Egyenlőek a kegyelemben

2015 április 22. szerda  18:30

Ma nagyszerű evangelizációnk volt. Tudtad, hogy van új traktátusunk? Sokan tudják, úgyhogy fogy a portáról, mint a cukor. 🙂 Alig maradt néhány darab az evangelizációnkra. Nagyon jó, mert így „kénytelenek” voltunk beszélgetni az emberekkel. 🙂 Annyira hálás vagyok, hogy a feleségemmel evangelizálhatok! Már sokszor volt nagyon jó közösségünk ebben. Annyira élvezem ezt, és bátorítalak, mert szeretem ezt a fajta közösséget a barátaimmal. Ez nagyszerű!

Összesen három traktátusunk volt. Isten annyira vezetett minket! Volt két hölgy, akik azelőtt tudtak meg egy rossz hírt a kórházban. Nem mondták, hogy mit, de biztos vagyok abban, hogy óriási szükségük volt erre. Aztán volt egy srác, akinek ezután volt egy vizsgája, nagyon ideges volt felőle, és imádkoztunk érte. Aztán volt egy férfi, akinek leginkább közösségre volt szüksége. Jókat beszélgettünk.

Bátorítani akarlak, a hat-hét hónap, ami előttünk áll, az kiváló időszak a léleknyerésre. Nagyon könnyű emberekkel beszélgetni. Sokszor ücsörögnek az emberek, ráérnek. Valakinek volt erről bizonysága, hogy csak kimegy az utcára, leül egy padon, és aztán beszélget azzal, aki mellette ül. Az elmegy, de jön a következő. Azt mondja: Semmit nem kell csinálnom, csak ülök másfél órát egy padon, és beszélgetek nagyon jót úgy húsz emberrel. Nagyszerű időszak van előttünk erre.

Azt gondolom, lesz egy egyszerű bibliatanulmányunk együtt. Mát 20:1-16 – ez egy hosszú példázat. Persze lehet azon vitatkozni, hogy ez allegória vagy példázat-e. Mert kérdés lehet, hogy több mint egy dologról szól-e, vagy csak egy dolog van benne. Igazából 2Tim 3:16 minden Írás nekünk adatott. Ez azt jelenti, hogy a Biblia összes verse nekünk adatott az elejétől a végéig. Úgyhogy minden vers tanít minket Istenről, személyes dologról…

Fontos ebben a példázatban, hogy nem a fizetségről szól. Van szó fizetésről ebben a történetben, de nem arról szól, hanem az egyenlőségről. Egyenlőségről szól, és még többről.

Mát 20:1 Mert hasonló a mennyek országa…

„hasonló a mennyek országa”– Isten uralkodását írja le nekünk.

Mát 20:1 … egy olyan gazdához, aki jókor reggel kiment, …

Ez a mi Istenünk, korán kimegy. Nagyon tetszik ez a kép. Mert Ő kezdeményező. Ez azt jelenti, hogy Isten kezd velünk valamit újra és újra. Nem számít, hogyha elbuktunk vagy lusták vagyunk, nem számít, hogy mit tettünk, Ő csak kezdeményez felénk. Látjuk ezt az történelemben. 1Móz-ben megteremtette az embert, és utána beszélt az emberhez. Az ember elbukott, utána megint eljött az emberhez. Ez újra és újra megtörténik. Ábrahám ígéreteket kapott, utána nem bízott azokban, úgyhogy Isten eljött hozzá és kezdeményezett felé megint. Aztán Izrael elszúrta újra és újra, és Isten prófétákat küldött újra és újra, Zsid 1:1.

Aztán még ennél is többet tett, Zsid 1:2 elküldte a Saját Fiát. Isten kezdeményez felénk. Ő korán eljön, és azelőtt mozdul, mielőtt mi mozdulnánk. Amikor meg lettünk hívva arra, hogy higgyünk Krisztusban, akkor hittünk Benne és azt gondoltuk, hogy ez mi voltunk. Aztán Isten elmondta nekünk: „Én ismertelek, mielőtt megszülettél. Gondoltam rád, még mielőtt te gondoltál volna Rám, és utat készítettem neked, még mielőtt tudtad volna, hogy van út.” Ez a mi Istenünk. Ő kezdeményező. Korai Isten. Ő az, Aki elkezdi az utat, és eljön hozzánk.

Úgyhogy látjuk itt, hogy a gazda volt az, aki korán kiment. Ezt nem a gazdák (földbirtokos) csinálták, hanem elküldték a sáfáraikat (intéző). Azt mondták a sáfárnak: Menj ki holnap reggel korán, vedd fel a legjobb munkásokat, és küldd őket munkába korán. Nem maguk mentek, mert a gazda nem fog kimenni korán, nem fogja fárasztani magát ezzel. Ez a gazda azonban kiment. Olyan, mint a mi Istenünk.

Ezt említettük már, hogy Ő prófétákat küldött, de utána elküldte a Fiát is. Eljött Saját Maga. Isten Saját Maga eljött hozzánk. Ő különleges Gazda, nem megszokott. Saját Maga eljött hozzánk. Hol van olyan isten, aki eljön, hogy megkeresse az embert? Nem így működik. „Neked kéne keresned engem. Neked kéne próbálkoznod. Neked kéne plusz erőfeszítést tenned. Neked kéne keményebben dolgozni. Találj meg engem!” Ám nem a mi Istenünk! A mi Istenünk eljött hozzánk. Miért? Azért, mert Ő kezdeményező Isten.

Róm 10:21-ben olvasunk Izraelről. Isten azt mondja: „Kitártam kezem egy makacs és lázadó nép felé. Egész nap kitártam a karom feléjük. Újra és újra megtettem.” Ez a mi Istenünk. Ő így kezdeményez felénk.

Mát 20:2 Megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban…

Ez a normális napi fizetség, úgyhogy megegyeztek. A gazda is egyetértett, a munkások is egyetértettek – ez nagyon fontos lesz a későbbiekben.

Mt 20:3 Amikor három óra tájban megint kiment…

Megint kiment. Miért menne ki megint? Miért? Persze, láthatunk erre néhány okot, de az egyik az, hogy Isten nem akarja, hogy az emberek tétlenek legyenek. Lehet, hogy természetileg nagyon aktív vagy, lehet, hogy rengeteg dolgot teszel, és lehet, hogy jó dolgokat teszel, szolgálsz, vagy nagyon aktív vagy azokban, amiket teszel – tanulsz, pénzt keresel, üzletet vezetsz, keményen dolgozol… –, ezek lehetnek jó dolgok, ez nagyszerű, de van ebben egy csapda. Megtörténhet, hogy mindeközben teljesen inaktív vagy, és nem teszel semmit szellemileg. Ez megtörténhet.

Ez megtörténhet a bibliaiskolában. Ott vagy a bibliaiskolában, tanulsz, jegyzetelsz, megtanulod a verseket, de megtörténhet, hogy ez csak tanulmányi gyakorlat, semmi más. Lehet, hogy szellemileg inaktív vagy. Ez kihívás számunkra. Lehetsz jóember, jó anyuka vagy jó férj, jó munkás, jó tanuló, jó zenész a gyülekezetben, és lehetséges, hogy mindeközben teljesen inaktív vagy szellemileg. Isten azt mondja – ez elég egyszerű igazából –, hogy ne legyél az. Ez nagyon egyszerű üzenet: ne legyél ilyen. Isten nem akarja, hogy így legyünk. Megtörténhet azonban.

Ézs 5-ben olvastam ma egy verset. Ézs 5:21 Jaj azoknak, akik bölcseknek látszanak önmaguk előtt, és magukat eszesnek tartják! Ez megtörténhet velem. „Nagyon jól ismerem a dolgokat. Én tudom, hogy mi fog történni, tudom, hogy mi fog szolgálni engem, és tudom, hogy mi fog vezetni azon az úton, amin járni akarok.” Ha viszont így gondolkodom, akkor nyitott vagyok-e arra, hogy hallgassak Istenre? Nyitott vagyok arra, hogy olvassam az Igét igazán? Nem pedig a tanulmányozás miatt, vagy kötelességtudatból.

„Ez a Biblia Szól. Úgyhogy olvasni kéne a Bibliát! Legalább egy fejezetet egy nap.” Túlmegyek-e ezen? Mert túl kell, hogy menjek ezen. Különben lehet, hogy nagyon elfoglalt vagyok egy területen, és aztán Istennel csak tétlenül állok. Támaszkodom a falnak, és semmit nem teszek. Inaktív vagyok. Úgy érzem, hogy nagyon elfoglalt vagyok, de valójában a szívemben Istennel nem vagyok felkavarodva, nem vagyok vezetve, nem vagyok tanítva és kihívva. Nem vagyok bátorítva, és nem vagyok Krisztusban felépítve. Miért? Azért, mert a saját tanácskozásomban bölcs vagyok, tudom, hogy mit teszek, és tudom, hogy mi fog történni. Az emberek, akik így gondolkodnak, annyira csalódottak lesznek! Elképesztő ezt látni.

Érdekes, hogy ezekben a napokban az emberek az interneten mindent nagyon nyilvánossá tesznek magukról, kitárulkoznak. Emlékszem, egyszer valahogy rátaláltam, hogy egy tizennyolc éves amerikai lány írt arról, hogy hogyan fog ide menni, oda menni. Nem tudom, hogy miért olvastam el. Annyira telve volt elképzelésekkel! „Ezt fogom tenni, oda fogok menni, bulizni fogok, drogozni fogok…” Lenyűgöző volt számomra, ahogy gondolkodott, és az is, ahogy ezzel telerakta az internetet. Ám legyen!

Aztán, talán egy évvel később eszembe jutott, megint elolvastam az oldalát. Annyira csalódott volt! Azt írta: „Egyik sem való nekem. Azt hittem, hogy ez az én utam, de rájöttem, hogy nem.” Egy értelemben azt mondanám, hogy ő szerencsés, mert nem hetvenévesen jött rá. Persze, nem tudom, hogy megtért-e, de imádkoztam érte. Ez azonban megtörténik az emberekkel folyamatosan: Annyira bölcs vagyok, és olyan jól tudom. Isten azt mondja: „Miért lennél tétlen? Nem kell, hogy így legyél.” Erről szól a következő vers:

Mát 20:4 És azt mondta nekik: Menjetek ki ti is…

„Menjetek ti is! Gyerünk! Mozduljatok! Miért lennél passzív? Miért ne tennél valamit? Gyerünk, járj Velem! Tanulj Velem járni ebben az életben.” Azt olvassuk 1Ján 2:15-ben: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, abban nincs meg az Atya szeretete.” Aztán Mát 6:33-ban: Keressétek először Isten országát! Miért mondja ezeket? Azért, mert Ő azt mondja: „Tedd ezt előbb. Előbb Velem legyél aktív.”

Mert ha a másik oldalon leszel elfoglalt, akkor csak el fogod felejteni ezt tenni, vagy túl elfoglalt leszel, hogy ezt tedd. Vagy csak nem lesz elég időd, túlságosan elfáradsz, hogy ezt tedd. Aztán nem fogsz odafordulni a Bibliádhoz, nem fogsz az imához fordulni. Ezért szeretem annyira reggel olvasni a Bibliát, mert szükségem van rá. Mert annyira elfoglalt lehetek, hogy lemaradok róla. Bár Isten áldást tartogat számomra, olyat, amit még nem tudok. Korán menni ezzel. Csodálatos az ima korán. Nagyon jó korán reggel imádkozni.

Aztán az adakozás. Azt találtam, hogy nagyon egyszerűen lemaradok az adakozásról. Mert nem engedelmeskedem 5Móz 26:2-nek, nem először adakozom, hanem azt mondom: Á, majd később! Aztán lemaradok róla. Nem a pénzről beszélek, hanem a szellemi gyakorlatról. Bármiben.

Lehet, hogy itt aktív vagy. Ám amikor nem mozdulunk Istennel a másik oldalon, akkor nagyon könnyen szellemileg tétlenekké válunk, és nagyon könnyen belevonódunk Sátán akaratába. Ez nagyon könnyű. Amikor Istennel vagyunk mozgásban, amikor fel van kavarodva a szívem a Bibliában, és amikor szeretem a testvéreket, amikor ima van a szívemben, akkor nagyon nehéz eltéríteni engem. Amikor viszont tétlen vagyok, akkor nagyon könnyű. Csak szeretnélek bátorítani, hogy Istennel a szívedben legyél mozgásban.

Mát 20:4 … Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek.

Ez nem hangzik túl jó ígéretnek igazából: ami igazságos, megadom nektek. „Mit jelent ez? Fél káposzta? Nem tudom. Vagy egy baráti kézfogás a nap végén? Vagy egy vállon veregetés és egy köszönöm? Ez nem hangzik túl nagy ígéretnek!” Viszont ez három órával van a napfelkelte után. Úgyhogy nem remélhetnek jobb ígéretet ennél.

Nem ilyenek vagyunk mi is igazából? Nagyon hasonló. Isten azt mondja: „Figyelj, van egy aratásom! – Mát 9:37 – Azt akarom, hogy benne legyél, és meg foglak jutalmazni.” „Igen, de mi lesz az, Uram?” Nagyon érdekes, hogy 1Kor 2:9 Isten olyat készített nekünk, amit szem nem látott, fül nem hallott. Ez nagyszerű ígéretnek hangzik, de közben nincs benne bizonytalanság is? Isten igazából nem mondja nekünk, nem magarázza el, hogy mi lesz az, úgyhogy van benne némi bizonytalanság. Viszont három órával van már a napfelkelte után. „Ez a legjobb ajánlat, amit kaphatok. Ha jól gondolkodom, akkor elmegyek.”

Mát 20:5 … Hat és kilenc óra tájban ismét kiment, és ugyanúgy cselekedett.

Megint megtette. Ez elképesztő! Kik ezek az emberek? Szeretem ezt a részt, ez nagyon jó gondolat.  Hatkor és kilenckor kik ezek az emberek? Ők a maradék. Az összes Herkulest, az összes erős embert, akinek erős a háta, erősek karjai, már mind felvették. Az összes fiatalembert sok energiával, akik dolgozni akarnak, azokat már mind elvitték. Ez már csak a maradék. Ezek azok az emberek, akiket senki nem akar felvenni. Ő mégis felfogadja őket. Ez nagyon tetszik.

Azért, mert érezheted magad így Isten akaratában: „Én ide tartozom? Én tényleg ide tartozom? Nem vagyok ebben biztos, hogy tényleg ez a helyem. Lehet, hogy volt valami hiba a dologban. Lehet, hogy nem tartozom ide.” Viszont 1Kor 1:26-ban azt mondja, hogy nem sokan vannak a hústest szerint elhívva, azért, mert bölcsek, mert hatalmasok… Miért?

1Kor 1:27 Hanem a világ bolondjait választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ erőtleneit választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse az erőseket,

„Ez azt jelenti, hogy Isten felfogadna engem? Isten felfogadna engem hatkor is, kilenckor is!” Ami azt jelenti, hogy délben, vagy délután háromkor. „Még így is felvenne, amikor más már nem akarna!” Ez mit jelent? Azt, hogy Isten tartogat valamit számodra az Ő akaratában. Istennek van helye számodra az Ő szőlőskertjében, az Ő mezején.

Lehet, hogy ötven éves vagy, és úgy érzed, hogy eddig – tizenkettőig… háromig – tétlen voltál, és már nem lehet mit tenni. Ez azonban hiba. Ez így nem helyes. Az aratás bővelkedő, az sok. Ez mindig ilyen, nincs kérdés. Szükség mindig van az Úr munkájában, az Úr mezején, az Ő akaratában, és Ő úgy vesz fel téged, ahogy vagy.

„Állapotos vagyok, hat hónapos!” „Hatvan éves vagyok! Már nyugdíjba vonultam.” „Nem vagyok túl okos.” Isten tudja, hogy nem vagy Herkules. Ez rendben van. 5Móz 7:7-ben azt mondja Izraelnek: Nem azért választottalak titeket, mert nagyobb voltál bármely más nemzetnél, hanem akkor hívtalak el, amikor kisebb voltál minden más nemzetnél. Egy embert, Ábrahámot hívta el, 1Móz 12.

Ő csak egy embert hívott el. Ez miért van? Azért, mert Isten meg akarta mutatni, hogy Ő nem a Herkuleseket keresi, nem a tökéletes embert. Nem azt az embert, aki meg tud tanulni magyarul hat hónap alatt. 🙂 Őt ez nem érdekli, hanem csak elhív minket, és azt mondja: „Hasznos vagy számomra, ne aggódj efelől. Csak gyere! Mozdulj Velem! Ne legyél passzív!”

„Hát, én úgyis haszontalan vagyok. Isten nem tud használni engem. Azt az embert Isten használja. Azt a másikat is tudja használni Isten. Viszont engem hogyan tudna használni?” Hiba! Ne gondolkodj így, kérlek! Ne legyél ilyen szűklátókörű, hanem ébredj fel! Isten hív téged. Ő azt mondja neked: „Van elég munka a mezőn. Ha akarsz jönni, gyere Velem, és végezd a munkát.”

Mát 20:6 Tizenegy óra körül is kiment, …

Ez egyszerűen csak furcsa. Miért menne ki? Ha reggel hatkor volt a napfelkelte, akkor ez délután ötkor volt. Ez furcsa. Miért mennél el felvenni valakit délután ötkor? Persze egy válasz lehet az, hogy nagyon sok munka van. Több is van ennél, Isten mutatni akar nekünk valamit. Tanít minket. Ki lehetne ott délután ötkor? – csak gondolj bele ebbe. Ezek olyan emberek, akik háromkor még nem voltak ott, mert akkor már felvette volna őket.

Kik ezek az emberek? Szerintem ezek a lusták. Ők azok, akik délután négykor keltek fel az ágyból, és azt gondolták: Kimegyek, hátha akad valaki, aki ad egy kis pénzt. Miért megy ki a gazda, mit akar tenni? Ez nagyon érdekes. Nem azt mondja: „Ti lusták, csak álljatok ott! Az lenne a ti jutalmatok. Ez a jó jutalom nektek.” Nem ezt mondja azonban, hanem azt kérdezi: Miért álltok itt? Nem gúnyolja őket, hanem felfogadja őket. Még mindig!

Úgyhogy menjünk sokkal túl azon, mint amit el tudunk képzelni! Lehet, hetvenéves vagy. Ránézel a falra, ahol a misszionáriusaink fényképei vannak. Ránézel az egyikre, és azt mondod: Jaj, hát én hetvenéves vagyok. Vagy azt mondod: én anyuka vagyok két gyerekkel; vagy: „Rossz munkám van, én ezt nem tudnám megtenni. Még a havi bérletemet is nehéz megvenni a tömegközlekedésre. Nem tudom megtenni.”

Lehet, hetvenéves vagy, és azt mondod: Nekem már nincs mit adnom! Hiba! Nem mondd ezt! Még mindig kimehetsz a mezőre. Hát persze, még mindig imádkozhatsz. Még mindig tudsz szeretni. Még mindig tudsz küldeni valakinek bibliaverset vagy más bátorítást telefonüzenetben. Még mindig lehetsz kedves a pénztárossal az üzletben az új életben. Ahelyett, hogy a régi morcos önmagad lennél. Nem túl késő. Isten hív téged: Gyere el az Én mezőmre!

Aztán jön a fizetés. Vége van a napnak, és a gazda azt mondja:

Mát 20:8 … Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki bérüket, az utolsókon kezdve mind az elsőkig.

Tehát visszafelé kezdi. Először is, ez a nem normális mód. Általában azok kapják meg a fizetésüket először, akik a legtöbbet dolgoztak. Ő azonban fordítva csinálja, meg akarja mutatni nekünk, hogy ez más. Azt gondolom, hogy ez sokszor van így Isten akaratában. Mondhatnánk: Ez így kéne, hogy legyen, úgy kéne, hogy legyen!; de Isten teljesen más módon végzi el. Emiatt kiakadunk. Ő csak meg akarja mutatni, nekünk: „Ez az Én munkám. Ha meg akarlak áldani, akkor az az Én módomon lesz meg. Hogyha szolgálni akarok feléd, akkor az az Én módomon lesz. Aszerint fog történni.”

Még egy dolog van itt. Ő azt akarta, hogy akik elsőnek jöttek, lássák, amint az utolsókat kifizeti. Miért? Mert tanítani akart nekik valamit, és nekünk is. Úgyhogy Mát 20:9 akik egy órát dolgoztak, egész napi fizetést kaptak. Azután jöttek az elsők, akik tizenkét órát dolgoztak:

Mt 20:10 Amikor aztán az elsők jöttek, azt gondolták, hogy ők többet kapnak, de ők is fejenként egy-egy dénárt kaptak.

Tyű! Mi a csoda! Ez megtörténhet. Kegyelem – szeretjük a kegyelmet. Szeretem a kegyelmet, amikor én kegyelmet kapok. Akkor nagyon szeretem, amikor én kapom. Amikor viszont a másik kap, akkor azt mondom: „Valami nincs itt rendben. Isten! Igazságos kellene, hogy legyél. Igazságos Istennek kellene lenned! Miért nem teszel vele igazságot?” Isten azt feleli: „Ez mind kegyelem. Ennyi!”

Nagyon szeretem a kegyelmet, amikor én kapom, de mi van akkor, ha a másik kapja? Vagy mi van, amikor nekem kell kegyelmet adnom a másiknak? Akkor egyszerre már nem rajongok annyira a kegyelemért. Hirtelen már nem vagyok annyira izgatott felőle. Az elképesztő! Tudod, mit? Így tanuljuk a kegyelmet. Nem azáltal tanuljuk a kegyelmet, hogy csak kapjuk azt, hanem azáltal is, hogy adjuk. Ez mélyebb megértés, mert utána azt teszed, amit Isten tesz, kegyelmet adsz. (Ebbe most nem megyünk bele.)

A kegyelem kiakaszthat minket. Például egy evangélista elbukik, elkövet egy bűntényt. Aztán börtönbe kerül és kiszabadul. Azután visszamegy, hogy szolgálja Istent, és Isten használja őt még mindig. Én pedig érezhetem azt: „Ez így nem helyes. Ezért nem kéne kegyelmet kapnia!” Lehet, most azon gondolkozol, hogy miért vélekednék így, de ez teljesen normális számunkra. Irigyek lehetünk egymásra. Nagyon könnyen. Elképesztő, hogy mennyire könnyen megtörténik ez!

Gondolj bele, a tolvaj ott volt a kereszten Jézus mellett, Luk 23:43-ban Jézus azt mondja neki: Még ma Velem leszel a Paradicsomban. „Várjunk csak! Ez ugyanaz a hely, ahova Ábrahám és Pál is ment. Hogyan érdemelné ezt? Hogy kaphatná ugyanazt a hatalmas áldást?” Ez Isten kegyelme. Ez kiakaszt minket. Meglep minket. Sokkol minket.

azt gondolták, hogy ők többet kapnak” Úgy gondolom, ahogy ott álltak a sorban, ránéztek azokra, akik csak egy órát dolgoztak, és megkapták a fizetést egész napra, akkor biztosan azt mondták: „Na, ma meggazdagszunk! Ez jó nap lesz. Lehet, hogy mi tízszer ennyit kapunk. Nagyon meggazdagodhatunk ebből.” Lehet, hogy így beszélgettek egymás közt, de rosszul vélekedtek. Arra gondoltak, hogy mit érdemelnek meg. Isten azonban tanította őket a kegyelemről. Ez nem a kiérdemlésről szól.

Ahogy megkapták az egynapi fizetést, zúgolódni kezdtek: „Ez így nem jó! Igaz, hogy ebben egyeztünk meg, de ez nem fair. Nem igazságos.” Utálom ezt a kifejezést: ez nem fair. Azt hiszem, hogy ez Sátán kedvenc mondata: ez nem fair. „Én többet érdemeltem ennél. Ez nem fair!” Sátán így gondolkodik. Ez lenyűgöző.

Nagyon fontos nekünk. Mert tudod, hogy mi történhet? Ha nem szeretem Isten kegyelmét, akkor hamarosan meg fogom támadni Isten igazságosságát is, és meg fogom támadni Istent is, és meg fogom támadni Isten embereit is. Ha nem szeretem a kegyelmet, akkor mindennek ellene megyek. Ez meg fog történni.

Miért? Mert Róm 12:15 Örülj azokkal, akik örülnek, és sírj azokkal, akik sírnak. Megtörténhet, hogy amikor a testvérem nehéz időszakon megy keresztül, akkor vele vagyok, és sírhatok vele, szerethetem őt, törődhetek vele. Lehet, de aztán nagy áldás lesz az életében, megnyeri a lottó ötöst, milliárdos lesz, és kiakadok: „Ez így helytelen! Én szolgáltam őt. Miért nem én nyertem meg azt a pénzt?!” Mi a hiba ebben a képben? Az, hogy nem tudok vele nevetni. Tudok vele sírni, de nem tudok vele nevetni. Nem tudok örülni a testvérem örömének. Nem tudom azt mondani: „Köszönöm, Uram, hogy a testvéremet megáldottad. Adj neki bölcsességet ehhez, Uram.” „… és add, hogy emlékezzen arra is, aki sírt vele!” 🙂 Nincs örömöm ebben, ez megtörténhet. Miért? Azért, mert irigy vagyok.

Elképesztő látni ezt egy ember szívében. Egyszer tolmácsként dolgoztam egy gyár értékesítésében. Azt hiszem, fizetségképpen egy mosógépet, egy mikrohullámú sütőt és egy hűtőszekrényt kaptam. Az embernek, aki felfogadott, volt egy hátsó szándéka az egészben. Ki akarta fúrni az igazgatót és az összes menedzsert, és ő lett volna a fejes utána. Aztán kiderült, hogy az új tulajdonos mindenkit kirúgott, ezt a fickót is.

Később találkoztunk, és mondta, hogy az az ügylet nagyon rosszul sült el. Aztán rám nézett – nagyon vicces volt –, és irigy volt, hogy én kaptam valamit ebből. Azt mondta: „Te kaptál egy hűtőt, igaz? Meg egy mosógépet is, igaz?” 🙂 Én csak álltam, és néztem rá: Ezt nem hiszem el, hogy így gondolkodhat valaki! Mégis ezt gondolta, és elvileg ő is keresztény volt.

Mindegy is, mert tudom, hogy az én szívemben is megvan ez, hogy nem tudok örvendezni a testvérem áldásán. Ülünk együtt, ránézünk azokra az emberekre, és arra gondolunk: „Egy sikátorban fejbe vágom, és elveszem a pénzét. Mert az enyém kéne, hogy legyen. Mert én dolgoztam meg érte, nem ő.” Ez megtörténhet. Ha nem szeretem a kegyelmet, akkor meg fogom támadni Isten igazságát, Őt magát, és a testvéreimet. Ez meg fog történni, ha nem tudok örvendezni az áldásukban.

Mát 20:11-12 Ahogy megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen. Azt mondták: Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyenlőkké tetted őket velünk, akik a nap terhét hordoztuk és hőségét szenvedtük.

„Mi egész nap dolgoztunk, és egyenlővé tetted őket velünk. Ez így helytelen. Ez nem fair.”

Mát 20:13-14 Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok igazságtalanul veled. Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem? Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.

Ez ámulatba ejtő! „Megadtam neked, amiben megegyeztünk. Mi a probléma? Nem ebben egyeztünk meg? Ebben egyeztünk meg!” Nem tett semmi helytelent, de az utolsókat is meg akarta áldani. Ez nagyon tetszik nekem, hogy a gyülekezetben ugyanilyen módon meg vagyunk áldva. Ez csodálatos számunkra.

A testvéreink elmennek, Afrikában gyülekezeteket alapítanak. Imádkozunk értük, szeretjük őket. Amikor Mike-t összevágták azok az emberek, akkor imádkoztunk érte. Mi történik? Isten megáld minket ugyanazzal az áldással. Megkapjuk az áldást. Valaki elmegy bibliaiskolába, és örvendezünk vele. Valaki meggazdagodik, örülünk vele; vagy átmegy valaki egy nehéz időszakon, akkor együtt sírunk vele, és Isten megáld és bátorít minket. Ez gyönyörű. Isten azt mondja: „Ez az Én kegyelmem. Mindannyitokat egyenlővé tettelek. Nincs különbség.”

A pásztoraink a dobogón ülnek, hogy láthasd, kihez menj tanácsért. Az elöljáróink, P. Bendegúz, P. Jim, P. Shane miért elöljárók? Ők vezetik a gyülekezetet, menj hozzájuk, és tőlük kérj segítséget. Bízz bennük, kérdezd őket. Ez a lényege ennek.

Emlékszem a következő történetre – ez az utolsó. Az egyik GGWO gyülekezetben a pásztor le akart mondani. Két jelölt volt a helyére, az egyikük az iskolaigazgató, a másik a bibliaiskola igazgatója volt, azt hiszem. Mindketten ismertették az esetüket, a gyülekezet imádkozott, és aztán az egyikük lett a pásztor. Nagyon érdekes, hogy a másik lemondott a posztjáról, elhagyta a gyülekezetet, és nem akarja, hogy bármi köze is legyen a gyülekezethez.

Mi ebben a baj? Azt hiszem, hogy minden. Örülök, hogy nem ő lett a pásztor, mert ha ez volt a szívében, akkor miről beszélünk? Nagyon ijesztő ez a gondolat. Isten azt mondja: „Figyelj! Vétettem ellened bármit is?” Senki nem vette el az ő pozícióját, nem rúgták ki, nem fokozták le, nem az volt, hogy nem tetszett nekik, vagy az, hogy nem szerették, de ezt nem tudta feldolgozni.

Ez nagyon jó lecke mindnyájunk számára. Mi van, ha a testvérem megáldtatik? Mi van, ha az egyik állapotos lesz, a másik nem? Akkor mi a baj a másodikkal? Mi van, ha az egyiknek lesz jó munkája, a másiknak pedig nem lesz? Figyelj! Bátorítani akarlak, hogy ne legyél tétlen. Mozdulj Istennel először a szívedben és az életedben, azután mások felé is. Akkor nagyon nehéz lesz téged becsapni, és belerántani a hazugságba. Ez jó lecke számunkra, hogy hogyan gondolkodunk, hogyan nézünk. Vigyázzunk ezzel! Ámen.

Kategória: Egyéb