elbuktál, de nem arra vágyik, hogy megmaradj a bukásodban. Mert ha megmaradsz a bukásodban, az tönkreteszi az életed.”

1Kor 5:1-4 és 6. vers erről szól. Azt mondja nekik Pál: „Figyeljetek! Ne toleránsak legyetek!” Tudom, az a legkönnyebb a világon, mert akkor soha nem kell ütközni senkivel. Nincs konfrontálás, de nincs szolgálat sem, nincs épülés sem, nincs növekedés sem.

Szükségem van a kihívásra időről időre. Nem mindig, de időnként szükségem van rá. Kell, hogy néha valaki azt mondja: „Hé! Ne csináld ezt! Ez hülyeség. Ne menj ebbe az irányba. Én már voltam ott / láttam ezt valakinél és tönkretette az életét. Nem éri meg, hidd el. Ne menj arra!” Mi kegyelemmel szolgálunk. Ez más! Más, mint ez a toleránsság-izé.

Aztán itt jön az a része a fejezetnek, amit nem szeretünk, ez nem kedvelt üzenet. Nem minden üzenetünk szól erről. 🙂 Azt mondja Pál:

1Kor 5:5a átadjuk az ilyet a Sátánnak a test veszedelmére,

Ez egy különös gondolat. „Pál! Mit csinálsz?! Mi történik ezzel az emberrel? A teste elvesszen? Micsoda?” A görögben van jó néhány szó, amit használ a veszedelemre az Újszövetség, de egyik sem a megsemmisülésről szól, hanem arról, hogy a céljára haszontalanná válik. Például, ha egy műanyag üdítős palack tetejét lehegeszteném, hogy ne lehessen inni belőle. Akkor benne van a víz, de nem jutok hozzá. Nem tudja betölteni a palack célját. Ezt érti itt Pál.

Azt mondja nekik: „Ezt az embert tegyétek ki a gyülekezetből, mert nem hajlandó helyreállni! Azt az embert átadjuk.” Mi történik vele? Nem tölti be a célját, nincs szolgálata, nincs építése, nincs közössége a gyülekezetben. Nincs változás az életében az Ige prédikálásán keresztül. Fájdalmas dolog, de van, hogy meg kell történnie.

Az előző fejezet végén beszéltünk a Szellem hatalmáról (2013.07.31. P. Kende: Aki kegyelemmel van telve, nem ítél, hanem áld – 1Kor 4.), és három kategóriát említettünk:

1)      a Szellem hatalma a gyümölcsökben,

2)      a Szellem hatalma az egységben, és aztán

3)      a Szellem hatalma az ajándékokban.

Aztán van még egy, Pál itt ezt használja. Pálnak volt hatalma, tekintélye arra, hogy a gyülekezetben fegyelmezzen. 1Kor 5:5 és 9-13. versekben arról beszél, hogy bánni kell bizonyos dolgokkal.

Ezt az üzenetet nem szeretik az emberek hallani, kiakadnak rajta. „Hogyan? Ki lehet valakit rakni? El lehet tiltani valakit a gyülekezettől?” A válasz az, hogy igen. Letagadhatatlanul. Ez része lehet Isten fenyítésének egy ember életében, hogy nem hallhatom az Igét ezen a módon, nem lehetek közösségben a testvéreimmel. Ámós 8:11-ben Isten ezt megcsinálta Izraellel. Nem volt próféta, nem volt prófétálás. Éhínség volt Isten Igéje után, és ez fenyítés volt rajtuk. Rettenetesnek gondolom ezt személyesen. Nekem az lenne.

Van azonban egy fontos dolog még előtte. Mát 18:15-16-17 versekben azt mondja, hogy vannak még ezelőtt lépések. Úgyhogy, nem úgy történik, hogy az ajtóban állok, kezet rázok mindenkivel – aztán derült égből a villámcsapás –, és azt mondja valaki: nem jöhetsz többet a gyülekezetbe. Hanem – figyelj, ez fontos – ebben a szakaszban elmondja, hogyan bánjunk a problémákkal a gyülekezetben, a testvéreimmel, ha gondom van valakivel.

Azt gondolom, ha a testvérem betört a házamba, vagy megvert, akkor föl lehet jelenteni, de van egy másik szintje a dolgoknak. Tegyük fel, hogy a testvérem átvert engem sok pénzzel – fel lehet jelenteni ezért is –, de Mát 18-ban azt mondja, hogy először menjek oda hozzá személyesen. Négyszemközt beszéljük meg, csak mi ketten. Ez az első lépés.

Nagyos sokan ezt nem teszik meg. Nem megyek oda hozzá, hanem inkább a barátomnak beszélek arról, hogy mit csinált velem az a testvér. Aztán elmesélem a másiknak, a harmadiknak, hogy mit rontott el és hogyan; és ennyi. Ehelyett oda kéne mennem hozzá.

Ha nem hajlandó, akkor megkérek egy elöljárót: „Odajönnél velem? Beszéljünk vele. Segíts nekem.” Beszélünk vele, és elmondjuk neki: ez nem helyes, ezt nem csinálhatod. Sok lehetőség van arra, hogy helyreálljon, mielőtt ide jutnánk, hogy valakinek azt mondjuk, hogy többet nem jöhet a gyülekezetbe.

Ami minket, elöljárókat illet, Mát 5-ben Jézus azt mondta: ha valaki kényszerít téged egy mérföldre, menj el vele még egyre. Mi inkább úgy vagyunk, hogy elmegyünk még tizenhárom mérföldet, még mielőtt tennénk valamit, mert próbálkozunk és próbálkozunk és próbálkozunk. Van azonban, hogy meg kell tenni ezt a lépést.

Van még egy érdekes dolog nálunk: mi nem reklámozzuk utána, hogy ezt az embert ezért és ezért kitettük a gyülekezetből. Miért? Azért, mert meg akarjuk adni neki a lehetőséget, hogy helyreálljon és visszatérjen.  Amikor visszajön, akkor nem azt akarjuk, hogy mindenki úgy nézzen rá: aha, te vagy az. Úgyhogy, ha felmész a honlapra, és ott találod azt a menüpont, hogy Feketelista … Nem! Nincs ilyen pontunk a gyülekezetben. 🙂 Nem! Nincs ilyen, hogy feketelista.

Ez a jó hírünk, hogy el lehet szúrni a dolgot, helyre lehet állni, és vissza lehet jönni. Mát 18:22 van helyreállás mindig. Ez fontos dolog. Úgyhogy, ha valaki mesél neked valami jó nagy szentimentális történetet arról, hogy miért nem jöhet a gyülekezetbe, akkor el kell döntened, hogy kiben bízol. Ez van! Vagy megbízol bennünk az elöljárókban, hogy mindent megpróbáltunk vele… vagy nem.

Aztán Pál mond néhány dolgot arról, hogy kinn a világban – és ez is érdekes dolog – sokszor hívők hogyan viselkednek. „Ah! Bűn! Ne érints engem! Látni sem bírom!” Sokszor így viselkedünk a világban a bűnnel. „Mit vártál? Tényleg ki kell akadnunk rajta?” Persze, nem öleljük magunkhoz, nem bólogatunk rá: jaj de jó!; nem vagyunk toleránsak, hogy nem érdekel, de nem is menekülünk. Mert ez a világ, ahol Isten elhívott minket.

Amiről itt beszél nekünk, az a gyülekezet:

1Kor 5:10 nem általában e világ paráznáival vagy kapzsijaival vagy rablóival vagy bálványimádóival, mert hiszen akkor ki kellene mennetek e világból.

Azt mondja nekünk, hogy ez nem a világra vonatkozik. A világ nem a mi dolgunk, az Istenre van bízva. Majd Isten elbánik vele, az nem a mi dolgunk, hogy azt ítélgessük, hogy arról beszéljünk, hogy az mennyire rossz, mit csinálnak rosszul. Nem ez az érdekes. Azt mondja Pál: a gyülekezet az, ami nekünk lett adva, ez a közösségünk.

Mond itt néhány dolgot, pl. bálványimádók. Vannak a gyülekezetben bálványimádók? Lehetséges. Ha te vagy az, állj helyre belőle, légy szíves. Lehetséges, hogy valaki testvér, és valami bálvány után megy. Nagyon sokan mennek a pénz bálványa után. Sokan mennek a hobbijaik bálványa után, és fontosabb, mint Isten. Megint mások az önfejűségük, a saját akaratuk, a saját szándékuk, a saját céljuk után mennek, és az fontosabb nekik, mint Isten akarata.

Aztán a görögben használja ezt a szót, hogy gyalázkodó, szitkozódó:

1Kor 5:11 Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit testvérnek neveztek, de parázna vagy kapzsi vagy bálványimádó vagy szitkozódó …

Miért? Azért, mert harag van benne. Mert gyűlölet van benne, és nem képes irányítani a dolgot, és nem tud a Szellemben jár. Miért tartózkodj tőle? Azt mondja: „Azért, mert hatással lesz rád. Ne gondold, hogy nem lesz hatással rád.” Beszél a paráznaságról. (A görögben a szó itt a pornósz).
Miért? „Miért lennél közösségben ezzel?”

Annyira hálás vagyok, mert nagyon sokan – egy férfi és egy nő –, akik együtt élnek, bejönnek a gyülekezetbe, aztán szeretjük őket, bátorítjuk őket, hogy kövesse az Urat, és rövid időn belül azt mondják: „Ez így nincs rendben. Most látjuk. Szeretnénk összeházasodni.” Azt feleljük: Igen, ez az! A kegyelem teret ad a növekedésre, és növekedjünk!

1Kor 5:11 … vagy részeges vagy rabló. Az ilyennel még együtt se egyetek.

Ez a közösségről szól. Mert hatással lesz rád. A 6-7-8. versekben elmondja ennek a szellemi jelentőségét, a valóságát. A bűn a gyülekezetben hatással van mindannyinkra. Az előbb vettük az Úrvacsorát. Miért különleges ez a kenyér? Azért, mert kovásztalan. Nincs benne kovász. A kovász megerjeszti az egészet, attól kel meg a kenyér. Attól kel meg az egész.

Ebben a kenyérben nincs kovász. Ilyen volt a pászka, erre volt jelkép, hogy bűn nélküli. Jézus bűn nélkül fizetett a bűneinkért. Az Ő bűn nélküli vére lett kiontva a mi bűneinkért. Ez történt velünk. Azt mondja nekünk Pál: „Figyelj! Miért tűrnétek meg a kovászt? Várjatok ezzel, ez így nincs rendben.”

1Kor 5:7b hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert Krisztus, a mi húsvéti bárányunk már megáldoztatott.

Azt mondja: „Figyelj! Összejövünk a gyülekezetben, vesszük az Úrvacsorát, dicsérjük az Urat, fölemelem a kezem, dicsérem Őt – ez is biblikus dolog 1Tim. 2:8 –, és akkor utóbb ugyanezzel a kézzel emelgetem a pálinkás üveget. Azt mondom a testvéremnek: Isten áldjon! Azután ugyanezzel a szájjal nyomdafestéket nem tűrő szavakat mondok? Ez rendben van? Ez tényleg belefér?” A korinthusiak válasza: igen, ez rendben van.

Pál azt mondja: „Nem, ez nincs rendben. Ez hatással van rátok.” A korinthusiak úgy érezték: „Jól mennek a dolgaink. Miért baj, ha egyvalaki bűnben él, és nem akar megtérni belőle?” A válasz Préd 9:21-ben van: ha egy légy belerepül a kenetbe, akkor az megrohasztja az egészet, bűzleni fog attól. Ez megtörténik. Legyünk bölcsek ebben, és vegyük észre azt, amit ez jelent, hogy ez nem kicsi dolog. Ezt komolyan vesszük.

Szeretünk? Igen. Törődünk? Igen. Ugyanakkor Isten arra hív minket, hogy járjunk Ővele, hogy növekedjünk Ővele, hogy épüljünk Ővele.

Annyiféle kovász szeretne bejönni. Mát 16:11-12-ben azt mondja, hogy van a farizeusok és a szadduceusok kovásza, és az ez volt: „Kövesd a törvényt! Élj a törvény szerint. A törvényről szól az élet.” Ez be akar jönni a gyülekezetbe. Lehet, hogy van köztünk valaki, aki törvénykezni szeretne. Hall egy ilyen üzenetet, és a többit nem hallgatja meg, aztán nekiáll ítélkezni és kárhoztatni a gyülekezetben. Ez egy másik kovász, ez nem a miénk.

Luk 12:1-ben van a képmutatásnak a kovásza. Ez is be akar jönni közénk. Márk 8:15-ben beszél a Heródes pártiak kovászáról. Miről szól ez? Ezek politikusok voltak. Vannak emberek, akik bejönnek a gyülekezetbe, és nekiállnak politizálni: te hívő vagy, neked oda kell szavaznod. Mi ebben a gyülekezetben – mint gyülekezet – eldöntöttük, hogy nem vagyunk politikusak. Nem így beszélünk, nem így kommunikálunk, de be akar jönni ez a gyülekezetbe.

Bejön valaki, és ilyen „egészség-apostol”. Hoz egy új üzenetet, az egészség üzenetét. Lehet, hogy van haszna, de a vicces az, hogy vannak ezek a mindenféle „légy egészségesebb így, úgy, amúgy” módszerek, a minap is valaki mutatott nekem egy anyagot: „Nézd, Pásztor! Milyen jó!”; ránéztem, és: „Te, várj! Én ezt ismerem. Az USA-ban láttam – tizenöt éve. Ez lejárt lemez. Régi dolog. Senki nem törődik vele. Maradt a raktáron egy csomó, és rád akarják sózni. Ennyiről szól a dolog.”

Légy óvatos ezzel! Amikor valaki hoz valami más kovászt, nincs szükségünk rá. Mi másként ünneplünk, mert mi Krisztussal járunk. Azt mondja Pál, hogy ennek fontossága van.

Talán ezzel fejezném be. 1Kor 6:1-11 fontos témáról beszél, amit itt szeretnék elmondani. A lényege ez, Pál azt mondja nekik: „Figyeljetek! Tényleg így működjön-e a dolog, hogy a testvérem tett ellenem valamit, és már viszem is a bíróság elé? Nem! Miért nem fordultok valakihez a gyülekezetben, aki bölcs?”

Ez alatt van egy mélyebb dolog. Mi az? Mi lenne az ok, amiért a testvéremet nem cibálnám egyből bíróságra? A válasz a szeretet. A szeretet az egyetlen lehetséges ok, amiért nem döngetném az asztal: én ezt akarom, ennek így kell lennie. Ez fontos. Pál azt mondja: „Figyeljetek! Ez így nincs rendben. Ti mentek és ott ítélkeztek. Miért lenne ez rendben?”

Dávid azt mondta 2Sám 1:20-ban, amikor Saul meghalt: „Ne reklámozzuk. Ez nem jó hír.” Mert biztos voltak, akik Dávidot támogatták királyként, és azt mondták: „Jaj, de jó, meghalt Saul, figyeljetek. Dávid az igazi király.” Dávid azt mondta: „Nem! Hallják ezt másutt. Ez nem jó hír. Ez nem örömhír. Ő egy izraelita. Ő volt Isten felkent embere erre az időre. Nem fogom lejáratni.” Ez fontos nekünk.

Fontos ez nekünk, hogy nem fogom a másikat lejáratni? Miért kéne másoknak erről hallani? Megtörtént ez a gyülekezetben. Odajöttek hozzánk, az elöljárókhoz: segítsetek nekünk elbánni ezzel. Őszintén mondom, hogy nem vágyom ezekre az ügyekre, de azért mondom, mert sokkal jobb, ha itt intézzük el. Miért? Mert Ján 13:35 a világ nem arról fogja megtudni, hogy Isten velünk van, hogy mekkora nagy épületünk van, vagy abból, hogy nagy fekete Bibliánk van; hanem arról, hogy szeretjük egymást.

Pál ezt mondja nekik: „Figyeljetek! Az nem szeretet, hogyha hagyjátok az embernek, hogy elpusztítsa magát. Az nem szeretet, hogy mentek bíráskodni a világ elé. Hanem bánjatok el ezzel a gyülekezetben.” Mond valamit, ami nagyon kihívó:

1Kor 6:7 Egyáltalán már az is nagy gyarlóság, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem viselitek el inkább a kárt? Sőt ti okoztok sérelmet és kárt, mégpedig testvérteknek.

Ez nagyon kihívó, nem? Tényleg kihívó gondolat, hogyha látom, hogy a testvéremtől nem lehet visszaszerezni a pénzt, hát, nem fogom megverni a pénzért :-), hanem azt mondom: rendben, akkor túlteszem magam rajta, és szeretni fogok, és megbocsájtok, és elengedem a dolgot. Ezt csak a szeretet miatt tenném meg. Ez fontos dolog az életünkben, hogy képes vagyok-e elengedni dolgokat.

Vannak dolgok, emberek tesznek ellened dolgokat, amik soha nem lesznek megoldva. Nem fogod látni, hogy Isten bosszút áll rajta „Uram! Legalább hulljon ki az összes haja! Vagy valami más.” 🙂 – és nem történik meg. Azt mondod: Mi van akkor, Uram? Ez fontos dolog a hitünkben, hogy el tudom-e engedni? Tovább tudok-e lépni?

Tudom-e azt mondani: „Rendben, Istenem, Te tudod, Te bánsz vele. Nem az én dolgom. Megbocsájtok, és meg fogok bocsájtani annyiszor, ahányszor feljön ez. Nem fogok ennek a kárnak a rabságában élni. Nem lesz így, hanem továbblépek, és erre van szükségem.”

Pál azt mondja nekik: legyetek olyanok, mint Krisztus. 2Kor 8:9-ben azt mondja: „Ő értetek – habár gazdag volt – szegénnyé lett. Hát veletek mi van? Merjétek elengedni.” Ez egy érdekes kihívás nekünk, mert a világunk azt mondja: neked jogaid vannak, neked így kell élned, ragaszkodj a jogaidhoz. Tudod, hogy mi a tanácsom neked?

Egy példa. A gyülekezet nem piactér. Nem arra van, hogy üzleteket köss. Ne ilyenek legyenek a kapcsolataid elsősorban. Legyenek szellemi kapcsolataid. Viszont ha megteszed, ha valakit alkalmazol a gyülekezetből, akkor először kérdezz meg egy elöljárót. Ha be akarsz fektetni valakinek az üzletébe, kérdezd meg az elöljárókat: P. Duló Attilát, P. Bendegúzt, P. Barryt, P. Jim-et, engem.

Kérdezz meg valamelyikünket. Lehet, hogy azt mondjuk, hogy nem javasoljuk, akkor tudhatod, hogy van valami mögötte. Ha aztán azt mondod: meg akarom kötni ezt az üzletet a gyülekezetben; csak akkor tedd, ha hajlandó vagy elengedni, és megbocsájtani a dolgot. Ha egy befektetés miatt hajlandó vagy elveszíteni a gyülekezetedet, a testvéredet, az nem szeretet. Úgyhogy csak akkor menj bele, ha készen vagy erre, hogy megbocsáss, hogy elengedd.

Aztán csináld rendben, 1Kor 14:40, írjatok szerződést, mert mindenki másként fog emlékezni.

Ha a dolog bedől, akkor Mát 18. menj oda személyesen, próbáld lerendezni, vigyél egy tanút, hívd be az elöljárókat, hogy segítsenek. Aztán a végén vagy igazat tudsz szerezni magadnak, vagy nem, de itt a kérdés: Tovább tudsz-e menni, és el tudod-e engedni? Lehet-e örömöd Istennel, vagy valahányszor meglátod a gyülekezetben: „Miért dicséri ő az Urat? Micsoda pofátlanság! Micsoda aljasság! Miért nem…?”

Ez fontos dolog a szívünkben: hogyan bánunk ezekkel? 1Kor 7:15 Isten békességre hívott el minket. Nagyon sokszor ez azon múlik, hogy meg kell bocsájtanom.
Úgyhogy növekedjünk ebben!
Lépjünk túl, Isten erre hív minket!

Ámen.

Kategória: Egyéb