Éld az áldás életét, ne a követelését!

2014 január 8. szerda  18:30

Észrevetted, hogy múlik el a Karácsony? A karácsonyi időszakban az emberek meglepően nyitottak a kereszténység üzenetére, hajlandóak akár elfogadni is. Ha léleknyerő vagy, ha meghívtál embereket a karácsonyi koncertre, akkor tudod, hogy miről beszélek. Aztán jön a szilveszter és az újév. Az emberek lerészegednek, másnaposak, és valahogy a szív változik. Nagyon más minden utána. Visszazáródnak az emberek. Nagyon érdekes látni, hogy mennyire tervszerű ez az egész.

Miért mondom ezt? Nem fog megmaradni a karácsonyi dekorációnk egész évben, de van egy fontos dolog ebben. Mi szeretnénk megmaradni a szívünkben abban a Szellemben, amit Isten ad nekünk, nem pedig annak a szellemnek engedelmeskedni, amit a világ ad nekünk. Igazából erre vagyunk elhívva, másik szellemre.

Ez nem a dekorációról szól, hanem a szívről, a nyitottságról, a szeretetről, arról, hogy a mi nagy Istenünk eljött ebbe a világba, a pokol kapujába azért, hogy megváltoztasson mindent. Igazán ebben akarunk járni, és szeretnénk, ha ez állandó lenne az életünkben. Mert nem arra vagyunk elhívva, hogy felvegyük ennek a világnak a szellemét.

1Ján 4:1 ne higgyetek minden szellemnek! Olyan könnyű fölmenni akár a netre, és találni valaki tanítót, aki elmondja neked, hogy mi a baj ezzel, ami nálunk van. Aki elmondja neked, hogy kéne csinálnunk és miért nem csináljuk úgy. Tudod, hogy mi a baj ezzel? Kritikus szellem van mögötte. Ne csináld!

Másik példa: egyszerűen felmenni egy net-fórumra, és elolvasni azt, amit mindenki gondol, hogy mik az elvárt dolgok. „Mi az, amit elvárnak tőled feleségként / férjként? Menj fel a netre és tudd meg, mit várnak tőled. Tizenévesként mi az elvárás? Szülőként mi az elvárás? Az igazi magyar így gondolkodik…”

Tudod, miért mondom ezt? Mert olyan nagy nyomás lehet rajtunk, olyan összevissza elvárásokkal találkozhatunk! Annyi modern bolondság van! Van divat az öltözékben, de van divat a gondolkodásban is. Elképzelések:

–        Hogyan kell ma nevelni egy gyereket?

–        Ma milyennek kell lenni egy férjnek / feleségnek?

–        Ma milyennek kell lenni egy tizenévesnek?

Nem kell felvennünk ezt! Még dolgok, még dolgok… több, több, több…, amivel megtöltheted az életed, ahogy engedelmeskedsz az elvárásoknak. Aztán egy nap azt mondod: „Te jó ég! Hol is van a Bibliám?” Vagy: „Melyik út is vezet a gyülekezetbe? Hogy kell odamenni? Már nem is emlékszem.” Vagy még rosszabb: „Bajban vagyok. Hogy is kell Istenhez menni?” Miért történik ez? Azért, mert kezdtem elfogadni a követelményeket, az elvárásokat, a mércéket, a hülye tanácsokat, a divatos tanácsokat, és ezzel elfogadom a világnak a szellemét könnyen.

Nem minden gondolat a miénk, ami belép a fejünkbe. Van köztük, ami a légkörből jön. Azok a gondolatok azt mondják: Krisztus nem valós. Ő azonban valós! Azok a gondolatok azt mondják: „Nincs tisztelet. Senkit nem tisztelünk.” Mi viszont tiszteljük Istent, és Fil 2:3 még egymást is tiszteljük. Ez a gondolkodásunk. Tudom, hogy ez nem divatos, de nem kell abba az irányba mennünk.

Az a szellem azt mondja: nincs időd Istenre.  „Én megértelek, nincs időd Istenre. Kinek van?” Zsolt 63:1 mindig van időnk Istenre, kereshetjük Őt korán. Az a szellem azt mondja: „Nincs választásod. Muszáj vagy azon az úton menni!” (Amit Sátán elrendelt neked.) Mindig van azonban választásunk, 5Móz 30:19. (2014.01.01. P. Kende: Válaszd inkább a hitet, válaszd inkább az életet!) Mindig választhatjuk a Szent Szellemet. Mindig választhatunk másik utat.

Az a szellem azt mondja neked: „Figyelj! A te kereszténységed, a te állítólagos szereteted Isten felé nem valódi.” Ám az, valódi! Róm 5:5 Isten kitöltötte az Ő szeretetét a szívünkbe.

Még egy, amit úgyis hallasz: „Tudtad, hogy alkalmatlan vagy Istent szolgálni? Úgyhogy, nem szolgálhatod Őt!” Az igazság azonban az, hogy az alkalmatlanságod nem számít. 2Kor 3:5 senki nem vitatja, hogy alkalmatlanok vagyunk. Mégis szolgálhatjuk Istent, az alkalmatlanságunk ellenére is. Az a szellem azt mondja: reménytelen, soha nem fog semmi változni. A mi reményünk azonban nagyobb, mint ennek a világnak a reménye. Mert a mi Istenünk nagyobb, mint e világ istene, 1Ján 4:4.

1Móz 14:14 Amint Abrám meghallotta, hogy rokona fogságba esett, fölfegyverezte a házában felnövekedett háromszáztizennyolc kipróbált legényét, és üldözte őket Dánig.

1Móz 14:16 Visszahozott minden jószágot. Visszahozta az ő rokonát, Lótot jószágával együtt meg az asszonyokat és a népet is.

Miután győzött a csatában, visszaszerezte Lótot és mindenkit, utána ketten jöttek őt üdvözölni, gratulálni neki. Az egyikük kérni jött. Az egyikük Sodoma királya volt. Ebben a történetben egy értelemben  ő a képe ennek a világnak, ennek a rendszernek, amit jól ismerünk. Aztán jött a másik, Melkisédek, aki a magasságos Isten papja. Ők ketten jöttek elébe, és ők két rendszert képviselnek. Két jelentősen különböző rendszert.

Mindannyian ebben a világban élünk, úgyhogy mindannyian ismerjük ennek a világnak a rendszerét, de azért hadd mondjak róla néhány dolgot nagyon röviden és nagyon egyszerűen.

Péld 30-ban van egy nagyon vicces vers, ami nagyon jól leírja ennek a világnak a rendszerét.

Péld 30:15a Két lánya van a piócának: add ide, add ide!

Miről szól ez? A következő versben leírja, hogy csillapíthatatlanságról. Arról, hogy nem lehet megelégíteni. Bármeddig adhatsz, még mindig vágyik rá. Ha ma írnánk a Példabeszédeket, azt mondanánk: a feketelyuk az mindig csak elnyel. Ágúr erről nem sokat tudott, úgyhogy ő a piócáról beszél. 🙂 Ilyen azonban a rendszer: csillapíthatatlanság. „Adj nekem! Adj nekem! Adj nekem!…”

Nem tudom, hogy feltűnt-e, de nagyon sok dolog hiányzik az életünkből, amit elveszítettünk. Mit veszítünk? Éveket, a szépségünket… Egy lány, aki most szép, egy nap – ha az Úr eleget vár – ötven év múlva lehet, már nem lesz ilyen szép. Ki tudja? 🙂 Mennek az évek, elveszítjük a fogainkat, a hajunkat,… Elveszítem a barátaimat, akiket megbántok,… Elveszítem a reményeimet, az álmaimat,…  Annyi mindent elveszítünk!

Mi az egyik első szó, amit megtanul egy gyerek? „Enyém!” Miért? Azért, mert már gyerekkorunkban látjuk ezt: „Veszíteni fogok. Csak egy lehetőségem van, hogy megtartsam, amit szeretek, az, hogy nagyon erősen kapaszkodom bele.” Kapaszkodom bele – ilyen a rendszer. Erre tanít minket a rendszer, hogy kapaszkodjak abba a dologba. „Ez az enyém. Ha megpróbálod elvenni, lecsaplak, mint a taxiórát! Meg ne próbáld! Az enyém.” Ez a rendszer, amiben élünk. Mind jól ismerjük.

Ez a reflexünk, ez az azonnali reakciónk: az enyém, és nem adom. Miért? Azért, mert annyi minden van a világban, ami azt mondja: „Add ide! Add ide!” Mit? „Mindent! Add az egészségedet! Add az idődet! Add a családodat! Add ide! Add ide!” Azt mondja a hobbim:

–        Add ide az idődet!

–        De a családomnak is kéne!

–        Nem baj. Add ide!

A munkahelyem azt mondja:

–        Add ide!

–        Mit?

–        Az egész életedet.

Miért beszélek erről? Azért, mert két rendszer létezik, és ez az egyik. Ebben élünk, ezzel dolgozunk. Mind értjük, hogyan működik. Rendben van, ilyen a rendszer. Nem tudjuk megváltoztatni, de ugyanakkor ez nem lehet a teljes életem. Mert itt csak azt tanulom, hogy hogyan kapaszkodjak dolgokba.

Tudod, hogy mi a vicces? Amikor a fiam kicsi volt, annyi fotót csináltunk róla, hogy az első három évet össze lehetne rakni a fotókból mozgóképnek. Rengeteget csináltunk! Miért? Azért, hogy őrizzem őket a dobozban? Nem! Azért, hogy halálra untassam vele a barátaimat. „Nézz ide! Nézd milyen cuki!” Miért? Azért, mert szükségem van arra, hogy megosszam, hogy mást belevonjak. Szükségem van az életemben arra, hogy másokat belevonjak, hogy mások benne legyenek. Mégsem megy igazán, mert amikor megpróbál a másik benne lenni, akkor visszakozom: „Mit csinálsz?”

Mi ebben az érdekes? Az, hogy megtanulunk ragaszkodni nem csak a drága dolgokhoz és a fontos dolgokhoz, hanem a rossz dolgokhoz is. „Van egy sérülésem, egy sebem, és gondozgatom. Megőrzöm a sebemet, és nem engedem, hogy meggyógyítsák.” Miért? „Mert ez az én sebem.” Fura, kicsavarodott gondolkodás, de ne lepődj meg annyira, mert ilyenek vagyunk mind. Megtanuljuk.

Vagy – ezt hallottam valakitől, beszélgettünk a megbocsájtásról, és gyakorlatilag ezt mondta – „Ne próbáld elvenni a haragomat tőlem, én ez vagyok. Ez az én azonosságom.” Tudod, milyen az, hogy a harag határoz meg? Gyűlölni valakit hajszín szerint, bőrszín szerint, nemzetiség szerint, népcsoport szerint… – ez rettenetes azonosság.

Amikor volt egy szörnyű baleset, és mindenki elégett, meghalt benne, akkor a fogai alapján azonosítják az embereket. Ez szörnyű módja a beazonosításnak. Ugyanilyen szörnyű az, amikor valakit a gyűlölete alapján lehet beazonosítani. Ugyanilyen undorító a dolog. Ez nagyon veszélyes! Nem élhetem ebben az életem.

Van azonban egy másik rendszer, van másik mód. Amikor 1Mózesben ők ketten Ábrám elé jönnek, akkor Sodoma királya egyértelműen az a rendszer, amit az előbb leírtam. Azt mondja Ábrámnak 1Móz 14:21-ben: „Fizetek neked, de add nekem ezt! Én adok neked valamit, és te is adj nekem! Tudom, hogy működik. Ez így működik, semmi nincs ingyen.” Igaza van? Az ő rendszerében igen.

A világ rendszere ilyen. Nem lehet mást várni tőle. Így működik: „Enyém! Enyém! Nem adom. Kapaszkodom bele. Húzhatod, cibálhatod,… csinálj, amit akarsz, ezt én nem adom oda. Ez az enyém!” Így működik. „Ha kell valami, fizetek. Semmi sincs ingyen. Ne is add ingyen! Nem is akarom ingyen.” Kegyelem nélküli rendszer.

1Pét 5:10-ben a mi Istenünk a minden kegyelem Istene. Ez a másik rendszer. Ez az, amit itt látunk. Jött Melkisédek, és mit csinál? „Ábrám! Adj nekem egy kis pénzt.” Nem ezt mondja, hanem:

1Móz 14:19-20 Megáldotta őt, és azt mondta: Áldott legyen Abrám a magasságos Istentől, az ég és föld teremtőjétől. Áldott a magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet adott neki mindenből.

Ábrám tizedet adott neki mindenből. Kérte Melkisédek? Nem. Fizetett érte Melkisédek valamit? Nem! Melkisédek megáldotta Ábrámot. Zsid 7-ben azt olvassuk, hogy Melkisédek jó kép Jézusra. Melkisédek megáldotta Ábrámot, és Ábrám megáldotta Melkisédeket. Ez másik rendszer, itt nem fizetés és visszafizetés van, nem tartozás és visszatartozás; nem kapaszkodás, és próbálni elvenni, aztán egyszercsak elfárad, és kiveszik a kezéből, aztán a keserűség, hogy elvették. Hanem Melkisédek ad Ábrámnak, és Ábrám is ad Melkisédeknek.

Amikor jön Sodoma királya, és azt mondja: Ábrám, megfizetek neked; akkor Ábrám azt feleli: „Nem! Nem fizetsz nekem semmit. Én csak neked adom. Én téged is megáldalak. Én neked adom, és kész.” Miért? Azért, mert Ábrám másik rendszer szerint él. Isten gondolkodása másik rendszer, nem a tartozások rendszere. Mondhatnánk úgy is: az áldásnak a rendszere.

Eféz 1:3 Áldott az Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekben, a Krisztusban.

Ez a mi áldásunk, hogy a mi Istenünk, a mi Atyánk áldó Isten, adó Isten. Nem azért, mert tartozik nekem. Nem azért, mert jól viselkedtem, nem azért, mert fizetek Neki. Nem azért, mert összeszedtem magam – vigyázz állásba álltam, imádkoztam eleget, és így meg úgy csináltam –, hanem azért, mert Ő adakozó Isten és Ő megáld bennünket.

Mivé tesz ez minket? 1Pét 3:9 a gonoszért nem fizetve gonosszal, vagy szidalomért nem szidalommal, hanem áldással. Isten minket is erre tanít, hogy áldást adjunk tovább. Miért? Azért, mert mi áldást kaptunk.

Miről beszélek? Arról, hogy hívőként is könnyen lehetek olyan, hogy nem adok semmit, ha nem fizet érte a másik. Könnyen lehetek ilyen. Lehet azonban, hogy nem adok oda valamit, mert tényleg szükségem van rá valamiért, de megáldhatom a másikat. Van áldásom, amit továbbadhatok, és neked is van.

Melkisédek megáldotta Ábrámot. Isten megáldott bennünket, és mi is továbbadhatjuk ezt. Mit jelent ez? Azt, hogy imádkozhatok az ellenségemért, hogy nem kell azt mondanom: „Enyém, enyém! Az én dicsőségem, az én hatalmam, az én tekintélyem, az én bölcsességem, az én szépségem, az én nagyságom, az én sebem.”

Hanem: „Istenem, Gal 2:19-20 az én életem a Tiéd. Tulajdonképpen meghaltam, új életem van Veled, és én ebben az életben akarok élni. Istenem, nekem erre van szükségem.” Úgyhogy nem ragaszkodom ezekhez a dolgokhoz, hanem azt keresem, hogy hogyan áldhatnék, hogyan adhatnék, hogyan szolgálhatnék.

Persze, kell ehhez bölcsesség, tanulunk erről, de Isten egy másik rendszerre hívott el minket. Olyan rendszerre, amelyben áldást adunk tovább, és bátorítunk. Az életünk nem ez: „Add ide! Add ide!”; hanem az, hogy hogyan szolgálhatnék ebben a helyzetben. Ez megváltoztatja a házasságunkat, a barátságainkat, a környezetünket, az egész életünket. Ámen.

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked azt, hogy adtál nekünk sok mindent: életet, szeretetet, bölcsességet, a Szent Szellemedet. Istenünk, köszönjük Neked, hogy velünk vagy, hogy mellettünk vagy, hogy nem hagysz el bennünket. Jézus, köszönjük Neked, hogy kiállsz értünk, amikor Sátán vádolna minket. Köszönjük Istenünk, hogy ez a kapcsolat Veled biztonságban van, és nem fog tönkremenni csak azért, mert mi elrontjuk.

Istenünk, kérünk Téged, hadd járjunk ebben a másik rendszerben. Hadd éljünk úgy, ahogy Te éltél, mert az Embernek Fia nem azért jött el, hogy Őneki szolgáljanak, hanem azért, hogy Ő szolgáljon, és az életét adja. Köszönjük Urunk, Jézus! Hálásak vagyunk Neked, hogy így jöttél el, és hálásak vagyunk Neked, hogy a szívünkben így vezetsz bennünket a Szellemed által. Áldunk Téged, Istenünk. Köszönjük, Urunk.

Ámen.

Kategória: Egyéb