Célozd meg Istent! #2

2014 július 6. vasárnap  18:00

Első rész

Az ebben az írásrészben leírt történet folytatásáról fogunk beszélni:

Mát 14:22-27 És mindjárt meghagyta a tanítványainak, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.Miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre, hogy magányosan imádkozzék. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.A hajó pedig már a tenger közepén küzdött a hullámokkal, mivelhogy ellenszél volt.Az éjszaka negyedik őrváltása idején odament hozzájuk Jézus a tengeren járva.Amikor meglátták a tanítványok, hogy ő a tengeren jár, megrémültek, és azt mondták: Kísértet ez! És félelmükben kiáltoztak.De Jézus azonnal megszólította őket: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!

A 22. versben látjuk, hogy két csoport van: a sokaság és a tanítványok. Legyél tanítvány, ne a sokaság tagja! Amikor a többiek el vannak bocsájtva, akkor te menj tovább Jézussal! A nagyszerű hír a mi hitünkben, hogy nem számít, hogy fiatal, öreg, egyedülálló, házas, férfi vagy nő, háziasszony, vagy éppen egy nagy cég legfelső vezetője vagy-e, járhatsz Ővele.

Nagyon sok vallásban van úgy, hogy van egy ház, van egy épület, ahol isten van, és oda bemennek, hogy találkozzanak vele valamilyen módon, többnyire azért, hogy bocsánatot kérjenek, aztán elmennek, és otthagyja az istent. Nekünk nem így van, hanem megyünk, és megyünk tovább Jézussal. Szerintem, ahogy összeválogatta a tanítványait, az igazán arról szól, hogy mennyire bárki jöhet Őhozzá, és járhat Ővele. Amilyen emberek voltak – halászok, adószedő, politikai aktivista… mindenféle népek –, bárki járhat Ővele, és mehetünk tovább Ővele. Ez a te döntésed.

Amikor kimész az épületből, akkor ne hagyd magad mögött a szívedben, hanem ragadd meg az üzenetet. Ezért tanácsoljuk, hogy jegyzetelj kicsit. Nem kell minden szót leírni, de írd le, ami megérintett, és a verseket, amiket hallottál. Azért, hogy utóbb átnézd, hogy forgasd a szívedben, hogy ne hagyd magad mögött az egészet, hanem járj vele tovább. Járj abban tovább, amit hallottál.

Aztán látjuk, hogy Jézus imádkozik a hegyen, és az eredmény katasztrofális. „Valószínűleg Jézus leggyengébb imája lehetett. Még a vihart sem tudta megakadályozni.” 🙂 Csak viccelek, mert Istennek ez volt a terve, hogy ők viharba kerüljenek, és a saját erejükből próbálják megoldani.

Istennek van egy megdöbbentő megoldása: Jézus odamegy hozzájuk a tengeren. Ez megdöbbentő dolog. Mert csoda. Miért nem csendesíti el a vihart csak egyszerűen? Azért, mert nem az volt a célja, hanem meg akart mutatni nekik valamit. Részben a hatalmát, és részben azt, amit látunk itt tovább a történetben. Amikor Jézus bátorítja őket, és a félelmükben segít nekik – erről az üzenet első részében beszéltünk többet –, akkor:

Mát 14:28 Péter pedig így válaszolt: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vízen.

Péter kimondja mindenkinek a vágyát. Nagyon sokszor mi, hívők nem merjük kimondani, nem merjük kérni. Nem tanítjuk itt azt, hogy amikor megvallod, akkor az valóssá válik, mert nem hiszünk ebben. Ugyanakkor nagyon sokszor azért nincs nekünk, mert nem kérjük. Nem imádkozunk érte. Nem mondjuk azt: „Uram, kérlek Téged, tégy csodát! Nem azért kérlek, ami normálisan is megtörténne, hanem azért, hogy fordítsd meg a dolgot. Kérlek Téged, tégy csodát!”

Jak 4:2bnincs nektek, mert nem kéritek. Lehetséges ez az életemben? Nagyon is! Nincs ima az életemben úgy, ahogy szükséges lenne. Attól tartok, sok hívő udvariasan imádkozik: „Kedves Jézus! Én is kedves vagyok. Nem kérek nagyot, nem akarom, hogy megizzadj, meg amúgy sem hiszem, hogy megteszed. (Ezt csak csöndben mondtam, biztos nem hallottad!)” Nagyon udvariasan imádkozik. Azt kéri csak, amiről úgyis tudja, hogy megtörténik. Csak azért kéri, ami nem fontos.

Emlékszem, egyszer valaki imádkozott, és a pásztor azt mondta neki: „Figyelj! Kifelé azt mondod: Köszönöm, Uram!; de belül haragszol Rá, hogy ebben a helyzetben vagy. Miért nem vagy őszinte Vele?” Van ebben egy fontos lecke nekünk. Zsolt 5:1-3 azt mondja: „Uram, Hozzád kiáltok. Kereslek Téged. Kérlek Téged, tégy csodát! Könyörgöm Hozzád, felelj nekem!”; aztán tovább is a zsoltárban: Istenem, kérlek Téged, válaszolj nekem!; és nincs beletörődés, nincs vállvonás. Nincs az: „Rendben! Lesz, ami lesz! Jól van, mindegy.” Nem! Hanem: „Uram, kérlek Téged! Ez a dolog zavar engem. Ezzel a dologgal nem bírok elbánni. Ez így nem felel meg. Kérlek Téged!” Van némi udvariatlanság benne.

Udvariasak vagyunk, vagy imádkozunk? Legyünk azok között, akik imádkoznak. Kérjük, egy értelemben udvariatlanul: „Uram, kérlek Téged! Uram, szükségem van rá.” Ebben van megtörtség, de nem büszkeség. Azt is láttam. Valaki azt mondta: Én így imádkozom, úgyhogy úgy lesz. Azt kérdezem, hogy hol van Isten ebből a képből.  Ő nem egy automata.

Ebben van megtörtség, van kérés. „Uram, szükségben vagyok, és azért jövök Hozzád, mert ha nem válaszolsz nekem, Uram, akkor nem élhetek! Szükségem van válaszra! Nem mehetek el üres kézzel. Mondj igent, vagy mondj nemet! Nem azt kérem, de ha muszáj, akkor mondj nemet! Vagy legalább mondd azt, hogy türelem, és bátoríts egy kicsit. Uram, kérlek Téged, hogy beszélj hozzám, hogy adj nekem.”

Péter bátor, és azt mondja: „Uram, kérlek téged, tedd meg ezt nekem! Én is szeretnék ebben járni. Én is szeretnék egy csodában járni. Én is szeretném így élni az életem!” Itt is van egy fontos lecke. Valamikor régen prédikáltam erről a néhány szóról egy egész üzenetet: Parancsolj, hogy Hozzád mehessek! (2010.02.24. P. Kende: A középszerű élet kiáltása – Isten követése I.) Isten senkit nem hívott el, és senkit nem alkotott középszerű életre. Senkit. Egyikünket sem! Nincs olyan ember, akit arra talált volna ki, hogy középszerű élete legyen.

Lehet, hogy az életem ugyanolyan, mint bárki másé – pelenkákat cserélek, ingeket vasalok, mosogatok… és lehet, hogy más is ezt csinálja –, de nem kell, hogy középszerű legyen az életem. Lőrinc testvér volt az, aki még a mosogatást az Istennel való közösség és a dicséret pillanatává tudta tenni. Isten jelenlétében mosogatni – azért ehhez hit kell!

Amikor csoda történik, amikor egy nagy prédikátor prédikál valami nagyot, és „fel vagyunk kavarva a hitben”, amikor valaki meggyógyul, vagy feltámad a halálból, vagy valaki, akinek nem lehetne, gyereket szül, vagy Isten válaszol egy imára, és megnyílik egy ajtó, ami „le volt lakatolva”, vagy valaki megtér; és közben mosogatni és dicsérni Istent! Gyakorolni ezt mosogatás közben, ahhoz hit kell.

Ez fontos lecke nekünk, hogy mondhatom Istennek: „Uram, hívj engem ki a vízre! Uram, hívj engem ki a vízre!” Van benne kockázat? Van, de úgyis esik az eső, úgyis vizes vagyok már. Ha most belesüllyedek és Ő kihúz, nem leszek vizesebb. Teljesen mindegy! A gondolat az, hogy nem arra lettünk kitalálva, hogy középszerű életet éljünk.

Ez fontos dolog. Hova célzok? Mit kérek Istentől? P. Schaller beszélt erről kicsit. Azt mondta: vannak hívők, akik rá vannak akadva az áldásra. „Áldj meg, Uram! Áldj meg, Uram!…” – és ez az egyetlen mód, ahogy Isten kifejezheti, hogy jelen van az életében. „Ha lebetegszem, akkor Isten nincs itt. Ha elveszítek valamit, akkor Isten nincs itt. Ha valakivel összeveszem, akkor Isten nincs itt. Ha mosogatnom kell, akkor Isten nincs itt.” Mit szólsz ehhez? Isten itt van, és tanulni ezt.

Melyik a nagyobb a kettő közül? Ha Istent keresem, vagy az áldást, amit Ő ad nekem. Nyilvánvalóan az, ha Istent keresem. Vágyom az áldásra? Persze! Naná! Imádkozom azért? Persze, de nem az az életem, hanem Isten az én életem, Jézus az én életem, és Őhozzá akarok menni. Miért akarok kimenni a vízre? Azért, mert Őhozzá akarok menni, és mindegy, hogy mi van, Őhozzá akarok menni. „Jézus, kérlek Téged.”

Hova célzok? Úgy értem, ha valaki bejön a gyülekezetbe azért, hogy feleséget találjon, akkor hogyan találhatná meg Istent? Mint a lottó ötös, annyi az esélye talán. Ha csoda történik, talán. Ám nem erre célzok. Ha feleséget / férjet akarok találni, akkor hogyan találom meg Istent? Hogyan találhatnám meg Istent, ha úgy térdelek le: Gyorsan elmondom az imáimat! Hogyan találom meg akkor Istent, ha nem Őrá célzok? Ha nem azt mondom: „Uram, Hozzád akarok menni. Uram, Téged akarlak ismerni. Uram, Téged kereslek.” Nem másra lettünk kitalálva.

Figyelj! Ha kevesebbre célzok, ha nem Őrá célzok, akkor Jak 3:15 veszélyben vagyok. Mert amit találni fogok, az eleinte földi lesz, ami „semleges”; de aztán mehet egy szinttel lejjebb: testi, ami már negatív, ami már önző; és aztán lehet ördögi a dolog. Ha csak üresben akarok járni, ha csak középszerűen akarok menni, ha nem akarok végigmenni, ha nem Őrá célzok, ha nem oda tartok, az már nem csak helytelen, hanem gonosz. Mennek szépen arra a lépések.

Azért mondom ezt, mert úgy hiszem, hogy könnyű hívőként félútra célozni, és valami kevesebb után menni. Arra gondolok, hogy vannak a pásztoraink, a vezetők, emberek, akik az Úrral járnak, és itt a lehetőség a növekedésre, keresni Őt. Könnyű azonban kevesebbre célozni. „A hajó biztonságos.” Igazából nem. Mert vihar van. Bármikor kiborulhatunk. Bármikor beborulhat. Bármi megtörténhet. Nem vagyunk biztonságban ott sem.

Ez a történet éppen erről szól, hogy a hajóban sem vagy biztonságban. Beszélgettem valakivel az elmúlt hetekben, aki azt mondta: annyira jól ment minden – család, három gyerek, jó állás,… teljes a lista –, aztán egyszercsak szétcsúszott. Újra meg újra ez megtörténik emberekkel, de valamiért azt hisszük, hogy a hajó a biztonságunk.

Most arra gondolok, hogy amit birtokolok, ami az enyém, vagy ahol a barátok vannak, ahol a társaim vannak, vagy ami elfogadott, a kultúrám, ott biztonságban vagyok. Isten azt mondja nekem: „Figyelj! Itt állok. Kívül ezen az egészen. Ne félj! Te mit mondasz erre?” Isten hív minket: „Alig várom, hogy azt mondd. Hívj Engem! Aztán hívni foglak.”

Könnyű úgy gondolkodnom, hogy kevesebbre célzok, nem Istenre, nem az Úrra, pedig Nála van a gyógyulásom. Pedig Nála van a szabadulásom. Pedig Nála van az örömem. Pedig Ő ad egyedül nekem szeretetet a Szent Szellem által. Pedig egyedül Ő ad nekem nagyobb életet ebben a világban, mint amit magamtól élnék. Olyan könnyű azonban kevesebbre célozni, kevesebb után menni. Pál azt mondja:

Fil 3:13 Testvéreim, én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna,…

„Nem gondolom, hogy már befutottam. Nem gondolom, hogy már a célban vagyok, nem gondolom, hogy már leülhetek a babérjaimra.” Nem gondolom, hogy itt az ideje, hogy azt mondjam: „Jól van! Eleget tanultam a Bibliát, eleget kerestem az Urat.” Ezért azt mondja:

Fil 3:13-14 … de egyet cselekszem: azokat, amelyek mögöttem vannak, elfelejtve – nem hordozom a terheket –, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekifeszülvecélegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért…

Érted, amit mond? „Teljes szívből futok. Teljes szívből megyek utána.” Mi után? A magas elhívás után. Ez a vers nekünk szól, rólunk szól. Ez neked szól, rólad szól, hogy az Ő magas elhívására igyekezzünk. Az Ő magas elhívása a tiéd. Nem átlagos élet, nem az a kérdés. Nem az a kérdés, hogy mennyire leszek gazdag vagy szegény, sikeres vagy sikertelen, hány állást veszítek el, és hányat szerzek, hány barátom lesz és hány nem lesz. Hanem ez a kérdés: Uram, hívj, hogy Hozzád mehessek!

Aztán Jézus azt mondja: „Gyere Hozzám! Rendben, gyere Hozzám!” Ez az, amire igyekszünk. Ez nem a különlegeseknek van. Ez nem a kiváló hívőknek van, hanem ez neked van és nekem van, mindnyájunknak. Mindannyian mondhatjuk: „Uram, a Te nagy elhívásodra igyekszem!”; és gyakorlom Isten jelenlétét. Akkor lehet, hogy mosogatás közben nem úgy nézek ki, mint egy ecet-reklám, hanem azt mondom: Uram, Te velem vagy most is.

Ez a gondolat, hogy Pétert Jézus hívja és kilép. Sokszor ez kihívás. Mit mondtunk? Isten hív minket, és ki kell lépnem a kultúrámból. Ezért bátorítunk mindenkit, ha még nem voltál missziós úton, akkor menj el egyre. Nem kell sok, elugrasz egy csapattal Sepsire, Albániába, eljössz Csehországba vagy a németekhez, valahova. Kilépni a kultúránkból.

Miért? Azért, mert Jézus hív minket. Azt mondja: „Figyelj! Szeretném, hogy Velem járj, és próbáld ki, ismerd meg!” Ha Ő hív minket, akkor lehet, hogy ki kell lépnem a baráti körömből, abból a dologból, amit mindenki elfogad. Emlékszem, megtértem, és aztán magam mögött hagytam a kocsmai ismerősöket. Volt, aki azt mondta: „Mi van veled? Mi történt? Vallásos lettél?” „Nem! Jézus hívott engem, megtaláltam Őt, és járok Vele. Úgyhogy, oda nem járok többet.” Hálás vagyok ezért nagyon. Ez azonban kihívás nekünk.

Péter kilép a hajóból, és a vízen járva Jézus felé tart. Ez csoda. Tényleg így működik. Ez kihívás. Arra gondoltam, amit a bizonyságban hallottunk: Befogadják-e a tinitáborban a többiek? Mert aggódott, hogy kiközösítik. Még emlékezhetünk mi is arra, hogy tizenéves korunkban voltak ilyen gondolataink mindnyájunknak. Mit csinálunk azonban? Kilépünk a hajóból. Nem ez az, amit csinálunk?

Isten hív minket, és azt mondja: Szeretném, ha szolgálnál Engem ezen a területen. Azt feleljük: „Uram, az nekem nem megy. Én arra képtelen vagyok. Én azt nem tudom csinálni. Uram, nekem az nem fog működni.” Isten azt feleli: „Rendben. Akarsz Velem járni? Én a számodra azon a területen vagyok. Úgyhogy gyere. Lépj ki a hajóból.” Ez kihívás, de értékes. Szeretnélek bátorítani ebben.

Ezen a nyáron – nem tudom, hogy hol tartasz a hitedben, lehet, hogy még soha nem olvastál végig a Bibliában egy könyvet sem – akkor itt az idő, hogy kilépj a hajóból, a kényelmedből, és végigrágd magad például – nem Filemon levelét ajánlom 🙂 – Márk evangéliumán, vagy a Jakab levelén, vagy János első levelén.

Lehet, hogy még nem voltál evangelizáción, itt az idő, lépj ki a hajóból! Lehet, hogy még nem voltál házi bibliatanulmányon, pénteken három helyen van ilyen ezen a nyáron. Itt az idő menj el, és tegyél fel kérdést, amit soha nem tettél. Vagy gyere el egy beszélgetésre! Vagy mondj valakinek egy imakérést, vagy kérdezd meg valakitől: Imádkozhatok veled? Tenni egy lépést! Nem tudom, hogy számodra mi az, de lépj előre: Uram, hívj engem! Aztán lépjünk! Aztán menjünk! Mert Isten növekedést akar hozni az életünkbe.

1Ján 2:12-14 beszél a gyülekezetnek: gyermekek, ifjak, atyák. Vannak a gyülekezetben „kisgyermekek”, és ők annyit tudnak: a bűneim meg vannak bocsájtva. Ez nagyszerű felismerés. „Köszönöm, Uram, elvetted a bűneimet.” Ez az, amiről az Úrvacsora alkalmával Sanyi is beszélt: „Isten elkapott engem, meg vagyok mentve. Hittem Jézusban, és Ő örök életet adott nekem.” Aztán beszél fiatalemberekről, ami azt jelenti, hogy hívők, akik gyakorolják a hitüket, akik aktívan járnak abban a győzelemben, amit Krisztus szerzett nekik. Aztán: atyák, akik másokat nevelnek a hitben, vezetnek a hitben. Mi ez? Ez növekedés.

Ám ha soha nem mondom azt: Uram, parancsold, hogy Hozzád mehessek a vízen!; akkor hogyan növekednék? Ha mindig megmaradok a kényelmesben, ha mindig ott vagyok, ahol a barátaim vannak, ha mindig azt csinálom, ami elfogadott, ha mindig megmaradok a kultúrámban, ha mindig megmaradok a biztonságosban, akkor honnan lesz növekedés az életemben? Persze, hogy nem fog megtörténni! Miért növekednék akkor? Isten szeretné, ha előre lépnék a hitemben ezen a nyáron.

Mát 14:30 De látva a szelet, megrémült, és süllyedni kezdett. Rémülten kiáltott: Uram, ments meg!

Emlékszem, amikor fiatal hívő voltam – ez nagyon régen volt –, néztem P. Stevenst, P. Schallert, P. Mattit, és valamiért azt hittem a szívemben, hogy nekik ez magától megy. Valahogy úgy képzeltem, hogy nekik már nem is kell hit ehhez, nekik már Istenre sincs szükségük. „ Ő csak imádkozik valakiért, és meggyógyul. Ő csak kinyitja a Bibliáját, és olyan bölcs, hogy mindig tud valamit mondani.” Valahogy így volt bennem. Biztos, hogy senki más, de én így gondolkodtam róla.

Emlékszem, ahogy egy nap telibe talált, éppen egy gyógyító alkalom volt P. Stevens-szel, Isten megmutatta: „Képzeld el, hitből csinálja az egészet. Ugyanannyit lát, mint te. Őneki is ugyanúgy döntenie kell, hogy hitben jár a mai nap.” „Te jó ég! Tényleg?” Isten rámutatott nekem erre. Lenyűgözött a dolog.

Valamiért azt képzeljük: ha nagy dolgokat teszek az Úrért, hogy ha azt képzelem, hogy eleget imádkozom, ha eleget teszek, ha a nagyszerű életben járok, akkor nem is lesz szükségem az Úrra. Viszont mindig szükségem lesz az Úrra! Sőt, még sokkal inkább. Ahogy egyre inkább szolgálunk, egyre inkább szükségünk van Őrá. Képtelenebb vagyok Nélküle.

Azt kérdezheted erre: „Akkor miért jó Őt szolgálni? Jól megvagyok a hajóban.” A jó hír ez: ahogy egyre inkább szükségem van Rá, egyre közelebb vagyok Hozzá. Egyre közelebb vagyok hozzá, és egyre inkább szükségem van Rá. Ő nagyon közel van, hogy kihúzzon engem, amikor merülni kezdek. Ján 3:30 nekem alább kell szállanom, Neki növekednie. Ez történik az életünkben.

–          Uram, hívj engem, hadd jöjjek Hozzád!

–          Rendben, gyere!

Ha valaki ezt a hajóból nézi, akkor azt mondhatja: „Te jó ég! Hogy csinálod? Milyen erős vagy!” Ó, ha tudnád, hogy mennyire gyenge vagyok! Ó, ha tudnád, mennyire szükségem van az Úrra! Ó, ha tudnád, mennyire nem működik ez az én erőmből! Tulajdonképpen gyere, és te is megtudod.  Gyere az Úrhoz, ahogy hív téged, aztán megtalálod te is.

Mát 14:31 Jézus pedig azonnal kinyújtotta kezét – nem játszott vele, azonnal nyújtotta a kezét –, megragadta őt, és azt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?

Ez is arról szól nekem, hogy Ő növekedésre hív. Úgy értem, nem tudom, hogy látod-e ebben a kedvességet, a szeretetet, a mosolyt, az örömet: „Péter, te vagy az egyetlen, aki kijött ide Hozzám. Azt mondom neked, hogy többet tartogatok, bízz Bennem!” Azt mondja: „Legyen hited a viharban is, a csodában is, az áldásban is, a természetfelettiben is… és a mosogatásban is. Legyen hited! Járj Velem! Többet tartogatok neked. Járj Velem, és járj Velem…!” Ez annyira nagyszerű.

Mert amikor Péter merült, Jézus nem az mondta: Upsz!; és aztán beszállt a csónakba, hanem kinyújtotta a kezét és kihúzta őt. Nem azt mondta: Ez volt a vizsga, megbuktál. Ezért vettük le a vízen járás órát a bibliaiskolás tananyagból :-), mert mindenki megbukott rajta, és nem maradt diák. (Csak Viccelek!) Jézus azt mondta: „Figyelj! Én többet tartogatok neked. Gyere!” Kihúzta és azt mondta: „Menjünk tovább! Gyere és menjünk tovább! Gyere és járjunk együtt, és csináljuk együtt ezt az egészet.”

Igazán ez van a szívünkben, ahogy erre a nyárra nézünk, és ahogy látjuk az embereket a gyülekezetben magunk körül. Van-e ima a szívünkben egymásért? Remélem, hogy van. Nagyobbra célozni! Olyan könnyű látni – főleg, ha barátok vagyunk – egymás hibáit, olyan könnyű csak vállat vonni rá. Ám nagyobbra célozni! „Uram, kérlek Téged, vigyél minket tovább! Uram, hívj ki engem a hajóból! Szolgálhatnám-e a másik embert? Uram, kérlek, adj neki növekedést és nekem is. Segíts nekünk! Hadd menjünk tovább Veled!”

Ezen a nyáron legyen ez a szívünkben: „Uram, hívj ki engem a csónakból. Hadd lépjek ki! Hadd menjek messzebb! Rád számítok, Tőled várok. Tényleg, Uram. Hívj engem! Aztán hadd járjak ebben a magas elhívásban!” Ámen.

Drága Istenünk! Kérünk Téged, hadd járjunk abban hatalmas elhívásban! Legyen a Te dicsőséged az életünkben! Kérünk Téged! Kérünk Téged, legyen a Te jelenléted, a Te valóságod közeli és friss. Uram, a szívünkben azt mondjuk, hogy hívj minket, hadd lépjünk ki a hajóból, és hadd menjünk Hozzád a viharban, a szélben, a vízen. Urunk, kérünk, Téged, hadd találjunk meg Téged, mert a legfontosabb dolog az életünkben az, hogy közel legyünk Hozzád, hogy Veled járjunk mindenkor. Köszönjük Neked, Istenünk!

Ámen.

Kategória: Egyéb