Drága Jézus! Drága Atyánk! Csodálatos Istenünk! Megváltó Istenünk! Rejtekhely! Biztonság! Erős Kőszikla! Te tisztítottál meg minket, hogy néppé legyünk, a Te néped. Istenem, Te nem vagy távol egyikünktől sem. Közel vagy hozzánk, a szánkban és a szívünkben. Az életnek beszéde Te vagy, Uram. Mert ahol Te vagy, ott élet van.
Drága Istenünk! Hova is mehetünk Tenélküled? Nem nehéz messze menni, mert nem kell egy lépést sem tennem, csak megkeményíteni a szívemet, hogy ne halljam a Te szelíd, halk hangodat; vagy büszkeség legyen a szívemben, hogy azt gondoljam, elégséges vagyok, hogy azt gondoljam, elégséges, ha a magam útját járom. Még azt is gondolhatom, hogy így tetszem Neked, nem tudván azt, hogy Te vagy az, Aki mindent be akarsz tölteni mindenekkel. Hogy lehet büszke a szív, egy törékeny teremtménynek a szíve, amikor egy hatalmas, szerető Isten akarja előrevinni az Ő életét?
Uram, Istenünk, beszélj! Kérünk, beszélj hozzánk! Beszélj a szíveinkhez! Ne csak az elméinkhez, hanem a szívünkhöz, hogy átformálódjon az életünk, hogy a por helyett a Te dicsőséged látszódjon. Mert Nélküled csak por van ott. Olyan sok mindenünk van Tebenned, és annyira hálásak vagyunk Neked mindezért, a Te kegyelmed gazdagságáért!
A Te drága kegyelmed! A Te drága szíved felénk! A Te irgalmad, könyörületességed! Az, hogy közel való vagy, és nem távol. Ó, Istenem, bárcsak beszélnél hozzánk! Mert Te beszélsz, és mi mindnyájan halljuk, amit mondasz.
Jézus, a Te drága szent nevedben ámen.
Mik 5:7 És a Jákóbnak maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fűnek, mely nem emberben reménykedik, és nem bízik embernek fiaiban.
Ez már egy előrevetítése az Újszövetségnek, hogy mi, hívők olyanok vagyunk, mint az Úrtól való harmat. Gondoltál már erre, hogy ebben a világban te olyan vagy, mint a harmat, ami az Úrtól van? Gondoltál már arra, hogy te ajándék vagy az Úrtól ennek a világnak? Harmat, mint a zápor a fűnek. Az Úrtól. Éppen ezért van bennünk valami, ami nagyon fontos: nem emberben reménykedik, és nem bízik embernek fiaiban.
Ki az a személy, akiben leginkább reménykedsz? Az anyukád? Nem. 🙂 Te vagy az! Amiről beszélek, az igazán az emberi mivoltunk, a mi gondolkodásunk, a mi büszkeségünk, a saját terveink, az, hogy mi jobban tudjuk. „Tudod, Isten mindent tud, én pedig mindent jobban tudok!” Bízom magamban, abban a régi bü*ös énemben. Bízom benne, és lehet, hogy bízom más ember szavában.
Harmat vagyok azonban! Harmat ennek a világnak.
Ján 1:12-13 Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A ki nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Azoknak, akik befogadták Krisztust, hatalmat adott, hogy Isten fiai legyenek. Isten fiaivá lettünk. Nem embertől születtünk, hanem Istentől. Te Istentől születtél. Isten gyermeke vagy. Te harmat vagy ebben a világban. Eső, amely megöntözi ezt a világot. Nem akárki vagy ebben a világban. Na, nem te, hanem akivé újjászült téged Isten.
Úgy értem, nem a régi a saját gondolataival, a saját akaratával. Isten mentsen, hogy hívőként abban éljek! Nagy a tendenciám, hogy abban éljek. Ragadok hozzá. Kényelmes és halott. Kényelmes és halott, mint a bőrfotel. Valaki meghalt érte, de kényelmes. 🙂 Ne válj bőrfotellé! Könnyű ott élni, de meg kell, hogy gyűlöljem azt! Amikor Isten elképesztő dolgokat adott nekünk! Elképesztő!
Zsolt 62:1 [62:2] Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom. Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.
Csak! Ennek két jelentése van. Az egyik az, hogy én csak Ő bele helyezem a bizalmam, és nem keresek más dolgokat, amelyek szabadulásom vagy oltalmam lehetnek. Hanem csak Ő! A másik csak, hogy valójában nincs is más. Az egész világban egyetlenegy van, Aki oltalom és kőszikla és szabadulás, és Akiben megnyugodhat a lelkem. Csak Ő az! Ezért az én okos és ésszerű istentiszteletem az, ha énbelőlem indul, hogy nekem csak Ő az. Mert úgyis csak Ő az!
Zsolt 65:4 [65:5] Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!
Ez én vagyok. Ő kiválasztott engem, és boldog vagyok. Boldog vagyok, mert kiválasztott engem! Mire? Arra, hogy lakozzak az Ő házában. Lakozhatnék én a bőrfotelemben is. Annyira halott! Annyira semmi! Isten mentsen, hogy ott éljem le az életem! Amikor Ő kiválasztott, hogy az Ő tornácaiban lakozzak, és hogy beteljesedjek az Ő házának javaival, ami teljesen valóságos. Bármi, ami azt mondja neked, hogy abban élj, vesd ki az életedből! Lehet a szentség burkolatában az egész, de még mindig ugyanaz az ember. Amikor az Ő házának javaival élhetek, beteljesedhetek!
Az emberi büszkeség annyira megigazíthatja, hogy miért éljek a régiben! Annyi okot találok, hogy miért éljek azon a kényelmes, de halott helyen, és ne az Ő házában!
Zsolt 65:5 [65:6] Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, …
A Te igazságodban! Isten igazsága.
Zsolt 65:5 [65:6]… idvességünknek Istene;…
Ő a mi üdvösségünk és a mi megigazulásunk Istene.
Zsolt 65:5 [65:6] … e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;
Zsolt 63:3 [63:4] Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
Mi jobb az életnél? A Te kegyelmed. Melyik életnél? Az a kényelmes, de döglött élet. A Te kegyelemed sokkal jobb annál! Miért akarnék élni azon a kényelmes, de halott helyen? – Szedd már össze magad, ember! Észlény! (Magamhoz beszélek.) – A Te kegyelmed jobb!
Zsolt 56:4 [56:5] Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
Zsolt 56:11 [56:12] Istenben bízom, nem félek: ember mit árthatna nékem?
Istenben dicsekszem az Ő Igéjével. Mert az Ő Igéje az én nagy kincsem, és Őbenne dicsekszem vele. Isten azt mondta a zsidóknak: Büszkeségetek lesz az Én törvényem. Ám ez az Ige, ami átformál engem, annyi mindent ad nekem! Örökséget. Az Ő Igéje és az Ő Szelleme életet ad nekem, és dicsekszem ezzel Istenben. Mit árthatna nekem ember?
Zsolt 57:1-3 [57:2-4] Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek. A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem. Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét.
Ez rólam szól. El tudod olvasni úgy ezt a verset, hogy hiszed, ez rólad szól? A magasságos Istenhez kiáltok, és Ő jót végez felőlem. Jót tefelőled. El tudod hinni, hogy a mindenható Isten tefelőled jót akar, és elküld a mennyből teérted? „Lehet, hogy valaki másért.” Nem! Ez a vers neked íratott meg. Ő elküldi az Ő kegyelmét és hűségét tehozzád.
Őhozzá menekülök.
Ézs 51:12 Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fű?!
Egyedül Isten közelségében van, az Ő Személyében, az Ő Személye közelségében van vigasztalás. Azt mondja: Miért félsz emberektől? Ez hasonlít ahhoz: Miért bízol emberben? Vagy ahhoz: Miért tartasz tőlük, hogy meg kéne felelned? Amikor egyedül Isten a vigasztaló.
Annyi csodálatos dolog van itt! A 36. zsoltár annyira csodálatos!
Zsolt 36:5-9 [36:6-10] Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig! Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram! Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből. Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
Isten behív minket ide, az Ő házának bőséges javaiba, és megitat minket. Nála van az élet forrása, és ide hív be Őhozzá, hogy éljek ott Vele. Olyan könnyű ez, mert az embernek nincs ott helye. Mondhatnánk azt is, hogy olyan nehéz ez, mert az embernek nincs ott helye.
Olyan könnyű, mert az embernek nincs ott helye, és olyan nehéz, mert az embernek nincs ott helye. Hogy van ez? Az én halálom. Isten hív oda, de nem mehetek én! Ez csodálatos, mert Isten mindent nekem akar adni. Viszont nem a réginek. Nem annak a réginek! Miért akarok én abban élni? Amikor a kegyelmének sokasága eláraszt. Amikor inni ad nekem az Ő gyönyörűségeiből. Amikor az Ő világossága által világosságot láthatok.
Ám még mindig ragaszkodom a régihez, ahhoz a halotthoz. Isten azonban nem őrajta könyörül. Mert ő halott. Meg kell halnia!
Luk 7:29-30 És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével; A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték ő magokra nézve, nem keresztelkedvén meg ő tőle.
Voltak emberek, akik igazat adtak Istennek. Isten beszélt hozzájuk, és ők igazat adtak, ezért az ő életükre érvényes volt, amit hallottak. Viszont a farizeusok saját magukra nézve nem tartották Isten tanácsát valósnak. Megvetették, és ezért nem is mentek Vele.
Talán nem véletlenül mondja itt Jézus:
Luk 5:31-32 … Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.
Itt vagyok a halott helyen, és az én büszkeségem miatt azt hiszem, hogy egészséges vagyok, azt hiszem, hogy nincs szükségem orvosra. Pedig halott. Én vagyok a legnyomorultabb, a nyavalyás – amit a laodíceabeli gyülekezetnek mond Jézus Jel 3-ban.
Mert lehetek a régiben, és azt hiszem, hogy Isten útját járom.
Róm 10:3-4 Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek. Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.
A régiben vagyok, és nem ismerem meg Isten igazságát. Nem ismerem meg Isten igazságát, és ezért a saját igazságomban járok, és azt hiszem, hogy nincs szükségem orvosra, és azt hiszem, hogy egészséges vagyok, pedig nyomorult. Merthogy alázat! Tudod, hogy miért nem látja, hogy mi Isten igazsága?
Ef 4:18 Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök;
Szívük keménysége – innen induljunk. Emiatt tudatlanság van bennünk, és elidegenülés az isteni élettől, és az értelmükben meghomályosodtak. A kemény szívem nem engedi, hogy megismerjem Isten igazságát, és ragaszkodom ahhoz, ami az enyém. Ragaszkodom az én igazságomhoz, ragaszkodom az én bölcsességemhez, ragaszkodom magamhoz, a régihez, ahhoz a semmihez. Semmi, de mégis olyan sokat jelent nekem! Úgy ragaszkodom hozzá! Ragaszkodom a magam beszédéhez: amit magamhoz beszélek, és amit másokhoz beszélek. Ez a régi romlott, és kényelmesen érzem benne magam.
De:
Luk 9:23-25 Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt. Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall?
Amikor a régiben vagyok, akkor azt hiszem, Isten mindent akar. Mindent el akar venni. Ha viszont az újban vagyok, azt látom, hogy Isten mindent nekem akar adni, és az én javam miatt nem akarja, hogy elvesszen az életem. Azt mondja: Minden nap öld meg a régit, hogy ne abban élj, ami kényelmesnek néz ki, de halott. Amikor az újban vagy, azt mondod: De hát ez olyan könnyű! Mert itt nem szól rólam semmi. Mindent nekem ad Isten, de nem az én cselekedetem, nem az én szavaim, nem az én gondolataim, nem az én romlott akármim, hanem az Ő újdonsága, az Ő csodálatos kegyelme.
A régiből nézve: Hú, de nehéz! Mert nincs benne az ember. A kis husikámnak nincs bejárása. Az újból nézve viszont olyan könnyű! Mert nem vagyok itt. Úgyis már annyira unom magam, őszintén! Annyira jó, hogy nem vagyok itt.
Ah, mennyi minden van!
Luk 9:35 … Ez amaz én szerelmes Fiam, őt hallgassátok.
Magamat hallgassam? Nem! Őt hallgatom.
Ézs 50:4-5 Az Úr Isten bölcs nyelvet adott én nékem, hogy vigasztaljak. A réginek adta? Nem! Hogy lehetséges ez, hogy bölcs nyelvet ad nekem? Úgy lehetséges, hogy megnyitotta a fülemet. Ő megnyitotta a fülemet. Van itt egy érdekesség. Zsolt 40:6 [40:7] – itt is írja: füleimet fölnyitottad; de ezt úgy is lehet fordítani, hogy átszegezte, mint a rabszolgáknak. A fülem szolga lett.
Végezetül, a 45. zsoltár. Az 1. versben azt írja: ének a szerelmetesről. A Szeretettnek az éneke, és Jézusról beszél.
Zsolt 45:4 [45:5] És ékességedben haladj diadallal az igazságért – abszolút igazság –, a szelídségért és jogért – ami a megigazulásunk, az igazság –, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.
Isten az Ő dicsőségével előre viszi ezeket a dolgokat. Az Ő abszolút igazságát, az Ő szelídségét és az Ő megigazítását az én életemben.
Zsolt 45:7 [45:8] Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.
Értenem kell ezt a verset! Ő szereti az igazságot, és gyűlöli a gonoszságot. Gyűlölnöm kell ezt. A kereszténység félresiklik, amikor azt gondolja, hogy mindent szeretnem kell. „Tényleg mindent szeretnem kell, mert ez Isten szeretete.” – ez nem igaz. Mert Isten szeretetében ott van a gonosz gyűlölte. Fontos, hogy ez ott legyen az életemben. És mi ez? Minden, ami elszakít attól, hogy Istennel járjak, hogy Isten kegyelmét elfogadjam. Gal 1-ben azt mondja: ha valaki más evangéliumot prédikál, az legyen átkozott! Luk 14:26 Ha a család visszatart attól, hogy Istennel járjak… Ez nem történhet meg! Nem tarthat semmi sem vissza.
Amik visszatartanak, abból az utolsó és legfontosabb, az az a kényelmes, de halott dolog. Az én hústestem visszatart attól, hogy az újban legyek, hogy az örökkévalóságban éljek, hogy Isten kegyelmét fogadjam el. Az én büszkeségem visszatart engem, és az önigazságom, az, hogy a régiben igazolni próbálom magam. Meg kell, hogy gyűlöljem ezt. Meg kell, hogy gyűlöljem, mert elszakaszt engem ennek a percnek a csodájától, amit Istenben élhetnék. Nem szerethetem, mert elvesztem az életemet. Elveszítem az életemet.
Veszítsd el a régit, hogy megnyerd az életedet, hogy életed legyen, hogy Isten kegyelmében életed legyen, hogy az Ő szeretete uralkodjon tebenned. És mindazok, amiket az elején mondtunk – kik vagyunk mi, és mivé tett minket Isten –, ez olyan gazdag, és annyira valóságos! Ez nem egy elmélet, ez neked van. A réginek azonban meg kell halnia, ne fogjon vissza. Minden perc, amit vele élek összeborulva, csak halál.
Ámen.